Erdély, jutalomtúra 2008. július 2-8. II. rész – a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály beszámolója

2008-08-12

2008. július 4. Gyalui havasok, Kisbányahavas-Alsópodsága

Az előző napi megbeszéltektől eltérően háromnegyed 7-kor volt a reggeli, 1/2 8-kor indult a busz, okulva a tegnapi buszozásra fordított hosszú időből. Mai napon a Gyalui havasok felé vettük az irányt. Borrév, Jára, Kisbányahavas érintésével jutottunk el túránk kiindulási pontjára, Kisbányahavas üdülőtelepére. Az aszfaltút, a tegnapihoz képest jobb minőségű volt. A cél: megismerkedni a Gyalui havasokkal. Kétféle túra lett kiírva, ezek közül lehetett választani:

Útvonal 1. Gyalui havasok, Kisbányahavas, Üdülőtelep (1385 m, K+) – Muntele Plaiului (1371 m, K+) – Bélavár (1381 m, PO) – Bélavár patak völgye (P+) – Felsőpodsága (600m, P+) – Podságai-szoros (P+) – Alsópodsága (420 m, P+)
Túratáv: 24 km
Emelkedő: 400 m

Útvonal 2. Alsópodsága (420m, P+) – Podságai-szoros (600m, P+) – Alsópodsága (420m, P+)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 180 m

43-an választották a hosszabb túrát, hárman a busszal visszamentek Alsópodságába, felkeresni a Podságai-szorost. Buszunkkal a kék kereszt jelzés becsatlakozását pár száz méterrel túlhaladtuk, mivel csak itt tudott a busz visszafordulni. Tíz perc készülődés kellett, hogy 9 óra körül megkezdhessük mai napi túránkat. Az aszfaltúton visszagyalogoltunk a kék kereszt jelzéshez. Hamarosan fenyvesben, eléggé lefelé haladtunk az ösvényünkön. Az első szakasz leküzdése nehezebb lett a vártnál, mivel sok kidőlt fenyőt kellett kerülgetnünk. A lejtmenet végén elértük a Vadpatak völgyet. Kisebb nehézség árán átjutottunk a jobb oldalára. Az előttünk levő hegyoldal tarrá volt vágva, iszonyatos mennyiségű fát termeltek ki a területről! Természetesen a jelzések eltűntek, egyébként is nagyon régi festésű a kék kereszttel jelzett turistaút. Érzésünkre támaszkodva haladtunk mind feljebb a hegyoldalban. Mivel több erdészeti kitermelő út szerpentinezett felfelé, sűrűn megálltunk, ne kallódjon el senki. Néhol piros-fehér színű műanyag szalagot láttunk a bokrokra felkötve, talán ez pótolta az eltüntetett jelzéseket. Egy idő után ez is megszűnt, vagy csak mi tévesztettük el az utat. Gyanúsan nyugat irányba vezetett a földút, iránytű segítségével megpróbáltuk beazonosítani helyzetünket. Ha tartjuk a korábbi irányt, akkor könnyen a Nagy-havason lyukadhattunk volna ki! Meghatároztuk a követendő irányt, 10 perc után kiértünk egy hatalmas mezőre. Itt ismét betájoltuk magunkat, majd a szétszórtan elhelyezkedő esztenák között elindultunk a már látható Bélavár gerincének irányába.
Először lefelé vezetett utunk, átvágtunk a kaszálón, mivel szemközt láttuk a gerincre felvezető utat. A mélyedésben mocsaras területen kellett áthaladnunk, volt, aki pórul járt ezen a helyen, bokáig süllyedt a fekete vízben. Ettől eltekintve csodálatos virág pompát láthattunk a mezőn, éppen jó időszakban jártunk errefelé. Nagy tömegben és sok fajta virágot lehetett látni és fényképezni. Felfedeztünk 4 fajta kosbort, a csomós harangvirág halvány változatát, zergeboglárt, több szegfű fajt, margitvirágot, gyapjúsást és egyebeket. Szemet gyönyörködtető volt a hatalmas kaszáló! Valamikor jóval nagyobb mértékű lehetett az állattartás ezen a részen, erre utalnak a megmaradt zsúptetős gazdasági épületek. A mélyebb részen való áthaladás után, az egyik épületen nagy meglepetésünkre megtaláltuk a kék keresztjelzésünket. Jól navigáltuk magunkat! Innentől enyhén felfelé vezetett a jelzés, a gerinc elérésekor lepihentünk a pázsiton, megtartottuk az ebédidőt. Csapatunk tagjai folyamatosan érkeztek fel a gerincre. Mindenkit megvártunk, hogy az elhozott szendvicsét elfogyaszthassa, meg hogy kipihenhesse az eddigi út fáradalmait. Szép napsütéses volt az idő, az alattunk levő sziklák már előre jelezték a nem túl messze levő Bélavár szépséges mészkőszikla rengetegét. Jó félórai pihenő után, továbbra is enyhén emelkedő földúton indultunk el Bélavár felé.
A szél kellemetlenül felerősödött, az ég is kezdett beborulni. Fantasztikusan néztek ki Bélavár sziklái, amint letekintettünk a Podságai völgy irányába! Itt még több virág fajt láttunk, mint a keresztezett hatalmas hegyi kaszálón. Nem véletlenül lett rezerváció ebből a területből. Egy érdekes lilás őszirózsafaj, meg a turbánliliom gazdagította a ma látott virágok sorát. Közben az ég dörögni is kezdett, emiatt nem volt időnk alaposabban szétnézni a tetőn. Pedig biztosan felfedezhettünk volna még pár érdekes virágot! Jelzésünk végig vitt a tetőn, lépteinket sietősebbre fogtuk. A hegy pereméről csodás volt a panoráma, de a közelgő zivatar miatt nem láthattunk el messzire. Hogy ne a hegy tetején érjen el minket a zivatar, el kezdtünk gyorsabban gyalogolni. Az erdő szélén megvártam pár társunkat, akik elkódorogtak, elvétették a jelzést, amint később kiderült. A villámlás mind közelebb került hozzánk, megszaporáztuk lépéseinket, hogy utolérjük a többieket. A meredek ösvényen nem rohanhattunk, pedig még száraz volt az ösvény. A bükkök alatt rengeteg piros madársisak virágzott. Mire a meredek lejtő aljába értünk, az eső is eleredt, elővehettük az esőköpenyeinket.
Beöltözésünk után eltévesztettük az utat, ahelyett hogy jobbra letértünk volna Bélavár sziklái alá, fenn maradtunk a gerincen.1km után vettük észre tévedésünket, ha rajta maradunk a kék háromszögjelzésen, Aranyosronk faluba értünk volna le! Igaz, a falu mellett még két híres szoros található, de fizikailag biztosan kikészült volna a társaság. Az eső így is elkedvetlenítette kissé a társaságot, na meg már majd 20km-t tudhattunk magunk mögött a mai napon. Nem volt mit tenni, visszasétáltunk arra a helyre, ahol bevártuk egymást a sziklák alatt. A jelzést gyorsan megtaláltuk, a fák takarták el az ösvény kezdetét. Az először meredeken haladó út a patak elérésekor megszelídült. A zivatar szélét kaptuk csak el, mire a patakhoz értünk, már el is állt az eső. Visszanézve fejünk felett magasodtak Bélavár monumentális sziklái. Egy nagy barlang bejárata is ott tátongott magasan a mészkőfalban. Pár fénykép is készült búcsúképpen Bélavárról, de a minőségük nem lett tökéletes a párás, borús idő miatt. Most már csak kényelmesen kellett lépdelnünk lefelé a Podságai völgyben. Nem volt túl szívderítő, hogy még 10km van hátra az Aranyos folyóig.
Alig tűnt fel, hogy Felsőpodsága faluban gyalogolunk, a szűk völgyben a házak tekintélyes távolságra vannak egymástól. A falu elején, bal kézre a Bélavári patak felett két hatalmas szikla volt látható. Elérve a Podságai patakot, a hídon bevárták a gyorsabban haladók a csapat többi tagját. Együtt indultunk tovább a patak mentén, a Podságai-szoros felé. Félóra alatt elértük a Podságai-szorost, nagy meglepetésünkre buszunk itt várt minket, fel tudott jönni idáig a köves úton. Az autóbuszvezetőnk, Attila megspórolt nekünk 6km gyaloglást! A szoros közepén kis bánya volt, a repedésekből kalcitot lehetett szedni. Negyed óra pihenés után felszálltunk a buszra, visszaindultunk a szálláshelyünkre. Míg ki nem értünk az Aranyosig, az út igen pocsék állapotú, köves út volt. Eléggé csodálkoztam, hogy volt bátorsága Attilának a szorosig busszal bejönni. Az Aranyosnál még egy vasúti híd alatt is át kellett mennünk, pár cm-en múlt, hogy autóbuszunk elfért alatta. A főúton már félóra alatt visszatértünk A Vendégházba. Negyedóránk maradt a vacsoráig, aki tehette gyorsan rendbeszedte magát. A vacsora jól esett, repeta megint volt. A vacsora után ma többen igyekeztek az ágyukba, mint az előző napon. A holnapi napon közelebbi helyre vezet a túra, talán kevésbé lesz megterhelő, mint a mai napi.

2008. július 5. Torockói hegység, Túri-hasadék, Tordai-hasadék

A tegnapi időpontok szerint történt meg a reggeli elfogyasztása, valamint a busz indulása. Ezen időpontokon már nem változtattunk a jutalomtúra során. A mai napra vonatkozó túraterv kicsit enyhébbnek tűnt a tegnapihoz képest. Reméltük, a jelzésekkel sem lesz annyi problémánk. A túra első szakasza közös, a hosszabbat választók a Túri-hasadék bejárása után tovább folytatták a gyaloglást. A nagy túrát 26-an tették meg.

Útvonal 1. Torockói hgysg. Tordatúr (520m, KO) – Túri hasadék (KO) – Köves-bérc (670m, P) – Szind-tető (759m, P) – Tordai hasadék, déli tető (770m, PO) – Piculet (733m, P háromszög) – Berkesi-tető (P háromszög) – Berkesi patak völgye (P háromszög) –Borrévi menedékház (P háromszög)
Túratáv: 22 km
Emelkedő: 550 m

Útvonal 2. Tordatúr (520m, KO) – Túri hasadék (KO)– Koppánd (400m, P)
Túratáv: 5 km
Emelkedő: 50 m

Nem kellett sokat buszoznunk, Torda érintésével hamar megérkeztünk Tordatúr falu szélső házaihoz. A buszt visszaküldtük Koppándba, ahol felveszi majd a kis túrásokat. A Torockói hegység egyik gyönyörű természeti nevezetessége ez a hasadék, bár mostohaként van kezelve a felkapottabb, kiépítettebb Tordai-hasadéknál. A Rákos-patak alakította ki a Peterdi-Szind gerinc jurakori mészkövében, évezredek alatt. A 15km hosszú Peterdi-Szind gerincet három szoros töri át: Tordai-hasadék a Hesdát-patakkal, a Berkesi-szoros a Berkes-patakkal, valamint a Túri-hasadék a Rákos-patakkal. Maga a hasadék majd 2km hosszú, a szépsége összemérhető a Tordai-hasadékkal. 30db kisebb barlang is található a szorosban. Gazdag a növényvilága, egy kis eltéréssel ugyanaz, mint a Tordai-hasadéké. A víz eróziójának következtében változatos felszíni formák jöttek létre, üstöket, boltíveket, hidakat, kürtőket láthatunk a hasadékban. A hasadék elején 1952-ben létesült kőbánya sajnos sokat rontott az egyébként igen természet közeli állapotban levő szoroson. Több éves vita, pereskedés után leállították a kő kibányászását, 1994-ben nyilvánították védett területté a Túri-hasadékot.
Reménytelennek tűnt a vegyes összetételű társaságunknak a szakadék alján bejárni a szorost, a fák már eléggé megnőttek, a Rákos-patak mellett pedig nem lehetséges száraz lábbal átkelni. Így maradt a tetőn való gyaloglás, innen is pompás látványt nyújt a hasadék. A patak eróziója folytán a hasadék úgy néz ki, mintha S betűk kapcsolódnának egymáshoz. Egy jellegzetes 900-os kanyarja van a szurdoknak, ahol egy kisebb völgy csatlakozik hozzá. Komótosan gyalogoltunk a fennsíkon, a legtöbb helyről be lehetett látni a hasadék aljába. Visszatekintve is szép látványt nyújtott Tordatúr falu, meg a távolabbi dombvidék. A Túri-hasadékról szóló mesék tündérekről regélnek, de a mesén túl is megkapó a különféle kiprepalálódott sziklák látványa. Kb. félórába tellett, míg a tetőn végigkísértük a hasadékot. Itt elváltak útjaink a rövid túrásoktól. Ők meredeken leereszkedtek a patakhoz, hogy a túloldalon Koppándba gyalogoljanak a várakozó buszhoz. Nekik is volt lehetőségük hazafelé menet megtekinteni a Tordai-hasadékot.
Mi folytattuk a túrát a füves legelőn. A nap ismét erősen tűzött, a sapkák, kalapok viselete indokolt volt. A szindi kőbánya előtt elvesztegettünk negyed órát, itt épül az észak-erdélyi autópálya. Ez a jelzések eltüntetésével járt együtt, emiatt orrunk után menve kereszteztük az épülő úttestet, hogy a szindi kőbánya felett folytathassuk utunkat. Érzésünk nem csalt meg bennünket, a tetőn ismét megtaláltuk a piros jelzésünket. Időközben egy kutya is csatlakozott hozzánk, nem tudtuk elzavarni, a mai napon Borrévig társunkká vált. Továbbra is Köves-bérc mezején gyalogolhattunk, míg elértük a Tordai-hasadék feletti Szind-tetőt. Itt leheveredtünk a pázsitra, pihenni, ebédelni. Innen már beláttunk a Tordai-hasadékba, kiváló panoráma adódott Alsópeterdre, Középpeterdre. A Tordai-hasadékot, a szind-tetői oldalt korábban bejártuk, most a jobb oldali tető bejárására került sor. A Tordai-hasadék Erdély legtöbbet látogatott kirándulóhelye. A kb. 200m magas sziklafalak, a karsztképződmények, barlangok, a vegetáció minden látogatóban mély nyomot hagy. A majd 3km hosszú szurdokvölgyben több mint 30 barlangot tártak fel, de többségük megközelítése kifejezetten nehéz és veszélyes. A sziklafalak alpinisták kedvelt célpontjai. A Tordai-hasadékot igen gazdag és különleges növény- és állatvilága miatt már 1939-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Ezen a százhektáros területen Románia növényzetének majd egyharmada, majdnem 1000 faj megtalálható! A természetvédelmi terület állatvilága is gazdag, sok csigafajjal, ritka pillangókkal és védett madárfajokkal is találkozhatunk.
A szieztázás után leereszkedtünk a Hesdát-patakhoz. Már ezen az oldalon is szednek belépőjegyet a hasadék látogatóitól! Az összeg nem nagy, a látvány bőven kárpótolja a turistát, ha végig sétál a patak mentén. Maga a szurdok kiépítése mintaszerű, városi cipőben, szandálban is végig járható. Egy kicsit elbeszélgettünk a jegyszedővel, aki azt ajánlotta, menjünk Peterd irányába pár száz métert, ahol a hídon átkelhetünk a Hesdát-patak felett. Egy kis kocsma is található itt, szomjunkat legalább csillapíthatjuk. Megfogadtuk a tanácsát. Asztalok, padok is voltak az udvaron, negyedórára leültünk, míg elfogyaszthattuk a hideg sört. Hétvége volt, rengeteg ember piknikelt a patak mentén. Átkeltünk a hídon, majd nemsokára elkezdtük leküzdeni a 200m szintet. Igen meleg volt, kissé megizzadtunk, míg egy jó kilátópontnál megálltunk. Innen szép kilátás volt a Tordai-hasadék másik végére. Alpinistákat is felfedeztünk a sziklákon. Szemben egy beszakadt barlang szája tátongott. A Szind-tetőn levő kereszt is látható volt erről a helyről. Pihenőhelyünkön három nöszőfű is virágzott. A nöszőfű ritkának tekinthető kosbor fajta.
A csodálatos panorámával betelve indultunk tovább a Berkesi-tető irányába. Útközben egyetlen egy jelző póznával találkoztunk, még az elején, majd a jelzések innentől kezdve eltűntek. A térképtől eltérően nem az erdőben, hanem a füves gerincen haladtunk célunk felé. Az út igen fárasztó volt, hiába rétnek, legelőnek nézett ki a terület, karros tetőn kellett gyalogolnunk. Ez a terep még a bakancsot viselők lábát is kikészíti! Menetközben pár legelő bivallyal is találkoztunk, békés állatok voltak. Dumbravá környékén már kissé idegesek voltunk, hogy sehol sincs jelzés. Ezen a helyen igen szép, nyílt karros mészkő tető volt, rengeteg virággal. Addig mászkáltunk az alattunk levő erdőben, míg meg nem találtuk jelzésünket. Azt gondoltuk, sínen vagyunk. Az erdei úton elértük a Muncelu csúcs alatti nyerget. Meglepetésünkre új ortodox kolostor van épülőben ezen a helyen. Egy fiatal pópával, vagy pópa jelölttel angolul elég jól szót tudtunk értetni. A hozzánk szegődött kutyát megpróbáltuk rásózni, de nem sikerült. Útmutatása szerint leértünk egy újabb nyeregbe, majd pechünkre egy kaolin bányánál elfogyott a jó állapotú köves út.. Páran megmerültek a kaolin iszapba, majd érzésünkre hagyatkozva a Berkesi-tető alatt, a Berkes-patak felé meneteltünk. Viszontagságos menetelés után elértük a Berkes-patak völgyét, természetesen jelzés sehol nem volt.
Összevártuk a csapatot, így indultunk lefelé a hátralevő egy órás útra. Egyesek már eléggé el voltak zsibbadva a mai napi megpróbáltatásoktól, nem hitték, hogy a mai napon is fognak kapni vacsorát a megszokott időben. Innentől már csak gyalogolnunk kellett az erdő hűvösében. Néha ráláthattunk a patak völgyre, ott biztosan izgalmasabb lett volna a lemenetel. Talán láthattunk volna pár vízesést, de már késésben voltunk az eredeti elképzeléseinkhez képest. Hat óra körül fejünk felett megpillantottunk egy nagy sziklát, rögtön utána feltűnt az Aranyos szalagja. Alighogy kiértünk az erdőből, autóbuszunk látványa fogadott a kis túrásokkal! Mindenki megkönnyebbült. Gyorsan felszálltunk a buszra, csak az egész nap velünk tartó kutyával lett egy kis problémánk, mivel ő is buszozni akart. Vigasztalásképpen a maradék szendvicseinket odaadtuk neki, csökkenteni a csalódását. Összegezve a mai napot, nagyon jó időnk volt, sok szépet is láthattunk. A jelzésekkel viszont komoly probléma van, sajnos a térképek sem jelölik megfelelően a régóta festett jelzéseket. Persze ez is egy kihívás, ilyen helyeken nagyon kell figyelni a tereptárgyakat, illik folyamatosan tisztában lenni az aktuális tartózkodási hellyel.

(Megjegyzés: Ez a túraleírás, más fényképekkel a honlapunkon is megtekinthető: http://www.termeszetbaratok.hu)

Muskovics András
szakosztályvezető

(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), dr. Muskovits József (MJ) Szabó Zsolt (SZZS) és Tóth Zoltán (TZ) készítette)
2007.07.04.
13_Levegővétel a kapaszkodó tetején (KZS)
14_Szénatárolók, szénaboglyák (KZS)
15_Virágzó kosbor a mocsaras területről (MJ)
16_Kapaszkodás Bélavár felé (MJ)
17_Panoráma a Bélavárról (KZS)
18_Bélavári virágoskert (KZS)
19_Bélavár sziklái (KZS)
20_Bélavár egyik sziklatornyán (MJ)
21_Alsópodságai ortodox templom (TZ)
22_Sziklák Felsőpodsága felett (TZ)

2007.07.05.
23_Túri-hasadék (SZZS)
24_Rövid túrásaink a hasadék aljában (TZ)
25_Túri-hasadék kezdete (TZ)
26_Távolban a Torockói hegyek sziluettje (KZS)
27_A Tordai-hasadék feletti pihenő (SZZS)
28_Tordai-hasadék bejárata (MJ)
29_Hesdát patak feletti híd (SZZS)
31_Tordai-hasadék (KZS)
32_Kistúrásaink a Tordai-hasadék végén (TZ)
33_Utolsó jelzőoszlopunk a gerincen (MJ)

Kategória: Beszámolók