Archívum: 2007-04
Az előző márciusi Vértes túránkhoz képest csodálatos tavaszi, már-már nyári idő köszöntött ránk. 50 fő jött el a mai túrára, a busz tömve volt. A szokásoknak megfelelően a résztvevők két túra közül választhattak:
Útvonal 1.: Bakonybél (Z+) – Száraz Gerence (Z) – Kisszépalmapuszta (K) – Szépalmapuszta (P?) – Páliháláspuszta (P+) – Tündérmajor (P+) – Zirc
Túratáv: 20 km
Emelkedő: 300 m
Útvonal 2.: Borzavár (K) – Szépalmapuszta (P?) – Páliháláspuszta (P+) – Tündérmajor (P+) – Zirc
Túratáv: 16 km
Emelkedő: 150 m
A buszozás gyorsan eltelt, csupán a Zirci MOL üzemanyagtöltő állomáson álltunk meg egy negyedórára, kávézni, szükséges dolgainkat elvégezni, na meg két kollégánkat felvenni, akik személygépkocsival jöttek el idáig. Bakonybélre hamar átértünk, az autóbuszfordulótól indult el a hosszabbik túra. A társaság nagyobbik része a hoszabb túrát választotta. A rövidebb túrát választók visszabuszoztak Zircre, onnan Borzavárra, ahonnan az országos kéken kezdték meg a túrájukat.
Az országos K, a S, a Z+ jelzés együtt haladt egy darabig az Öreg-séd patak melletti erdészeti úton. 2 km után, az erdészeti utat elhagyva a Barátok útján folytatódott az utunk, most már komolyabb emelkedővel. Újabb 1 km után, az országos kék jelzés Kőris-hegynek fordult, mi a Barátok útján haladtunk tovább a Száraz Gerence völgye felett, a Parajos tető, Kőris-hegy aljában. A Halomsírmező mellett úgy haladtunk el, hogy egyikünk sem vett észre egyetlen egy sírhalmot sem. Egy turista kollégánkkal is találkoztunk ezen a szakaszon, aki Zircen töltött el két napot, szintén a Százhalmokat szerette volna megtalálni. Ő talán körültekintőbb volt mint mi, és valószínüleg az erdőben megtalálta a halomsírokat.
Kisszépalmapusztán tartotuk meg az első komolyabb pihenőnket. Az elhagyott épület mellett hatalmas vadcseresznyefa teljes virágzásban volt. Ez volt a látnivaló igazából, az épületet a vandál elemek teljesen szétverték! Hihetetlen, micsoda rombolási ösztön van egyes emberekben, ha embereknek tekinthetők egyáltalán. Az összegyült csapat két részletben folytatta innen a túrát, mivel mindenki megebédelt itt a fák árnyékában. Szépalmapusztáig 2 km-t kellett megtennünk az országos K jelzésen. Útközben egy információs tábláról értesülhettünk, az itt hatalmasra megnőtt szlavóniai tölgy betegségéről. Hátratekintve több pontról szemlélhettük a Kőris-hegyet, a jellegzetes radar állomásával együtt.
Szépalmapusztán először a ménes három tagját vehettük szemügyre, majd a baloldali elkerített részben több szürke marhát láthattunk. Pár perc nézelődés után a kis arborétum megtekintése következett. Amilyen kicsi az arborétum, a látványa annál megkapóbb! Nagy kár a több méter kerületű hegyi mamutfenyőért, amely szemmel láthatóan betegeskedik. Az arborétum túloldalán kőkereszt található. A Hotel Szépalma és a körülötte levő park és sport létesítmények esztétikusan lettek kialakítva. A parkban virágzó magnoliákat, császárkoronát, nárciszokat lehetett fotózni.
A piros négyzeten hagytuk el Szépalmapusztát. Az út most réten, illetve széles nyiladékon haladt, olyan erősen tűzött a nap, mintha nyár lett volna. 1,5 km után elértük a P+ jelzést, Zircig ezen a jelzésen haladtunk végig. A bükkfarönkökön tartottuk meg a második nagyobb pihenőnket. Az elhozott elemózsiát el kell fogyasztani, a jó levegő egyébként is evésre készteti az embert. A mai napon többnyire bükkerdőkben vezetett az utunk. Ezek a bükkerdők teszik jellegzetessé a Bakony nagy részét, különösképpen Kőris-hegy tájékát. Ezekben az erdőrészekben gyakran találkozhatunk a babérlevelű boroszlánnal, mely itt gyakori, egyébként más tájainkon ritka védett növényünk. A bükkfák már kilevelesedtek, most még sok virág volt a lombok alatt, de a virágok tudják, hogy nemsokára ugyanitt kevés napfény lesz, sietniük kell a szaporodással. Páliháláspuszta kellemes meglepetéssel szolgált. Első benyomásunk az volt, hogy egy üdülőfaluba csöppentünk. A házak, környezetük kicsinosítva, takaros, rendezett képet mutattak. Meggyőződésem volt, hogy már minden házat felvásároltak a városiak, de a buszon kiderült, két turistatársunk nagybácsikája még itt él, szerencséjükre még találkozniuk is sikerült egymással.
Páliháláspuszta után nemszeretem 1,5 km-es aszfaltút következett a Kő-kúti erdő széléig. Itt összefutottunk a rövid túrások egy csoportjával. Szerelvényigazítás után az utolsó 1 km-es erdei szakasz következett. Tündérmajor is nagy átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedben. A valamikori TSZ Központ eltűnt, a privatizálás, felvásárlás jeleivel itt is találkozhattunk.
Egy jó km után elértük Zirc szélső házait. Egyesek igen jó szimattal rendelkeztek, mivel az utcáról nem igazán feltűnő presszó udvarán nyalogatták már a mai napi sebeiket, jobbára korsó sör társaságában. De a többség minden nehézség nélkül az udvaron kötött ki! 20 perc ejtőzés után még 1 km-t kellett megtennünk a központig. Mivel az idővel jól álltunk, szabadfoglalkozás keretében háromnegyed óra állt rendelkezésre vagy az arborétum rohamszerű megtekintésére, vagy az apátsági templom meglátogatására. Páran a templomot választottuk, mely nagy meglepetésemre, teljesen megújult a több éves restaurálásnak köszönhetően. A monumentális barokk templom régi freskói kivilágosodtak, egyes alakok eredeti arcvonásai előbukkantak, az aranyozott oltárok, faszobrok, díszítések eredeti formájukban ragyognak. Szerencsénkre még idegenvezetőnk is volt, aki a régi kinézetet a mostani állapottal együtt be tudta mutatni album segítségével.
Igen jó túranapot tudhatunk magunk mögött, legközelebb a Szekszárdi dombság az úticél.
Muskovics András
Szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel a túráról honlapunkon is találkozhattok. http://www.termeszetbaratok.hu)
(A csatolt fényképeket József László készítette)
01. Szépalmapuszta (72007)
02. Kőrishegy (92007)
03. Odvas keltike (132007)
04. Bakonyi csendélet, farakással (242007)
05. Páliháláspuszta környékén (282007)
06. Fagyöngyös fa
07. A nemszeretem aszfalt út
08. Erdőszéli csendélet, virágzó cseresznyefákkal
09. Zirc, róm. kat. Templom, Természettudományi Múzeum, Reguly Antal Könyvtár
10. Túra utáni pihenő
2007-04-25
Szerencsénk volt. Április 22-én igazi kirándulóidő fogadott bennünket, akik a Margita 344,2 TSE-től és Isaszegről a Mátrában túráztunk.4 kocsival Gyöngyösre utaztunk Isasszegről és Gödöllőről, összesen 18-an. A kocsikat a vasútállomásnál hagyva gyalog induktunk el Mátrafüred felé (1. kép) a S sáv jelzésen. A lakott területet Gyöngyös-Felső vasúti megállónál hagytuk el. Szőlők között haladtunk egyenlőre színtemelkedés nélkül. Pincésnél, gondozott vikendházak között kezdett emelkedni az út. Ezeken is túljutva egy szép kilátást nyújtó tisztáson megreggeliztünk (2. kép). A Visonta-hegyre egy kis kapaszkodó legyőzésével jutottunk fel (3. kép).Itt elértük a természetvédelmi terület határát és a kihelyezett ismertető táblákat. Megdöbbenve láttuk, hogy vandál hordák jártak a vidéken és egy kivételével minden táblát összetörtek, megpróbáltak felgyújtani, oszlopokat döntöttek ki. Tavaly november 28-án jártam erre utoljára, végig is fényképeztem a megrongált táblákat, akkor 12-ből négy volt ilyen. Úgy látszik a vandáloknak nagyon tetszett a művük, mert visszamentek azóta a maradék táblát is tönkretenni. Ez legyen életük legnagyobb öröme!
Cseplye-tetőről gyönyörű a körpanoráma, itt található Szerencsés Imre botanikus emlékoszlopa – még egyben (4. kép). Sár-hegyen értük el utunk legmagasabb pontját, kereken 500 m-t. Ezután erdős-ligetes területen ereszkedtünk le a Szent Anna kápolnához (5. kép). Sajnos a kápolna mellett lévő Szent Anna tóban most egy csöpp víz sem volt. A Pipis-hegyi vitorlázórepülő-téren a gyerekek nagy örömére megnézhettük a hangárban lévő repülőket (6.kép). Mátrafüreden az Erdészeti Szakközépiskola mellett van az Ökonomenikus Istentiszteleti Hely (7. kép). 11 km megtétele után értük el a kisvasút megállóját. Mátrafüred és Gyöngyös között mindnyájunk örömére azon zötykölődtünk (8. kép).
Gyöngyösön sok nevezetességet megnéztünk, így az Orczy-kastélyt (9. kép), a Szent Bertalan templomot, Nepomuki Szent János kápolnát. A Szent Orbán templomhoz menet láttuk a 10. képen látható ablakot. Visszafelé-menet még útbaejtettük a volt vármegyeházat (11. kép), a régi és új zsinagógát, a Fő tér impozáns palotáit (12. kép), a Ferences templomot és kolostort.
Hazafelé a változatosság kedvéért a Mátraaljai településeken jöttünk keresztül és értük el a 21-es utat.
Notter Béla
2007-04-24
Március 25-én folytattuk a Pest Megye Turistája útvonal teljesítését, Vácegresről Gödöllőre mentünk. Vácegres és Erdőkertes között könnyű séta a patakkal átszelt, amúgy inkább puszta jellegű területen. Erdőkertestől felkapaszkodtunk a Margitához, és talán ez volt az út legnagyobb emelkedője. Innen a Margita túrákról már jól ismert útvonalakon haladtunk, és a Babat völgy, Papp Miska forrás, Besnyő, egyetemi erdő érintésével értük el a gödöllői vasútállomást. Kellemes tavaszi időben jóleső séta volt.
Képek:
01. Boglárka
02. Erdőkertes felé
03. Margitához közelítve
04. Tavaszi virágok
05. PMP
06. Babati-völgyben
07. Pap Miska kút
08. Kegytemplom
09. Agrárerdő
10. Víztoronyban
Kép és szöveg: Virág Györgyi
2007-04-20
2007.02.17.
Útvonal: Albertirsa -Horgásztavak -Pilis -Hegyeki pincék – Dolina –Pándi út
-Albertirsa
Dolina-völgy (Régen Első- vagy Golyófogó-völgy)
Az 1976-ban védetté nyilvánított Dolina-völgy az első az Albertirsa
fölött húzódó völgyek sorában. A Gödöllői-dombság ezen a tájon simul
bele az Alföld térszínébe. A XVIII. századtól Albertin állomásozó lovas
huszárok a Dolinában gyakorlatoztak, itt tartották éles lőgyakorlataikat
is. A völgy északi oldalát használták golyófogónak (innen a régi
elnevezés is). A völgy flórája és faunája rendkívül sajátos. Több
növény- és állatfaj is megtalálható itt, amelyek néhány száz méterrel
délebbre az Alföldön már nem élnek meg. Albertirsa Barátainak Köre (a
Képviselő-testület jóváhagyásával) évente egy-egy öreg tölgyfát nevez el
a völgyben Albertirsához kötődő híres emberekről. Munkásságuk a fákon
található táblákon olvasható.
Eddig az alábbi hírességekről neveztek el fát:
Hídvégi Lajos (1999-ben), Író
Szeleczky Márton (2000-ben), Író; cs. kir. tanácsos, kir. kuriai
biró.1714: Királyi adománylevél birtokában Szeleczky Mártoné lesz
Alberti . 1784: Szeleczky Márton utódai vásártartási jogot szereznek
Albertinek, ami egyben mezővárosi rangot is eredményez 1847 szept.1
Tessedik Sámuel (2000-ben), 1742-től 1820-ig. Evangélikus pap
Dr. Varga János (2001-ben),
Zólyomi Bálint (2002-ben).akadémikus a XX. század egyik kiemelkedő
botanikusa volt.
A völgy jellegzetes növényei és állatai közül néhány:
Tarka sáfrány Crocus reticulatus VÉDETT
Tavaszi hérics Adonis vernalis VÉDETT
Csinos árvalányhaj Stipa pulchenia VÉDETT
Télizöld meténg Vinca minor
Parlagi nefelejcs Myosotis arvensis
Osztrák ökörfarkkóró Verbescum austriacum
Erdei ibolya Viola sylvestris
Egybibés galagonya Crataegus monogyna
Magas koris Fraxinus excerior
Kocsányos tölgy Quercus robur
Zöld gyík Lacerta viridis VÉDETT
Keleti sün Erinaceus concolor VÉDETT
Vadmacska Felis silvestris sylvestris VÉDETT
Vörösbegy Erithacus rubecula VÉDETT
Erdei pinty Fringilla coelens VÉDETT
Oszapó Aegithalos caudatus VÉDETT
Tövisszúró gébics Lanius collurio VÉDETT
Gyurgyalag Merops apiaster FOKOZOTTAN VÉDETT
Kuvik Athene noctua FOKOZOTTAN VÉDETT
Vörösvércse Falco tinnunculus VÉDETT
Gyurgyalagos (löszfal.)
A partfal közelében található növények és állatok közül néhány:
Erdei szamóca- Fragaria vesca, Fekete bodza- Sambucus nigra, Mezei
zsálya- Lepidium campestre.
Osztrák ökörfarkkóró- Verbescum austriacum, Réti imola- Centaurea jacea,
Veronika félék- Veronica spp. Fürtös gyöngyike- Muscari botryoides,
Kökény -Prunus spinosa Egybibés galagonya- Crataegus monogyna, Fehér
mécsvirág- Melandrium album.
Imádkozó sáska- Mantis religiosa, VÉDETT; Zöld gyík- Lacerta viridis,
VÉDETT; Keleti sün- Erinaceus concolor, VÉDETT; Menyét Mustela nivalis,
VÉDETT; Európai vadmacska- Felis silvestris sylvestris. VÉDETT;
Tövisszúró gébics- Lanius collurio, VÉDETT; Vadgerle- Streptopelia
turtus, VÉDETT; Kuvik- Athene noctua, FOKOZOTTAN VÉDETT; Örvösgalamb-
Columba palombus, VÉDETT; Feketerigó- Turdus merula, VÉDETT.
Hársas-Völgyek
A három völgyet magába ölelő Hársas a környék legszebb, legváltozatosabb
vidéke
A völgyben található növények és állatok közül néhány:
Apró noszirom Iris pumila VÉDETT Foltos kontyvirág Arum maculatum
Vérehulló fecskefu Chelidonium majus Mogyorós lednek Lathyrus tuberosus
Csíkos kecskerágó Euonymus europaeus Fehér fuz Solix alba Közönséges dió
Juglens regia Kocsányos tölgy Quercus robur Kislevelu hárs Tilia cordata
Mezei juhar Acer campestre
Erdei béka Rana dalmatina VÉDETT, Csuszka Sitta europaea VÉDETT,
Vörösbegy Erithacus rubecula VÉDETT, Sárgarigó Oriolus oriolus VÉDETT,
Fülemüle Luscinia megarhynchos VÉDETT, Nagy fakopács Dendrocopos major
FOKOZOTTAN VÉDETT, Kerecsensólyom Falco cherrug FOKOZOTTAN VÉDETT, Holló
Corvus corax VÉDETT, Királyka Regulus regulus VÉDETT, Mókus Sciurus
vulgaris VÉDETT.
Résztvevők: 7 fő tag
Mellékelt képek:
01. Pilis központ
02. Megvettük az e hetit (lottózó)
03. Hegyeki pincék. Szent Orbán szobor téliesítve
04. Pincesor Kemencéje
05. Albertirsa
06. Templompark Albertirsa
2007-04-12
2007. január 5-én 12 órakor érkezett meg Abony határába Jean, aki
Montreálból 2000. augusztus 18-án indult gyalogosan földkörüli útjára.
A 40000 km-hez közeledve haladt át városunkon. A rákóczifalvai Szabó
Árpád, és Papp László megkeresésére szerveztük meg a vendég fogadását.
A város határában gyermekek sokasága, a város polgármestere, a Triatlon
Egyesület vezetője, a Pest Megyei Természetbarát Szövetség nevében az
Abonyi Természetjárók Körének vezetője fogadta Jean Béliveaut. Az Abonyi
Fúvószenekar tanára gyönyörű zenével köszöntötte. A csapat most már
együtt gyalogolt a Somogyi Imre Ált. Iskolába, ahol Nagy Gáborné, az
iskola igazgatója köszöntötte diákjai nevében. Romhányiné Dr. Balogh
Edit polgármester pár szóval ismertette Jean eddig megtett útját, és a
célt, amiért a kontinensen átgyalogol.
A gyerekek érdeklődő kérdéseire a vidám gyalogló válaszolt, és humoros
beszámolóval kápráztatta el őket. Ezek után szálláshelyére ment, ahol a
Lila Akác étterem remek ebédje várta.
Délután 5 órakor a Művelődési Házban találkozott az Abonyi
Természetjárókkal, és sok-sok érdeklődővel. Gulyás Antal, a Kinizsi Pál
Gimnázium tanára volt a tolmács, aki láthatóan ugyanúgy élvezte a
beszámoló fordítását, mint az előadó.
Jean Béliveau elmesélte, hogy hosszú vívódás, titkolózás után közölte
családjával a tervét. Ők kissé szomorúak voltak, de támogatták
vállalkozását.
2000.08.18-án, születésnapján indult Montrealból. Szponzora nincs,
minden menet közben, az emberekkel való kapcsolattal oldódik meg.
Háromkerekű kocsijában viszi a sátrát, élelmét, ruháit. Franciául,
angolul, spanyolul, portugálul, és egy kicsit arabul is beszél.
Magyarország a 42. ország útja során. Végiggyalogolta Észak -és
Dél-Amerikát, Afrikát, 2006. 08. 18-án ért Angliába, hazánkba
Szlovákiából érkezett 2006. 12. 10-én.
A karácsonyt fiával töltötte Budapesten.
Napi 30-35 km-t gyalogol. Útja során több mint 1200 család fogadta be,
kb. 600 alkalommal sátorban aludt, de éjszakázott: börtönben, kórházban,
parókiákon, határon. Mióta jobban és többen megismerik, azóta az UNICEF
és az UNESCO is odafigyel útjára. „Az emberek jók – mondta – , és
mindenki egyforma, szívesen segítenek.” Algériában műtéten esett át, és
egészsége azóta is rendben van. Ezidáig 31 pár cipőt koptatott el, és a
harmadik kocsit tolja maga előtt. Tudja, hogy ezzel a gyaloglásával nem
tudja a békét befolyásolni, de a figyelmet felkeltheti a gyermekek
iránti erőszak, és kihasználásuk ellen, békéjük érdekében. Családjával
rendszeresen tartja a kapcsolatot, és büszke két gyönyörű
leányunokájára. A most 51 éves gyalogló előtt törökországi, ázsiai,
ausztráliai út áll, majd Vancouver-be érkezve, Kanadát átgyalogolva
2012-ben Montrealba ér. Kívánjuk, hogy sikerüljön neki. Jean-nak
egyetlen kérése volt csupán, egy kis magyar zászló, melyet a Kossuth
Vendégház csomagjában meg is talált, és 6-án már kocsiján a kanadai
zászló mellett lobogott a szélben.
2007. 01. 06-án reggel 8 órakor indult a Jean Beliveau tiszteletére
rendezett 25 km-es gyalogtúra, amelynek során elkísérhették a túrázók a
világjárót Rákóczifalvára. Ezzel a lehetőséggel 57 túrázó élt. ők
Budapestről, Ceglédről, Szentesről, Farmosról, Tápiószeléről,
Gyöngyöstarjánból, Szolnokról érkeztek, és 17 fő Abonyból .
Búcsúzóul a polgármester Abonyi Magyar Imre festőművész által készített
festményt, az abonyi két torony képét adta át a világjáró gyaloglónak.
A művész a képért járó összeget Jean útjára ajánlotta fel. A
polgármester adományával még egy szép kerek összeggel támogathattuk útját.
A 25 km megtételére indult csapat lelkesen, felváltva tolta Jean
kocsiját, aki eközben tolmácsa (most már Papp László) segítségével a
résztvevőkkel beszélgetett. A csoporthoz a CORA áruháznál Szolnokon
csatlakozhattak azok a túrázók, akik a hátralévő 10 km megtételét
vállalták. Abonyból autóbusz indult a résztvevőkkel, de volt, aki
kocsival, mikrobusszal érkezett. Abonyból kb. 60 fő.
A CORA-tól már csaknem 130 ember társaságában érte el Jean Béliveau a
40000 km-t Rákóczifalva határába, ahol betonba taposta lábnyomát.
A település határától már több száz ember kíséretében értünk el a
közösségi házhoz, ahol frissítővel, zsíroskenyérrel várták a
gyalogolókat. A túrázók emléklapot és Jean Béliveau-t ábrázoló kitűzőt
kaptak. A világjáró Rákóczifalva díszpolgára címét is megkapta.
Bízzunk abban, hogy sikeresen és egészségesen teljesíti vállallását .
Nagy Sándorné, a Természetjárók vezetője
2007-04-12
A MOL-DUFI beszámolója
Nem jó előjelekkel indult ez a túránk. A megelőző napokban esős, kellemetlen időjárás volt. A túra napjára a meteorológiai előrejelzés szerint már javulni kellett volna az időjárásnak, sajnos ez nem következett be.
Jó idő esetén vagy 15-en lemaradtak volna a túráról az autóbusz korlátozott ülőhelyeinek száma miatt. A visszakozók miatt végül is 32-en mentünk el a túrára.
Útvonal: Mór (P,K+) – Vén-cser (K) – Pátrácos (Z+,Z) – Szentgyörgyvár (K) – Mindszentpuszta (K) – Pap-völgy (K) – Gánt
Túratáv: 20 km
Emelkedő: 300 m
Amíg buszoztunk, reménykedtünk, hátha a Vértesben már jobb idő fog bennünket köszönteni. Ebben csalatkoznunk kellett, délig hol elállt az eső szitálása, hol újra kezdődött. Viszont nem volt akkora sár, mint amennyire az előző napok esőzése miatt számítani lehetett. Mórt a piros jelzésen hagytuk el. Hamar elértük az erdőszegélyt, megkezdtük a kapaszkodást. A mai napnak ez volt a legnehezebb szakasza, a meredekebb szakaszon egyet előre lehetett lépni, majd kettőt visszacsúszni. Egy kis segítséggel azért mindenki lekűzdötte ezt a szakaszt. Az egyik erdei útkereszteződésnél jelzést váltottunk. Innen a kék keresztjelzésen értük el a volt Gyermektábort. Talán még ma is a gyermekeké. Felújítás mindenképp ráférne. Némely szakaszon utunk hatalmas bükkfák alatt vezetett. Sok volt már az aljnövényzet, vagy 15 fajta virággal találkoztunk. Hóvirág már csak elvétve volt, viszont odvaskeltikéből néhány helyen szőnyeget varázsolt a természet.
Vén-csert elérve tanácskozás következett. Buszsofőrünkkel a túra megkezdése előtt megbeszéltük a köztes csákberényi találkozást, figyelembe véve az időjárást. Így nyílt lehetőség a túra lerövidítésére. 12-en a rövidebb túrát választották. Ők a kék, kékkereszt, zöldkereszt jelzésen, az előző évben bejárt Ugró-völgyön keresztül jutottak le Csákberénybe a várakozó autóbuszunkhoz. A mai napi teljesítményük 14 km/200 m.
Az igazi meglepetés Pátrácos volt. Erre a részre úgy emlékeztem régi túráim alapján, hogy a Vértes legidősebb bükk állománya van itt. Azt hiszem a mai erdőművelési szak-zsargonban ezt úgy nevezik, hogy ebben az erdőrészben megkezdték a tervszerű erdőfelújítást. Magyarán mondva kivágták az erdőt, egy-két fát meghagyva magot termelni. Elég lehangoló látvány volt.
A Horog-völgyi erdészeti utat elérve ismét jelzést váltottunk. A zöld keresztjelzésen 600 m után elértük a zöld jelzést. Az elsők jobbra kanyarodtak a zöld jelzésen, ahelyett hogy balra tartottak volna. Ez majd 1 km után kiderült, amikor elértük az országos kék jelzést. Pont egy sáros szakasz volt ez a majd 2 km-es többlet gyaloglásunk, mivel természetesen visszamentünk a helyes irányba. Szentgyörgyvár környékén mind több virágzó babér
boroszlánnal találkoztunk. Sajnos normális képeket ezen a napon keveset tudtam készíteni a szitálós eső miatt, így a boroszlánról készített 2 db fotóm is teljesen használhatatlan lett.
Szentgyörgyvár pusztán egy kis pihenő következett. Itt fogyasztottuk el az otthon bepakolt elemózsiánkat a vadászok által használt asztalon. Az idő továbbra sem változott, úgyhogy amint lehetett tovább indultunk. A kék négyzet jelzésen 2 km után beértünk Mindszentpusztára. Természetesen a kulcsosházak környékén egy teremtett lélekkel sem találkoztunk, talán majd nyáron benépesül az egyébként szép környék. Sajnos az épületek eléggé elhanyagolt állapotban vannak. Mai világban a tulajdonos szakosztályok számára komoly kihívás a fenntartásra szánt pénz előteremtése. Innentől az országos kék jelzésen kezdtük meg az ereszkedést Pap-völgyben. Kényelmes egy szakasz volt, végre az eső szitálása is megállt. Itt-ott hatalmas, mohás sziklák, kidőlt fák mellett vezetett az utunk. 3 km után elértük a gánti legelőt. A villanypásztorral bekerített legelőn 2 km után Gánt központjában voltunk. A rövidebb túrát teljesítők már vártak ránk. Összeszedve a csapatot rövid időn belül hazaindultunk.
Nem is tudom ilyen pocsék időnk mikor volt utoljára. Ez a túránk alapozásra, edződésre azért jó volt. Na majd meglátjuk a következő Bakony túránkat!
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más fényképekkel, ugyanez a leírás honlapunkon is megtekinthető)
http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa készítette)
1. Gyermeküdülő
2. Pihenő a Gyermeküdülőnél 1.
3. Pihenő a Gyermeküdülőnél 2.
4. Pátrácos felé menet
5. Idős bükkfák
6. Babérlevelű boroszlán
7. Szentgyörgyvár puszta
8. Mindszentpuszta
9. Pap-völgy bükkfái
10. Pap-völgy
2007-04-02