Július 10. és 13. között került sor a Margita 344,2 Turisztikai és Sportegyesület kerékpáros túrájára. A cél várak és más történelmi emlékhelyek megtekintése volt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és a határos felvidéki területeken; főleg olyanoké, amelyek II. Rákóczi Ferenc fejedelem életútjához köthetők.
A tíz résztvevő és a kerékpárok vonattal utaztak Sárospatakig; a sátrak, hálózsákok és matracok kísérőautón követték a kicsiny, de elszánt csapatot.
A sárospataki vár megtekintését követően Sátoraljaújhely érintésével Borsi felé vettük az irányt, hogy II. Rákóczi Ferenc születési helyénél tisztelegjünk a várkastélyban. Innen Nagykövesdre mentünk tovább; a festői várrom megtekintését követően Pácin érintésével – mivel itt már zárva találtuk a várkastélyban berendezett múzeumot – Karcsán, az Árpád-kori templomnál tartottuk a következő pihenőt. Sárospataki indulásunktól mérve 65 kilométer megtétele után Felsőbereckiben, a kempingben ütöttük fel sátrainkat.
A következő napon a kézi üzemeltetésű réven átkeltünk a Bodrogon és a füzéri vár aljáig tekertünk. A vár megtekintését követően Hollóháza felé egy 3 kilométeres erdei úton rövidítettünk, majd a községen túljutva Kéked felé haladtunk, ahol a várkastély körüljárása után a Hernád-parton ütöttünk tábort. Aznapi kerékpáros teljesítményünk 52 kilométer volt; Füzér előtt és Hollóházát követően emelkedőkkel tarkítva.
A túra harmadik napján földutakon tekerve haladtunk át az immár légiessé vált, csupán tábla jelezte államhatáron, így érkezvén meg Abaújnádasdra. Innen ismét műúton kerékpároztunk Kassáig, ahol a dómban II. Rákóczi Ferenc síremléke előtt tiszteleghettünk. Délutánra értünk Vizsolyba, megtekintvén az Árpád-kori templomot és Károli Gáspár Bibliáját. Hernádcéce községnél ismét a Hernád partján ütöttünk tábort – az egész napi, 73 kilométeres kerékpározást követően jólesett az úszás a folyóban.
A negyedik napra a boldogkői vár maradt, majd a Zempléni-hegységen átkelve Korlát megkapóan szép, kőfallal erődített gótikus templomára vethettünk egy pillantást. Sikerrel végigtekerve a Regécig tartó emelkedőt, a távolból tisztelegtünk a vár előtt, ahol a gyermek II. Rákóczi Ferenc négy éves koráig nevelkedett. Innen már lejtett az utunk Tolcsváig, végül 43 kilométer megtétele után Vámosújfaluban vonatra szállva elégedetten inthettünk búcsút a zempléni tájaknak. A nagy hőségben, de végül is szép időben teljesített túra során sok nagyszerű élménnyel gazdagodtunk.
Radó Gábor
2008-07-21
A várható nagy nyári melegek miatt július-augusztus hónapban rövidebb utakat terveztünk be. Július 5-én egy tavalyi évben elmaradt túránkat tartottuk meg.Személygépkocsikkal Százhalombattára utaztunk. Ott várt ránk Georgiades Évike, aki örömmel vállalta, hogy elkalauzolja csapatunkat a számára ismerős és kedves helyeken. Legelőször a Makovecz Imre által tervezett, Szent István tiszteletére 1996-ban felszentelt katolikus templomot (1. kép) néztük meg. Bár a plébánián hiába csengettünk, hogy belülről is láthassuk a templomot, azért a nagyméretű üvegportálon keresztül be tudtunk kukucskálni (2. kép). A Főtéren sétálva a következő látnivaló a Csodaszarvas-kút (3. kép) volt. Továbbhaladva a Szent István szobor, és a szépnek nem mondható Városháza mellett a Finta József tervezte református templomhoz (4. kép) értünk. A “csőcsorda” hídján átkelve értünk Batta egyik legszebb épületéhez, a XIX. sz. végén épült kastélyhoz (5. kép), mely ma a Matrica múzeumnak ad helyet. A múzeum – melynek neve a ma Dunafüred területén lévő római településről kapta nevét – gazdag anyagában az őskortól a bronzkorig mutatja be a régészeti leleteket, a vaskori rész berendezése most folyik. A múzeum kertjében nagyon jó állapotban lévő, értékes római-kori szobrok, síremlékek találhatók.
A múzeum meglátogatása után az Óvárosba mentünk, ahol talán utoljára láttuk a lebontásra ítélt téglagyárat. Itt található a bronzkori-vaskori földvár is. A szerb ortodox templomot (6. kép) sajnos csak kívülről sikerült megnézni. Ezután felfrissülni lementünk a Duna-partra (7. kép). Szintén az Óvárosban van a Régészeti Park (8. kép), melyben bronz- és vaskori házak, melléképületek és kemencék hiteles másolatai találhatók. Itt van a méltán híres 115. számú halomsír is, melyben szinte teljes épségben megmaradt a 80 cm magas tölgyfából készült sírkamra. Utunkat a Duna magaspartja felé vettük. Itt egy útkereszteződésben láttuk a betontámaszú villanyoszlop, kőkereszt, Szűz Mária-szobor fura elegyét (9. kép). Összekötve a kellemest a hasznossal többen vásároltak itt egy háznál sárga- és őszibarackot. Gyümölcsösök és napraforgó-mezők mellett gyalogolva egy igazán szép kilátóhelyre (10. kép) értünk, ahonnan Érd és Százhalombatta Duna-kanyarját csodálhattuk meg.
Ezután köves úton (állítólag kerékpárútnak épült, aminek aztán végképp alkalmatlan) Érd-Óvárosba mentünk. Az első műemlék, amit meglátogattunk a II. Lajos emlékmű volt (11. kép). II. Lajos kíséretével a mohácsi csata felé menet megállt Érden. Az emlékművön látható lenne még – ha nem lopták volna el – az Ákosházi Sárkány család címere, előtte egy római korból származó oroszlán fekszik. Ezt követően felmentünk a volt Sina-kastély mellvédjén kialakított kilátóhelyhez (12. kép), közben elhaladtunk a Kalot népfőiskolai emlékmű előtt. Az emlékművön egy bronzkönyv volt Kalot felirattal, de színesfém tolvajok egyszerűen nem hagyhatták ott. Az ország harmadik minaretjének (13. kép) meglátogatása következett. Az egykori dzsámiból (amely méretét térkő kirakással érzékeltetik, a mihráb fülkét vasbetonból építették fel) csak a minaret maradt fenn. Míg elmentünk a minaret gondnokáért, láttuk az 1734-ben épült Szent Sebestyén kápolnát (14. kép) is. Visszatérve a minarethez, természetesen felmentünk a sötét csigalépcsőn. A müezzinerkélyről szép kilátás nyílik a környékre.
Műemléki sétánk befejezéseképpen a Magyar Földrajzi Múzeumot (15. kép) látogattuk meg. Jelenleg a Magyar utazók és felfedezők kiállítás látható. Nagy élmény volt látni híres magyar utazók életútját bemutató tablókat, és azokat a tárgyakat melyeket utazásaikról hoztak. A múzeum a XIX. sz-ban épült Wimpfen-kúriában kapott helyet. A nagy kertben sok magyar felfedező szobrát láthatjuk, köztük dr. Sáska László (16. kép) isaszegi orvosét is.
Sok szépet láttunk a nap folyamán. Köszönjük Évikének a szakszerű vezetést.
Notter Béla
2008-07-09
Túránk kiindulási helyének kiszemelt Ceredre két autóval tizen, busszal hárman érkeztünk. Munka után indultunk. Szerencsére az utakon elviselhető mértékű volt a forgalom, ezért már hat órakor szálláshelyünkre értünk.Elfoglaltuk szobáinkat, a teraszon nekiláttunk a vacsora előkészítésének. Hajniék kocsijából elképesztő mennyiségű finomság került elő, többek között grillezésre váró mics is. Mindenki serénykedett, a lányok salátát készítettek, tálaltak, a férfiak fát vágtak, a tűzet gyújtottak. Közben befutottak a busszal utazók is, ők és csatlakoztak hozzánk. A finom vacsora után sétáltunk egyet a faluban, visszatérve a házba borozgattunk, beszélgettünk, lélekben készültünk a másnapi túrára.
Reggel 7 órakor keltünk. Reggeli után busszal Rónabányáig utaztunk. A S sáv jelzésen Matyó-lápa, Medves-csúcs felé, északi irányba indultunk. Az útról helyenként kelet, északkelet felé nagyszerű kilátás nyílt, így láttuk a Tajti-tavat is (1. kép). 3 km gyaloglás után elértük a Gortva-völgyet, de egyenlőre továbbmentünk, hogy megláthassuk azt a kis tavat (2. kép), melynek lefolyása képezi a Gortva-patak egyik ágát. A csapadékos tavasz ellenére most legalább 80 cm víz hiányzott belőle. Visszamentünk tehát a Gortva-forráshoz (3. kép). Meredek lejtőn lehetett megközelíteni a bővízű forrást, melynek jéghideg vize kicsit kénes, enyhén szénsavas ízű. Felfrissülés után megkezdtük utunkat a patak völgyében. Jelzés nincs, a meredek, helyenként szakadékos partoldalban hol a mederben lévő köveken, hol a mederből magasra kikapaszkodva tudtunk haladni. Lenyűgöző volt ebben a hamisítatlan őstermészetben gyalogolni (4-10. kép). Ezen a területen – talán a határ közelsége miatt is – fakitermelés nem folyik, a fák lábon halnak meg. Kb. 2 km-el később, a 23-as határkő közelében jobbról becsatlakozott a Szarufa-völgy, benne egy kis patak. Ettől a ponttól kezdve a Gortva-patak alkotja a határt, jobb oldala Szlovákia, bal oldala Magyarország. Egy szép vízesés (10. kép) tette még változatosabbá a tájat. Utunkat folytatva az völgy vadregényessége cseppet sem lett szerényebb, jobb oldalon meredek fal miatt többször kényszerültünk a mederbe (11-12. kép). A 22-as határkő után a patak végképp búcsút vett Magyarországtól, és Tajti (Tachty) felé vette az irányt. A falu szélén egy gáttal megfogták a vizet, nagy tó keletkezett (14. kép).
Tajti kocsmájában megkostoltuk a barna sört, sokan pedig a fagylaltot. Ezután Ceredre gyalogoltunk. Ez volt a nap legrosszabb szakasza, nagy melegben egy árva fa árnyéka sem enyhítette a hőséget. Cereden megnéztük a XVIII. században épült fazsindelyes haranglábat (15. kép), majd megebédeltünk. Este még sétáltunk a faluban, de látszott a társaságon a kalandtúra fáradtsága, így korábban tértünk nyugovóra.
Vasárnap reggel ismét Rónabányára mentünk, de most onnan déli irányban, Szilváskő volt a cél. Első látnivalónkat, a hegy északi oldalán lévő bazaltömlést gyönyörű bükkerdőn keresztül értük el (16. kép). Sárga háromszög jelzésen értük el a kilátópontot (17. kép), ahonnan nagyon szépen látszottak a környező hegyek, a Mátra, sőt még a Börzsöny is. Szilváskő tetejét mély hasadékok szabdalják (18. kép). A S+ jelzésen a hegyet szinte körüljárva érünk el a 20 méter magasságot is elérő bazaltömléshez (19. kép).
Szilváskő keresztül-kasul járása után Somoskőre (20. kép) mentünk, ahol – mi sem természetesebb ennél – a várat, a Petőfi-kunyhót és a híres bazaltorgonát néztük meg. A várba jutásért felnőtteknek 35 koronát (vagy ennek megfelelő értékű forintot) kell fizetni. A részben helyreállított várból szép kilátásban lehet részünk, a testvér/Salgó/vár (21. kép) átellenben elérhető közelségben látszik. Pár tucat lépcsőfokon lefelé haladva elérjük a bazaltzuhatagot (22. kép), majd további lépcsőzés után a Kőtengert (23. kép).
Karancs-medvesi barangolásunk után Kishartyánba utaztunk, hogy megismerjük a Kőlyuk-oldalt (24. kép). A 300 méter hosszú, 30-50 m magas homokkőfalban egy több helyiségből álló – monda szerint – remetebarlang is található. A barlang “ablakából” idilli cserháti táj tárul elénk (25. kép). Hazafelé a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzeten keresztül utaztunk.
Összegzésképpen kijelenthetjük, hogy szép, élményekben gazdag hétvégét töltöttünk el.
Szöveg és kép: Notter Béla
2008-07-01