A Pest Megyei Piros első teljesítménytúrája

2008-04-15

Április 13-án első ízben tartottunk teljesítménytúrát a Pest Megye Turistája jelvényszerző mozgalom keretén belül – vagy ahogy már szerencsére egyre többen ismerik, a Pest Megyei Piroson (PMP-n).Az előzményekről néhány szót. Még a 2007-es közgyűlésünkön vetette fel Járosi László, hogy a PMP létrehozásának 30 éves évfordulóját 5, vagy 7 napos vándorlással is ünnepeljük meg. Az Erdőkertesi Természetbarátok Körének több tagja tavaly meg is valósította az ötletet, és 50 km-es távonként teljesítették a teljes útvonalat. Ezt az alapötletet – a PTSZ teljes támogatásával – Lipák István fejlesztette tovább, és dolgozta ki a megvalósításig. Úgy szeretnénk, hogy egy öt részből álló teljesítménytúra-sorozattal így is lehetőség legyen a PMP végigjárására. A debütálás megtörtént, jövőre két új, majd 2010-ben a hátralévő két szakasz megrendezése a tervünk.

A túra indítása Apajpusztáról történt. Két irányból négy vonat érkezéséhez igazodva a rajt 7-és 9 óra között volt. Dömsöd vasútállomásról a túrázókat díjmentesen busszal szállítottuk a rajthelyre. Regisztráció után az első három km-t a Kiskunsági Nemzeti Park területén tették meg az túrázók. Az első be nem jelentett ellenőrzőpont az árapasztó csatorna hídja után volt – a találkozó csokisnápolyi-osztással végződött. A csokipapír főszeplővé vált, mert azt mindenkinek meg kellett őriznie. A kicsit síkra gyalult tájon aki kicsit messzebb is nézett az útról még pompázó törpe nőszirom telepeket is láthatott. A temető mellett lévő Némedi útnál újabb “titkos” ellenőrzőpont volt. Itt lehetett a csokipapírt beváltani narancsra. Jó csere volt!
Dömsödön a Petőfi-múzeum jóvoltából az ellenőrzőállomást a múzeum kertjében állíthattuk fel. Lehetőség nyílt arra is, hogy – aki akarta – a túrát itt befejezze be, itt kapja meg oklevelét és kitűzőjét. Kedves vendéglátóink még a bélyegzésbe is besegítettek, nagy lelkesedéssel mutatták be a múzeumot a túrázóknak. A belépőjegy árát a nevezési díj tartalmazta. Az ellátmány ezen a ponton croissant és dobozos üdítő volt. A múzeum mellett mindenkinek ajánlottuk a Petőfi-fa meglátogatását is. Az alig 100 méteres kitérőt szinte mindenki megtette. Az út a Ráckevei-Duna mellett folytatódott szép környezetben. Mentek-mentek a turisták, és mit tesz Isten, megint egy Trocaderó-osztó helybe botlottak a Gesztenyefa utcánál.

A 29,1 km-es táv vége a Ráckevei HÉV-végállomás mellett volt. Aki erre a távra nevezett be itt kapta meg az oklevelet, kitűzőt. Mindenkinek járt viszont dobozos üdítő és csokoládés nápolyi. Azok a szeleiek, akik Dömsödön befejezték a gyalogtúrát, busszal átjöttek ide és a város nevezetességeit keresték fel. A túrázók döntő többsége fogyasztotta tovább a kilométereket, és megcélozta a következő állomást, Szigetújfalut. Az út szőlőtáblák, fasorok és majd’ 6 km-en a Duna védőgátján haladt.

Szigetújfalu elején, egy vendéglátóipari fellegvárnál volt az ellenőrzőpont, amely egyúttal ismét útmegszakítási lehetőségként is szolgált. Az egyedi bélyegzőn felül csokoládét is kaptak a résztvevők. Itt csak két székesfehérvári túrázó fejezte be a túrát, mint később kiderült, ők is csak véletlenül jelölték be ezt a távot a regisztrációs lapon. Későbbi elmondásokból tudjuk, hogy cipőjük nagyon feltörte a lábukat, és csak hatalmas akaraterejük hajtotta őket be a célba. Ha ezt előbb megtudom, visszamentem volna értük Ráckevére.

A többiek Szigetújfalut elhagyva előbb a HÉV-pálya közelébe értek, majd a Vízműkutak között vezető útra tértek. Itt is volt egy regisztrációs pont, melyet csupán hárman nem látogattak meg. Volt aki csak pár méterre volt ettől a ponttól. Szigetcsép HÉV-állomáson volt a cél. Oklevél, kitűző, croissant, narancs, üdítő várta a beérkezőket és az a mennyei öröm, hogy végre kibújhattak cipőjükből és elrendezhették a vízhólyagokat lábukon.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy – a helyszínen elhangzottak, valamint az internetes fórumokon leírtak alapján – jól érezték magukat túrázóink, meg voltak elégedve a rendezéssel, az utak jelölésével, a kiszolgálással. Tetszettek a kitűzők, az öt egyedi bélyegző is. Az ország nagyon sok pontjáról (Budapest, Pécs, Székesfehérvár, Győr, Eger, stb.) érkeztek turisták. Sokan elmondták, hogy várják a folytatást. Már arra is sok pro és kontra vélemény elhangzott, hogy sorrendben menjünk tovább, vagy egy alföldies, egy dombvidéki szakasszal felváltva folytassuk az 50 km-es távokat. Akár így, akár úgy lesz jövőre, rövidebb távok is lesznek az ötven kilométeren belül. Nagyon köszönöm a Tápiószelei Természetbarát Klub lelkes tagjainak önzetlen segítségét, Lipák Pista fáradhatatlan munkáját a szervezésben, lebonyolításban. Az csak a mi, rendezők nagy bánata, hogy 111 indulónál jóval többre számítottunk, még akkor is, ha tudjuk , új rendezvénnyel nagyon nehéz “betörni a piacra”. Azt csak halkan és magunk között jegyzem meg, hogy a fejedelmi ellátás annak is volt köszönhető, hogy sokkal nagyobb létszámra készültünk fel, és minden ehetőt – amit a nagyobb létszámra való tekintettel megvásároltunk – kiosztottuk. Ha a teljesítők jó étvággyal fogyasztották el az ételt, italt, akkor ezt egy percig se bánjuk. A kitűzőket pedig megesszük mi.

Köszönjük minden indulónak, hogy minket választott!

Notter Béla

Kategória: Beszámolók