Archívum: 2008-11
Sok-sok évig mindig Gödöllőn volt a PTSZ évzáró bálja. A tavalyra már igen lepukkant „inasiskola” után új hely után kellett néznünk Nagy örömünkre a felajánlott erdőkertesi Faluház nagyon jó helyszínnek bizonyult, minden résztvevő elégedetten nyilatkozott a házról, vendégszerető vezetőjéről Pallag Katalinról, a házigazda szerepét betöltő Erdőkertesi Természetbarátok Sportköréről, annak vezetőjéről Járosi Lászlóról.
Öt órakor volt a gyülekező. A hirtelen beköszöntő tél, leesett hó, jegessé vált utak miatt többen késtek, ezért – és mert a Faluház emeleti galériájában egy kiállítás megnyitója is volt – kicsit megkésve kezdtük el beharangozott programunkat. Ez persze nem azt jelentette, hogy némán, hátratett kézzel ültek székükön vendégeink, hanem azt, hogy mindenki hevesen kínálta túratársait az otthonról hozott finom süteményekkel, italokkal.
Úgy háromnegyed 6 után érkezett hozzánk dr. Pásztor László, Erdőkertes polgármestere. A PTSZ nevében Notter Béla köszöntötte őt és a megjelenteket. A polgármester úr köszöntője végén egy nagyon szép kivitelű, kerámiából készült Erdőkertes címerrel és egy üveg borral lepte meg a jelenlévő szakosztályokat.
Ezután következett a PTSZ életéről, 2008-as év történéseiről szóló beszámoló. Notter Béla szólt a Keletmagyar elnöki találkozó rendezéséről, az Utazási kiállításon való részvételünkről, megjelenésünkről a médiákban, számlanyitásról, útfestésekről, a taglétszám alakulásáról, megszűnő és új egyesületekről. Külön hangsúlyozta 3 új egyesületünk (Turai Tekergők Társasága, Szigeti Túrázók Természetjáró Csoport, Porszem Közösségi Műhely) aktivitását. A beszámoló keretén belül Muskovics András, a DUFI Természetbarát Szakosztály vezetője bemutatta szakosztályukat, tevékenységüket, rövid ismertetőt adott rendszeres túráikról. A beszámoló végén Notter Béla kérte a szakosztályokat (lévén hogy jövő évben tisztújító közgyűlést tartunk), hogy jelöltjeiket küldjék el Bognár Mártának.
A beszámoló végén finom vacsorát szolgáltak fel, ezt követően elkezdődött a tánc. Körülbelül 40 perc után kerítettünk sort az ajándékozásra. Idei ajándékozottaink a szakosztályvezetők ajánlása alapján a következők voltak:
Farkas Józsefné, Isaszegi Természetbarát Klub
Földi Imre, Természetjárók Köre Abony
Joszt Antal, PTSZ Központi Szakosztály
Kalik Csaba, Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre
Kovács István, Muskovicsné Fenyvesi Éva DUFI Természetbarát Szakosztály
Németh Jánosné, Dunabogdányi Kajaktúra Természetbarát Egyesűlet
Szatmári Lászlóné, Szélig Tibor és Tiborné Tápiószelei Természetbarát Klub
Ezúttal is szívből gratulálunk nekik!
Későbbiekben úgy szerveztük a programokat, hogy a táncszünetekben mindig tartottunk valami játékot, így kétszer volt lottójáték, egyszer a tápiószelei Bakancsos-bálon népszerű szőrös tárgyak felismerése nevezetű játék. Egyik szünetben pedig Nagy Sanyi két nagyon szép dalt adott elő, majd elénekeltük Georgiades Gábor emlékére kedvenc dalát.
Szinte mindenki megtekintette az emeleti galérián Magyar Judit Mária aznap nyílt kiállítását.
A jó hangulatú bál éjfél után ért végett, mert mindig volt valaki, aki még egy ráadásszámot kért Megyes László zenésztől.
A beszámolót írta Notter Béla,
a mellékelt fényképeket készítette, Lendvai István, Muskovics András és Notter Béla
2008-11-26
November 15-én ismét mellénk szegődött a szerencse, hiszen ilyen csodálatos kirándulóidőre még álmunkban sem gondoltunk. Ez jó hatással volt a létszámra is; 34 kétlábú és egy négylábú alkotta csapatot.
Isaszegről és Gödöllőről összesen 7 autóval utaztunk a túra kiindulópontára, Pilisborosjenőre, néhányan pedig Pestről busszal érkeztek. Az 1726-ban épült katolikus templom (1. kép) mellől indultunk. A P négyszög jelzés egy korábbi változatával találkoztunk az Iskola út elején, ezen indultunk el. A temető mellett elhaladva a Kőfuvaros utcán át (2. kép) értük el az erdő szélét. Itt már találkoznunk kellett volna a Pilisborosjenői Kevélyhegyi tanösvény jelzésével, de sem itt, sem utunk során más helyen – holott javarészt ezen haladtunk egész nap – nem láttunk ilyet. Fiatal erdőben, enyhe emelkedő ösvényen értünk fel az Ezüsthegyi bányához, közben találkoztunk a kétkörös Ürömi tanösvény északi útvonalának 3. és 4. állomásával – példásan jelölve. A bányában (3. kép) változatos színű kőzeteket találhatunk, régebben itt az ún. hárshegyi homokkövet bányásztak. A kőfal magassága eléri a 25 métert is.
Piros jelzésen megkerültük a bányát, így felülről is (4. kép) megcsodálhattuk azt, a térképen jelölt Papp Ferenc barlangot viszont nem leltük – igaz az útról nem tértünk le keresgélni. Szép kilátóhelyekkel tarkított kaptatón a Nagy-Kevély 534 méteres csúcsára jutottunk. A kissé párás levegő ellenére jól kivehető volt utunk későbbi állomása, az Egri vár, távolabb pedig a Ház-réti víztározó, Solymár (5. kép). A felerősödő északnyugati szél „telibe kapott”, így nem sokáig időztünk a csúcson (6. kép).
Lefelé indultunk figyelmet kívánó köves úton (7. kép), szemben a Kis-Kevélyt láthattuk (8. kép). A hegyi út aljában egy kis rétre érve (9. kép) nem is gondolhatná a turista, hogy ezen a helyen egy gyönyörű menedékház állt (Kevély-nyergi menedékház, 1928-ban készült el. 1992-ben leégett a tetőzete, onnan már nem volt képes „talpra állni”, háború utáni hányatott sorsa ledózerolással ért végett). Bennem még elevenen él az emlék, mikor egy túra során itt aludtunk. Két túratársunk innen a Z jelzésen Budakalászra ment.
Kis pihenő után a Kis-Kevély északi oldalában lévő Mackó-barlanghoz gyalogoltunk. Kidőlt fák tették változatossá az utat (10. kép). A barlang meglátogatása – különösen a gyerekeknek – nagy élményt jelentett. Utunk során előbb visszamentünk a menedékház hűlt helyéhez, majd az Országos Kéktúra útvonalán haladtunk tovább. Itt is várt ránk egy nagyszerű látnivaló, a Nagy-Kevélyi kőfülke (Szódás-barlang) (11. kép). Ezután széles úton, kényelmes lejtmenetben (12. kép) értünk le az utunkat keresztező kerékpár-útnak kinevezett úthoz. Kerékpárt nem láttunk, annál inkább erdeinkben sajnos már „kihagyhatatlan” quadosokat (13. kép).
Rövid idő után elértük az „Egri vár” romjait (14-15. kép). A várat 1968-ban építették az Egri csillagok c. film forgatásához. Az azóta eltelt 40 év alatt megkezdődött a természetes úton történő beerdősülés, jelenleg tövises-tüskés cserjék alkotják a növénytársulást.
Még egy látnivaló – Teve-szikla (16. kép) – várt ránk túránk során, melyet hamarosan elértünk. Az érdekes alakú sziklaalakzatot triász-kori dolomit alkotja, mely kovás forró vizes oldatok hatására kikeményedett. A sziklák mellett lévő bányában dolomitot, és a rátelepült homokkövet termelték ki, számunkra pedig nagyszerű kilátóhelyként (17. kép) szolgált. A OKT jelzésen a Vendel-hegy érintésével jutottunk vissza a faluba, túránkat a Polgármesteri Hivatalnál fejeztük be (18. kép).
Kép és szöveg: Notter Béla
2008-11-17
Késő ősszel rendeztük meg a szokásosnak nevezhető, a szűkebb környékünk megismerését célzó Biai hegyek túránkat. Korábban augusztus végén szoktunk gyalogolni ezen a tájon, mintegy előkészítve az őszi program sorozatunkat, most meg majdnem évzáró jelleggel került lebonyolításra ez a túra. 22 fő jött el a túrára, idén ez a létszám volt a legalacsonyabb. Autóbusszal mentünk át Biatorbágyra, az Iharosi sport centrumhoz, a kiindulási pontunkra. Itt még ketten csatlakoztak a társaságunkhoz, őket gépkocsival hozták el a kiindulási pontra. Az alábbi útvonalat jártuk be:
Útvonal: Biatorbágy, Sportpálya – Kő-hegy – Biai erdő – Érd-Parkváros – Tárnok, Újhegy
Túratáv: 15 km
Emelkedő: 200 m
A kis területű Biai hegyeket minden évben felkerestük, de még így is tudunk új útvonalat találni. Mai napon a már ismert Kő-hegy felkeresése után a Hosszúréti-patak mentén sétáltunk fel Érd-Parkvárosba, majd onnan tovább a tárnoki Öreghegybe. Az Iharosban felújított sportpálya mellől indult mai túránk, fél 9-kor. A pálya megkerülése után, jelzetlen csapáson, a Nap-hegy alatti völgyben gyalogoltunk pár száz métert, szemben velünk a Kő-hegy gerincét láthattuk, majd balra felkapaszkodtunk a piros jelzésre. Az út lassan emelkedett a jobbára már kopasz tölgyfák alatt. Kellemes őszi időnk volt, csak azt sajnálhattuk, hogy a nap nem akart kisütni. 90 fokos jobbra történt irányváltás után meredeken felkapaszkodtunk a Kő-hegy gerincére. Pusztuló fekete fenyőket kerülgetve hamar elértük a Kőorr környékét. Itt tartottunk majd félórás pihenőt, tízórai elfogyasztása, meg a sziklák bejárása miatt. Fantasztikus alakú sziklák találhatóak ezen a területen, a szél és a víz bizarr alakzatokat formált ki a felszínre kibukkant Lajta mészkőből. A sziklák tetejéről látványos a panoráma Bia, valamint Érd-Parkváros irányába. Alulról, az erdőből nagyon látványosak ezek a kipreparálódott mészkősziklák.
A pihenő után folytattuk utunkat. Lementünk a Szélkapu-völgybe, elhagytuk a piros jelzést, balra fordulva az Iharos erdejében Hosszúrét felé vettük az irányt. 1 km-t gyalogoltunk még az erdőben illetve az erdőszélen, elértük a Hosszúrét nevezetű tanya házait. Hatalmas gyümölcsösök vannak ebben a körzetben. A sokhektárnyi meggyest éppen most irtják ki, a kitépett fákat biomasszának aprítják fel. Talán csak remélhetjük, hogy ismét gyümölcsös lesz ide telepítve, és nem lakópark. A Hosszúréti-patakkal párhuzamosan haladtunk kb. 100 m-el a patak felett. 2 km után 90 fokos jobb kanyar után kapaszkodni kezdtünk Ida major felé, mely már közel található Érd-Parkvároshoz. Ida majortól aszfaltúton gyalogolhattunk tovább. Érd-Parkváros utcáin 3 km-es szakasz következett, nézegettük a jobbára mostanában épült, változatos kinézetű családi házakat. Az M7-es felüljárójánál összevártuk a csapatot.
A következő cél a Fundoklia-völgy megtekintése volt. Kétszeri kísérletünk is csődöt mondott, a beépítések, a szemét miatt nagy kerülőt kellett megtennünk, hogy legalább a völgy felét láthassuk. Így viszont útba ejthettük a tárnoki kőfejtő 2. számú lejáratát, melyet nem rég tettek szabaddá egy filmforgatás kapcsán. Őrült mennyiségű beton hulladékot kellett elszállítani a lejáratból, melyet a tanácsi rendszerben hordtak ide valamelyik budapesti épületelem gyárból! Hihetetlen, de a Fundoklia-völgyre is ez a sors várt, szerencsére ezt a helyiek meg tudták akadályozni! Mikor elértük a völgy peremét, visszatekintve az M7-es felé, láthattuk, ahogy az érdi civil környezetvédők a völgy aljában levő gumiabroncsokat autóval húzták fel. Remélhetőleg, áldozatos munkájuknak meg lesz a gyümölcse, ismét tiszta lesz a környék, méltóan fog kinézni az egyébként helyi természetvédelmi védettséget kapott, látványos Fundoklia-völgy. Sajnos, az utóbbi években is elkövettek Érd város vezetői szarvashibákat, mivel nem messze a völgytől parcellázást engedtek meg, már építik is az új házakat. Ezen területen hatalmas árvalányhaj mező volt korábban, ilyen mennyiségben én csak az alföldi régióban láttam ringani a szőke árvalányhajat a virágzáskor. Ez már a múlté! A völgy végén, a tárnoki oldalon társaimnak megmutattam egy hajdani kőfejtő helyét, melyet szintén beton tömbökkel töltöttek fel. Így lehetett rombolni korábban a környezetünket!
A völgytől öt perc alatt elértük az Újhegyi pincesort. A túra végét a már megszokott pincelátogatással zártuk, egybekötve természetesen borkóstolással. Egy jó óra után szétszéledt a társaság, ki gyalog, ki Volán busszal hazaindult. Ha nem is sütött ki a nap, kellemes, szép őszi időben volt részünk a mai túrán. Ebben az évben még egy túra kerül megszervezésre, ez a szokásos decemberi Mikuláskereső túra. A Budai hegyekben 7-én vasárnap fogjuk keresni a Mikulást.
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is olvasható. http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa készítette)
Muskovics András
szakosztályvezető
01. A túra kezdete (KZS)
02. Az első kapaszkodó (KZS)
03. Panoráma Biatorbágyra (KZS)
04. Pihenő a Kőorrnál (KZS)
05. Kőorr egyik mészkősziklája (KZS)
06. Pillantás a mélybe (KZS)
07. Hosszúrét környéke (KZS)
08. Fundoklia-völgy peremén (KZS)
09. A Fundoklia-völgy alsó végénél (KZS)
10. Pihenő a tárnoki Újhegyen (KZS)
11. Felújítás alatt levő pince (KZS)
12. A pihenők egy csoportja (KZS)
2008-11-14