Burok-völgy – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-04-28

Már tavaly is szerettem volna túrát szervezni a Burok-völgybe, de akkor ez még a Margitásoknál – úgymond érdektelenség miatt – elmaradt. Ezévi programunkba kiemelt helyen ismét bekerült a völgy végigjárása, hiszen annyi szépet olvashatunk róla különböző leírásokban.

A kirándulást a Kőbányai Természetbarát Szakbizottsággal közösen hirdettük meg azért, hogy biztosan megtöltsünk egy buszt. Legnagyobb örömünkre olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az először lefoglalt 45 személyes buszt 55 személyesre cseréltük, mikor ez is betelt, e mellé még egy 32 személyes buszt is rendeltünk. Csodálatosan szép időben összesen 85-en vágtunk neki a túrának a Királyszállás felé vezető erdőgazdasági út torkolatánál. Két különböző távolságú utat hirdettünk meg, a rövidebb táv 11 km-es volt, útvonala pedig: Burok-völgy – Bükkös-árok – Hárs-hegy- Tési-elágazás. A buszok itt várták meg őket, majd bodajki kitérő után Bakonykútiban találkoztak a hosszabb távot megtévőkkel. Az első 4 km a P+ jelzésen mindkét táv részére ugyanaz volt, itt dönthetett mindenki, tovább melyik úton megy. A korai tavasz következtében rengetek virágot láthattunk, de a domináns növény egyértelműen a medvehagyma volt. Viccelődtünk is vele, hogy pár hétig nem kell ahhoz hagymát ennünk, hogy hagymaszagunk legyen. A völgytalpon való haladás állandó tornát jelentett a kidőlt fák alatt, felett, esetleg azokat megkerülve. De ez teszi olyan változatossá, egy pillanatig sem unalmassá ezt az utat.

A szurdokvölgyet egyébként nem vizek alakították ki. Úgy keletkezett, hogy a pleisztocén kor eleji hegységképző mozgások hatására megfeszült, majd eltört a rideg dolomit. A repedéseket a lehullott csapadék kifagyással tovább növelte. Így keletkeztek a barlangok is, amelyek számáról más-más leírások eltérően nyilatkoznak, de minimum 42-t mindegyik megemlít. Mi hiába meresztgettük a szemünket, nemigen láttunk egyet sem. Mikor egyet végre felfedeztünk, muszáj volt felmászni érte a meredek, omladékos hegyoldalon. A barlang egyáltalán nem volt nagy, még egy árva medve sem volt benne, de a kilátás a völgyi útra annál inkább szemet-gyönyörködtető onnan. Egy hatalmas keresztbedőlt fán majd’ mindenkinek jutott hely egy kis pihenőre ((16. – Dalmi Éva – képe).
A völgyet a 10. km után hagytuk el, meredek kapaszkodóval a P és a K+ jelzésen. A völgy feletti gerincen észak felé folytattuk utunkat immár az Országos Kéktúra (OKT) útvonalával együtt. A gerincről jól kivehető volt, merre kanyarogtunk nemrégiben a völgy alján. Mikor kiértünk a fenyőerdőből, az OKT balra fordult, a P jelzést pedig határozottan egy nyíllal is megerősítve jobbra jelezték. Mi is határozottan elindultunk jobbra a földúton. Nemsokára ugyan kiderült, hogy ez az út nem Isztimérre vezet, de ekkor már a szomjazók úgy előresiettek, hogy már jobbnak láttuk, ha mindenki marad ezen az úton és Bakonykútiba megyünk. Utólag senki sem bánta meg, mert ez a 122 lakosú falu – Fejér megye legkisebb önálló települése – olyan nagyon szép. A kivágásra ítélt fákat ügyes kezek faszobrokká varázsolták. Így gyönyörködhettünk a Remetefában (19. kép), a Hazatérőben és Lizi néni szobrában (20. kép). Az utcanevek (21. kép) is szépen faragottak. Az út végállomása a kocsma volt. Sajnos az ilyen tömegre nem felkészült kocsmáros nem bírta az iramot, sokat kellet sorba állni, indulásig nem is került mindenkire sor. De hát ez legyen e szép nap legnagyobb gondja!
A 24-25. képen a rövidebb túra két képe látható, beküldte Forgács Anikó.
Összességében a visszajelzések alapján elmondhatom, hogy egy jól sikerült túra résztvevői, szervezői voltunk.

Kép és szöveg: Notter Béla

Kategória: Beszámolók