Archívum: 2008-06
A Margitások egy csoportja június 21-én illetve 22-én meghódította a Bécs közelében található Raxalpen és Schneeberg hegyeket. Azért választottuk ezt a két helyet túránk célpontjául, mert ezek az Alpok legkeletebbre, így hozzánk legközelebb eső 2000 méter feletti hegyei.A Raxalpen Heukuppe (2007 m) csúcsát Preiner Gscheidből (1070) indulva, a piros jelzést követve hódítottuk meg. Az út első része fenyőerdőben vezetett és még fogalmunk sem volt arról, mekkora hegyet is akarunk megmászni. Negyven perces mászás után így érkeztünk meg a Waxriegel turistaházhoz, ahhonan már feltárult a hegy panorámája. Rövid erőgyűjtés és csatlakoztunk a többi természetjáróhoz, majd további három óra kapaszkodás után értünk fel a csúcsra. A gyönyörű kilátás az Alpok környező hegyeire és a Raxalpen fennsíkjára kárpótolt minket minden erőfeszítésért. Az ereszkedéskor megálltunk egy nagy hófoltnál és jól meghógolyóztuk egymást. A nap megpróbáltatásait egy gyönyörű helyen, a Swarcz folyó völgyében található Weichtalhaus turistaházban pihentük ki.
Másnap Puchbergbe mentünk, színt váltottunk és ezúttal a sárga jelzést követve közel 3 óra alatt másztunk fel 1228 méterről a Schneeberg észak-keleti szikláin a 2061 méteren található Kaiserstein csúcsra. A meredek sziklafalon izgalmas volt a felfelé kapaszkodás, de miután kiértünk a plató magashegyi tundrájára megrázott a felfedezés, hogy ott még további „unalmas” emelkedők várnak ránk. A csúcson azután megtapasztalhattuk milyen változékonyak is ezek a magas hegyek. Míg addig egész úton szikrázó napsütésben és meglehetős melegben küzdöttünk az emelkedőkkel, hírtelen köd borította be a tájat teljesen eltakarva a kilátást a völgybe, ahonnan jöttünk. A felhőkből pedig hatalmas záporeső zúdult ránk. Még esőben kezdtük meg az ereszkedést a zöld jelzésen, de rövidesen elállt az eső. Majd ismét kisütött a nap. Lent pedig ugyanaz a napsütéses meleg idő fogadott minket, mint amikor elindultunk. Fáradtan, de nagyszerű élménnyel gazdagodva ültünk be a gépkocsikba és indultunk hazafelé.
Virág Györgyi
2008-06-27
Az előző évekhez hasonlóan ismét vasárnapi napon tartottuk meg a Georgiades Gábor emléktúránkat Királyházára, a Börzsöny szívébe. Többen reklamáltak már a vasárnapra szervezett túra miatt, talán igazuk van, hiszen a többség hétfőn dolgozni megy, így kevés az esti regenerálódási idő. 50 tagunk vett részt a kopjafa koszorúzásánál, majd az ezt követő túrán. A túrák iránti érdeklődés még mindig magas, hiszen több férőhely esetén még többen lehettünk volna. Hatkor indult buszunk szokás szerint Százhalombatta központjából, Tárnok, Érd, Budapest érintésével közelítettük meg Királyházát. A meteorológusok még az előző este is napsütéses időt jósoltak, de nagyon mellé fogtak. Végig esőben buszoztunk, megérkezésünkkor is esett még, elő kellett vennünk az esőköpenyeinket. A mai napon is két túra lehetőség közül lehetett választani:
Útvonal 1.: Királyháza (Z+)–Nagy-Oros-bérc (Z+)–Magosfa (Z)– Csóványos (Z, P)–Foltán-kereszt (OKT)–Vörös-kő (PX)–Csehvár (PL)–Diósjenő (PX, Z)
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 800 m
Útvonal 2.: Királyháza (K )–Dobogó-bérc (K )–Hárombarát nyereg (Z)– Csehvár (PL)–Diósjenő (PX, Z)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 500 m
1/2 9 körül kiszálltunk autóbuszunkból a szemerkélő esőben. Mivel mind a rövid, mind a hosszú túra innen indult, a buszt visszaküldtük Diósjenőre, ahol befejezzük a túráinkat. Nem akartunk affért az erdészet vezetőjével, amint két éve. Nem nagyon érthető a behajtás megtiltása, hiszen Királyházáról jó pár jelzés indul el, gépkocsival, busszal csak az erdészeti magán úton lehet maradni, hétvégén még az erdészet sem igen használja az utat. A régi OKGT-s kulcsos házat nagyon szépen felújította, rendbe tette a MOL Bányász Szakszervezet, az udvaron levő Mátyás-forrást is újjá építették. Jó gazdája lett az ingatlannak, most is voltak benne családok. A nemrégen épített szaletli alatt készülődhettünk a koszorúzásra. Nem sokkal később befutott a tápiószelei természetbarátok mikrobusza, Lipák István vezetőjükkel az élen. Tavaly is közösen emlékeztünk Georgiades Gáborra, aki hosszú éveken keresztül vezette szakosztályunkat, a PTSZ-ben, MTSZ-ben is vezető funkciókat töltött be. Az isaszegi természetbarát ismerőseink egy héttel korábban jártak itt, amint az a kopjafára elhelyezett koszorújuk is mutatta. Külön műsorral nem készültünk, de tagjaink a buszozás alatt összeállítottak egy rövid megemlékezést. A két szakosztály vezetője elhelyezte a koszorúkat a kopjafára, a többi túratárs csendes részvétele mellett. A koszorúk elhelyezése után az alkalmi előadó művészeink (Kutasi Zsuzsa, Ilku Józsi, Sokorai Erzsike) rövid verseket szavaltak el, majd a Dunai Finomító alkalmi kórusa, besegítve a jelenlevőkkel, elénekelte a már hagyományos befejezésnek tekinthető, Demjén Rózsi, Honfoglalás c. énekét.
Kilenc óra körül indult a nagy túra, melyre 22 fő jött el. Szerencsénkre az eső elállt időközben, de sejtettük, hogy a következménye dagonyázás lesz. A zöld keresztjelzésen hamar elértük a Bacsina-völgyet, a jól átázott földúton csúszkáltunk felfelé. Valamikor erdei kisvasút haladt itt, a kitermelt fa elszállítására építették. 2km után kereszteztük a Bacsina-patakot, meredeken kapaszkodtunk felfelé az Nagy-Oros-bércre. Itt már nem volt sár, a bakancsaink sem áztak tovább. Több foltos szalamandrát láttunk, nekik kedvezett a hűvös, csapadékos időjárás. Egy-két helyről kilátásunk adódott az alattunk levő Dosnya-völgyre. Egy rövid szakaszon széles erdészeti úton haladtunk, majd következett a fekete leves. Térdig érő füves gerinc ösvény következett, mindenki teljesen elázott bakancsostul, nadrágostul. A kamásnik nem segítettek rajtunk. Szép kilátás volt Miklós-tető, Godóvár irányába. A völgyekből mind intenzívebben szállt felfelé a pára. A főgerinc elérése előtt egy nagy irtásnál bevártuk egymást, a jelzésünk itt eltűnt. Toronyiránt a nagy fűben, Esztergályos környékén értük el a zöld jelzést. Innentől kezdve száraz gerinc úton gyalogolhattunk Magosfa irányába.
Magosfa 915 m-es ovális csúcsa a második legmagasabb csúcs a Börzsönyben. A bronzkorban földvár állott a csúcson, melynek sáncai még ma is kivehetők, mohás andezit sziklák veszik körül a kb. 100m hosszan elnyúló hegycsúcsot. Nevezik Tátralátó csúcsnak is, mivel a téli hidegfrontos időszakokban még a Magas-Tátra csúcsait is lehet látni állítólag innen. Persze ehhez igen nagy szerencse kell. Jelenleg annyira megnőttek a fák, hogy semmilyen panorámában sem lehet gyönyörködni! Pár perc pihenő után folytattuk gerincvándorlásunkat. Az idő is melegedett kissé, kezdtünk optimisták lenni a folytatást illetően. Balról becsatlakozott a piros jelzés, mely a Sasfészek-bércről vezet fel a főgerincre. Nem sokkal később hárman közülünk a háromszögjelzésen lementek megnézni az Oltár-kövét meg a Szabó-köveket. 12 óra körül értünk fel Börzsöny legmagasabb csúcsára, a Csóványosra. A 938 m magas csúcson geodéziai vasbeton torony van, ahonnan nagyon szép a körpanoráma. Rejtély, miért írták ki, hogy életveszélyes felmenni rá, a műszaki állapota ezt nem indokolja. Ha pedig tényleg életveszélyes az állapota, akkor zárják le a bejáratát! Páran felmentünk, a panorámában nem is csalatkoztunk. Mivel az eső miatt a levegő lehűlt, jó messzire el lehetett látni. A völgyek gőzölögtek, mindenhonnan pára emelkedett felfelé. A távolabbi Cserhát, Naszály, Visegrádi hegység vonulatai keretezték a látóhatárt. Az elkészült fényképek nem adták vissza a látottakat, akármilyen csoda fényképezőgépeket gyártanak, az emberi szem, agy által látottakat még nem tudják produkálni. Itt tartottuk meg az ebédszünetünket.
Mivel elég hűvös volt, félóra elteltével az OKT útvonalán folytattuk a túrát. Nagyon kényelmes úton gyalogolhattunk lefelé a csúcsról a hatalmas bükkfák alatt. Egy-két helyről még kilátás is adódott a Szén-patak-völgyre, a távolabbi környékre. Nagyon sok sárga gyűszűvirágot, harangvirágokat, turbánliliomot, kosborokat láthattunk ezen a szakaszon. A Foltán-kereszt körül levő tisztáson megálltunk. Itt padok, asztalok is vannak, kényelmesen megpihenhettünk. A kőkeresztet Foltán János erdőőr emlékére emelték 1890-ben. Pár évvel korábban a fatolvajok gyilkolták meg ezen a helyen. Ezután jelzést váltottunk, a piros sí jelzésen ereszkedtünk tovább. Az idő mind szebb lett, bakancsaink, nadrágunk is megszáradt időközben. Továbbra is jó úton gyalogolhattunk, alig vettük észre, hogy a zöld jelzést keresztezzük. Egy kellemes új erdészettörténeti tanösvényt alakított ki az Ipoly Erdő Zrt. A táblák erdészettel, földvárakkal és a régi birtokosokkal kapcsolatosak. Ezen folytattuk a túrát. A Csehvár egy kis kitérő volt, de a társaság nagyobbik része kíváncsi volt a maradványokra.
A vár a Diósjenő feletti Bárány-bérc oldalából kiugró 523m magas csúcson épült. Valószínűleg a tatárjárás után felépített Árpád-kori kisvárak egyike lehetett. Kb. 20×30m-es ovális tetőn állt a kőből épült lakótorony, a tető alatt körbefutó sáncok magassága ma már alig egy méter. A husziták idején még használták a várat, Giskra egyik alvezére birtokolta. A török harcok előtt már lerombolták, ma alig látszódik valami a romokból. Ha feltárnák a romokat, kitakarítanák a tetőt, nagyon szép kis túra célpont válna belőle. Szép lenne a panoráma innen, a lombok között Nógrád várát és az alatta fekvő falut azért felismertük. A túra nagy részét idáig megtettük, egy jó félóra alatt leértünk Diósjenőre. A rövid túrásaink már vártak ránk a falu büféjének teraszán. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, leöblítettük a nem túl kellemes időben induló, de szép idővel záródó túránkat.
Hat óra után nem sokkal haza érkeztünk. A következő túránk a szokásos jutalomtúra lesz, július. 2-8. között a Torockói hegységgel, valamint a Gyalui havasokkal fogunk megismerkedni.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is találkozhattok) http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), József László (JL), Reszler János (RJ) és Tóth Zoltán (TZ) készítette)
01 Királyháza, gyülekezés a koszorúzáshoz (RJ)
02 Dunai Finomító turistáinak egy része (KZS)
03 Megemlékezők egy része (KZS)
04 Koszorú elhelyezése a kopjafára (RJ)
05 A rövid műsor előadói (RJ)
06 Előadóművészeink (RJ)
07 A megemlékezés résztvevői (TZ)
08 Kapaszkodás a Nagy-Oros-bércre (KZS)
09 Börzsöny bükköse (KZS)
10 Rövid túrásaink felfelé kapaszkodnak (TZ)
11 Fenn a Dobogó-bércen (TZ)
12 Rövid pihenő a Dobogó-bércen (TZ)
13 Panoráma nyugatra a Csóványosról (KZS)
14 Panoráma a Naszály felé (JL)
15 Csarna-patak völgye (JL)
16 Távolban a Duna szalagja (JL)
17 Gőzölgő hegyek, völgyek (JL)
18 Szabó kövek egyike (JL)
19 Tipikus börzsönyi táj (JL)
20 Foltán-kereszt (JL)
21 Pihenő a Foltán-keresztnél (KZS)
22 Harangvirág (KZS)
23 Nógrád látképe a Csehvárból (KZS)
24 Közeledve Diósjenőhöz (KZS)
25 Túra utáni lazítás Diósjenőn (JL)
2008-06-23
2008.06.15
Délelőtt Királyházán, Georgiades Gábor kopjafájánál róttuk le tiszteletünket.
Sajnos a rossz időtől sokan megijedtek így otthon is maradtak. Így a kevés létszám miatt eltértünk a kiírástól, más útvonalat választottunk.
/ Nem bántuk meg/. A Pest Megyei Piros szakaszát választottuk Katalinpusztától Kosdig. A Gyadai tanösvénnyel együtt haladt útvonalunk, közben Rockenbauer Pál kopjafájánál is tisztelegtünk.
Nagyon romantikus, kényelmes és gyönyörű tájon haladtunk a Naszály hegységben, ragyogó napsütésben. (Nem tudják mit veszítettek az otthon maradók.) Az erdei virágok, a mezők virágainak színpompái, csodás látványt nyújtottak. Nem is haladtunk a túrával, hiszen az alig 12 km-t 5 óra alatt tettük meg. A sok-sok csodás látvány, a tündér hegy megbabonázta a társaságot, és feledtette a sárral való küzdelmet.
Ajánljuk ezt a túrát mindenkinek, aki nyitott a szépségek befogadására, és akik szeretnek sétálni és túrázni.
Térképünk nem volt, de a felújított Pest megyei PIROS útvonal e részén eltévedni nem lehet.
Természetjárók Köre
Abony
2008-06-23
Közeledik a nyár, eljött az idei második kerékpártúránk ideje. Az elmúlt napokban már igazi nyári arcát mutatta az időjárás. Ez meghozta a kedvét az érdeklődő kerekeseknek, előzetesen 9 fő jelentkezett, annak ellenére, hogy 75 km kerekezés lett betervezve. Ahogy közeledett a túra napja, úgy vált egyre változékonyabbá az időjárás, egyre többen vonták vissza jelentkezésüket. Így nem is csodálkoztam, mikor a reggeli találkozón, az előző esti eső után csak ketten jelentünk meg Százhalombattán. Ennek ellenére természetesen megtartottuk a túrát.
Útvonal: Iváncsa – Pusztaszabolcs – Szabadegyháza – Seregélyes – Dinnyés –Agárd-Gárdony- Velence– Kápolnásnyék – Pettend – Baracska – Martonvásár – Simon puszta – Százhalombatta
Túratáv: 75 km
Emelkedő: 200 m
Reggel 7:40-kor volt a találkozó Százhalombatta vasútállomásán. A 7:52-es pusztaszabolcsi vonattal mentünk a túra kindulási pontjára. Szép új vonattal utaztunk, kifejezetten kellemes volt hogy nem kellett magasra feltenni a kerékpárokat. És még kerékpárszállításra kijelölt hely is volt! Bár mindig, ilyen körülmények között utazhatnánk! A vonatról Iváncsa vasútállomásán szálltunk le, és innen vettük az irányt Pusztaszabolcs felé. Itt csatlakozott még hozzánk egy bátor kerékpározó, aki az időjárás ellenére felvállalta a mai kerekezést.
Pusztaszabolcs után, kellemes, változatos utunk volt. Alig volt forgalom, így élvezhetünk a környező tájat. Szántóföldek és állattelepek mellet haladtunk el, amit néha egy-egy erdőfolt tett változatossá. Szabadegyháza mellet tértünk rá a 62-es útra. Itt már jóval nagyobb volt a forgalom, itt már vigyázni kellet a teherautókkal. De csak 9km-et. kellett ezen az úton megtennünk, Seregélyesnél letértünk a főútról.
Ha már itt vagyunk, nem hagytuk ki a település nevezetességét a Zichy-Hadik kastélyt. Az 1820 körül épült klasszicista kastély, az utóbbi időkig szállodaként üzemelt. Egy ideje már csak időnkét tartanak benne rendezvényeket. Most éppen egy esküvői fotózás zajlott a kastélyparkban. A kastély látogathatósága nem megoldott. Én is csak a parkon keresztül jutottam el a kastélyhoz, de hamar el lettem küldve. Így elhagyatottan is szép a kastély és környéke. Nagy kár, hogy az utóbbi időben kissé elhanyagolták a parkját. Remélhetőleg találnak valakit, aki majd jó gazdaként fogja üzemeltetni, a kastély és környezete pedig látogatható lesz. A szép környezetet kihasználva, itt tartottuk meg első pihenőnket.
Seregélyesről tovább indulva, már igazi szép arcát mutatta az időjárás. Kellemes napsütésben folytattuk utunkat Dinnyésig. Itt az út mellet találtunk egy cseresznyefát, ami megállásra késztetett minket. A cseresznyézés után tovább kerekeztünk. Az eredeti terv szerint a Velencei-tó északi oldalán kellett volna, Pákozd – Sukoró – Velence érintésével megkerülni a tavat. Meggondoltuk magunkat, mivel a MOL a nyári partiját tartotta Agárdon. Így kihasználva a lehetőséget, inkább Agárd felé vettük az irányt. A rendezvény színhelye Agárdon, a Sport strandon volt. Ezen a családi napon a megjelentek sok program, sportolási lehetőség, koncert közül választhatnak. Itt ebédelt meg a kis csapatunk Az ebéddel egybekötött pihenő után szétvált a csapat. Mi ketten Százhalombatta felé vettük az irányt, Gárdony, Velence érintésével. Kápolnásnyék után már szép, új kerékpárúton haladhattunk Pettendig. Ilyen körülmények között kellene kerekezni! Baracska után, az emelkedő tetejéről már látszottak azok a sötét fellegek, melyek menydörgések közepette közeledtek felénk.
Bíztunk hogy elkerül minket, és elvonul más felé. De Martonvásáron elkapott minket. De szerencsén volt, pont mikor leszakadt az ég, pont volt egy fagyozó, ahová nem csak mi, hanem a kerékpárokat is védet helyre tudtuk vinni. Arra számítottunk, hogy ahogy jött olyan hirtelen el is vonul. De csak nem akart csitulni, és mindig újabb, és újabb hullám jött. Közben meg cikáztak körülöttünk a villámok, néhány a közvetlen közelben csaphatott be, mert egészen bele remegtünk a menydörgésbe. Egy órai várakozás után, már jónak láttam megérdeklődni az ismerősömnél szabad-e a furgonja, amivel ki tudna menteni a szorult helyzetünkből. És szerencsénk volt, és fél óra múlva, már meg is jött a segítség, így az utolsó szakaszt már nem kellett esőben megtenni.
Még annak ellenére, hogy nem lett teljes a túra, így is 66km-tert megettünk.
Minden elismerés Szefcsik Zsuzsának, és Némethné Egervári Katalinnak, hogy az időjárás ellenére felvállalták a túrát, és végig tekerték.
A következő kerékpáros kirándulás a nyári szünet után szeptember 20-én lesz Etyeki dombságba, beiktatva az etyeki Kezes-lábos kézműves gasztronómiai fesztivált.
A résztvevők: Szabó Zsolt
Szefcsik Zsuzsa
Némethné Egervári Katalin
A leírást és a fényképeket Szabó Zsolt túravezető készítette.
1. Utazás vonattal Iváncsára
2. A vonaton
3. Pusztaszabolcs
4. Szabadegyháza felé
5. Seregélyes, kastély
6. Seregélyes, kertészlak
7. Seregélyes, kastélykapu
8. Dinnyés felé
9. Gárdony, MOL családi nap I.
10. Gárdony, MOL családi nap II.
11. Gárdony, MOL családi nap III.
12. Gárdony, MOL családi nap IV.
13. Gárdony, MOL családi nap V.
14. Martonvásár előtt, közeledik a vihar
15. Martonvásár előtt
16. Martonvásár, itt a vihar
17. A kerékpártúra útvonala
2008-06-22
Forrástisztítás és az újra közlekedő nagybörzsönyi kisvasút megtapasztalása
(2008. 04. 13.)
Ragyogó időben, de csekély létszámmal indultunk a Nyugatiból Szobra. A vonatunk először Vácon állt meg, és itt csatlakozott is hozzánk két vendég, akik az interneten fedezték föl meghirdetett túránkat. Így már hatan voltunk, de meg kell említenem, hogy azért igazából nyolcan teljesítettük ezt a programot, mert volt egy „előőrsünk” is.
Két hölgytagunk ugyanis eltévedt, de nem térben, hanem időben: szombaton félkilenc felé, tavaszi nagytakarítás közben szólt a telefon: „Pistikém, hol vagytok?!” Pillanatok alatt tisztázódott a helyzet, s mivel a két barátnő akkor már Márianosztrán volt, értelemszerűen úgy döntöttek, hogy akkor ők önállóan teszik meg az utat – lélekben úgyis együtt vagyunk…
Nos, mi aztán másnap, a kellemes bandukolás közben, egyszer csak ismerős jeleket fedeztünk fel az ösvény nyirkos földjén (mert a turista azért a lába elé is igyekszik figyelni, amellett, hogy az erdőben gyönyörködik). Így hát a bizonyíték is megvolt arra, hogy a két „úttörő” valóban arra járt. De ez még nem volt elég: úgy látszik, nem bíztak abban, hogy a földbe karcolt jeleket biztosan észrevesszük, vagy, hogy egyáltalán megmaradnak másnapig – a forrásnál, néhány összefogott gally és a réztáblát őrző szikla alá dugva, lakonikus szövegű cédula várt minket: „Itt a söprű, lehet folytatni!”
Neki is láttunk: jó sok tavalyi avart söpörtünk félre a forrás közvetlen közeléből, de magából a medencéből is halásztunk néhány levelet. Eközben két-három gőtét fedeztünk fel a vízben, barátom igyekezett is megörökíteni őket, belevillantva az üregbe (nagy nehezen észre is vehetők a fotón, kis fekete árnyakként, a fenéken lapulva, és ha jól figyelünk, lehet, hogy öten vannak). Néhány nagyobb követ kiemeltünk a kis patak útjából, a belehullott nagyobb ágakat is eltávolítottuk, és egy zacskónyi vegyes szemetet is összeszedtünk, amitől a Nagyírtáspusztán található szemétgyűjtők valamelyikében kívántunk megszabadulni. Némi fotózás után nekiindultunk a kaptatónak, és nemsokára föl is értünk. Arra készültünk, hogy a pihenőhelyen szalonnasütéssel töltjük az időt, de az időnként igen élénken meglendülő szél miatt erről lemondtunk – annál is inkább, mivel a legközelebbi kisvonattal Nagybörzsönybe kívántunk utazni. Ezért aztán inkább a magunkkal hozott szendvicsekből falatoztunk, és élveztük a napsütést. Végül bedöcögött a szerelvény, a kalauz irodát nyitott az egyik rönkasztalon: a menetjegyeken kívül turistatérképeket, képeslapokat, különféle kiadványokat is lehetett kapni – nagy sikere volt, pillanatok alatt köré gyűlt a környéken lézengő túrázók nagy része.
Aztán lassan elérkezett a vonatindulás ideje, bizony rendesen megtelt a szerelvény. Kellemesen zötyögve gurultunk lefelé az éles napfényt megszűrő lombok alatt. Ennek a kisvasútnak külön nevezetessége az a megoldás, amellyel Kisírtás környékén leküzdi a lejtőt (illetve az emelkedőt), és amit „csúcsfordítás”-nak neveznek. Ahol túlzottan éles kanyart kéne vennie, ott inkább irányt vált: „Z” alakban, hol tolatva, hol megint vontatva győzi le az akadályt. A kisvasut.hu honlap szerint az országban ez az egyetlen ilyen megoldású vasútvonal.
No, azután egyszercsak megérkeztünk a nagybörzsönyi végállomásra, ahonnan még jó kis séta volt a település központja. A buszra még jócskán várnunk kellett, így volt időnk fölkeresni a vízimalmot. Érdekes volt bejárni minden zeg-zugát, bár nekem sikerült összetűzésbe kerülnöm vele, egy meglehetősen rugalmatlan szemöldökfa okán, ami nem volt hajlandó figyelembe venni a testmagasságomat. Pedig a bejárat előtt ki van írva, hogy milyen baleseti forrásokra kell ügyelni odabent, de hát én éppen egy másikra figyeltem – a küszöbre. Agyrázkódást ugyan nem kaptam, de néhány napig azért még sajgott az emlék…
A busz jócskán késett, de legalább tele volt – úgy kell annak, aki nem elégszik meg egy oda-vissza gyalogtúrával, hanem körbeutazza a fél Börzsönyt! És – mivel egész úton alig akadt leszálló, felszálló annál több – lelkesen nyomultunk egyre jobban egymás belsejébe, ámuldozva a busz rugalmasságán. Viszont, amikor végre beértünk Szobra, éppen bent állt az állomáson a vonatunk, és itt már bőven akadt ülőhely, kényelmes utunk volt hazáig.
Ami a kisvasutazást illeti, abban reménykedem, hogy következő esedékes forrás-karbantartásunk alkalmával már Szobról Márianosztrára is ilyen hangulatosan zötyögünk majd. Mire pedig életkorban elérjük azt a fizikai állapotot, amikor már ezt a négy kilométer kaptatót is sokallani fogjuk (ezt én körülbelül akkorra teszem, amikor újra visszatérünk a csecsemőkori beszédhibákhoz), addigra talán teljes egészében elkészül az ország legnagyobb szintkülönbségű vasútvonala, és Nagyírtáson leszállva, csak leballagunk a völgybe, kedvenc gőtéinkhez…
Nos, végül talán illik megindokolnom, hogy miért késett ennyit ez a beszámoló: csak most sikerült hozzájutnom a mellékelt fotókhoz – egy sajnálatos PC probléma miatt.
Zelina István
Fotók: Bagossy Pál
1. A forrásnál
2. Gőték a forrás medencéjében
3. Pihenő Nagyirtáson
4. Befutott a kisvasút
5. Zötyögés közben
6. Az egyik „csúcsfordító” hely
7. Nagybörzsöny, a vízimalom fogaskerék-áttétele
8. Hengerszék a malomban
2008-06-22
A Pest-megyei turistaszakosztályok e hét vasárnapján tartják harmadik éve Georgiades Gábor emléktúráikat a Börzsönyben, Királyháza érintésével. Mi azért lógunk ki a sorból, mert többek nem érnek rá akkor, és ezért előre kellett hoznunk a túrát.Nem kecsegtetett semmi jóval a meteorológia, talán ennek is tudható be, hogy csak 14-en voltunk. A szokásos módon “telekocsi akcióban” utaztunk le Diósjenőig három autóval. Itt megvártuk, és kocsijainkba invitáltuk azt a három túratársunkat, akik vonattal érkeztek oda. Míg vártunk rájuk, igencsak rákezdett esni az eső. Királyházára mentünk, leparkoltunk, kényszeredetten előszedtük az esőkabátjainkat, kamáslijainkat. A MOL Bányász Üdülő (1. kép) kertjében áll Gábor emlékére állított kopjafa. Már alig csöpörésző esőben először a kopjafakörnyélét tisztítottuk meg, leszereltük a tavalyról ott maradt száraz csokrokat, koszorúkat. Mindenki serénykedett, hogy a kopjafa helyet biztosítson nem csak a mi csokrunknak, hanem a hétvégén érkező többi turista által hozott csokornak,koszorúnak. Mivel egyesületünk alig több, mint egy éve alakult, sokan nem ismerhették Gábort, ezért röviden elmondtam turisztikai életútját, de még inkább arról a népszerű, kedves emberről beszéltem, aki emlékére rendeztük ezt a túrát. Egy csoportképet (3. kép) is csináltunk.
Kemence irányába indultunk el a piros sáv jelzésen, majd 200 m után jobbra fordulva átkeltünk a Kemence-patakon. Az folyamatosan emelkedett. 1300 méter után a P sáv balra kanyarodik Drégelypalánk felé, mi a Kemencéből érkező S jelzésen folytattuk utunkat, megkerülve a Bugyihó csúcsát. Szép kövek pihentettek hátukon mohákat, turbánliliomok (5.kép) illegették magukat. Mindenkit lenyűgözött a táj akkor, mikor a derengés megpróbált áttörni a fák között megült párán (7-8. kép). Az út mellett lévő füvek jóval a kamásli fölé értek, így eső nélkül is eláztunk. A Csurgó-fejezet nevű erdőrész után kereszteződéshez értünk, amit egy hatalmas hagyásfa (9. kép) mutatott messziről – már amennyire a párában (ködben?) lehetett látni. Ebben a kereszteződésben jobbra, a K négyszög jelzésű Wenckheim útra tértünk (10. kép). Ez egy szélesebb út, a füvek nem áztattak tovább, sőt a melegedő időben meg is száradtunk. Ha a kilátásban nem is gyönyörködhettünk, élményt jelentettek az melletti hatalmas fák, melyek még kiszáradva is tekintélyt parancsolóan vigyázták utunkat (11. kép). Rengeteg szamóca (12. kép) piroslott az út mellett, ezért sűrűn léptünk ki az út mellé csemegézni (13. kép). A Wenckheim utat elhagyva egy mély horhost megkerülve (14. kép) mentünk tovább. Az út ezen szakaszán a sárga gyűszűvirág (15. kép) vette át a dominenciát. Nagy örömünkre egy szalamander (16. kép) poroszkált előttünk az úton, láthatóan egyáltalán nem zavarta őt a vakuk fénye, sőt mintha pózolt is volna nekünk. Mikor elértük a Kemence-patakot, nem tértünk azon át, hanem a jelzésen maradva a patak feletti meredélyen oldalaztunk tovább. Őzlábgomba és lila pereszke is akadt bőven a hegyoldalban (17. kép). A parkírozóba visszaérve a kocsikból mindenféle finom csemege került elő (18. kép), különösen Hajnalka kápráztatta el a csoportot az általa készített finomságokkal.
Kocsiba ültünk és Diósjenőre utaztunk. Itt felkerestük a pincesort (19. kép), katolikus templomot és a temetőt.
Összességében elmondhatjuk, hogy szép túra volt, bár nagyon közel voltunk ahhoz, hogy a hagyomány (mióta megalakultunk túráinkon még nem esett az eső) megszakadjon, szerencsére ez mégsem következett be.
A képeket Dalmi Éva (4. és 10. kép) és Notter Béla készítette, a beszámolót írta: Notter Béla
2008-06-09
A legutóbbi túránk a Balatoni-felvidék bazalt hegyeinek felkeresésére irányult, a megelőző évek Tanúhegyek elnevezésű túráink folytatásaként. Az időjárás jósok meleg időt prognosztizáltak, be is jött nekik, túlságosan is, hiszen egész nap nyári kánikulában gyalogoltunk. Továbbra is magas a túrára jelentkezők száma, meghaladja az igénybe vett autóbusz férőhelyeinek számát. Ebben az évben mind nehezebben sikerül emiatt összeállítani a túrán résztvevők névsorát. Ez persze nekem okoz problémát, de igazán ez örömteli tény, hogy ilyen lelkes a csapatunk. A mai túrán 52-en vettünk részt.
Az autóbuszunk Százhalombatta központjából indult a már megszokott 6 órakor. Tárnok, Érd érintésével az M7-esen Székesfehérvárig, majd a 8 sz. főúton Veszprém érintésével Nagyvázsonyba buszoztunk. Itt megálltunk pár percre, hogy az ajkai 2 fő társunk is csatlakozhasson hozzánk. A hosszabb túrát választók Kapolcson hagyták el a buszt. Szokás szerint kétféle erősségű túra közül lehetett választani:
Útvonal 1.: Kapolcs (S)–Király-kő (S)–Balatonhenye (S)–Köveskál (OKT, K+)–Hegyes-tű (K+)–Szentantalfa (S, K)
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 400 m
Útvonal 2.: Köveskál (OKT, K+)–Hegyes-tű (K+)–Szentantalfa (S, K)
Túratáv: 8 km
Emelkedő: 200 m
Kapolcs katolikus temploma mellett a hosszabb túrát választók leszálltak a buszról. Nyolc óra körül 33-an a sárga jelzést követve elindultunk Kapolcs főutcáján. Pár száz méter után jobbra tértünk, átkeltünk az Eger-patak hídján. Valamikor a kis patak vize malmokat hajtott, ezek maradványai még ma is láthatóak. A kis falu szélső házainak elhagyása után idős bükkök árnyékában haladtunk. A Király-kő bazalt sziklái a nevezetesebb Tanúhegyeinket idézték fel. Látványos alakzatokban lehet itt is gyönyörködni, de a versenyt nem veszik fel Badacsony, Szentgyörgyhegy, vagy a mai túránk egyik céljával, a Hegyes-tűvel. A rövid bámészkodás után felértünk a tetőre. Itt alaposan megváltozott az erdő, tölgy került túlsúlyba, igen sűrű bozóttal egyetemben. Lassan haladt a menetoszlopunk, a vadrózsákat, kökénybokrokat nehéz volt kerülgetni. Az erdei szakasz után egy hosszúkás nagy legelőt kereszteztünk, aztán ismét erdő következett. A ritkás erdőben, a tisztásokon rengeteg virágot figyelhettünk és fényképezhettünk. Egy termetes ízletes vargánya is a szemünk elé került.
Kiérve az erdőből ismét hatalmas legelőre érkeztünk. Magányosan állt a legelő közepén egy hatalmas fa, odaérve megtudhattuk, hogy majd 400 éves bükk matuzsálemet tisztelhetünk benne, a valamikor ténylegesen legelőnek használt rét hagyás fája. Henyei ősbükknek nevezték el, a turista térképen is így jelölik. Több mint 2 km-t haladtunk a legelőn, mire leértünk Balatonhenye szélső házához. Megpihentünk a Csurgó-kút közelében elhelyezett fapadokon, az árnyat adó szomorúfűzfák alatt. A kútból nem csordogált víz, valószínűleg a közeli ivóvíz létesítmény megcsapolta. Lassan poroszkáltunk a falu főutcáján, nagyon sok portát szépen rendbe raktak, felújítottak. A katolikus templom mellett meginvitáltak bennünket egy pohár borra, nem tudtunk nemet mondani erre a nemes gesztusra. Meghallgattuk vendéglátónk rögtönzött falu ismertetését, melyből kiderült, a ma itt élő lakosok száma töredéke a pár évszázaddal ezelőttihez képest. Ő az egyik utolsó képviselője azoknak, akik a hatvanas évek elején még a helyi általános iskolába járhattak, mivel ekkortájt körzetesítés miatt Zánka és Révfülöp iskolái közül választhattak az itteni gyerekek. A lakását, a lakás alatti pincét is bemutatta vendéglátónk. Félnap is kevés lett volna történeteinek, elbeszélésének a meghallgatására, de mivel mi voltunk a társaság utolsó 7 tagja, elbúcsúztunk vendéglátónktól, sietősre fogtuk lépteinket.
Rövid erdei szakasz után Köveskál szőlőültetvényei között vezetett a jelzés. Most már az OKT kék jelzésén haladtunk. Ezen a szakaszon is láthattunk egy pár ízléses présházat. A terep könnyű volt, de a jelzések elég hiányosak voltak. Ennek következtében letértünk a jelzésről. Köveskál templomának tornya már messziről látszódott, tudtuk hova kell beérnünk. Az úttévesztés miatt 1 km-t gyalogoltunk az aszfalton. Nem esett jól, igen meleg, párás volt az idő. A református templom körül végre utolértük társaink egy részét. Kifelé menet a faluból megpihentünk egy presszó teraszán. Fagylalttal hűsítette magát a társaság. A kék kereszt jelzésen hagytuk el Köveskált. Nagyon pocsék volt a jelzés, ismét elkavarogtunk. Nem volt más lehetőség, az országúton gyalogoltunk Hegyes-tű felé a tűző napon. Hegyes-tű lebányászott csúcsa messziről látható volt. Az Monoszlót Zánkával összekötő útnál ismét megtaláltuk a jelzésünket. Egy kis szusszanás után, felmentünk Hegyes-tű geológiai bemutatóhelyére.
A 337 méter magas bazalthegy a Káli-medence kiemelkedő geológiai értéke. A vulkánkitörés során a bazaltláva a kürtőben megrekedt mielőtt még a felszínre érkezett volna. A megszilárdult lávát körülölelő kőzetek lepusztultak, a bazalt megmaradt, s a kemény anyag meredek kúppá alakult. A bazalt bányát a II. világháború előtt nyitották meg, a hatvanas évek végén zárták be, köszönhetően a megerősödő környezetvédelmi gondolkodásnak. A védett geológiai bemutatóhelyet a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága kezeli. A visszamaradt kb. 50m magas bányafal felfedi számunkra az 5-6 millió évvel ezelőtt működött vulkán belsejét. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el. A látvány európai viszonylatban is ritkaság számba megy! A Káli-medence egyik legszebb kilátóhelye Hegyes-tű csúcsa. Panorámakép segítségével beazonosíthatjuk a Káli-medencét övező Tanúhegyeket, a Fonyódi-hegyet, a Keszthelyi-hegységet, a Tihanyi félszigetet. Több mint félórát szántunk a geológiai bemutatóhely megismerésére. A bányaudvaron a tágabb környék kőzeteivel is megismerkedhettünk, az épületben pedig tájékoztatást kaptunk a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkról. Végül elbúcsúztunk Badacsony, Tóti-hegyek, Gulács, Szentgyörgyhegy, Csobánc sziluettjétől, tovább folytattuk túránkat a végcél, Szentantalfa felé.
A társaságunk nagyobb részét itt beértük, így nagyobb létszámú csoportként haladtunk tovább a kék jelzésen. Egy darabig közösen haladtunk a sárgával, a kék jelzés eléggé hiányos volt. A jelzések szétválásánál kissé elbizonytalankodtunk, de ráhibáztunk a jó útra. Nagyméretű borókák között kanyargott az ösvényünk. A kisebb tisztásokon rengeteg vitézvirágot láthattunk, mostanában nyíltak ki a feltűnő kosbor virágai. A Fekete-völgyben leértünk Tagyon szőlőültetvényei közé. Itt ismét kellemetlen meglepetésben volt részünk, valaki eltüntette a jelzéseket. Mint később kiderült, két éve az egyik tulajdonos barnával lekente a környék összes jelzését! Miért volt ez jó neki, nehéz kitalálni. Ha idegesítette a jelzésen haladó, nem hiszem hogy tömeges emberáradat, most még több kódorgó ember keresgéli a helyes utat. Egy kis segítséggel végül is rátaláltunk az utunkra. Szép, rendezett ez a szőlőhegy is. Útközben még megcsodálhattunk pár hatalmasra nőtt füge bokrot, ezek a fügék biztosan beérnek őszre! Tagyon felett elhaladva egy rövid erdei szakasz volt még hátra, majd a szentantalfai sportpálya mellett elhaladva célba értünk. Félórai sörözgetés után hazaindultunk, 8 órára mindenki otthon volt. Az előzetes kiíráshoz képest kissé hosszabbra sikeredett a mai túránk, jó 22 km-et gyalogolhattunk. A meleg időhöz még hozzá kell szoknia a társaságnak, mindenki alaposan elfáradt.
Következő túránk 2008.06.15-én, vasárnap kerül megrendezésre a Börzsönyben. Ez már évek óta Georgiades Gábor volt szakosztályi vezetőnk tiszteletére szervezzük, a Királyházán felállított kopjafáját koszorúzzuk meg a Pest megyei túraszakosztályokkal közösen.
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Tóth Zoltán készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának honlapján is megtalálható: http://www.termeszetbaratok.hu
01. Kapolcs, indul a túra (KZS)
02. Idős bükkös Király-kő közelében (KZS)
03. Király-kő bazalt sziklái (KZS)
04. Ízletes vargánya (KZS)
05. Balatonhenyei ősbükk (KZS)
06. Balatonhenyéhez közeledve (KZS)
07. Balatonhenye egyik szépen gondozott portája (KZS)
08. Balatonhenye, borozgatás vendéglátónkkal (KZS)
09. 09 Köveskáli szőlőhegy egyik présháza (KZS)
10. Rövid túrásaink indulása Köveskátról (TZ)
11. Hegyes-tű, pipacsos búzafölddel (KZS)
12. Pihenő Hegyes-tű közelében (TZ)
13. Hegyes-tű bazalt oszlopai (TZ)
14. Hegyes-tű majd 50m-es bányafala (KZS)
15. Panoráma a Balatonra, a Tihanyi-félszigetre (KZS)
16. Káli mence, háttérben a Badacsony, Gulács (KZS)
17. Vitézvirág cserszömörcével (KZS)
18. A jó fénykép érdekében…(KZS)
19. Présház Tagyon szőlőhegyén (KZS)
20. Kistúrásaink Tagyon szőlői között (TZ)
2008-06-06