Hétvégi túrák a Medves-fennsíkon – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója
2008-07-01
Túránk kiindulási helyének kiszemelt Ceredre két autóval tizen, busszal hárman érkeztünk. Munka után indultunk. Szerencsére az utakon elviselhető mértékű volt a forgalom, ezért már hat órakor szálláshelyünkre értünk.Elfoglaltuk szobáinkat, a teraszon nekiláttunk a vacsora előkészítésének. Hajniék kocsijából elképesztő mennyiségű finomság került elő, többek között grillezésre váró mics is. Mindenki serénykedett, a lányok salátát készítettek, tálaltak, a férfiak fát vágtak, a tűzet gyújtottak. Közben befutottak a busszal utazók is, ők és csatlakoztak hozzánk. A finom vacsora után sétáltunk egyet a faluban, visszatérve a házba borozgattunk, beszélgettünk, lélekben készültünk a másnapi túrára.
Reggel 7 órakor keltünk. Reggeli után busszal Rónabányáig utaztunk. A S sáv jelzésen Matyó-lápa, Medves-csúcs felé, északi irányba indultunk. Az útról helyenként kelet, északkelet felé nagyszerű kilátás nyílt, így láttuk a Tajti-tavat is (1. kép). 3 km gyaloglás után elértük a Gortva-völgyet, de egyenlőre továbbmentünk, hogy megláthassuk azt a kis tavat (2. kép), melynek lefolyása képezi a Gortva-patak egyik ágát. A csapadékos tavasz ellenére most legalább 80 cm víz hiányzott belőle. Visszamentünk tehát a Gortva-forráshoz (3. kép). Meredek lejtőn lehetett megközelíteni a bővízű forrást, melynek jéghideg vize kicsit kénes, enyhén szénsavas ízű. Felfrissülés után megkezdtük utunkat a patak völgyében. Jelzés nincs, a meredek, helyenként szakadékos partoldalban hol a mederben lévő köveken, hol a mederből magasra kikapaszkodva tudtunk haladni. Lenyűgöző volt ebben a hamisítatlan őstermészetben gyalogolni (4-10. kép). Ezen a területen – talán a határ közelsége miatt is – fakitermelés nem folyik, a fák lábon halnak meg. Kb. 2 km-el később, a 23-as határkő közelében jobbról becsatlakozott a Szarufa-völgy, benne egy kis patak. Ettől a ponttól kezdve a Gortva-patak alkotja a határt, jobb oldala Szlovákia, bal oldala Magyarország. Egy szép vízesés (10. kép) tette még változatosabbá a tájat. Utunkat folytatva az völgy vadregényessége cseppet sem lett szerényebb, jobb oldalon meredek fal miatt többször kényszerültünk a mederbe (11-12. kép). A 22-as határkő után a patak végképp búcsút vett Magyarországtól, és Tajti (Tachty) felé vette az irányt. A falu szélén egy gáttal megfogták a vizet, nagy tó keletkezett (14. kép).
Tajti kocsmájában megkostoltuk a barna sört, sokan pedig a fagylaltot. Ezután Ceredre gyalogoltunk. Ez volt a nap legrosszabb szakasza, nagy melegben egy árva fa árnyéka sem enyhítette a hőséget. Cereden megnéztük a XVIII. században épült fazsindelyes haranglábat (15. kép), majd megebédeltünk. Este még sétáltunk a faluban, de látszott a társaságon a kalandtúra fáradtsága, így korábban tértünk nyugovóra.
Vasárnap reggel ismét Rónabányára mentünk, de most onnan déli irányban, Szilváskő volt a cél. Első látnivalónkat, a hegy északi oldalán lévő bazaltömlést gyönyörű bükkerdőn keresztül értük el (16. kép). Sárga háromszög jelzésen értük el a kilátópontot (17. kép), ahonnan nagyon szépen látszottak a környező hegyek, a Mátra, sőt még a Börzsöny is. Szilváskő tetejét mély hasadékok szabdalják (18. kép). A S+ jelzésen a hegyet szinte körüljárva érünk el a 20 méter magasságot is elérő bazaltömléshez (19. kép).
Szilváskő keresztül-kasul járása után Somoskőre (20. kép) mentünk, ahol – mi sem természetesebb ennél – a várat, a Petőfi-kunyhót és a híres bazaltorgonát néztük meg. A várba jutásért felnőtteknek 35 koronát (vagy ennek megfelelő értékű forintot) kell fizetni. A részben helyreállított várból szép kilátásban lehet részünk, a testvér/Salgó/vár (21. kép) átellenben elérhető közelségben látszik. Pár tucat lépcsőfokon lefelé haladva elérjük a bazaltzuhatagot (22. kép), majd további lépcsőzés után a Kőtengert (23. kép).
Karancs-medvesi barangolásunk után Kishartyánba utaztunk, hogy megismerjük a Kőlyuk-oldalt (24. kép). A 300 méter hosszú, 30-50 m magas homokkőfalban egy több helyiségből álló – monda szerint – remetebarlang is található. A barlang “ablakából” idilli cserháti táj tárul elénk (25. kép). Hazafelé a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzeten keresztül utaztunk.
Összegzésképpen kijelenthetjük, hogy szép, élményekben gazdag hétvégét töltöttünk el.
Szöveg és kép: Notter Béla
Kategória: Beszámolók