Barangolás Csővár környékén – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója
2008-05-26
A részben jelzetlen útvonalon haladó túrát múlt héten Sanyi barátommal bejártuk, így eltévedésre a csoporttal semmi esélyünk sem maradt. Akkor ragyogó napsütés időben kezdtük az utat, délután mégis bőrig áztunk. Most is gyönyörű időben indultunk Isaszegről és Gödöllőről telekocsi akcióban összesen húszan (+ egy nagyon nyugodt kutyus).Féltünk, hogy megismétlődik a múltheti idő, de az egy időre megjelenő sötét felhők ellenére nagyon jó időnk volt (talán a meleg miatt már túl jó is). Kb. 1/2 10-re értünk Csővárra. Leparkoltunk az autókkal, és a faluból kivezető Jókai utcán indultunk el. Az első látnivaló egy – a betelepült szlovákság népi épitészetének jegyeit viselő – szép ház (1. kép) volt. Nézsa felé kevés erdő adott árnyat nekünk, jobbára repceföldek, kaszálók mellett vezetett utunk. Egy kisebb dombtetőn átkelve megláttuk lenn a völgyben a szép fekvésű Nézsát (2. kép). A Kossuth L. utcán értünk el a temetőig, amely példásan rendezett. A régi – 1800-as évekből való – sírköveket az út és a ravatalozó mellett sorba állították. A 3. képen egyik ilyen régi síremlék látható a ravatalozó falán. További értékes műemlékeket is találunk a temetőben, ezek egyike a XIX. sz-ból való harangtorony (pálos rendház alapfal-maradványaival) és a Kálvária, a lépcsőfeljárat alatt lévő Szent Anna-kápolnával (4-5. kép). A 6. képen látható virágmező alatt – Kucsera András polgármester úr elmondása szerint is – egy, a kolostorhoz tartozó pince húzódik. A Reviczky-kastély (7. kép) felé gyalogolva elhaladtunk a szintén műemlék magtár mellett. A Nézsai-patak mellett található tavat (8. kép) elhagyva elkezdett az út emelkedni, hogy a Vas-hegyre már erős kapaszkodóval érjen fel (9-11. kép). a tetőn megpihentünk (12. kép), csodáltuk a sziklanövények sokaságát (13. kép).
A szomszédos Vár-hegyre való feljutás, már kevesebb fáradtsággal járt. A XIV. században épült külső-belső várból – mely hosszú ideig rablóvárként is “működött” – mára már csak a két saroktorony és a ciszterna azonosítható egyértelműen (14-16. kép). Családostól sokat jártunk már a várban, ezért is jól esett látni a törődést, az igyekezetet a vár maradványainak megmentésére, ismertető táblák kihelyezését, bozótirtást, stb. A kilátás innen – csakúgy mint a Vas-hegyről – csodálatosan szép. Felfedeztünk a sziklaoldal tövében egy több kisebb üregből álló falat is (17. kép).
A várban mindenkinek döntenie kellett, hogy a több látnivalót ígérő, de meredekebb utat, vagy a kevésbé nyaktörő, de visszafogottabban szép utat válassza. A döntő többség az izgalmat választotta (18-20. kép). Az út felső szakaszán árvalányhaj, sziklanövények (21. kép), lejjebb nagy ezerjófű (22. kép) tömege várt minket.
Az idő egyre melegedett, ezért nem csoda, hogy a faluba leérve megszálltuk az első kutat, majd a fagyizót is. Miután kicsit lehűtöttük magunkat a fagyival, felsétáltunk még a falu fölött lévő evangélikus templomhoz, ahonnan (is), ragyogóan lehetett látni a várat (23. kép). Csőváron található sok szép virágból a temetőbe is jutott (24. kép). Hazafelé jövet megálltunk még Püspökhatvanban. Két hete – mikor Csesztvén jártunk a Madárijesztő fesztiválon – már megcsodáltuk a szoborparkot, de akik akkor nem voltak velünk – meg azok is, akik voltak – szívesen látták a míves faszobrokat (25. kép).
Kép és szöveg: Notter Béla
Kategória: Beszámolók