Előrehozott Georgiades Gábor emléktúra – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-06-09

A Pest-megyei turistaszakosztályok e hét vasárnapján tartják harmadik éve Georgiades Gábor emléktúráikat a Börzsönyben, Királyháza érintésével. Mi azért lógunk ki a sorból, mert többek nem érnek rá akkor, és ezért előre kellett hoznunk a túrát.Nem kecsegtetett semmi jóval a meteorológia, talán ennek is tudható be, hogy csak 14-en voltunk. A szokásos módon “telekocsi akcióban” utaztunk le Diósjenőig három autóval. Itt megvártuk, és kocsijainkba invitáltuk azt a három túratársunkat, akik vonattal érkeztek oda. Míg vártunk rájuk, igencsak rákezdett esni az eső. Királyházára mentünk, leparkoltunk, kényszeredetten előszedtük az esőkabátjainkat, kamáslijainkat. A MOL Bányász Üdülő (1. kép) kertjében áll Gábor emlékére állított kopjafa. Már alig csöpörésző esőben először a kopjafakörnyélét tisztítottuk meg, leszereltük a tavalyról ott maradt száraz csokrokat, koszorúkat. Mindenki serénykedett, hogy a kopjafa helyet biztosítson nem csak a mi csokrunknak, hanem a hétvégén érkező többi turista által hozott csokornak,koszorúnak. Mivel egyesületünk alig több, mint egy éve alakult, sokan nem ismerhették Gábort, ezért röviden elmondtam turisztikai életútját, de még inkább arról a népszerű, kedves emberről beszéltem, aki emlékére rendeztük ezt a túrát. Egy csoportképet (3. kép) is csináltunk.

Kemence irányába indultunk el a piros sáv jelzésen, majd 200 m után jobbra fordulva átkeltünk a Kemence-patakon. Az folyamatosan emelkedett. 1300 méter után a P sáv balra kanyarodik Drégelypalánk felé, mi a Kemencéből érkező S jelzésen folytattuk utunkat, megkerülve a Bugyihó csúcsát. Szép kövek pihentettek hátukon mohákat, turbánliliomok (5.kép) illegették magukat. Mindenkit lenyűgözött a táj akkor, mikor a derengés megpróbált áttörni a fák között megült párán (7-8. kép). Az út mellett lévő füvek jóval a kamásli fölé értek, így eső nélkül is eláztunk. A Csurgó-fejezet nevű erdőrész után kereszteződéshez értünk, amit egy hatalmas hagyásfa (9. kép) mutatott messziről – már amennyire a párában (ködben?) lehetett látni. Ebben a kereszteződésben jobbra, a K négyszög jelzésű Wenckheim útra tértünk (10. kép). Ez egy szélesebb út, a füvek nem áztattak tovább, sőt a melegedő időben meg is száradtunk. Ha a kilátásban nem is gyönyörködhettünk, élményt jelentettek az melletti hatalmas fák, melyek még kiszáradva is tekintélyt parancsolóan vigyázták utunkat (11. kép). Rengeteg szamóca (12. kép) piroslott az út mellett, ezért sűrűn léptünk ki az út mellé csemegézni (13. kép). A Wenckheim utat elhagyva egy mély horhost megkerülve (14. kép) mentünk tovább. Az út ezen szakaszán a sárga gyűszűvirág (15. kép) vette át a dominenciát. Nagy örömünkre egy szalamander (16. kép) poroszkált előttünk az úton, láthatóan egyáltalán nem zavarta őt a vakuk fénye, sőt mintha pózolt is volna nekünk. Mikor elértük a Kemence-patakot, nem tértünk azon át, hanem a jelzésen maradva a patak feletti meredélyen oldalaztunk tovább. Őzlábgomba és lila pereszke is akadt bőven a hegyoldalban (17. kép). A parkírozóba visszaérve a kocsikból mindenféle finom csemege került elő (18. kép), különösen Hajnalka kápráztatta el a csoportot az általa készített finomságokkal.

Kocsiba ültünk és Diósjenőre utaztunk. Itt felkerestük a pincesort (19. kép), katolikus templomot és a temetőt.

Összességében elmondhatjuk, hogy szép túra volt, bár nagyon közel voltunk ahhoz, hogy a hagyomány (mióta megalakultunk túráinkon még nem esett az eső) megszakadjon, szerencsére ez mégsem következett be.

A képeket Dalmi Éva (4. és 10. kép) és Notter Béla készítette, a beszámolót írta: Notter Béla

Kategória: Beszámolók