Archívum: 2007-05
A tavalyi Tanúhegyek túránk keretében felkerestük Somlót, Szent György-hegyet. Idén Badacsony, Gulács, Tóti-hegy megmászása volt a cél. 42 fő vett részt a bazalt hegyek meghódításában.
Hatkor indult buszunk Százhalombatta központjából. Az idő szomorkás volt, az M7-esen még mindig szemerkélt az eső. Az éjszakai front elvonulóban volt, bíztunk benne, mire a túrát megkezdjük, már javuló időben fogjuk megtenni. Nem csalatkoztunk, az idő innentől kezdve mind szebb lett, mire a Badacsony tetejére értünk, a nap ki is sütött. A túrát Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomásán kezdtük meg nyolc óra után nem sokkal. Két lehetőség közül lehetett választani:
Útvonal 1.: Badacsonytördemic-Szigliget vá. (K) – Bujdosók lépcsője (K) – Ranolder kereszt (K) – Hertelendy emlék (K) – Kisfaludy kilátó (K) – Kőkapu (K) – Köbölkút (K) – Gulács (K) – Tóti-hegy (Z) – Salföld (Z)
Túratáv: 14 km
Emelkedő: 800 m
Útvonal 2.: Badacsonytördemic-Szigliget vá. (K) – Bujdosók lépcsője (K) – Ranolder kereszt (K) – Hertelendy emlék (K) – Kisfaludy kilátó (K) – Kőkapu (K) – Badacsonytomaj (S)
Túratáv: 5 km
Emelkedő: 340 m
A Badacsony megmászását mindenki vállalta. Az Országos kék túra útvonalát követtük. A falu házait hamar elhagytuk, az utunk szőlők között kapaszkodott felfelé az Újhegyi részen. Az aszfaltútról 90 fokos balraáttal a Bujdosók lépcsője következett. A bazalt kövekből kirakott lépcsőn gyorsan emelkedtünk. Igaz, ez elég fárasztó, mivel a lépcsőfokok nem egyforma magasságúak. A volt Rodostó turistaházat megkerültük, ismét a lépcsőzés következett. A lépcső teljesen felvezet Badacsony platójára. A Rodostó turistaház már nagyon régóta nem szolgálja a turistákat, rendszerváltozás előtt már a Csepel Vas és Fémműveké volt, utána, mint nagyon sok más objektum, privatizálásra került. A Mikes Kelemen pihenőnél jobbra ki lehetett mászni a bazalt oszlopok fölé. Aki csak előrefigyelt és a kapaszkodással volt elfoglalva, az kihagyta ezt a csodálatos kilátópontot. A bazalt oszlopok alatt, hatalmas kőfolyás, lent Badacsony, távolabb a Balaton, a túlpartján a Fonyódi várhegy kettős kúpja, jobb kéz irányába Szent György-hegy, távolabb a Keszthelyi hegység vonulata látható. Visszatérve a Bujdosók lépcsőjére, a hátralevő pár lépcső leküzdése után a platón voltunk.
A jelzés a plató szélén haladt, egy-két helyről korlátozott kilátás volt Balaton irányába. A Ranolder keresztnél megint pompás panoráma adódott. Nem is csoda, hogy Egry József festőnket is megihlette a tájkép, több festménye is itt készült. Negyedórás pihenő után továbbfolytattuk utunkat. A Hertelendy emlékig enyhén lefelé vezetett az utunk, majd ismét emelkedni kezdett. A Badacsony tetején egy esőbeálló házikó mellett vitt el az út, majd nemsokára elértük a Kisfaludy kilátót. A kilátó 100 méterre van a kék jelzéstől, a figyelmetlenek nem vették észre a fák között megbúvó kilátót. Pedig innen is szép a kilátás, északi irányba. Szabad szemmel Somló körvonalát is ki lehetett venni. A szemlélődés után a csapat elindult lefelé a platóról. Hamar elértük a Kőkapu környékét. Sokan megint kihagyták a csodálatos látványt! A Kőkapu bazalt oszlopait teljes egészében csak úgy lehet látni, ha az ember 20-30 métert kimegy a kőfolyásra. Ez a látvány összevethető a Szent György-hegyi bazalt orgonák látványával. Gulács és Csobánc látképe is megkapó ebből a pozícióból.
Itt vált el az utunk attól az öt főtől, akik a rövidebb túrát választották. Ők a sárga jelzésen Badacsonytomajba mentek le, ahol a buszunk már várt rájuk a kéttornyú bazalt templom mellett. A többség továbbra is a kék jelzést követte, az erdő után a tanúhegyek lábainál megszokott szőlőtelepítések között vezetett az út. Köbölkútnál, egy szépen rendben tartott Krisztus keresztnél éles jobbraátot vett az út, majd nemsokára kereszteztük a Badacsonytomaj-Nemesgulács közötti műutat.
Akácosban haladtunk. Sokan, sokszor elmondták már, hogy ez a betelepített fafajunk tájidegen a középhegységeinkben. Az aljnövényzete is nagyon szegényes, jó lenne visszaállítani az eredeti növénytársulásokat. Itt jegyzem meg, hogy a Badacsony északi felén is elég nagy területet foglal el az akác. A térképen bejelölt kék háromszögjelzést ugyan nem találtuk meg, de éreztük, hol kell elindulni felfelé. Jó 50 m négykézlábas kapaszkodó után rátértünk a Nemesgulács felöl jövő zöld jelzésre. Innentől kezdve kényelmes szerpentin úton értünk fel Gulács csúcsára. Menetközben is adódott pár helyen szép kilátás Badacsony felé. A 250 m-es szintet 14-en a csapatból nem tudtuk kihagyni, Gulács tetejéről adódó panoráma kárpótolt bennünket a fáradtságért. Badacsony és Szigliget környéke látszódik kitűnően, Csobánc irányába a megnőtt fák akadályozzák a kilátást. A csúcson elfogyasztottuk az elemózsiánkat, majd a szerpentinen elindultunk lefelé, találkozni a többiekkel. A szerpentinút mellett szép bazalt oszlopok láthatók, de mivel az erdő közepén vannak, nem olyan látványosak, mint Badacsony vagy a Szent György-hegy oszlopai. A hegyről gyorsan leértünk, nemsokára kereszteztük a Badacsonytomaj-Káptalantóti műutat.
Elváltunk az országos kék jelzéstől, a zöld jelzésen haladtunk tovább Tóti-hegy irányába, a Hegymögiszőlő nevű résznél. Vagy egy tucat szürke marhát lehetett itt fotózni az elkerített karámban. Maga a környék szépen karbantartott füves terület volt, asztalokat, padokat is kihelyezett a tulajdonos. Fél km után elhaladtunk Tóti-hegy ma már nem művelt bányaudvara előtt, majd egy éles forduló után most már komolyabban elkezdtünk felfelé menni, a csúcs alatti nyereghez. Nem mindenki jött fel a csúcsra, pedig innen teljes a körpanoráma. Az idő kiváló volt, élvezhettük a körülöttünk levő Tanúhegyek látványát, a távolabb levő hegyekkel együtt. Jó pár védett virágot is lehet találni a csúcson, többek között nagyezerjófüvet, tarka nőszirmot, fekete kökörcsint. Szép bazaltoszlopok találhatók itt is a csúcs nyugati oldalában. Miután vagy félórát nézelődtünk, na meg körbefotóztuk a környéket, visszamentünk a zöld háromszögjelzésen, hogy befejezzük a mai napi túránkat. Nem sűrűn találkoztunk a zöld jelzéssel. Egy régi kútnál láttuk az utolsó jelzést. Majd mindegyik csoportnak akadt itt problémája az út megtalálásával. Vagy 500 m-re találtam is egy térképvázlatot a kúttól Káptalantóti irányában, ami Salföldhöz képest 180 fokra van! Végül is egy kis téblábolás után ráakadtunk a kék jelzésre, melyen már nem volt gond beérni Salföldre. Magam lepődtem meg a legjobban, hogy mindenki a busz környékén volt. A térképvázlat megtalálása után biztos voltam benne, hogy valakit, vagy valakiket Káptalantótiban fogunk összeszedni. A térképvázlatnak valahogy nem lett meg a gazdája.
A templom melletti lovastanyánál eltöltöttünk még háromnegyed órát. Ki sörözött, ki tüzetesebben szétnézett a tanyán. Nagyon szép túranapunk volt. A reggeli borongós idő után egész nap kiváló időnk volt, rengeteg szép fénykép készült el a mai napon. Következő túránk 2007.06.10-én lesz a Börzsönybe: Georgiades Gábor emléktúra.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni) http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket József László készítette)
2007-05-29
Május 19-én 1/4 7-kor 11-en indultunk el vonattal Vác felé. A korai kelést nem a nagy távolság, hanem a vasút-busz közlekedés menetrendi diszharmóniája indokolta.
Ráadásul a jegyet előszőr megvásárlónak kapásból 300.- Ft-al többért mérték a retúrjegyet, Csak hosszas rábeszélésre voltak hajlandók az internetes programon is megadott viteldíjjal a jegyet kiadni – közben majdnem lekéstük a vonatot. Vácon a busz indulásáig rendelkezésünkre álló fél órát ki illemhely (a vonaton használhatatlan WC helyett) keresésével, ki finom sütemények vásárlásával töltötte.
8 óra tízkor szálltunk le a buszról. Kis cihelődés után elindultunk a Pest Megyei Piros (PMP) jelzésen (1. kép). Az előző napokon lehullott nagymennyiségű eső csak az út elején volt zavaró (2. kép), a mészkőből álló Naszály már jól eltüntette a csapadékot. A PMP után az országos kéktúra-, majd kis idő után a zöldre átfestett Kosdi kőrtúra útvonalán folytattuk az utunkat. A Kopasz-tetőre érve (527 m) a Cserhát és a Duna irányába szép kilátás kárpótolt a kemény kapaszkodóért a (3-4. kép), pihenőt is tartottunk (5. kép). A gerincről a Násznép-barlangig (6-7. kép) ereszkedtünk le. Sajnos nem gondoltam rá, hogy elemlámpát is vigyünk az útra, így kénytelenek voltunk botorkálni a barlangban: csak egy öngyújtó és a vaku fénye volt a “világító lámpásunk”. Igazi akadálypálya (8. kép) következett a visszaúton is. A geodéziai toronyig (8. kép) vezető úton becsatlakozott a Váci Körtúra sárga jelzése is, így már három jelzés segített minket a Naszály 651,5 m-es csúcsának elérésében. Eléggé el nem ítélhető módon – másokkal együtt – felmentünk a toronyba, ahol teljes körpanoráma kápráztatott el. Állítom semmi kárt nem okoztunk a toronyban, azt már vandál elődeink megtették.
Közvetlenül a torony után elhagytuk az OKT útvonalát és meredek lejtőn (10. kép), különleges alakú fák (11-12. kép) között haladtunk tovább. Legnagyobb örömünkre egy elhagyott réten cseresznyefa már megérett gyümőlcseivel hívogatott – nem is hiába (13. kép). Kár, hogy létrát nem hoztunk magunkkal, igaz akkor meg úgy jártunk volna, mint a rátóti legények. Mikor a táj már megszelidült, gyönyörú virágos rétek (14. kép) övezték utunkat. Egy csoportképet is készítettünk, háttérben a meghódított Naszállyal (15. kép). A faluba leérve még jó másfél óránk volt a busz indulásáig. Ezt részben egy kocsma árnyas teraszán, részben a látnivalók – például a templom (16. kép) – megtekintésével töltöttük.
Hazafelé újból kitett magáért a MÁV. Vácról jövet először Vácrátóton kellett átszállnunk Aszód felé. Ez még sikerült, de az aszódi csatlakozás már nem (hiába volt 6 perc fórunk), mert kb. 20 percet álltunk Galgamácsán, várva az Aszód felől érkező vonat beérkezését. Valószínűleg ugyanezt tette Aszódon az ellenvonat is. Újabb 50 perc szobrozás következett. Egyik túratársunk nem tudta megállni, és beírt Aszódon a panaszkönyvbe.
Végezetül egy kis statisztika a tömegközlekedés “előnyeiről”: Isaszeg-Kosd közúton oda-vissza 80 km, kb. másfél óra, “telekocsi” akcióban kb. 400.- Ft/fő . Vonattal-busszal a legrövidebb út oda-vissza 127 km, az utazással eltöltött idő összesen 4 óra 46 perc! Mivel a természetbarátok 50%-os kedvezményét május 1-jével elvették, az útiköltség ezen útvonalon 2.200.- (egyeseknek a regelli átverés miatt 2.500.-) Ft volt.
Notter Béla
2007-05-23
A forrás a Börzsöny Márianosztra feletti részén, még Nagyirtáspuszta előtt, a piros kereszt jelzésről letérve, egy kis völgykatlanban található.
Egyesületünk néhány tagjának, akik a valamikori Mechanikai Laboratórium Természetbarát Egyesületben „szocializálódtak”, ez kultikus hely. Ennek a megszűnt egyesületnek az elődje építette ki a forrás foglalását, még 1960-ban, amikor még csak a Vasas Természetbarát Egyesület egyik szakosztálya voltak. Amikor aztán a Mechlabor önállósult, természetesen továbbra is vállaltuk a forrás gondozását. Évente legalább egyszer, de szokásosan tavasszal és ősszel is, „munkatúra” keretében takarítottuk a forrást és környékét, jó idő esetén szalonnasütéssel megtoldva, a közeli pihenőhelyen. Néhányan azóta is ápoljuk ezt a hagyományt, bár a régi társaság, sajnos, már nagyon megfogyatkozott.
A túrát március 24-ére terveztük, node mindenki ismeri a közmondást, az ember és az Isten közötti munkamegosztásról. Az időjárással kapcsolatban gyakran szoktam alkalmazni egy másikat, a bátrak és a szerencse viszonyát illetően, de az is köztudott, hogy a közmondások között sok van, ami nem mindig jön be.
Amikor, még otthon, kinéztünk az ablakon, természetesen mindegyikünk látta, hogy esik. De bátrak akartunk lenni. Hiszen, akár el is állhat, meg nem is biztos, hogy ott is esik. A vonatjegyet meg már úgyis megvettük, előző nap. Az ember, ugye, előrelátó (vagy azt hiszi). Részemről egy komoly figyelmeztetéssel kezdődött a tortúra: amikor, már az ajtóban, teljes díszben, kulccsal a kézben, magamra kanyarítottam muzeális hátizsákomat – elszakadt az egyik szíja. Gondoltam egy cifrát (hangosan), aztán – jusztisbátran – nekiindultam.
A találkozó létrejött, aki ígérte, mind bátor volt még, hát fölszálltunk a vonatra – addig se ázunk. Szobon csak szemerkélt, a buszcsatlakozás kiváló volt – gyerünk tovább! Márianosztrán kellett találkoznunk a társaság másik részével, akik kocsival szándékoztak megközelíteni a túra kezdőpontját. Hát, itt már rosszabb volt a helyzet: egyre jobban szakadt. Mire a „gépkocsizó szakasz” megérkezett, már bizonytalankodtunk. De ők még szárazak és friss erő voltak, néhány tartalék ernyővel is fölszerelve, hát nekiveselkedtünk a faluból kivezető útnak. Egyik kezemmel az ernyőt, másikkal a hátizsák szíjcsonkját markolva bandukoltam. A házőrzők kardalától kísérve értünk ahhoz a kereszteződéshez, ahol hirtelen egyikünk sem emlékezett arra, hogy merre. Az a fránya jelzés meg – valamiért – éppen nem látszott. Csak pár másodpercre álltunk meg tájékozódni, és biztosan föl is leltük volna, de a nénike gyorsabb volt. Kitárta a ház ablakát, és sztentori hangon ránkszólt: „Keresnek valakit?” Illedelmesen bevallottuk, hogy csak a piros keresztet, mire bíztatóan intett: „Menjenek csak egyenesen tovább, majd meglátják!”
No, ő csak tudja, helybéli, gyerünk! Az aszfalt végre elfogyott – minden turista ezt várja az út elején – de most ebben egyre kevesebb örömünk volt. Kiértünk a zöldbe, ami most elég szürke volt, s ahogy az út emelkedett, egyre inkább látszott, hogy köröskörül füstöl a táj a párától. Az ösvény egyre sárosabb volt és csak néhány víkendház volt a végén – a piroskereszt sehol. Viszont a kálvária az orrunk előtt – no, persze, ott is van kereszt! Lehet, hogy a nénikének épp azért volt olyan sztentori a hangja, mert nagyot hall?
Némi tanakodás után végre eldöntöttük, hogy mivel minden ellenünk esküdött, nem kéne erőltetni azt a forráspucolást. Talán majd máskor. Pláne, fölidézve a tavalyi, hóolvadás idején teljesített túrát, az akkori sárviszonyokat, a pataknyi vízátfolyásokat, melyeken átkelni külön akrobatamutatvány volt – mi is van a bátrak szerencséjével?
Jó, de ha már ilyen kiváló útbaigazítást kaptunk a kereszthez, menjünk föl, csináljunk pár fotót, úgyse láttuk még a márianosztrai kálváriát, pedig hányszor jártunk már erre (oszt mégse találtuk meg az utat, nem valami dicső…) Már úgyis csuromvizesek és térdig sárosak vagyunk (a gyerekek nyakig, mert fáradhatatlanul rohangáltak előre-hátra), nekem meg éppen a hátizsákomra csurog a víz az ernyőről, úgyhogy az állapota egyre aggasztóbb.
Nos, miután a csinos kis kápolna elől jól beláthattuk a kilátásainkat, amelyek csöppet se voltak verőfényesek – föladtuk, és visszabaktattunk a faluba, majd a buszra várva, némi meleg étellel vígasztalódtunk a vendéglőben. Közben kissé meg is tudtunk szárítkozni. Szegény, sebesült hátizsákomból is kifacsartam a vizet, még szerencse, hogy az útra csomagolt szendvicsem nylonzacskóban lapult – persze, azt most már csak vacsorára fogom megenni.
A gépkocsizóktól azzal váltunk el, hogy majd ősz elején, lehetőleg még jó időben fogunk újból kísérletezni a forrás karbantartásával. Részemről pedig az az eset tanulsága, hogy sürgősen be kell szereznem egy olyan esőkabátot, amit a hátizsákra is rá tudok húzni. Megaztán: lehet, hogy már valami memóriaserkentőt kéne szednem? Hiszen hogy´ lehet elfelejteni egy ennyiszer bejárt utat, csak azért, mert szakad az eső? No, persze lehet, hogy így jártunk jobban, de akkor is bosszantó.
Nos, nem kesergek tovább, inkább mellékelek néhány képet a tavalyiak közül, a hely bemutatására, és kettőt az esőben készültekből.
1. Rézbe vésett történelem
2. Őrszolgálat
3. Gőteszámlálás és avarhalászat
4. Pihegés
5. Energiafeltöltés
6. Kálvária – a miénk is…
7. Jól kinézünk
Zelina István
2007-05-21
Nem túl jó időjárási előrejelzésekkel került megrendezésre a mai túránk. Ez meglátszott a résztvevők létszámában is, sokan visszavonták a jelentkezésüket. Pedig már a túra elején láthattuk, hogy kiváló túra fog kikerekedni a mai napból.
A kishitűek bánhatták a visszamondásukat. 38 fő bízott az időjárásban, és természetesen magában is. A résztvevők két túra közül választhattak a szokásoknak megfelelően:
Útvonal 1: Dömös – Rám-szakadék – Rám-hegy – Rám-völgy – Vadálló kövek – Prédikálószék – Akasztó-hegy – Király-völgy – Kerek-bükk – Dobogó-kő
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 900 m
Útvonal 2: Dömös – Rám-szakadék – Jász-hegy – Szer-kövek – Dobogó-kő
Túratáv: 8 km
Emelkedő: 600 m
A buszozás gyorsan eltelt, csupán a visegrádi üzemanyagtöltő állomáson álltunk meg egy negyedórára, kávézni, szükséges dolgainkat elvégezni. Az eső elkezdett szemerkélni, legnagyobb bánatunkra. Hiába vettem fel az eső elűző sapkámat, egyenlőre hatástalan volt a viselete. Öt perc alatt Dömösre érkeztünk, a túra indulási pontjára. Kelletlenül vettük elő az esőköpenyeinket, hogy az esőszitálást átvészeljük. Nyolc óra körül már indult is lelkes csapatunk bejárni a Rám-szakadékot, mely a Visegrádi hegység egyik legszebb, legromantikusabb része. Gyorsan magunk mögött hagytuk Dömös házait, erdőben vezetett a Malom-patakkal párhuzamosan zöld jelzésünk. Mire a Szentfa kápolnához értünk, a eső szemerkélése is elállt, csak a fák leveleiről potyogtak a vízcseppek.
Hamarosan elvált tőlünk a piros háromszögjelzés, mely a Prédikálószékre vezet fel, majd jobbra a sárga jelzés is elhagyott bennünket, Dobogókőre vezet, kikerülvén a Rám-szakadékot. A szakadék aljánál bevártuk egymást, majd elindultunk felfelé a kis patak mentén. Egy pár turista társunk először járt itt a Rám-szakadékban, számukra garantáltan maradandó élmény lett a bejárása. Már a legalsó szakasz is látványos, szinte hihetetlen, hogy ez a kis patakocska mekkora völgyet vájt ki az andezit konglomerátumból álló hegyből, jelenleg is tart ez a munkája. A szurdok oldalában hatalmas andezit sziklák, némely szakasz holdbéli tájnak tűnik. Az alsó szakaszon pár helyen kidőlt fák nehezítik az előrehaladást. A bevezető sellők, zuhogók után nagyobb méretű vízesések következnek. Én magam is rég jártam a szakadékban, kellemes meglepetés volt a saválló létrák, saválló kapaszkodók megépítése. Igazán kulturált a Rám-szakadék jelenlegi kiépítettsége! Remélhetőleg a vandál elemek így is fogják hagyni! Végül is mindenki feljött a szakadékon, a felső végében bevártuk egymást, egy kis pihenőt közbeiktatva. A patak felső lőszös, agyagos talaja néha megcsúszik, most is lehetett látni ennek nyomait, emiatt válik a Rám-szakadék felső szakasza kellemetlenül csúszóssá, mely főleg nagy esőzések után nehezíti meg a turisták közlekedését.
Ismét elindult a csapat, 500m után elváltak útjaink a rövidebb túrát választó társainktól. Ők a sárga jelzésen tovább kapaszkodtak Dobogókőre. A hosszabbik túrát választók innentől kezdve jelzetlen úton haladtak tovább, annak érdekében, hogy a Vadálló-kövek gerincét minél kevesebb szint veszteséggel érjék el. Vagy 1,5 km-t haladtunk az aszfaltúton, miután egy földúton elindultunk a Rám-völgybe. Vagy nem is a Rám-völgybe? Utólag sem tudom eldönteni, akármennyit is nézem a térképet. A térképre berajzolt utak a valóságban nem ott haladnak, legalább is ezen a részen. Magam lepődtem meg a legjobban, mikor a tervezett leérési ponttól alig 300 m-re értük el a Szőke-forrás-völgyben haladó piros jelzést. Itt már pontosan azonosítható volt a helyzetünk, probléma nélkül elértük a piros háromszögjelzést, melyet a túra végéig használtunk.
Majd 300 m-es kapaszkodó kezdődött. Az eleje igen meredek volt, később viszont a kiprepalálódott andezit sziklák miatt ez már fel sem tűnt, mivel minden egyes sziklánál meg kellett állni egy kis időre, körbejárni a sziklát, minél látványosabb fotót készíteni az adott kőről. Az erre vetődő turista fantáziája működhet, melyik sziklaformában mit lát, mit képzel el benne, mihez tudja hasonlítani az adott szikla alakzatot. Az egyik közülük tisztára ember fejt utánoz, mintha egy Húsvét-szigeti szobrot telepített volna át valaki. Hosszú időnk kellett eltelnie, míg az eső, a szél, a csapadék, a fagy elvégezte a szobrok kialakítását. A felsőbb szakaszon árvalányhajat is lehetett látni, pont virágzott az egyébként védett fűféle. 10 percre rá hogy beértünk az erdőbe, felértünk a Prédikálószékre. A Dunakanyar legszebb kilátópontja, ennél pazarabb panoráma talán nincs is Magyarországon! A Dunakanyar teljes patkóját láthatja az ember, a patkó közepén a Szent Mihály hegy, hátrább a Börzsöny tömbje. Jobb kézre Visegrád a Fellegvárral, távolabb a Naszály a kőbánya okozta sebhelyével. A Duna menti falvak sorozata látható fentről. Egy órás pihenőt tartottunk itt. Szükség volt már az elveszett kalóriák pótlására, na meg a látvánnyal is nehéz volt betelni. Egy-pár hársfa már komoly nagyságot ért el, a baloldali kilátást már zavarják. Jó lenne ide is egy kisebb kilátót emelni, mert pár év múlva már nagyon zavaró lesz a panoráma, a teljes Dunakanyar nem lesz látható.
Háromnegyed kettőkor felszedelőzködtünk, tovább indultunk a hátralévő szakasz teljesítésére. A Keserűs-hegy oldalában kezdtük meg az ereszkedést. A Varga-hegynél 90 fokos balra által a Király-patak volt a cél. A patak oldalában négykézláb kimásztunk a mederből, a túloldalon bevártuk egymást. A Kolacskovszky forrás vize elapadt, így elmaradt a víznyerési lehetőségünk. Még jó 3 km-t, meg majd 300 m szintet kellett leküzdenünk, hogy felérjünk Dobogókőre. Egy óra alatt ez meg is történt. Aki akarta megnézte a Turista Múzeumot, sörözhetett, nem utolsósorban a kilátópontról újra a Dunakanyarban gyönyörködhetett. Ez is nagyon szép kilátópont, ha nem is vetekedhet a Prédikálószékkel.
Öt órakor elindult a buszunk hazafelé. Nagyon szép túránk volt, az időjárás is kegyeibe fogadott minket ezen a napon. Következő túránk a Balaton felvidékre vezet, ismerkedni a Tanúhegyeinkkel.
Muskovics András
Szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más fényképekkel, ugyanez a leírás honlapunkon is megtekinthető) http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket József László készítette)
01. Rám-szakadék eleje
02. Rám-szakadék 1
03. Az első vízesés
04. Pihenő a Rám-szakadék tetején
05. Vadálló kövek 1
06. Vadálló kövek, kőgomba
07. Sárga gyűszűvirág
08. Lila ökörfarkkóró
09. Vadálló kövek 2
10. Dunakanyar látképe a Prédikálószékről
11. A panorámát nézők egy csoportja
12. Nagymaros-Visegrád környéke
13. Vadálló kövek a Dobogó-kőről
14. Dobogókői panoráma
2007-05-21
A tavasz beköszöntével a vastag kabátokat és pulóvereket felváltotta a vékony és szellősebb ruhadarab. Így indultunk a gödöllői túrára.
Igazán nem panaszkodhattunk, mert ragyogó napos idő várt bennünket.
Találkozás reggel Erdőkertesen, majd 80 m szint megmászása után feljutottunk a
Margita-csúcsra. Itt található Gödöllő legmagasabb csúcsa, egy magassági geodéziai pont, amely mint kilátó is működhetne, azonban zárva volt. E miatt a kilátásban nem
tudtunk gyönyörködni, egy élménnyel kevesebbel tértünk haza. Utunkat folytattuk homoktengeren át a máriabesnyői vasútállomásig.
A túravezetőtől Lichtmann Tibortól elbúcsúztunk és ki autóval ki vonattal indult hazafelé.
A túránkon készült felvételeket szeretnénk közzétenni: a túrán résztvevők.
2007-05-20
2007.05.11-én megalakult az Isaszegi Természetbarát Klub – egyenlőre – 15 fővel. Klubunkba szeretettel várjuk Isaszegről és közeli/távoli környékéről mindazakat, akik szeretik a természetet és a jó (elsősorban gyalog)túrákat.
Elérhetőségünk: 2117 Isaszeg, Wesselényi utca 4.
Telefon: (20) 254-1746
E-mail: notter@fotnet.hu
Kapcsolattartó személy: Notter Béla
2007-05-13
Május 5-én 7 órakor indultunk busszal Gödöllőről. A meteorológia vészjósló hírei ellenére bizakodó volt a csapat. Kis technikai szünetet leszámítva meg sem álltunk Somlóig.
Itt kikászálódtunk a buszból és elindultunk felfelé (1. kép) a Szt. Margit kápolnáig, majd innen a présházak között (2. kép) Kitaibel Pál tanösvényen a Szent István kilátóig (3. kép) mentünk. Kis pihenő után a Somlóvárat (4. kép) vettük be. Különösen a gyerekek élvezték a várfalak közötti bújkálást.Továbbra is tanösvényen haladva (5. kép) értünk vissza a kápolnáig. Visszaútban a busz felé megnéztük a taposókutat is. A nagy csalódás a borházban ért, ahol a rengeteg pad és asztal ellenére csak palackozott bort lehetett kapni. Azt is értésünkre adták, hogy nem örülnének, ha a megvásárolt bort a borozóban innánk meg!
A 8-as úton haladva az Őrség felé újabb kitérőt tettünk a Jeli arborétumhoz. Nagyon nagy szerencsénk volt, mert a rhododentronok (6-8. kép) tejes pompájukban mutatkoztak be. Sűrűn kattogtak a fényképezőgépek, telítődtek a memóriakártyák. Az arborétum megtekintése után jóleső fáradtsággal huppantunk le a busz üléseire.
Következő állomásunk Pityerszer (9. kép) volt. Az egész napos jó idő után itt kicsit esni kezdett az eső, de nem volt veszélyes. Idegenvezető mondta el a szerek kialakulását, mutatta be a házak berendezését. az emeletes kástut (10. kép) stb. Ezután Őriszentpéterre, a szálláshelyünkre buszoztunk. A vacsorával némi gondok akadtak, de ez senkinek se vette el a jókedvét. Az este beszélgetéssel, borozgatással sőt táncolással telt el.
Május 6. vasárnap. A fürgébbek 6 óra körül keltek, a lustábbak később. A lényeg az volt, hogy takarítás után 8-kor indulni tudjunk. Ez sikerült is. Szombathelyen keresztül utaztunk, Kópházánál értük el a határt. Horitschonba 10 óra után pár perccel értünk. Itt megkaptuk a felvilágosítást, hogyan kell a hajtányokat használni, hogyan lehet a közúti kereszteződéseken áthaladni és még sok egyéb hasznos dolgot megtudtunk. Mindezekután elindult 10 szerelvényből álló konvolyunk (11. kép). A pálya enyhén emelkedett, Lackenbach állomásnál értük el a legnagyobb magasságot, 320 m-t. Itt mindenki leemelte járgányát a sínről, és megnéztük az Eszterházy-kastélyt (12. kép) – legalábbis kívűlről, mert az nem látogatható. Mi a faluban is tettünk egy kis sétát. Folytatuk a hajtányolást, élveztük, mikor nekünk adtak elsőséget az autók (13. kép). Felsőpulyán ért végett a hajtánytúra. Itt buszra szálltunk és Sopronba (14. kép) mentünk. Az itt rendelkezésünkre álló két órát a társaság tagjai más-más módon töltötték el, a Gyógygödör borozó (15. kép) előkelő helyezést kapott a népszerűségi listán. Sopronból már egyenesen hazajöttünk.
Kép és szöveg: Notter Béla
2007-05-13
Április 30-án reggel verőfényes tavaszi napsütésben mindössze hárman vágtunk neki a Pest Megye túristája Gödöllő és Pécel közötti szakaszának.
A vasútállomásról az alsóparkon át (1. kép) sétáltunk a kastélyig, majd a majd a Major utcából rákanyarodtunk a piros sáv jelzésű szekérútra. A bizonyos kutyákat ezúttal féken tartotta a tulajdonosuk (meg a Tibor kutya ellenes spray-vel). A lovardákhoz közelítve természetes, hogy találkoztunk tereplovasokkal is (2). Átkelve egy szélesebb tisztáson némi keresgélés után leltünk rá a piros sáv folytatására (hamarább találtuk meg a piros keresztet) és az erdei úton felkapaszkodtunk a gerincre (3). Ezután hosszú, esetenként tornagyakorlatokkal tarkított (4), amúgy könnyű gerincséta következett (5-6), néhol szép kilátással a patakvölgyre, egészen Isaszegig. Isaszegen némi gyaloglás a főúton, kanyar Dány irányába, majd fel a szoborpark alatti kocsmáig, ahol bélyegeztettünk, és pihentünk (7). A szoborparktól a környék panorámája igen szép volt (8), amibe belejátszottak az égen úszó szép felhők is. Az Isaszegi csata emlékhelyig mások is kirándultak (9) de innen már ismét csak hármasban folytattuk utunkat. Rövid, meredek lejtőn egy hangulatos vágatba ereszkedtünk (10), amiből kifelé menet szinte dzsungelszerű növényzet vett körbe minket, és rengeteg piros jelet is láttam (11). Az erdőből kiérve a valahai péceli crosspályához értünk, ahonnan messzire láttunk (12), de ez sem volt segítségünkre abban, hogy feltaláljuk a piros folytatását. Míg a Tiborék a térképen próbálták megtaláni a helyes irányt (13) addig én virágokat fényképeztem (14). Végül utunkat vesztve lesétáltunk az országúthoz, ahol elmentünk a kanyarig. Itt megkerestük a zöld keresztet és ezen értünk be Pécelre, majd vonattal jöttünk vissza Gödöllőre.
Az út gyalogos szakasza 27,3 km volt, amit 6 óra 28 perc alatt tettünk meg, beleértve az 1 óra 24 perc bámészkodással, pihenéssel illetve útkereséssel töltött állásidőt is. Igazán kellemes volt.
Virág Györgyi
2007-05-10
Az időjárás előrejelzés meleg, napos időt jelzett előre a mai napra. Ebben nem is csalatkoztunk. Az autóbuszunk 6 órakor indult az Érdi Vörösmarty Gimnázium elől. 46 fő jelentkezett, illetve vett részt a mára szervezett Szekszárd környéki túrán.
Útvonal: Sötét-völgy (K) – Fazekas-völgy (K) – Grábóci erdészlak (K) – Gyurkó-völgy (K) – Grábóc (K) – Szálkai-víztározó (P)
Túratáv: 14 km
Emelkedő: 200 m
Erre a napra is eredetileg két lehetőség közül választhattak a tagjaink, de a később leírtak alapján kiderül, hogy csak a rövidebb túrát tudtuk teljesíteni. Amint a buszunk átért Százhalombattára felvenni az innen jövőket, az autóbuszunk motortere füstölni kezdett. Az egyik gázolaj vezeték széthasadt. Sofőrünk szikszalag felhasználásával próbálta orvosolni a problémát, amely természetesen nem sikerülhetett. Szerencsénkre, szerencséjére egy másik autóbuszsofőr a segítségére sietett, így több mint 1 órás várakozás után ismét el tudott indulni az autóbuszunk. Az Ercsiben felszállók el nem tudták képzelni, hol lehetünk. Kitartóak voltak, megvártak bennünket. Azt gondoltuk, mára már több problémánk nem lehet, de tévedtünk. Paks környékén, a 6-os főúton ismét füstölt a motortér. Most a másik gázolaj vezeték adta meg magát. Ismét szerencsénk volt, a 6-os út ezen szakaszán felújítási munkák folytak, az egyik teherautó sofőrje kisegített bennünket. Azon humorizáltunk, hogy már csak a harmadik cső van hátra, azt valahogy kibírjuk. E gondok miatt változtattuk meg a kiírt túránkat. 10 órakor kezdtük meg gyaloglásunkat Sötét-völgy bejáratánál.
Persze ahogyan kezdődött a napunk, úgy is folytatódott. A jelzésen ellenkező irányban kezdtünk haladni, hiába nézte GPS-ét egyik túratársunk. A tévedést hamar észrevettük, negyed órán belül már korrigáltuk a hibát. Most már a betervezett kék jelzésen haladtunk, melyet egyúttal tanösvénynek is kialakítottak. A Szekszárdi dombság legszebb elegyes, lombos erdőit lehet megtekinteni az egymás után következő Sötét-völgyben, Fazekas-völgyben és a Gyurkó-völgyben. Hatalmas tölgy, bükk, kőris, hárs és gyertyánfák alkotják az erdő nagyobbik részét. Egyébként a táj mecseki hangulatot sugall, itt is nagy mennyiségben tenyészik a medvehagyma, illatos hunyor, szúrós csodabogyó, meg más mediterrán virágos növény.
A Fazekas-völgy elején, meg a végén pihenőhelyek kialakítására került sor, bográcsozási lehetőséggel. A második pihenőhelyet 100 m-el elhagyva a Haramia-forrás mellett haladtunk el. 2 km után elértük a Grábóci erdészlakot, mely már igen romos állapotban van. A vele szemben levő vadászházat viszont még manapság is használják. Ezen a környéken szépen gondozott tölgyes alatt vezet a turistaút. A Gyurkó-völgyben megkezdtük kapaszkodónkat a dombhátra. A tető előtt nagyméretű irtás mellett vezetett el jelzésünk. A tető után lankás szakasz következett, mind szélesebb kaszálón keresztül. Az égen volt hogy egyszerre négy egerészölyv vitorlázását is szemmel követhettük. Grábóc előtt egy karámnál barátságos lovakkal is meg lehetett ismerkedni.
Grábócon áthaladva megérkeztünk a műemléki védettséget élvező görögkeleti szerb templomhoz és kolostorhoz. Az épületegyüttes felújított állapotban várja a látogatókat. A belsejében szép ikonosztázban és freskókban lehet gyönyörködni. Nekünk igazán szerencsénk volt, Kriszta nővér élvezetes előadásban részesített bennünket, mind a templom és kolostor történetével, mind az élet egyéb dolgaival kapcsolatban. Észre sem vettük, majd egy óra elszaladt az ismertetéssel. Pedig még ebédidőt is kellett engedélyezni a társaságnak.
Jócskán elmúlt 1 óra, mikor elindultunk Szálka felé. Továbbra is a Dél-dunántúli kék túra útvonalán haladtunk. Az út szántók között, fasorok mellett vezetett. Lehetett vagy 25 fok Celsius. Az egyik tetőről Kelet-Mecsek hegyei látszódtak. Közvetlenül Szálka előtt használatban levő, lőszfalba vájt pincék láthatók. Maga Szálka eléggé takaros kis falu, köszönhető valószínűleg a határában levő horgásztónak. Mielőtt a horgásztóhoz leértünk, két látványosság is akadt. Az egyik egy szarvasbika élethű bronz szobra, a másik egy szépen helyreállított Krisztus szobor. Szálka határában elejtett szarvasbika agancsa sokáig világelső volt. A tó mellett fél órát várakoztunk, míg mindenki előkerült. Sörhöz csak a nagyon jó szimattal rendelkezők jutottak, pár 100 m gyaloglása által. A tó végében levő büfénél zártkörű rendezvény volt, pont a horgászverseny eredményhirdetésekor értünk ide.
A hosszú túra megkezdésére semmi esélyünk sem volt, helyette átbuszoztunk a Gemenci erdő kirándulóközpontba, Bárányfokra. A mai napi kellemetlenségek tovább folytatódtak. Félórát várakoztunk a busszal, útjavítás miatt. Majd a következő, a Bárányfoki bejáratnál közlekedési tábla: autóbusszal behajtani tilos. Az időnk pedig fogyott, kénytelenek voltunk 1 km-t begyalogolni az aszfaltúton, természetesen visszafelé is. Az illetékesek azért elgondolkozhatnának azon, hogy a privatizáció milyen vadhajtásokat is eredményezett. Tudniillik a kirándulóközpont privatizálásra került! Háromnegyed óra állt rendelkezésünkre. Van aki a kisvasútat kereste fel, van aki a kiállítási pavilonban nem régen megnyitott Élet az ártérben kiállítást kereste fel. Magát a pavilont a Milleneumi ünnepségekre építették. Később Szekszárdra került, az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállítással egyidőben Trófea Múzeum céljára hasznosították. Magát a múzeumot érdemes felkeresni, kis mérete ellenére is sok ismeretet közöl a látogatókkal. Egy kis aszfalt gyaloglás után a busznál összegyűltünk, indultunk hazafelé. Visszafelé is várakoztunk az út javítása miatt. Elkönyveltük, ez ilyen nap volt! Más kellemetlenség hazáig már nem ért minket. Következő túránk a Rám-szakadékba vezet.
Más képekkel, ez a túraleírás honlapunkon is megtekinthető: www.termeszetbaratok.hu
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), József László (JL) és Reszler János (RJ) készítették)
01. Sötét-völgy (RJ)
02. pihenő a Haramia-forrásnál (KZS)
03. Grábóc, Gyurkó-vólgy (KZS)
04. Grábóc, ismerkedés a lovakkal (RJ)
05. Grábóc, görögkeleti tp. (JL)
06. Grábóc, a gk. tp. ikonosztáza (JL)
07. Grábóc, részlet a gk. tp. belsejéből (JL)
08. Grábóc, a gk. tp. egyik ikonja (JL)
09. Grábóc, szerb temető (KZS)
10. Útban Szálka felé (KZS)
11. Szálkai víztároló (JL)
12. Gemenc, Bárányfok, a kisvasút végállomása (JL)
2007-05-08
2007. június 9 – 17
Találkozó: június 9-én reggel 10 órakor a Római part Csillag-csónakház előtt. Százhalombatta /1623 fkm/ 34 km
Június 10. Százhalombatta, -Ercsi-Lórév-Rácalmás-Dunaujváros, kemping /1581fkm/ 42 km
Június 11. Dunaujváros-Dunavecse-Apostag-Dunaföldvár-Harta /1546fkm/ 35 km
Június 12 Harta-Ordas-Paks-Dunaszentbenedek-Pillangó csárda,-Uszod-Gerjen-
Fajsz komp./1508fkm/ 38 km
Június 13. Fajsz-Gemenci erdő-Érsekcsanád csárda-Baja/1479fkm/-Sugovicán, Petőfi-sziget
Ifjúsági szálló
31 km
Bevásárlási lehetőség: Százhalombatta, Dunaföldvár, Harta, Fajsz.
Június 14. Baja, evezés a Petőfi-sziget körül. Vízügyi-múzeum meglátogatása.
Este halászlévacsora.
Június 15. Sugovicán 2 km – Duna-Móric Duna – Kádár sziget – Szeremlei Duna torkolata – itt átemelés Kamarás v. Szeremlei Dunába – Szeremle – Pandur sziget – Baja előtt átemelés a Sugovicába kb. 300 m- Petőfi szíget. 20 km
Június 16. Petőfi sziget – Sugovicán 2 km. A Dunán felfelé Rezéti Duna kitorkollás /1485fkm/ Veránka /1488fkm/ – Rezéti Duna – Baja/1479fkm/ – Sugovicán 2 km. 36km
Június 17. Hazautazás.
Részvételi feltételek:
A túrán mindenki a saját felelősségére, saját felszereléssel vesz részt.
Esővédő felszerelés ruházat szükséges. Szúnyogriasztó, elsősegély csomag ajánlott.
Költségek:
Bajáig táborozási költség nincs. Baján Ifjúsági Szálló kőházban éjszakánként 2.000.- Ft/fő, sátorozás esetén személyenként 1.300.- Ft + 300.- Ft üdülőhelyi díj.
Halászlévacsora részvételi díjjal 1.000.-Ft.
Jelentkezés, érdeklődés: Zelina István Tel: 06-1/201-51-48
2007-05-02