Ráckevei Gyalogjárók Teljesítménytúra-MOL DUFI beszámolója

2010-05-05

Március 20-án került megrendezésre a Ráckevei Gyalogjáró 25 és 40 km hosszúságú teljesítménytúra, melynek 26,8 km–s távját teljesítettük szakosztályunk képviseletében.
A rajtnál (Ady Endre Gimnázium ebédlője) elintézve a jelentkezési formaságokat, kezünkbe az útleírással elindultunk hármasban (Mócsai Barbara, Folti kutya és jómagam), hogy bebarangoljuk a Csepel sziget kijelölt szakaszát.   A túra szintideje 7 óra volt. Szép, napsütötte tavaszi napban indultunk.
            A túra útvonala nem csak kijelölt turistaúton haladt, ám részletes leírást is kaptunk róla. Ráckeve utcáin haladva jutottunk ki a városka szélére, ahol elértük a szántóföldeket. A földeken már elkezdődtek a tavaszi munkák, a természet is feléledt, jó néhány mezei nyulat is látunk futkározni. Sajnos nem jöttek elég közel, így a fotókon csak a mi szemünk fedezi fel. Hamarosan elértük az első ellenőrző pontot, ahol csokit és innivalót kaptunk. Folytattuk tovább utunkat, amíg el nem értük a Nagy-Duna gátat. Ezen az ellenőrző ponton a pecsét mellé piros almát kaptunk. Innen a gáton mentünk tovább Lórévig. Utunkat nyíló hóvirágok, barkák kisérték és ragyogóan sütött a nap. Egyre több ruhadarab került le rólunk. Út közben egy lovas is elvágatott mellettünk, amit a kutyánk igen csak rossz néven vett és mérgesen megugatta a lovat. Fél úton, a gáton ismét ellenörző pontot értünk el. Itt saját ujjlenyomatunkkal igazoltuk ott létünket.
Lórévet elérve a Zichy kápolnánál vártak újra a pontőrök és az ásványvíz, ami ebben a melegben nagyon jól esett. A kápolna szépen helyre van állítva kívülről, belső részén történelmi fotó kiállítás volt, nem eredeti rendeltetése szerint használják. Lóréven átmenve megcsodáltuk a főként szerb nemzetiségűek lakta falucska templomát (sajnos bemenni nem lehetett) és áthaladva rajta számba vettük a víztoronyokat. Ezen a szakaszon közel-távolban 9 db víztornyot fedezhetünk fel. Közben beértünk egy kedves kis településre, Szigetbecsére. A falu közepén kis tavacska, körben sétánnyal, padokkal. Az egész falu tiszta, virágos és nagyon vendégszerető. Szép a művelődési háza, az ellenőrző pont az André Kertész Múzeumnál volt, ahol lehetőségünk volt a fotóművész kiállítását is megtekinteni. A Múzeum kedves kis tárlatvezetője átadott nekünk egy kis ismertetőt, a faluval kapcsolatban. A faluhoz tartozik még egy holtág szigete is, melyen tanösvény vezet. A magaslesen az igazolást is megejtettük. Innen már a ráckevei Duna-ág gátjára vitt az út, irány vissza Ráckeve. A gátról néhány km után letérünk a Duna partjára, ahonnan a sok szép házacska mellett horgászokat is látunk és feltűnt az Árpád-híd kecses íve is. Jó volt sétálni a parton (a szintidőnkbe még belefértünk) és nézelődni. Nagyon tetszett ez az Árpád ivadéki város. Jó atmoszférát áraszt és történelmi múltját, őrzi, vigyázza. Még egy ellenőrző pont és beértünk a célba, szintidőn belül, az Ady Endre Gimnázium ebédlőjébe. Oklevelet és szép kitűzőt kaptunk, Természetesen a szokott zsíros kenyér és a finom tea sem hiányzott és egy nagy láda alma is a beérkezőket várta.
            Ez a nap is hasznosan telt el új ismeretet szereztünk és megismertük hazánk egy kis kedves darabját közelebbről. Hazafelé elolvastuk a rendezők által adott ismertetőt a felkeresett településekről. Jól szervezett teljesítménytúra volt, köszönet a rendező Ady Endre Gimnázium és Szakközépiskola tanárainak, diákjainak és a Terepnyüvő Menőmanók Természetjáró szakosztályának.
           
 

A beszámolót és a mellékleteket: Kutasi Zsuzsanna  túravezető készítette
           
 

Kategória: Beszámolók