A Dunakanyar legszebb kilátóhegyei – az Isaszegi Természetbarát Klub és a Margita 344,2 TSE beszámolója

2007-09-26

Szeptember 22-én ideális kirándulóidőben, jó társasággal és hangulatban indultunk Nagymaros-Visegrád vasútállomásról. Igaz, előző nap – egy kieső kocsi miatt – főhetett a fejem, hogyan férünk be 14-en két kocsiba. A szerencse – és egy, a túrára jelentkező vendégünk autója – végül mellénk szegődött.

A K+ jelzésen felkapaszkodtunk a Köves-mezőre. Már innen is gyönyörű kilátásban lehetett részünk, de a Visegrádi-hegység még szemérmes reggeli párába burkolózott (1. kép). A Panoráma autóút parkolójától az Országos Kék Túra jelzésen haladtunk. A Hegyes-tetőre való feljutás nem csak első túrázóink vérnyomását emelte meg. A Julianus barát toronynál (2. kép) ritkán látható tömeggel találkoztunk, főleg gyerekekkel – talán mégsem kell temetnünk a természetjárást? Kiderült, hogy a NAHÁT túra résztvevőivel futottunk össze. Reggeli után folytattuk utunkat. Az Ürmös-réten kihagyhatatlan fotótéma, az őszi kikerics (3. kép) hada fogadott. Elhagytuk az OKT-t és innen utunk végéig a S+ jelzésen maradtunk. A következő nagyobb emelkedő a Szt. Mihály-hegy volt. Innen sajnos egyáltalán nincs kilátás, de még a magassági pontot is szétverték. A hegyoldalban oldalazva szebbnél-szebb kilátópontokat (4. kép) érintettünk, egyik ámulatból a másikba estünk. Többen szedtek a nagy mennyiségben termő őzlábgombát is.
A Borostyán-kői pihenő meredek lejtőjéről (5. kép) ismét feledhetetlen a panoráma. Sajnos a biztonságot jelentő korlátok már hiányoznak, jó lenne pótolni. A Dunán igazi csúcsforgalom (6. kép) volt. Zebegény és Szob között kissé párásan, de jól kivehetően látszottak a Márianosztra-környéki hegyek (7. kép). Az út fokozatosan lejtett, így értünk be Zebegénybe. Hiába volt már majdnem nyárias meleg, a természet csalhatatlanul jelzi az ősz közeledtét (8. kép).

Zebegényben a Hétlyukú-híd mellett vezetett utunk, majd egy szép parkon áthaladva értünk a Szőnyi István emlékmúzeumhoz (9. kép), amelyet vezetéssel megnéztünk. Innen a temetőn keresztül jutottunk a el a kápolnához vezető útra. A meredek úton 9 stáció található, a többit a kápolna (10. kép) külső oldalán helyezték el. A Kálvária-dombon a kápolna mellett van még egy (alig merem leírni, hogy bronz) Krisztus-szobor és az Országzászló és a Hősök emléke emlékműegyüttes is (11. kép). A Maróti-sétányon leereszkedve már látszott következő látnivalónk a katolikus templom (12. kép), de mielőtt leértünk volna elhaladtunk a Sziklaszentély (13. kép) mellett is. A katolikus templomot Jánszky Béla, Györgyi Dénes és Kós Károly tervezte, a freskókat a gödöllői Körösfői Krisch Aladár tervei alapján tanítványai festették (14.kép). A vonatindulásig (amivel visszamentünk Nagymarosra a kocsijainkhoz) még belefért az időnkbe egy rövid fagyizás és egy Duna-simogatás is.

Nagymarosra vonatozva még egy be nem tervezett program várt ránk. Szerencsénkre épp Sváb falunap (15. kép)volt, így hallgathattunk egy kis sramli-zenét, nézhettük a táncosokat és megkóstolhattuk a helyi finomságokat. A műsor nem csak nekünk tetszett (16. kép).

Kép és szöveg: Notter Béla

Kategória: Beszámolók