Andezitömlés – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

2008-10-21

Nagy érdeklődés előzte meg ezt a túránkat. Éppen ezért – ismerve a Cserhát „jó” turistajelzéseit – másfél hete bejártuk az útvonalat. Azt hiszem jó döntés volt, mert a mostani 15 km-el szemben akkor az útkeresés kitérői miatt 22,4 km-t tettünk meg. Szinte minden kereszteződésben be-bementünk pár száz métert, aztán kizárásos alapon elindultunk – végül is mindig – a helyes irányba.
Fél nyolcas isaszegi és háromnegyed nyolcas gödöllői találkozó után 5 kocsival indultunk. Szirákra elég korán megérkeztünk, legalábbis ahhoz képest, hogy buszunk 9 óra 16-kor indult Bérre. Ugyanevvel a busszal három túratársunk közvetlenül Pestről jött, velük együtt összesen 26-an lettünk. A buszvezető annak rendje és módja szerint bezsebelte a viteldíjat, de jegyet – ez már szinte természetes – nem adott. Ilyen esetben általában az utassal összekacsintva kevesebb viteldíjat számol fel, de a mi esetünkben nem így történt. Igazságérzetemet bántotta a dolog – no nem azért, mert nem adott kedvezményt, hanem hogy egyáltalán nem adott jegyet – , ezért megpróbáltam leszállás után a sofőrrel beszélni, de azonnal elvonult a busztól és hangos mobilozásba kezdett. Ezt már nem volt türelmem kivárni, a többiek után eredtem.
Zöld kereszt jelzésen indultunk. A katolikus templom mellett elhaladva a Bér-patakkal párhuzamos irányt felvéve hagytuk el a falut. Kényelmes úton másfél kilométer után elértük a Z jelzést, azon folytattuk utunkat. Az első komolyabb emelkedő ezután következett, meg kellett mászni a Nagy-hegyet. Mikor viszont felértünk Európa egyedülálló természeti látnivalója várt ránk. Fenn voltunk a híres andezitömlésnél. Azért egyedülálló ez a képződmény, mert az andezitorgonák nem függőlegesek, hanem homorúan ívesek. Nagyon nehéz elképzelni, hogyan alakulhatott ez így ki, de kételkedésünk cáfolata volt a látott csoda. Hosszan időztünk itt, minden oldalról körüljárva az ömlést. Mikor továbbindultunk, hamarosan a hegytetőre értünk, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt egyrészt a Berceli- és a Szanda-hegyre, másrészt a Sas-bérc felé. A bejárás során kitapasztalt úton – az eltévedési lehetőségeket ezennel kihagyva – jól haladtunk. A csodás őszi fények szebbé és könnyebbé tették az utat, helyenként szép kilátásban volt részünk a Cserhát lágy dombjaira, mögötte pedig a Mátra vonulatára. Az andezitömléstől számítva 5,2 km után a Mész-hegy aljába értünk. Innen ágazik ki a Z kereszt jelzés és megy Vanyarcon keresztül Galgagutára. Az erdőszélen egy nagy pihenőt tartottunk és az elfogyasztott ételen felerősödve folytattuk utunkat. Úgy kellett az idővel gazdálkodni, hogy legkésőbb fél négyre a sziráki kastélyhoz érjünk, tudniillik leleveleztem – és a bejárás során személyesen is megbeszéltem – hogy idegenvezetővel a kastélyt végigjárhatjuk. Még több mint két km-t erdőben haladtunk, majd kihagyhatatlanul országúton kellett mennünk fél km-t. Ezután csak térképen szereplő jelzéseken a kastélyba mentünk.
Bejelentkezés és a belépők megfizetése után kedves idegenvezetőnk kalauzolásával felmentünk a díszterembe. Itt mindent elmondott a kastélyról, amit arról érdemes tudni. Végigjártuk az emelet több helyiségét, majd a kastély kertjében élveztük a délutáni napsütés fák között beszűrődő fénypásztáit.
Evvel véget ért kirándulásunk. Ragyogó őszi időben, sok szép látnivalóban volt részünk.

Kép és szöveg: Notter Béla

Kategória: Beszámolók