Újév-köszöntő túra Pécel környékén – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-01-08

Fenyegettek az időjósok mindenféle elviselhetetlen idővel szombatra, némelyik pedig halvány reményt plántált belénk. Szerencsére a többség mindig az optimistább változatot érzi magáénak, így 17-en gyűltünk össze a szombati kirándulásra. Vonattal indultunk Isaszeg vasútállomásról Pécelre. Voltak aki Gödöllőről jöttek, két túratársunk Pest felől szeretett volna csatlakozni hozzánk. A feltételes módot a MÁV-Start(Stop?)-nak köszönhetjük. Történt ugyanis, hogy az ajtó nem nyílt ki szegényeknek. Mire átszaladtak a másik ajtóhoz, a vonat elindult. Kénytelenek voltak Isaszeg vendégszeretetével megismerkedni és a következő vonattal (jó fél óra múlva) utánunk jönni. Köszönjük neked MÁV!

Mi közben elindultunk és telefonon próbáltam Évát, Jutkát navigálni. Térerő sokszor nem volt, így eleve kudarcra volt ítélve vállalkozásunk. Szóval a vasúti felüljárón átkelve a Bajcsy Zsilinszky úton indultunk zöld sáv jelzésen a Várhegy felé. Az utolsó háznál le kellett ereszkedni egy vízvájta kis völgybe. Ebből kimászva az első kocsiútig mentünk, ahol balra fordultunk. A szép kilátás miatt egy kis kitérőt is tettünk. Továbbiakban jó darabig az erdő és a szántóföld határán gyalogoltunk. A zöld háromszög jelzést balra hagytuk el. Utána a jelzések meglehetősen hiányosak, ezért is jártam be a szombati túra előtt az utat szerdán. Sajnos a két nap között látványban hatalmas különbség volt: míg szerdán az érintetlen havas tájban gyönyörködhettem, szombatra az erdőnyűvő quadosoknak sikerült az út nagy részét szétgyilkolni. Szombaton is ott kőröztek.

Megálltunk egy kis pihenőre és előkerültek a hátizsákok mélyéről mindazok a finomságok, melynek elfogyasztására (is) szerveztük ezt a túrát. Nagyon jókat ettünk, ittunk. A bendőnket megtöltve vidáma(bba)n folytattuk utunkat. Nemsokára útvonalunk leglátványosabb részéhez értünk, oda, ahonnan a Z háromszőg völgyi szakasza indul. Egy forrás is dacolt a mínuszokkal és vígan csobogtatta vizét. Párszáz méteres kitérőt tettünk egy oldalvölgyben lévő barlanghoz. Ritka élmény ez a Gödöllői-dombságban. Közben egy röviditő útvonalon visszamentem Várhegyig, hogy megleljem a MÁV áldozatait. Nem sikerült, mert időközben ők már továbbmentek onnan. Sok olyan fát is láttunk itt, amelyek alól leomlott a talaj, a levegőben állva megerősödött gyökerekkel alkalmazkodtak az új helyzethez és túlélik ezt a változást. Visszatérve a forrás által táplált kis befagyott tóhoz ismét a zöld jelzésen haladtunk. Mikor ez elkanyarodott Nagytarcsa irányába, mi a Z L jelzésen megyünk egyenesen tovább. Vajon milyen megfontolásból festettek ide L – várhoz vezető jelzést?

A Csúnya-tóhoz érve végre megtaláltuk “elveszett” társainkat. Ennek örömére még egy kis pikniket rendezve felettük/ittuk a maradékot. A befagyott tavon nagy élet zajlott, sokan korcsolyáztak, csúszkáltak. A Petőfi Sándor utcán át értük ki az állomáshoz.

Szöveg: Notter Béla

A fényképeket Zsigri Lászlóné (12,17), Erdős Szabolcs (06, 11) és Notter Béla készítette.

Kategória: Beszámolók