Mikulás túra, 2007. december 09. – a MOL-DUFI beszámolója

2008-01-09

A Pest megyei Természetbarát Szövetség 2007. december 9-én rendezte meg a szokásos Mikulás túráját a Budai hegységben, Budaörs környékén. A Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályát 52-en képviseltük, ugyanannyian mint 2006-ban. Autóbusszal lett megszervezve a túra, de sokan személygépkocsival jöttek el. 25-en választották a buszt, 27-en a személygépkocsit. Az idő borongós volt, de legalább az eső nem esett. Végül is lehetett volna rosszabb is az idő, de ebben az évben elmondhatjuk, igazán egyszer sem áztunk el alaposan a túráink során.

Útvonal: Budaörs, Városháza (P+) – Mária völgy (P+) – Farkas-hegy, Vitorlázó emlékmű (P+) – Piktortégla üregek (P) – Budaörsi-hegy (P) – Sorrento (S) – Ló-hegy (S) – Huszonnégyökrös-hegy (S) – Csíki csárda (S) – Budaörs, Városháza
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 300 m

Nyolc órakor indult buszunk Százhalombattáról, a hely közelsége miatt nem kellett korán indulnunk. Tárnok, Érd érintése után kilenc óra körül Budaörsön voltunk a Városháza környékén. Bevártuk itt a személygépkocsival érkezőket, elrendeztük a PTSZ rendezőivel az adminisztrációt. A piros kereszt jelzésen Budaörs házai között elindultunk a Szállás-hegy irányába. Az út folyamatosan emelkedett, a felhőben, ködben való kapaszkodás hamar bemelegítette a csapatot. Ez a felfőben, ködben való gyaloglás az egész túra során végig kisért minket. A víkendházak elhagyása után fekete fenyők között kapaszkodtunk ki a Csíki hegyeket jellemző kopár részre. A Vitorlázó emlékműnél alig lehetett 30m-re ellátni, ilyen viszonyok között az elkészült fényképekkel aligha lehet dicsekedni. A Farkas-hegyet elhagyva negyed órán belül megtaláltuk a Mikulást. Nem volt nehéz feladat, hiszen a piros kereszt jelzésen kívül, ideiglenesen, Mikulást ábrázoló képek is segítették a tájékozódást, köszönhetően a PTSZ szervezőinek. Ahogy közelítettük a Mikulást, a képek mind nagyobbak lettek a gyerekek örömére.
Mikor elérkeztünk a Mikulás tartózkodási helyére, majd 80 ember tolongott a sátor környékén. Örömteli volt látni, hogy sok kis gyereket is elhoztak a Mikulás keresésére. Ha megilletődötten is, de a gyerekek verset mondtak, énekeltek Jani Mikulásnak. Mindenki kapott csomagot, még a felnőttek is. Virgácsot senki sem kapott, úgy tűnik, a turisták egész évben rendesen viselkedtek, rendes emberek. Negyedórás itt tartozkodás után tovább folytattuk a turánkat, mivel ismét egy nagyobb csapat közeledett a helyszínhez, átadtuk a megtalált Mikulásunkat nekik. A piros jelzésen elindultunk Makkosmária irányába. 1,5km után balra fordultunk a sárga jelzésen, Nagyszénászúg szélső házai felett vezetett az útunk. Egy jobb 90 fokos kanyart elvétettünk, elvesztettük a jelzésünket a nagy beszélgetések közepette. Amikor ezt észrevettük, ismét a Mikulás helyének közelében voltunk. Ha már így történt, elgyalogoltunk a Mikulásig, aki már túl volt a turista had rohamán, az ajándékai is kifogytak már, az összecsomagolásnál tartott.
Jelzetlen úton megcéloztuk a Szekrényes csúcs tetejét. A felhő, köd miatt csak sejtettük az elérendő csúcs helyét. Mindenesetre az utolsó száz méter komoly kapaszkodás volt, mire felértünk a csúcsra. Tulajdonképpen nem bántuk meg az eltévelygésünket, mivel a Budaörs környéki hegyek egyik leglátványosabb csúcsán állhattunk, ide nem vezet fel semmilyen jelzés. Nagyon szép dolomit és dolomitból álló konglomerátumok láthatók itt, és valószínűleg jó kilátópont is lehet, de ezt mi az időjárási viszonyok miatt nem érzékelhettük. Bevártuk a lassabban jövő társainkat, megszemléltük a furcsa alakú sziklákat. Egyikük ingó köre emlékeztetett, a másik egy fejre emlékeztette az embert. Szép időben is érdemes lenne felkeresni a Szekrényest, a látvány kárpólná az embert a kis fáradtságért. Egy meredek ösvényen ereszkedtünk le nyugati irányba, a sárga jelzést pár száz méter után megtaláltuk.
Ettől kezdve a sárga jelzésen haladtunk tovább. Sokszor megtettük már ezt az útvonalat, most azért izgalmasabb volt, hiszen alig láttunk el orrunk hegyéig. Ezen a szakaszon már nem volt komolyabb szint, föl-le meneteltünk a Szállás-hegy, a Ló-hegy, a Csík-hegy oldalában. A víkend házak, melyek közül nagyon sok elhanyagolt állapotban van, a jelzésünkig is felkapaszkodtak. Végül is elértük a Huszonnégyökrös hegyet. A sárga jelzés nem érinti közvetlenül a csúcsot, viszont a térképünkkel ellentétben sárga háromszög jelzés felvezet ide. Érdemes ide feljönni, ez a Csíki-hegyek szélső csúcsa, nagyon szép panoráma van a Budaörsi medencére innen. A rossz idő ellenére láthattuk az utóbbi évtizedben megépült áruházakat, logisztikai központiokat, a Törökbálinti horgásztavat, a Törökugratót, Budaörs egy részét. Innen negyed óra alatt leértünk a hajdani Csíki csárdához a víkend házak, majd a mostanában épült lakóházak között. A túra befejező szakasza aszfalton történt, Budaörs fő utcáján gyalogoltunk vissza a Vároháza mellett parkoló autóbuszunkhoz.
Ez volt 2007 év utolsó túrája, melyet az évi programunkban meghirdettünk. Nem áztunk el, akármennyire is kedvezőtlen előjelek mutatkoztak, a résztvevők nem bánták meg, hogy eljöttek. Rövid szünet következik a szakosztály működésében, 2008 első programja a szakosztályi évzáró január 14-én. Nem sokkal késöbb, január utolsó szombatján megrendezésre kerül tizedik alkalommal a Megyeszélen teljesítménytúra.

Végül, a honlap szerkesztőjével, Endivel minden kedves túratársunknak Boldog Új Esztendőt kívánunk a PTSZ honlapján keresztül is.

Más képekkel, ugyanezzel a leírással a www.termeszetbaratok.hu honlapunkon is találkozhattok.

Muskovics András
szakosztályvezető

Kategória: Beszámolók