Archívum: 2007-10
A túrára nem a legjobbak voltak az előjelek. Az előző napokban sokat esett az eső, sőt mikor vasárnap reggel 7 órakor találkoztunk a Művelődési Ház előtt, már nem is esett, hanem szakadt. Volt aki reggel mondta le az utat, volt aki azt mondta, eljön velünk Markazig és ott dönti el, vállalja-e a gyalogtúrát, vagy sem. Az optimistáknak kedvezett a szerencse, útközben egy csepp eső sem esett, sőt egy egész percre a nap is kisütött. Gödöllőn is begyűjtöttük ott lakó túratársainkat, aztán 5 kocsival 16-an vágtunk neki az útnak. Nem nagy forgalomban 3/4 9-kor már a Tarjánka-völgy bejáratánál lévő alkalmi parkolóhelyen voltunk, majd hamarosan indultunk a túrára.
Az út eleje egészen könnyen járható volt, de lassan egyre magasabb sziklafalak közé szorult a patak (1. kép). Elhaladtunk a teljesen lepusztult Alsó-tarjánkai vadászház mellett. Nemsokára a kőfejtőhöz értünk. Ezt követően a patakmeder egyre jobban beszűkűlt (2. kép), szinte minden lépés előtt dönteni kellett. Nehezítette az utat a sok eső miatt átázott talaj, a viszonylag magas vízállás, a megbillenő kövek, de leginkább a vastag avarszőnyeg. Eleinte nagy élmény volt – másoknak! – ha valaki alatt megsüllyedt az avar, vagy vízbe csúszott, később ez már megszokott jelensége volt az útnak.
Egy csúszós, meredek partoldalra azért kellett kikapaszkodni (3. kép), mert a patakmederben már csak vízben gázolva lehetett volna továbbhaladni. Innen ki a patak mellett, ki a hegyoldalban próbált továbbhaladni. Azok jártak jobban, akik a vízpartot választották (4. ép). Nemsokára elértük a szurdok legszűkebb részét (5. kép). Továbbra is a mederben haladtunk (6. kép), mikor elértük az egyébként is gyönyörűséges szurdok legszebb részét (7. kép). Két egymásutáni vízesés következett. Az alsó vízesés alatt kb. fél méteres víz állt. A két egymás mellett lévő fatörzsön lehetett rajta átkelni, de csak a jobb oldali nem merült el rálépéskor. Akit a többiek nem tudtak figyelmeztetni, az csak a szerencséjében bízhatott, mikor az átkelésre szolgáló fát kiválasztotta. A felső vízesés (8. kép) mellett lévö sziklákon való feljutást kötél is segítette (9. kép9. Itt kell megemlíteni az út két fiatal hősét. Forgács Péter legyőzve kezdeti félelmét a kötélen való felkapaszkodástól, sikerrel vette ezt az akadályt is. Balogh Henrik, klubunk legfiatalabbja, pedig végig élvezte az utat, egyszer sem kellett felvenni őt.
A vízesés után kicsit kiszélesedett a völgy, de továbbra is látványos sziklák (10. kép) között kanyargott a patak. Elhaladtunk az 1999-es árvíz által elmosott híd, a Csonka-patak csatlakozása mellett, majd mindenkit bevárva kis pihenőt tartottunk (11. kép). Továbbra is állandóan a felfelé haladva, szebbnél-szebb helyeket érintettünk (12. kép). Mikor már az út legszebb, legnehezebb részén túl voltunk és közelébe értünk a visszavezető kocsiútnak, szavazást tartottunk arról, ki akar végigjönni a tervezett úton, és ki az aki visszafordul. Aki továbbjött, az élvezhette a szakadékvölgy további szépségeit. Így értünk a Felső-Tarjánkán lévő Hármashatár-erdészházhoz (13. kép), ahol elfogyaszttuk uzsonnánkat. Visszafelé már nem a patakmederben, hanem az avval nagyjából párhuzamosan futó kocsiúton mentünk, így sokszor más perspektívából láthattuk a völgyet (14. kép). Így föntről minden egyszerűbbnek látszott, mint mikor a vízben lévő köveken, fákon bukdácsoltunk. MIkor GPS segítségével úttalan-útakon visszaértünk a kocsikhoz, Markazra mentünk. Itt Tünde, a nagyon kedves gondnok vezetésével megnéztük a Tájházat. Nagyon tetszett a szépen berendezett szobabelső (15. kép, Dalmi Éva felvétele), a festett kemence (16. kép). Már erősen sötétedett, mikor az idén felavatott Szent Korona emlékműhöz értünk (17. kép).
Összességében elmondhatjuk, hogy nehéz, de nagyon szép útvonalat jártunk be, melynek nehézségét nem is a távolság (11 km), nem is a színtkülönbség (418 m), hanem a csúszós, avarral betakart patakmeder jelentette.
Kép és szöveg: Notter Béla
2007-10-29
Évekre visszamenőleg elkerültük Cserhát lágy lankáit, ezt a hiányt szerettük volna pótolni a mai napra betervezett túránkkal. A völgyekben meghúzódó falvakon kívül elég sok várrommal is találkozhatunk ezen a tájékon, melyek a több mint ezeréves Kárpát-medencei történelmünk tanúi. Elég kevesen jelentkeztek a túrára, 32 fő gondolta úgy, hogy nem hagyja ki ezt a mai napi őszi túránkat. Az előzetes meteorológiai előrejelzésekkel szemben nem áztunk el, a viharos szél is elmaradt. Csodás őszi időnk volt, az erdő is a legszebb őszi formáját mutatta meg nekünk. Hat órakor indult buszunk Százhalombattáról, majd, tárnoki, érdi és a budapesti társaink csatlakoztak a csapathoz. Sámsonháza védett geológiai feltárásánál kezdtük meg a túrát, fél kilenckor. Két lehetőség volt, amely közül választhattak a túrázók:
Útvonal 1.: Sámsonháza (K) – Nagybárkány (K) – Köves-bérc(K) – Macska-hegy (K) – Tepke (K) – Nagymező th. (K)
Túratáv: 15 km
Emelkedő: 400 m
Útvonal 2.: Cserhátszentiván (K+) – Ecseg (K+)
Túratáv: 5 km
Emelkedő: 50 m
A 4 fő rövid túrát választó is leszállt a buszról, hogy megtekintse a védett feltárást, valamint felkeresse Fejér-kő Sámson) várának romjait. A védett feltárás valamikor andezit bánya volt, a 70-es évek elején hagytak fel a bányászattal. A bányászat hagyatékaként a mátrai vulkánossággal egyidejű rétegek tanulmányozhatók itt. Tipikus rétegvulkán eredménye a kb. 50m vastag sorozat, mely lávafolyásokat, tufaszórásokat, tengeri üledékeket tartalmaz. A megtekintése után a csapat elindult a nem messzire levő Fejér-kő várromjának felkeresésére. Nem mentünk vissza a faluba, ahonnan a romjelzésen könnyebben is fel lehet jutni a várhegyre, egy ösvényen kapaszkodtunk fel a nyeregbe, néha négykézláb, majd pár száz méter után eljutottunk a romokhoz. A hagyomány szerint a várat egy pártütő főúr, Sámson építette a XII-ik században. A vár a XV-ik században már romos állapotban volt, a huszita seregek rombolták le, a későbbi török harcokban semmilyen szerepe nem volt. A vár területe gondozott, a felesleges fákat, bokrokat eltávolították. Valószínűleg az itteni Önkormányzat keze is benne van a rendcsinálásban, hiszen az egyik falmaradványra márványtáblát is elhelyeztek, rövid ismertetés céljából. A csekély számú falmaradvány emiatt jól áttekinthető, nagyon szép panoráma várja az ide érkezőket. A tervezett időt mi is túlléptük, majdnem teljes a körpanoráma, a reggeli ködben olyan kép fogadott minket, mintha mesefilm hátterét látjuk. A völgyben Márkháza kis faluját láthattuk, amint előbukkan a reggeli felszálló párából, mögötte a szelíd Cserhát vonulata, ellenkező irányban Mátra bérceinek sorozata a láthatáron. Nyugaton, egy másik völgyből Nagybárkány templomának tornya látszódott csak. A kora reggeli időpontnak és a szép ősz időnek köszönhetően nagyon sok szép érdekes fényképfelvétel készült a várhegyről.
Visszatérve a geológiai feltáráshoz, összevárva a túratársakat, elindultunk az országúton Nagybárkány irányába az Országos kék jelzésen. A rövidebb túrát választók autóbusszal átmentek Ecsegre. A kiíráshoz képest fordított irányban tették meg a túrát, hogy Nagymezőnél, a Bableves csárdánál találkozzanak velünk. Idefelé jövet az autóbuszon döntöttük el, hogy Hollókőt nem hagyjuk ki a mai napon, mivel a túra befejezési helyétől csak pár km-re van a méltán Világörökséghez tartozó kis település. Pár száz méter után balra elhagytuk az országutat, legelőn mentünk fel a Nagybárkány feletti dombtetőre. Visszatekintgetve nagyszerűen kirajzolódott a Fejér-kői várhegy, Sámsonháza, Márkháza környezete, meg a mátrai bércek vonulata. Először csak Nagybárkány templomtornyát láttuk meg, majd a domboldalon elhelyezkedő temetőjét, majd magát a falut is. Bájosak ezek a völgyben meghúzódó cserháti kis faluk. A falut elhagyva ismét legelőn keresztül indultunk fel az erdő irányába. Betérve az erdőbe, jobb kéz felől mély horhos felett vezetett a jelzésünk. Jobbára tölgyes erdőben meneteltünk, a tölgyfák levelei már erősen sárgultak, egy részük már a talajra hullott, gyarapítani az erdő humuszát. Köves-bércnél a csúcsjelzésen tettünk egy kis kitérőt, hogy meglássuk az adódó panorámát. Csalatkoznunk kellett, mivel a csúcsot teljesen benőtték a fák, abszolúte nem lehetett semmit sem látni. Innentől déli irányt vett a jelzésünk. Az első említésre méltó kilátást a keresztező nagyfeszültségi vezeték miatt létrehozott nyiladék adta északnyugati irányba a Garábi-nyereg előtt. A Nagy-Kő-tetőnél sem volt kilátás számunkra, pedig egy átjátszó állomást is telepítettek a tetejére. A Macska-hegy környékén már több szerencsével jártunk, északra és nyugatra pompás panoráma terült a szemünk elé. Nagyon jó képeket lehetett készíteni innen, az idő ideális volt, a szelet sem éreztük az erdő fái között.
Újabb 2 km-es gyaloglás után elértük a Tepke-hegyet, ahol hosszabb pihenőt tartottunk egyrészt a kilátó miatt, másrészt dél elmúlt, az ebédelésnek is itt volt az ideje. A kilátót pár éve újították fel, amint ezt az acélszerkezeten elhelyezett tábla is mutatta. Cserhát egyik legkitűnőbb, legteljesebb panorámája látható a kilátó tetejéből. Megörültem a kilátó felújításának, hiszen mikor utoljára errefelé jártam, a régi kilátó életveszélyesnek volt minősítve. Tényleg csodálatos a látkép, mivel tiszta volt a levegő, vagy 50km-re el lehetett látni. A panorámát a Szandai várhegy, a Karancs tömbje, a Mátra bércei keretezték. Sok fotó készült a kilátóból, ahogy utólag megnéztük egymás sorozatait. Majdnem 600m-es maga a hegy, de kilátó nélkül itt se lenne panoráma. Több mint félórai nézelődés és pihenés után megkezdtük a lemenetelünket a hegyről. Széles nyiladékon haladtunk, a vadrózsák, kökénybokrok tele voltak terméssel, várják az első fagyokat, hogy csemegézni lehessen belőlük. A gerinc elhagyása után az erdő szélén vezetett az utunk, majd vagy 1,5km-t aszfaltúton tettünk meg Nagymezőig. A valamikori turistaházat már rég privatizálták, a busz itt várt reánk. Egyesek előre gyalogoltak a Bableves csárdáig, őket itt vettük fel. Bablevest nem volt idejük rendelni, de egy pohár sör belefért az idejükbe. A busznak nem volt parkolóhely, ezért elindultunk Hollókő megtekintésére.
Negyedórai buszozás után Hollókő parkolójába érkeztünk. A parkoló őrével hamar meg tudtunk egyezni a parkolás díjában, hadd járjon jól mindenki alapon, majd mindenki szabad program keretében ismerkedhetett az 1987 óta a Világörökséghez tartozó palóc település látnivalóival. 1,5 óra lett szánva erre a célra. A legtöbben először a várat keresték fel, melyet korábban hosszú évekre bezártak, hivatkozva a felújítási munkákra. Most már látogatható, igaz elég borsos a belépő, felnőtteknek 600Ft. A vár a tatárjárás után épült, a Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék, a közéjük tartozó Illés ágiak kezdték meg az építkezést. Károly Róbert később az erdélyi Szécsényi Tamás vajdának adományozta. Az írásos említése is ebből a korból származik. A 150 éves török uralom alatt végvárként funkcionált, többször cserélt gazdát. Véglegesen Sobieski János lengyel király szabadította fel 1983-ban, a vár gyakorlatilag használhatatlanná vált. Emiatt kerülte el teljes végzetét, nem robbantatta fel I. Lipót császár, mint nagyon sok más várunkat. A felújítás után elmondhatjuk, hogy Magyarország egyik legépebb XIII-ik századi várát láthatjuk itt Hollókőn. A faluban 58 házat nyilvánítottak védetté,ez az ófalusi rész a palóc építészet legépebben megmaradt egységes stílusát tükrözi. A 1,5 óra kevésnek bizonyult annak, aki először látogatott Hollókőre, de legalább képet kapott a sok látnivalóról, és valószínűleg vissza fog ide jönni alaposabban megismerni ezt a méltán híres Palócföldi gyöngyszemünket.
Szép túranapunk volt, mellette egy pillantást is vethettünk Hollókőre, mindenki elégedetten térhetett haza. A hat órára haza is értünk. A következő túránk célpontja a Velencei hegység lesz november 10-én.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezt a leírás a honlapunkon is lehet találkozni
http://www.termeszetbarat.hu)
A fényképeket József László (JL), Kutasi Zsuzsanna (KZS), Reszler János (RJ), Szabó Zsolt (SZZS), Tóth Zoltán (TZ) készítette
01 Famatuzsélem az Ecseg-Cserhátszentiván közötti völgyben (TZ)
02 Sásonháza, Fejér-kő várának romjai (SZZS)
03 Sámsonháza, védett geológiai feltárás (JL)
04 Mátra bércei a reggeli párában (JL)
05 A völgyben megbújó Nagybárkány (SZZS)
06 Visszapillantás Nagybárkányra (JL)
07 Természet alkotta faszobor (JL)
08 Pihenő az egyik tisztáson (KZS)
09 Cserhát lankái a Macska-hegy környékéről (RJ)
10 Távolban a Szandai várhegy_(KZS)
11 Cserháti panoráma (KZS)
12 Pihenő a Tepke-hegyi kilátónál (KZS)
13 Távolban Hollókő vára (RJ)
14 Tepke-hegyi kilátó (RJ)
15 Pásztó látképe a Mátra bérceivel (RJ)
16 Hollókő vára (KZS)
17 Kilátás Hollókő várából (TZ)
18 Hollókő, a vár öregtornya (TZ)
19 Hollókő, az egyik védett ház udvara (JL)
20 Hollókő, a védett utcasor a templommal (JL)
2007-10-25
Ez évben már másodszor vezetett túránk a Börzsöny hegyei közé. 38 fő jelentkezett a túrára, a reggeli indulást senki sem aludta el. Szép napsütéses, őszi időt jósolt a meteorológia, az előrejelzésük kivételesen pontos volt. A már megszokott hat órai százhalombattai indulás után, Tárnok, Érd, Budapest érintésével a Letkés után levő Ledényi tanyához buszoztunk, ahonnan fél nyolc körül kezdtük meg a nagy túrát. Szokásosan két lehetőség volt betervezve a túrázóink számára:
Útvonal 1.: Letkés, Ledényi tanya (Z) – Kis-Galla (Z) – Nagy-Galla (Z háromszög, K háromszög) – Márianosztra (K,Z) – Kálvária (P) – Medres patak (P) – Kóspallag (P) – Törökmező th. (K)
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 500 m
Útvonal 2.: Kóspallag (P) – Törökmező th. (K)
Túratáv: 6 km
Emelkedő: 100 m
A tanya épületeit hamar elhagytuk, a zöld jelzés akácos, tölgyes erdőben haladt. 31 fő választotta a hosszabb túrát. A kora reggeli időnek köszönhetően, na meg a mindjobban sütő napnak, szép látványban volt részünk, amint a nap sugarai áthatoltak az erdő lombkoronáján. Mind több színesedő levél található a fákon jelezve az ősz megjöttét. A jelzés nagyon régi volt, nehezen követhető. Egy nagy irtás környékén végleg elveszítettük a jelzést, szerencsére az irtás közepén jól járható úton továbbra is jó irányba menetelhettünk. Sejtettük, hogy a jelzésünk velünk párhuzamosan halad, amint ez 20 perc múlva az irtás végén be is bizonyosodott. A jelzés egy teljesen benőtt régi úton vezet. Amint összefutottunk a jelzésünkkel, 90o-os bal kanyart vettünk Kis-Galla irányába. Magát a csúcsot balról megkerüli a jelzés.
A Nagy-Gallát viszont nem kerültük el, mivel majdnem körpanorámát lehet a csúcsáról látni. A zöld háromszögjelzésen kell felmenni a Nagy-Galla és a Közép-Galla közötti nyeregbe, majd 90o-os jobb kanyarral meredek kapaszkodón fel a csúcsra. Az izzasztó emelkedő után leültünk a nem túl nagy területű tisztásra, kipihenni a kapaszkodó fáradalmait, na meg gyönyörködni a panorámában. A Dunakanyar, a csatlakozó völgyekkel együtt felhőben úszott, úgy éreztük magunkat, mintha egy több ezer méteres csúcs tetején ülnénk. Hiába tűzött a nap, a pára csak nem akart felszállni a völgyből, pedig több mint egy órát ücsörögtünk. Nehezen tudtunk elszakadni a látványtól, több mint egy óra után folytattuk a túrát, a piros háromszögjelzésen. A lejtmenet még talán meredekebb volt, mint a feljövetel. Ismét rátértünk a zöld jelzésünkre, Márianosztra felé vettük utunkat. Jobb kézre elhagytunk egy régi andezit kőbányát, valamikor ide is kisvasút vezetett fel. Ahogy tovább haladtunk, feltűnt a Kopasz-hegy és a Vastag-hegy csúcsa Márianosztra felett. Hamarosan beértünk Márianosztrára, első utunk a Fegyintézettel összeépült barokk templomhoz vezetett.
Nevezetes búcsújáró hely még manapság is. A pálos rend működött itt, Nagy Lajos királyunk 1352-ben alapította a kolostort. Ez idő tájt több 100 szerzetes élt a kolostorban. A törökkor nagy pusztítást vitt végbe a falun, teljesen elnéptelenedett, újra kellett telepíteni németekkel, szlovákokkal, magyarokkal. A később újra épített templom és kolostor az 1848-as szabadságharc után funkciót váltott, innentől kezdve fegyintézetként működik. A templom szabadon látogatható, aki erre jár, feltétlenül nézze meg. Nagyon szép barokk belső berendezése van a templomnak, amint azt a csatolt fényképen is lehet látni. A templom látogatása után belefutottunk még az öreg, működőképes, autómobilok bemutatójára is. A túra továbbfolytatása előtt, a falu központjában megálltunk 20 percre, szomjunkat oltani. Még a Kálvária is megtekintésre érdemes, emiatt egy kis kitérőt tettünk a jelzett utunkról. A Kálváriához szokatlanul széles út vezet fel, kétoldalt a stációkkal, több mint 100 éves matuzsálemi kort megért hársfákkal szegélyezve. A kis kápolna is barokk kori, szépen helyre van állítva. A panoráma is kitűnő innen, visszatekintve Márianosztrára, a hátteret koronázó Nagy-Gallára, a Csák-hegyre, a működő andezit kőbányával az oldalában.
A falu közpántjában már jelzést váltottunk, a Kálvária után visszatértünk a piros jelzésre. Márianosztrát gazdátlan, elhanyagolt gyümölcsös parcellák között hagytuk el. Az ösvény leszűkült, bokros, csalitoson keresztül kanyarogtunk Kóspallag irányába. Ezen a szakaszon vagy tíz mountain bike kerékpárossal találkoztunk, amint velünk szemben lefelé kerekeztek. Elég bátrak voltak ezen az ösvényen kerekezni! Az Alsó-hegy környékén ismét adódott egy panorámás hely, ahonnan még egyszer visszapillanthattunk Márianosztrára. De távolban a Naszály, valamint a Dunakanyar központjában levő Szent Mihály hegyek elmosódott körvonalait is felfedezhettük. Az erdő fáin, a talajon már nagyon látszottak az ősz nyomai. A Medres-patak környékén idős állományú bükk- és gyertyánfák alatt vezetett a jelzés. A Kóspallag előtt, a térképünkön jelölt volt vízimalom romjait nem találtuk meg, lehet hogy figyelmetlenek voltunk, de az is lehet, hogy már semmi sem látható belőle.
Kóspallag falunak csak a szélét érintettük, a sportpályánál áttértünk az Országos kék túra jelzésére. Pár száz métert az aszfaltúton haladtunk, majd az országutat jobbra elhagyva, elkezdtünk felfelé menetelni a Korompai erdőben. Több mint 2 km-t gyalogoltunk az erdőben, miután kiértünk egy hatalmas tisztásra. Innen szép kilátásunk volt a tőlünk északra levő Magas-Börzsönyre. A rét után ösvényünk ismét erdőben haladt, még 2 km-t kellett gyalogolnunk, hogy a Törökmezői turistaházat elérjük. Törökmező előtt a jelzés nem teljesen egyértelmű, de azért eltévedés nélkül felértünk a turistaház melletti tisztásra. Rengeteg ember fogadott bennünket, a jó idő, na meg a turistaház gépkocsival való megközelíthetősége sokukat ide vonzotta. Mi is leültünk a padokra elemózsiát, italt fogyasztani. A félórásra tervezett pihenő másfél órásra sikeredett, mivel két társunk még Kóspallag előtt eltévelygett, annyira belemerültek a beszélgetésükbe. Az idő is hűlni kezdett, az emberek nagy része is elindult már hazafele. Négy óra körül, mikor mindenki előkerült, mi is elindultunk hazafelé autóbuszunkkal, mely 200m-re a turistaház melletti parkolóban várt már ránk a rövid túrát teljesítő társainkkal.
Szép túranapunk volt, hat óra után nem sokkal már otthon is voltunk. A következő túránk a Cserhátba vezet október 13-án.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni.) http://www.termeszetbarat.hu
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsanna (KZS) és Reszler János (RJ) készítette)
01 Indul a túra a kora reggeli erdőben (KZS)
02 Megérdemelt pihenő a Nagy-Galla tetején (KZS)
03 Napimádók a Nagy-Gallán (KZS)
04 Felhőben a Dunakanyar (KZS)
05 Virágzó őszi kikerics (KZS)
06 Visszatekintés Nagy-Galla felé (KZS)
07 Márianosztra, a barokk templom főoltára (RJ)
08 Baloldali mellékoltár a szószékkel (RJ)
09 Márianosztra, Kálvária (KZS)
10 Az egyik hárs matuzsálem (RJ)
11 Márianosztra látképe (KZS)
12 Márianosztra, Kálvária kápolnája (KZS)
13 Naszály ködös képe (KZS)
14 Pihenő a Törökmezői turistaháznál 1. (KZS)
15 Pihenő a Törökmezői turistaháznál 2. (KZS)
2007-10-15
Az isaszegi Falumúzeum alapításának 40. évfordulója alkalmából meghírdetett Múzeumi hónap nyitónapján, 2007 10.07-én az Isaszegi Múzeumbarátok Köre és az Isaszegi Természetbarát Klub közös rendezvényt szervezett. Célunk az volt, hogy egy jó kis séta (6 km) mellett szellemi táplálékot is vegyünk magunkhoz, ismerjük meg Isaszeg műemléki értékeit.A múzeum előtt volt a gyülekező 3/4 kettőkor (1. kép). Mi magunk is meglepődtünk, mennyien jöttek el ebben a kellemes kirándulóidőben. Sokszor hallani, hogy nehéz az isaszegieket “megmozgatni” – én is mondtam már. Ennek cáfolata volt a megjelent több mint 40 fő. Két óra után ár perccel indultunk (2. kép). A Madách és Templom utcán át, a lépcsőn felkapaszkodva (3. kép) értük el első nagyszerű látnivalónkat, az Öregtemplomot. Itt Szmolicza József úr tartott érdekes beszámolót a templom történetéről, a helyreállítás fázisairól . Illusztrációképpen képeket, tervrajzokat is hozott (4-6. kép). Ezután körüljártuk, majd belülről (7. kép) is megnézhettük Isaszeg büszkeségét. A temetőn keresztül (8. kép), a ravatalozó mellett felvezető lépcsőn jutottunk a Kálváriához (9. kép).
A zöld túristajelzésen folytattuk utunkat és értünk a Honvéd-sírokhoz. Itt meghallgathattuk az isaszegi csata fordulatokban gazdag napjának történetét (10. kép). A sírok után (itt elbúcsúztunk a séta “rangidős” tagjától /11. kép/ és családjától) a Pest Megyei Piros (PMP) jelzésen haladva (igaz, egy helyen csaltunk és levágtunk egy kanyart) értünk el a Honvéd-szoborig. Itt más dimenzióban hallhattunk a csatáról és az emlékmű felállításáról (12. kép). Ezt követően átsétáltunk a Szobor-hegy lábánál lévő Zsidótemetőbe, ahol Tóth Ottó nagy odaadással beszélt a temető múltjáról és karbantartásáról (13. kép). Sétánkat a múzeumban fejeztük be, ahol finom, sok lila hagymával dekorált zsíroskenyér, üdítőitalok és mátrai borok vártak ránk (14. kép).
Mindenkinek köszönjük a részvételt.
Notter Béla
2007-10-11
Itt van az ősz, és eljött az utolsó kerékpáros túránk, melyet az ezévi túratervünkben meghirdettünk. Az irányt Etyeknek vettük. A kerekezést összekötöttük az Etyeki Kezes-lábos fesztivállal. Az időjárás kisé ijesztgetett minket, mivel a hét közepe, elég esősre sikeredett, és ez néhány érdeklődőt el is riasztott. Szombat reggelre azonban gyönyörű, hétágra sütő napra ébredtünk. Végül is heten indultunk el a túra teljesítésére.
Az eredeti program szerint:
Útvonal: Százhalombatta – Tárnok – Sóskút – Biatorbágy – Etyek – Alcsútdoboz – Tabajd – Vál – Kajászó – Baracska – Martonvásár – Tárnok – Százhalombatta
Túratáv: 75 km
Emelkedő: 200 m
De az összetétel miatt, inkább rövidebb változatot választottunk.:
Útvonal: Százhalombatta – Simon-puszta – Martonvásár – Tordas – Gyúró – Etyek – Sóskút – Érd – Százhalombatta
Túratáv: 60 km
Emelkedő: 200 m
A találkozó reggel 8 órakor volt. Mielőtt elindultunk volna, szükséges volt a kerekeink nyomását ellenőrizni, mégsem lehet csak úgy nekivágni egy ilyen útnak problémás gumikkal. Az utunk elég szerencsés volt és főleg száraz, mivel komolyan tartottam a sártól. A Simon-puszta előtti 1 km földút szakasz miatt aggódtam. De komolyabb gondok nélkül átjutottunk ezen a szakaszon. Következett a legforgalmasabb szakasz Simon-puszta és Martonvásár között. Ezt csak a nagyon forgalmas 7-es főúton tudtuk megtenni. Martonvásár után, az M7-es autópálya alatt haladtunk el, majd bal kézre a még most is működő igazságszolgáltatási intézményt mellőztük. Előbb Tordasra, majd Gyúróra érkeztünk. Ekkor már közel az út 2/3-át megtettük Etyekig, így egy kis megérdemelt pihenőt tartottunk.
A megálló után elég komoly emelkedőt kellett lekűzdenünk. De nem csak az emelkedő nehezítette az utunkat, hanem az út minősége is. Ugyan a sárral nem volt gondunk, de az út öklömnyi kövekkel volt felszórva, ami elégé megnehezítette a kerékpározást. Néhány kilométer után újra betonozott úton haladhattunk. Egy újabb emelkedő lekűzdése után már meg is érkeztünk az Etyeki szőlők közé. A szüreten már túl voltak az etyeki szőlősgazdák, de szerencsénkre némi kóstolót azért hagytak számunkra az idei termésből. Az út innentől kezdve hosszan vezetett a szőlőültetvények között. Mielőtt kiértünk volna az Alcsút-Etyek közötti műútra, még elhaladtunk a már részben elkészült Korda-stúdió mellett.
Mielőtt bekerekeztünk volna az Etyeki Kezes-lábos fesztiválra, útba ejtettük a nem túl régen megépített kilátót. A kilátóból az egész település és a környéke jól áttekinthető, háttérben a Biai-hegyek, Budai-hegység és a Pilis vonulataival. Etyekre a borospincék mellett vezetett el az utunk, így jutottunk be a Kezes-lábos fesztiválra. Itt letettük a kerékpárjainkat, gyalog vetettük be magunkat a népes forgatagba. Egy kis kenyérlángos és a helyi borok megkóstolása után, 2 óra alatt körbejártuk a települést. Mielőtt elindultunk volna hazafelé, egy borospincénél ismét megálltunk szomjunkat enyhíteni.
Hazafelé az Egyek és Sóskút közti földúton indultunk, majd betorkoltunk a Pusztazámori műútra. Sóskút után Tárnok, Érd érintésével érkeztünk vissza Százhalombattára.
Jó kis kerekezés volt, teljesítettünk 61 km-t, megnéztük az Etyeki Kezes-lábos fesztivált, és élveztük az egésznapi napütést. Így kellemes fáradsággal zártuk a napot. Ezzel az idénre tervezett kerékpártúráknak is vége, legközelebb majd tavasszal a Csepel szigetre megyünk.
(A csatolt fényképeket Szabó Zsolt készítette)
Szabó Zsolt
túravezető
01 A túra térképvázlata
02 Pihenő Gyúró egyik kereskedelmi egységében
03 Útban Etyek felé
04 Etyeki szőlők kóstolása
05 Kőkereszt az Etyeki szőlők mellett
06 Etyeki kilátó
07 Az Etyeki kilátóban
08 Panoráma az Etyeki kilátóból
09 Az épülő Korda stúdió
10 Az Etyeki Kezes-lábos fesztiválon
2007-10-11
2007 10.06-án az isaszegi Falumúzeumban lezajlott a PMP felújítás utáni átadása. Sajnos az október 6-ai dátum ütközött egy-két egyesület programjával, így ők nem tudtak azon részt venni.
Tizenhárman – Járosi László vezetésével – a gödöllői Királyi Kastély elől indultak gyalogosan a helyszínre . A 12,2 km-es táv “legyűrése” után terített asztal várta őket – és a közvetlen a múzeumba érkezőket. A felújítási, Igazolófüzet-, térképkészítési munkában, számunkra finomságokat hozó asszonyokon kívül vendégünk volt Pálmai Vencel az MTSz-ből, Szemenyei Pali bácsi, dr. Sebestyén István “güsziológus”, Zádori György “optika”, Lobmayer Imre.
Az ünnepség 16 órakor kezdődött. Szmolicza József múzeumvezető és Notter Béla üdvözlő szavai után Lobmayer Imre köszönte meg a munkánkat, és tett egy felhívást minden túrázóhoz: túráinkkor vigyünk magunkkal egy metszőollót, és vágjuk le e balesetet okozható belógó szederinda, akác- és csipkebokor ágakat. Következőkben Georgiades Évike ismertette a Pest Megye Turistája mozgalom első harminc évét, bemutatva az eddigi kiadványokat is. Ezt követően Notter Béla képek vetítése mellett ismertette a 14 szakaszra osztott útvonalat aszerint, hogy kik végeztek rajta felújítást, elmondta az útvonalon történt változásokat. (Itt hadd tegyek egy személyes megjegyzést: kicsit belefeledkeztem a mondandóm részletezésébe, jóval túllépve a nekem szánt időt, ezért nagyon megkurtítottam Járosi Laci idejét. Ezúttal is bocsánatot kérek tőle.). Ezt követően Járosi László nagyon szép képeit láthattuk a PMP útvonala melletti látnivalókról.
A PMP átadásáról a helyi televízió felvételt készített.
A hivatalos program végén ki a múzeum tárgyaiban gyönyörködött, ki beszélgetésbe kezdett a PMP-ről és minden egyébről.
Notter Béla
2007-10-10
Örömmel értesítjük a Pest megye turista főútvonalán túrázókat, a Pest Megye Turistája jelvényszerző túramozgalom teljesítését végzőket, érdeklődőket, hogy a PMP felújítását – létrehozásának 30. évfordulójára – sikerült a magunk által szabott határidőre befejezni. A GPS-el felmért útvonal teljes hossza 245 km.
Az évfordulóra a egy új – útvonalleírással kiegészített – Igazolófüzetet és egy térképet is kiadtunk, melyet az átadás során mutattunk be. Az Igazolófüzet 32 oldalas, fedlapja az 1. képen látható. Mindenki, aki megvásárolja az Igazolófüzetet, a 2. képen látható Térképmellékletet díjmentesen megkapja. A túraútvonal kis része a Börzsöny térképen, nagy része a Gödöllői-dombság térképen is megtalálható. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy csak az általunk kiadott Térképmelléklet tükrözi a jelenlegi valós állapotokat, a másik két említett térkép kiadása óta nagyon sok változás történt a PMP útvonalán.
2007.07.18-án e honlapon megjelent írás óta az alábbi szakaszok készültek el (és ezzel vált teljessé az útvonal):
Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre (Járosi László): Sződ – Vácrátót. kivágott fasori fák miatt újrafestés, Vácegres – Margita K-i oldal 15,2 km,
Notter Béla: Margita K-i oldal – Gödöllő, Perőc 18,2 km (az Agrárerdőben /Pálffy Tibor/, valamint Babatpuszta és Margita-alja között sok új és újszerű jelzés volt már, de azokat is újrafestettem),
Rákosmenti Egyesült Vegyiművek Munkás Testedző Egylet (REMTE) és Richter Gedeon Természetjáró Egyesület (RE-GE) Trischler Ferenc vezetésével: 11,8 km. Kiemelkedő munkát végzett Kissné Tóth Katalin (REMTE) és Csonka Jenő (RE-GE).
Újlengyeli DSE (Máthé Márk): Ócsa – Bugyi-Dunavarsány országút 12,6 km,
Tápiószelei Természetbarát Klub (Lipák István): Ráckeve – Dömsöd – Apajpuszta: a megkezdett festés befejezése 28,4 km.
Két új kiegészítő útvonalat is létrehoztunk: egy 1,2 km hosszúságút (P+, 3. kép) Apaj és a Réce tanösvény között (Lipák István), valamint egy 2.2 km-es hosszúságút (P négyzet, 4. kép) a 9. szakasz igazolóhelyére, Csévharasztra (Notter Béla).
Az egész útvonal felújításának összesítője a Technikai munkák 2006-2007-ben c. rovatban található!
Az Igazolófüzet beszerezhető 580.- Ft-ért (MTSZ-tagoknak 500.- Ft-ért) Szövetségünk irodájában (Budapest, Városház u. 7., fsz.7), valamint az MTSZ-ben (Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 31. II.em. 3.), a BTSSZ-ben (Budapest, Curia u.3.). Ez az összeg tartalmazza – sikeres teljesítés esetén – a jelvény árát is.
Notter Béla
2007-10-10
Örömmel számolunk be arról, hogy a Piliscsabai Természetjáró Kör három fiatal tagja a 9 tájegységre bontott 300 km-nyi csökkentett távolságú ún. Gyermek Kéktúra (GYKT) teljesítését kezdte meg.
Bobák Péter 7 éves,
teljesítette a Börzsöny-Cserhát 50 km tájegységet, melyért megkapta a tájegységi jelvényt. Várományosa a bronzjelvényes természetjáró elismerésnek.
Bobák Bence 11 éves,
teljesítette a Kőszeg-Kemeneshát, Pilis-Budai hegység, Börzsöny-Cserhát tájegységeket, melyekért szintén megkapta a tájegységi jelvényeket.
Tulajdonosa a a bronzjelvényes természetjáró elismerésnek.
Borzsák Sarolta 13 éves
Bronzjelvényes természetjáró.
Szívből gratulálunk, szeretnénk remélni, hogy családok, osztálytársak összefognak és bejárják hazánk szép tájait.
Pest Megyei Természetbarát Szövetség elnöksége
2007-10-08
Mátra, 2007. szeptember 22.
A mai túra során a nyugati Mátrával ismerkedtünk meg. 44 fő jött el a túránkra. Az időjárás nagyon kedvező volt, szép napsütéses, nem túl meleg, igazi kiránduló időben volt részünk. Hat órakor indult buszunk Százhalombatta központjából. Tárnok, Érd, Budapest érintésével Mátraszentimrére buszoztunk, ahol a megtervezett túránkat megkezdhettük. Két lehetőség közül lehetett választani:
Útvonal 1.: Mátraszentimre (Z négyszög) – Rothadt-bérc (Z négyszög) – Ágasvári tisztás (Z négyszög) – Ágasvári th. (P+) – Kőkapu (S) – Várbérc (S) – Fenyvespuszta (S+) – Csevicevölgy (S) – Tar (S)
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 300 m
Útvonal 2.: Mátraszentimre (Z négyszög) – Rothadt-bérc (Z négyszög) – Ágasvári tisztás (Z négyszög) – Ágasvári th. (P+) – Ágasvári tistás (P+) – Csörgő patak völgye (P) – Mátrakeresztes (P)
Túratáv: 9 km
Emelkedő: 150 m
Mind a 44-en Mátraszentimre templománál kezdtük meg a túrát fél kilenc környékén, kissé hűvös, de napos időben. A zöld négyzetjelzésen hagytuk el Mátraszentimre házait, egy darabig a Rothadt-bércen gyalogoltunk, majd egy jó 1km-es út után lementünk a Csörgő-patak völgyébe. A patakban alig csordogált a víz, szinte elképzelhetetlen, hogy ez a kis vízfolyás pár évvel ezelőtt mekkora kárt okozott Mátrakeresztesen. A patakvölgy felső szakaszában egy rekonstruált üveghutát láthattunk, szakszerű ismertető tábla segítségével megismerhettük az akkori üveggyártás módját. Hangulatos volt a völgy, a patak medre andezit sziklákkal megtűzdelve, ami arra utal, hogy néha nagyobb víz is lefolyik a patakban. A térképen ábrázolt volt Csörgőmalom romjait elvétettük, csak utólag vettük észre, kihagytuk ezt a kis kitérőt.
Újabb 1km után elhagytuk a patakvölgyet, elkezdtünk felfelé menni Ágasvár irányába. A piros jelzéssel való találkozásnál páran úgy döntöttünk, kis kitérőt teszünk a Csörgőlyuk felkeresésére. Másodszori nekifutásra megtaláltuk a piros barlangjelzést, mivel első nekifutásra továbbmentünk, a Vándor-forrásig. A barlang csak kívülről tekinthető meg, mivel be van zárva. A kitérő után hamar utolértük társainkat, akik már az ebédjüket fogyasztották a turistaház előtt elhelyezett asztaloknál, padoknál. Persze ha már itt voltunk, akkor az Ágasvárat is meghódítottuk. Vagy 25-en felkapaszkodtunk a meredek csúcsra, ahonnan pazar kilátásban volt részünk. Ha nem is teljes a körpanoráma, a Cserhát irányában jól kivehető a hegyláb alatti települések, a Hasznosi víztározó. Ellenkező irányban a Mátra gerincei, valamint az Óvár csúcsa látható. Egy-pár virágot is láthattunk és fotózhattunk Ágasvár andezit szikláin. Negyed óra múlva visszamentünk az Ágasvári turistaházhoz, a csúcsot megmászók is elfogyaszthatták ebédjüket.
Fél egy körül szedelőzködtünk neki, hogy folytassuk a túrát. Négyen a rövid túrát választották, Ők lementek a piros jelzésen a Csörgő-patakhoz, majd Mátrakeresztesen szálltak fel a reájuk várakozó autóbuszra. Mi a sárga jelzésen, Kőkapu érintésével a Várbércen ereszkedtünk le a Szalajka-patak völgyébe. A patakvölgyet Fenyvespusztánál értük el, itt található a Tuzson János arborétum. Maga a lemenetel kényelmes volt, pár helyről Ágasvár jellegzetes csúcsát is láthattuk visszatekintve. Maga az arborétum nem a nagyok közé tartozik hazánkban, ennek ellenére érdemes megtekinteni. Különösen egy jól megtermett atlasz cédrus, illetve a Colorádó jegenyefenyők csoportja mindenképp megtekintendő. Azt hiszem, nagyobb gondoskodást is megérdemelne az arborétum.
A sárga keresztjelzésen, a patak jobb oldalán indultunk el Tar irányába mintegy félórai pihenés és az arborétum megtekintése után. 1,5km után ismét találkoztunk a sárga jelzéssel, majd egy újabb fél km után megérkeztünk a nevezetes Csevice-forráshoz. A forrás és környéke szépen ki van építve, kár hogy az ide kirándulók egy része nem vigyáz a terület tisztaságára. A turistatársaim nylon szatyrokba összeszedték alkalmilag a szétdobált papírokat, zacskókat, így mindjárt kellemesebbé vált a forrás környéke. Páran megkóstolták a forrás enyhén pezsgő, kissé zavaros vízét, semmi bajuk nem lett ettől. Még 2km-t kellett gyalogolnunk a Csevice-völgyben, hogy Tar vasútállomásán várakozó buszunkhoz érjünk. A völgy jobb oldalán a felhagyott Fehér-bánya szikláit láthattuk menetközben. A falu szélén elhagytuk a sárga jelzésünket, mivel elkerítették a jelzés útját. Emiatt a falu főutcáján, kis kerülőt téve értük el a vasútállomást.
Bőven volt időnk, így a süteményevés, a sörívás is belefért a busz indulásáig. Hat óra körül már otthon is voltunk. A következő túránk Börzsönybe vezet október 6-án.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással honlapunkon is lehet találkozni) http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsanna (KZS) és József László (JL) készítette)
01 Mátraszentimre, rk. templom (JL)
02 Csörgő-patak völgyében (JL)
03 Csörgő-patak (KZS)
04 Csörgőlyuk barlang (KZS)
05 Pihenő az Ágasvári turistaháznál (KZS)
06 Kapaszkodó Ágasvár csúcsára (KZS)
07 Ágasvár sziklái (KZS)
08 Panoráma Ágasvárról (JL)
09 Faszobor Fenyvespusztánál (KZS)
10 Atlasz cédrus a Tuzson arborétumban (KZS)
11 Colorado jegenyefenyők a Tuzson arborétumban (JL)
12 Pihenő a Tuzson arborétumnál 1. (JL)
13 Pihenő a Tuzson arborétumnál 2. (JL)
14 Pihenő a Tuzson arborétumnál 3. (JL)
15 Utazás hazafelé (JL)
2007-10-01