Zemplén, 2008. augusztus 15-17. – a MOL-DUFI beszámolója

2008-08-25

2008. augusztus 15.

A több napos túrákban a szállás lefoglalása okozza a legtöbb gondot. Már áprilisban elkezdtem biztosítani jelenlegi szálláshelyünket, de a létszám csak később alakult ki szokás szerint. Előzetesen 40 főt jeleztem, de figyelmeztettek, hogy nem sok változtatási lehetőségünk lesz, mivel a túrák tervezett időpontjára esnek a Zempléni Napok, ilyenkor nagyon sokan keresik fel Sárospatakot. Az előző évektől eltérően most augusztusra terveztük be Zemplént. A megelőző két évben ez a három napos túra felkészülés volt az egyhetes jutalom túránkra. Jóval a túra előtt már 50-en is jelezték részvételi szándékukat, de most azt kell mondani, szerencsére páran -közbejött egyéb elfoglaltságaik miatt- lemondták jelentkezésüket. Végül is 41-en jöttünk el Sárospatakra, ahol a Comenius Tanítóképző Főiskola Kollégiumában rendeltük meg szállásunkat és vacsoránkat. Jól ismertük ezt a helyet, hiszen az előző két évben is ez volt a zempléni túrák központja.
Öt órakor indult el autóbuszunk Százhalombattáról, a SOHO elől. A tárnokiak, érdiek, budapestiek felszállása után az M3-on Miskolcig, majd az M37-esen Sátoraljaújhely érintésével Pusztafaluba buszoztunk. Innen kezdtük meg a mai napi hosszabb túránkat. Rövidebb túra is volt, az alábbiak szerint:

Útvonal 1. Pusztafalu (K háromszög) – Bába hegy (K háromszög) – Erzsébet tanya (K+) – Borai bánya (K+) – Malomkőbánya (K+) – Füzérradvány, Károlyi kastély (K+)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 600 m

Útvonal 2. Füzérkajata (K+) – Erzsébet tanya (K+) – Borai bánya (K+) – Malomkőbánya (K+) – Füzérradvány, Károlyi kastély (K+)
Túratáv: 8 km
Emelkedő: 300 m

29-en indultunk neki a hosszabb túrának, az Öreg Bence Vendégház mellől, 11 óra körül, a kék háromszögjelzésen. A cél, a Bába-Kormos tanösvény bejárása volt. A falu házait hamar elhagytuk, kiértünk egy nagy legelő szélére. Itt egy kis bizonytalankodás után, jobbára érzéseinkre hagyatkozva földúton elindultunk a Bába-hegy irányába. Először déli irányba, majd keresztezve egy szántóföldet, keleti irányban elértük az erdőben folytatódó ösvényünket. Itt találtuk meg hosszú idő óta először jelzésünket. Általánosságban is elmondható, hogy a jelzések igen hiányosak és régiek ezen a szakaszon. Szép bükkösben kanyargott az út felfelé, közvetlenül a gerinc alatt, tekintélyes kőmezőket is kereszteztünk. Elérve a gerincet, ismét déli irányba gyalogoltunk az enyhén emelkedő ösvényen. A fák között néha feltűnt Regéc vára, Pusztafalu sziluettje. Az 581m magas Bába-hegyről viszont igen szép panoráma adódik a környékre, köszönhetően a csúcs alatti nagy szikla letörésnek. Tisztán látható északnyugatra a Milic hegycsoport, Pusztafalu, nyugatra Füzér vára, délnyugatra a Hegyköz felső medencéje. Iszonyatosan rengeteg szúnyog volt az erdőben, ilyen invázióban eddig sosem volt részünk! Mindenkit alattomosan véresre csíptek, agyonütésük után még a nadrágokon is vérfolt keletkezett! A támadásuk miatt nem is tudtunk sokat nézelődni a csúcsról, tovább indultunk lefelé.
A jelzéseket ismét keresgélnünk kellett, meredeken, gallyakkal teli, csalános ösvényen értünk le a hegyről. Majd félkört leírva értünk le a Hatos váró erdészházig. Nem régen építhették, nagyon újszerűnek tűnt az épület. A tisztáson új padok, asztalok, a fű le volt kaszálva, tiszta WC, papírral ellátva! Igazán kellemes hely volt, annyira megnyerte tetszésünket, hogy leültünk ebédelni. Lehetett napos és árnyékos helyek közül választani. A napos részen a szúnyogok kevésbé repdestek, aki nem bírta a támadásukat, ide telepedett. Majd félóra elteltével tovább mentünk a rekkenő hőségben. Talán ez volt az idei nyár legmelegebb napja, a fák árnyékában is meghaladta a 30 fokot a hőmérséklet, plussz még párás is volt! Ernyős virágokkal teli rétet keresztezve, hamarosan Füzérkajata szélső házainál találtuk magunkat, a kék keresztjelzésen! A Kollár-ortásnál elnéztük a jelzést, így keveredtünk le a faluba. Plusz km-t nem jelentett tévesztésünk, viszont a falu végén működőképes ívó vízcsapot találtunk, nagy örömünkre. Most már a rövid túrásainkat követve a kék keresztjelzésen, Erzsébet tanya elhagyatottnak tűnő épülete mellett felgyalogoltunk a gerincre. Itt egy 200 éves tölgyfát láthattunk, melyet megkíméltek a kivágástól. A Korom-tetőről nincs kilátás, ezen a szakaszon szép bükkösökben, tölgyerdőkben lehet gyönyörködni. Több helyen sziklatenger alakult ki, melyeket mohák fednek be. Pár régi elhagyott kaolin bányatárót is lehet látni a hegyen. A régi tárókat elhagyva, 2 km után értük el Füzérradvány szélső házait.
Az aszfaltúton mindenki úgy kóválygott e rekkenő hőségtől, mint ősszel a legyek. Rosszul tettük, hogy nem vágtunk át a kastély parkján, mivel így csak kerülővel jutottunk el a kastély bejáratához az Ifjúsági Tábor mellett. Igaz, így láthattuk Füzérradvány belterületén található pincesorát, mely szépen fel volt újítva. Kár, hogy egy sem volt nyitva! Tavaly is felkerestük a Károlyi kastélyt, így egy óra szabad foglalkozás keretében aki akart bement a kastélyba, aki sétálni akart az a parkot nézte meg, és aki igen elfáradt, az a fák árnyékában piheghetett a büfé közelében. Szép komótosan haladnak a kastély felújításával, a park is mind látványosabb. Platán, kislevelű hárs, páfrányfenyő, nyár, fenyő matuzsálemek láthatók itt. Kár, hogy a parkban levő tönkrement kis tó rehabilitációjával még nem foglalkoznak.
A kulturális program befejezése után buszra szálltunk, Sárospatakra mentünk elfoglalni szálláshelyünket. Egy órán belül odaértünk, a szállás elfoglalása gyorsan ment, mivel otthon előre megtörtént a szoba kiosztás. A vacsora 7 órára lett megrendelve, így maradt másfél óra városnézésre. Háromnegyed 7 körül már majdnem mindenki az étteremnél várakozott. A nagy meleg kivette az emberek erejét, szerették volna mielőbb pótolni az elveszett kalóriákat. Gyanús volt, hogy nem volt megterítve az ebédlőben. A portán eligazítottak minket, hogy jó ideje ez az ebédlő nem működik, az udvar túloldalán levő épületbe helyezték át. Az épületben levő tornaterem nyitva volt, de az ebédlő zárva, egy teremtett lelket se láttunk benne! Kezdett kiderülni az igazság, a konyha elnézte az időpontot, péntek, szombat helyett szombat, vasárnapra készültek! Gyorsan intézkedett Erika, akivel már több éve kapcsolatban vagyunk. Menteni a kollégium becsületét, negyed óra alatt szerzett vacsorát csapatunknak a városban, az V. András étteremben. Nyolc órakor már fogyaszthattuk vacsoránkat, senki sem panaszkodott az ízre, az adag nagyságára. Az is igaz, a megrendelt három fogás helyett egy fogásosra sikeredett a menü. De senkiben sem maradt tüske a történtek miatt. Vacsora után szabadfoglalkozás következett, van aki sétált a városban, esetleg beült sörözni, vagy visszavonult a szobájába, hogy pihenten ébredjen a következő napi túrára.

2008. augusztus 16.

A csapat 6 óra környékén ébredezni kezdett. Hogy maradjon elég idő a felkészülésre, a szükséges bevásárlásokra, a szendvicsek elkészítésére, csak fél 8-kor indult el autóbuszunk. Szerencsénk volt, éjjelre nagy záport, zivatart, lehűlést jelzett előre a meteorológia, amiből semmi sem lett. A levegő pár fokot azért lehűlt, így a tegnapinál kedvezőbb körülmények között valósíthattuk meg betervezett túránkat. Két lehetőség közül választhattak a túrázók, amely a nap folyamán további egy lehetőséggel bővült:

Útvonal 1. Telkibánya (S) – Alsó Törő (S) – Osva völgy (S) – Cserenkő patak (K+) – Pengőkői út (OKT) – Nagy-Péter-mennykő (K háromszög) – Mlaka-rét (OKT) – Rostalló kh. (S) – Kőkapu (S?)
Túratáv: 20 km
Emelkedő: 500 m

Útvonal 2. Kőkapu (S?) – Rostalló kh. (S) – Cserenkő patak (K+) – Pengőkői út (OKT) – Nagy-Péter-mennykő (K háromszög) – Mlaka-rét (OKT) – Rostalló kh. (S) – Kőkapu (S?)
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 500 m

Sátoraljaújhely, Pálházán keresztül átbuszoztunk Telkibányára, a túra kiindulási pontjára. 29-en szálltunk ki a buszból, ebből a csoportból 10-en később kiváltak, hogy a harmadik túra lehetőséget teljesítsék. A buszon maradó kilenc emberünk visszament Kőkapuhoz, ők innen kezdték meg gyaloglásukat. A templom alatti kereszteződéstől, a sárga jelzésen, az Osva-patak jobb oldalán a falu szétszórt házai között kezdtünk gyalogolni. 2km megtétele után elértük a vízművet, újabb 1km után már a völgy riolit szikláit csodálhattuk meg. A leglátványosabb perlit kőtornyokat a Kutyaszorító nevű részen lehetett látni. Igen kényelmesen haladtunk, az út észrevétlenül emelkedett. 2km-el a sziklák után áttértünk a patakon, ettől kezdve Cserenkő-pataknak hívják a vízfolyást. Az út innen meredekebbé vált, nagy kanyarok után elértük a kék keresztjelzés becsatlakozását. Itt lepihentünk 20 percre. Alig hogy tovább indultunk volna a rövidebb túrát vállaló 9 emberünk is elérte a kereszteződést. További 10 percre leültünk, hogy ők is kifújhassák magukat. Tízen innen a sárga jelzésen lementek Kőkapuhoz, így alakult ki a harmadik túra változat.
Most már 28-an folytattuk tovább a hosszú túrát a kék keresztjelzésen. A Cserenkő-patak völgyének oldalában kb. 3 km-t gyalogoltunk, mire felértünk a Pengőkői útra. Szép bükkösökben, majd a vége felé lucfenyvesben vezetett fel a jelzés. A Pengőkői utat nem rég kiegyengették, kényelmesen lehetett haladni. Bal kézre hatalmas irtások voltak, eléggé száradóban vannak a lucosok, ezeket termelték ki, így észak felé szép kilátásunk adódott. A Pengő-kő előtt, jelzetlen úton jobbra kimentünk a Tokár-tető oldalában levő sziklákig. Ezek a sziklák testvérei a Pengő-kőnek. Az érdekes sziklaalakzatokat a fagy hozta létre. Hosszú évszázadok alatt alakultak ki ezek a kőbástyák. Visszamentünk a sziklák megtekintése után az Országos Kék Túra nyomvonalára. Pár száz méter után következett a Pengő-kő, mely legszebb példája a fagy munkájának. A 10-14m magas majd, függőleges falak alján a fagy által leválasztott sziklák veszik körbe a kipreparálódott Pengő-kővet. Negyed órát szántunk sziklák körbejárására.
Tovább menve, következő állomásunk a Nagy-Péter-mennykő 709 m magas csúcsa volt. Az OKT jelzésről a kék háromszögjelzésen lehet elérni a csúcsot. Nem nagy kerülő, érdemes ezt a 400 m-es kitérőt megtenni. Társaságunk nagy része ezt választotta, nem is bánta meg a kis kitérőt. Az OKT jelzést elhagyva füves tisztáson, majd bükkösben lehet elérni a csúcs sziklaperemét. Nagyon szép kilátópont északi irányba, a Nagy-Milic és a Kemence-patak völgye látszódik innen. Nevét valószínűleg a nyári zivatarokban gyakori villámcsapások miatt kapta. Egy kicsit pechünk volt, mivel kezdett beborulni, a levegő is nagyon párás volt, így a távoli gerincek eléggé homályosak voltak. Ha az ember szeme így látja, a fényképezőgépek pláne rosszabbul adták vissza a panorámát! Ennek ellenére eltöltöttünk negyed órát a csúcson, majd visszatértünk a kék jelzésünkre. 1,5km után elértük az István-kúti nyírest. Itt megpihentünk, vizet vételeztünk. Tavaly is erre jártunk, ismerős volt a hely. A tájvédelmi körzet emberei nagyon dolgoztak a területen, füvet nyírtak, egy-egy részt elkerítettek, valamilyen ökológiai kísérletre készülődnek.
Az eső közben szemerkélni kezdett. Előszedtük az esőkabátokat, majd Mlaka-rét irányába elindultunk. Negyed óra alatt elértük a nyírfákkal tűzdelt rétet, majd mivel a szemerkélés tovább folytatódott, a sárga jelzésen Rostalló felé megkezdtük az ereszkedést. Az Ördög-patak bal oldalában elég meredeken vezet lefelé az út. Szaporán lépdeltünk a bükkösben, 40 perc múlva Rostallónál találtuk magunkat. A régi kulcsosház nem a legjobb állapotban van, valószínűleg már nem is használják. A kisvasút végállomásán éppen indulóban volt a nap utolsó járata Pálházára. Ha lett volna egy kis sütnivalónk, levonatozhattunk volna Kőkapura, megspórolva 1km gyaloglást, de egy új élménnyel gazdagabbak lehettünk volna. Alig mentünk 100 m-et, a kisvonat elhagyott minket. A szemerkélés elállt, Kőkapun utolértük a vonatot. 20 perc pihenő az utolsó befutónak is járt egy korsó sör, egy üdítő, azután elindultunk Sárospatakra. Éppen ideje volt, mivel most komolyabban rákezdett az eső.
Mire hazaértünk, ismét elállt az eső. A vacsoráig maradt még több mint egy óra, akinek kedve volt, sétált egyet a városban. A konyha kitett magáért, úgy tűnt, kárpótolni akartak a tegnapi kellemetlenségért. A háromfogásos vacsora mindenkinek elnyerte tetszését. Vacsora után a szokásos városnézés, majd alvás következett. Az estét ugyan megzavarta a hölgyek szerenádja, amit férfi társunknak adtak, aki az emeleten levő konyha foteljein próbálja önkéntes száműzetésben kipihenni a nap fáradalmait. De hát ennyi belefér. Még a Zempléni Napok befejezését szimbolizáló tűzijáték hangjait lehetett hallani, utána mély csend, tényleg a pihenés következett.

2008. augusztus 17.

Ugyanúgy fél 8-kor indultunk, annyi különbséggel, hogy a kollégiumot elhagytuk, leadtuk a kulcsokat, a pakkjainkat beraktuk az autóbuszba. A szállás, vacsora számláit előző nap rendeztük. Rövid túra került megtervezésre, figyelembe véve a vasárnapot, mivel másnap a társaság egy részének dolgozni kell mennie. A rövid túra ellenére még egy rövidebbre is volt lehetőség:

Útvonal 1. Erdőhorváti (P) – Nagy-Egres-patak (P háromszög) – Pusztavár-tető (PL) – Komlóska (PT) – Darnói apátság romja (Z, ZL) – 37-es főút, Tolcsvai Gazdaság (Z)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 300 m

Útvonal 2. Komlóska (PT) – Darnói apátság romja (Z, ZL) – 37-es főút, Tolcsvai Gazdaság (Z)
Túratáv: 8 km
Emelkedő: 100 m

Jó félóra alatt a kiindulási helyünkre, Erdőhorvátiba értünk. Illetve tovább is mentünk a Litka-patak beömléséig 1,5 km-et, kihagyva az aszfalton való gyaloglást. 27-en jöttek el a hosszabb útvonalra, pedig rögtön kb. 250 m szintet kellett leküzdenünk. A többiek Komlóskán kezdték meg a túrát. Azonnal kapaszkodni kezdtünk a bokros, nyílt terepen. 10 perc múlva elértük az erdőszélét, innentől árnyékban haladhattunk, még meredekebben a tető irányába. Mivel friss volt még a csapat, félóra sem kellett, hogy a rom alatti nyeregbe felérjünk. Itt csak egy szusszanásra álltunk meg, majd kikapaszkodtunk a tetőre. Pazar körpanoráma fogadott bennünket a csúcson! Vetekszik a regéci, füzéri panorámával! Alattunk egyik oldalon Komlóska, a másik oldalon Erdőhorváti házai, ki lehet látni a Bodrog völgyére, nyugaton a Zempléni hegység déli végét jelentő Nagy-Kopasz, északnyugatra Magoska, a Zabarla-tető, északon mintha a Nagy-Milic bukkanna fel, keleten a Darnó-hegy, dél felé a Vár-hegy, Fekete-hegy keretezi a látóhatárt. Magából a várból nem túl sok minden látszódik, pedig a romok nagyságából ítélve nem is volt annyira kicsi, kb. 100×30m-es alapterületű lehetett. Középkori váraink egyike, talán 250 évig használták. Ásatással, állagmegóvással bemutathatóvá válna a rom. Valamit mintha elkezdtek volna feltárni, de ez abba is maradt. A fák, bokrok hamar eltüntetik a ma még látható falmaradványokat.
A majd félórás nézelődés után visszamentünk a vár alatti nyeregbe. Innen a piros Telér tanösvényen gyalogoltunk Komlóska felé, előbb szép bükkösön, majd vegyes lomberdőben. A központba nem mentünk be, csak a szélső házakat láttuk. A piros, zöld jelzésen az Alsó-Püdinka nevű kis gerincen hagytuk magunk mögött Komlóskát. Jobbra tekintve a Pusztavár-tető, a Fekete-hegy zárta a kilátást. Váltakozva fiatal erdő részeken, legelőkön haladt a jelzés. Egy kis tisztáson elvált tőlünk a piros jelzés, mely a zempléni Rákóczi turistaút, mi a zöldön tovább haladtunk a Barát-rét felé. Néha, az irtásoknak köszönhetően szép kilátásban volt részünk. A Barát-rét egyik pontján rengeteg virágzó kornis tárnicsban gyönyörködhettünk, illetve fotózhattuk az egyik legszebb encián fajunkat. Ilyen tömegben még nem láttam ezt a védett növényünket! A Darnói apátság romjai nagyon csekélyek, a zöld romjelzésen kell pár száz méter kitérőt tenni, hogy felkeressük. A premontrei kolostort a tatárjárás után építhették, a XVI-ik században a reformáció idején pusztulhatott el. 1977-ben ásatásokat végeztek itt, a nyomai most is látszódnak, de állagmegóvást nem végeztek el. Pedig a falmaradványokból ítélve, látványos romként bemutatható lenne. Visszatérve a zöld jelzésre, a Barát-rét szélén leheveredtünk ebédelni.
A szendvicsek elfogyasztása után elindultunk lefelé. 1km után tettünk egy kis kitérőt, megnéztük a Szarka-kutat. Kellemes kis hely, házikóval, asztalokkal, padokkal, kis duzzasztott tóval. Még negyed órát gyalogoltunk a lombos erdő árnyékában, majd kiértünk a szőlő ültetvények közé. Szépen gondozott, egészséges, jó termést ígérőknek néztek ki. Némely fajták már érni kezdtek, jó évjáratnak tűnik az idei termés. A nap igen csak tűzött, visszajött a kánikula. Szerencsére csak 2 km-et kellett megtennünk a tűző napon. Azt hittük rövidítünk egy kicsit, Sárospatak irányába 1km-el értünk ki a 37-es főútra attól a helytől, hol a busz várakozott ránk. A modern időknek köszönhetően telefonon idehívtuk a buszt, gyorsan felszálltunk, indultunk hazafelé. A rövid túrásaink természetesen már a buszon tartózkodtak. Két rövid pihenőt tartottunk az autósztrádán, mielőtt a résztvevők a lakóhelyükhöz legközelebbi megállóhelyeken búcsút inthettek a tovább utazóknak. Este hatra mindenki hazaérhetett. Kellemes három túranapot tudhattunk magunk mögött. Az elmúlt három évben 9 túra alkalmával megismerkedhettünk Zemplén szépségeivel, és ez nem csak a természetre igaz, hanem bizonyos fokig a történelmére is. Nehéz lenne újabb több napos túrát szervezni ide, majd talán pár év múlva, ha kicserélődik esetleg a tagság. Következő, nyárvégi túránk Kaposvár környékére vezet, Zselicséggel való ismerkedés a cél, itt majd 20 éve nem túráztunk.

(Megjegyzés: Ezzel a túraleírással, de más fényképekkel a honlapunkon is lehet találkozni: http://www.termeszetbaratok.hu)

Muskovics András
szakosztályvezető

(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), Szabó Zsolt (SZZS) és Tóth Zoltán (TZ) készítette)

01_Pusztafalu látképe a Bába-hegyről (KZS)
02_Füzér vára telével a Bába-hegyről (SZZS)
03_Pihenő a Hatos erdészháznál (SZZS)
04_Több százéves hagyás tölgy (KZS)
05_Korom-tető felé (SZZS)
06_Füzérradványi Károlyi kastély (SZZS)
07_Indulás Telkibányáról (SZZS)
08_Osva-völgy, perlit szikla (KZS)
09_Osva-völgy, perlit sziklatornyok (KZS)
10_Pengő-kő (SZZS)
11_Együtt a csapat Pengő-kőnél (KZS)
12_Nagy-Péter mennykőn (SZZS)
13_István-kút (SZZS)
14. Kőkapu, Vadászkastély (SZZS)
15_Panoráma Pusztavárról nyugati irányba (KZS)
16_Komlóska a Pusztavárról (KZS)
17_Pusztavár tetején (KZS)
18_Barát-rét felé (KZS)
19_Rövid túrásaink (TZ)
20_Rövid túrásaink a Szarka-kútnál (TZ)
21_Tolcsvai Gazdaság szőlőültetvényei (SZZS)

Kategória: Beszámolók