Május 16-ára „Mátra bércein” címmel meghirdetett túránkra 19-en jelentkeztek és 22-en jöttek el. Szokásos módon Isaszegen, majd Gödöllőn volt a találkozó negyed-, illetve fél nyolckor. Négy autóval és egy motorral háromnegyed 9-re értünk Mátrafüredre, ahová két túratársunk Pestről busszal jött, hárman pedig ott üdültek és odajöttek érkezésünkre. Sajnos utóbbiaknak csábítóbb volt a gyöngyösi borfesztivál, mint a túránk. Pedig gyönyörű volt a táj és az idő.
Szóval leparkoltuk autóinkat, elájultunk Hajni frissen sült rétesétől, mások finom pogácsáitól, ki-ki kényeztette magát kávéval, capuccinóval és már indultunk is a S sáv jelzésen. Zoli hamarosan vizsgázik túravezetésből, ezért átadtam neki a túravezetés jogát és felelősségét, hadd gyakoroljon! Kb. 170 m szintkülönbség leküzdése után máris fenn voltunk a Muzsla-tetőn és élvezhettük a szép kilátást Gyöngyösre, a Sár-hegyre. Kicsit leadva a megszerzett magasságból nemsokára a Rákóczi-forráshoz értünk, melynek vizét szinte mindenki megkóstolta. Utunk folyamatosan emelkedett, így értünk kis kitérővel egy újabb nagyszerű kilátóhelyre a Hanák Kolos kilátóhoz, és emlékoszlophoz. Tovább folytatva utunkat egyre mélyebben láttuk magunk alatt a Somor-patak völgyét. Elértük a S kör jelzés kiindulópontját, mely a Gyökeres-forráshoz vezet. Nemsokára az Ózon-szálloda építkezése miatt eltereltek bennünket az eredeti útvonalról. A Kékes Turista egyesületet dicséri, hogy az ideiglenes terelőutat is becsületesen felfestették. A Mátrai Gyógyintézetnél értünk az eredeti útvonalhoz, innen lehet visszamenni a Kecske-bérchez. Mi is elindultunk, de nem voltunk eléggé kitartóak, a S kör jelzés beérkezésénél elbizonytalanodtunk, és visszafordultunk. Így is szépen ráláttunk az 1932-ben épült Mátrai Gyógyintézetre. Pihenőt tartottunk a Gyógyintézet bejáratánál, majd a S+ jelzésen, immár szinte végig lejtmenetben indultunk visszafelé. A 7. kilométer után meglehetősen kemény lejtő után kezdett kisimulni a Mátra, így értünk a Farkas-kúthoz. A kút környéke rendezett, a forrásvíz finom. Enyhe lejtésű úton a Sás-tóhoz értünk. A jó időt kihasználva rengetegen voltak a tó körül. A tavat nyugatról megkerülve a valamikor fúrótoronyként üzemelő kilátóhoz mentünk, és a legtöbbünk fel is kapaszkodott a 258 lépcsőfokon. Fenn erősen fújt a szél, érezhetően kilengett a torony, a kilátás viszont pazar volt. Sás-tó szigetei között lévő hídról kiskacsákat csodált meg a csapat.
Sás-tótól a S háromszög jelzésen indultunk Mátrafüred felé, a Körtvélyes oldalában. Mikor elértük a Z jelzést, választani lehetett, hogy azon visszasétál valaki a kocsihoz, vagy még egy kis kerülőt téve a Kozmáry-kilátót is felkeresi. Szinte mindenki ez utóbbi mellett döntött, újabb szép panoráma reményében. Ez be is következett. Még egy látnivaló várt ránk Mátrafüreden, mégpedig a Palóc Babamúzeum.
14 km-t tettünk meg, utunk szintvonaltérképét mellékelem.
Egy hét elteltével ismét úton voltunk. Most Karancs-Medves andezit és bazalt hegyeit kerestük fel. A Karancsban még eddig nem túráztunk, éppen ideje volt megismerkedni a palócok Olümposzával. Az előző túrához képest ismét megnőtt a létszám, 48-an jöttek el. Időjárás szempontjából kedvező viszonyokat jósoltak az előrejelzések, ez be is jött nekik, nyári meleg köszöntött ránk. A már megszokott reggel hat órakor indult autóbuszunk, Tárnok, Érd, Budapest érintése után 9 óra után kezdtünk el gyalogolni Salgótarján, Pintértelep nevezetű részén, a piros jelzésen. A rövid túrásoknak lehetőségük volt megtekinteni Somoskő várát, a Petőfi kunyhót, majd ezután Somoskőújfaluból indulhattak neki a Karancsnak.
Útvonal1: Salgótarján, Pintértelep (290 m, P) – Kis-Salgó (571 m, PL) – Salgóvár (625 m, PL) – Somoskőújfalu (350 m, S) – Kis-Karancs (660m, S) – Karancs (727 m, P háromszög) – Karancslapujtő (200 m, Z)
Túratáv: 14 km
Emelkedő: 700 m
Útvonal2: Somoskőújfalu (350 m, S) – Kis-Karancs (660 m, S) – Karancs (727 m, P háromszög) – Karancslapujtő (200 m, Z)
Túratáv: 9 km
Emelkedő: 400 m
A piros jelzést amilyen hamar megtaláltuk, olyan hamar el is veszítettük. Az utca vége, amerre mentünk, zsákba torkollott, vissza kellett fordulni. Lusták voltunk legyalogolni a főútig, a helyiek útmutatása szerinti ösvényen hagytuk magunk mögött a házakat. Ez persze elég jelentős kerülőt, felesleges szintet jelentett számunkra, míg rá nem tértünk a megtervezett útvonalunkra. Felkapaszkodva egy füves réten, előbb akácosban, majd tölgyesben haladt az ösvény. Kiérve egy nagy rétre, megpihentünk, legelésző lovakat fényképeztünk. Látható volt innen a Kis-Salgó (Boszorkány-kő), Salgóvár meg Pintértelep házai. Innen már azonosítható volt a piros jelzés útvonala, kb. 100 m-el alattunk haladt egy völgyben. Jó nagy kerülővel tudtuk elérni, 20 perc gyaloglás után! Az eddig megtett szintet gyakorlatilag elvesztettük, utunk ismét emelkedni kezdett. Elég sok akácos, telepített erdei fenyves volt ezen a részen. Salgóvár sziluettje több pontról is látható volt. A tervezett piros romjelzés helyett továbbmentünk, turista útvonalak találkozásánál vártuk be egymást, Salgóvár alatt. Innen mentünk fel Salgóvár, Boszorkány-kő közötti nyeregbe. Majdnem mindenki feljött a Boszorkány-kőre, a 400m-es kis kitérőt senki se bánta meg. Csodálatos panoráma van innen, a hegyet felépítő bazalt különleges formái igazi látványosság!
Több mint 20 percet töltöttünk el az 571 m magasságú csúcson, majd visszamentünk a nyeregbe. Innen 300 m-re volt Salgóvár. A Medves-fennsíkon egy 625 m magas vulkáni kúpra építették meg Salgó várát a XIV-ik században, a Kacsics nemzetség Illés ága. A vár első okleveles említése 1341-ből való. A husziták 1457-ben elfoglalták. Mátyás király seregeivel 1460-ban visszafoglalta a várat. Mátyás nem juttatta vissza az ősi birtokosainak, elzálogosította Szapolyai Imrének. Ez volt Salgó fénykora, erre az időre esik teljes kiépítése is. Fülek elfoglalása után 1554-ben Kara Hamza szécsényi és Ali hatvani bég csapatai csellel vették be Salgó várát. 1554-1593 között török kézen volt a vár. Balassa János, (Balassi Bálint édesapja) 1573-ban kapta meg adománylevéllel a salgói birtokot. 1593-ban, Somoskő várának visszavétele után, Pálffy Miklós és Tieffenbach Kristóf csapatai Salgó várát is visszafoglalták. Salgóvár katonai szerepe ezzel végleg befejeződött, újjáépítésére nem került sor. Petőfi Sándor 1845. június 11-én látogatta meg a romokat, ez az élmény ihlette a Salgó című romantikus költeményének megírására. A látogatás emlékét 1923-ban emléktáblával örökítették meg. Több mint félórát töltöttünk el a vár romjai között. Megcsodáltuk a körpanorámát, a vár bazaltoszlopait, megnéztük Petőfi Sándor látogatásának emlékére elhelyezett márványtáblát. Az ebédünket is itt fogyasztottuk el.
A várlátogatás után visszamentünk a turista útvonalak találkozásához, majd a sárga jelzésen elindultunk Somoskőújfalu irányába. Ismét nem a megtervezett úton jöttünk le a várból, így nem láthattuk a Dornyai fogadót. Igen meleg volt az idő, szerencsére árnyas erdőben tettük meg ennek a szakasznak nagyobbik részét. Két helyről is láthattuk visszatekintve a meredek csúcson Salgó várának sziluettjét. Somoskőújfalu vasútállomásával szemben tartottunk ismét egy pihenőt. Kicsit hosszabban időztünk itt, mivel a vendéglátóipari létesítmény nem szokott hozzá az ekkora rohamhoz. A kistúrásaink is innen indultak el, kb. 2,5 órával megérkezésünk előtt. A buszunk is itt várakozott még a parkolóban, szerencséjükre azon két társunknak, kiknek a lábai már nehezen bírták volna a hátralévő szakaszt.
A vágányok feletti átjárón kereszteztük a vasutat, 40-en folytattuk tovább a túrát, immár a Karancsban. Továbbra is a sárga jelzést követtük, mind meredekebb, csúszós ösvényen. Alaposan megizzasztotta a társaságot a kapaszkodás! Az akácos részt hamar magunk mögött hagytuk, árnyas tölgyerdőben haladt tovább a jelzés. Mikor befutott a magyar-szlovák határon vezetett zöld jelzés, bevártuk egymást. 15-en a zöld jelzést választottuk, a többiek a sárgánál maradtak. A zöld jelzés követi a határ nyomvonalát, ez a legrövidebb út a Karancs csúcsára ebből az irányból. Valóban a legrövidebb, de volt pár négykézláb járható szakasza, annyira meredek és morzsalékos volt az ösvény! Amikor úgy gondoltuk, fenn vagyunk a csúcson, jött a fekete leves! Vagy 100m-et kellett lemennünk a Karancs nyeregbe (617 m tszf.), majd ugyanilyen meredeken fel a 727 m magas Karancsra! Végül elértük a csúcsot, szlovák jelzés is jön ide fel. A kilátó pár méterrel a csúcs alatt épült. Masszív, magas acélszerkezetű építmény, a tetejéről 360 fokos körpanoráma adódik. Pechünkre eléggé beborult és igen párás lett a levegő. Így sajnos nem láttunk el túlságosan messzire, az innen készült fényképek sem közelítik meg a délelőtti panorámaképeket. Igen huzatos volt a legfelső szint, fel kellett öltöznünk, egyébként is csurom vizesek lettünk, mire felértünk a csúcsra. Öt percnél nem is időztünk többet a kilátóban.
Leheveredtünk a kilátó körül. Több mint egy félórát heverésztünk, mialatt a sárga jelzést választó társaink is kezdtek ideérni. Közben egy kellemetlen telefonhívást is kaptam. A rövidtúrásaink közül ketten Salgótarjánban kötöttek ki Karancslapujtő helyett! Pár telefonálásba beletelt, amíg megállapodtunk, hol várjanak miránk. Ha gyorsabban teljesítettük volna a túrát, akkor Ipolytarnóc meglátogatása is beleférhetett volna a mai programba. De valahogyan lassabban haladtunk, így nem okozott gondot Salgótarján felé hazamenni. Persze a lassúság oka nem csak a nagy meleg volt, hanem a kiírthoz képesti többlet távolság, illetve szint. A levezető szakasz már nem okozott problémát a társaságnak. A szép bükkösben két kereszt mellett is elhaladtunk. Kis izgalmat egy veszett róka okozott a társaságnak, aki 10 m távolságból, vagy 3 percen át nézett farkasszemet velünk. Kiérve az erdőből nyílt területen közelítettük meg Karancslapujtőt. Visszatekingetve a Karancs tömbje zárta le a horizontot. A faluban esküvő volt a Polgármesteri Hivatalban, a kellő időpontban érkezők még kalácsot is kaptak. 20 percnyi pihenés, sörözés után elindultunk Salgótarján felé. Felvettük eltévedt társainkat, majd hazabuszoztunk.
Kb. fél 8 körül érhettünk haza. Szép napot tudhattunk magunk mögött, nem bánta meg senki sem, hogy eljött ismerkedni Palócföld hegyeivel. A következő túra június 14-én, elég soká lesz. Georgiades Gábor kopjafájánál tesszük tiszteletünket Királyházán, majd túrázni megyünk Márianosztra, Kóspallag környékére.
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), Reszler János (RJ), Szabó Zsolt (SZZS) és Tóth Zoltán (TZ) készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is megtekinthető. http://www.termeszetbaratok.hu
01. Rövidtúrásaink a Somoskői várnál (TZ)
02. Emlékkiállítás a Petőfi kunyhóban (RJ)
03. A Somoskői vár helyreállított bástyája (TZ)
04. Salgóvár látképe a Somoskői várból (RJ)
05. Boszorkány-kő gerince (SZZS)
06. Salgóvár a Boszorkány-kőről (SZZS)
07. Boszorkány-kő pados bazaltja (KZS)
08. Salgóvár bazalt oszlopai (KZS)
09. Pihenő Salgóvár udvarán (SZZS)
10. Somoskő vára Salgóvárból (SZZS)
11. Karancs látképe, a délutáni szakasz célpontja (KZS)
12. Szerelvényigazítás Salgóvárban (KZS)
13. A magyar-szlovák határ nyomvonalán (KZS)
14. Karancs kilátójánál (SZZS)
15. Távolodóban a Karancstól (TZ)
A mai napi túrával elkezdtük bejárni a Pest Megyei Piros túraútvonalát. Több helyen túráztunk már a Pest megyei Piroson, de szisztematikusan nem jártuk be megyénk keleti részén kialakított, piros jelzéssel ellátott útvonalát. Jelvény is szerezhető a 245 km megtétele után, gyalogosan és kerékpárral is teljesíthető. Ezt a jelvényszerző mozgalmat a Pest Megyei Természetbarát Szövetség szervezi. 1977-ben került kiírásra, az útvonal kijelölésére, jelzésére a korábbi elnökök, Mayer Géza, majd később Georgiades Gábor nagyon sok erőfeszítést tettek. A jelenlegi útvonal újjá varázsolása Notter Béla és önzetlen segítőinek az érdeme. A PMP útvonalából a Verőce-Rád szakaszt választottuk kezdésnek. A Börzsöny déli nyúlványainak elhagyása után a Lósi-patak völgyében gyalogolhattunk, majd a Naszály keleti oldalán jutottunk el Kosdra. Innen egy kisebb dombon átkelve Rádon fejeztük be a túrát. A mai túrára 39-en jöttek el, egy kicsit kevesebben a megszokott létszámhoz képest. Jó időre számíthattunk, ebben nem is csalatkoztunk. Volt hosszabb és rövidebb túrára lehetőség az alábbiak szerint:
Útvonal 1: Verőce (P) – Katalinpuszta (P) – Naszály (P) – Kosd (P) – Rád (P)
Túratáv: 24 km
Emelkedő: 400 m
Útvonal 2: Katalinpuszta (P) – Naszály (P) – Kosd (P)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 200 m
Hatkor indultunk el szokás szerint Százhalombattáról. A jelentkezők közül senki sem aludt el, senki sem késett el. Összeszedve a többi településről jövő társakat, Budapesten keresztül értünk be Verőcére, a kiindulási helyünkre. Kissé nehezen találtuk meg a vasútállomást, elsőre eltévesztettük, a szűk utcákban buszunkkal nehezen keveregtünk vissza a főútra. A PMP füzettel rendelkezők a vasútállomáson megszerezhették első pecsétjüket. A hosszabb túrát választók fél kilenckor már gyalogoltak. A többi 14 társunk Katalinpusztánál kezdte meg a túrát. Egy darabig a vasúttal párhuzamosan gyalogoltunk, majd fél km után aluljárón keresztül értünk el a temetőhöz. Lassan emelkedett az út, több helyről szép panorámánk volt a Duna-kanyar végére, a Visegrádi Fellegvárra, a Börzsöny déli hegyeire. A 291 m magas kis csúcsról volt a legszebb panorámánk, innen még a Naszályra, a Visegrádi hegységre, a Vác melletti Dunára is kiláthattunk. Ezen a szakaszon sok virágot láttunk, a legfeltűnőbbek a bíboros kosbor és a pázsitos nőszirom volt. Ezután jó darabig erdőben vezetett a jelzésünk. Az utóbbi hetek csapadékhiánya már erdő altalaján is szembetűnő volt, pár helyen teljesen szétrepedezett a föld. Egy T-elágazásnál problémánk volt a jelzéssel. A csapatunk nagyon szétszóródott, egyesek jobb felé egy elkerített réten – ahol lovakat tartottak – próbáltak tovább haladni. Ez nem mindenkinek sikerült, volt akit visszaküldtek a tulajdonosok. Mi a baloldali utat választottuk, így értünk le a Verőcét Katalinpusztával összekötő aszfalt útra. Majd egy km megtétele után kereszteztük a 2-es műutat, beértünk Katalinpusztára. A büfé, csárda zárva volt, a bélyegzés miatt bementünk a központba, ahol sikerült pecsétet szerezni. 20 percet pihentünk itt, van aki kávét, van aki sört, üdítőt fogyasztott a pihenő ideje alatt.
Nem mentünk vissza a csárdához, hanem a főúttal mentünk párhuzamosan, majd jobbra a Lósi-patak völgyében haladó aszfaltos úton értünk el a Gyadai tanösvény kezdőpontjára. A Gyadai tanösvény a Lósi-patak mentén fekvő erdők és rétek természeti értékeit mutatja be. A minden évszakban bejárható tanösvénynek 13 állomása van, ahol megismerkedhetünk a környék erdeivel, rétjeivel, azok természeti adottságaival, védendő értékeivel és az ezeket szem előtt tartó erdő- és gyepgazdálkodással. Madártani aktivistákkal találkoztunk a kezdési ponton, akik a Madarak Fák napja alkalmából ingyenes szórólapokat osztogattak. Sok tanulót is elhoztak erre az alkalomra, 5 db buszt számoltunk össze a parkolóban. Élvezetes sétánk volt a fák lomkoronája alatt, majd a patakot kísérő réteken. Nagyon sok információhoz jutottunk a tájékoztató táblák által. Az egyik réten, fakapu alatt letértünk a Lósi-patak árterében kialakított palló ösvényhez. A felnőtteknek is élvezetet nyújt a pallókon való mászkálás! Közép tájt fából faragott krokodil felügyeli a tanösvényt. Ezen szakasz után értük el az Óriások pihenőjét. Itt tartottuk meg az ebédidőnket.
Ebéd után még volt egy rövidebb pallós szakasz az ártéren, ahol a felnőttek kiszórakozták magukat a billenő fahídon. A Gyadai rétre kiérve, elhagytuk a tanösvényt, továbbra is réteken keresztül vezetett jelzésünk. Jobb kézre a Naszály bérce volt látható több helyről. Amint az ösvényünk déli irányba fordult, beértünk Naszály erdejébe. Jól esett az árnyék, mivel a nyílt terepen erősen sütött a nap. Kb. 3 km-t gyalogolhattunk az erdőben, közben az Országos Kék Túra útvonalát is kereszteztük, mire elértük Kosd első házait. Több mint egy km-t bandukoltunk, míg találtunk egy italboltot a Kosdi pecsét megszerzése miatt. Nem is olyan rossz mulatság gyűjtögetni a pecséteket, mivel ezek beszerzése legkönnyebben az italboltokban oldható meg! A pecsételés mellett jó hideg sört fogyaszthattunk el, majd visszamentünk Attila faszobrához, a piros jelzéshez. Páran Kosdon abbahagyták a gyaloglást, nem jöttek tovább az utolsó szakaszra.
Átkelve a Gombás-patak hídján, sóderos úton hagytuk el a települést. Visszatekintve Naszály tömbje uralta a látóhatárunkat. A sóderos utat jobbra elhagyva, egy elhanyagolt gyümölcsösben találtuk magunkat. A jelzést elvétettük, de belőttük Rád irányát, a gyümölcsösben gyalogoltunk pár száz métert. Középtájon, átlépve a kerítésen bementünk az erdőbe, mivel itt velünk párhuzamosan haladó erdei út haladt. Ez volt a PMP útvonala, az igazoló füzetben említett magaslesnél lyukadtunk ki. Az erdei szakasz után virágzó repceföld következett, majd 90 fokos kanyar egy újabb magaslesnél. Ismét egy erdei szakasz következett, majd mezőgazdasági földek között, keresztezve olajvezeték és magasfeszültségi vezetékek nyomvonalát, Rád temploma felé sétáltunk. Festői volt távolról a völgyben felépült falu. Elhaladtunk a Toperczer kúria mellett, mely igen elhanyagolt állapotban van. A templom és a világháborús emlékmű után ismét italboltban találtuk magunkat. A megszokott pecsételés és szomjoltás után hazaindultunk. Hét órára mindenki hazaérkezett, szép túranapunk volt. Egy hét múlva Salgótarján környékén fogunk túrázni, a bazaltból álló Medvest és az andezit által felépített Karancsot keressük fel.
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), József László (JL) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is megtalálható. http://www.termeszetbarat.hu
01 Távolban a Dunakanyar (KZS)
02 Duna, mögötte a Visegrádi hegység (KZS)
03 Nagy-Villám, Fellegvár, Börzsöny (SZZS)
04 Kilátóponton Verőce-Kosd között (KZS)
05 Gyadai tanösvény erdős szakasza (KZS)
06 Fa krokodil a tanösvény mentén (KZS)
07 Óriások pihenője (KZS)
08 Gyadai tanösvény billegő hídján (JL)
09 Naszály alatti szakaszon (SZZS)
10 A Lósi-patak völgye (KZS)
11 Mögöttünk a Naszály (KZS)
12 Gyöngyköles (JL)
13 Répcemező Rád felé (SZZS)
14 Rád látképe (JL)
15 Rádi végállomás (KZS)
A május elsejei ünnepnapot megtoldva egy nappal csütörtökön 18-an vágtunk neki a Zempléni-hegység (vagy legalábbis egy részének) felfedezésére.
Csütörtök: 6 óra utáni indulással Isaszegen és Gödöllőn telt meg négy kocsi, mellyel Füzérradványba, túránk kiindulópontjára utaztunk. Közben Sátoraljaújhelyen megálltunk, hogy a közös főzicskéhez a hozzávalókat beszerezzük. 11 órára értünk a Korona-panzióhoz, ahol kedves házigazdáink fogadtak minket. Rövid cihelődés és némi elemózsia magunkhoz-vétele után máris indultunk első túránkra. Elhaladtunk a hófehér színű kutatófeltárások mellett, majd a Károlyi-kastély tömör kerítése mellett. A K+ jelzésen haladtunk, mely egyúttal a Kormos-Baba tanösvény jelzése is. Az út mellett több helyen is láttunk volt illites nemesagyagbánya felhagyott területeket, felszíni berogyásokat, mely szintén bányászat következtében keletkezett. Nagyon szép erdőben vezetett utunk, éppen a megfelelő mennyiségű emelkedőkkel és lejtőkkel tarkítva. Mikor elhagytuk a K+ jelzést, előbb jelzetlen úton, majd a Z kerékpár jelzésen értünk vissza a K+-hez. Volt még időnk ahhoz, hogy a Károlyi–kastélyt is meglátogassuk, ezért vezetéssel megnéztük azt. Jelenleg 7 helyiség látogatható, de a felújítás folyamatos, ezért reméljük legközelebb többet látunk belőle. A kastélykertben megnéztük a hatalmas platánfákat, meghallgattuk Irénke helyszín hatására előtörő gyermekkori élményeit, hiszen Füzérradványban született, itt töltötte gyermekéveit. 12 km-t tettünk meg. Visszaérve szálláshelyünkre, nekiláttunk aznapi vacsoránk megfőzéséhez. Hatalmas adagra sikeredett, ezért a repetákon felül még el is tudtunk tenni belőle ínségesebb időkre. Vacsora után szelíd borozgatásba, beszélgetésbe kezdtünk – és folytattunk pár óra hosszáig.
Péntek: reggeli után kocsival Hollókházára mentünk. Kilenc órára kértünk – és kaptunk – bebocsájtást a modern katolikus templomba, valamint a sekrestye épületében lévő kis kápolnába, ahol egy porcelán oltár is található. Nagy élvezettel hallgattuk a zenés ébresztőt is, mely két kocsiban ülő ifjak, és kevésbé ifjak által előadott magyar és szlovák dalok békés versenyzéséből állt. „Hivatalból” megnéztük a környéken az Országos Kéktúra Keleti végpontját, majd a falu másik végén lévő Porcelánmúzeum következett. Itt előbb a porcelángyártás múltját és folyamatát láthattuk egy filmen, majd megcsodálhattuk a híres-neves porcelán tárgyakat. Levezetésképpen a Fazekasházat is meglátogattuk. Ezt követően Kékedre mentünk, melynek nevezetessége a Melczer-kastély. Körüljártuk az eredetileg XV-XVI. században épült, majd a XVII-XIX. sz-ban átépített szép épületet. Szerencsére – annak ellenére, hogy szállodaként üzemel – a földszinti két nagy termet megnézhettük. Következő megállónk Telkibánya volt, ott is az Érc- és Ásványbányászati Múzeum, a kopjafás temető, valamint a Szent Katalin ispotály és kápolna. A sok látnivaló után egy kis kirándulás se maradhatott ki. Kocsijainkat a bózsvai út mellett lévő Jégbarlang, Mátyás király kútja és Szép Ilonka sírja turisztikai együttesnél hagytuk, és a SL jelzésen egy körutat tettünk. Útközben érintettük Koncfalva ipartörténeti emlékhelyet, a Jó-hegy „megmászása” előtt találtunk egy enyhén vasas-kénes ízű kis forrást is. Este szálláshelyünkön a csülökpörkölt mellé még „zacskós” leves is főztünk. Vacsora után besétáltunk az ófaluba, ahol régi pincék, két csúcsos tetejű színpad is található.
Szombat: ezen a napon egy jó gyalogtúra várt ránk, melyre többen lélekben már előre felkészültek. Füzérre autóztunk. Kocsijainkat a templom közelében hagytuk, majd folyamatosan emelkedő úton elindultunk a K+ jelzésen. Elhaladtunk a mesébe illő Tájház mellett, melyet visszafelé meg is néztünk. A vár alatti parkírozótól az emelkedő szöge pulzusszámot növelve lényegesen nagyobb lett. Maga a vár egyre jobban épül, aki pár éve járt ott érdemes újból megnéznie, mert sok új dolgot láthat. A kilátás pedig egyszerűen pazar! A várban megmutatták nekünk, hogyan jutunk könnyűszerrel el ismét a K+ jelzéshez anélkül, hogy visszamennénk a faluba. Bodó-rét felé szép erdőben erdészeti művelés témájú igényes ismeretterjesztő táblák találhatók, a Hideg-forrás vize nem csak hideg, de finom is. A Lászlótanyára vezető aszfaltozott utat elhagyva az út nem túlságosan megerőltetően, de egyenletesen emelkedett. Ezt azonban a csapat 19. tagjának, Gizi kutyának már sok volt, gazdája kénytelen volt őt a vállára venni. Az határköveket elérve még egy jó kis lejtő, majd egy ugyanolyan meredekségű emelkedő következett, és máris a Nagy-Milic 893 m-es csúcsán voltunk. Itt kis pihenő következett, elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket. Lefelé vezető úton rövidesen egy nagyon szép kilátást nyújtó kiugrón álltunk meg fényképezni. Ezután következett az út legkegyetlenebb szakasza, ahol a térképen lévő szintvonalak is egymás hegyén-hátán vannak. Csak az vigasztalt, hogy ugyanez a szakasz ellenkező irányból még nehezebb lenne. A Csataréti vadászháznál fujtattunk egy kicsit, majd innen jó, egyenletes tempóban értünk le a vár alá, közben helyenként élveztük a kilátást Pusztafalu irányában. Leérve a faluba most néztük meg a Tájházat, majd a kocsikhoz mentünk. A gyalogút hossza 16 km volt. Kocsival még elmentünk Pusztafaluba, de megmondom őszintén, fentről szebb volt, mint lentről. Mielőtt visszamentünk panziónkba, elmentünk fényképezni az előző este látott ófalui helyekre, majd hárman még egy pár kilométert gyalogolva megkerestük a Károlyi-kastély kertjében azokat a sétányokat, erdőligeteket, halastavat, melyre Irénke gyerekkorából emlékezett. Szerencsére két előző napról is maradt főtt ételünk, így avval nem kellett foglalatoskodni. A csapat fáradtságát az is jelezte, hogy ezen az esten nem maradtunk fenn olyan soká, mint előző napokban.
Vasárnap volt zempléni túránk utolsó napja. Elköszöntünk kedves házigazdáinktól, akiktől igazán minden segítséget megkaptunk. Egy kocsi Kőkapuhoz ment, három kocsi „legénysége” pedig először Széphalomra, a Kazinczy Ferenc Mauzóleumhoz, valamint a Magyar Nyelv Múzeumhoz navigált. Kulturális feltöltődés után Sátoraljaújhelyen hagyva a kocsikat a K+ (úgy látszik ez a jelzés kísért egész zempléni utunkon) jelzésen indulva hagytuk el a várost. Eredetileg 6 kilométeres táv megtételével kellett volna visszaérnünk a kocsikhoz, de a térképek – amelyből háromféle, köztük új kiadású is volt – mást mutattak, mint a valóság. Így a táv 9,5 km-esre sikeredett. Nem mintha ez olyan sok volna, de arra a napra a Megyer-hegyi tengerszem felkeresését is beterveztük, sőt még a nagy forgalom beindulása előtt akartunk hazafelé indulni. Sajnos így kimaradt a tengerszem. Sebaj, legközelebb nem hagyjuk ki! De visszatérve erre az útra, a Szár-hegyen lévő Szent István kápolna és az Országzászló megközelítése nyugati irányból nem kis emelkedő leküzdése után lehetséges csak, de az itt elénk táruló kilátást legalább úgy éreztük, hogy megszolgáltuk. Lefelé a Magyar Kálvária bástyaszerű stációin az elcsatolt vármegyék címereit láthattuk, valamint helyenként szép panorámát a városra, és az elcsatolt terület egy részére. Az Esze Tamás úton egy fagyizással jutalmaztuk magunkat. Fél három felé indultunk haza. A jó tempójú haladást a Hatvan után történt baleset matti 8 km-es torlódás akasztotta meg. Nagyot kerültünk, hogy ne kelljen araszolni a pályán.
Azt hiszem minden résztvevő nevében nyilatkozhatok, hogy egy programokban és jó túrákban gazdag napokat tudhatunk magunk mögött.
Kép és szöveg: Notter Béla
A képek:
01. Kormos-tető felé
02. Kilátás Biste felé
03. Füzérradvány, Károlyi-kastély
04. A kastélyban
05. Óriás platánfa
06. Sok az éhes száj…
07. Hollóháza, Porcelánoltár
08. Országos kéktúra végpontja
09. Porcelán-kavalkád
10. Kéked, Merczel-kastély
11. Telkibánya, kopjafás temető
12. S rom jelzésen
13. Füzér vára
14. Tájház
15. Ez már neki is sok volt
16. Nagy-Milic
17. Szinte az egész Zemplén
18. Széphalom
19. Sátoraljaújhely, Szár-hegyi kapaszkodó
20. Szent István-kápolna
Hosszas előkészítő munka, több útvonalbejárás után április 19-én új útvonalat festettünk fel, valamint a Z sáv módosítását végeztük el. Az ötlet Kaltenecker Andreáé, aki a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karán végzett. Diplomatervét a monori Strázsahegyről készítette. A tájrendezési tanulmányterv fókuszában a pincefalu védelme, illetve annak turisztikai fejlesztése, a terület turistaút-hálózatba történő bekötése állt. Szerencsére a diplomaterv megvédése után sem hagyott alább lelkesedése, és szorgalmazta a terület turistautak kijelölését, felfestését. Így kerültünk – Trischler Ferenc RE-GE Természetjáró Egyesület, Notter Béla PTSZ – kapcsolatba az Andrea vezette lelkes monori csapattal.
A Strázsa-hegy turisztikai fejlesztésének középpontjában egy tanösvény kiépítése szerepel (ennek felfestése 05.17-én fog megtörténni), melyet összekötöttünk a Pest Megyei Piros jelzéssel Péteri kiindulóponttal, valamint a Z sáv Tápióság-Mende közötti szakaszával. A Z sáv változtatására azért került sor, hogy az olyan helyen legyen felfestve, amely valóban járható is, nem csak a térképen szerepel. A P+ jelzés felfestését a monoriakon kívül a RE-GE és az Isaszegi Természetbarát Klub tagjaiból verbuválódott csapat végezte. Reggel kilenc órai kezdéssel öt óra tájban fejeztük be a festést, mikoris a résztvevőket finom vacsora és bor fogadta a Szabó-pincében.
Notter Béla