Vácegres környéke – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-02-10

Szívet-lelket gyönyörködtető ragyogó napsütésben túráztunk Vácegres környékén. Isaszegen, Gödöllőn és Vácegresen találkozva 22-en vágtunk neki a télinek tervezett, de tavaszira sikeredett túrának (1. kép).
A Pest Megyei Piros (PMP) útvonalán indultunk a katolikus templom és a temető mellől. Ennek a szakasznak legbújkálósabb része (2. kép) után egy horhos mellé érve (3. kép) már kényelmesebben haladtunk. A Z jelzéssel közös széles úton pedig már mindnyájan elfértünk (4. kép). Az erdőből kiérve tavaszt idézően kinyílt barkájú fűzfát láttunk (5. kép), de a Kéripuszta déli oldalánál lévő kis tavat azért még vastag jég borította (6. kép).
Kéripuszta mindig szolgáltat meglepetést, akárhányszor arra megyünk, mindig csinosabbak az épületek és a környék, kedvesek, segítőkészek az emberek. Sokféle állatot simogathattak meg a gyerekek – ebben az esetben persze mindenki gyerek volt (7. kép). Nagy sikere volt a csacsiknak (8. kép – Dalmi Éva felvétetele). A PMP-n folytattuk utunkat egy mély horhosban, majd onnan kikapaszkodva tágas kilátásunk volt Erdőkertesre, Margitára (9. – Zsigri Jutka képe). A turistaút egy szakaszát megint meg kellett osztanunk az “erdőnyűvő” crossmotorosokkal (10. kép), bár meg kell mondani, mikor mellettünk elhaladtak, tisztelettudóan levették a kezüket a gázról. Mikor a piros jelzés elkanyarodott ÉNy-felé, mi hűtlenek lettünk hozzá, és a P+-en, majd jelzés nélküli úton mentünk tovább. A zöld jelzés beérkezése után azon folytattuk utunkat. Közeledve Vácegres felé több helyről szép kilátás tárult elénk a falura (11. kép) és ÉK-i irányban Ecskendre, sőt a szandai Várhegy is nagyon jól kivehető volt a távolban. Visszaérve Vácegresre megnéztük a takarítás miatt éppen nyitva lévő katolikus templomot.
Ezután kocsiba ültünk és Galgamácsára mentünk, hogy megnézzük a Falumúzeumot.s a benne lévő Vankóné Dudás Juli kiállítást. Ez azért nem ment olyan simán, mert gondnokváltás miatt nem az interneten közzétett időben volt nyitva, jobban mondva egyáltalán nem volt nyitva. Nem adtuk fel a bejutás gondolatát és – igaz egy órába tellett, de – végül sikerült. A Polgármester Asszony fia eljött velem a gondnokért, aztán őt is beültettük a kocsiba és már nyílott is a Faluház kapuja. Minden nehézség ellenére érdemes volt megnézni a múzeumot, mert nagyon szép a Faluház (12. kép) és Vankóné Dudás Juli naiv festményei (13-14. kép). Visszafelé még megálltunk egy-két fénykép erejéig a festő lányának háza előtt, ahol az erkélyen láthatóak még képei (15. kép).

Kép és szöveg: Notter Béla

Kategória: Beszámolók