2010. március. 28.
Az éves túratervünknek megfelelően, immár hagyományosan, március utolsó vasárnapján a Pest Megyei Természetbarát Szövetség megrendezte városismereti versenyét. Idén a verseny Budapest VIII. kerület Józsefváros egy részének megismerésére irányult.
A start és a cél a Corvin Mozi épületében volt, mely épület és környéke szinte kínálta a feladatokat.
A verseny területe 3 részre lett osztva, melyet egy vaktérképen ábrázoltak, piros színnel megjelőlve. A kérdések is e szerint lettek csoportosítva: belső Józsefváros, Baross utca és környéke, Üllői út és környéke. Ez a csoportosítás egy kis könnyebbséget jelentett a keresésben. A holtverseny eldöntésére kapott plusz kérdések már bárhol lehettek az utunk során. A szakaszokat tetszőleges sorrendben járhattuk végig. A beérkezés szintideje 5 óra volt.
Szakosztályunkat két csapat képviselte, DUFI 1 (Reszler János és jómagam) és DUFI 2 ( Kovács István). Indításnál térképet és feladatlapot megkaptuk. Maximális pont, holt verseny elbírálásához max, 5 pontot lehetett összegyűjteni. A szintidőn belül beérkezetteket kiértékelték.
A verseny kicsit szeles, hűvös időben indult, de lelkesedésünket nem hűtötte le, és kitartásunkért a napocska is kibújt, ragyogó tavaszi idő lett.
Élveztük a játékot, a sok szépet, néhány új dolgot is, amit felfedeztünk, amire rácsodálkoztunk.
Valamennyi kérdésre megadtuk a választ, bizakodva mentük be a célba.
Mindkét csapatunk szintidőn belül teljesített. Beérve a célba, ahol rögtön kiértékelték adott válaszainkat. Sajnos kiderült, hogy nem voltunk elég figyelmesek, két kérdésre adott válasznál a felírat első sora lemaradt (mivel benne volt a kérdésben, úgy gondoltuk, hogy nem kell megismételni), így 2 pontot levontak teljesítményünkből. Csapataink így is szép teljesítményt nyújtottak
DUFI csapat 69+5 (VI. helyezés) az DUFI 2 csapat 66 + 3 (XVII. helyezés) pontot szerzett. Jutalmunk oklevél volt, és minden csapat tagnak egy nagy tábla csoki járt.
A versenyen összesen 20 csapat indult, a maximális pont 71+5 volt. Ezt egyik csapat sem érte el.
Georgiades Gábornénak, Évikének őszinte köszönet jár a nagyszerű rendezésért, és köszönet jár segítőjének, Orbán Zsuzsának (aki szintén szakosztályunkat képviselte.) Reméljük, hogy ezt a hagyományosan jó szokását megtartja Évike, és további versenyeket rendez Budapest más kerületeiben és Pestmegye kis városaiban, településein. Ezeken a versenyeken, amit inkább játékos vetélkedőn neveznék, csak tanulni lehet, rácsodálkozni, hogy mennyi szépség, érdekesség, emlék van, szép hazánkban, megyénkben, fővárosunkban. Lehet, hogy nap-nap elmegyünk mellette anélkül, hogy észrevennénk, meglátnánk. Hiányt pótol az ilyen verseny.
A beszámolóhoz néhány képet mellékelek a megtalált emlékekről, a teljesség igénye nélkül.
Kutasi Zsuzsanna túravezető 
2010-05-05
Március 20-án került megrendezésre a Ráckevei Gyalogjáró 25 és 40 km hosszúságú teljesítménytúra, melynek 26,8 km–s távját teljesítettük szakosztályunk képviseletében.
A rajtnál (Ady Endre Gimnázium ebédlője) elintézve a jelentkezési formaságokat, kezünkbe az útleírással elindultunk hármasban (Mócsai Barbara, Folti kutya és jómagam), hogy bebarangoljuk a Csepel sziget kijelölt szakaszát. A túra szintideje 7 óra volt. Szép, napsütötte tavaszi napban indultunk.
A túra útvonala nem csak kijelölt turistaúton haladt, ám részletes leírást is kaptunk róla. Ráckeve utcáin haladva jutottunk ki a városka szélére, ahol elértük a szántóföldeket. A földeken már elkezdődtek a tavaszi munkák, a természet is feléledt, jó néhány mezei nyulat is látunk futkározni. Sajnos nem jöttek elég közel, így a fotókon csak a mi szemünk fedezi fel. Hamarosan elértük az első ellenőrző pontot, ahol csokit és innivalót kaptunk. Folytattuk tovább utunkat, amíg el nem értük a Nagy-Duna gátat. Ezen az ellenőrző ponton a pecsét mellé piros almát kaptunk. Innen a gáton mentünk tovább Lórévig. Utunkat nyíló hóvirágok, barkák kisérték és ragyogóan sütött a nap. Egyre több ruhadarab került le rólunk. Út közben egy lovas is elvágatott mellettünk, amit a kutyánk igen csak rossz néven vett és mérgesen megugatta a lovat. Fél úton, a gáton ismét ellenörző pontot értünk el. Itt saját ujjlenyomatunkkal igazoltuk ott létünket.
Lórévet elérve a Zichy kápolnánál vártak újra a pontőrök és az ásványvíz, ami ebben a melegben nagyon jól esett. A kápolna szépen helyre van állítva kívülről, belső részén történelmi fotó kiállítás volt, nem eredeti rendeltetése szerint használják. Lóréven átmenve megcsodáltuk a főként szerb nemzetiségűek lakta falucska templomát (sajnos bemenni nem lehetett) és áthaladva rajta számba vettük a víztoronyokat. Ezen a szakaszon közel-távolban 9 db víztornyot fedezhetünk fel. Közben beértünk egy kedves kis településre, Szigetbecsére. A falu közepén kis tavacska, körben sétánnyal, padokkal. Az egész falu tiszta, virágos és nagyon vendégszerető. Szép a művelődési háza, az ellenőrző pont az André Kertész Múzeumnál volt, ahol lehetőségünk volt a fotóművész kiállítását is megtekinteni. A Múzeum kedves kis tárlatvezetője átadott nekünk egy kis ismertetőt, a faluval kapcsolatban. A faluhoz tartozik még egy holtág szigete is, melyen tanösvény vezet. A magaslesen az igazolást is megejtettük. Innen már a ráckevei Duna-ág gátjára vitt az út, irány vissza Ráckeve. A gátról néhány km után letérünk a Duna partjára, ahonnan a sok szép házacska mellett horgászokat is látunk és feltűnt az Árpád-híd kecses íve is. Jó volt sétálni a parton (a szintidőnkbe még belefértünk) és nézelődni. Nagyon tetszett ez az Árpád ivadéki város. Jó atmoszférát áraszt és történelmi múltját, őrzi, vigyázza. Még egy ellenőrző pont és beértünk a célba, szintidőn belül, az Ady Endre Gimnázium ebédlőjébe. Oklevelet és szép kitűzőt kaptunk, Természetesen a szokott zsíros kenyér és a finom tea sem hiányzott és egy nagy láda alma is a beérkezőket várta.
Ez a nap is hasznosan telt el új ismeretet szereztünk és megismertük hazánk egy kis kedves darabját közelebbről. Hazafelé elolvastuk a rendezők által adott ismertetőt a felkeresett településekről. Jól szervezett teljesítménytúra volt, köszönet a rendező Ady Endre Gimnázium és Szakközépiskola tanárainak, diákjainak és a Terepnyüvő Menőmanók Természetjáró szakosztályának.
A beszámolót és a mellékleteket: Kutasi Zsuzsanna túravezető készítette
2010-05-05