Székelyföld, jutalomtúra 2006.

2006-08-13

A MOL Nyrt Dunai Finomító Természetbarát Szakosztálya 2006. július 8-a és 15-e között szervezte meg a szokásos évi jutalomtúráját. A cél: Székelyföld hegyeivel való ismerkedés.

Szombaton reggel indult autóbuszunk Százhalombattáról. A szakosztályunk 46 tagja vett részt a jutalomtúrán. Menetközben felszálltak a tárnoki, érdi és budapesti tagjaink. Úgy terveztük, hogy magyar idő szerint legkésőbb Bálványosra érünk este 8 órára, a Vár panzióba, ahol a szállásunkat korábban lefoglaltuk. Nincs szerencsénk újabban az autóbuszokkal. A Georgiades emléktúránk során is volt problémánk, most is felmondta a szolgálatot a buszunk. A hűtővízünk elfolyt, vesztettünk vagy két órát. Királyhágó előtt megtörtént nagy nehezen a hiba elhárítása, de Királyhágó után a hütőrendszer belevegősödött. Újabb fél órát vesztettünk. Végül is éjjel fél 12 körül értünk Bálványosra. A Szállás elfoglalása gyorsan megtörtént, mivel a szobakiosztás korábban elkészült. A vendéglátóink nem vették zokon a késésünket, gyorsan kihozták a vacsoránkat. 1 óra körül már mindenki mehetett aludni, hogy ’kipihenten ’ kezdje meg a bemelegítő túrát.

2006. július 9. Csomád – Büdös hegy

Mindenki tudott volna még aludni egy keveset, de reggel 6-kor ébresztő volt. 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Tusnádfürdőre.

Tervezett program: Tusnádfürdő-Vártető-Szt. Anna Menedékház-Szt. Anna tó-Nagy-Mohos- Bolondos gerinc-Bálványosfürdő

Túratáv: 18 km

Szint: 800 m

Kisebb nehézségek árán megtaláltuk a Tusnádfürdőről kivezető kék jelzést. Hatalmas lucfenyők között, sziklás terpen vezetett fel az útunk a Vártetői nyeregbe. Itt megint gondjaink támadtak a jelzéssel, úgyhogy toronyirányt, szimat alapján indultunk fel a romokhoz. Később a jelzéssel is összeakadtunk. Felérve azt tapasztaltuk, se vár, se panoráma, az egész hegytető beerdősült, benőtte a gaz. Na se baj! Irány: a Szent Anna tó. Továbbra is szép erdőben emelkedtünk a Szent Anna tó kráter peremére. A kiépített balkonról korlátozott volt a kilátás a tóra. Szép látvány az alant levő ovális alakú tó, nem véletlenül Európa egyik leghíresebb geológiai képződménye. A camping környékén hatalmas tömeg töltötte a szabadban a hétvégéjét. Becslésem szerint vagy kétezer ember piknikelt. Lesétáltunk a tó melletti kápolnához, egyesek rögtön elindultak körbegyalogolni a tavat. Mások a lábukat áztatták a tóban, miközben egy-két csepp eső is esett. Szerencsére a dörgés villámlás ellenére ez a körzet kimaradt a zivatarból.

A Nagy-Mohos csak vezetővel látogatható. Szerencsénkre úgy összeverődött a csapatunk, hogy a kráterből való felmenetel után rögtön mehettünk meglátogatni a lápot. Egyébként óránként indul a vezetés. A Nagy-Mohos is nagy élmény volt. Megmutatták az egyik kiépített helyen a ritka növényeket, az egyikük a híres kereklevelű harmatfű, mely rovarokkal táplálkozik. A szitakötőket is képes befogni, amint a megmaradt szitakötő szárnyak is bizonyították. A viperát csak képen tudta bemutatni a kedves vezetőnk. Kék kereszten folytattuk hatalmas bükkfák árnyékában az utunkat a Bolondos gerinc felé. A csúcs után éreztük hogy jobbra kellene indulnunk a Büdös hegy irányába, de jelzés sehol sem volt! Fél órát topogtunk egyhelyben, mikor az egyik vállalkozó szellemű turista társunk egy meredek lejtőjű tarvágás aljában megtalálta a kék kör jelzésünket. 20 m-re voltunk attól a helytől, ahonnan az elágazás elindult valamikor!

Rögtön leértünk a Buffogó láphoz, és ez kárpótolt Bennünket az elvesztegetett idő miatt. Hihetetlen, hogy egymás mellett levő gázfeltörések miatti fortyogók színe más és más. Körülötte a már Nagy-Mohosnál megismert gyapjúsások fehér, pamacs-szerű termése volt látható. Az út hátralevő részében a jelzésekkel már nem volt problémánk. Útba ejtettük a Kis-Büdös barlangot, a nagy Torjai Büdös barlangot. Nem csalódtunk egyikben sem. Egyesek rögtön kipróbálták a jotékony hatásukat is. Persze órákig egyikben sem ajánlatos tartózkodni. 10-15 perc a javallott. A nagy barlangnál a kén kiválása pontosan mutatja az ’élet és halál’ szintjét. Egyik társunk erről saját tapasztalata alapján szeretett volna meggyőződni. Sikerült Neki! Ledugta fejét a sárga színt alá, vett egy lélegzetett, utána mint akit puskából lőttek ki, úgy ugrott ki a barlangból!

A volt Kárpát Hotelnél értünk ki a Sepsibükkszád-Torja közötti útra. A szálláshelyünk felé menet még útbaejtettük a megmaradt Apor fürdő forrásait. Házigazdáink kitettek magukért, bőséges vacsorával vártal Bennünket. Az elmaradt előző napi alvásból most pótolhattunk egy keveset.

2006. július 10. Hargita, Mitács puszta

A szokásos reggel 6-kori ébresztő volt. 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Tusnádfürdőre. A cél: ismerkedés Dél-Hargitával.

Tervezett program: Tusnádfürdő-Nagy-Piliske-Jáhoros puszta-Mitács puszta-Újtusnád

Túratáv: 18 km

Szint: 800 m

Szép idő mutatkozott. A hosszú túrára 23-an indultunk el. A többiek megismerkedhettek Tusnádfürdő nevezetességeivel, felmászhattak a Sólyomkőre, ahonnan pazar kilátás van a településre, a Tusnádi szorosra. Egy kis séta után megtekinthettük a Csukás tó környékét, melyet szépen rendbehoztak. A maszek világnak is meg van valahol a haszna. Nemsokára egy patak mellett vezetett fel a kék kereszt jelzésű útunk. A patak mellett rengeteg Teleki virág éppen virágzásban volt, a nappali lepkék legnagyobb örömére. A kis patak néhol teljesen elmosta az útat, hihetetlen ereje tud lenni ezeknek a magashegyi vízfolyásoknak. Mielőtt elértük volna a Hargita főgerincét, komoly kapaszkodót kellett leküzdeni a hatalmas bükkfák alatt.

Meglepően kellemetlen, szeles idő fogadott Bennünket a főgerinc elérésekor. Csak annyit pihentünk, amíg az utolsó emberünk is felért és szusszantott egyet. A főgerincen való sétálás kellemesnek mondható. Lankás a főgerinc e szakasza, erdő és legelő váltakozva fogadja a nem túl nagyszámú túristát. Itt ismerkedtünk meg először a nyájat őrző kutyafalkák szokásaival. Hamar megtanultuk, hogy a legelő állatok közelében jobb a társaságnak közösen áthaladni. Ha a pásztorkutyák már körbevették az idegeneket és vadul acsarkodnak, meg kell állni, meg kell várni amíg a gazdájuk vissza nem hívja őket. A kutyák viselkedése tulajdonképpen érthető, csak közösen tudják elzavarni az okvetetlenkedő medvét, márpedig a Hargitában szép számmal fordulnak elő ezek a félelmetes állatok. Továbbra is váltakozva hol az erdőben, hol a lucfenyők között vezetett a jelzésünk. Az idő is mind kellemesebb lett. Mitács puszta előtt fehér zászpa mezőt kereszteztünk. Sok kosbort is lehetett látni itt, van aki kiélte a fotózási tudományát. Mitács puszta legelőjén elheveredett a társaság. Ejtőztünk vagy ¾ órát az erdőszélén. Van akit elnyomott az ózondús levegő, van aki a táplálkozást választotta.

Ismét a gyaloglásé lett a főszerep, hamar megtaláltuk a lefelé vezető jelzést. Egy patakvölgyben ereszkedtünk le a főgerincről. Ezen a szakaszon is láthattunk kosborokat. Az erdő elhagyásakor meglepődtünk, milyen messze van még a mai cél. Mivel a Hargita átlag több mint 20km szélességű hegység, hosszú időbe telik a főgerinc elérése a falvakból, és természetesen a lejövetel is hosszú. De hát ezt a távolságot is leküzdöttük, és azt vettük észre, hogy az Olt hídját tapossuk. A hídról dél irányba tekintve a Csomád hegy körvonala köszöntött Bennünket.

Újtusnádon gyorsan megtaláltuk a buszunkat, egy jó óra múlva elértük a szálláshelyünket. A szokásos fínom vacsoránkat a gyors zuhanyozás után elfogyasztottuk, és mindenki nyugovóra térhetett.

2006. július 11. Központi-Hargita

A reggeli menetrendnek megfelelően 6-kori ébresztő volt. 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Hargitafürdőre. A mai cél: ismerkedés a Központi-Hargitával.

Tervezett program: Hargitafürdő-Csicsói Hargita-Madéfalvi Hargita-Madarasi Hargita menedékház-Madarasi Hargita-Szökő patak völgye-Csíkmadaras

Túratáv: 28 km

Szint: 800 m

Ma is jó időre volt kilátás . A hosszú túrára, mely a jutalomtúra legnehezzebikének igérkezett, 17-en jelentkeztek. A kimélőbb túrán résztvevők Hargitafürdőről Piricske érintésével Csíkcsicsóig meneteltek, Ez is volt vagy 15km, és egy kis szint is tartozott hozzá.

Hargitafürdőn is meglátszik az új idők szele. A régi szállodákat, moteleket itt is kezdik felújítani. Sok embert itt sem lehetett látni ettől függetlenül. Elindultunk a sífelvonó mellett, hogy a szinteket kezdjük legyürni. Az ösvény folyamatosan felfelé haladt a lúcosban. Egy jó órai kapaszkodás után azt vettük észre, hogy a Csicsói Hargitát elhagytuk a jellegzetes átjátszó tornyaival együtt. A főgerincen elkezdődött a füves tisztások sorozata. Az egyiken, az 500m szint leküzdése után rövid pihenőt tartottunk. A tisztáson rengeteg virágot lehetett látni, mintha most lenne a legszínesebb a Hargita. A főgerinc könnyen járható, amint azt az előző napon is tapasztalhattuk. A lúcosok váltogatták egymást a füves tisztásokkal. Persze itt is találkoztunk, ebben a magasságban az ember tevékenységével, elég sok részen termelik ki az erdőt Csak bízni lehet benne, a természet rendbe hozza az emberi beavatkozás által okozott károkat. A főgerincen többször megpihentünk, tartottuk magunkat az előzetesen kikalkulált menetidőhöz. A Rákosi Hargitát balról elkerültük, és innentől kezdve füves térségen keresztűl vezetett az útunk.

Előttünk kibukkant a Madarasi Hargita, de mi lementünk a Madarasi Hargita menedékházhoz. Itt is komoly építkezések folynak. Nem csoda, hiszen személygépkocsival (aki nem sajnálja az autóját) most is fel lehet jönni a majd 1800m magas menedékházig. Akik nagyon szomjasak voltak, ihattak egy sört. Találkoztunk itt Csíkszeredai diákokkal, kik egy hetes kerékpártúrájukat megszakítva a mai napot a gyalogos túrizmusra áldozták fel. Félórai pihenő után a csapat nekiindult ’meghódítani’ a Hargita legmagasabb pontját, a Madarasi Hargitát. Nem túl sok szint volt hátra, mintegy 100 m. A füves, lapos tetőn kopjafák tömege fogadott Bennünket. Magyar városok, otthoni szervezeteknek is volt kopjafája az Erdélyiek mellett. A kopjafák ’rogyadoztak’ a piros-fehér-zöld szalagoktól. Sokkal jobban megmaradt a székelyekben a magyar történelmünk, és ez a külsőségekben is megmutatkozik. A látvány hatására az ember ilyenkor kissé magábaszáll, és elgondolkodik azon, igazából ki is a magyar, az aki magyarul beszél, vagy az aki ezt át is érzi. Rövid beszélgetésekből azért hamar kiderült, hogy az ittenieknek nagyon rosszul esett a nemrégi népszavazás, kissé megtagadottaknak érzik magukat. Hozzáteszem, Velünk, és nyilvánvalóan a hozzájuk látogatókkal ezt soha nem éreztetik, és örűlnek hogy mind nagyobb számban keressük fel Őket. Talán a jövőjük is függ ettől, hiszen az adottságaik alapján akár egy mini Svájc is lehetne a térségből.

E kis eszmefuttatás és a félórai pihenő után folytathatjuk az utunkat. Illetve csak folytattuk volna, ha a kék háromszög jelzés létezne a valóságban. A nemrég kiadott térképen szerepel a jelzés, teljesen logikusan a Szökő patak völgyében vezet le Csíkmadarasra. Akárhogy is kerestük a tetőről levezető utat, az ösvény mindig felszívódott a borókásban. Mivel a tetőről jól látszódott az általunk hőn áhított völgy, visszamentünk majdnem a Rákosi Hargitáig, és iránymenetet vettünk a lúcoson keresztül. Néha elkaptunk egy fiatalosabb részt is, ahol igen lassan haladhattunk csak. A szimatunk nem csalt meg minket, félórai tekergés után ráakadtunk a patakunkra. Vagy 6km-t mentünk lefelé a patak mellett, az út is mind jobb lett, persze az erdei utakhoz viszonyítva. Igen kellemes volt a lemenetel, a csobogó patak mellett szép virágokat lehetett látni, illetve fotózni. Az erdőből kiérve láttuk, hogy még vagy 5km hátra van. Elporoszkáltunk egy másfél órát, amíg elértük Csíkmadarast. Itt cserbenhagyott a szimatunk. Nem találtuk meg a buszunkat. Mivel a főút mellett nem tudott parkolni, bement egy mellékutcába. Persze mi a falu másik felén kerestük. Mivel igen fáradtak voltunk ahhoz hogy visszagyalogoljunk a falu másik részébe, elővettük a mobil telefonunkat, a mai idők sokat szidott, de sokszor igen hasznos készülékét, és áthívtuk a buszt.

Mindenki alaposan elfáradt, a rövidebb túrán résztvevőket is beleértve. Ők már a buszon tartózkodtak. Másfél óra buszozás után elértünk a szálláshelyünkre. Gyors zuhanyozás, utána vacsora. A fáradtabbak nyugovóra tértek, a pihentebbek a medvelest választották. A szálláshelyünk mellett, ketrecben 2 medvét tartanak kis koruk óta, itt nevelték fel őket, de az igazi látvány a szürkületben a vad medve megpillantása. Majdnem menetrendszerint 9 és 11 órakor jelentek meg egy kis élelem reményében a medvék, a ház körül vonyító kutyák ellenérzése mellett. 9-kor általában a kisebbik, 11-kor az idősebb medve jelent meg. Valószínű ehhez egy kis szoktatás is kellett, az ételmaradékok kiszórása tette ilyen pontossá a macikat. Ha nem volt ételmaradék, akkor a kukák szétdobálásal kerestek maguknak ételt a vadak. Mindezt 10-15 m-ről lehetett végignézni!

2006. július 12. Gyilkos-tó, Békás-szoros

A menetrend a szokásos: 6-kor ébresztő, 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Gyergyószentmiklós irányába. A mai cél: ismerkedés Erdély egyik legnagyobb, egyben a legkönnyebben megközelíthető látványosságával, a Gyilkos-tóval és a Békás-szorossal.

Tervezett program: Séta a Békás-szorosban

Túratáv: 10 km

Szint: 200 m

Ez a nap igazából pihenőnapnak lett szánva, a tegnapi kimerítő nap után. Mindenki eljött ismerkedne a Békás-szoros szépségeivel. Mintegy három órás buszozás után felértünk a Pongrácz tetőre. A szerpentinező útról csodás a panoráma Gyergyószentmiklós irányába. Az utat nagy ütemben javítják, új aszfaltburkolatot kap az Erdélyt és Modvát összekötő főút. A tetőről majd olyan meredek, szerpentinező az út mint felfelé volt.

A Gyilkos-tó melletti parkolóban álltunk meg buszunkkal. 10-15 perc erejéig pillantást vetettünk a tóra, mondván visszajövetelkor majd körbesétáljuk. Maga a tó 1837-ben keletkezett. A Gyilkos-kő oldala lecsúszott és elgátolta a Békás patakot. Persze annak idején és még utána is jóval látványosabb volt a tó a lábon álló fenyőkkel, később is jóval magasabbak voltak a fák csonkjai, mint jelenleg. Persze a tónak meg van számlálva a hátralevő ideje, hiába építettek ülepítőt a tó elé. A feltöltődés miatt az életét 60-80 évre becsülik. A nyolc-tíz évvel ezelőtti állapothoz képest feltűnő a környék rendezettsége, még új szállodát is építettek a régi épületeket is kezdik rendbehozni.

Elkezdtük a sétánkat lefelé a Békás patak mellett. Szerencsére az úton elviselhető volt a forgalom. A sziklák mind magasabbak, amint jobbra-balra tekinget feje fölé az ember. A patak sietve halad lefelé, a mederben látható sziklák láttán fel sem merül a fejekben, hogy komolyabb vízmennyiség esetén játszi könnyedséggel gördülnek tova a víz ereje által. Nemsokára elértük az alagutat. Egymás mellett van a régi és az új. Az új alagút sima, vasbeton fala nem egészen illik a Békás-szoros szikláihoz, de az emberi tevékenységhez az alagútkészítés is hozzátartozik. Szerencsére meghagyták mellette a régit is gyalogos átkelőnek. Az alagúton átérve rögtön megálltunk. Mintha a pokol tornácán állnánk, lenézve a szerpentineket láthattuk magunk előtt, fejünk felett pedig az Oltárkő szirtje magasodott, kereszttel megjelölt csúcsával. Az átkosban természetesen a kereszt helyett vörös csillag ’diszítette’ a csúcsot. Itt mindenki kötelezően próbál minél több fényképet készíteni a panorámáról, de valójában nehéz is betelni a látvánnyal. Itt elő kellett venni az esőköpenyeinket, egy ideje már dörgött, amiból gyorsan keletkezett egy kis zivatar. Mint a Rejtő Jenő elveszett idegenlégiója, úgy masíroztunk lefelé egyen esőköpenyeinkben. Mire a szoros végére értünk, az eső is elcsendesedett. Egy kis pihenő után elindultunk visszafelé a Gyilkos-tóhoz. Most már többet láthattunk a fejünk felett levő sziklákból is. Egyesek emléktárgyat vásároltak a megszaporodott bazároknál. Közte havasi gyopár is volt, amely nagyon megfogyatkozott az eredeti termőhelyén, és természetesen itt is régóta szigorúan védett. Bennem bújkált a kisördög, csak megkérdeztem az egyik fiatal gyerektől, honnan való a gyopár. Azt a választ kaptam amit vártam: a kertjükből, mivel nagyban termesztik. Hát igen, ha az ember naív lenne, talán el is hinné. Felfelé menet már jobb képeket lehetett készíteni, annak ellenére, hogy az idő nem derültki, csak nem esett az eső. A szerpentinekhez közeledve meglepetten vettem észre a falumbeli gyerekeket. Egy buszravaló tanulósereg egy pár felnőttel éppen lefelé tartott a Békás-szorosban. Rövid üdvözlés után mindenki folytatta az útját. Hát ilyen kicsi a világ! Szinte hihetetlen, milyen helyeken képes az ember ismerősökkel találkozni. Mire felértünk a Gyilkos-tóhoz, ismét eleredt az eső, úgyhogy a körbesétálásból semmi sem lett. A kitartóbbak azért az eső ellenére is lementek a partra, hogy egy-két képet készíthessenek a tóról. Az idő gyorsan eltelt, indultunk vissza Bálványosra.

Gyergyószentmiklós Főterét csak az autóbuszból láthattuk, pedig az eredeti terv szerint egy órai városnézés be volt tervezve. Kissé késésben is voltunk, meg szemerkélt az eső is, úgyhogy folytattuk az utunkat. Viszont megálltunk Madéfalván, emlékezni a székely SICULICIDIUM-ra. 200 székelyt öltek meg itt 1764.01.07-én a császáriak, mivel nem akartak betagozódni az újonnan szerveződő határőrségbe. Csíksomlyón, a híres búcsújáró templomnál álltunk még meg egy félórára. Impozáns méretű a barokk templom, nagyon szép a belső berendezése is. A csodatevő Mária szobrot mindenki közelről megnézheti, több mint 2 m magasságú. Valószínüleg még Hunyadi János ajándékozhatta a csíki székelyeknek, illetve a ferencesrendi kolostornak a törökök fölötti győzelme miatt, mivel a győzelmét Mária közbenjárásának tulajdonította. A templom előtt még egy kellemes meglepetés ért Bennünket, itt találkoztunk az ismert dévai Csaba ferences atyával. Az autóbuszba gyorsan be kellett szállnunk, mivel sötét fellegek közeledtek nagy sebességgel, pillanatokon belül megeredt a zápor, villámlások, dörgések közepette. Hazafele menet az Alcsíki medence felett teljesívű szivárványban gyönyörködhezzünk, néha dupla szivárványt is lehetett látni. A vacsorázás időben megtörtént. Egyesek ágyba, mások menetrendszerűen medvelesre mentek.

2006. július 13. Hargita, Lucs környéke

Az eddig megszokottak szerint 8-kor indult a busz Csíkszereda felé, hogy onnan elérjük a kiindulási pontunkat, Tolvajos tetőt. Ma ismét a Hargita főgerince a cél.

Tervezett program: Tolvajos tető-Karos puszta-Tekerő pusztája-Édesvíz pusztája-Hirtelen puszta-Lucs tőzegláp-Szentimrei Büdösfürdő-Bánya patak völgye-Csíkszentimre

Túratáv: 22 km

Szint: 500 m

A Csíkszeredát Székelyudvarhellyel összekötő műút kiváló minöségű. 2 órán belül elértük a Tolvajos tetőt. Napsütéses idő fogadott Bennünket. 18-an vállalkoztak a mai túrára. Mai napon sok variáció volt a nap hasznos eltöltésére. Tizenöten a Büdös hegy részletesebb felfedezésére mentek. Heten Bálványosfürdőn maradtak feredőzni és mofettázni. Hárman Csíkszeredát járták be.

Egy kis kezdeti bizonytalanság után gyorsan megtaláltuk a főgerinc kék jelzését, és elindultunk felfelé. Nagy füves területeken haladt az útunk. Időnként visszatekintve a Tolvajos tető másik oldalán Hargitafürdő kaolin bányáját láthattuk, valamint a Csicsói Hargita átjátszó tornyait. Mindenütt sok virágot lehetett látni a természetfotósok nagy örömére. Időnként öreg lúcos erdőben is vezett az ösvényünk. A túra kiírásból láttuk előre, hogy a mai napon többször is fogunk találkozni legelésző csordákkal, és a velejáró pásztorkutya csapattal. Ez bejött! Háromszor is volt szerencsénk végig hallgatni a kutyák csaholását, nézni a vicsorgó pofájukat. A már bevált szisztéma szerint együtt maradt ilyenkor a csapat, türelmesen kivártuk amíg a gazdájuk hol jó szóval, hol a botjának használatbavételével vissza nem parancsolta a kutyáit. Dél körül egy kis pásztorszállásnál a csapat megpihent, megebédelt.

Egy félórai pihenés után a csapat összeszedelőzködött, elindult továbbfolytatni az útját. Közben dörögni, villámlani kezdett, el is eredt az eső. Egy fa alatt gyorsan előszedtük esőköpenyeinket és folytattuk utunkat. Nemsokára megpillantottuk a Lucs tőzeglápot. 1000 m felett alakult ki a láp, egy régi káter feltöltődésével. A növényzete hasonló az első túranapon megismert Nagy-Mohos tőzegláppal. Közelebbről nem tudtuk megismerni, talán a lápot jobban ismerő helyi vezető tudott volna érdekességeket mutatni a lápról.

Nemsokára köves útra tértünk, amely kapcsolatot teremt Csíkszentkirály és a Baróti medence között. Erről az útról lehet a Büdösfürdőt elérni. Időközben az eső is alábbhagyott, beértünk a lakott részre. Ezt persze az orrunkkal is rögtön megéreztük. A kénhidrogén jellegzetes szaga mindenhol érződött. Mivel az eredeti tervünkhöz képest késésben voltunk, úgy döntöttünk, hogy nem megyünk fel a Bakratás tetőig, hanem rövidítünk, és a Bánya patak forrásainál lyukadunk ki. Ehhez útbaigazítást is kaptunk az egyik helyi lakostól. Valóban jó instrukciókat kaptunk, 20 perc alatt leértünk Bánya patakhoz. Igaz, pár helyen nagyon meredek, az esőtől csúszós volt az út. Felnéztünk a völgyfő irányába, és azt tapasztaltuk, hogy az út patakmederré változott, ahol most is nagymennyiségű víz hömpölygött lefelé. Valószínüleg úgy jártunk volna ismét, mint a Madarasi Hargitáról lejövet alkalmával. Jelzést egyetlen egyet sem találtunk, de mivel bíztosak voltunk magunkban, elindultunk lefelé a patakot kisérve. Több mint 5 km-t gyalogoltunk a patak mellett, majd a patak elhagyása után kiértünk a füves területre. Több falut is láttunk magunk előtt, csak találgatni tudtuk, melyik lesz a mi célállomásunk. A szokásos hosszú poroszkálás után elértük a falu szélső házát. Még mentünk vagy 4 km-t, kereszteztük az Oltot. A templomnál megláttuk az autóbuszunkat. Készítettünk még egy-két képet a templomról, aztán elindultunk vissza a szálláshelyünkre. Másfél óra alatt haza is értünk. Vacsora, medveles az eddigiek szerint.

2006. július 14. Csíki havasok

Ismét a megszokott 8-kor indult autóbuszunk a jutalomtúránk utolsó túrájára. Cél: Ismerkedés a Csíki havasokkal.

Tervezett program: Nyergestető-Balázs dombja-Cecele-Gorgán tető-Bálványos vár-Bálványosfürdő

Túratáv: 14 km

Szint: 400 m

Tusnádfürdő, Csíkkozmás útvonalon 1 óra alatt elértük a Nyergestetőt, a kiindulási pontunkat. Mai napunk levezetésnek volt szánva. 43-an vállalkoztak a túrára. Hárman a Bálványosfürdői ejtőzést választották. Amint kiszálltunk a buszból, kopjafaerdő fogadott Bennünket. 1849. augusztus 1-én Gál Sándor honvéd tábornok 200 székely társával védte ezt a helyet a hatalmas túlerőben lévő császári és cári sereg ellen. Több mint száz székely vesztette életét a csatában. Az emlékműről még annyit el kell mondani, azon kevesek egyike melyet a módszeres emlékmű megsemmisítések elkerültek. Az emlékművet Bukarestbe költözött székelyek építtették a milleneum környékén, 1897-ben.

A szemlélődés után elindultunk az idei év utolsó Erdélyi túrájára. A meredek kapaszkodó után az egész napra jellemző, kellemes túrában volt részünk, már ami a szinteket illeti. Jobbára az egész gerinc füves, föl-le sétálgattunk a dombokon. Természetesen itt is találkoztunk pásztorokkal, nyájakkal, a nyájakat örző kutyafalkával. A nyájakkal együtt az egész család kiköltözik a hegyre, a kialakított szálláshelyük szemünkben összetákolt kalyibáknak, fészereknek tünnek. A család tagjai között láthatóan igen racionálisan el van osztva a feladat, ki főz, ki a füvet kaszálja, ki forgatja a levágott füvet, ki vigyáz az állatokra. Mindenesetre a miáltalunk megszokott élettempóhoz képest idillinek tűnik az életvitelük.

Egy enyhe balkanyar után feltünt előttünk a Cecele kopasz, füves csúcsa. 50 m-es kapaszkodó után már fel is értünk a csúcsra. Tökéletes a körpanoráma a Cecele tetejéről! Előttünk a Kászoni, a Csíki medence, Csomád, Büdös hegy, kissé távolabb a Hargita gerince nyugatra és északra. Keleten a Kárpátok íve zárja le a panorámát. Leheveredtünk egy órára, elfogyasztottuk a hozott elemózsiánkat. Maradtunk volna talán tovább is, de kelet felől mind sűrűbben dörgés hallatszott, fekete fellegek kezdtek gyülekezni az égen. Jobbnak láttuk ha elindulunk lefelé. Még így is tíz percen belül elkapott bennünket a kiadós zápor. Az utóbbi három nap már hozzászoktatott az esőkabát használatához. Gorgán tető érintésével egy gerincen, kellemes ösvényen értük el a Bálványosi várromot. Az eső is alább hagyott. A Bálványosi vár az Árpád korban épült. Az Apor család évszázadokon keresztül birtokolta. Nagyon szép innen a panoráma Bálványosfürdőre. A Bálványosi vár legendája megihlette Jókai Mórt és Benedek Eleket is. Az 1970-es földrengés ledöntötte az öreg torony egy részét, most csonkán uralkodik a hegytetőn. Sajnos a rom eléggé elhanyagolt állapotban van, ráférne egy alapos állagmegóvás, vagy minimálisan a vár területének a kitisztítása.

Meredek lemenetel következett ezután az öreg bükkösben. Kissé csúszott is az eső következtében az ösvényünk. Hazafelé menet még megtekintettük az Ibolya fürdőt. Mai nap mindenkinek jutott bőven ideje rendbe tenni magát a vacsorához. A vacsora meglepetés volt számunkra, pedig eddig sem lehetett panaszunk a kapott ételekre. Egyesek a fatál kihozatalakor arra tippeltek, hogy négyszemélyes az adag. Később a fülük is kettéállt, amikor egyedül kellett megbirkózni az adaggal! A vendéglátóink alaposan kitettek magukért, ezúton is megköszönöm Nekik a távolból. Este lefekvés előtt mindenki készülődött a másnapi hazajövetelhez. A kitartóbbak megint medvelesre mentek. Éjfélig a fiatalabbak, na meg azok akik annak érezték magukat, még egy alapos diszkózást is tartottak a búcsú nap alkalmából.

2006. július 15. Hazautazás

A már megszokott időben keltünk reggel fel. A reggeli is a szokásosnak megfelelően bőséges volt. Elbúcsúztunk a vendéglátóinktól. Nyolc óra után pár perccel elindult a buszunk, hogy a ttöbb mint 700 km-es utat megtegye. A busszal nem volt semmi probléma, nem úgymint idefelé. Sofőrjeink a biztonság kedvéért az előző nap még jól átvizsgálták. Most Székelyudvarhely felé mentünk, annak érdekében hogy Korondon a maradék pénzünket elkölthessük. Persze inkább az apró-cseprő ajándékok megvétele miatt módosult az útvonalunk. A határon, akárcsak idefelé kulturáltan haladtunk át. Éjjel 11 órára mindenki hazaért. Hazafelé egyesek már azon gondolkodtak, jövőre hova kellene megszervezni a jutalomtúrát. Erre még van időnk, előttünk még a tervbe vett őszi túrák vannak hátra. Nem a reklám helye, ahogy mondani szokták, A Bálványosfürdői Vár panzióban nagyon jó ellátásban volt részünk. Az elmúlt időszakban, akik megnézték a jutalomtúráról készült képeinket, páran már kérték a panzió címét, elérhetőségét. Nyugodt szívvel tudtam Nekik ajánlani. Gondoljátok el, ősszel milyen szép lehet a bükkős, pár napot akkor kellene eltölteni a környéken! Végül is nem a világ végén van, személygépkocsival nem tart annyi ideig az út, mint autóbuszzal!

(Megjegyzés: Ennél több fénykép megtekinthető a Szakosztályunk honlapján. http://termeszetbaratok.freeblog.hu/)

Muskovics András, szakosztályvezető

A csatolt fényképek Kutasi Zsuzsa (KZS), Pluhár Csaba (PCS) és Pálmai Attila (PA) képeiből lettek kiválogatva.

01. Szt. Anna tó (PA)
02. Nagy-Mohos (PA)
03. Kereklevelű harmatfű (PCS)
04. Buffogó láp (PCS)
05. Dél-Hargita gerincén (PCS)
06. Panoráma Tusnádfürdőre (PCS)
07. Irány Mitács puszta (PCS)
08. Csíki medence (PCS)
09. Madarasi Hargita (PA)
10. Szadaiak keresztje (PA)
11. Madarasi menedékház (PCS)
12. Útkeresés (PCS)
13. Gyilkos tó (PCS)
14. Oltárkő (KZS)
15. Békás szoros (KZS)
16. Madéfalvi emlékmű (PCS)
17. Csíksomlyó, Mária szobor (KZS)
18. Hargitai panoráma (PA)
19. Rövid pihenő (PA)
20. A főgerincen (PA)
21. Panoráma (PA)
22. Nyergestető, kopjafa erdő (KZS)
23. Nyergestető, emlékmű (PCS)
24. Csomád, Hargita a távolban (PA)
25. Pihenő a Cecelén (PA)

Kategória: Beszámolók