Archívum: 2008-05
A részben jelzetlen útvonalon haladó túrát múlt héten Sanyi barátommal bejártuk, így eltévedésre a csoporttal semmi esélyünk sem maradt. Akkor ragyogó napsütés időben kezdtük az utat, délután mégis bőrig áztunk. Most is gyönyörű időben indultunk Isaszegről és Gödöllőről telekocsi akcióban összesen húszan (+ egy nagyon nyugodt kutyus).Féltünk, hogy megismétlődik a múltheti idő, de az egy időre megjelenő sötét felhők ellenére nagyon jó időnk volt (talán a meleg miatt már túl jó is). Kb. 1/2 10-re értünk Csővárra. Leparkoltunk az autókkal, és a faluból kivezető Jókai utcán indultunk el. Az első látnivaló egy – a betelepült szlovákság népi épitészetének jegyeit viselő – szép ház (1. kép) volt. Nézsa felé kevés erdő adott árnyat nekünk, jobbára repceföldek, kaszálók mellett vezetett utunk. Egy kisebb dombtetőn átkelve megláttuk lenn a völgyben a szép fekvésű Nézsát (2. kép). A Kossuth L. utcán értünk el a temetőig, amely példásan rendezett. A régi – 1800-as évekből való – sírköveket az út és a ravatalozó mellett sorba állították. A 3. képen egyik ilyen régi síremlék látható a ravatalozó falán. További értékes műemlékeket is találunk a temetőben, ezek egyike a XIX. sz-ból való harangtorony (pálos rendház alapfal-maradványaival) és a Kálvária, a lépcsőfeljárat alatt lévő Szent Anna-kápolnával (4-5. kép). A 6. képen látható virágmező alatt – Kucsera András polgármester úr elmondása szerint is – egy, a kolostorhoz tartozó pince húzódik. A Reviczky-kastély (7. kép) felé gyalogolva elhaladtunk a szintén műemlék magtár mellett. A Nézsai-patak mellett található tavat (8. kép) elhagyva elkezdett az út emelkedni, hogy a Vas-hegyre már erős kapaszkodóval érjen fel (9-11. kép). a tetőn megpihentünk (12. kép), csodáltuk a sziklanövények sokaságát (13. kép).
A szomszédos Vár-hegyre való feljutás, már kevesebb fáradtsággal járt. A XIV. században épült külső-belső várból – mely hosszú ideig rablóvárként is “működött” – mára már csak a két saroktorony és a ciszterna azonosítható egyértelműen (14-16. kép). Családostól sokat jártunk már a várban, ezért is jól esett látni a törődést, az igyekezetet a vár maradványainak megmentésére, ismertető táblák kihelyezését, bozótirtást, stb. A kilátás innen – csakúgy mint a Vas-hegyről – csodálatosan szép. Felfedeztünk a sziklaoldal tövében egy több kisebb üregből álló falat is (17. kép).
A várban mindenkinek döntenie kellett, hogy a több látnivalót ígérő, de meredekebb utat, vagy a kevésbé nyaktörő, de visszafogottabban szép utat válassza. A döntő többség az izgalmat választotta (18-20. kép). Az út felső szakaszán árvalányhaj, sziklanövények (21. kép), lejjebb nagy ezerjófű (22. kép) tömege várt minket.
Az idő egyre melegedett, ezért nem csoda, hogy a faluba leérve megszálltuk az első kutat, majd a fagyizót is. Miután kicsit lehűtöttük magunkat a fagyival, felsétáltunk még a falu fölött lévő evangélikus templomhoz, ahonnan (is), ragyogóan lehetett látni a várat (23. kép). Csőváron található sok szép virágból a temetőbe is jutott (24. kép). Hazafelé jövet megálltunk még Püspökhatvanban. Két hete – mikor Csesztvén jártunk a Madárijesztő fesztiválon – már megcsodáltuk a szoborparkot, de akik akkor nem voltak velünk – meg azok is, akik voltak – szívesen látták a míves faszobrokat (25. kép).
Kép és szöveg: Notter Béla
2008-05-26
A legutóbbi túránk a Visegrádi hegységbe vezetett, többek között a Holdvilág-árok bejárása volt a cél. Az utóbbi időkben minden évben felkeressük a hozzánk közelebb fekvő Pilist, Visegrádi hegységet. Ez látszik a bérelt busz számlájának összegén is,de megéri mert ezek a hegyek is tartogatnak mindig új látnivalót. A meteorológusok szép napsütéses időt jósoltak a mai napra, szerencsénkre ez be is jött. A mai túrán 48-an vettünk részt, egy személygépkocsi besegítésével.
A szokásos 6 órakor Százhalombatta központjából indultunk el Pomáz-Pilisszentkereszt között fekvő Csikóváraljai turistaházig. Felvéve a tárnokiakat, érdieket, budapestieket fél 8-kor már a kindulási pontunkon voltunk. Szokás szerint kétféle erősségű túra közül lehetett választani. Az első szakaszt közösen tettük meg, az alábbiak szerint:
Útvonal 1.: Kiskovácsi pta (P+)–Remete barlang (P+)–Lajos-forrás (K+)– Ifjusági tábor (OKT)–Pilisszentlászló (OKT, P)–Pap-rét (OKT, P)–Kis-Bükk-tető (P, Z)–Vörös-kő (P, S)–Leányfalu HÁ. (P)
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 800 m
Útvonal 2.: Kiskovácsi pta (P+)–Remete barlang (P+)–Lajos-forrás (K+)– Ifjusági tábor (OKT)–Pilisszentlászló (OKT, P)
Túratáv: 10 km
Emelkedő: 600 m
Jelzetlen úton indultunk el a Csikóváralja turistaház közelében levő parkolótól. Az erdei út kissé sáros volt az előző napi esőtől. Az épületek felett vezető útból annyi hasznunk volt, hogy nem kellett gyalogolnunk a főút mellett. A Holdvilág-árok kezdetét végül is a piros jelzésen értük el. Innentől kezdve a P+ jelzésen haladtunk az árok mélyén. Egy kevés víz is csordogált a szurdokban szintén az előző napi esőnek köszönhetően. A kezdeti szolid árok mind vadabbá vált, mind több legurult, mohával fedett andezit sziklát kellett kerülgetnünk. Több helyen látható volt az 1999 évi özönvíz pusztításának eredménye, az oldalakon jól kivehetőek voltak a földcsuszamlások okozta sebek. Egy-pár bedőlt fa is nehezítette az előrehaladást. Egy kiszélesedő szakasznál elértük a Holdvilág-árok legszebb részét. Innen több mint 10m-es függőleges létra segítségével lehet tovább haladni a szurdokban. Aki nem akar létrázni, az kikerülheti ezt a részt. A völgy alján hatalmas fehéres, szürkés andezit tömbök fekszenek szanaszét, a jobboldali részen 2 db mesterséges barlang is található. Mai napig is rejtély, milyen céllal faragták ki ezeket a barlangokat, a nem messze levő kultikus hely ember kéz alkotta falait is beleértve. Elég sok időt töltöttünk el ezen a helyen, mivel a létrán való felmenetel lassú volt. Mindenki a létrás megoldást választotta a tovább haladáshoz, a hátizsákos embereknek kissé szűk volt a háttámlával ellátott létra. Persze ez így biztonságos, főleg a tériszonyban szenvedők részére.
A létrázás után a kultikus helynél találtuk magunkat. Az ásatások helye el van kerítve, érthetelen mi célból vésték meg ennyire őseink, vagy elődeink a sziklafalakat. A bámészkodás után jelzésünkön felkapaszkodtunk a Nagy-Csikóvár és a Kolevka hegy közötti nyeregbe. A földutak találkozásánál elhagytuk a P+ jelzést, Lajos-forrás felé vettük az irányt. Itt tartottunk egy hosszabb pihenőt a forrás mellett kialakított medencénél, ebédelés, valamint a lassabban jövők bevárása miatt. Meglepően kevés turistával találkoztunk itt, valaha hétvégén, többek között a könnyű megközelíthetőség miatt is csak úgy hemzsegtek itt az emberek! A turistaház is eléggé kopott állapotban van, úgy tűnt, nem is üzemel.
A félórás pihenő után a K+ jelzésen Kármán-forrás felé kezdtünk gyalogolni. A csapat eleje nem vette észre a völgybe lekanyarodó jelzést, a csábítónak tűnő sárga jelzésen haladt tovább. Kb. 1km után sikerült befogni a csapat elejét, így a kiírt távhoz plusz 2km-t hozzáírhattunk az elszámolásnál! Hangulatos ösvényen, a Dömör-kaputól feljövő aszfalt úttal párhuzamosan értük el az Országos Kék Túra jelzését. Egyik társunk, aki gyüjti az OKT pecsétjeit, elszaladt a Sikárosi erdészházig, gyarapítani a megszerzett bélyegzők darabszámát. Az Öreg-nyílás völgyében haladó OKT jelzésen folytattuk az utunkat. Az egyik aszfalt út a jelzéssel párhuzamosan halad Pilisszentlászló felé, de érdemesebb az ösvényt választani. Az aszfalt útat egyszer kereszteztük, majd kapaszkodó árán elértük Pilisszentlászló szélén található Kisrigó vendéglőt. A hangulatos udvaron letelepedtünk az asztalokhoz, bevárni a lassabban gyaloglókat. Egy korsó sör elfogyasztása is belefért az időnkbe, a rövidebb túrát választók itt fejezték be a mai túrájukat.
Félóra elteltével sem ért utol minket a lemaradt társaság, így a hosszabb túrát választók tovább indultak az OKT jelzésén, Pap-rét irányába. A kis falu központját hamar a hátunk mögött tudhattuk, először meredekebben, majd enyhébben vezetett az út Rózsa-hegy és a Szekrény-kő oldalában. Szarvas-szérűnél összetalálkoztunk egy aszfaltozott erdészeti úttal, mely szintén a Pap-rétre vezett. Egy darabig aszfalton haladtunk, majd inkább az OKT ösvényét választottuk, mely rövidebben visz Pap-rét tisztására. Elérve a pap-réti csomópontot, leheverdtünk negyed óra erejéig a rét füvére. Az újra indulás után negyed órával, a Pálócki rét után letértünk az OKT jelzésről, a piros jelzésen Vörös-kő felé vettük az irányt. Enyhén emelkedtünk, a zöld jelzés becsatlakozása után a fás Vértes-mezőnél meredek irányváltás következett. Kis-bükk-tető 548m magas csúcsát nem is érzékeltük, a Lőrinc-laposa nevezetű gerincen szinte nyílegyenesen dél-keleti irányba vitt a jelzés. A Vörös-kő előtt vesztettünk vagy 50m szintet, majd meredeken felmentünk az 521m magas Vörös-kő csúcsra.
A túránk során nem sok emberrel találkoztunk, de itt az emlékmű talapzatán páran napozgattak nézelődtek. Az emlékműről eltávolították a ’felszabadítóinkra’ emlékeztető feliratot, talán ideje volna valamilyen turista emléket állítani, ha már a talapzat és az oszlop megvan. Szép kilátópont, északi irányban a Börzsöny, keleti irányban a Naszály, a Cserhát, távolabb a Mátra, dél-keleti irányban a Pesti síkság látható. Nagyon szép időnk volt, több mint félórát töltöttünk itt el. Lehetett virágokat fotózni, a talapzaton sütkérező, szaladgáló fali gyíkokat nézegetni a panorámán kívül. Lefelé először enyhe, majd hirtelen meredek, gatyafékes szakasz következett. A szerpentineken gyorsan veszítettük a szintet. Leányfalú felől izzasztó a felmenetel a Vörös-kő csúcsára! A meredek lemenetel után pár percre megálltunk a Meteor-forrásnál, majd Leányfalú házai között tettük meg a túra hátralevő részét. Az autóbuszunk a MOL kútnál várakozott ránk. Félórát szántunk a jóleső csapolt sör és a jégkrém elfogyasztására. A MOL kút mellett megnéztük még Leányfalú világháborús emlékművét, meg a római erőd maradványát.
Hat óra után nem sokkal hazaértünk, Csobánka felé mentünk, mivel pár turistatársunk a személygépkocsiját a Csikóváraljai turistaház parkolójában hagyta. Nagyon szép volt a vadregényes Holdvilág-árok, az erdők is tavaszi pompában zöldültek. A természet még mindig pár héttel előbbre tart az átlagos évek időjárási viszonyaihoz képest.
Következő túránk a Balaton-felvidékre vezet május 31-én.
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), József László (JL) és Tóth Zoltán (TZ) készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a szakosztályunk honlapján is megtalálható. http://www.termeszetbaratok.hu
01 A túra elején Kiskovácsi felett (KZS)
02 Mohás andezit sziklák az árokban (KZS)
03 Pihenő a Holdvilág-árokban (TZ)
04 Bükkfa gyökérzet a Holdvilág-árok szikláján (KZS)
05 Holdvilág-árok sziklafala (TZ)
06 Holdvilág-árok létrájánál (KZS)
07 Csoportosulás a létránál (TZ)
08 Mászás a létrán (KZS)
09 Holdvilág-árok kultikus helye (KZS)
00 Holdvilág-árok utáni pihenő (KZS)
01 Lajos-forrásnál (JL)
02 Lajos-forrásnál ücsörgők egy csoportja (KZS)
01 _Pilisszentlászló felé (KZS)
04 A kicsiny Bükkös-patak (KZS)
05 Az aszfaltos szakaszon (KZS)
06 Pilisszentlászló, Kisrigó vendéglő udvarán (KZS)
07 A másik asztaltársaságunk (KZS)
08 Pap-réti pihenő (KZS)
09 Zergevirág poszméhhel (JL)
20 Lila ökörfarkkóró (JL)
21 Vörös-kő (JL)
22 Pihenő az emlékmű talpazatán (KZS)
23 Kétfarkú gyík az emlékmű talpazatán (JL)
24 Panoráma keleti irányban a Vörös-kőről (KZS)
25 Alattunk a Szentendrei-Duna, háttérben a Naszály (JL)
2008-05-21
Immár 17. alkalommal 2008, máj.1-én megrendezett túrák 211 turista, kikapcsolódását, erejének lemérését tette lehetővé. Mosolygós napsütés és a szervezők kedvessége fogadta őket. Az alföldi túra sokak által nehéznek tartott, de a táj szépsége, a friss zöld fák üde levele, a sok nyíló virág mégis elbűvölte a turistákat. A túrát mind a 211 fő teljesítette.
20 km gyalogos 70
30 km gyalogos 22
50 km gyalogos 30
50 km kerékpáros 89
A túrázók térkép és útleírás segítségével ellenőrző pontok érintésével jutottak vissza a célba. Közben bőséges szolgáltatásban volt részük: négercsók, lángos, zsíros kenyér, tepertő és sok más. A legkedveltebb ellenőrzőpont a Batta út, illetve a „Gyula Rancs”, ahol friss lángos és a házigazda Járdány Gyula vendégszeretete fogadta a túrázókat. A finom lángos készítői: Juhász Lászlóné és Gönczöl Tiborné, a „ két Icu” voltak.
A túra útvonala zöld övezetben haladt és sok-sok virág illata kísérte. Sok vidéki, főleg budapesti túrázó szerezhetett szép emlékeket az alföldi táj szépségeiről. A ragyogó napsütésben mindenki jól érezte magát és kellőképpen elfáradva, vidáman ért a célba.
Tápiószeléről 20 km-es gyalogos, illetve 50 km-es kerékpáros túrán való indulásra volt lehetőség, amivel éltek is a turisták.
Külön dicséret illeti a Somogyi általános iskola 3. osztályos tanulóit, akik Nyíriné Pintér Rózsa és egy szülő kíséretében 14 fővel fegyelmezetten és vidáman kerékpározták le az 50 km-es túrát. A célban öröm volt látni arcukon a büszkeséget, hogy sikerült, amit vállaltak. A Gyulai iskola diákjai már visszajárói a kerékpáros és gyalogos túráknak, ők már az utat ismerve csoportokban indultak Köszönjük az iskola igazgatójának, Dr. Soós Ferencnek, hogy biztosította a helyet a túra rendezéséhez.
Köszönet a támogatóknak, akik segítsége nélkül nem sikerülhetett volna a túra: Mucsányi Tibor, Pintér József, Egedi Gábor, Lipák és Lipák Bt., Újvilág Mgész, Abonyi Györgyné, Járdány Gyula, Car- O- Line Kft., Abony Város
Önkormányzata.
Túránkra 27 településről érkeztek turisták. Nagy öröm volt számunkra, hogy a 211 fő résztevőből 82-en abonyiak voltak. A túrázók jelvényt, illetve kitűzőt és emléklapot kaptak a teljesítésért. A túrát senki sem adta fel, mindenki beért a célba.
Nagyon sokan „JÖVŐRE UGYAN ITT” köszönéssel búcsúztak tőlünk. Remélem így is lesz.
Nagy Sándorné, az Abonyi Természetjárók Körének vezetője
2008-05-21
A május elsejét övező négyes ünnepen az az Isaszegi Természetbarát Klub egy szűk csapata a Káli-medencében töltött el kirándulásokkal, látnivalók habzsolásával szép napokat. A megszámlálhatatlan szépségből kedvcsinálónak egy-két helyszín és kép, hogy másoknak is kedvet csináljunk e gyönyörű vidék felkeresésére.Szerda délután indultunk 4 óra után, a bedugult Budapestnek köszönhetően az első 60 km-t három óra alatt tettük meg. Érd után már jobban mentek a dolgok, mégis fél 10-re értünk le szálláshelyünkre, Szentbékkállára. Csütörtök reggel megvártuk azokat, akik vonattal jöttek és együtt vágtuk neki első túránknak. Az út során az először a Töttöskáli templomromot (1. kép) , majd az Eötvös-kilátót (2. kép) – ahonnan csodálatos a kilátás a Káli-medencére, és részben a Balatonra is – kerestük fel. A Keleményes-kővön keresztül, majd virágos mezőkön (3. kép) értünk vissza a faluba. A délutáni zápor elmúltával a Kőtengert (4. kép) jártuk be.
Pénteken először Mindszentkálla szép népi házait (5. kép) néztük meg, majd Kékkútra mentünk, ahol többek között a Tájház (6. kép) várt ránk. Természetesen a Theodóra-forrás vizét is megkóstoltuk. Következő túránkat Salföldről indítottuk. A K, majd a P jelzésen Badacsonytomaj szélső házáig (7. kép) gyalogoltunk, majd a Pálos-kolostor (8. kép) romjait jártuk végig. Vacsora után felkerestük Szentbékkállán a Velétei palotaromot (9. kép).
Szombati kirándulásunkat a kékkúti kilátó megmászásával kezdtük. Nagyszerű kilátás nyílik a tanúhegyekre, Salföldre, Balatonra (10. kép). Kővágóörs nevezetességeit kerestük fel ezután, így például a Kerkápoly-házat (11. kép), ami ma tájházként üzemel. Ezt követően “leugrottunk” Révfülöpre (12. kép), majd Zánkára, ahol a XII. századi eredetű református templomot (13. kép), Zsellérházat, újratelepítés emlékére állított kopjafát látogattuk meg. Ezután a nap csúcspontját jelentő Hegyestű bazaltorgonáit (14. kép) és a geológiai bemutatóhelyet kerestük fel. A kilátás is pazar innen. Monoszló volt a következő állomásunk, ahová a XII.sz-i eredetű román, majd barokká átépített református templom (15. kép) kedvéért utaztunk. Hazafelé Köveskálon a Mosóházat (16. kép), szép népi lakóházakat, valamint a Mindszentkálla felé vezető út közelében lévő Kerekikáli templomromot (17. kép) tekintettük meg. Vacsora után még megkíséreltük megtalálni a Birkás-borházat Szentbékkállán, de – talán azért, mert a faluban elhelyezett térkép teljesen máshol mutatta helyét, mint az utvonalterv.hu-n lévő térkép – nem találtuk meg, helyette a Kőfejtőt és a hozzá tartozó információs táblákat néztük meg.
Vasárnap Szentantalfára mentünk, ahonnan szép kirándulást tettünk a XII.sz-ban épült Szent Balázs-templomromhoz (18. kép). A szépen konzervált templomrom mellett a kilátás is nagyszerű. Hazafelé vezető utat megszakítva még Nagyvázsony főbb nevezetességeivel (19-20. kép) ismerkedtünk meg. Összességében nagyon szép négy napot töltöttünk el a Káli-medencében, rengeteg látnivalóban volt részünk.
Kép és szöveg: Notter Béla
2008-05-07