Kirándulás a Naszályban – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2007-05-23

Május 19-én 1/4 7-kor 11-en indultunk el vonattal Vác felé. A korai kelést nem a nagy távolság, hanem a vasút-busz közlekedés menetrendi diszharmóniája indokolta.

Ráadásul a jegyet előszőr megvásárlónak kapásból 300.- Ft-al többért mérték a retúrjegyet, Csak hosszas rábeszélésre voltak hajlandók az internetes programon is megadott viteldíjjal a jegyet kiadni – közben majdnem lekéstük a vonatot. Vácon a busz indulásáig rendelkezésünkre álló fél órát ki illemhely (a vonaton használhatatlan WC helyett) keresésével, ki finom sütemények vásárlásával töltötte.

8 óra tízkor szálltunk le a buszról. Kis cihelődés után elindultunk a Pest Megyei Piros (PMP) jelzésen (1. kép). Az előző napokon lehullott nagymennyiségű eső csak az út elején volt zavaró (2. kép), a mészkőből álló Naszály már jól eltüntette a csapadékot. A PMP után az országos kéktúra-, majd kis idő után a zöldre átfestett Kosdi kőrtúra útvonalán folytattuk az utunkat. A Kopasz-tetőre érve (527 m) a Cserhát és a Duna irányába szép kilátás kárpótolt a kemény kapaszkodóért a (3-4. kép), pihenőt is tartottunk (5. kép). A gerincről a Násznép-barlangig (6-7. kép) ereszkedtünk le. Sajnos nem gondoltam rá, hogy elemlámpát is vigyünk az útra, így kénytelenek voltunk botorkálni a barlangban: csak egy öngyújtó és a vaku fénye volt a “világító lámpásunk”. Igazi akadálypálya (8. kép) következett a visszaúton is. A geodéziai toronyig (8. kép) vezető úton becsatlakozott a Váci Körtúra sárga jelzése is, így már három jelzés segített minket a Naszály 651,5 m-es csúcsának elérésében. Eléggé el nem ítélhető módon – másokkal együtt – felmentünk a toronyba, ahol teljes körpanoráma kápráztatott el. Állítom semmi kárt nem okoztunk a toronyban, azt már vandál elődeink megtették.

Közvetlenül a torony után elhagytuk az OKT útvonalát és meredek lejtőn (10. kép), különleges alakú fák (11-12. kép) között haladtunk tovább. Legnagyobb örömünkre egy elhagyott réten cseresznyefa már megérett gyümőlcseivel hívogatott – nem is hiába (13. kép). Kár, hogy létrát nem hoztunk magunkkal, igaz akkor meg úgy jártunk volna, mint a rátóti legények. Mikor a táj már megszelidült, gyönyörú virágos rétek (14. kép) övezték utunkat. Egy csoportképet is készítettünk, háttérben a meghódított Naszállyal (15. kép). A faluba leérve még jó másfél óránk volt a busz indulásáig. Ezt részben egy kocsma árnyas teraszán, részben a látnivalók – például a templom (16. kép) – megtekintésével töltöttük.

Hazafelé újból kitett magáért a MÁV. Vácról jövet először Vácrátóton kellett átszállnunk Aszód felé. Ez még sikerült, de az aszódi csatlakozás már nem (hiába volt 6 perc fórunk), mert kb. 20 percet álltunk Galgamácsán, várva az Aszód felől érkező vonat beérkezését. Valószínűleg ugyanezt tette Aszódon az ellenvonat is. Újabb 50 perc szobrozás következett. Egyik túratársunk nem tudta megállni, és beírt Aszódon a panaszkönyvbe.
Végezetül egy kis statisztika a tömegközlekedés “előnyeiről”: Isaszeg-Kosd közúton oda-vissza 80 km, kb. másfél óra, “telekocsi” akcióban kb. 400.- Ft/fő . Vonattal-busszal a legrövidebb út oda-vissza 127 km, az utazással eltöltött idő összesen 4 óra 46 perc! Mivel a természetbarátok 50%-os kedvezményét május 1-jével elvették, az útiköltség ezen útvonalon 2.200.- (egyeseknek a regelli átverés miatt 2.500.-) Ft volt.

Notter Béla

Kategória: Beszámolók