Gödöllő – Isaszeg – a PMP útvonalán (az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója)

2007-11-18

Nem volt banánérlelő meleg, mégis 13-an döntöttünk úgy, hogy szervezetünknek szüksége van egy kis mozgásra. Egyébként is mint minden, az időjárás megítélése is relatív: a pesszimisták hidegnek találták a 2 fokot, az optimisták hangoztatták, hogy nem esik az eső.Isaszeg vasútállomáson találkoztunk 8 óra után, majd Gödöllőre vonatoztunk. Az Alsó-park mentén, majd a Honvéd úton haladva értünk a Török Ignác szoborhoz. Itt röviden megemlékeztünk Gödöllő nagy szülöttjéről, a szabadságharc mártírjáról (1. kép: Dalmi Éva). Eleinte még a Honvéd úton, majd ezt követően a Repülőtéri úton haladtunk kifelé a városból.

Jó másfél kilométer megtétele után a kis Henrik talán szerencsétlen számnak gondolta a 13-as számot (ennyien voltunk a csapatban), ezért úgy döntött, hogy inkább hazamegy. Anyukája jött el érte. A repülőtér előtt egy hatalmas akácfa (2. kép: Maszlagi Sándor) terpeszkedett a táj fölött. A hangárnál voltak kinn repülőgépek (3. kép), de repülést nem láttunk. A hidegben leadott hőnket kis forralt borral pótoltuk. A reptér feletti gerincen – ahová rövid kapaszkodóval (4. kép) értünk fel – délnyugati irányt vettünk fel. Ez a fő irány egészen Isaszegig megmarad. Elhaladtunk a környék legmagasabb pontját (269 m) jelző magassági pont mellett. Később megálltunk ki-ki reggelizni, vagy ebédelni, de – talán nem meglepő ilyen időben – csak úgy “állva, mint a lovak” (5. kép). Utunk során szép völgyeket kereszteztünk, ilyen látható a 6. képen is.

Már Isaszeg külterületére érve, meglátogattuk azt a gazdag szárnyasállománnyal rendelkező kertet, amit mi csak “strucctelepnek” hívunk. A kedves házigazda be is hívott a kertbe, így közelről is tudtunk fényképeket készíteni pl. az emukról (7. kép). Nemcsak mi kiváncsiskodtunk, hanem a struccok is (8. kép). Miután eleget tátottuk a szánkat, továbbindultunk. Elhaladtunk az ilyenkor is szép Rákos-patak (8. kép) mellett, majd a Rákóczi utcán haladva a Községházáig együtt mentünk. Innen aztán saját háza felé vette az irányt.

A hűvös idő ellenére a hangulat barátságosan meleg volt. Mindenkinek volt egy jó szava a másikhoz, egymást licitáltuk túl a hozott bolti, és hazai csemegék kínálásában. Hát – többek között – ezért is érdemes túrázni.

A fényképeket készítette: Dalmi Éva, Maszlagi Sándor és Notter Béla.
A beszámolót írta: Notter Béla

Kategória: Beszámolók