Mecsek, 2009. április 18.

Ez évi túrasorozatunk harmadik túrája a Mecsekbe vezetett, mondhatnánk közkívánatra, mivel pár éve nem jártunk ebben a dél-dunántúli hegységünkben. Az időjárási előrejelzések szép időt jósoltak a hétvégére, szerencsénkre eltalálták. A korán beköszöntött meleg időnek köszönhetően a természet nagyon összekapta magát, majdnem kora nyári képét mutatta. Nagy volt az érdeklődés a túra iránt, nem is tudtunk mindenkit fogadni. Ráadásul adminisztrációs hiba miatt 54 fő lett a létszám, holott a buszon 50 személy számára volt ülőhely. Szerencsére rugalmas autóbuszvezetőnk volt, így megoldottuk a problémát. A szokásos reggel hatkor kezdtük összeszedni a csapatot, kivételesen az érdiek szálltak fel a buszra először, majd a tárnokiak, százhalombattaiak következtek, végül az Ercsiből jövő turistatársakat vettük fel. A kevesebbet gyaloglók részére rövidebb túrát is hirdettünk, tehettük, hisz busszal tervezett túra rugalmas ebből a szempontból. A túra megtervezője ilyenkor könnyű helyzetben van. Az alábbi két túrából lehetett választani a mai napon:

Útvonal1:    Magyaregregy, Máré-vár (P) – Vár-völgy (P) – Cigány-hegy (524 m, S, K+) – Kisújbánya (K) – Óbánya (K) – Nagymányok (KO, P, P+)
Túratáv:        20 km
Emelkedő:        600 m

Útvonal2:    Magyaregregy, Máré-vár (P) – Vár-völgy (P) – Cigány-hegy (524 m, S, K+) – Kisújbánya (K) – Óbánya (K)
Túratáv:        12 km
Emelkedő:        500 m

A létszám miatti kellemetlenség után még egy kellemetlen epizód zavarta meg a mai napunkat. Autóbuszunkkal nem fértünk át a Máza településnél lévő vasút alatti átjárón! Gyors döntés született, a megtervezett túrát fordítva fogjuk megtenni! Visszamentünk Nagymányokra, a hosszú túrát választók innen kezdhették meg a gyaloglást. A rövid túrát választók 13-an a buszon maradtak, átmentek Óbányára, onnan kezdték útjukat. Jó helyen álltunk meg Nagymányokon, pont egy étteremnél, így a szerelvényigazítással együtt a reggeli kávét is sikerült meginnunk, már aki kávézik egyáltalán. Mire elindultunk volna, a ritkán járó vonatra vártunk pár percet, hogy átkelhessünk a vasúti átjárón. 9 órakor kezdtünk gyalogolni, hamar elhagytuk Nagymányok házait. A brikettgyáron keresztül elértük az akácos erdőt. Meglepően nagy területű az akácos, tájidegen a Mecsektől, nem is illik igazán ide. Mind feljebb kapaszkodtunk, elhagytunk egy kulcsosházat, kijutottunk nyílt területre. Innen szép kilátás adódott észak felé, Váraljára, Mázára, meg a távolabbi településekre. Továbbra is a piros keresztjelzésen haladtunk, hatalmas lucernaföldek közepette. A vadászoknak, vadállatoknak kiváló ez a terület, ezt bizonyította jó pár magasles, meg mi is észleltünk szarvasokat, a lucernást szegélyező erdőben.
Mielőtt beértünk az erdőbe, jobbra elhagyott minket a sárga keresztjelzés, mely a Váraljai-völgybe visz le. Nem volt különleges látnivaló ezen a szakaszon, először jobbára tölgyesben vezetett a jelzés, majd mind több bükkös szakasz következett. Kellemes volt a gyaloglás, a fák levelei már jócskán kihajtottak, üde zöld volt minden! Kb. 2 km megtétele után becsatlakoztunk a Dél-dunántúli piros útvonalba. Újabb 1 km után a kék négyzetjelzés csatlakozott hozzánk, ezen értünk be Óbányába, ahonnan a kistúrások indultaki. A település kicsiny római katolikus templomához érkeztünk le, a templommal szemben az italbolt padjain elhelyezkedtünk. Itt tartottuk meg az első nagyobb pihenőnket, ki uzsonnázott, ki a szomját oltotta egy jó hideg sörrel. Takaros kis település, a házak nagy része felújítva, mindenhol virágoskert, és pázsit. Persze azért elhagyott házat is láttunk, melynek napjai meg vannak számolva.
Mintegy félórai ücsörgés után felszedelőzködtünk, a kék jelzésen elhagytuk Óbánya házait. Következett túránk legszebb szakasza. Az Óbányai-völgy Mecsek egyik legszebb látványossága. A völgyben folyó kis patak sok kis sziklalépcsőn keresztül siet lefelé, a sziklafalak mohával, páfránnyal vannak tele. Először a pisztrángos tavak mellett gyalogoltunk el. Sajnos abbahagyták a halak tenyésztését, a tavak medre száraz volt. Ezen a környéken egy jól megtermett, kb. 1,2 m hosszúságú erdei siklóval kötöttünk barátságot. Több házikó is van a völgyben, igen romantikus a környezetük. Érdemes pár percre megállni a Csepegő sziklánál, ami a mohaszőnyegből leeső vízcseppekről kapta a nevét. A leglátványosabb látnivaló a Ferde vízesés. Megdőlt sziklapadokon csobog itt lefelé a kis patak. A völgy vége felé dr. Péceli Endre emléke és egy takaros tűzrakóhely található.
Így értünk be Kisújbánya köves útjára. Az eléggé elhanyagolt templom közelében telepedtünk le. Itt is járt már társaságunk nagyobbik része, de nem mindenki. Érzésem szerint helyi lakos itt már nincs, üdülőknek vásárolták fel a régi házakat. A házak többségét már rendbehozták, idilli csend van a kis településen. Faszobrokkal is csinosították az új tulajdonosok a közterületeket. 20 perc után a zöld háromszögjelzésen Cigány-hegy felé indultunk tovább. A falu szélén még egy Szent Márton faszoborban gyönyörködhettünk, majd meredek úton értük el a Cigány-hegyi kilátót. Két éve újították fel, csodák csodája, még senki sem firkálta össze, senki nem vandálkodott itt! A kilátóból szép a panoráma, 360 fokban körbejárathatjuk szemünket a Mecsek vonulatain. A kilátó után már jobbára csak lefelé kellett gyalogolnunk, előbb a zöld háromszögön, majd a pirossal jelölt ösvényen. Egy kilométer után elértük Vár-völgy aszfaltos útját. A völgyben számos forrás van, geológiai tanösvényt is kialakítottak benne, bemutatni a völgy változatos kőzetvilágát. 2km után jelzésünk elhagyta az utat, a baloldali hegyoldalban, kacskaringós úton haladtunk, mivel az ösvény az oldalvölgyeket kerülgette. Így értük el Máré-várát.
A kisméretű várat valószínűleg a tatárjárás után építették. Első írásos említése 1316-ban, Károly Róbert király idejében történt. A máréi uradalom örökösödési szerződés alapján 1505-ben a Várady család tulajdonába került. A birtokos Várady István a mohácsi csatában életét vesztette, Mihály nevű bátyja a várat erőszakkal elfoglalta, de felesége, Várady Istvánné ostrommal visszavetette. Miután a török Pécs városát elfoglalta, Máré-vára is török kézre került, 1545-ben a mohácsi szandzsákhoz csatolták. 1561-ben Zrínyi Miklós foglalta el a várat, visszaadta a Várady családnak. A vár valószínűleg a XVI. században lőporrobbanás és tűzvész következtében pusztult el, mert a XVII. század végén kelt oklevelek elhagyott romként említik a pécsi püspök birtokában. 2 éve az egyik fal nagy része leomlott a korábban helyreállított várban. Nyoma sincs, hogy igyekeznének a kijavításával, pedig eléggé látványos kis vár, kiállítás is megtekinthető benne. A társaság nagyobbik része bement a várba, ahol a gondnok elmesélte a vár történetét. A gondnokot régi ismerősként köszönthettük, hiszen már többször találkoztunk itt vele.
A várlátogatás után pár perc alatt leértünk a parkolóba, ahol várt ránk autóbuszunk. Összegyűjtöttük a társaságot, majd elindultunk hazafelé. Mecseknádasdon felvettük még két társunkat, akik Óbányán úgy döntöttek, hogy Nekik hosszú lesz az út Máré-várig, így legyalogoltak Mecseknádasdra. Nagyon szép volt az idő, napsütésben, felhőben is volt részünk, április közepéhez képest meleg volt. Az erdő meg csodálatosan üde! Nyolc óra előtt értünk haza.
A május 9-i túra Naszály környékére vezet, megkezdjük a Pest Megyei Piros 245 km-es útvonalának bejárását, melyre szeretettel várjuk turatársainkat.

Muskovics András
szakosztályvezető

(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsanna (KZS) és József László (JL) készítette)

Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a szakosztály honlapján is megtalálható. http://www.termeszetbarat.hu

01_Nagymányoki túrakezdés (KZS)
02_Kilátás északi irányba (KZS)
03_Rogyadozó vadászles (JL)
04_Tisztás az erdő közepében (JL)
05_Uzsonnázás az erdőszélen (KZS)
06_Óbánya egyik takaros portája (KZS)
07_Óbányai-völgy kezdete (JL)
08_Termetes erdei sikló (KZS)
09_Óbányai-völgy patakja (KZS)
10_Vízlépcső a patakon (JL)
11_A nevezetes lépcsős vízesés (JL)
12_Cigányhegy felújított kilátója (KZS)
13_Gyülekeznek a felhők (JL)
14_Távolban a Misina-tető (JL)
15_Máré-vár bejáratánál (KZS)
16_Máré-vár bejárata kívülről (KZS)
17_Mai lovag a várudvarban (KZS)

2009-04-29

Vértesi csemegék – az Isaszegi Természetbarát Klub beszámolója

Éves programunkban minden évben egy busztúra szerepel. A tavalyi Burok-völgyi utunk mindenki számára emlékezetes maradt, de az első visszajelzések alapján a szombati vértesi túra sem szégyenkezhet látnivalók terén. A Vértes legszebb arcát mutatta meg nekünk.
Hosszas szervezés után 41-en jelentkeztek a túrára. A meteorológia szép időt ígért, legfeljebb kicsinyke záporral, mégis volt aki megijedt az utóbbitól, és otthon maradt. Meg is bánhatta, mert a szombatinál kellemesebb túraidőt el se lehetne képzelni.
A busz 6 órakor Gödöllőn kezdte begyűjteni az embereket, majd Isaszeg, és Pest következett. Nem volt az utakon túl nagy forgalom, jól át tudtunk Pesten is menni, fél kilenc körül Vérteskozmán voltunk. Három táv közül lehetett választani, ezek: 11,5, 14,5 és 17,7 km.  Azokat, akik a legrövidebb távon indultak, elkísértem a S négyszög jelzés indulópontjára, irányba állítottam őket, még egy GPS-t is kaptak beprogramozva, hogy tudják, hol találkozzunk. Az út egyszerű volt, mert a falu után szinte nyílegyenesen vezet az úgynevezett Malom-út Várgesztesre. A másik két távra nevezettekkel együtt kezdtük meg a gyaloglást a  Z sáv, majd az Ördög-szószék után a S sáv jelzésen. Az első kilométereket ugyan a „nem szeretem” kategóriába sorolt aszfaltozott erdőgazdasági úton hagytuk magunk mögött, de utána szebbnél-szebb mélyutakon, gyönyörű gyertyánosban haladtunk. Várgesztes határába érve csatlakozott hozzánk a K+ jelzés is, így értünk egy kereszteződéshez, ahol találkoztunk azokkal a túratársainkkal, akik a Malom-úton jöttek. Jobbról az Országos Kéktúra jelzése jött be, melyet innen majd öt kilométeren keresztül követtünk. A Gesztesi-kőfülkére szinte mindenki kíváncsi volt, pedig meredek, lépcsőzött úton lehetett azt megközelíteni. Ezután felkapaszkodtunk a várba, felmentünk a kilátóba, csodáltuk a panorámát. A vár alatti asztalokkal, padokkal, szemétgyűjtővel kulturáltan kiépített réten tartottunk egy kicsit hosszabb pihenőt az elmaradhatatlan körbekínálásokkal – igaz, ez a kialakult jó szokás már a buszon is kezdettét vette.
Még három km-t az egész csapat együtt tett meg, aztán a két rövidebb távot választók az OKT-n maradva Kőhányás-pusztára mentek. Mi a K+ jelzésen értük el a S négyszöggel jelölt már többször említett Malom-utat, és azon értünk be az egyik magyarországi mesefaluba, Vérteskozmára. Az út bal oldalán találjuk a Kitelepítettek-emlékművét, később jobb oldalon a Millenniumi emlékművet. És közben a tájba harmonikusan belesimuló hófehér házakat, pincéket. Láthatón már üdülőfaluként funkcionál, de a falu egységes képe valószínű épp ezért maradt meg.
Buszunk türelmesen várt ránk, majd miután elindultunk Kőhányás-pusztán felvettük a másik két táv résztvevőit. Mire kicsit kinyújtóztunk a buszon, már következő úticélunknál, a majkpusztai remeteségnél voltunk. A gyönyörű tó mellett elhaladva előbb a kis kápolnát, majd kamalduli szerzetesrend épületeit, végül az Eszterháziak kastélyát néztük meg idegenvezető segítségével. Műemléki nap volt, így a műemlékegyüttes meglátogatásáért még fizetni sem kellett – ennek is tudható be, hogy felajánlottam még  a belépés előtt, hogy mindenki az én vendégem a
múzeumban.
A múzeumlátogatás után még egy program volt hátra. Ez pedig a tatabányai Turul-madár és a Szelim-barlang felkeresése. Míg buszoztunk fel a parkírozóhoz, rengeteg turistát láttunk – mint utóbb kiderült ők a Gerecse 50-en vettek részt. Volt is elég nagy tolongás Európa legnagyobb madár-szobránál, melynek fesztávolsága 15 méter. A ragyogó, tiszta időben messzire el lehetett látni az emlékműnek helyet adó Kő-hegy pereméről. Átsétáltunk még a tekintélyes méretű (40X12m) Szelim-barlanghoz. Ennek szépsége méltó volt az egész napi csodás látnivalókhoz.

Kép és szöveg: Notter Béla

1.    Indulás
2.    Lábas-bükknél
3.    Ördög szószéke
4.    Libasorban a Gesztesi-kőfülkéhez
5.    Gesztesi vár
6.    Szieszta
7.    Az OKT-n
8.    Malom-úti fa
9.    Kitelepítettek emlékműve
10.    Vérteskozma
11.    Vérteskozma 1
12.    Kőhányáspuszta
13.    Majki-tó
14.    Remeteház
15.    Refektórium
16.    Turul-emlékmű
17.    Szelim-barlangban
18.    Gekkó ugrásra készen

2009-04-22

Isaszegi Csata Emléktúra – az ITK beszámolója

Örömmel számolhatunk be arról, hogy csodálatos, szinte nyarat idéző tavaszi időben nagyszámú lelkes turista -  tele optimizmussal – kezdte meg az isaszegi Csata Emléktúra 45, 30 vagy 15 km-es táv kilométereinek „fogyasztását”, majd a túra végén elfáradva, de élményekkel gazdagabban fejezte azt be.

A túra hete lázas készülődéssel, útfestéssel, italok, élelmiszerek, „nassok” beszerzésével telt el. Szombaton délután a Nyugdíjasok Baráti Köre segítségével sátrat állítottunk fel (1. kép). Erre nem is az emléktúra, hanem egy nagy teljesítménytúra-esemény miatt volt szükség. Ez a nagy esemény  – a Tavaszi Hadjárat elnevezésű teljesítménytúra-sorozat hétvégi rendezvénye – volt.  A hétvégi túra elkezdődött szombaton a Tápióbicskei Csata Emléktúrával (50, 25, 22 és 8 km-es távok, szervező: Tápiószelei Természetbarát Klub), folytatódott az Éjszakai Hadjárat nevű túrával (távok: 65 és 45 km), befejezése pedig az Isaszegi Csata Emléktúra (45, 30, 15 km) volt. Az első túrázók hajnali fél négy felé értek Isaszegre. Azért is állítottunk sátrat, hogy 6 órai indulásig egy kicsit le tudjanak pihenni. A túrázókat a szervező Hevér Gábor fogadta (2. kép).

Ilyen előzmények után tegnap végre elérkezett az Isaszegi Csata Emléktúra nagy napja. Fél hatkor kezdtük nejemmel, és a társrendezőinkkel az Útvonalkövetők Klubjával (UKK) regisztrációs helyiség berendezését a turisták fogadására. Megérkeztek első pontőreink is, akiknek 6-és 7 óra között kellett elfoglalni ellenőrzőpontjaikat. Még 6 óra sem volt (3. kép), mikor már legalább 15-20-an már elkezdték a regisztrációs lapokat kitölteni. Részükről a regisztráción Balogh Zoli és Heni (4. kép) volt kezdéskor. Elkezdtem a pontőröket a posztjukra fuvarozni a Szobor-hegyre, Sápi-útra és a Mély-árokba. Szentgyörgypusztai pontőreink is kis izgalmak és tiszteletkörök után, de szerencsésen megérkeztek posztjukra. Szerencsére közben a turisták csak gyűltek és gyűltek (5-7. kép). Egy-egy vonat beérkezése után kicsit jobban összefutottak, de úgy gondoljuk, öt percnél tovább senkinek sem kellett várakoznia (8. kép).
7 órára jöttek a Nyugdíjasklub lányai, egy nekirugaszkodásra felszeleteltek 16 kg hagymát. Egészen fél hatig rendületlenül főzték a teát, keverték a szörpöket, kenték a kenyereket zsírral, kenőmájassal, margarinnal, lekvárral, mézzel (9-10. kép) . Vendégeink is érezték, hogy mindezt jó szívvel, önként végzik, kedves szó is jutott az étkek mellé. Többen elhozták lányukat, unokájukat is besegíteni, lelkesedésüket rájuk is ráragasztották. Köszönetünket fejezzük ki minden segítőnek, nélkülük nem sikerülhetett volna ilyen jól rendezvényünk.
Váltás történt a regisztrációban is (11. kép), mert az ott szolgálatot teljesítő klubtagunk másodmagával a 30 km-es seprű szerepét is felvállalták. Fél 11-től nyitott a Gazda-erdő Vízmű ellenőrzőpont.
A helyi televízió délelőtt folyamán többször készített felvételt a túrázókról, 11 óra körül pedig riportot készített Gethe Lacival és velem.
Az emléktúrán 480-an indultak, ami nagyon szép szám. A statisztika (túratávok közti megoszlás, az isaszegi indulók pontos száma, stb.) csak a regisztrációs lapok feldolgozása után válik véglegessé.
Eddig már több E-mail-t is kaptam, melyben a résztvevők megköszönik a jó sikerült túrát.
Mi is köszönjük nekik, hogy megtisztelték rendezvényünket, reméljük jól érezték magukat, – és ha így van, jó hírét viszik Isaszegnek, segítőknek, rendezőknek. Köszönetet mondok társrendezőnknek, klubtag segítőtársaimnak, szponzorainknak.

Jövőre – remélhetően – ismét találkozunk!

Kép és szöveg: Notter Béla

2009-04-07