Ezt a túrát eredetileg múlt szombatra terveztük, de az akkori 41 fokos meleg miatt egy héttel későbbre, mára halasztottuk azt. Jól (?) döntöttünk: ahhoz képest a mai harminc-egynéhány fok nem is volt elviselhetetlen. A nagy meleg és a szabadságok azért tükröződtek a létszámon: összesen nyolcan vágtunk neki a távnak.
Vonattal mentünk Pécelre. A Z sáv jelzésen hagytuk el a várost, majd a Pest Megyei Pirossal (PMP) és a S sáv jelzéssel együtt haladtunk tovább. A Kovács-laposa elnevezésű tisztáson megreggeliztünk (1. kép). Ugyanezt tette egy pillangó is (2. kép). Útközben új fogalommal ismerkedtünk meg, mégpedig a természetvédelmi kutyával (3. kép). Gratulálunk a nyelvújítónak! A P+ jelzésen értünk fel Bajtemetésre, az elhagyott katonai objektumhoz (4. kép). Örömmel láttuk, hogy a terület megtisztítása elkezdődött, megpróbálják útját állni a még használható dolgok további széthordásának. Azért azt nagyon reméljük, hogy a magánosításnak nem esnek áldozatul az odavezető utak (P+, P háromszög). A geodézia-toronyból (5. kép) sajnos dolgos kezek korábban kivágták a vaslépcsőt. Kár! Gyönyörű kilátás lenne onnan az egész környékre.
Továbbmenve a napraforgók “tetején” már láttuk a következő célpontunkat, a Millenniumi Parkot. (6. kép). Itt egy régi mondás “mindent elvisznek, ami nincs lebetonozva” megdőlését láthattuk (7. kép). Nagynehezen összeállt a csapat egy csoportképre (8. kép).
A Park megtekintése után visszamentünk a PMP-hez és azon, majd a P+ jelzésen indultunk Pécel felé. Ez utóbbi igazi hullámvasút-jellegű út volt. Még mondja valaki, hogy a Gödöllői-dombságon nincsenek meredek lejtők, emelkedők (9. kép)?
Pécelen vezetéssel megnéztük a Ráday-kastélyt (10. kép). A jól felkészült idegenvezető mellett nagyon élveztük a kastély hűvösét is. A vasútállomás felé egy jutalomfagyizással kedveskedtünk magunknak (11. kép).
Összesen 15 km-t tettünk meg. A vonatra várva megállapítottuk, hogy a meleg ellenére érdemes volt eljönni.
Notter Béla
2007-07-28
A Verőce-Katalinpuszta úton egy öntörvényű lovardatulajdonos (nevét csak azért nem írom le, mert a negatív reklám is reklám) szögesdótokkal, útra döntött fákkal lezárt egy szakaszt a felfestett turistaútból. A Corvinus egyetem gyakorlatos hallgatói májusban kijelöltek egy kerülőszakaszt. Most ezt a kerülőt véglegesítettem mindkét irányból felfestett irányjelző, becsalogató jelzésekkel (1-3. kép). Az első képen látható, hogy nem csak a piros jelzésünk jutott a bekerítés sorsára, hanem egy gázvezeték is.
A Sződ – Vácrátót szakasz festése tavaly már elkészült, most mégis szinte újból kellett festeni, mert két hosszú fasor legnagyobb fáit (természetesen ezen voltak a jelzések) kivágtát. A munka nagy részét Járosi Réka és László, kisebbik részét én végeztem. (4. kép)
A Szigetcsép – Szigetújfalu közötti szakaszt véglegesítettem – lásd a műholdfelvételen berajzolt útvonalat (5. kép). A kép jobb felső sarkában Szigetcsép, bal oldalon É-D-i irányú út mellett a kutak láthatók. Különböző forrásból tudom, hogy még kóbor piros és P+ jelek vannak ezen a területen. Visszamegyünk a helyszínre Ludányi Tamással, és minden nem oda való jelzést törlőkreszttel látunk el, vagy szükség esetén átalakítjuk pl. pirosat P+-re.
Isaszegen a vasúti aluljárótól Gödöllő-Perőcig minden jelzést felújítottam, szabványosítottam, ill. sok újat festettem fel. Perőctől az út – mint ahogy arról már korábban hírt adtunk – a leendő autópálya miatt a Repülőtéri út irányába fog haladni.
A Dömsödtől a Bugyi felől érkező országútig a PMP csatorna elérésétől a vasúti hídig a csatorna déli oldalán, onnan az északi oldalán fog haladni.
Notter Béla
2007-07-18
A tavalyi év után ismét megszervezésre került a háromnapos zempléni túra. A szállásunk a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola Kollégiumában volt. A szálláson kívül a befizetett hozzájárulás 2 vacsorát is tartalmazott. Jó érzés volt, hogy ismerősként fogadtak bennünket, emlékeztek ránk az előző évről. Nyugodtan elmondhatjuk, jól éreztük magunkat vendéglátóinknál, igazán semmi panaszunk sem volt. A háromnapos túrára 35 fő jelentkezett túratársaink közül.
2007.06.15. péntek
Öt órakor indult buszunk Százhalombatta központjából, az eddigiektől eltérően korábbi időpontban, mivel a pénteki napra is túrát szerveztünk. Négy különböző helyen vettük fel a résztvevőket a többnapos túrához szükséges csomagjaikkal együtt. Az idő melegnek ígérkezett az előző napi tapasztalatok alapján.
Útvonal.: Mogyoróska (K) – Fónyi-oldal (K) – Ravasz-lyuk (K) – Arka (K) – Boldogkőváralja (K) – Boldogkő vára (K)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 200 m
Tíz óra körül a túra kiindulási pontjára értünk. Az előző évben itt Mogyoróskán fejeztük be az egyik túránkat. Most folytattuk utunkat Boldogkőváralja felé az országos kék jelzésen. Mindenki eljött a túrára, kis túra nem is lett szervezve erre a napra. A falut hamar elhagytuk, egy gémorros rétnél elértük az Arka patak völgyét. Visszatekintve, a falu felett a Regéci vár sziluettje látható. Több kilométeren keresztül ebben a völgyben vezet az ösvény. Hangulatos a környék, főleg kánikulában esik jól a hatalmas égerfák árnyékában a gyaloglás. A patak jobb oldalán hatalmas kőmezők láthatók, vastag mohával takarva. A Ravasz-lyuk völgy szakaszt elhagyva nyitottabb területre értünk. Itt már kánikula fogadott bennünket.
1 km után beértünk Arkára. A falu előtti szakaszon hatalmas diófa ültetvény látható. Az összes fiatal hajtása elszáradva, termés egyáltalán nem mutatkozik. A tavaszi fagyok eredménye látszódik. Arka mély benyomást tett a túrázóinkra. Takaros kis falu, mindenhol faszobrok az út mentén, rengeteg virág kiültetve a köztereken, a porták udvarán. Teljesen úgy tűnt, mintha üdülőhelyen járnánk. A Polgármesteri Hivatal melletti kis füves téren tartottuk meg a pihenőnket, az ebédeléssel egybekötve. Italboltot, üzletet egyet sem talált a csapat, lehet hogy nincs is.
Jó félóra után, mikor is mindenki befutott már, tovább indultunk Boldogkőváralja felé. Arka végén, a faluszélen egy-pár szép zempléni típusú pincét lehetett látni. Aszfaltúton tettük meg a hátralévő 3 km-es szakaszt. A patakmederben viszont nagyon szép köveket lehetett gyűjteni, opálnak valamelyik fajtáját. Boldogkőváralja előtt az út mindkét oldalán felhagyott kőbánya látható, jól tanulmányozhatók a különféle vulkáni kőzetek. Alighogy beértünk a faluba, pár csepp eső esett. Itt viszont találtunk hűs italboltot, végre a szomjunkat is olthattuk. Nem sokat időztünk itt, indultunk fel Boldogkő várához. A meredek kaptatóról visszapillantva a falu panorámáját láthattuk. Messziről takaros településnek tűnik. A váron az utóbbi időben történt egy kis javítás, visszaépítették a vár őrhelyének megközelítését szolgáló járdát és a fabódét. A szépséghibája a dolognak, nem lehet kimenni rá, lakattal a kijárati ajtó le van zárva. A vár területén mindenhol magyarázó táblák kerültek elhelyezésre, a látogató belépőjegyének ellenében a vár kulturált bemutatását kapja. Vagy másfél órát töltöttünk el a vár bejárásával.
Fél három körül elindultunk Sárospatakra, elfoglalni a szálláshelyünket. Mint ismerősöket fogadtak itt bennünket. A vacsora este nyolc órára lett rendelve, így maradt bőven idő a város megismerésére. Idén sem jutottunk be a vár kiállításaira, már fél hatkor nem adnak belépőjegyet a megtekintésükre. Legalább annyi szerencsénk volt, hogy a vár udvarába be tudtunk menni. Maga a vár szépen helyre van állítva, méltán az észak-keleti tájunk egyik büszkesége. Csak ez a korlátozott látogathatóság érthetetlen személy szerint nekem a főszezonban. Bőséges vacsorát kaptunk a kollégiumban, mindenki elégedett volt a menüvel. Vacsora után volt aki lefeküdt, kipihenni az utazás, a túra fáradalmait, volt aki TV-t nézett, volt aki kártya játékkal múlatta el az est hátralévő részét. Éjjel hatalmas zivatar söpört végig a városon, másnap főleg a Bodrog partján lehetett látni a nem mindennapi pusztítás eredményét. Rengeteg egészséges fa esett áldozatul az esővel jött szélviharnak. Úgyhogy nem jó előjelekkel néztünk a másnapi keményebb túra elé.
1. nap képei:
01.Háttérben a regéci vár (TZ)
02. Gyertyán matuzsálem az Arka patak völgyében (TZ)
03. Arka patak völgyének mohás sziklái (TZ)
04. Menetoszlopunk Arka patak mellett (RJ)
05. Ejtőzés Arkában (RJ)
06. Arka egyik szép portája (TZ)
07. oldogkő vára a falu felett (RJ)
08. Boldogkő várának sarkantyúja (TZ)
09. Boldogkőváraljának panorámája (RJ)
10. Boldogkő várának bejárata (KZS)
11. Boldogkő várának külső udvara (TZ)
12. A vár borozója (KZS)
13. Sárospatak vára (KZS)
14. A Sárospataki vár belső udvara (KZS)
15. Vörös torony (TZ)
2007.06.16. szombat
Kissé még búbánatos volt a szombat reggel az elvonult zivatar után, de bíztunk benne, hogy a megtervezett túránkat végig tudjuk csinálni. A mai napra az alábbi túra került kiírásra:
Útvonal: Telkibánya (Z) –Hatvanas nyereg (Z) – Reszelt-bérc (Z) – Holló-kő (Z) – Bohó-hegy (Z) – Hosszú-kő-gerinc (Z) – Pengőkői út (K)– István-kút vh. (K) – Mlaka-rét (K) – Rostalló kh. (S) – Kőkapu (S?)
Túratáv: 20 km
Emelkedő: 800 m
Fél nyolckor indult buszunk Telkibányára. Nem kellett egy óra sem, már az indulás helyszínén voltunk. 19 fő vállalta a hosszú túrát. A többieknek rövidebb túra került megszervezésre. Autóbusszal visszamentek az Erdész-Bányász Barátság pihenőhöz, a sárga romjelzésen körtúrát tettek meg a régi tárók felkeresése végett. A parkolóhoz közel van a Jegesbarlang, továbbá Szép Ilonka sírja. Ezeket szintén felkeresték a rövid túrások. A túra megtétele után átbuszoztak Füzérradványba, ahol a Károlyi kastélypark meglátogatása volt a következő programpont. Délután az autóbusszal Kőkapura jöttek át, amely a hosszú túra végpontja.
A falu központjából a piros-zöld jelzésen kezdtük meg a túránkat. Az idő még eléggé borús volt, néha még az eső is szemerkélt. A piros Rákóczi utat hamar elhagytuk, a zöld jelzésen kezdtük meg az első komolyabb szint leküzdését. Jó fél óra alatt a Hatvanas-nyeregben voltunk. Itt csatlakozott hozzánk a zöld négyzetjelzés. Nem álltunk le pihenni, tovább mentünk a Magas-Tér-hegy irányába. A hegycsúcsot elkerüli a jelzett út, jobbról kerültük meg, enyhén emelkedve továbbra is. A Reszelt-bérc előtt vagy negyedórát elvesztegettünk egy Y elágazásnál a jelzésünk megkeresése miatt. A szokásos fakitermelés következtében vagy 500 m-en keresztül egyetlen jelzést sem lehetett felfedezni, igaz később is csak rapszodikusan lehetett fellelni a nagyon régi jelzéseket. A Reszelt-bérc 709 méteres csúcsát is kihagytuk, a Holló-kőn keresztülhaladva értünk fel a Bohó-hegy 733 méteres csúcsára. Innen már adódott szép kilátás a tavaly megjárt Amadé vár gerince. Egyesek már ebédelni szerettek volna, de javaslatomra 10 percnyi gyaloglás után leértünk a Gyertyán-kúti rétre, ahol megtartottuk a pihenővel egybekötött szendvicsfogyasztást. A Gyertyán-kúti rétet, a vele szomszédos Bohó-rétet szigorúan védett területté nyilvánították.
Több mint félórás ejtőzés után indultunk tovább a Hosszú-kő-gerincén, idős bükkfák árnyékában. A nap is kezdett előbújni a felhőtakarója alól. A gerinc végén befutott az országos kék jelzés. Innentől ezen a jelzésen haladtunk tovább a Pengőkői úton. Rövidesen elértük a Pengőkőt. Nagyon látványos a vagy 10 méter magasságú vulkáni eredetű szikla. A szikla körül kőmező alakult ki a fagy hatására. Negyedórát szántunk a körbejárására, megmászására. Kár hogy innen nincs jó kilátás, mivel a fák már igencsak körbenőtték.
Folytattuk utunkat a Bagoly-bérc-tető oldalában. 3 km után meredek vízmosta lejtőn értük el az István-kúti nyírest. Ez is szigorúan védett területe a tájvédelmi körzetnek. Védettségét annak köszönheti, hogy ritka lepkék, rovarok, és a kárpáti kék meztelen csiga élőhelye a környék. Két vadászház is található a réten, és a jóízű István-kút forrás. Jólesett pihenni a nyírfák árnyékában, mivel a nap már hétágra sütött, a hőmérséklet is elérte a 30 Celsius fokot. Félórás pihenő után, vízkészleteinket feltöltve a Mlaka-rét felé vettük utunkat.
Itt összefutottunk a Magyar Rovartani Társaság tagjaival, akik három napos zempléni rovarász kiránduláson vettek részt. Pár percet elbeszélgettünk az ismerősökkel, nem sok zsákmánnyal tudtak dicsekedni, ami nem meglepő az előző éjjeli vihar miatt. Rostallón volt a szálláshelyük.
Itt a Mlaka-rétnél elhagytuk az országos kék jelzést, a sárga jelzésen indultunk tovább Rostalló, Kőkapu irányába. Ördög-völgy kis patakja mellett, bükkösben ereszkedtünk le Rostallóra. Egyik szakaszán tejopálokat lehet az útról felszedni. Két épület van itt, az egyik kulcsosház, a másik is maszek szállásként működik. Itt van a Pálháza-i kisvasút végállomása, mely szerencsére még üzemel, ahogyan Kőkapunál láthattuk. A kisvasút melletti köves úton 1 km után beértünk Kőkapura. Nagy tömeg volt a környékén, később megtudtuk, hogy esküvőt tartanak a hotelben, öt busszal érkezett a vendégsereg. A rövid túrásaink is vártak már ránk a büfénél sörözgetve. Magunknak is adtunk félórát szétnézésre, gyomrunk sörrel történő lehűtésére. Nagyon kellemes környezet, szép a régi kastély, az új hotel, a csónakázó tó. Nagyon sok faszobor került elhelyezésre. Lehet köveket, kristályokat, egyéb bizsukat is vásárolni itt.
Öt óra körül már a szálláshelyünkön voltunk. A vacsora ismét nyolc órára lett megrendelve, így megint szét lehetett nézni a városban. A vacsora ismét kitűnő volt, panasz senkitől se jött. A harmadik napra levezető túra lett betervezve.
2. nap képei:
16. Pihenő a Gyertyánkúti réten (KZS)
17. Pengőkő (KZS)
18. Pengőkő körüli sziklák (KZS)
19. István-kúti nyírjes kis tavacskája (KZS)
20. István-kút forrása (KZS)
21. Mlaka rét (KZS)
22. Kárpáti kék meztelencsiga (RJ)
23. Foltos szalamandra (RJ)
24. Füzérradvány, Károlyi kastély (RJ)
25. Kőkapu szállodája (RJ)
26. Kőkapu egyik szép faszobra (TZ)
27. Kőkapu csónakázó tava (RJ)
2007.06.17. vasárnap
Visszajött a jó idő, már reggel is kellemes volt a hőmérséklet. Nyolc órára bepakoltunk a buszunkba, elbúcsúztunk a vendéglátóinktól. Erdőbényére igyekeztünk, ahonnan a levezető túrát megkezdjük. Mivel aránylag kis túra került kiírásra, csak egy variáció került megszervezésre. A mai napi túra:
Útvonal: Erdőbénye (P) – Deák-kút-völgy (P) – Dagonya (P) – Billeges (P) – Csipkés (P) – Tállya (P)
Túratáv: 14 km
Emelkedő: 300 m
Megérkezésünk után még egy tíz percet tébláboltunk Erdőbénye központjában. A fotósok ki tudták használni ezt az időt, itt található a Szirmay kastély, a református templom és jó pár fafaragvány. A faluból kivezető út nem valami jól volt jelezve, de azért kitaláltunk a csinosodó hegyaljai faluból. A mai napon végig a piros jelzésen gyalogoltunk, az úgynevezett Kossuth úton. A Mély-patak mellett vezetett több km-en keresztül a jelzés. A patakban alig csordogált a víz, de néhol nagyobb tocsogók is keletkeztek, a páfrányok igen csak kedvelik az ilyen helyeket, szemmel láthatóan jól érzik magukat. A patak völgyet Deák-kút-völgynek nevezik. Néhol a völgy őserdőnek tűnik. A völgy közepétől kissé meredekebbé vált az út. Egy nagy gyertyánfa tövében kőkupacra lettünk figyelmesek. A fán lévő tábla szerint ez a Csipkés sírja. Talán egy zempléni betyár volt?
Amint kiértünk a Faragványos hegy oldalába, hatalmas irtások tűntek fel. Negyedórás pihenő következett. Én magam felsétáltam a csúcs irányába, innen lehetett látni csak igazán, mekkora az irtás. Egyszerűen érthetetlen a farakások alapján jóindulattal középkorúnak mondható óriási famennyiség kitermelése. A pihenő után pár száz méterrel elhagytuk a patak völgyét, a Dagonyásnak nevezett területen gyalogoltunk. A Hideg-völgy végében levő erdészháznál tartottuk meg az ebédszünetünket. Itt egy nagyméretű esőbeálló be van rendezve asztalokkal, padokkal.
A pihenő után köves úton a Billegesen keresztül gyalogoltunk Tállya felé. Az enyhe kapaszkodó után vagy egy km-t gyalogoltunk szintben a Galambos és a Dobogó hegy oldalában. Nemsokára feltűnt Tállya kőbányája. A kőbánya a Kopasz-hegy oldalában működik. Hatalmas a bánya, irdatlan mennyiségű kövét bányásztak már ki idáig. A ronda sebhely ugyanakkor látványos is egyúttal, mivel láthatóvá váltak a különböző vulkáni kőzetek. A bánya elhagyása után már láthatóvá vált a végállomásunk, Tállya. A szőlő ültetvények között negyedóra alatt beértünk a központba. A református templom mellett már várt ránk az autóbuszunk. Mivel még korán volt a hazainduláshoz, egy órás szabad foglalkozás következett. A Tokaj borvidék egyik legjelentősebb települése Tállya, így a többség pincék felkeresésére indult, hogy megkóstolja a termelői borokat. A családommal inkább a települést néztük meg, mivel mi már voltunk itt ebben az évben, és pár fényképet szerettem volna készíteni ebben az ideális fotós időben. Több kúria is található itt, a Vincellér ház szépen helyre van állítva, a központja egy kis város képét mutatja az ide látogatóknak.
Kettő óra körül indultunk hazafelé, említésre méltó esemény nem történt. A Hatvan melletti kútnál tartottunk egy húsz perces pihenőt, Budapesten elég normálisan tudtunk keresztül menni. Hat óra körül otthon voltunk. Idén is jól sikerült a zempléni háromnapos túrázásunk, lehet, hogy jövőre ismét visszajövünk, hat nap alatt nem járható be az egész hegység.
3. nap képei:
28. Deák-kút-völgyi részlet (TZ)
29. Tízórai a Dagonyás környékén (KZS)
30. Zempléni táj (KZS)
31. Hatalmas irtás az erdő rengetegben (RJ)
32. Pihenő a Hideg-völgyi erdészháznál (KZS)
33. Poroszkáló kis csapat (RJ)
34. Tállya kőbányája (RJ)
35. Tállyai kőbánya mellett (KZS)
36. Tállya szőlő ültetvényei mellett (RJ)
37. Tállya római katolikus temploma (KZS)
38. Tállya egyik pince borozója (KZS)
39. Tállyai borkóstolás (KZS
Következő túránk Erdélybe vezet. Tervünk szerint a Hagymás, a Görgényi havasok, Csalhó hegyeinek megismerése a cél.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), Reszler János (RJ), Tóth Zoltán (TZ) készítette)
2007-07-04
2007. 06.30-án a gödöllői Margita tagjaival kiegészülve 14-en vettünk részt egy szép pilisi túrán. Úgy alakult a résztvevők és a kocsik aránya, hogy épp kitöltöttünk három kocsit. Így nem kellett többszöri átszálással a túra kiindulási helyére, Pomázra utazni.
1/4 8-kor indultunk Isaszegről és viszonylag jó tempóban tudtunk Pesten-Budán áthajtani.. Pomázon a HÉV-állomásnál hagytuk az autókat. A Z sáv jelzésen indultunk el, kis ideig a Dera-patak mellett, ahol szép gyaloghidak vezetnek a túlparti lakóházakhoz. A Szt. István tp. mellett (1. kép) mentünk tovább. Az egyre csinosodó pomázi utcák csúnya kontrasztja volt egy nagy szemétkupac (2. kép). Az írástudatlan szemetelők majdnem kidöntötték a szemétlerakást tiltó táblát.
A Z jelzést elhagytuk a Z háromszög kedvéért, amelyen elértük a Janda Vilmos kulcsosházat (3. kép). Itt reggeliztünk meg. Nagy örömünkre szolgált a ház jó állapota, nem úgy, mint a Gyopár-forrásé. A viz eltünése a forrásból nem róható fel a hegyivandáloknak, a tábla eltüntetése viszont igen (4. kép). A forrás mellett lévő pihenőasztalt elszántan védte egy szarvasbogár (5. kép).
A Z négyszögön értük el utunk legszebb részét a Holdvilág-árkot, innen már utunk végéig a P+ jelzésen haladtunk. Itt minden megtalálható, ami feledhetetlen élménnyé teszi a természetjárást: barlangokat (6. kép), mély szakadékvölgyet (7-8. kép), kiépített lépcsőket (9. kép), jóízű forrást (10. kép).
100 m-re voltunk Kiskovácsiban a buszmegállótól, mikort jött a buszunk. Leintettem; a buszsoför volt olyan rendes, hogy megállt nekünk. Gyorsan fellszálltunk és a buszmegállóban rendeztük a viteldíjat. Pomázon megnéztük a Magyar Néprajzi Gyűjteményt. Nagyon szépen berendezett szobák, népviseletbe öltözött bábuk (11-13. kép) voltak Székről, Kazárról, Rimócról stb. Népviseleti babákat láthattunk a közelünkből – Tura, Hévízgyörk, Boldog – is. Mindenkinek ajánlom a gyűjtemény megtekintését.
Kép és szöveg: Notter Béla
2007-07-01