Archívum: 2007-11
November 24-én, szombat délután 5 órakor kezdődött a Pest Megyei Természetbarát Szövetség évzáró túrista bálja Gödöllőn. A megye 7 szakosztálya – Abony, Dunabogdány, Erdőkertes, Isaszeg, Gödöllő, MOL-Dufi, Tápiószele – tisztelte meg Szövetségünket és egymást jelenlétével. Kicsit lassan verődtünk össze, ezért vacsoráig “csak” baráti beszélgetések folytak. A vacsora 6 órakor kezdődött, majd ezt követően békés emésztés közepette tartottam meg a PTSZ beszámolóját.
A beszámolóban elsősorban azoknak mondtam köszönetet, akik szabadidejüket feláldozva lehetővé tették, hogy határidőre elkészüljön a Pest Megyei Piros felújítása. Ebben az évben a PMP-n dolgozott egyesületek a következők voltak: Abony, Erdőkertes, Margita, Isaszeg, Újlengyel és Tápiószele. A technikai munkáknál tartva szóltam az MTSz felkérésére elkészült- Pest megye határátlépési pontjaihoz (HÁP) vezető – festési, oszlopkészítési- és állítási munkákról. Ezeket a munkákat az Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre és én végeztem. A következő években a PMP folyamatos karbantartására és a csatlkozó jelzések felújítására kértem a megye szakosztályait. A teljesítménytúrákon – a tavalyi rekordot is megdöntve – összesen 3775 fő vett részt. Itt a Margita 344,2 TSE magasan verte a mezőnyt. A létszám alakulásáról elmondtam, hogy az kismértékben (15 fővel) ugyan csökkent a tavalyi évhez képest, de a csökkenés mértéke jóval kisebb az országos átlagnál. A legtöbb szervezett taggal ebben az évben is a Tápiószelei Természerbarát Klub rendelkezett, a 2. legnagyobb egyesületünk a Diák Atlétikai Klub Természetjáró Szakosztálya, Ócsa, míg a 3. a MOL-DUFI Természetjáró Szakosztálya volt. A Szövetség pénzügyi helyzete jónak mondható, a PMP-vel kapcsolatosan felmerült nagy kiadások sem rengették meg annak stabilitását. Történhetett ez azért, mert két éve “speizoltunk” erre a kiadásra. Javított a helyzeten az is, hogy a HÁP- munkákból nyereségesen jöttünk ki.
Az egyesületek javaslatára 2007-ben végzett kiemelkedő munkájukért az alábbiak kaptak jutalomkönyvet: Lendvai István (Abony), Zelina István (Dunabogdány), Járosiné Suba Karolina (Erdőkertes), Balogh Zoltán (Isaszeg), Sztanó Szilvia, Nagy Edit (Margita), Muskovics Endre (MOL), Gál MIhály (Tápiószele). A PTSZ külön jutalmát Cserháti Balázs (Erdőkertes) kapta, aki épp az évzáóra teljesítette harmadszorra az aranyjelvényes minősítést. Minden jutalmazottnak ezúton is gratulálunk, további sok sikert és meg nem nyugvó lelkesedést kívánva nekik.
Az est folyamán a sok tánc mellett kétszer játszottunk a méltán népszerű lottójátékunkat, valamint a jelenlévők között kisorsoltunk egy értékes üveg italt és két szakácskönyvet.
A jó hangulatban telt évzárót pontban éjfélkor befejeztük, már csak azért is, mert szeleieknek vonatcsatlakozás miatt fél tizenkettőkor el kellett menniük.
Notter Béla
A fényképeket készítette: Lendvai István, Maszlagi Sándor, Muskovics András, Notter Béla.
2007-11-30
Egyesületünk évek óta minden év végén egy hosszú hétvégét tölt el együtt az ország valamelyik túristaházában. Az idén a csapat a Bükk hegységet választotta. A szállás Répáshután volt az Észak Erdő Rt vendégházában. Tiszta, csendes és meleg. Nagyon merem ajánlani mindenkinek, ráadásul az ára is nagyon baráti.
Pénteken munka után indultunk autóval a szokásos „telekocsi” rendszerben. Az elsők már este 7 ora felé elfoglalták a vendégházat. Ez alkalommal Greif Évi vállalta a háziasszony szerepét és nagyon finom milánói spagettit fözött vacsorára. Nem is maradt belőle. Vacsora után éjfél utánig tartott a vidám beszélgetés.
Szombaton reggel 9 órakór indultunk a „Bükk kövei túra útvonalán (25 km). Répáshután felhős borús volt az idő és -4 fok. Ahogy mentünk felfelé egyre ritkább volt a felhőzet és egyre távolabb láttünk el. A bányahegynél már hófoltok voltak, de ahogy emelkedtünk egyre mélyebb havat tapostunk. A Három-kőnél és a Tar- kőnél már szikrázó napsütés fogadott de a bokáig érő hó semmit sem olvadt. Ez a legcsodálatosabb téli túristaidő. Az utunkat az Őserdő- Cserepes-kő Olaszkapu irányába folytattuk. Bánkúton már nagy volt a készülődés a síszezon kezdetére. A Felvonók már starta készen álltak. A hóágyúk is már a helyükön voltak és várták, hogy a hőmérséklet tarósan -4 fok alá csökkenjen.
A turistaházban rövid forraltboros pihenőt tartottunk és a Nagy-mező irányába indultunk vissza a szálláshelyünkre. Az esti közös vacsora paprikás krumpli volt amit Sztarenszky Robi és felesége főzött.
Vasárnap délelőtt a Rejteki nagykör tanösvényen túráztunk. Annak ellenére, hogy sokkal enyhébb volt az idő mégis hidegebbnek éreztük a szemetelő eső és szél miatt. Dél felé már a hó esett. Kora délutáni órákban értünk vissza a szálláshelyünkre. Gyorsan összepakoltuk a cuccainkat, kitakarítottuk szobáinkat. Ekkor már kb. 5- 10 cm-es hó volt az utakon. Ennek ellenére mind az 5 autóval sikerült balesetmentesen hazaérnünk.
A jövő évi novemberi hosszú hétvégénket a változatosság kedvéért a Börzsöny valamelyik turistaházába tervezzük.
Pálffy Tibor
2007-11-25
Nem volt banánérlelő meleg, mégis 13-an döntöttünk úgy, hogy szervezetünknek szüksége van egy kis mozgásra. Egyébként is mint minden, az időjárás megítélése is relatív: a pesszimisták hidegnek találták a 2 fokot, az optimisták hangoztatták, hogy nem esik az eső.Isaszeg vasútállomáson találkoztunk 8 óra után, majd Gödöllőre vonatoztunk. Az Alsó-park mentén, majd a Honvéd úton haladva értünk a Török Ignác szoborhoz. Itt röviden megemlékeztünk Gödöllő nagy szülöttjéről, a szabadságharc mártírjáról (1. kép: Dalmi Éva). Eleinte még a Honvéd úton, majd ezt követően a Repülőtéri úton haladtunk kifelé a városból.
Jó másfél kilométer megtétele után a kis Henrik talán szerencsétlen számnak gondolta a 13-as számot (ennyien voltunk a csapatban), ezért úgy döntött, hogy inkább hazamegy. Anyukája jött el érte. A repülőtér előtt egy hatalmas akácfa (2. kép: Maszlagi Sándor) terpeszkedett a táj fölött. A hangárnál voltak kinn repülőgépek (3. kép), de repülést nem láttunk. A hidegben leadott hőnket kis forralt borral pótoltuk. A reptér feletti gerincen – ahová rövid kapaszkodóval (4. kép) értünk fel – délnyugati irányt vettünk fel. Ez a fő irány egészen Isaszegig megmarad. Elhaladtunk a környék legmagasabb pontját (269 m) jelző magassági pont mellett. Később megálltunk ki-ki reggelizni, vagy ebédelni, de – talán nem meglepő ilyen időben – csak úgy “állva, mint a lovak” (5. kép). Utunk során szép völgyeket kereszteztünk, ilyen látható a 6. képen is.
Már Isaszeg külterületére érve, meglátogattuk azt a gazdag szárnyasállománnyal rendelkező kertet, amit mi csak “strucctelepnek” hívunk. A kedves házigazda be is hívott a kertbe, így közelről is tudtunk fényképeket készíteni pl. az emukról (7. kép). Nemcsak mi kiváncsiskodtunk, hanem a struccok is (8. kép). Miután eleget tátottuk a szánkat, továbbindultunk. Elhaladtunk az ilyenkor is szép Rákos-patak (8. kép) mellett, majd a Rákóczi utcán haladva a Községházáig együtt mentünk. Innen aztán saját háza felé vette az irányt.
A hűvös idő ellenére a hangulat barátságosan meleg volt. Mindenkinek volt egy jó szava a másikhoz, egymást licitáltuk túl a hozott bolti, és hazai csemegék kínálásában. Hát – többek között – ezért is érdemes túrázni.
A fényképeket készítette: Dalmi Éva, Maszlagi Sándor és Notter Béla.
A beszámolót írta: Notter Béla
2007-11-18
Évvége felé tartunk, a hozzánk közeli Velencei hegységbe terveztük a mai napi túránkat. Általában személygépkocsival szoktuk ezt a túrát megszervezni, a szakosztályi költségkeretünk kímélése végett, de most kivételesen autóbusszal mentünk. Az is igaz, hogy szép számmal jelentkeztek a túrára, 39 jelentkező volt, 36-an el is jöttek túrázni. Az időjárási előrejelzések nem éppen a legkedvezőbbek voltak, pénteken egész nap esett az eső, fújt a szél. De hát bátraké a szerencse! A szombati napon jobbára napos időben túrázhattunk, igaz a szél néha viharos volt, a levegő hőmérséklete is 10 fok alatt volt. Másnapra ismét elromlott az idő, komoly havazás köszöntött be, jelezve a tél közeledtét. Tehát szerencsénk volt! Nyolc óra előtt pár perccel indult buszunk Százhalombattáról a tervezett 7 óra helyett, mivel a kiküldött buszunk közlekedési balesetbe keveredett, másikat kellett a fuvart vállalónak kiküldenie. A nem nagy távolság miatt mai napon csak egy túra került kiírásra:
Útvonal: Pázmánd (P) – Zsidó-hegy (P) – Nadap (P+) – Kövecses-hegy (P) – Angelika-forrás (P+) – Hurka-völgy (P+) – Pákozdi-ingókövek (Z) – Pákozd (Z)
Túratáv: 16 km
Emelkedő: 300m
Érd, Tárnok érintésével hamar elértük a túra kiindulási helyét, Pázmánd település szélét. 9 óra előtt elkezdtük a Zsidó-hegy megmászását, ahol a nevezetes kvarcit sziklák találhatók, ezen geológiai látványosság miatt már régóta védett a terület. A sziklák az eocén kori vulkánosságot követő utóvulkáni tevékenység során alakultak ki. Az ember tudatában az a képzet, hogy a kvarcit átlátszó, vagy fehér színű kőzet, de csalatkoznia kell. A sziklák vöröses barna színűek, valószínűleg a nagy vastartalom miatt. Igen látványos a kőkapunak nevezett hasadék, de lehet ’kőfülkét’, ’asztallapot’ és ’itatót’ is felfedezni a változatos formák között. A hegy tetején hármas fakereszt fogadott bennünket. Nemrég állították újra fel a pázmándi lakosok, 1956-ban rombolták le a régi kereszteket. A panoráma kitűnő volt innen, látható volt Százhalombatta két nagy ipari létesítménye, a tiszta időnek köszönhetően a Budai-hegység, a Széchenyi-hegyi TV adóval.
Negyedóra nézelődés után elindultunk a sárga?, piros? jelzésen Nadap irányába. Mind a két színű jelzéssel találkoztunk, pedig a festések nagyon régiek voltak és eléggé hiányosak. Meglepően nagy szőlőültetvények között, mellett vezetett az utunk. Ezen a szakaszon kerékpárutat is kijelöltek nemrég, a kereszteződésekben irányjelző fatáblákat helyeztek el. Kereszteztünk két völgyet, miután jobbra feltűnt a Csúcsos-hegy. Jó kilátópont lehet dél felé a Velencei tóra, mivel a déli oldala kopasz. Valószínűleg ezért festhettek fel egy háromszögjelzést irányába, a térképünkön ez a jelzés még nem szerepel. Még egy völgy következett, majd hamarosan beértünk Nadapra. A falun áthaladva pár új házat csodálhattunk meg, a régi hagyományos, a környékre jellemző építészeti stílusban építtették. A kiírástól eltérően kisebb kitérőt tettünk meg a geodéziai alappont emlékművének megtekintésére, mivel kiderült, nem mindenki látta még a csapatból.
Tíz perc pihenő után a piros jelzésen Meleg-hegy felé vezetett az utunk. Az erdő már télre felkészülten fogadott bennünket, levelek már alig voltak a fákon. A Meleg-hegyen épített átjátszó állomás drótköteleinek suhogása messziről elárulta a csúcs helyét. A szél viharossá vált, ámbár a fák között ezt nem éreztük. Ismét eltértünk az eredeti programunktól, a nem messze levő Likas-kőhöz felgyalogoltunk a piros háromszögjelzésen. Már többször jártunk itt, de az időjárásnak köszönhetően a legjobb fotókat most lehetett készíteni a sötét színű Likas-kőről. Nem messze a kőtől egy erdész egyszerű emlékműve került kialakításra. Visszamentünk a piros jelzésre, Angelika forrás felé vettük az útirányt. Itt tartottuk meg a hosszabb pihenőnket ebédünk elfogyasztása érdekében. A forrás már régen elapadt, a mederben lejjebb néhány helyen lehet a víz nyomát felfedezni.
A hűvös idő miatt a félóra elmúlását se vártuk meg, felszedelőzködtünk, indultunk tovább. A Bodza-völgy szinte monumentálisnak hat a mohos gránit szikláival, a mélységével ebben a kis hegységben. Itt is látható majdnem szabályos kocka alakú kő. Mintegy 3 km után a következő szakasz kopár területen vezetett, az erős szél igencsak éreztette a hatását. Szaporábbra fogtuk lépteinket, hogy minél előbb elérjük a Pákozdi Ingókövek természetvédelmi területet. Többször jártunk már errefelé, az ember mindig megcsodálja és nehezen tudja elképzelni ezen kemény gránit sziklák ilyen bizarr formára való lekopását. Persze a kövek kialakulása nem az ember léptékével mérhető. A környéket szabad program keretében barangoltuk be, a legtöbben a Pandúr-kövek megtekintését sem hagyták ki. Talán ez a legnagyobb sziklaépítménye a természetvédelmi területnek, olyan, mintha óriások rakták volna egymásra a sok tonnát nyomó sziklákat. Egyesek a sziklamászó tudományukat is kibontakoztathatták a köveken.
Az ég lassan beborult, emiatt a tervhez képest rövidebb piros kereszten indultunk le a túra befejezésére. Pákozd főutcájára a régi 1848-as emlékmű közelében értünk le. Megnéztük az emlékművet, meg a tőle nem messze levő szép kőkeresztet. A katolikus templom közelében várt ránk a buszunk. Jó félóra eltelt, míg mindenki előkeveredett. Végül is egy kellemes levezető túrát teljesíthettünk a mai napon. Öt óra előtt már mindenki hazaérkezett. Az ez évi utolsó túránk Budai-hegyekbe vezet, megkeresni a Mikulást, december 9-én.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a szakosztályunk honlapján is lehet találkozni:
http://www.termeszetbaratok.hu)
A fényképeket Kutasi Zsuzsanna (KZS) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette.
01 Pázmánd, indulás a Zsidó-hegyre (SZZS)
02 Zsidó-hegy sziklakapuja (SZZS)
03 Zsidó-hegy kvarcit sziklái között (SZZS)
04 Zsidó-hegy keresztjei (SZZS)
05 Pázmánd látképe (KZS)
06 Előttünk a Csúcsos-hegy és a Meleg-hegy (KZS)
07 Nadap a következő falu (SZZS)
08 Új 56-os emlékmű Nadapon (KZS)
09 Nadap, Szintezési ősjegy (SZZS)
10 Nadap temploma (KZS)
11 Velencei tó a Meleg-hegy oldaláról (KZS)
12 Pihenő Likas-kőnél (KZS)
13 Likas-kő (KZS)
14 Angelika-forrásnál (SZZS)
15 Bodza-völgy (SZZS)
16 Kocka-kő, a legszebb szikla alakzat (KZS)
17 Pandúr-kő megmászói (SZZS)
18 Pandur-sziklák (KZS)
19 Panoráma Sukoró irányába (KZS)
20 Pákozd, a régi 48-as emlékmű (KZS)
2007-11-16