Nyugat-Börzsöny – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-09-24

Szeptember 20-án esőre hajló időben gyülekeztünk Isaszegen 7 órakor. A baljós előjelek ellenére mégis bizakodóak voltunk, annál is inkább mert első programunk a márianosztrai kegytemplom meglátogatása volt. Itt egy kis imádsággal rá lehetett segíteni a már hagyományosnak mondható eső-elkerülő szerencsénkre.
De térjünk vissza az út elejére. Személygépkocsikkal mentünk kirándulásunk kiindulópontjára. Az isaszegi találkozó után átmentünk Gödöllőre és találkoztunk az ott gyülekező társainkkal. Útközben még Verőcén is megálltunk, ahol a Pestről vonattal érkezőket vettük fel. Így aztán kialakult a végleges csapatszám, 18 fő.

Telefonon előre egyeztettünk időpontot a Plébániahivatallal. Kedves meglepetés volt számunkra, hogy a megbeszélt időpontban a kapuban várt ránk az 1352-ben épült  templom szerzetes-papja, Csanád atya. Leültünk a padokba és meghallgattuk a templom történetét, a pálos szerzetesrend viszontagságait alakulásuktól napjainkig. A szentély gótikus csúcsívei ma is híven őrzik az alapításkori állapotot, a többi rész az 1719-38 közötti újjáépítéskor kapta mai formáját. A templom megtekintése után körbejártuk a zárt belső udvart, melyet a rendház  (és részben a börtön) fog közre.

Ezután visszatértünk kocsijainkhoz, és mielőtt útra keltünk végigkínálgattuk egymást  mindenféle csemegékkel (sütemény, őszibarack, szőlő, must). Bár ez utóbbiból az erdő távolsága miatt többen csak módjával mertek inni. A falut a P kereszt és a Z jelzésen, a Miklós utcán hagytuk el. A jelek szétválásánál kis keresgélés után megtaláltuk a Z jelzés folytatását. Az út folyamatosan emelkedett. Az előző napi esőzések ellenére az út egyáltalán nem volt csúszós. Közel három kilométer megtétele után a Kopasz-hegyre felvezető kereszteződéshez értünk. A kitérő alternatívaként szerepelt a programban, de szinte kivétel nélkül mindenki feljött a csúcsra. Meg is érte a fáradtságot. Teljes körpanorámában volt részünk. A Dunakanyar három részletét is láthattuk, aztán a a túlparton a Visegrádi-hegységet, a Magas-Börzsönyt, nyugat felé szép vulkáni kúpokat (Nagy-Galla, Zuvári-hegy). Igaz ígértem Ipoly-látást is, de ez nem jött be, csak az Ipoly-medence látványához volt szerencsénk.
Visszatérve a zöld jelzéshez, hol kicsit lefelé, de inkább mindig emelkedve meneteltünk tovább. A Só-hegyen – kihasználva a napsütést – Tünde ösztökélésére még egy csoportképet is készítettünk. Elhaladtunk a Nagy-rét mellett, majd ismét kapaszkodó következett, és még egy kis kitérő egy jó kis kilátás miatt. A Nagy-Sas hegyet elhagyása mellett a Z jelzést is faképnél hagytuk és a Z kereszt jelzést követve értünk Nagyírtáspusztára. A Szent Orbán fogadó mellett elhaladva értünk a Nagybörzsönyből induló kisvasút végállomásánál kialakított pihenőhelyre. Itt megebédeltünk.
A P kereszt jelzésen indultunk tovább. Nemsokára a Vasas-kúthoz értünk. Büszkén mondtam a többieknek, hogy ehhez a kúthoz minden évben egy Pest-megyei szakosztály – a Dunabogdányi KTE – vezet munkatúrát, tisztítja a kutat, teszi rendbe környezetét. A kútban több szalamandra-bébit is láttunk. Utunk innen folyamatosan „lejtmenetben” haladt. A Bükkös-ároknál átmenetileg eltűnt a jelzést, keresgéltük mindenfelé. A kiágazó Z kereszttel is találkoztunk, csak a mi jelünkkel nem. Aztán a régi vasút töltésén végül is megleltük a jelzést. Mielőtt a faluba értünk, szemben láttuk a Kálváriát. El is határoztuk, hogy ezt látnunk kell.
Márianosztrára beérve kocsiba pattantunk és elhajtottunk a Kálvária-hegy tövébe. Meredek hegyoldalon szerpentinúton (már aki nem rövidített) értünk fel a a szobrok alatt lévő sírkápolnához és kálváriakápolnához.  A stációk közül sajnos csak 9 van meg, azok is üresek. Innen is nagyszerű volt a kilátás.

Miután kigyönyörködtük magunkat Szobra mentünk. Sajnos a Börzsöny múzeumot már nem találtuk nyitva, megnéztük viszont a katolikus templomot, a XVIII. századból való Nepomuki Szent János szobrot, valamint a Duna-parton a Luczenbacher-kastélyt. 6 órakor indultunk haza.

Az időjárással megint szerencsénk volt, csak odafelé vezető úton esett az eső, amikor még kocsiban ültünk. A korábbi esők megtisztították a levegőt, lehetővé téve a távolbalátást.

Kép és szöveg: Notter Béla

Kategória: Beszámolók