Erdély, jutalomtúra 2008. július 2-8. I. rész – a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály beszámolója
2008-08-12
A MOL Nyrt. Dunai Finomító Természetbarát Szakosztálya 2008 július másodika és nyolcadika között ismét Erdélybe szervezte meg nyári egyhetes jutalomtúráját. Visszatértünk Torockó környékére, ahol 3 éve eltöltöttünk már 3 napot. A mostani túra célja a Torockói hegység, a Gyalui havasok részletesebb megismerése, az itt látható nevezetességek felkeresése. Szálláshelyünket már előző év novemberében lefoglaltuk, de még így is egy nappal rövidebbre kellett terveznünk túránkat, mert nem tudtak annyi időre és főre szállást biztosítani számunkra. Még korábban kellett volna helyet keresnünk, mivel mind többen igyekeznek Erdély szépségeit, nevezetességeit felkeresni, az itt élő magyarok kultúráját, történelmét megismerni. Ez végül is dicséretes dolog, csak nehezebbé teszi a szervezést. Szerdán reggel 6 órakor indult autóbuszunk Százhalombatta Fő teréről, a SOHO elől. Ezúttal szakosztályunk 46 tagja jött velünk. A busz megtelt, sajnos volt aki férőhely hiányában nem jöhetett el. A már megszokott rend szerint szálltak fel a tárnoki, érdi és budapesti résztvevők. Nem kellett korán indulnunk, mivel Torockó jóval közelebb van hozzánk, mint az előző évi célpontunk, Gyergyóújfalu. Az útvonal Nagyváradon, Kolozsvár felé vezetett szálláshelyünkre, a Torockó előtt 2km-el található Torockó Vendégházig. Vesztünkre Kolozsvár előtt Jára, Borrév felé a rövidebb utat választottuk, és ezzel jó másfél órát veszítettünk. Ez a rövidebbnek tűnő út gyalázatos állapotban van! Autóbuszunk csak araszolt ezen a szakaszon a rengeteg kátyú, gödör miatt. A megkezdett észak-erdélyi autópálya építése miatt a nagy teherbírású szállító járművek tovább rontották a korábban sem jó állapotban levő műutat. Nem álltunk meg sehol sem városnézésre, hiszen ezt az útvonalat az elmúlt években már jól megismerhettük. A szállás elfoglalása gyorsan megtörtént, délután a vacsora előtt még egyesek begyalogoltak megismerni Torockó nevezetességeit, illetve feleleveníteni a három évvel ezelőtti élményeiket. A szobák elosztása gyorsan ment, mivel ezt már otthon megterveztük. A vacsora magyar idő szerint 7 órakor volt, a további napokra is ezt terveztük. Óránkat nem állítottuk át az ottani megfelelőre, nem akartunk keveredést okozni a fejekben az egy órás idő eltolódással. A vacsoránál ismertetésre került a reggeli és az autóbusz indulásának időpontja, meg a következő napi túralehetőség. A bemelegítő túrát a Torockói hegység Remete szorosába terveztük. A reggeli 7 órára, az indulás 8 órára lett meghirdetve.
2008. július 3. Torockói hegység, Remete szoros
Reggel senki sem volt elcsigázva, mindenki átált a túrasorozatra, valamint kipihente az utazás fáradalmait. Bőséges reggelit kaptunk, a gyalogláshoz szükséges szendvicseket is elkészítették a túrára jelentkezők. Mindenki eljött a bemelegítő túrára. Szakosztályunknál már megszokott, hogy két túra lehetőség kerül megtervezésre. A mai napra is volt választási lehetősége a tagoknak a saját teljesítési képességük szerint:
Útvonal 1. Torockói hgysg. Remetei kolostor (450m, K+) – Remetei sziklaszoros (500m, K+) – Cheia (K háromszög) – Deaul Geoagiului (900m, K háromszög) – Havasgáld, Modolesti (570m, K háromszög) – Intregáldi szoros (1100m, P háromszög) – Nárcisz-mező (1050m, P háromszög) – Csáklyakő (1233m, P háromszög) – Gáldmező (450m, P háromszög)
Túratáv: 23 km
Emelkedő: 1250 m
Útvonal 2. Remetei kolostor (450 m, K+) – Remetei sziklaszoros (500m, K+) – Remetei kolostor (450 m, K+)
Túratáv: 10 km
Emelkedő: 50 m
A túra közepén kiderült, hiába volt választási lehetőség, végül is a kisebb túrát tudta teljesíteni mindenki, egy kis bővítéssel. De ne menjünk a dolgok elébe. A reggeli után, a megbeszélt időponthoz képest egy kis késéssel indult el autóbuszunk a Remete szorosban fekvő kolostor felé. Sejtettük, hogy a műút minőségi állapotával problémáink lesznek, de azt nem gondoltuk, hogy több mint két órát fogunk a buszon ülni. Torockóról, Torockószentgyörgyöt érintve Nagyenyednél értük el az E81-es számú főútat. A kátyús, göröngyös út nem éppen ideális az autóbusz számára, viszont szép látványban volt részünk, a Kőköz szorosának látványa. A főútról Tövisnél fordultunk el a kolostor irányába, meglepően jó állapotban levő aszfaltozott úton. Persze ez talán 2km lehetett, aztán már csak 15-20km-es sebességgel haladhattunk a kátyúk között. Viszont úgy tűnik, rendbe teszik ezt a bekötő utat, mivel több helyen munkagépekkel találkoztunk, melyekkel egyengették az utat, vésték a sziklafalat, hogy szélesebb legyen az út. Hátha még le is aszfaltoznák! Reméljük, aki jövőre keveredik erre a tájékra, már normálisabban közelítheti meg a kolostort, meg a szépséges, vadregényes szurdokot.
Tíz óra után pár perccel kászálódtunk le a buszról. A kolostor megtekintését a rövidebb túrát választók részére tartogattuk, a hosszabbat választók elindultak 29-en a Diód patak mentén. Az utóbbi időben elég sok nyaralót építettek a patak mindkét oldalán. Tulajdonképpen személygépkocsival ez a rész elég jól megközelíthető, már annak, aki nem sajnálja a gépkocsiját a köves, gödrös, poros út okozta megpróbáltatásoktól. Alig hagytuk el a kolostor térségét, jobbról, balról hatalmas sziklafalak tornyosultak fejünk fölé. Az idő kimondottan szép volt, remek fotókat lehetett készíteni. Szokás szerint a csapat szétszóródott, mindenki felfedezett valami látnivalót a maga számára. Érdekesek voltak a megmaradt zsúpfedeles, fából készült gazdasági épületek, melyeket ma is használnak. A sziklák után egy darabig szolidabb úton haladtunk. a patakkal párhuzamosan. A Remetei Önkormányzat 100m-enként szeméttartókat is kihelyezett az út mellé, csak azok ürítéséről feledkezett meg. Félelmetes mennyiségű szemét volt a tartók körül, főleg műanyag üvegek. Ezt csak az ottani üdülő tulajdonosok dobálhatták ki, ennyi turista nem fordul meg ebben a körzetben!
4km után elértük a Remete szoros látványos szakaszát. A patak vize nagyon tiszta volt. Az örvénylő víz néhol hatalmas mészkősziklákat kerülgetett, melyeket csak áradások alkalmával tud tovább görgetni. Nagy meglepetésünkre, a sziklafalak oldalába U alakú acélfogódzókat betonoztak be. Így könnyen lehetett áthaladni a szűkebb helyeken, nem kellett a patakban gázolni. Már arra gondoltam, hogy a leírásokkal ellentétben, a szorost száraz lábbal fogjuk megjárni. Tévedtem. Elértük a szoros sziklakapuját, _melynek Pokol kapuja a nevet adták_ ezt még száraz lábbal meg tudtuk kerülni. Alig 50m után már bajban voltunk. Itt már nem volt kapaszkodó, a régi acélsodrony a patak vízében hevert, ki volt szálkásodva, kapaszkodásra alkalmatlan volt. Kovács Zolival neki veselkedtünk, levettük a bakancsunkat, mezítláb próbáltunk átjutni a kritikus szakaszon. A két oldal nagyon meredek volt, esélyünk sem volt ott előrejutni. A patak medre viszont nagyon csúszott az algától, a békanyáltól. A combig érő hideg vízben Zoli elcsúszott, elmerült az egyik üstben. Pár tempó után visszajött, ez alatt én a fényképezőgépem napfényvédőjét halásztam ki a vízből. Lemondtunk a tovább gyaloglásról, a visszafordulás mellett döntöttünk. Még volt egy halovány reményünk, hogy a kék háromszögjelzésen kikerüljük a kritikus szakaszt. Hamar megtaláltuk a jelzést, mely a patak bal oldalán meredeken indul felfelé. Nem egy könnyen járható ösvény volt az igen meredek, kötél biztosította út. Az aljában elhelyezett kereszt is mutatta, nem tréfadolog ezt az utat választani a derékig érő víz helyett. Hátizsák nélkül vagy 30m-t felkapaszkodtam a sziklákon, ezek után el is döntöttem, hogy a csapatot nem szabad erre az útra felvezetni. Nem maradt más hátra, visszafordultunk végérvényesen. Visszafelé is végig fényképeztük a szorost, az impozáns méretű sziklákat. Félúton találkoztunk a rövid túrásokkal, ők a kolostor megtekintése után gyalogoltak be idáig. Mi leültünk ebédelni, őket pedig tovább küldtük, hadd lássák a szoros szépségeit.
Az ebéd elfogyasztása után visszasétáltunk a kolostorhoz. Így mi is megtekinthettük a jelenleg is működő kolostort, mely Erdély egyik igen régi ortodox fellegvára. A XIV-ik században már állt a templom, az 1377-es évszám megjelenik az egyik falfestményen. A kicsiny templomnak viharos a múltja, tűz, és víz okozott többször kárt ódon falaiban. Az épület megmentése érdekében 1988-ban 2 méterrel megemelték a régi templomot. Felújítása során 9 rétegben kerültek feltárásra a falfestmények, a legrégebbieket a XIV. század elején festették. A viszontagságos múlt után a kolostori élet 1940-ben kezdett újraéledni. A kommunizmus ideje alatt ismét szünetelt működése, majd 1972-ben indult ismét meg a kolostori élet. Az épületekben szőnyegkészítés, hímző részleg, kötöde, pékség, iskola, könyvtár, orvosi rendelő, valamint egy múzeum is működik. 1982-1988 között épült fel a kolostor új temploma. Mire megtekintettük a kolostort, a többiek is visszatértek.
Hazafelé menet, Tövis, Nagyenyed érintésével megérkeztünk a Kőköz szorosához, ahol kiszálltunk a buszból, hogy nyugodtan gyönyörködhessünk Kőköz szikláiban. Ez a szoros is egyike a Torockói hegység festői szurdokainak. Hatalmas mészkősziklák között csörgedezik a patak, itt vezet át a műút is. A közepe táján hatalmas várkastély van épülőben, az elődeink is megirigyelhetnék impozáns méretét. A helyiek elmondása szerint már több tulajdonosa is volt az épületnek, nehezen akar végleges formát ölteni. Itt is jól megy egyeseknek, mióta kapitalizmusban élnek. Az itt eltöltött félóra kevés volt a szoros alaposabb megismerésére, pedig valószínűleg szép számmal találhattunk volna védett virágokat is a sziklákon, a gyep közepette.
Hazafelé még megálltunk egy órára Torockón. Aki nem volt velünk korábban, gyors ismeretséget köthetett a magyarok lakta Torockóval. Torockó talán Erdély legszebb faluja, mind természeti fekvését, mind építészetét illetően. Nem túl régen a falu központja, Torockó Fő tere Europa Nostra díjban részesült. A legtöbb látnivaló a Fő téren található, az unitárius templom, a tér körül szépen helyreállított, fehérre festett házak, a Néprajzi Múzeum. Torockót uralja a falu fölé magasodó Székelykő. Torockó másik nevezetessége még a különlegesen gazdag, díszes népviselet, melynek értékes darabjait a Néprajzi Múzeumban lehet megtekinteni. Akik már ismerősként jöttek ide vissza, ajándékvásárlással töltötték el az időt.
A Kis pihenő után öt perc alatt visszabuszoztunk szálláshelyünkre. Kicsit rendbe tette magát a társaság, majd következett a bőséges vacsora. Aki keveselte a vacsora adagját, repetát is kérhetett. Némelyek ezek után visszavonultak, mások még beszélgettek egy kicsit. A fiatalok a nem túl kimerítő nap után még fél 11-ig kártyáztak.
(Megjegyzés: Ez a túraleírás, más fényképekkel a honlapunkon is megtekinthető: http://www.termeszetbaratok.hu)
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), dr. Muskovits József (MJ) Szabó Zsolt (SZZS) és Tóth Zoltán (TZ) készítette)
2007.07.02.
01_Torockó Vendégház (SZZS)
02_Székelykő északi csúcsa (KZS)
2007.07.03.
03_Remete kolostor régi temploma (MJ)
04_Remetei sziklaszoros (KZS)
05_Remetei sziklaszoros, a Pokol kapuja (MJ)
06_Remetei sziklaszoros, zsúpfedeles épület (KZS)
07_Sziklák a kolostor közelében (MJ)
08_Séta a Kőközi szorosban (KZS)
09_Kőköz az épülő kastélyával (TZ)
10_Székelykő Torockó Fő teréről (MJ)
11_Virágzó kosbor a Székelykő alatti réten (MJ)
12_A születésnapi ünnepeltünk (KZS)
Kategória: Beszámolók