Archívum: 2008-10
Mai túránk során igazán szerencsénk volt az őszi időjárással, meleg, napsütéses időben kerestük fel a Bér feletti Nagy-hegyet, valamint a kettős kúpú Szanda-hegyet, a Cserhát vulkanikus részén. Igazi vénasszonyok nyara köszöntött be, a fák, a cserjék már legszebb őszi formájukat mutatták. Kissé elhanyagoltuk az utóbbi években a Cserhátot, pedig nincs is túlságosan messze környékünktől. Reggel a buszon 44 főt számoltunk össze, a részvétel átlagosnak tekinthető. Sötétben indultunk el Százhalombattáról 6 órakor, Budapestet érintve Szirákra buszoztunk. Az előzetesen kiírt túraútvonalat 3km-el megrövidítettük, így kihagyva az aszfaltúton történő gyaloglást, a Szirák-Vanyarc közötti műútról történő leágazástól, a zöld jelzésen kezdhettük meg a mai napi túránkat. Mivel a rövid túra hossza is lerövidült, a könnyebb túrát választóknak fel lett ajánlva a sziráki Teleki-Dégenfeld kastély felkeresése, valamint Szandavár megmászása. A 19 rövid túrát választó élt is ezzel a lehetőséggel.
Útvonal 1: Szirák (160 m, Z)–Mész-hegy (Z)–Nagy-hegy (403m, Z)–Filagóra-hegy (Z)–Peres-hegy (402 m, Z)–Szandavár (529 m, OKT)–Becske (220m, OKT)
Túratáv: 24 km
Emelkedő: 500 m
Útvonal 2: Szirák (160 m, Z)–Mész-hegy (Z)–Nagy-hegy (403 m, Z)–Bér (180 m, Z+)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 300 m
Negyed 9-kor az Egresi-erdő csertölgyei között gyalogolt a komplett csapat a Mész-hegy csúcsa felé. A túra elején méretes őzlábgombákat találtak a szerencsések. Átkelve az erdőn, a Dutka-hegy legelőjén haladt a jelzésünk, az erdőszéli vadrózsa, galagonya és kökény vörös és kék terméseitől, a sárguló levelektől kisérve. Nagy terület látható be erről a szakaszról. Felsőegrespuszta után ismét cseres erdő következett, majd Nagy-hegy előtt a hazai flórába meghonosodott akác. Hihetetlenül elszegényedik akác alatt a flóra, jóformán csak egy-két fűféle bírja ki az akácok uralmát! A zöld háromszögjelzést elég nehezen találtuk meg, ösvény abszolút nem volt, fától-fáig haladtunk egy ideig. Kiérve Nagy-hegy csúcsára, gyönyörű panorámában volt részünk. Több mint 180 fokban lehet körbe tekinteni, távolban a jellegzetes kettős kúpú Szanda-hegy is látható, az odavezető utunkkal. Az andezit oszlopok itt a felszínen vannak, majdnem vízszintes helyzetben. Több mint félórát töltöttünk itt el, az utolsóknak is lehetőséget biztosítottunk a nézelődésre.
Igen meredeken kellett leereszkednünk a zöld jelzéshez. Közben még megnéztük a csúcs alatti andezit oszlopokat, sajnos a fák, a bokrok már eléggé benőtték a falat. Bal kéz felé hatalmas kőtenger alakult ki a gerinc alatt. A sziklákon rengeteg pikkely páfrány találta meg a kedvező életfeltételeit. A zöld keresztjelzést elérve szétvált a csapat, a rövid túrásaink a keresztjelzésen lesétáltak Bérre, ahonnan autóbusszal visszamentek Szirákra. Mi a Bér-patak mellett tovább gyalogoltunk a zöldön, jobbról megkerülve a Nagy-Mulató-hegyet. Elhagyva az erdőt, ismét nyílt terepen kellett gyalogolni a kicsiny Bér-patak felett. A már régen lakatlan Csobánkapusztánál elnéztük a jelzést, nem keltünk át a patak túloldalára. Tanulmányozva a térképünket, úgy döntöttünk, maradunk a jobb oldalon, a jelzés 1km után úgyis visszajön erre az oldalra. Jól kalkuláltunk, a megkerült zöld jelzésen majd 90 fokos kanyart leírva, felkapaszkodtunk a 402m magas Peres-hegyre. Itt ledőltünk 20 perc pihenőre a nagyon kellemes, napos időben.
1,5 km gyaloglás után veszítettünk egy kis szintet, de kiérve az erdőből, előttünk feltűnt Szandavár romja. A középkori eredetű várat a keleti 528 m magas csúcsra építették. A középső és a nyugati csúcsot már hosszú évtizedek óta bányásszák, andezitet fejtenek itt. A vár első írásos említése alapján a XIV. században építették. A középkorban különböző főúri családok birtokolták a hozzá tartozó falvakkal együtt. A törökkorban fontos szerepet töltött be a védelmi rendszerben, a Fülek-Buda között sorakozó várak füstjelzéses tájékoztatásban. Sokszor cserélt gazdát ez a meredek sziklán épült vár. A törökök 1548-ban foglalták el a gyengén védett várat, amelyet három év múlva szereztek vissza a magyarok. Hol a török kézen, hol a magyar kézen volt a vár, míg végül is felgyújtották. A várból napjainkra nagyon kevés falrész maradt meg, a torony egyik fala, ezen kívül két vízgyűjtő medence, néhány alapfalmaradvány. A nyugati 545 m magas csúcsot egykor földvár uralta.
A vár alatti nyeregből kemény kapaszkodóval értünk fel a romhoz most már az OKT nyomvonalán. A csúcsról remek kilátás nyílik, a várromból ellátni az Alföldre, a Budai-hegyekig, a Börzsönyig, a Mátráig, a Karancsig. Szinte a teljes történelmi Nógrád megye területe látható! Igen szép volt továbbra is az idő, több mint félórát töltöttünk el a csúcson bámészkodással, napozással. Közben a rövid túrásaink is felértek a csúcsra, éltek a felkínált lehetőséggel. A vár környéke, mintegy 20 hektár védetté lett nyilvánítva, a geológiai értékei és a flórája végett. A vár alatt közvetlenül andezit orgonák találhatók, az oszlopok délről észak felé dőlnek. Sajnos nem építették még ki a tanösvényt, pedig nagyon látványos a Várhegy környéke!
Elhagyva a csúcsot, az OKT útvonalán elindult a komplett csapat Becske irányába. Erdőben vezetett az utunk, a másik csúcs alatt levő kőfejtő közelébe. Kissé meglepődtem, hogy művelik ezt a bányát, legalábbis a belépni tilos táblák szerint. Azért egy pillantás erejéig benéztünk páran a bányaudvarba, innen látható volt Szandavár romja. A Bányatelep házain az enyészet munkálkodásának nyomai láthatóak. A házak elhagyatottak, betört ajtók, ablakok jelzik a pusztulást. A megbontott sziklafalon jól láthatóak a különböző andezit formák, szép fotókat lehetett készíteni. A kis kitérő után folyamatosan lefelé haladtunk, elérve egy kis nyeregbe, visszatekintve a Szanda-hegyi kőfejtő mellett a Berceli-hegy andezit bányája is feltűnt. Becskére leérve félórás büfélátogatás következett, majd elindultunk hazafelé. Erdőkertesbe már szürkületkor értünk be, itt lesz megszervezve a novemberi Megyebál.
Nagyon szép napunk volt, a túra is jól sikerült. Legközelebb november 8-án fogunk túrázni a környékünkön, a Biai hegyekben.
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és József László (JL) készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a MOL Nyrt. Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának honlapján is megtalálható.
http://www.termeszetbaratok.hu
01 Őszi színpompában az erdő (JL)
02 Nagy-hegy cseres tölgyese (KZS)
03 Nagy-hegy andezit sziklái (KZS)
04 Nagy-hegy megszállása (JL)
05 Panoráma a Nagy-hegyről (KZS)
06 Nagy-hegy andezit orgonái (KZS)
07 Nagy-hegy alatti andezit kőtenger (JL)
08 Távolban a Szanda-hegy (JL)
09 Közeledünk a Szanda-hegyhez (KZS)
10 Kapaszkodás a várromhoz (KZS)
11 Fenn a csúcson (KZS)
12 Panoráma a Szandai várromtól (JL)
13 Szanda várának falmaradványai (JL)
14 A vár alatti andezit oszlopok (JL)
15 Szandai kőfejtő sziklafala (KZS) (JL)
2008-10-22
Nagy érdeklődés előzte meg ezt a túránkat. Éppen ezért – ismerve a Cserhát „jó” turistajelzéseit – másfél hete bejártuk az útvonalat. Azt hiszem jó döntés volt, mert a mostani 15 km-el szemben akkor az útkeresés kitérői miatt 22,4 km-t tettünk meg. Szinte minden kereszteződésben be-bementünk pár száz métert, aztán kizárásos alapon elindultunk – végül is mindig – a helyes irányba.
Fél nyolcas isaszegi és háromnegyed nyolcas gödöllői találkozó után 5 kocsival indultunk. Szirákra elég korán megérkeztünk, legalábbis ahhoz képest, hogy buszunk 9 óra 16-kor indult Bérre. Ugyanevvel a busszal három túratársunk közvetlenül Pestről jött, velük együtt összesen 26-an lettünk. A buszvezető annak rendje és módja szerint bezsebelte a viteldíjat, de jegyet – ez már szinte természetes – nem adott. Ilyen esetben általában az utassal összekacsintva kevesebb viteldíjat számol fel, de a mi esetünkben nem így történt. Igazságérzetemet bántotta a dolog – no nem azért, mert nem adott kedvezményt, hanem hogy egyáltalán nem adott jegyet – , ezért megpróbáltam leszállás után a sofőrrel beszélni, de azonnal elvonult a busztól és hangos mobilozásba kezdett. Ezt már nem volt türelmem kivárni, a többiek után eredtem.
Zöld kereszt jelzésen indultunk. A katolikus templom mellett elhaladva a Bér-patakkal párhuzamos irányt felvéve hagytuk el a falut. Kényelmes úton másfél kilométer után elértük a Z jelzést, azon folytattuk utunkat. Az első komolyabb emelkedő ezután következett, meg kellett mászni a Nagy-hegyet. Mikor viszont felértünk Európa egyedülálló természeti látnivalója várt ránk. Fenn voltunk a híres andezitömlésnél. Azért egyedülálló ez a képződmény, mert az andezitorgonák nem függőlegesek, hanem homorúan ívesek. Nagyon nehéz elképzelni, hogyan alakulhatott ez így ki, de kételkedésünk cáfolata volt a látott csoda. Hosszan időztünk itt, minden oldalról körüljárva az ömlést. Mikor továbbindultunk, hamarosan a hegytetőre értünk, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt egyrészt a Berceli- és a Szanda-hegyre, másrészt a Sas-bérc felé. A bejárás során kitapasztalt úton – az eltévedési lehetőségeket ezennel kihagyva – jól haladtunk. A csodás őszi fények szebbé és könnyebbé tették az utat, helyenként szép kilátásban volt részünk a Cserhát lágy dombjaira, mögötte pedig a Mátra vonulatára. Az andezitömléstől számítva 5,2 km után a Mész-hegy aljába értünk. Innen ágazik ki a Z kereszt jelzés és megy Vanyarcon keresztül Galgagutára. Az erdőszélen egy nagy pihenőt tartottunk és az elfogyasztott ételen felerősödve folytattuk utunkat. Úgy kellett az idővel gazdálkodni, hogy legkésőbb fél négyre a sziráki kastélyhoz érjünk, tudniillik leleveleztem – és a bejárás során személyesen is megbeszéltem – hogy idegenvezetővel a kastélyt végigjárhatjuk. Még több mint két km-t erdőben haladtunk, majd kihagyhatatlanul országúton kellett mennünk fél km-t. Ezután csak térképen szereplő jelzéseken a kastélyba mentünk.
Bejelentkezés és a belépők megfizetése után kedves idegenvezetőnk kalauzolásával felmentünk a díszterembe. Itt mindent elmondott a kastélyról, amit arról érdemes tudni. Végigjártuk az emelet több helyiségét, majd a kastély kertjében élveztük a délutáni napsütés fák között beszűrődő fénypásztáit.
Evvel véget ért kirándulásunk. Ragyogó őszi időben, sok szép látnivalóban volt részünk.
Kép és szöveg: Notter Béla
2008-10-21
Mai túránk a Börzsönybe vezetett, ez évben már másodszor kerestük fel az Északi-középhegységünk nyugati tagját. A meteorológia felhős, napos száraz időt jósolt szombatra, de nekünk csak a felhős, száraz idő jutott. Túrázni egyébként azt lehet mondani, kellemes volt az idő, fotókat készíteni már nem annyira. 38-an jöttek el túrázni, a megszokotthoz képest kevesebben. Ez valószínűleg a szüretnek köszönhető. Majdnem sötét volt még, mikor elindult az autóbuszunk hatkor Százhalombattáról. Új sofőrt kaptunk, elég nehezen találta meg Százhalombatta központját. Az előzetesen kiírt kis túra útvonalát megváltoztattuk, könnyebb útvonal lett megálmodva nekik.
Útvonal 1.: Nagybörzsöny (210m, K, P)–Magyar-völgy (K)–Bányapuszta (K)–Pintér-hegyese (656m, P+)–Kis-Hideg-hegy (663m, P+)–Nagy-Hideg-hegy (865m, P+)–Magas-taxi th. (P)–Taxi-nyiladék (P)–Királyrét (P)
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 800 m
Útvonal 2.: Királyrét (K+)–Vasfazék-völgy (K+)– Magas-taxi th. (P)–Taxi-nyiladék (P)–Királyrét (P)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 300 m
Fél 9-kor már Nagybörzsönyben voltunk, a románkori Szent István templomnál. Kevés falu büszkélkedhet két románkori templommal. Az egyhajós, félköríves Szent István templomot a XII-ik században építették. A tatárjárás után újra kellett építeni, ezt az állapotot tükrözi a ma is látható épület. A XV-ik században fallal vették körül a templomdombot. A másik románkori templom a német bányászok által a XIII-ik században épített Bányász-templom. A XV-ik és a XVI-ik században átépítésre került. Az ország legidősebb orgonája található itt, az orgonát a XVII-ik században készítették. A főhomlokzat csúcsíves bejárata felett 1417-ből származó bányászcímer látható. Mindkét templomot csak kívülről tekintettük meg, a korai időpontra való tekintettel még zárva voltak. További látnivalók is vannak Nagybörzsönyben: a Szent Miklós barokk katolikus templom, az evangélikus templom, Tájház, Vízimalom, Kókai Géza fafaragás kiállítása.
A rövid ismerkedés után, 9 órakor már elhagytuk a falu szélső házait, a kék jelzésen a Magyar-völgyben gyalogoltunk a patak mentén. 24-en választották a hosszabb túrát, 14-en visszabuszoztak Királyrétre, a rövidebb túra megtételére. Hamar beértünk az erdőbe, itt vált el tőlünk a piros jelzés, mely a Salgóvár 715m magas csúcsára vezet fel. A mi utunk kényelmesen emelkedett, jól járt erdészeti út volt. A jelzést néha ugyan közvetlenül a patak mellett vezették, de értelmetlen volt a nehezen járható ösvényt választani, mi inkább a földutat használtuk. Altáró vadászháznál elhaladtunk a Katalin forrás mellett, a foglalt forrás vize elapadt. Az út minősége rosszabb lett, de továbbra is tempósan haladt csapatunk. Banyapusztai vadászháznál tartottuk meg első rövid pihenőnket. Amint ismét elindultunk, egy kerítésen kellett volna átmásznunk, mi helyette a kis völgy másik oldalát választottuk. Nem volt szerencsés választás, mivel ösvényünk egy idő után eltűnt. Küzdelmesen kapaszkodtunk ki a Pintér-bércre, a jelzett úttól 200m-re.
Gyors tanácskozást követően megváltoztattuk az eredeti útvonal tervünket, a piros keresztjelzés helyett a kicsit hosszabb, de általunk még be nem járt kék háromszögjelzést és a kék keresztjelzést választottuk Nagy-Hideg-hegy elérésére. Hatalmas kanyarokat írt le az ösvényünk, amint a hegy oldalában kerülgette a kis patak völgyeket. Néhány helyen igen meredek volt a hegyoldal és görgeteges, eléggé oda kellett figyelni a lépéseinkre, nehogy valaki a völgy aljába találja magát egy rossz lépés miatt! Nagyon szép bükkösök találhatók errefelé, némelyik fa már őszi kinézetét mutatta, elkezdett sárgulni a levélzetük. Két helyen is kidőlt bükkök akadályozták az előrejutást, a meredek hegyoldal próbára tette a csapatot az akadály leküzdésében. A Fekete-patak keresztezésénél páran megtagadták a továbbmenetelt, leültek ebédelni. Tovább oszlott itt a csapat, páran továbbra is a kék háromszögjelzést választották, Oltár-kő érintésével gyalogoltak fel a főgerincre, a nagy-hideg-hegyi turistaháznál beszéltük meg velük a találkozást.
Továbbra is a Fekete-patak mentén haladtunk, a völgy vége felé igen meredekké vált az ösvény. Majd négykézlábas menetben értük el a főgerincet, turistautak keresztezésénél. Egy nemrégen Szent Istvánnak felállított fakereszt volt 50m-re a csomóponttól. 1km múltán, egy kis emelkedő árán felértünk a Nagy-Hideg-hegyre. Kellemetlenül huzatos volt a csúcs környéke, a turistaház szélvédett oldalában telepedtünk le. Mint általában, sokan voltak a turistaház környékén. Az is igaz, hogy nem mindenki bakancsos turista közülük, hiszen bérelt busszal is fel lehet jönni a turistaházhoz. Bent a házban már fűtöttek, igen meleg volt a levegő. Inkább kint maradtunk, forralt bort lehetett kapni, jól esett a meleg ital. 20 perc múlva befutott az Oltár-kő különítményünk, ismét együtt kezdtük meg a maradék táv megtételét. A kék keresztjelzésen negyed óra alatt elértük a Magas-taxi turistaházat. Úgy tűnt, bezárták, bár erről nem győződtünk meg, kereszteztük a rétet, majd a piroson megkerültük a Magas-tax 740m magas csúcsát. A hegy megkerülése után rátértünk a Taxi-nyiladékra, ettől kezdve szinte nyílegyenesen délkeleti irányba gyalogoltunk Királyrét felé. A Királyrét felett magasodó Vár-hegy már messziről mutatta a túra végpontját.
A rövid túrásaink már vártak ránk, annyi időnk még maradt, hogy egy sört megigyunk. Jó két óra alatt hazaértünk, a hazafelé tartó út általában rövidebb, mint a reggeli buszozás. Mindenki világosban ért haza. A következő túránk Cserhát hegyeibe vezet, időpontja 2008. október 11.
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), József László (JL) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is megtekinthető. http://www.termeszetbaratok.hu
01 Nagybörzsöny, Szent István románkori templom (KZS)
02 Nagybörzsöny, Bányász-templom (KZS)
03 Bükkirtást keresztezve (KZS)
04 A hegy oldalában vezető ösvényen (KZS)
05 Tornaóra a kidőlt bükkfán (JL)
06 Szép bükkösben halad a csapat (JL)
07 Ez a bükkfa már a taplógombáké (JL)
08 A kék háromszögjelzésen (SZZS)
09 Átszűrődő fényben a Nagy_Hideg-hegy sípályája (KZS)
10 Oltár-kő környékén (SZZS)
11 Nagy-Hideg-hegy, turistaház (SZZS)
12 Magas-taxi turistaház (SZZS)
13 Naszály ködös körvonala (JL)
14 Közel Királyréthez (JL)
15 Királyrét, végállomás (SZZS)
2008-10-07
Idén először rendezte meg a Piliscsabai Természetjáró Kör (PI-TE) a Piliscsabai Negyvenesek teljesítménytúrát. A túra a hosszabb távok mérete mellett, arról kapta nevét, hogy a szervezők közül négyen idén ünneplik negyvenedik születésnapjukat.Többféle táv közül lehetett választani a túrázó kedve és felkészültsége szerint. A legrövidebb táv az Iluska 6 (táv: 6km) nevet kapta, mely a közelben lévő – jelenleg sajnos elapadt – Iluska forráshoz kalauzolta el az elsősorban kisgyermekes családos résztvevőket.
A középtáv a Piliscsabai 20 (táv: 20,8 km) elnevezést kapta, mely Piliscséven keresztül vezette a túrázókat Klastrompusztáig az Országos Kék Túra útvonalán, majd onnan a Csévi-nyergen keresztül az Iluska forráson át tért vissza Piliscsabára.
A legmerészebbek pedig a hosszútávnak, a Piliscsabai Negyvenesek L-nek (39,1 km), vagy a leghosszabbnak, az XL (táv: 44,1 km) fantázianévvel ellátott változatnak vághattak neki. Ezeknek útvonala a 20 km.-es távon felül az Iluska forrás után átkalauzolta a résztvevőket a Budai-hegység Fokozottan Védett Természetvédelmi Területére. A leghosszabb táv különlegességét az adta, hogy olyan környékbeli látványosságokat mutatott be, amelyek nagy részéhez nem vezetnek jelzett turistautak, azonban feledhetetlen élményt nyújtanak az arra járóknak. Ezen kitérők alkalmával megtekinthetőek voltak a Legény-barlang, a Klotild-barlang, a Sas-szikla, a Piliscsabai Gomba, valamint az Ördögoltár.
Sajnos az időjárás nem fogadta kegyeibe a résztvevőket. A túra előtt több napig esett az eső, így bizony volt, ahol nagy sár alakult ki. Ennek ellenére 258 induló vett részt a rendezvényen az egész kicsiktől az idősebb korosztályig, és valamennyien lelkesen gyűrték maguk mögé a kilométereket.
Minden induló egy itinert kapott a rajtban, mely tartalmazta az útvonal részletes leírását, térképet, és a fontosabb tudnivalókat. Az előírt ellenőrzőpontokon a megjelenést pecsételéssel kellett igazolni, ahol a túrázók egyben frissítőket is kaptak (folyadék, müzli szelet, gyümölcs, tea, stb.) A célban a jól megérdemelt oklevél és kitűző mellett zsíros kenyér, meleg tea, és további ellátmányok várták a megfáradt turistákat.
Sok pozitív visszajelzés érkezett a túra szervezői részére. Sokan jelezték, szeretnék, ha jövőre is létrejönne ez a rendezvény. A Piliscsabai Természetjáró Kör igyekszik jövőre is megszervezni ezt a teljesítménytúrát, ahová – remélhetőleg kellemesebb időjárási körülmények között – szeretettel várnak majd mindenkit kora ősszel.
További információk a túrával kapcsolatban a pi-te.maze.hu weboldalon érhetőek el.
Herhof Attila
PI-TE
2008-10-03