Közeli túra – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-08-14

Augusztus 9-én Isaszeg és Gödöllő határában rendkívül lévő szép, mégis ritkán látogatott helyeket kerestünk fel. Mikor 8 órakor találkoztunk a Művelődési Otthon előtt (1. kép), csepergett az eső, de erősen bíztunk abban, hogy most is bejön az, miszerint túráinkon hagyományosan nem esik az eső, legfeljebb csak ijesztget. A Dózsa György úton hagytuk el Isaszeget. Mikor a Szárítói-nyiladékon haladtunk, a csepergés szó már túl enyhének bizonyult. Mi azért – jó turistához mérten – mentünk rendületlenül. Ha pozitív akarok lenni, abban is sok szépség van, hogy az úton kis tavak keletkeztek (2. kép). Izgalmas játékba kezdtünk, ki az aki belecsúszik a vízbe, ki az, aki megússza. Pár km. megtétele után végül elállt az eső. A nyiladékot balra elhagyva a kék jelzésen mentünk tovább, egészen a Méhészeti Múzeumig.

A múzeum (3. kép) előtt – telefonon jó előre történt egyeztetés után – várt minket a múzeum vezetője. Maga a múzeum – mely 1983-ban a Méhészeti Világkongresszus alkalmából épült – három méhsejt alakú része szimbolizálja a méhkas összefogó erejét. Korábban nádfedeles volt. Szabó György úr (4. kép) nagy szakértelemmel és lelkesen ismertette nekünk a méhek életét, szokásait, mutatta be a kaptár- és mézkészítés eszközeit – mi pedig figyelmesen hallgattuk (5. kép). a Kiállításon láthatók voltak viaszból készült állatfigurák és tréfás feliratok is (6. kép). Mikor már úgy éreztük, hogy mindent tudunk a méhekről, továbbmentünk. A KÁTKI Méhészeti kutató-oktató épületét megkerülve (7. kép) a 34 hektáros méhészeti parkba (8. kép) jutottunk, mely a II világháború során – az épületekkel együtt – egy, a közelben felrobbantott lőszerszállító szerelvény “jótékony” hatásaként majdnem teljesen elpusztult. Így is szép, milyen lehetett annak idején! A parkban egy pavilon – természetesen méhsejt alakú! – maradt épségben (9. kép).

A park után a szemközt lévő József főherceg arborétumba (10. kép) mentünk át. Az 1902-ben létesített arborétumban nagyon sok értékes fa található. Csak egytizede park jellegű, a többi része erdészeti kutatást szolgál, többek között akácnemesítéssel is foglalkoznak itt. Kár, hogy a Sétaút táblákat mindenfelé elforgatták egyéb szórakozást nem találó emberek, így nehéz követni azt. Elhatároztuk, hogy a keresgélésre több időt szánva még visszajövünk az arborétumba. Hazafelé jelzetlen utakon haladtunk, a ragyogó napsütésben már csak a tócsák (11. kép) emlékeztettek a reggeli esőre.

Kép és szöveg: Notter béla

Kategória: Beszámolók