A DKTE vízitúrája a Csallóközi Kis-Dunán, 2009.

2009-07-20

A Csallóközi Kis-Duna a leghosszabb és legnagyobb Duna-mellékág, 135 km hosszan kanyarog, a Csallóköznek, Európa legnagyobb folyami szigetének északi szélén. Itt található Szlovákia legnagyobb ivóvízkészlete. Pozsony alatt (Vereknyénél) ágazik ki a főágból.
Síksági folyó, egyenletesen mérsékelt folyása van.
E terület magyar nevének eredete összefügg a Csalló nevű Duna-ággal, amelyen a Kis-Duna értendő.
A Kis-Dunába torkollnak: a Feketevíz, a Tőkés-patak és a Dudvág.
A Kis-Duna Gútánál folyik bele a Vágba, mely Komáromnál a Dunába torkollik.
 2009 május elején nem túl korán indultunk a Római-partról.
A busz tetejére felerősítettük hajóinkat és indultunk Pozsonypüspökibe.
Késői érkezés után, úgy 14 óra felé, lepakoltunk, és nagy meglepetésünkre az egyik kajakban négy kiscicát találtunk. Szegények, bizonyára mélyen behúzódtak a hajó valamelyik végébe, ezért indulás előtt nem vettük őket észre. Megnyugtatásul: a kiscicák visszakerültek a Rómaira, bizonyára Cicamama nagy örömére.
Ezek után 15 órakor sikerült vízre szállni. Elíndultunk  Dedinka felé, előtte kb. másfél kilométerrel, 600-as cső keresztbe zárta el a medret. A cső jobb oldalán szűk átjárót fedeztünk fel, a közepes magasságú vízállás mellett síkerült átcsusszannunk. Alacsony vízállás esetén az átjutás reménytelen lett volna. A medret vastag iszapréteg takarta, ebbe kiszállni nem lett volna igazán jó dolog.
Végül elértük a duzzasztót Dedinkánál, átemeltünk és itt táboroztunk.
Másnap gyönyörű időben folytattuk utunkat. Következő állomásunk Jóka volt.
  A Kis- Duna számos vízi élőlénynek szolgál otthonául.
A madarak közül szürkegém, búbosvöcsök, vadkacsa, halászsas, szárcsa volt látható. Az emlősök (a vidra, a pézsmapocok, a hód és a nyest) kevésbé mutatkoznak. A halak közül a harcsa, a ponty és a csuka élnek itt, de ezt is inkább csak az irodalomból tudjuk, hiszen nem jellemző, hogy ezek delfinek módjára körülrajonganák a csónakokat.
A folyón jónéhány cölöpös malom van, ebből négy még ma is látható felújítva.
Ezek múzeumként működnek (Jókán, Tallóson és Pozsonyeperjesen). Sajnos, már csak hazaérkezésünk után értesültünk róla, hogy Gúta környékén egy hajómalom is van, ezt azonban nem láttuk: alighanem egy kisebb szigetnek az ellenkező oldalán lehet, mint ahol mi elhaladtunk.
Jókára érkezéskor megpillantottuk a cölöpökre épült vízimalmot, itt táboroztunk. A kiszállás nagyon kellemes kavicsos parton történt. Két vendéglő és egy vadász-vendégház van a közelben.
Következő állomásunk Tallós volt, ahol átemeltünk.  ( Kb. 50m )
Gyönyörű időben közeledtünk Pozsonyeperjes felé. Kiépített üdülők között eveztünk, érezhető volt a zsilip által szabályozott vízszint. Látható volt,  hogy a vízszint ingadozása jellemzően 30-40cm. 
Megérkeztünk Eperjesre, ahol abban reménykedtünk, hogy a sportpályán táborozhatunk, de nem tudtunk bejutni, végül is a parton vadkempingeztünk.
Másnap mentünk tovább, továbbra is jó időben, a Tőkés-patakig. Sajnos egész utunk alatt megállapíthattuk, hogy a kikötési, táborozási lehetőségek igen szűkösek. A vízpart mindkét oldalon hírtelen mélyül, iszapos. Nagy harcot vívtunk a szúnyogokkal, amit viszont a madarak, bizonyára, nagyonis értékeltek.
Elérvén a Tőkés-patakot, gyönyörű, tiszta, átlátszó víz fogadott bennünket.
Láthatóvá vált a dús vizínövényzet, itt-ott kisebb rákok, halak.
Természetvédelmi terület, sajnos nem szabad evezni rajta. A fürdőt kb 2km. evezéssel meg lehet közelíteni.
Az éjszakát itt töltöttük, reggel visszaeveztünk a Kis-Dunához és elbúcsúztunk a Tőkés-pataktól.
Elértük a Vágot, ez már komoly folyónak számít. A hajózóutat bóják jelölik, a parton kilométer-táblák láthatók, bár hajóval nem találkoztunk, amíg el nem értük a Dunát.
  A kikötéssel a Vágon is gondunk volt, a part kiépített, köves, hirtelen mélyül. Végül sikerült egy zsilipnél jó táborhelyet találni. A műtárgyak környékét általában rendben tartják, gondozzák, így gyönyörűen kaszált fű várt bennünket. Éjszaka esett az eső, másnap reggel napsütés, szárítkozás után indultunk a jó öreg Duna és Komárom felé, végre hazai tájak vártak bennünket.
 Túravezető: Agárdi Éva