Archívum: 2008-04
Már tavaly is szerettem volna túrát szervezni a Burok-völgybe, de akkor ez még a Margitásoknál – úgymond érdektelenség miatt – elmaradt. Ezévi programunkba kiemelt helyen ismét bekerült a völgy végigjárása, hiszen annyi szépet olvashatunk róla különböző leírásokban.
A kirándulást a Kőbányai Természetbarát Szakbizottsággal közösen hirdettük meg azért, hogy biztosan megtöltsünk egy buszt. Legnagyobb örömünkre olyan nagy volt az érdeklődés, hogy az először lefoglalt 45 személyes buszt 55 személyesre cseréltük, mikor ez is betelt, e mellé még egy 32 személyes buszt is rendeltünk. Csodálatosan szép időben összesen 85-en vágtunk neki a túrának a Királyszállás felé vezető erdőgazdasági út torkolatánál. Két különböző távolságú utat hirdettünk meg, a rövidebb táv 11 km-es volt, útvonala pedig: Burok-völgy – Bükkös-árok – Hárs-hegy- Tési-elágazás. A buszok itt várták meg őket, majd bodajki kitérő után Bakonykútiban találkoztak a hosszabb távot megtévőkkel. Az első 4 km a P+ jelzésen mindkét táv részére ugyanaz volt, itt dönthetett mindenki, tovább melyik úton megy. A korai tavasz következtében rengetek virágot láthattunk, de a domináns növény egyértelműen a medvehagyma volt. Viccelődtünk is vele, hogy pár hétig nem kell ahhoz hagymát ennünk, hogy hagymaszagunk legyen. A völgytalpon való haladás állandó tornát jelentett a kidőlt fák alatt, felett, esetleg azokat megkerülve. De ez teszi olyan változatossá, egy pillanatig sem unalmassá ezt az utat.
A szurdokvölgyet egyébként nem vizek alakították ki. Úgy keletkezett, hogy a pleisztocén kor eleji hegységképző mozgások hatására megfeszült, majd eltört a rideg dolomit. A repedéseket a lehullott csapadék kifagyással tovább növelte. Így keletkeztek a barlangok is, amelyek számáról más-más leírások eltérően nyilatkoznak, de minimum 42-t mindegyik megemlít. Mi hiába meresztgettük a szemünket, nemigen láttunk egyet sem. Mikor egyet végre felfedeztünk, muszáj volt felmászni érte a meredek, omladékos hegyoldalon. A barlang egyáltalán nem volt nagy, még egy árva medve sem volt benne, de a kilátás a völgyi útra annál inkább szemet-gyönyörködtető onnan. Egy hatalmas keresztbedőlt fán majd’ mindenkinek jutott hely egy kis pihenőre ((16. – Dalmi Éva – képe).
A völgyet a 10. km után hagytuk el, meredek kapaszkodóval a P és a K+ jelzésen. A völgy feletti gerincen észak felé folytattuk utunkat immár az Országos Kéktúra (OKT) útvonalával együtt. A gerincről jól kivehető volt, merre kanyarogtunk nemrégiben a völgy alján. Mikor kiértünk a fenyőerdőből, az OKT balra fordult, a P jelzést pedig határozottan egy nyíllal is megerősítve jobbra jelezték. Mi is határozottan elindultunk jobbra a földúton. Nemsokára ugyan kiderült, hogy ez az út nem Isztimérre vezet, de ekkor már a szomjazók úgy előresiettek, hogy már jobbnak láttuk, ha mindenki marad ezen az úton és Bakonykútiba megyünk. Utólag senki sem bánta meg, mert ez a 122 lakosú falu – Fejér megye legkisebb önálló települése – olyan nagyon szép. A kivágásra ítélt fákat ügyes kezek faszobrokká varázsolták. Így gyönyörködhettünk a Remetefában (19. kép), a Hazatérőben és Lizi néni szobrában (20. kép). Az utcanevek (21. kép) is szépen faragottak. Az út végállomása a kocsma volt. Sajnos az ilyen tömegre nem felkészült kocsmáros nem bírta az iramot, sokat kellet sorba állni, indulásig nem is került mindenkire sor. De hát ez legyen e szép nap legnagyobb gondja!
A 24-25. képen a rövidebb túra két képe látható, beküldte Forgács Anikó.
Összességében a visszajelzések alapján elmondhatom, hogy egy jól sikerült túra résztvevői, szervezői voltunk.
Kép és szöveg: Notter Béla
2008-04-28
Az éves tervünk szerinti harmadik túránk Bakonyba vezetett. Az Ajka, Úrkút, Nagyvázsony környékét már igen régen nem kerestük fel, a régiek sem emlékeztek rá, melyik évben túrázhattunk errefelé a Csinger-völgyben. Az időjárás előrejelzések jó kirándulóidőt jósoltak, ámbár reggel az odautazás során kissé meglepődtünk a szemerkélő eső láttán. A túrázási kedv továbbra sem csökkent, a jelentkezők nem fértek el az autóbuszon. Ismét besegítés kellett személygépkocsikkal, hogy a mai túrát 54-en teljesíthessük.
A szokásos 6 órakor Százhalombatta központjából indult el az autóbuszunk. Érd, Tárnok, érintésével Nagyvázsonyba buszoztunk először, hogy a személygépkocsival érkezőket összegyűjtsük. Ezután buszoztunk át Ajkára, a Csinger-völgybe, ahonnan indult a mai túránk. A mai napon is két lehetőség közül választhattak a résztvevők, a rövidebbet választók Úrkútra érkeztek meg az Országos Kék Túra útvonalán. Az Őskarszt megtekintése után Nagyvázsonyba buszoztak, ahol egyesült a két csapat.
Útvonal 1.: Ajka, Csinger-völgy (K+)–Bányamúzeum (K+)–Köves-árok (K+)– 6. sz. nyiladék (-)–Kab-hegy (OKT)–H nyiladék (OKT)–Sonkolyos-árok (OKT)–Nagyvázsony (OKT)
Túratáv: 22 km
Emelkedő: 500 m
Útvonal 2.: Ajka, Csinger-völgy (K+)–Bányamúzeum (K+)–Köves-árok (K+)–Úrkút (K+, OKT)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 350 m
A megnövekedett létszámú társaságunk a Csinger-völgy bejáratánál levő Völgy büféig buszozott. Elég nehezen kászálódott le a csapat, mivel még mindig szemerkélt az eső. A büfé szabadtéri része esővédett volt szerencsénkre, itt elővehettük az esőköpenyeinket. 9 óra előtt valamivel indultunk el a Bányamúzeum felé, az aszfaltozott úton. Öt perc múlva elpakolhattuk az esőköpenyeket, elállt a szemerkélés. A nap hátralevő részében már többet elő se kellett vennünk őket. A kék kereszt jelzésen negyed óra alatt elértük a múzeumot. Itt három társunk csatlakozott hozzánk. Sajnos a Bányamúzeum és az Őslény- és Kőzettár csak 11 órakor nyitott ki, amit nem tudtunk megvárni. Érthetetlen ez a késői nyitás, így kevés gyalogos turista fogja megtekinteni a látnivalókat! Az udvaron kiállított berendezéseket, széntömböket megnéztük, majd tovább mentünk a Köves-árokban. Jobb kézre egy bányász emlékmű állott, 1909-ben 55 bányász vesztette életét itt bányatűz következtében. A bal oldali részre takaros hétvégi házakat építettek a hegyoldalba. Szép lassan emelkedett az út a kicsiny Köves-árok mellett. Egy darabig a sárga kereszt jelzéssel együtt haladtunk, majd elhagyva a patakot, meredeken felkapaszkodtunk egy bükkösben. A bükkös nagyon szép, tavaszi üde képét mutatta. A természet az átlagos évekhez képest majd két héttel korábbra tart!
Felérve a tetőre, a bükk farakásokon lepihent a társaság. Szinte elképzelhetetlen, hogy ennyi jó minőségű fát mire használnak fel! Negyedórás pihenő után tovább folytattuk az utunkat, előbb irtáson keresztül, majd később az ”A” jelű nyiladék mellett. Ebben a nyiladékban nagyfeszültségű villanyvezeték található. A nyiladékot elhagyva, ismét tekintélyes bükkfák árnyékában értük el a Macskalik barlangot. A barlang tulajdonképpen egy elég nagy víznyelő, a bejáratát fatörzsek torlaszolják el. Egy hosszabb vízmosás táplálja eső és hóolvadás idején. A fotók elkészítése után az 5-ös, majd a ”B” jelű nyiladékok következtek. Ismét aszfaltozott út következett kb. 1 km hosszban. A 6-os számú nyiladék elérésekor bevártuk egymást, itt vált kétfelé a csapat. A rövidebb túrát választók 16-an lementek Úrkútra, megtekinteni az Őskarsztot.
A hosszabb túrát megtevők a Kab-hegyi adótornyok irányába vették az útjukat. A széles nyiladékon majd 2 km-t gyalogoltunk végig az adótornyok irányába. Menetközben a nyiladék közepén egy lábatlan gyíkkal találkoztunk, melyet le is fényképeztünk. Az erdészházat elérve megálltunk pár percre, amíg páran pecsételtek az Országos Kék túra ellenőrző helyén. Aszfaltozott út következett ismét, amint félkörívben kikerültük a magasabbik adótornyot. Elhaladva a kisebbik mellett, a kék háromszögjelzésen kimentünk a Kinizsi kilátóhoz. A Kab-hegy déli oldala jóval meredekebb, mint ahol feljöttünk, emiatt nem kellett magas kilátót építeni ide. A panoráma csodálatos, a Balatoni-felvidék hegyei, a falvak nagyon szépen látszódnak innen. Az idő is tökéletes lett, délnyugatra a Badacsony, a Gulács, a Csobánc tanúhegyek is láthatóak voltak. Több mint félórát eltöltöttünk itt a nézelődéssel, napozással, meg a szendvicseink elfogyasztásával.
A hosszabb pihenő után az Országos Kék túra útvonalán jöttünk le a Kab-hegyről. Az elején kissé meredekebben, majd enyhén, negyed kört megtéve ismét a 6-os számú nyiladékon találtuk magunkat. Először tölgyfák árnyékában vezetett az út, majd egy kerítés kapuján áthaladva hatalmas irtást kereszteztünk. Ismét erdei szakasz következett, majd a ”H” jelű nyiladékon jobbra fordultunk. Az utunk mentén nagyon sok virágzó tavaszi kankalint és pettyegetett tüdőfüvet láthattunk. 1km megtétele után balra fordult a jelzett út, egy virágzó kökényekkel teli tisztáson bevártuk egymást. Az út nemsokára fekete fenyvesen vezetett át, a fenyők itt is elég rossz állapotban vannak, mint az ország egyéb helyein általában. Kiérve az erdőből felbukkant Nagyvázsony látképe a szemünk előtt. Igaz, még 4 km-re volt hátra a Kinizsi várig, ahol a buszunk és a rövid túrások várakoztak ránk. A nagy kiterjedésű legelőn elég sok tavaszi hérics, pár tő fekete kökörcsin, és számomra egy érdekes veronika virágzott. A Sonkolyos árok mellett értünk ki a műútra. A hátralévő 1 km-t aszfalton tettük meg a várig.
Kétségtelenül a Nagyvázsonyt meglátogatók többsége a Kinizsi vár felkeresése miatt jön ide. Kinizsi Pál 1472-ben kapta meg Vázsony-kő várát a hozzátartozó birtokokkal együtt Mátyás királytól. A hadvezéri képessége, a rendkívüli ereje, a törökök elleni sorozatos győzelmei miatt nemzeti hősként tiszteljük. A várat a Vezsenyi család kezdte el kiépíteni a XV. században. A mai formáját Kinizsi Pál alakította ki. Nem nagy vár, de látványos a mai formájában. A váron kívül érdemes felkeresni a Szent István templomot is. Most szerencsénk volt, egy látogató csoport miatt nyitva volt, így a belsejét is megtekinthettük. Románkori templom helyére épült a későgótikus jellegű épület. Épen megmaradtak a hálóboltozati bordák, a mérműves ablakok, a sekrestye ajtaja. A belső berendezése barokk korból való. Érdemes felkeresni a jelenleg hotelként működő Zichy kastélyt a főút mellett. Nagyvázsony egyetlen barokk kori épülete, igaz a homlokzatát a XIX. század elején klasszicista stílusban átépítették. További látnivalók Nagyvázsonyban: a falutól nem messze levő Szent Mihály pálos templom- és kolostorrom, az evangélikus kápolna, Postamúzeum, Néprajzi Múzeum. Mindez természetesen nem fért bele az itt eltöltött 1 óránkba, majd legközelebb több időt szánunk a látnivalók felkeresésére.
Nagyvázsonyból, háromnegyed 5-kor indultunk hazafelé. Az idő megint rosszabbra fordult, a buszból kitekintve érdekes látványban volt részünk. A sötét felhők közül egy szűk lyukon keresztül a nap sugarai megvilágították a földet, ez a kör alakú terület szinte vakítóan sugárzott a fénytől! Mire hazaértünk, ismét jobb lett az idő. Igazán szerencsénk volt a mai nappal! A következő túránk a Holdvilág-árokba vezet május 10-én.
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), Reszler János (RJ) és Tóth Zoltán (TZ) készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály honlapján is megtalálható:
http://www.termeszetbaratok.hu
01. Indul a túra Alsó-Csinger völgyben (KZS)
02. A Köves-árok mentén (KZS)
03. Útvonal egyeztetés (KZS)
04. Macskalik barlang víznyelője (RJ)
05. A Macskalik barlang víznyelőjét tápláló völgy (RJ
06. Menetoszlopunk a bükkösben (RJ)
07. A csapatunk még együtt menetel útján (TZ)
08. A B jelű nyiladék aszfaltozott útján (KZS)
09. Rövid túrások pihenője az OKT mentén (TZ)
10. Az Úrkúti Őskarszt geológiai bemutatóhelye (RJ)
11. A Geológiai bemutatóhely felülnézetben (TZ)
12. Az Őskarszt oldódásos sziklái (TZ)
13. A Kab-hegyi adótorony (KZS)
14. Távolban a Balaton víztükre (KZS)
15. Pihenő a Kinizsi Pál kilátónál (KZS)
16. Virágzó kökénybokrokkal teli tisztás (KZS)
17. Távolodóban a Kab-hegytől (KZS)
18. Virágzó fekete kökörcsin KZS)
19. Nagyvázsony, evangélikus kápolna (RJ)
20. Nagyvázsony, Kinizsi vár (TZ)
21. A vár barbakánja (TZ)
22. A barbakán belülről (RJ)
23. A vár belső udvara (RJ)
24. Kinizsi Pál szarkofágja (RJ)
25. A vár panoptikumának egyik tagja (TZ)
2008-04-25
Szombaton divatos szóhasználattal élve csapatépítő tréninggyakorlatot végeztünk, másképpen szólva bográcsoltunk. Még egyszerűbben szólva, jól éreztük magunkat.A 10 órai találkozásra épp elállt az eső. Később még tett egy kísérletet arra, hogy elrontsa a jó hangulatot, de miután látta, hogy esélye sincs, feladta. Isaszegen, a Honvéd-sírokhoz vezető út melletti erdei pihenőhelyen tartottuk a találkozót. Annak ellenére, hogy többen nem tudtak eljönni, 17-en mégis serénykedtünk a tűz körül, szorgosan kínáltuk egymást mindenféle jóval. A sok szakács között sem veszett el a marhalábszár-pörkölt, belefőzve a krumplicska. Kis gázrezsón még külön köretet (tarhonya) is főztünk.
Ebéd után azért olyat is tettünk, amiért megalakult természetbarát klubunk. Egy jó kis kirándulás megtételével próbáltuk megelőzni, hogy a bevitt kalóriáknak sikerüljön véglegesen elhelyezkedni bennünk túlsúly formájában.
Notter Béla
2008-04-22
Április 13-án első ízben tartottunk teljesítménytúrát a Pest Megye Turistája jelvényszerző mozgalom keretén belül – vagy ahogy már szerencsére egyre többen ismerik, a Pest Megyei Piroson (PMP-n).Az előzményekről néhány szót. Még a 2007-es közgyűlésünkön vetette fel Járosi László, hogy a PMP létrehozásának 30 éves évfordulóját 5, vagy 7 napos vándorlással is ünnepeljük meg. Az Erdőkertesi Természetbarátok Körének több tagja tavaly meg is valósította az ötletet, és 50 km-es távonként teljesítették a teljes útvonalat. Ezt az alapötletet – a PTSZ teljes támogatásával – Lipák István fejlesztette tovább, és dolgozta ki a megvalósításig. Úgy szeretnénk, hogy egy öt részből álló teljesítménytúra-sorozattal így is lehetőség legyen a PMP végigjárására. A debütálás megtörtént, jövőre két új, majd 2010-ben a hátralévő két szakasz megrendezése a tervünk.
A túra indítása Apajpusztáról történt. Két irányból négy vonat érkezéséhez igazodva a rajt 7-és 9 óra között volt. Dömsöd vasútállomásról a túrázókat díjmentesen busszal szállítottuk a rajthelyre. Regisztráció után az első három km-t a Kiskunsági Nemzeti Park területén tették meg az túrázók. Az első be nem jelentett ellenőrzőpont az árapasztó csatorna hídja után volt – a találkozó csokisnápolyi-osztással végződött. A csokipapír főszeplővé vált, mert azt mindenkinek meg kellett őriznie. A kicsit síkra gyalult tájon aki kicsit messzebb is nézett az útról még pompázó törpe nőszirom telepeket is láthatott. A temető mellett lévő Némedi útnál újabb “titkos” ellenőrzőpont volt. Itt lehetett a csokipapírt beváltani narancsra. Jó csere volt!
Dömsödön a Petőfi-múzeum jóvoltából az ellenőrzőállomást a múzeum kertjében állíthattuk fel. Lehetőség nyílt arra is, hogy – aki akarta – a túrát itt befejezze be, itt kapja meg oklevelét és kitűzőjét. Kedves vendéglátóink még a bélyegzésbe is besegítettek, nagy lelkesedéssel mutatták be a múzeumot a túrázóknak. A belépőjegy árát a nevezési díj tartalmazta. Az ellátmány ezen a ponton croissant és dobozos üdítő volt. A múzeum mellett mindenkinek ajánlottuk a Petőfi-fa meglátogatását is. Az alig 100 méteres kitérőt szinte mindenki megtette. Az út a Ráckevei-Duna mellett folytatódott szép környezetben. Mentek-mentek a turisták, és mit tesz Isten, megint egy Trocaderó-osztó helybe botlottak a Gesztenyefa utcánál.
A 29,1 km-es táv vége a Ráckevei HÉV-végállomás mellett volt. Aki erre a távra nevezett be itt kapta meg az oklevelet, kitűzőt. Mindenkinek járt viszont dobozos üdítő és csokoládés nápolyi. Azok a szeleiek, akik Dömsödön befejezték a gyalogtúrát, busszal átjöttek ide és a város nevezetességeit keresték fel. A túrázók döntő többsége fogyasztotta tovább a kilométereket, és megcélozta a következő állomást, Szigetújfalut. Az út szőlőtáblák, fasorok és majd’ 6 km-en a Duna védőgátján haladt.
Szigetújfalu elején, egy vendéglátóipari fellegvárnál volt az ellenőrzőpont, amely egyúttal ismét útmegszakítási lehetőségként is szolgált. Az egyedi bélyegzőn felül csokoládét is kaptak a résztvevők. Itt csak két székesfehérvári túrázó fejezte be a túrát, mint később kiderült, ők is csak véletlenül jelölték be ezt a távot a regisztrációs lapon. Későbbi elmondásokból tudjuk, hogy cipőjük nagyon feltörte a lábukat, és csak hatalmas akaraterejük hajtotta őket be a célba. Ha ezt előbb megtudom, visszamentem volna értük Ráckevére.
A többiek Szigetújfalut elhagyva előbb a HÉV-pálya közelébe értek, majd a Vízműkutak között vezető útra tértek. Itt is volt egy regisztrációs pont, melyet csupán hárman nem látogattak meg. Volt aki csak pár méterre volt ettől a ponttól. Szigetcsép HÉV-állomáson volt a cél. Oklevél, kitűző, croissant, narancs, üdítő várta a beérkezőket és az a mennyei öröm, hogy végre kibújhattak cipőjükből és elrendezhették a vízhólyagokat lábukon.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy – a helyszínen elhangzottak, valamint az internetes fórumokon leírtak alapján – jól érezték magukat túrázóink, meg voltak elégedve a rendezéssel, az utak jelölésével, a kiszolgálással. Tetszettek a kitűzők, az öt egyedi bélyegző is. Az ország nagyon sok pontjáról (Budapest, Pécs, Székesfehérvár, Győr, Eger, stb.) érkeztek turisták. Sokan elmondták, hogy várják a folytatást. Már arra is sok pro és kontra vélemény elhangzott, hogy sorrendben menjünk tovább, vagy egy alföldies, egy dombvidéki szakasszal felváltva folytassuk az 50 km-es távokat. Akár így, akár úgy lesz jövőre, rövidebb távok is lesznek az ötven kilométeren belül. Nagyon köszönöm a Tápiószelei Természetbarát Klub lelkes tagjainak önzetlen segítségét, Lipák Pista fáradhatatlan munkáját a szervezésben, lebonyolításban. Az csak a mi, rendezők nagy bánata, hogy 111 indulónál jóval többre számítottunk, még akkor is, ha tudjuk , új rendezvénnyel nagyon nehéz “betörni a piacra”. Azt csak halkan és magunk között jegyzem meg, hogy a fejedelmi ellátás annak is volt köszönhető, hogy sokkal nagyobb létszámra készültünk fel, és minden ehetőt – amit a nagyobb létszámra való tekintettel megvásároltunk – kiosztottuk. Ha a teljesítők jó étvággyal fogyasztották el az ételt, italt, akkor ezt egy percig se bánjuk. A kitűzőket pedig megesszük mi.
Köszönjük minden indulónak, hogy minket választott!
Notter Béla
2008-04-15
Itt van az április, megjött a tavasz, melegszik az idő, előkerültek a kerékpárok! Így semmi akadálya nem lehetett, hogy felkerekedjünk a szokásos tavaszi kerekezésünkre, irányt vegyünk Ráckevére. Az időjárás önmagát nem meghazudtolva igazi áprilisi arcát mutatta. Sokáig úgy nézett ki, eső és élénk szél nélkül nem ússzuk meg. De az időjárás kegyes volt hozzánk, egészen kellemes idő alakult ki a mai napra, még a nap is kisütött. Igazán sajnálhatja az a túratársunk, akit az időjósok elriasztottak a mai napi mozgástól. A reggeli találkozón az időjárás ellenére is 13-an összegyűltünk.
Útvonal: Százhalombatta – Tököl – Szigetújfalu – Ráckeve – Szigetszentmárton – Szigetcsép – Szigetmajor – Tököl – Százhalombatta
Túratáv: 70 km
Emelkedő: 50 m
9 órakor találkoztunk a százhalombattai kompnál. Néhány perc alatt át is jutottunk a tököli oldalra, kezdetét vette a kerekezés. A komptól a város felé vettük az irányt, elhaladtunk a katolikus templom mellett, itt tértünk rá a Szigetújfalu felé vívő útra. A várost elhagyva, elhaladtunk a fiatalkorúak börtöne mellett. Nem sokkal később letértünk a vízmű szolgálati útjára, itt a vízkivételi kutak mellet haladtunk tovább. Később a Dunai Finomítót ellátó csővezetékek mellett visszatértünk az országútra, mely részben a gáton halad Szigetújfaluig.
Az első pihenő Szigetújfaluban volt, az I.. világháborús hősi emlékmű melletti parkban. Aki nem készült megfelelő élelemmel, a szomszédban lévő pékségben friss péksüteményt szerezhetett be. Pihenő után Szigetújfalú szép, virágzó gyümölcsfák által szegélyezett úttal búcsúzott tőlünk. Utunk során gyümölcsösök és lovas tanyák mellett haladtunk el. Nemsokára feltűntek Ráckeve tornyai, majd bekerekeztünk Ráckeve városába.
Az első megállónk a Savoyai-kastélynál volt. Körbenéztük a környék legimpozánsabb barokk kastélyának udvarán. Most szállodaként és vendéglőként üzemel. Ezután irányt vettünk Ráckeve másik nagy nevezetessége, a szerb ortodox Boldogasszony templom felé. Ez a város legrégibb építménye, XV-ik.századból való gótikus templom. A templom érdekessége a külön álló harangtorony, mely középkori alapokra épült, barokk felépítménnyel. A nevezetességek megtekintése után csapatunk az Árpád hídhoz érkezett. A híd lábánál megtekinthettük a szombatonként esedékes piacot. Az az érdekessége, hogy a Ráckevei-Duna melletti sétányt az árusok, vásározók még ma is csónakkal közelítik meg. Egy kis nézelődés után elbúcsúztunk Ráckeve hangulatos utcáitól.
A várost elhagyva, letértünk az országútról, az üdülősoron, a Dunapart mellett haladtunk Szigetszentmárton felé. Látszott hogy itt a tavasz, elég sok ember szorgoskodott a kertekben. Egy kisebb megálló után, Szigetcsépen áthaladva értünk vissza Tökölre. Mivel még volt jó fél óránk a 15 órai kompig, még a reptér felé is elkerekeztünk. Visszafelé már a gáton értünk a komphoz. Ekkor egy kissé szemerkélni kezdett az eső, de ez nem vette el senkinek sem a kedvét.
Idén nem volt vállalkozó a hosszabb túrára, de így is szép eredmény volt az a közel 70km, amit a csapat letekert. A társaság többsége csak most vette elő a kerékpárját a téli pihenő után. Páran azért megéreztük a nap végére kerékpárunk ülését! De senki sem panaszkodott különösképpen, a kerékpárjaink is jól viselkedtek, az időjárással sem volt gond.
A következő kerékpáros túránkat nyáron, június 7-ére szervezzük. Ekkor Pusztaszabolcstól a Velencei-tó érintésével szándékozunk visszakerekezni Százhalombattára.
A túra résztvevői: Némethné Egervári Katalin, Németh Gábor, Borkó Gabriella, Völgy Tamás, Gazsi István, Gazsi Istvánné, Kovács Ida, Elek Szilárd, Sokorai Eszter, Kapuvári Mihály, Baki Sándor, Sefcsik Zsuzsa, Szabó Zsolt.
(A csatolt fényképeket Szabó Zsolt készítette)
Szabó Zsolt
túravezető
01. Gyülekező a százhalombattai kompnál
02. Felszállás a kompra
03. Irány Tököl, a Csepel-sziget
04. Tököl, a komp elhagyása
05. Irány Szigetújfalu
06. Szigetújfalu előtti pihenő
07. A Dunai Finomitó kikötője a túlparton
08. Duna part Szigetújfalunál
09. Pihenő Szigetújfaluban
10. Ráckeve, Savoyai kastély
11. Ráckeve szerb temploma
12. Ráckeve, Árpád-híd
13. Szombati vásár Ráckevén, a Duna-parti sétányon
14. Vadkacsák a Ráckevei-Dunában
15. Ráckevei vásárra érkező árus
16. Szigetszentmárton felé kerekezve
17. A tököli gáton
18. Ismét a tököli komp kikötőjében
2008-04-09
Még teljesen sötét volt, mikor 6 óra előtt befutottak az első jelentkezők. Még szerencse (vagy talán nem is az?), hogy szorgos asszonykezek addigra elkészítették a teát, a rendezők beüzemelték a regisztrációhoz szükséges számítógépet, minden a helyén állt. A regisztrációs lapok kitöltése után semmi akadálya nem volt, hogy a túrázók nekivágjanak a 45, 30 és 15 km-es távnak.
Sajnos a Valkói út és a Szentgyörgypusztára vezető földút kereszteződésében a túrázókat hatalmas füst és nagy lángok kényszerítették arra, hogy elhagyják a kijelölt utat. Az történt ugyanis, hogy két ember kábelt égetett az út kellős közepén, egy rendszám nélküli autó pedig türelmesen várta gazdájukat. Azonnal bejelentést tettünk a rendőrségen, először egy Dány felé haladó rendőrautót leállítva. Ők közölték, hogy az nem az ő körzetük. Betelefonáltak az isaszegi örsre, ahol – elmondásuk szerint – nem vették fel a telefont. Ezért személyesen az őrsre mentünk, ahol 7 óra 05 perckor bejelentettük az esetet. Ígéretet, kaptunk, hogy azonnal a helyszínre mennek. Miután ez 40 perc múlva sem történt meg, felhívtuk a Pest Megyei Rendőrkapitányságot is. Újabb ígéret, újabb semmi. Végül a rendőrautó 8 óra 42-kor indult el a rendőrőrs elől – az ellenkező irányban! Úgy látszik a tettenéréssel járó macerát senki sem akarta bevállalni ezen a békés vasárnapon – pedig négyen is tartózkodtak az őrsön.
De térjünk vissza kellemesebb témára, a teljesítménytúrára. A reggeli borongós, sőt egy kis ideig tartó esőszitálás ellenére a túrázók csak jöttek és jöttek az ország minden részéből. Győrből például egy tejes busznyi ember jött. Sok isaszegi is indult. Minden távra 6 órától lehetett indulni, de a hosszabb távok rajtideje értelemszerűen rövidült. 45 km-en fél nyolcig, 30 km-en fél tízig, míg 15 km-en fél tizenkettőig lehetett indulni. Az idő is egyre javult, úgyhogy rövid távra még az is benevezett, aki esetleg reggel kinézve az ablakon úgy döntött, hogy inkább otthon marad. Különböző ellenőrzőpontokon a túrázók csokit, kristályvizet, cukorkát, nápolyit kaptak, a célban pedig zsíros-, vajas-, mézes-, lekváros kenyér, savanyúság, innivalóként pedig tea, gyümölcsitalok, kristályvíz várta őket.
Nagy örömmel és dagadó kebellel hallgattuk a visszaérkezők szavait az útvonalak festéséről, szalagozásáról, a kiszolgálás minőségéről a jól szervezettségről. Jól esett. Ilyenkor mondja az ember, hogy érdemes volt az előkészülettel, lebonyolítással annyit dolgozni. A résztvevők közül a Budapesti Kamaraszínház támogatásaként 20 db színházjegyet is kisorsoltunk.
Ezúttal is köszönetünket fejezzük ki támogatóinknak, így Isaszeg Nagyközség Önkormányzatának, az Isaszegi Nyugdíjasok Baráti Körének, Csányi Szőrme Kft-nek, Falumúzeumnak, a Teljesítménytúrázók Társaságának és minden segítőnknek, akik önzetlen munkájukkal elősegítették azt, hogy a győzedelmes isaszegi csata emlékét az Emléktúra megtartásával is megünnepeljük.
A rendező Útvonalkövetők Klubja és az Isaszegi Természetbarát Klub nevében: Notter Béla
2008-04-08
Ez évi második tervbe vett túránk a Gerecsébe vezetett, az Országos Kék Túra egy szakaszát jártuk be. Az eredeti tervhez képest nem Húsvét szombatján, hanem egy héttel később. Egyik szemünk nevetett, a másik sírt, hiszen az eredetileg betervezett napon gyalázatos volt az időjárás, viszont a túra napjához képest másnap, vasárnap pedig csodálatos napsütés volt. De hát ne panaszkodjunk, a gyaloglás jól esett, nem volt hideg, csak éppen a nap nem akart kisütni, na meg a délutáni szemerkélés sem hiányzott. Ismét sokan jelentkeztek a túrára, sajnos pár túratársunknak nem jutott hely, így otthon maradtak! Pedig még három személygépkocsi is a segítségünkre volt! Móré Karcsi, Kovács Zoli, Szabó Zsolti feláldozta magát, így 11 személlyel többen vehettek részt a túrán. Őket Péliföldszentkeresztre navigáltuk a túra végpontjára, onnan autóbusszal velünk átjöttek Dorogra, az indulási helyre. 54-en kezdtük meg a túrát a dorogi római katolikus templomtól. Százhalombattáról hat órakor indult el az autóbuszunk, mindenki pontosan jött, senki sem aludt el, senki sem gondolta meg magát az utolsó pillanatban. Érd, Tárnok, Zsámbék érintésével Péliföldszentkeresztre mentünk, majd felvéve a személygépkocsival jövőket Dorogra, az indulási pontra. Két lehetőség lett betervezve a mai napra, az út kétharmadánál abba lehetett hagyni a túrát:
Útvonal 1.:Dorog (150m)–Nagy-Gete (457m)–Tokod (180m)– Hegyes-kő (311m)–Tokodi pincék (150m)–Mogyorósbánya (180m)–Bajóti-Öreg-kő (300m)–Péliföldszentkereszt (180m)
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 700 m
Útvonal 2.:Dorog (150m)–Nagy-Gete (457m)–Tokod (180m)– Hegyeskő (311m)–Tokodi pincék (150m)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 400 m
A római katolikus templom környékén szálltunk le a buszról. A mostani térképen nem szerepel ez a rész, emlékeimre hagyatkozva tippeltem meg, hogy a templom feletti úton hagyja el Dorogot az OKT. Jól emlékeztem, kis téblábolás után megkezdtük aszfalton a mai túránkat. Igen népes volt a csapatunk, az utcában lakó egyik idősebb hölgyet fel is kellett világosítanom, nem evakuálásról van szó, csak az Országos Kék Túra útvonalának egyik szakaszát járjuk be. Elhaladva a temető fölött, hamarosan elhagytuk Dorogot. A közeli erdei rész a magyar szokásoknak megfelelően elég szemetes volt. Kíváncsi vagyok, a fejekben mikorra fog rendeződni az a kényszerképzet, hogy a saját portát rendben kell tartani a környezetünk rovására! Hihetetlen, mi szemetet, megunt, tönkrement tárgyat képesek kihordani, kidobálni a természetbe! Sokan nem vették észre, a fák között szerény fekete márványlap emlékeztetett az 55 évig üzemelő Miklós aknára, mely 1974-ig működött. Az út folyamatosan emelkedett a Gete gerince felé. Hóvirágtúrának kereszteltük el a túrát éves tervünk készítésének idején, de a korai melegedés megcáfolta névadásunkat. Inkább ibolya, vagy odvas keltike elnevezés lett volna célszerűbb. Több mint tíz virággal találkoztunk a túra során! A Gete tetején azért még hóvirág is volt az odvas keltikék fehér és rózsaszínű virágjainak szőnyegében! Több helyen füves tisztásokon vezetett az út, ezekről a helyekről a Pilis, a Budai hegyek csúcsai, gerincei voltak láthatóak. A Hármashatár-hegy, a Kevélyek kettős csúcsa is kivehető volt.
A Gete 403m-es csúcsán álltunk meg először. Egy fakeresztet állítottak fel a csúcson az utóbbi időben. Nagyon szép panoráma várja itt a turistát, a füves csúcson. A távolabbi vonulatokon kívül a csúcs alatt Csolnok falu házai láthatók. Kissé huzatos volt az idő, a nap sem akart kisütni, ezért tovább indultunk. Továbbra is kényelmes ösvényen gyalogoltunk, 1km után felértünk a Nagy-Gete 455m magas csúcsára. Itt az előzőnél is nagyobb kereszt várt ránk, a kilátás is hasonló volt, mint az előző csúcson. A társaságunk több részre szakadt, a hasonló tempóban gyaloglók megtalálták egymást. 10-15 embernél nagyobb csoport nem alakult ki. A füves tisztásokon a tavaszi hérics sárga, a fürtös gyöngyike kék virágjai is megjelentek már. A Nagy-Getéről lemenő ösvény igen meredek, csúszós volt, de senki sem fogott talajt. Később homokköves szakasz következett, majd egy keskeny patakvölgybe értünk le. Tokod előtt jobbra felhagyott kőbányát láthattunk, majd a falu szélén levő játszótéren ebédeléssel egybekötött hosszabb pihenő következett. Itt fiatal iskolásokból álló csapattal találkoztunk, akik ellenkező irányban gyalogoltak az OKT jelzésen.
A pihenő után lesétáltunk a falu templomáig, majd a következő csúcs irányába vettük az utunkat. Hamar elhagytuk Tokod házait, füves ösvényen kapaszkodtunk fel Hegyes-kő kies csúcsára. A 311m magas csúcsról jól belátható volt az eddig megtett út, és belátható volt a hátralevő szakasz is. Ritka az olyan túra, amikor a magasabb helyekről belátható az egész napos gyaloglás útvonala! Negyedórát eltöltöttünk a mészkősziklákon, egyesek leheveredtek a sziklák alatt, nem gyűrték le az 50m-ese szintet. Pedig a panoráma igen szép a csúcsról, Esztergom várhegye is látható a bazilikával, meg a túra végpontja, Péliföldszentkereszt is! Visszanézve pedig a Gete vonulata, mélyben pedig Tokod házai! Ahogy elindultunk lefelé, az eső elkezdett szemerkélni. Nem nagyon, csak annyira, hogy az esőköpenyeinket elő kellett venni. A Tokod után hozzánk csapódó kutya hűségesen követett bennünket, úgy mozgott, rohangált, mint aki ismeri a terepet. Egy felhagyott kőbánya felett haladt a füves ösvényünk, majd leérve az országúthoz, pár száz méter után leértünk a Tokodi pincékhez, ahol az autóbuszunk már várt reánk.
23-an, ha nem is a fáradtság, hanem inkább a szemerkélő eső miatt abbahagyták a túrát, az autóbusszal Péliföldszentkeresztre mentek át. A többiek tovább folytatták a túrát, két csapatra szétválva. Alig hagytuk el a Tokodi pincéket, a szemerkélő esö elállt, az esőkabátokat visszarakhattuk hátizsákjainkba. Következett a harmadik csúcs: Kőszikla 297m. Nem túl meredek úton, felértünk a Kőszikla 20-25m magas mészkőszirtjeinek tetejére. Igazán nagyon szép a kilátás innen! Sziklamászók is kedvelik ezeket a szirteket, több helyen látható a bebetonozott acélkarikájuk a tetőn. Napsütéses időben biztosan többet lehetett volna elidőzni a sziklatornyok egyenkénti felkeresésével, de így is itt ragadtunk majd félórára. A nézelődés után Mogyorósbánya irányába indultunk. A tetőn TIT emlékkövet láthattunk, a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Tagszervezet állította, feltehetően valamelyik észlelési táboruk emlékeképpen.
Mogyorósbánya előtt mély lösz-szurdokban vezet a jelzés. A templom közelében értünk be a faluba, meg sem álltunk, balra fordulva ismét emelkedő úton hagytuk el a házakat. A Péliföldszentkereszt felé vezető út igen régi lehet, a mészkövekből épített út még manapság is jó állapotban van. Jobbra a jelzésünk elhagyta az utat, a Bajóti-Öreg-kő felé fordultunk. Ez volt a negyedik csúcs, melyet a mai napi túránk során érintettünk. A nevezetes barlangokhoz jelzés vezet fel, betonlépcsőkön lehet megközelíteni a Jankovich barlangot és társait. Közvetlenül a beton lépcsőknél leültünk egy asztalnál, bevártuk a lassabban jövőket. A kiemelten védett barlangban az ásatások során számos ősemberi lelet, csont- és szerszámmaradvány került elő. Húsz méter magas bejárata mögött hatalmas csarnok húzódik, amit egy felszínre nyúló kürtő követ. Mellette található a Baits barlang, majd lejjebb az 1. sz. zsomboly, mely ráccsal lezárt a felesleges balesetek elkerülése végett. Csodálatos panoráma adódik a Dorogi medencére, a mai napon megtett útvonalunkra, a Dunára, háttérben az Esztergomi Bazilikára, még távolabb a Börzsönyre. A Bajóti-Öreg-kő 374m-es keleti fala szintén nagyon jó gyakorló terepe a sziklamászóknak, most is több embert láttunk a falakon. Miután szétnéztünk a barlangokban, elkészítettük a tetőről a fényképeinket, a végcélunk felé indultunk.
Péliföldszentkereszt híres búcsújáró hely, történelme az Árpád-korban kezdődött. A templomos lovagok 1273-ban már kis kápolnát építettek ide csodatévő vizet adó Szent-kúthoz. 1735-ben Esterházy Imre prímás építtette a jelenlegi barokk kegytemplomot a középkori templom helyén, s ő nyilváníttatta hivatalos zarándokhellyé. Nazarénusok, pálosok is lakták, majd 1913-tól a szalézi rendhez került. A templomon kívül megtekintésre érdemes az 1932-ben épült Don Bosco ház, a Rendház, a Kálvária, melynek stációi 1931-1942 között épültek, a lourdes-i barlang és természetesen a Szent-kút. Az 1950-ben államosított búcsújáró hely épületeit a szalézi rend 1992-ben kapta vissza. Azóta évente három alkalommal tartanak itt búcsút. Az élcsapat több mint egy órát ránk vert, nem tudom hova rohantak ennyire. Természetesen a Bajóti-Öreg-kő barlangjait és a csodálatos panorámát kihagyták a nagy menetükben, kivéve két társunkat, akik észbe kaptak egy idő után, és felmentek a barlangokhoz. Miután szétnéztünk a műemlékek között, buszra szálltunk.
Hazafelé menet megálltunk negyedórára Bajnán, a Sándor Móric kastélynál. Örömmel vettük észre, hogy végre komolyabban elkezdték a romos kastély rendbehozatalát. Így remélhetőleg az országunk gazdagabb lesz egy impozáns klasszicista kastéllyal. Szép túrát tudhattunk magunk mögött, a következő túránk a Bakonyba vezet április 19-én.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más fényképekkel, ugyanez a leírás honlapunkon is megtekinthető) http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette)
01. Indulás Dorog központjából (SZZS)
02. Panoráma Csolnokra (KZS)
03. Gete csúcsán levő fakereszt (KZS)
04. Odvas keltikés erdei úton Nagy-Gete felé (SZZS)
05. Nagy_Gete, a csapat kisebbik része (KZS)
06. Tokod utáni kapaszkodó (SZZS)
07. Kaptató a Hegyes-kőre (SZZS)
08. Tavaszi hérics a hegyes-kőn (SZZS)
09. Tokod látképe (KZS)
10. Pisti hölgykoszorúban (KZS)
11. Hegyes-kő csúcsán (SZZS)
12. Lemenetel a Hegyes.kőről (KZS)
13. Kis-kő felhagyott kőbányája (KZS)
14. A Tokodi pincéknél (KZS)
15. Pihenő a Kősziklán (SZZS)
16. Panoráma a Kőszikláról (KZS)
17. Bajóti-Öreg-kő, Baits-barlang (KZS)
18. Bajóti-Öreg-kő, Jankovich-barlang (KZS)
19. Bajóti-Öreg-kő (KZS)
20. Pihenő Péliföldszentkereszt felé (SZZS)
21. Péliföldszentkereszt (SZZS)
22. Péliföldszentkereszt kegytemploma (KZS)
23. Bajna, Sándor palota (SZZS)
24. Bajna, Sándor palota (KZS)
2008-04-08
Április 6-án 255 fő kerekezett végig a Margita 344,2 egyesület 30 kilométeres túráján. Az indulók két útvonal között választhattak: haladhattak az utóbbi években már megszokott útvonalon Szada érintésével, illetve a régi-új útvonalon a 30-as főúton közvetlenül Mogyoródra. A fóti templomnál a szokásos frissítő várta az érkezőket. A leggyorsabbaknak alig egy óra kellett a táv teljesítéséhez, a 3 órás szintidőbe pedig mindenki belefért. A túra egyben a Margita Kupa 2. futama volt. A következő ilyen esemény a K-100-80-50 lesz, ami május 4-én kerül megrendezésre. Minden kerékpározni szeretőt és Margita Kupa résztvevőt szertettel várunk oda is.
2008-04-08
Természetbarát egyesületünk, a Porszem Közösségi Műhely nem csak a természetjárást tartja szem előtt, hanem a természetvédelem területén is szeretne maradandót alkotni, és példát mutatni kicsinek és nagynak. A 3-as út mellett, Domony-völgy szomszédságában, a Csintovány-dűlőnél található a Petőfi-forrás, ahol szinte minden napszakban sorakoznak az emberek, hogy ihassanak a selymes ízű forrásvízből. A helyiek elmondása szerint itt állt meg szomját oltani a diák Petőfi is, Aszódról Gödöllőre tartva.
Korunk „természetes” velejárója, hogy szeretjük csak (ki)használni a dolgokat, közben a holnapra nem gondolunk. Majd veszünk másikat, máshonnan, ha netán elhasználódik, vagy éppenséggel elapad. A forrás környezete, így aztán „természetszerűen” elhanyagolt és szemetes. Mert amit nem kerítünk le, nem strázsál mellette egy non-stop biztonsági őr, az szabad préda? Hogy is van ez: mindenkié, tehát senkié???
Pont így festett ez a bőségesen fakadó állandó vízforrás és „kiépített” környezete. Árván állt ott és csak végezte a dolgát: táplálta mindenkiben az éltető erőt, aki belőle merített.
Megsajnáltuk, s célul tűztük ki tartós megóvását, rendbetételét. Ennek első megnyilvánulásaként március 29-én, 10h-ra összehívtuk tagjainkat, barátainkat, valamint felhívást helyeztünk ki a forrás mellé, ahonnan minden arra járó ember értesülhetett már jó előre a társadalmi munkáról.
Az előkészületeket egyesületünk teljes mértékben magára vállalta úgy, hogy (induló szervezetként) anyagi háttérrel és nagy csapattal még nem rendelkezik. Persze adódtak nehézségek, de rájöttünk, milyen igaz a mondás: a cél szentesíti az eszközt. Így minden szépen megadatott a várva várt napra.
„Bevallom, nagyon izgultunk, hányan leszünk, és hogy mit tudunk megvalósítani terveinkből. Szívünkben elégedettséggel nyugtáztuk: sokan vagyunk. A közösség ereje hatalmas, nem gondoltam volna.” (Dobos Csaba, a Műhely elnöke).
42 lelkes ember jött össze, gyerekek, felnőttek, idős emberek. Gödöllőről, a Galga-mente településeiről, a fővárosból. Rövid köszöntő után szétosztottuk a feladatokat egymás között. Voltak, akik a forrásvíz medrét takarították, vízelvezető árkot ástak, a környék szemetét szedték, virágot, fát, bokrot ültettek, készítették az ebédet, fát vágtak, fotóztak. Sokan most találkoztunk először, és mégis úgy dolgoztunk, beszélgettünk, nevettünk együtt, mintha legalább száz éve ismernénk egymást.
A munka gördülékenyen és gyorsan haladt. Az idősebb korosztály jó tanácsokkal látott el minket és óriási elszántsággal pucolták a forrás közvetlen környezetét, a gyerekek, szüleikkel karöltve szorgosan gyűjtötték a szemetet, az asszonyok, lányok – megosztva egymás között – készítették az ebédet és ültették a virághagymákat. Elültettünk r számos növényt, megpucoltuk az elburjánzott és elhalt fáktól, liánszerű növényektől, bokroktól a terepet. Dél magasságában csendesen elfogyasztottuk a megérdemelt ebédet. A csapat szinte egy emberként állt fel az asztaltól, hogy folytassa a forrás körüli tevékenységet. Újult erővel dolgoztunk tovább.
Három óra tájékán a tervezett munka végéhez értünk. Elkészült a harminc méter hosszú vízelvezető árok, összeszedtünk tizenöt köbméter szemetet. Megdöbbentő ez a mennyiség, amit embertársaink simán kiraktak a kocsijukból, s elegánsan továbbhajtottak.
Színes volt a felhozatal: WC ülőke, mosdókagyló, injekciós fecskendő és tűkészlet, komplett rendszámtábla-garnitúra, tejes zacskó, cukros zacskó, zacskó-zacskó, stb.
A prímet azonban két sokkal kisebb, s éppen ezért még inkább érthetetlen szemétféleség vitte el, nevezetesen a féldecis üvegek és a csikkek.
Dolgunk végeztével felállítottuk a figyelemfelkeltő, oktató jelleggel készített táblát, amely Arday Endre művészbarátunk kézimunkáját dicséri. A színes tábla magáért beszél. Illusztrációja azt üzeni, hogy az általad megteremtett szemétért Te magad vagy felelős, kedves embertársunk. A megoldás tehát a Te kezedben van, s nem a szemetesládák méterenként történő kihelyezésében.
A környezetkultúra megértésének első lépcsőfoka pontosan ez, hogy magaddal viszed a szemeted, s kijelölt helyeken, a megfelelő szemetesládákba helyezed el.
A természet él-hal érted… ugye érted?!
Hálás köszönet minden szorgos aktivistának, akik megtáltosodva a rend-teremtés szándékának közösségi szintű erejével megtisztították, és rendbe szedték a Petőfi-forrást és környezetét.
Köszönet illeti Hévízgyörk polgármesterét, aki lelkes szavakkal bíztatott az előkészületek idején bennünket, továbbá a konténerek kihelyezését és elszállíttatását biztosította, a hévízgyörki virág nagykereskedést, akik virághagymákat, bokrokat adományoztak, a Csintó csárdának és minden kedves dolgozójának, akik felajánlották kerthelységüket és segítették munkánkat.
Porszem Közösségi Műhely
Hévízgyörk, 2008 márciusa
2008-04-01