Archívum: 2008-09
Szeptember 20-án esőre hajló időben gyülekeztünk Isaszegen 7 órakor. A baljós előjelek ellenére mégis bizakodóak voltunk, annál is inkább mert első programunk a márianosztrai kegytemplom meglátogatása volt. Itt egy kis imádsággal rá lehetett segíteni a már hagyományosnak mondható eső-elkerülő szerencsénkre.
De térjünk vissza az út elejére. Személygépkocsikkal mentünk kirándulásunk kiindulópontjára. Az isaszegi találkozó után átmentünk Gödöllőre és találkoztunk az ott gyülekező társainkkal. Útközben még Verőcén is megálltunk, ahol a Pestről vonattal érkezőket vettük fel. Így aztán kialakult a végleges csapatszám, 18 fő.
Telefonon előre egyeztettünk időpontot a Plébániahivatallal. Kedves meglepetés volt számunkra, hogy a megbeszélt időpontban a kapuban várt ránk az 1352-ben épült templom szerzetes-papja, Csanád atya. Leültünk a padokba és meghallgattuk a templom történetét, a pálos szerzetesrend viszontagságait alakulásuktól napjainkig. A szentély gótikus csúcsívei ma is híven őrzik az alapításkori állapotot, a többi rész az 1719-38 közötti újjáépítéskor kapta mai formáját. A templom megtekintése után körbejártuk a zárt belső udvart, melyet a rendház (és részben a börtön) fog közre.
Ezután visszatértünk kocsijainkhoz, és mielőtt útra keltünk végigkínálgattuk egymást mindenféle csemegékkel (sütemény, őszibarack, szőlő, must). Bár ez utóbbiból az erdő távolsága miatt többen csak módjával mertek inni. A falut a P kereszt és a Z jelzésen, a Miklós utcán hagytuk el. A jelek szétválásánál kis keresgélés után megtaláltuk a Z jelzés folytatását. Az út folyamatosan emelkedett. Az előző napi esőzések ellenére az út egyáltalán nem volt csúszós. Közel három kilométer megtétele után a Kopasz-hegyre felvezető kereszteződéshez értünk. A kitérő alternatívaként szerepelt a programban, de szinte kivétel nélkül mindenki feljött a csúcsra. Meg is érte a fáradtságot. Teljes körpanorámában volt részünk. A Dunakanyar három részletét is láthattuk, aztán a a túlparton a Visegrádi-hegységet, a Magas-Börzsönyt, nyugat felé szép vulkáni kúpokat (Nagy-Galla, Zuvári-hegy). Igaz ígértem Ipoly-látást is, de ez nem jött be, csak az Ipoly-medence látványához volt szerencsénk.
Visszatérve a zöld jelzéshez, hol kicsit lefelé, de inkább mindig emelkedve meneteltünk tovább. A Só-hegyen – kihasználva a napsütést – Tünde ösztökélésére még egy csoportképet is készítettünk. Elhaladtunk a Nagy-rét mellett, majd ismét kapaszkodó következett, és még egy kis kitérő egy jó kis kilátás miatt. A Nagy-Sas hegyet elhagyása mellett a Z jelzést is faképnél hagytuk és a Z kereszt jelzést követve értünk Nagyírtáspusztára. A Szent Orbán fogadó mellett elhaladva értünk a Nagybörzsönyből induló kisvasút végállomásánál kialakított pihenőhelyre. Itt megebédeltünk.
A P kereszt jelzésen indultunk tovább. Nemsokára a Vasas-kúthoz értünk. Büszkén mondtam a többieknek, hogy ehhez a kúthoz minden évben egy Pest-megyei szakosztály – a Dunabogdányi KTE – vezet munkatúrát, tisztítja a kutat, teszi rendbe környezetét. A kútban több szalamandra-bébit is láttunk. Utunk innen folyamatosan „lejtmenetben” haladt. A Bükkös-ároknál átmenetileg eltűnt a jelzést, keresgéltük mindenfelé. A kiágazó Z kereszttel is találkoztunk, csak a mi jelünkkel nem. Aztán a régi vasút töltésén végül is megleltük a jelzést. Mielőtt a faluba értünk, szemben láttuk a Kálváriát. El is határoztuk, hogy ezt látnunk kell.
Márianosztrára beérve kocsiba pattantunk és elhajtottunk a Kálvária-hegy tövébe. Meredek hegyoldalon szerpentinúton (már aki nem rövidített) értünk fel a a szobrok alatt lévő sírkápolnához és kálváriakápolnához. A stációk közül sajnos csak 9 van meg, azok is üresek. Innen is nagyszerű volt a kilátás.
Miután kigyönyörködtük magunkat Szobra mentünk. Sajnos a Börzsöny múzeumot már nem találtuk nyitva, megnéztük viszont a katolikus templomot, a XVIII. századból való Nepomuki Szent János szobrot, valamint a Duna-parton a Luczenbacher-kastélyt. 6 órakor indultunk haza.
Az időjárással megint szerencsénk volt, csak odafelé vezető úton esett az eső, amikor még kocsiban ültünk. A korábbi esők megtisztították a levegőt, lehetővé téve a távolbalátást.
Kép és szöveg: Notter Béla
2008-09-24
Nagy örömünkre szolgál, hogy az Országos Kéktúra (OKT) keretein belül gyermekek számára meghirdetett a Gyermek Kéktúra (GYKT) Mátra tájegységi 50 km-es szakaszát a Turai Tekergők Társasága alább felsorolt tagjai sikeresen teljesítették.
Sára Péter
Kuti Tamás
Farkas Ákos
Szendrei Ferenc
Gyenes Tamás
Lajkó Máté
Kis Gábor kisérő tanár.
Teljesítményükhöz szívből gratulálunk és további szakaszok leküzdésére bíztatjuk őket.
PTSZ vezetősége
2008-09-21
Megkezdtük az őszi túra sorozatunkat, a cél Mátra keleti főgerincének a bejárása volt. Nem sok jóval kecsegtettek a meteorológusok a hét elején, de szerencsénk volt. Az időjárás hűvösre fordult, de jobbára napos időben tettük meg a mai napi adagunkat. Mindig szívesen jövünk túrázni a Mátrába, végül is Hazánk legmagasabb hegységéről van szó, a klímája a Kárpátokat idézi. Annak ellenére, hogy megkezdődött a szőlőszüret, szép számmal jöttünk össze, 46-an túráztunk. Hat órakor, a megszokott időben indult el autóbuszunk Százhalombatta Fő teréről. Tárnok, Érd, Budapest érintésével az M3-on hamar elértük a kiindulási helyünket, Kékestetőt. fél 9-kor, kellemetlenül szeles, hűvös időben már el is hagytuk a buszunkat. Együtt indult el a társaság, a már megszokott, kétféle erősségű túra csak a Markazi-kapunál vált el egymástól az alábbiak szerint:
Útvonal 1.: Kékestető (1014 m, OKT)–Sas-kő (898 m, OKT)–Markazi kapu (672 m, OKT)–Felső-Tarjánka (660 m, OKT)–Oroszlánvár (604 m, OKT)–Szederjes-tető (675 m, OKT)–Cseresnyés-tető (551 m, OKT)–Gazos-kő (507 m, OKT)–Kalapos-tető (485 m, OKT)–Sirok v.m. (160 m, OKT)
Túratáv: 20 km
Emelkedő: 550 m
Útvonal 2.: Kékestető (1014 m, OKT)–Sas-kő (898 m, OKT)–Markazi kapu (672 m, OKT)–Ilona-völgy (ZO)–Parádfürdő (ZO)
Túratáv: 14 km
Emelkedő: 50 m
Kékesen mintegy negyed órát tartózkodtunk, megnéztük Csonka László emlékét megörökítő márványtáblát, aki a két világháború között sokat tett a környék fellendítésére, majd a nemrég felállított elhunyt motorosok emléktábláját, meg természetesen az ország legmagasabb pontját szimbolizáló kőpiramist. Előkerültek a pulóverek, miközben az északi sípálya tetejéről adódó panorámát szemléltük. Az Országos Kék Túra jelzésén indultunk el a keleti főgerincen. Hatalmas bükkfák között haladt enyhén lefelé az ösvény, jobbra-balra mohos andezit sziklák mellett. Az első kis pihenőt, a látkép kedvéért az Erzsébet-sziklánál tartottuk. Nagyon tiszta volt a levegő a hidegfront miatt, így messzire el lehetett látni észak felé. A közeli völgyekben megbújó falvakon túl a Heves-Borsodi dombság lankái, mögötte a vulkanikus Karancs-Medves, a horizonton a Szlovák Érchegység zárta a látóhatárt. Visszatekintve a Kékes, távolabb a Galya-csoport volt látható. A kis tisztás végén egy fakereszt is látható. Egy kis sétával hamar átértünk a Sas-kőre. Előtte szép kocka alakú andezit sziklák láthatók a gerincen, majd összecementálódott görgetegen vezetett a jelzés. Maga a Sas-kő is ilyen kőzetből épül fel. Innen még nagyobb a panoráma, keletre a Bükkig, dél irányba az Alföld látható, jól kivehető volt a Mátravidéki Hőerőmű, a Markazi és a Domoszlói víztározó, a környező településekkel együtt. Itt látható a világháborúban elesett magyar turisták emlékműve. Negyed órás nézelődés után erősen lefelé haladtunk. A Disznó-kőnél ismét kiváló panorámánk volt észak felé, majd kissé távolabb a Kis-Sas-kő alatt levő sziklákról az Alföld irányába.
Ezután leereszkedtünk a Markazi-kapuhoz, elhagyva a főgerincet, megkerülve a Kis-Sas-kő csúcsot. A nap zavartalanul sütött, a szélvédett helyen leheveredtünk. Itt váltak el útjaink a rövidebb túrát választóktól, ők 19-en a zöld jelzése az Ilona-völgy felé vették az irányt, hogy megtekintsék az Ilona-völgyi vízesést, meg a Szent István cseviceforrást. Rájuk Parádfürdőben várakozott az autóbuszunk. A Markazi-kapu után kapaszkodni kezdtünk a Mrazica-tető oldalában. Alattunk nem sokkal a nyeregben elért erdészeti földút kanyargott. Minél feljebb jutottunk, annál érdemesebb volt visszatekinteni Kékes és az Alföld felé. A csúcs után ismét lefelé haladtunk, ismét találkoztunk a földúttal. Ismét emelkedő szakasz következett, majd nemsokára elértük a Felső-Tarjánkánál levő OKT-s bélyegzőhelyet. Páran bélyegeztek, majd a Nagy-Szár-hegy 743 m magas csúcsa következett. Mátra keleti gerincére jellemző, hogy a fel és lemenetelek sűrűn váltogatják egymást. Egy kis szusszanás után a Cserepesi-nyeregbe mentünk le. A nyeregben, a valamikori vadászkunyhónak már csak a maradványai látszanak. Ismét felfelé gyalogolhattunk, a csapat fellélegzett, mikor kiderült, hogy a Cserepes-tetőt nem kell megmászni, az OKT jelzés a déli oldalban kerüli meg a csúcsot. A következő lemenetelünkkel elértük a Selyem-tisztást. Itt sikerült egy harcos fűrészeslábú szöcskéről pár képet készítenem. Védett rovar, eszmei értéke 50.000 Ft! A rét után ismét kapaszkodó, majd felértünk Oroszlánvár 604 m magas csúcsára. Itt tartottunk ebédidőt a nyugati oldal tisztásán, ahonnan ismét kiváló panorámában volt részünk.
Oroszlánvárat valószínűleg a Tatárjárás után építette az Aba nemzetségbeli Kompolthy Péter. Később az Országh család birtokába került, 1570-ben még megemlítik, mint az enyingi Török Ferenc uradalmát. Valószínűleg a törökök rombolták le a XVI-ik század végén. A kis várnak ma már csak csekély romjai látszódnak a felszínen. A várárok mutatja, mily csekély erősség volt a vár. Félórás pihenő után igen meredek ösvényen kellett lemennünk a Domoszlói-kapuba. Ez a nyereg Oroszlánvárat választja el Jagustól. Az itt áthaladó földúttal párhuzamosan nagyfeszültségű villamos távvezeték is keresztezi a gerincet. Ismét felfelé kapaszkodhattunk vadvédelmi kerítés mellett, majd elhaladtunk egy frissen épített vadászház mellett. Pár méterrel később át kellett mászni a vadvédelmi kerítésen. Közben, jókat lehetett szedrezni, főleg az irtásokon szaporodik el ez a finom termést érlelő szúrós növény. A gerinc kezdett kissé kisimulni, a Jagus után a gerinc oldalában vezetett a jelzésünk, egy igen szép bükkösben. Következett a Szederjes-tető 675 m magas csúcsa. Itt bevártuk egymást, sajnos a tetőt teljesen benőtték a fák, így csak az árnyékban pihenhettünk. A magassági ponton kívül egy régi építmény beton alapjai is láthatóak, nem hallottam róla, hogy itt valaha is lett volna kilátó. Tíz perc után tovább mentünk. Szederjes-tető egyik nyúlványán földvár található. Zsoltival ketten érdemesnek láttuk megtenni a kis kitérőt. A várat a Szederjes-tető irányából két árok védi. A vár történetéről semmit sem tudunk, a Mátra Várai jelvényszerző mozgalomban szerepel, mint felkeresendő pont. Északi irányba jó panoráma nyílik a földvár széléről.
A többieket hamarosan utolértük, ismét lefelé mehettünk. Elég hosszan egy új vadvédelmi kerítés mellett haladó földúton gyalogolhattunk. A térképen is bejelölt Jóidő-kút elapadt, a mai napon ez idáig nem volt vízvételi lehetőségünk. A térképre szintén berajzolt Képesfa (Mária kép) nagyon rossz állapotban van. A Remete-tetőt elkerüli az OKT, délről kerüli meg az ösvény. A Cseresnyés-tető előtti kis nyeregben a 29 évet megélt Ozsvárt Péternek barátai által emelt kopjafánál ismét ösvényre váltottunk. Kissé kapaszkodnunk kellett a tetőre, a társaság is kezdett kifáradni. Erről a szakaszról nem adódott kilátás, annál inkább a Gazos-kő 507 m-es letöréséről! A Cseresnyés-tetőről pár száz métert kellett csak megtennünk lefelé, hogy élvezhessünk ismét egy szép panorámát. Északra, keletre van szép kilátás, innen már látható Sirok, meg a felette levő dombon a vár is. Pompás hely ez a kis tisztás, pár négyzetméteren 4 db védett növényt is felfedeztem. A szikla peremére csak félve mer kimenni az ember, félelmetes a több mint száz méteres letörés! Nézelődtünk, fotózgattunk, míg az utolsó emberünk is befutott. Mondjuk a futás kicsit nagyképűnek hangzik, a társaság már kellőképpen el volt fáradva.
Következett a túra utolsó szakasza, még egy órát kellett gyalogolnunk a célig, Sirok vasúti megállójáig. Átrád-tető, Aszó-tető, Kalapos-tető, Őr-hegy érintésével kanyargott a jelzésünk, mind szelídebbé válva az emelkedők, ereszkedők. Erdőrészeket, irtásokat kereszteztünk, meg kerítéseken keresztül létráztunk. Erről a szakaszról nem adódott kilátás, egyébként is már mindenki inkább a lába elé nézett. A Sólyom-folyásnál, az esőbeállónál kicsit keresni kellett a jelzést a nagy gazosban, de hamar ráleltünk. Elérve a műutat, balra fordultunk, majd 300 m után a vasúti megállóban várakozó autóbuszunkhoz értünk. A rövid túrások 1 órája itt várakoztak már ránk. Az utolsó emberünk negyed óra múltán ért el a célba. Eredetileg azt gondoltuk, hogy Sirok várának megtekintése is be fog férni a programba, de ez nem jött össze. Mivel nem akartunk későn hazaérni, ez elmaradt. Az előrejelzések ellenére kiváló túra időt fogtunk ki, élményekkel gazdagodva térhettünk haza. A meglepő dolog az volt, hogy összesen 3 túrázó emberrel találkoztunk mindösszesen a mai napon! Pedig azt gondolom, ez az egyik legszebb szakasza az Országos Kék Túra mátrai szakaszának! Sötétedés előtt mindenki hazaért, sajnos mindjobban rövidülnek már a nappalok. A következő túránk szeptemberben a Börzsönybe vezet, ha szerencsénk lesz, szarvasbőgésben is lehet részünk!
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Szabó Zsolt készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is megtalálható. http://www.termeszetbaratok.hu
01. Kékes, az ország legmagasabb pontja
02. Kékes északi sípályája
03. Panoráma a Sas-kőről
04. Kis-Sas-kő alatti sziklákon
05. Útban a Markazi-kapu felé
06. Panoráma északra
07. Pihenő a Markazi-kapuban
08. Mraznica-tető felé
09. Kilátás északra a Nagy-Szárhegyről
10. Pihenő a Nagy-Szárhegyen
11. Oroszlánvárnál
12. Irtás keresztezése Szederjes-tető előtt
13. Szederjes-tetőn
14. Sáncok a Szederjes tetőn
15. Gazos-kő letörése
16. Pihenő a Gazos-kőn
17. Távolban a Siroki-vár
18. Túránk a vége felé közeledik, Kis-Paska keresztezése
2008-09-18
„Felnéztünk az égre, sütött a nap, bár az ég alja nem volt tiszta, kicsit szürkésen kékes, érezhető volt a változás szele, figyeltük az állatokat, viselkedésükből megtudhattuk, milyen idő várható holnap”. Őseink, együtt lélegeztek a természettel, odafigyeltek minden rezdülésére, így élték mindennapjaikat. Sajnos a mai világban egyre távolabb kerülünk környezetünktől, egymástól, s már nem is tudjuk, hogy lehet élni áram, hűtő, víz, televízió, rádió, telefon nélkül. Bevallom, kicsit aggódtunk, mit fog reagálni harminchat kisember a nomád körülmények láttán. Az ország minden tájáról vándoroltak hozzánk és július 20-án elkezdődött a hétnapos, bentlakásos nomád táborunk. A helyszín a gödöllői dombság területén, Gomba falu mellett Magfalván került megrendezésre. Célul tűztük ki, megmutatni mindent a fiataloknak,és átadni tudásunkat, amit egy hét alatt lehetséges, hogyan kell együtt élni a természettel, óvva és tisztelve azt. A kis csapat szervesen részt vett a tábor életéhez szükséges munkákban, szedték a tűzifát, húzták a kútból a vizet, segédkeztek az ételek elkészítésében, vágták a fát. Mit is mondjak- döbbenetes, hogy játékosan, harminchat fiatal pulya röpke húsz perc alatt annyi fát gyűjtött, hogy szinte egész hétre elegendő volt – lenyűgözött minket. Két nap alatt mindenki hozzászokott a körülményekhez és megtanulta a szokásokat, kezdték érezni a természet jeleit. Lassan megértették, hogy itt nem az én számít, hanem a közösség, mindenki, mindent a közösségért tesz és cselekszik. A vadócok négy törzsbe tömörültek, mindenki nevet választott magának, amely természettel kapcsolatos volt.(zsálya, patak, zúgó, szarvas, kő, csikó……)
Érdekes, hogy a nevek mennyire találóak lettek, szinte minden táborlakó tudat alatt olyan nevet választott, amely személyiségének megfelelt. A tábori mindennapjait az időjárás alakította, természetesen volt napi programtervezet, de mint tudjuk egy ilyen típusú táborban, nem lehet szigorúan ragaszkodni a papírformához. Délelőtt folytak a törzsi foglalkozások, versenyek. Délután kezdődtek a kézműves foglalkozások, minden napon több tevékenység közül választhattak a nomád csemeték, volt agyagozás, nemezelés, lovaglás, kötélhúzás, bőrkészítés, fafaragás, méhészkedés, kenyérsütés, ijjászkodás, dárdavetés, rönkhajítás. További foglalkozásainkban népi játékokkal, tánccal és verssel gyarapítottuk a táborlakók tudását. A vacsora után a tábortűz mellett közös énekléssel, zenéléssel és jókedvű beszélgetéssel zártuk a napot. Két alkalommal, éjszakai túrát rendeztünk, elemlámpa nélkül, kizárólag érzékszerveinkre és a csillagokra hagyatkozva, izgalmas és érdekes volt. A természet hangjai felerősödtek és átélhettük a fák, növények, élőlények mozgása által keltett neszeket. Jellemzően borús, esős idő alakította a hetet, azt hittük, a semmi közepén megoldhatatlan problémával nézünk szemben. Nem gondoltuk volna, hogy a táborozó gyerekeket egyáltalán nem zavarja az idő, sőt, amikor meghallották, hogy zuhogó esőben sárcsúszás és iszapbirkózás következik, kiabáltak és ugráltak örömükben. A szülők egymás után hívtak minket, mit csinálunk ilyen időben? Nem fázunk? Hogy bírjuk? Szinte nem hitték el-„ semmi gond kedves hölgyem, uram”-, mindenki jól érzi magát. A tábor a végéhez közeledett, utolsó nap-szombaton- végre jó idő lett, így egész napos akadályversenyt és sorversenyt szerveztünk, gyakorlati, elméleti feladatokkal. Este ünnepélyesen lezártuk a tábort és megköszöntük a lehetőséget Magfalva tulajdonosának, hogy ott lehettünk, kézműveseinknek, hogy elhívatottan tanítottak minket, tanárainknak, hogy szeretettel, lelkiismeretesen végezték feladatukat, a konyhán segédkező barátainknak, akik biztosították az ellátást, majd a fiataloknak a részvételt. Mindenki szeme könnyes lett, az érzelmek cikáztak szívünkben, lelkünkben. Mit is mondhatnék még, csak hallgattuk a vadócok köszönő szavait -„Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt”.
Dobos Csaba
2008-09-12
Immáron második alkalommal rendezzük meg tisztító-óvó akciónkat a Petőfi-forrásnál, ahol minden
tenniakaró természetbarátot várunk szeretettel.
Időpont: 2008. szeptember 27.
Program:
9:00: találkozó a helyszínen (Petőfi forrás – Csintovány-dűlő, Gödöllő-Aszód között)
9:15-9:30: eligazítás, tájékoztatás
9:30-12:00: szemétszedés és tereprendezés
12:00-13:00: ebéd
13:00-18:00: munka folytatása, végső simítások
A szemétszedés, tereptisztítás mellett szeretnénk a forráshoz vezető utat murvával felszórni.
Ehhez várjuk markos legények, férfiak jelentkezését!
Kérjük, hogy ha van rá lehetősége, hozzon magával lapátot / gereblyét / ásót / kapát /
metszőollót / védőkesztyűt / fűrészt.
Amennyiben teheti, hozzon magával egy lombhullató facsemetét!
Néhány érv a faültetés mellett:
- vízért jövet, sorbaálláskor – nézegetheti a kis fa fejlődését, megöntözheti, nevelgetheti,
- így nem csak kap, hanem ad is,
- nagy fává cseperedve sokaknak vet majd kímélő árnyékot az Ön fája,
- egy jócselekedet természeti környezetünk megszépítéséért,
- Ön is tesz a tiszta levegőért!
Találkozzunk a forrásnál!
Dobos Csaba, elnök
2008-09-12
A nyár utolsó túrája a Zselicbe vezetett. Már vagy 20 éve nem túráztunk hazánk e kis táján. Somogy megye egyik legjobban erdővel fedett tája Zselic. Híres vadászterület, főleg a gím- és dámszarvasai tették nevezetessé. Észak-Zselic természeti értékeinek védelmére hozták létre 1976-ban a Zselici Tájvédelmi Körzetet. 6 órakor indult el autóbuszunk, kivételesen Érdről, mivel Dunaföldvár érintésével terveztük elérni Kaposvár környékét. A megszokott időpontoktól való eltérés 2 túratársunk otthon maradását okozta. Pedig már hetekkel a túra lebonyolítása előtt felkerül honlapunkra a részletes kiírás. Persze ezzel együtt a tagok többsége e-mail-en megkapja kiírást. Összeszedve a százhalombattaiakat, az Ercsiben lakókat 42-en vettünk részt a túrán. Elég későn, 1/210 körül értük el Zselickisfaludot, a református templom mellett szálltunk ki mindnyájan a buszból. Előtte megálltunk Szennán, de mivel a skanzen nyitására még fél órát kellett volna várni, tovább mentünk. Szombati napon azért illő lenne legalább 9-kor kinyitni a múzeumot! Szokásunkhoz híven kétféle erősségű túra közül lehetett választani. Az első szakaszt közösen tettük meg, az alábbiak szerint:
Útvonal 1.: Zselickisfalud (K, Z négyszög)–Kardosfapuszta (K)–Ropolypuszta (K)–Simonfa (K, S)–Zselicszentpál (S, Z)–Kaposszentjakab (S, SL)
Túratáv: 22 km
Emelkedő: 500 m
Útvonal 2.: Zselickisfalud (K, Z négyszög)–Kardosfapuszta (K)–Ropolypuszta (K)–Simonfa (K, S)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 300 m
A kb. 300 lelket számláló kicsiny falu házait hamar elhagytuk. A falu szélén pillantást vetettünk a Vándor Turistaházra, majd a kék jelzésen, egy lösz mélyúton kezdtük meg a felmenetelt a Tergócsi-erdő nevű dombhátra. Kiérve a tetőre, pompás látványban volt részünk, kis házacskák mellett szelídgesztenyék, a parcellákon gyümölcsösök, szőlők, távolabb a szomszédos dombvonulatokat láthattuk. Újabb 10 perc múltán a Milleniumi Emlékhársasnál voltunk. Az Eszterházy birtokon 1896-ban 18 M 96 alakban 400 db 10 éves hársfát ültettek el. Ma sajnos csak 71 db maradt meg belőlük, így az alakzat elég nehezen vehető csak ki. Nagyon szép lombos állományú erdők vannak ebben a körzetben, maga az erdő is gondozottnak tűnik. Termetes méretű bükkök, tölgyek, juharok, gyertyánok, hársak láthatók. Különösen szembeötlő a hársak jelentős aránya. Távolabbról nézve az erdőket, feltűnő az ezüst hársak jellegzetes színe.
Kardosfapusztát majd 1km-n keresztül aszfaltúton közelítettük meg. A valamikori vadászház jelenleg konferencia központként üzemel. Szép környezetben van, egy termetes gímszarvas faszobor emlékeztet a terület gazdag állatvilágára. Továbbra is az aszfaltozott úton gyalogoltunk az időd lombos fák árnyékában. Leérve a Ropolyi-árok völgyébe, jobbra egy szépen kiépített horgász tó látható. Nem telepedtünk le az asztalokhoz, bár egyeseknek már ebédelhetnéke volt, inkább tovább mentünk. 2km után elértük Ropolypusztát. Ma csak 3 épület található a völgyben, pedig már 1230-ban faluként említik, temploma, papja volt a településnek! A Monoszló nemzetségbeli Rupuliak ősi fészke volt a Villa Rupul. A törökök kivonulása után az Eszterházy család birtoka lett. Ropolypusztát elhagyva méretes faszobor emlékezteti az erre tévedőt, a fakitermelők itt tartott országos versenyére. A piros és kék jelzésen egy darabig még az aszfalton mentünk, majd a kéken maradva balra betértünk az erdei ösvényre. 300m után fiatal erdőrész következett, majd széles nyiladék, földúttal. Nagyon rég nem esett tisztességes eső errefelé sem, lépteink nyomán porfelhőbe burkolózott a csapatunk. Elérve az erdőbe vezető ösvényt, letelepedtünk a kivágott fákra elfogyasztani az elemózsiánkat, mert már nagyon lázadoztak egyesek. Ezen a környéken már több szúrós csodabogyót láthattunk a fák árnyékában.
Ismét egy szép erdei szakasz következett, ezt elhagyva leértünk a Zselickislaki-patak völgyébe. Vadföldek szélén, kerítés mellett haladtunk 1km-et, majd egy nyiladékon, meredek kaptatón Simonfa irányába vettük utunkat. Elérve a tetőt, rövidítésre szántuk magunkat, mivel a társaság egy része nem állt meg ebédelni, így utolérhetjük őket. Hamar elértük Simonfát, de ahhoz, hogy a faluba érjünk, két patakot kellett kereszteznünk, melyekben szerencsére nem volt víz, meg 200m fejünk tetejéig érő gazoson kellett áthaladnunk. Olcsón megúsztuk a rövidítést! Kereszteztük a Kaposvárt Szigetvárral összekötő főutat, majd pár száz méter után letelepedtünk Simonfa közepén található horgásztó mellett a padokra. Itt láttunk virágzó orgonát! Erről jut eszembe, Ropolypuszta előtt meg vadgesztenye virágzott! Tényleg meg fog bolondulni az időjárás? 20 perc pihenő után a hosszabb túrát választók, 16-an a sárga jelzésen elhagytuk Simonfa házait. A többiek maradtak, a nagy meleg következtében nem volt valami magas a gyaloglási kedv. Nekik fel lett ajánlva Kaposvár központjának megtekintése, de mint utólag kiderült, olyan nehezen jött össze a csapatuk, hogy a városnézést ki kellett hagyniuk.
6-8m magas löszfalak között gyalogoltunk fel a dombtetőre. Itt először vadkerítés mellett haladtunk pár száz métert, majd Zselicszentpál felett vadföldeken keresztül haladt a földút. Vályogot lehetett köpni, annyira porzott az út, bárhogyan is vigyáztunk lépteinkre! Örültünk, mikor elértük a sárga romjelzést, mivel ettől kezdve ismét kellemes erdei úton mehettünk. Lefelé menet kis kitérőt tettünk a Latinca-forrás megtekintésére. Sajnos a vize elapadt, a foglalata is tönkrement. Leérve a Nádasdi-patakhoz, pár métert haladtunk a völgyben, majd a jobboldali Nádasdi-erdő dombhátjára gyalogoltunk fel. A kapaszkodó utolsó fele igen pocsék volt, mivel az ösvény eltűnt az igen erőszakosan növő akácok miatt. Kb. 4km-et meneteltünk a dombháton, a jobbára idős állományú erdőben, míg elértük Kaposszentjakab szőlőit, gyümölcsöseit. Itt jelzést is tévesztettünk, plusz 1km gyaloglás volt a figyelmetlenségünk ára. Hat óra után pár perccel értük el Kaposszentjakab, a volt Zselicszentjakab bencés apátságának romjait. Szerencsénk volt a kiállítás bezárásáért felelős emberrel, mert a késésünk ellenére, jegy nélkül megtekinthettük a feltárt és kiállított romokat, maradványokat.
A zselicszentjakabi bencés apátság védett műemlék, mely az egykori Győr nemzetség monostorának romjaiból áll. A monostort egy 1432-ben íródott, másolatban megmaradt oklevél szerint 1061-ben alapították. Az alapító oklevél szerint Győr fia, Ottó somogyi ispán 1061-ben bencés monostort alapított a Szent Jakab-hegyen. Itt már korábban is állt egy templom, mely erre az időre már romos volt. Ennek helyén építették fel az új templomot, melynek felszentelésén 1067-ben Salamon király és Géza herceg is részt vett. A hazai emlékanyagban különleges alaprajzi elrendezése, bizáncias jellegű relieftöredékei emelik ki egyházi románkori épületeink sorából. Az apátság 1543-ban szűnt meg, a török hódoltság idején katonai célokra használták, külső fallal erősítették meg. A kolostor együttes feltárása 1960-1966 között történt, a közelmúltban újra restaurálták a feltárt emlékeket
A romkert megtekintése után lesétáltunk a főútra, majd 1km után megtaláltuk autóbuszunkat. A kistúrások már vártak ránk, emiatt siettünk felszállni az autóbuszunkra. Gyors létszámellenőrzés után elindultunk hazafelé. A reggeli útvonalhoz képest most Szántód felé vettük az irányt, hogy az M7-esen hamarabb hazaérjünk. Így volt szerencsénk látni az elhíresült Kőröshegyi Völgyhidat. Az osztrák sógorokat, meg a horvátokat a sárga irigység emészti el, mikor meglátják, micsoda remekbe szabott műszaki létesítményt építettünk a dombjaink között! 9 óra előtt senki sem ért haza a mai napon. Jó időnk volt egész nap, megismerhettük legalább futólag hazánk egyik bájos kistáját.
Következő túránk Mátra főgerincére vezet szeptember 13-án, a Kékes – Sirok közötti Országos Kék Túra útvonalának egy részét fogjuk bejárni.
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Tóth Zoltán készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is megtalálható. http://www.termeszetbaratok.hu
01 Zselickisfalud faszobra (KZS)
02 Kardosfapuszta szarvasa (KZS)
03 Zselic ezüsthársas társulása (KZS)
04 Ropolypuszta előtti horgásztó mellett (TZ)
05 Ropolypusztára emlékeztető ismertető tábla (TZ)
06 Zselickislaki -patak völgye (TZ)
07 Elszáradt idős bükkfa (KZS)
08 Pihenő a fatörzseken (KZS)
09 Virágzik már az őszi kikerics (KZS)
10 Horgásztó Simonfa központjában (KZS)
11 Ebédidő a horgásztó mellett (KZS)
12 Zselicszentpál feletti úton (KZS)
13 Zselicszentjakab, bencés apátság romkertje (KZS)
14 Kilátó a romkert mellett (KZS)
15 Kaposszentjakab emlékezete (KZS)
2008-09-04