Archívum: 2008-01
Már 8 éve hagyomány a “Margita 344,2″ Turisztikai és Sport Egyesület életében, hogy az év első közös rendezvénye a Tea Túra.Gödöllő egyik kedvelt kirándulóhelyén a Pap Miska kútnál találkoznak szalonnát sütni. A zsíros falatokat a helyszínen készített teával és forralt borral mossák le. Kora délelőttől egészen késő délutánig tartott a jókedvű összejövetel.
A szöveg helyett meséljenek inkább a képek.
A fotókat Virág Györgyi készítette.
Pálffy Tibor
2008-01-20
A keletmagyar megyék és régiók természetbarát szövetségeinek elnöki találkozóját idén január 12-13-a között Isaszegen tartottuk.
A találkozó keretén belül ebéd után meglátogattuk a Falumúzeumot, az Öregtemplomot, Zsidótemetőt és a 48-as emlékművet. E műemléki sétán Szmolicza József szakszerű és lelkes kalauzunk volt. A Zsidótemetőben Tóth Ottó várt bennünket és mutatta be nagy odaadással a temetőt.
Délután 6 órakor Hatvani Miklós polgármester úr, Everling Róbert alpolgármester úr, Klincsek Attila és Barabás István képviselő urak is megtisztelték találkozónkat. Polgármester úr ismertette Isaszeg múltját, jelenlegi helyzetét, de még inkább jövőbeni elképzelésekről beszélt nagy elánnal. Sok egyéb elfoglaltsága mellett is egy órát töltött köztünk, amely idő nem protokolláris tiszteletkörök leírásával, hanem tényleges témák felvetésével és feleletekkel zajlott. A turisztikai koncepció kialakításához kérdéseket tett fel találkozónk résztvevőinek, akik segítőkészségükről biztosították a polgármester urat (és nem csak udvariasságból, hanem a természetjárás, turisztika fellendítésben való elkötelezettségünkből fakadóan). Különböző témákhoz gyors névjegykártya-cserékkel találta meg ki-ki a saját emberét.
A részünkre feltálalt hidegtálak mellett is sokáig folytatódott az eszmecsere az alpolgármester és a képviselő urakkal.
Tanácskozásunkat vendégeink távozása után is folytattuk késő éjjelig Nagy Gábor előadásával az MTSZ jövőjéről, napi ügyeiről.
Vasárnap reggeli után Haraszti Béla ismertette a „Találkozzunk a Tiszánál!” program szervezésének állását, majd Kovács Balázs újonnan megválasztott Csongrád-megyei elnök bemutatkozását hallgattuk, ezt követően pedig Gubola István beszámolót tartott a XV. Gyalogtúra találkozó előkészületeiről. Ezután Berki Zoltán előadását hallhattuk az MTSZ és a térképkiadás kapcsolatáról, erőfeszítéseit a technikai munkák valós rangra emeléséről, vasútvonalak és kisvasútak megmentéséről. Olyan élénk diskurzus alakult ki, hogy azt – az eredeti tervvel szemben – ebéd után is folytattuk.
Minden résztvevőnk hasznosnak találta a tanácskozást, és elégedett volt a szállással, ellátással. A jövő évi elnöki találkozó Szabolcs-Szatmár megyében lesz.
Notter Béla PTSZ elnök
2008-01-14
A Szabadság-térről december 30-án harmincnégyen – kicsik és nagyok, meg még két kutya is – indultunk el a Margita 2007-es Bejgli túrájára. Az ég borult volt, a levegő hideg és párás, de amint a piros jelzésen elhagytuk a Méhész közt, rögtön megcsodálhattuk a helyenként 3-4 centis zúzmarával fedett ágakat. A zúzmarának köszönhetően már messziről fehérlettek a Bolnoka oldalát borító erdők is. A gerincre érve rövid pihenőt tartottunk és előkerültek a sütemények, természetesen bejgli, na meg mézeskalács és más finomságok. Leöblíteni is volt volt mivel és a hidegben egyformán fogyott a meleg tea, a forralt bor meg a rum. Lefele indultunk tovább és nemsokára elértünk a kerepesi Patkó csárdát, majd némi fel-le-fel után megérkeztünk a Kálvária hegyre (250 m magasságon). Elolvastuk a hajdan itt állt templom történetét ismertető tábla szövegét és megcsodáltuk a panorámát. Utóbbiról azonban fénykép nem készült, mert a nagy köd miatt amúgy sem sokat láthatnánk rajta. Sárga jelzést követve ereszkedtünk le a hegyről, kereszteztük Kerepest és értük el a Szilasliget HÉV megállót. Innen a sárga háromszögön mentünk Mogyoródra, majd a zöld sávon indultunk tovább Gödöllő fele. A HÉV feletti kis hidat a legutóbbi pályafelújítás során (2007 őszén) elbontották, ezért a zöld sávot el kellet hagynunk. A hármas út felé tartó piros keresztre tértünk, ahonnan kb. 500 méter megtétele után balra fordulva, és jelöletlen szekérúton haladva tovább szintben mentünk át a HÉV síneken. Nemsokára a Nyaktörő néven ismert és szánkópályaként is használatos meredek aljában voltunk. Innen felmásztunk egészen az Őrhegyre, majd az Erzsébet parkon átvágva értünk vissza a túra kiindulási pontjára. Nagyszerűen éreztük magunkat a túrán, ami összességében 22 km volt, a legmagasabb szint 329 méteren a Bolnokánál, és úgy 7 órán át tartott.
Virág Györgyi
2008-01-09
A Pest megyei Természetbarát Szövetség 2007. december 9-én rendezte meg a szokásos Mikulás túráját a Budai hegységben, Budaörs környékén. A Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályát 52-en képviseltük, ugyanannyian mint 2006-ban. Autóbusszal lett megszervezve a túra, de sokan személygépkocsival jöttek el. 25-en választották a buszt, 27-en a személygépkocsit. Az idő borongós volt, de legalább az eső nem esett. Végül is lehetett volna rosszabb is az idő, de ebben az évben elmondhatjuk, igazán egyszer sem áztunk el alaposan a túráink során.
Útvonal: Budaörs, Városháza (P+) – Mária völgy (P+) – Farkas-hegy, Vitorlázó emlékmű (P+) – Piktortégla üregek (P) – Budaörsi-hegy (P) – Sorrento (S) – Ló-hegy (S) – Huszonnégyökrös-hegy (S) – Csíki csárda (S) – Budaörs, Városháza
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 300 m
Nyolc órakor indult buszunk Százhalombattáról, a hely közelsége miatt nem kellett korán indulnunk. Tárnok, Érd érintése után kilenc óra körül Budaörsön voltunk a Városháza környékén. Bevártuk itt a személygépkocsival érkezőket, elrendeztük a PTSZ rendezőivel az adminisztrációt. A piros kereszt jelzésen Budaörs házai között elindultunk a Szállás-hegy irányába. Az út folyamatosan emelkedett, a felhőben, ködben való kapaszkodás hamar bemelegítette a csapatot. Ez a felfőben, ködben való gyaloglás az egész túra során végig kisért minket. A víkendházak elhagyása után fekete fenyők között kapaszkodtunk ki a Csíki hegyeket jellemző kopár részre. A Vitorlázó emlékműnél alig lehetett 30m-re ellátni, ilyen viszonyok között az elkészült fényképekkel aligha lehet dicsekedni. A Farkas-hegyet elhagyva negyed órán belül megtaláltuk a Mikulást. Nem volt nehéz feladat, hiszen a piros kereszt jelzésen kívül, ideiglenesen, Mikulást ábrázoló képek is segítették a tájékozódást, köszönhetően a PTSZ szervezőinek. Ahogy közelítettük a Mikulást, a képek mind nagyobbak lettek a gyerekek örömére.
Mikor elérkeztünk a Mikulás tartózkodási helyére, majd 80 ember tolongott a sátor környékén. Örömteli volt látni, hogy sok kis gyereket is elhoztak a Mikulás keresésére. Ha megilletődötten is, de a gyerekek verset mondtak, énekeltek Jani Mikulásnak. Mindenki kapott csomagot, még a felnőttek is. Virgácsot senki sem kapott, úgy tűnik, a turisták egész évben rendesen viselkedtek, rendes emberek. Negyedórás itt tartozkodás után tovább folytattuk a turánkat, mivel ismét egy nagyobb csapat közeledett a helyszínhez, átadtuk a megtalált Mikulásunkat nekik. A piros jelzésen elindultunk Makkosmária irányába. 1,5km után balra fordultunk a sárga jelzésen, Nagyszénászúg szélső házai felett vezetett az útunk. Egy jobb 90 fokos kanyart elvétettünk, elvesztettük a jelzésünket a nagy beszélgetések közepette. Amikor ezt észrevettük, ismét a Mikulás helyének közelében voltunk. Ha már így történt, elgyalogoltunk a Mikulásig, aki már túl volt a turista had rohamán, az ajándékai is kifogytak már, az összecsomagolásnál tartott.
Jelzetlen úton megcéloztuk a Szekrényes csúcs tetejét. A felhő, köd miatt csak sejtettük az elérendő csúcs helyét. Mindenesetre az utolsó száz méter komoly kapaszkodás volt, mire felértünk a csúcsra. Tulajdonképpen nem bántuk meg az eltévelygésünket, mivel a Budaörs környéki hegyek egyik leglátványosabb csúcsán állhattunk, ide nem vezet fel semmilyen jelzés. Nagyon szép dolomit és dolomitból álló konglomerátumok láthatók itt, és valószínűleg jó kilátópont is lehet, de ezt mi az időjárási viszonyok miatt nem érzékelhettük. Bevártuk a lassabban jövő társainkat, megszemléltük a furcsa alakú sziklákat. Egyikük ingó köre emlékeztetett, a másik egy fejre emlékeztette az embert. Szép időben is érdemes lenne felkeresni a Szekrényest, a látvány kárpólná az embert a kis fáradtságért. Egy meredek ösvényen ereszkedtünk le nyugati irányba, a sárga jelzést pár száz méter után megtaláltuk.
Ettől kezdve a sárga jelzésen haladtunk tovább. Sokszor megtettük már ezt az útvonalat, most azért izgalmasabb volt, hiszen alig láttunk el orrunk hegyéig. Ezen a szakaszon már nem volt komolyabb szint, föl-le meneteltünk a Szállás-hegy, a Ló-hegy, a Csík-hegy oldalában. A víkend házak, melyek közül nagyon sok elhanyagolt állapotban van, a jelzésünkig is felkapaszkodtak. Végül is elértük a Huszonnégyökrös hegyet. A sárga jelzés nem érinti közvetlenül a csúcsot, viszont a térképünkkel ellentétben sárga háromszög jelzés felvezet ide. Érdemes ide feljönni, ez a Csíki-hegyek szélső csúcsa, nagyon szép panoráma van a Budaörsi medencére innen. A rossz idő ellenére láthattuk az utóbbi évtizedben megépült áruházakat, logisztikai központiokat, a Törökbálinti horgásztavat, a Törökugratót, Budaörs egy részét. Innen negyed óra alatt leértünk a hajdani Csíki csárdához a víkend házak, majd a mostanában épült lakóházak között. A túra befejező szakasza aszfalton történt, Budaörs fő utcáján gyalogoltunk vissza a Vároháza mellett parkoló autóbuszunkhoz.
Ez volt 2007 év utolsó túrája, melyet az évi programunkban meghirdettünk. Nem áztunk el, akármennyire is kedvezőtlen előjelek mutatkoztak, a résztvevők nem bánták meg, hogy eljöttek. Rövid szünet következik a szakosztály működésében, 2008 első programja a szakosztályi évzáró január 14-én. Nem sokkal késöbb, január utolsó szombatján megrendezésre kerül tizedik alkalommal a Megyeszélen teljesítménytúra.
Végül, a honlap szerkesztőjével, Endivel minden kedves túratársunknak Boldog Új Esztendőt kívánunk a PTSZ honlapján keresztül is.
Más képekkel, ugyanezzel a leírással a www.termeszetbaratok.hu honlapunkon is találkozhattok.
Muskovics András
szakosztályvezető
2008-01-09
Fenyegettek az időjósok mindenféle elviselhetetlen idővel szombatra, némelyik pedig halvány reményt plántált belénk. Szerencsére a többség mindig az optimistább változatot érzi magáénak, így 17-en gyűltünk össze a szombati kirándulásra. Vonattal indultunk Isaszeg vasútállomásról Pécelre. Voltak aki Gödöllőről jöttek, két túratársunk Pest felől szeretett volna csatlakozni hozzánk. A feltételes módot a MÁV-Start(Stop?)-nak köszönhetjük. Történt ugyanis, hogy az ajtó nem nyílt ki szegényeknek. Mire átszaladtak a másik ajtóhoz, a vonat elindult. Kénytelenek voltak Isaszeg vendégszeretetével megismerkedni és a következő vonattal (jó fél óra múlva) utánunk jönni. Köszönjük neked MÁV!
Mi közben elindultunk és telefonon próbáltam Évát, Jutkát navigálni. Térerő sokszor nem volt, így eleve kudarcra volt ítélve vállalkozásunk. Szóval a vasúti felüljárón átkelve a Bajcsy Zsilinszky úton indultunk zöld sáv jelzésen a Várhegy felé. Az utolsó háznál le kellett ereszkedni egy vízvájta kis völgybe. Ebből kimászva az első kocsiútig mentünk, ahol balra fordultunk. A szép kilátás miatt egy kis kitérőt is tettünk. Továbbiakban jó darabig az erdő és a szántóföld határán gyalogoltunk. A zöld háromszög jelzést balra hagytuk el. Utána a jelzések meglehetősen hiányosak, ezért is jártam be a szombati túra előtt az utat szerdán. Sajnos a két nap között látványban hatalmas különbség volt: míg szerdán az érintetlen havas tájban gyönyörködhettem, szombatra az erdőnyűvő quadosoknak sikerült az út nagy részét szétgyilkolni. Szombaton is ott kőröztek.
Megálltunk egy kis pihenőre és előkerültek a hátizsákok mélyéről mindazok a finomságok, melynek elfogyasztására (is) szerveztük ezt a túrát. Nagyon jókat ettünk, ittunk. A bendőnket megtöltve vidáma(bba)n folytattuk utunkat. Nemsokára útvonalunk leglátványosabb részéhez értünk, oda, ahonnan a Z háromszőg völgyi szakasza indul. Egy forrás is dacolt a mínuszokkal és vígan csobogtatta vizét. Párszáz méteres kitérőt tettünk egy oldalvölgyben lévő barlanghoz. Ritka élmény ez a Gödöllői-dombságban. Közben egy röviditő útvonalon visszamentem Várhegyig, hogy megleljem a MÁV áldozatait. Nem sikerült, mert időközben ők már továbbmentek onnan. Sok olyan fát is láttunk itt, amelyek alól leomlott a talaj, a levegőben állva megerősödött gyökerekkel alkalmazkodtak az új helyzethez és túlélik ezt a változást. Visszatérve a forrás által táplált kis befagyott tóhoz ismét a zöld jelzésen haladtunk. Mikor ez elkanyarodott Nagytarcsa irányába, mi a Z L jelzésen megyünk egyenesen tovább. Vajon milyen megfontolásból festettek ide L – várhoz vezető jelzést?
A Csúnya-tóhoz érve végre megtaláltuk “elveszett” társainkat. Ennek örömére még egy kis pikniket rendezve felettük/ittuk a maradékot. A befagyott tavon nagy élet zajlott, sokan korcsolyáztak, csúszkáltak. A Petőfi Sándor utcán át értük ki az állomáshoz.
Szöveg: Notter Béla
A fényképeket Zsigri Lászlóné (12,17), Erdős Szabolcs (06, 11) és Notter Béla készítette.
2008-01-08
Harmadik alkalommal rendezte meg, már hagyományosnak mondható évbúcsúztató batyús – bejglis – pezsgős túráját a Tápiószelei Természetbarát Klub. Az idén is az óév utolsó előtti napján volt a 15 km-es nyílt túra Táiószele – Hajta part – Muszály – Farmos – Nyárvesztő – Tápiószele útvonalon. Az első frissítő “bemelegítőpont” a Kincsem – Aranyszarvas túrákból ismert 1-es ellenőrzőpont volt, ahol forralt bor és forró tea várta a túrázókat, akik a kis kitérő után a Hajta jegén átkelve választották a legrövidebb utat Farmosra, a Művelődési házba. Az igazi meglepetés itt volt, hiszen a hetvenfős csapatot terített asztal és nagyon finom paprikáskrumpli várta a Farmosi Életmód Egyesület közreműködésével, (akik zöme a Klub farmosi tagjai). Köszönjük Nekik a terített asztalt és sok finomságot, de így kevesebb fogyott a batyunkban hozott száraz bejgliből és pezsgőből. A jó hangulatú vacsora után elköszöntünk a farmosiaktól és Nyárvesztő érintésével jött haza a csapat Tápiószelére.
A sikeresnek mondható túrát az idén 2008 december 30-án megismételjük, addig is sok élményekben gazdag túrát kíván valamennyi olvasónak a túravezető Lipák István, aki ezúton is köszöni Máté István fotóit.
2008-01-02