Kategória: Beszámolók
Nem túl jó időjárási előrejelzésekkel került megrendezésre a mai túránk. Ez meglátszott a résztvevők létszámában is, sokan visszavonták a jelentkezésüket. Pedig már a túra elején láthattuk, hogy kiváló túra fog kikerekedni a mai napból.
A kishitűek bánhatták a visszamondásukat. 38 fő bízott az időjárásban, és természetesen magában is. A résztvevők két túra közül választhattak a szokásoknak megfelelően:
Útvonal 1: Dömös – Rám-szakadék – Rám-hegy – Rám-völgy – Vadálló kövek – Prédikálószék – Akasztó-hegy – Király-völgy – Kerek-bükk – Dobogó-kő
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 900 m
Útvonal 2: Dömös – Rám-szakadék – Jász-hegy – Szer-kövek – Dobogó-kő
Túratáv: 8 km
Emelkedő: 600 m
A buszozás gyorsan eltelt, csupán a visegrádi üzemanyagtöltő állomáson álltunk meg egy negyedórára, kávézni, szükséges dolgainkat elvégezni. Az eső elkezdett szemerkélni, legnagyobb bánatunkra. Hiába vettem fel az eső elűző sapkámat, egyenlőre hatástalan volt a viselete. Öt perc alatt Dömösre érkeztünk, a túra indulási pontjára. Kelletlenül vettük elő az esőköpenyeinket, hogy az esőszitálást átvészeljük. Nyolc óra körül már indult is lelkes csapatunk bejárni a Rám-szakadékot, mely a Visegrádi hegység egyik legszebb, legromantikusabb része. Gyorsan magunk mögött hagytuk Dömös házait, erdőben vezetett a Malom-patakkal párhuzamosan zöld jelzésünk. Mire a Szentfa kápolnához értünk, a eső szemerkélése is elállt, csak a fák leveleiről potyogtak a vízcseppek.
Hamarosan elvált tőlünk a piros háromszögjelzés, mely a Prédikálószékre vezet fel, majd jobbra a sárga jelzés is elhagyott bennünket, Dobogókőre vezet, kikerülvén a Rám-szakadékot. A szakadék aljánál bevártuk egymást, majd elindultunk felfelé a kis patak mentén. Egy pár turista társunk először járt itt a Rám-szakadékban, számukra garantáltan maradandó élmény lett a bejárása. Már a legalsó szakasz is látványos, szinte hihetetlen, hogy ez a kis patakocska mekkora völgyet vájt ki az andezit konglomerátumból álló hegyből, jelenleg is tart ez a munkája. A szurdok oldalában hatalmas andezit sziklák, némely szakasz holdbéli tájnak tűnik. Az alsó szakaszon pár helyen kidőlt fák nehezítik az előrehaladást. A bevezető sellők, zuhogók után nagyobb méretű vízesések következnek. Én magam is rég jártam a szakadékban, kellemes meglepetés volt a saválló létrák, saválló kapaszkodók megépítése. Igazán kulturált a Rám-szakadék jelenlegi kiépítettsége! Remélhetőleg a vandál elemek így is fogják hagyni! Végül is mindenki feljött a szakadékon, a felső végében bevártuk egymást, egy kis pihenőt közbeiktatva. A patak felső lőszös, agyagos talaja néha megcsúszik, most is lehetett látni ennek nyomait, emiatt válik a Rám-szakadék felső szakasza kellemetlenül csúszóssá, mely főleg nagy esőzések után nehezíti meg a turisták közlekedését.
Ismét elindult a csapat, 500m után elváltak útjaink a rövidebb túrát választó társainktól. Ők a sárga jelzésen tovább kapaszkodtak Dobogókőre. A hosszabbik túrát választók innentől kezdve jelzetlen úton haladtak tovább, annak érdekében, hogy a Vadálló-kövek gerincét minél kevesebb szint veszteséggel érjék el. Vagy 1,5 km-t haladtunk az aszfaltúton, miután egy földúton elindultunk a Rám-völgybe. Vagy nem is a Rám-völgybe? Utólag sem tudom eldönteni, akármennyit is nézem a térképet. A térképre berajzolt utak a valóságban nem ott haladnak, legalább is ezen a részen. Magam lepődtem meg a legjobban, mikor a tervezett leérési ponttól alig 300 m-re értük el a Szőke-forrás-völgyben haladó piros jelzést. Itt már pontosan azonosítható volt a helyzetünk, probléma nélkül elértük a piros háromszögjelzést, melyet a túra végéig használtunk.
Majd 300 m-es kapaszkodó kezdődött. Az eleje igen meredek volt, később viszont a kiprepalálódott andezit sziklák miatt ez már fel sem tűnt, mivel minden egyes sziklánál meg kellett állni egy kis időre, körbejárni a sziklát, minél látványosabb fotót készíteni az adott kőről. Az erre vetődő turista fantáziája működhet, melyik sziklaformában mit lát, mit képzel el benne, mihez tudja hasonlítani az adott szikla alakzatot. Az egyik közülük tisztára ember fejt utánoz, mintha egy Húsvét-szigeti szobrot telepített volna át valaki. Hosszú időnk kellett eltelnie, míg az eső, a szél, a csapadék, a fagy elvégezte a szobrok kialakítását. A felsőbb szakaszon árvalányhajat is lehetett látni, pont virágzott az egyébként védett fűféle. 10 percre rá hogy beértünk az erdőbe, felértünk a Prédikálószékre. A Dunakanyar legszebb kilátópontja, ennél pazarabb panoráma talán nincs is Magyarországon! A Dunakanyar teljes patkóját láthatja az ember, a patkó közepén a Szent Mihály hegy, hátrább a Börzsöny tömbje. Jobb kézre Visegrád a Fellegvárral, távolabb a Naszály a kőbánya okozta sebhelyével. A Duna menti falvak sorozata látható fentről. Egy órás pihenőt tartottunk itt. Szükség volt már az elveszett kalóriák pótlására, na meg a látvánnyal is nehéz volt betelni. Egy-pár hársfa már komoly nagyságot ért el, a baloldali kilátást már zavarják. Jó lenne ide is egy kisebb kilátót emelni, mert pár év múlva már nagyon zavaró lesz a panoráma, a teljes Dunakanyar nem lesz látható.
Háromnegyed kettőkor felszedelőzködtünk, tovább indultunk a hátralévő szakasz teljesítésére. A Keserűs-hegy oldalában kezdtük meg az ereszkedést. A Varga-hegynél 90 fokos balra által a Király-patak volt a cél. A patak oldalában négykézláb kimásztunk a mederből, a túloldalon bevártuk egymást. A Kolacskovszky forrás vize elapadt, így elmaradt a víznyerési lehetőségünk. Még jó 3 km-t, meg majd 300 m szintet kellett leküzdenünk, hogy felérjünk Dobogókőre. Egy óra alatt ez meg is történt. Aki akarta megnézte a Turista Múzeumot, sörözhetett, nem utolsósorban a kilátópontról újra a Dunakanyarban gyönyörködhetett. Ez is nagyon szép kilátópont, ha nem is vetekedhet a Prédikálószékkel.
Öt órakor elindult a buszunk hazafelé. Nagyon szép túránk volt, az időjárás is kegyeibe fogadott minket ezen a napon. Következő túránk a Balaton felvidékre vezet, ismerkedni a Tanúhegyeinkkel.
Muskovics András
Szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más fényképekkel, ugyanez a leírás honlapunkon is megtekinthető) http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket József László készítette)
01. Rám-szakadék eleje
02. Rám-szakadék 1
03. Az első vízesés
04. Pihenő a Rám-szakadék tetején
05. Vadálló kövek 1
06. Vadálló kövek, kőgomba
07. Sárga gyűszűvirág
08. Lila ökörfarkkóró
09. Vadálló kövek 2
10. Dunakanyar látképe a Prédikálószékről
11. A panorámát nézők egy csoportja
12. Nagymaros-Visegrád környéke
13. Vadálló kövek a Dobogó-kőről
14. Dobogókői panoráma
2007-05-21
A tavasz beköszöntével a vastag kabátokat és pulóvereket felváltotta a vékony és szellősebb ruhadarab. Így indultunk a gödöllői túrára.
Igazán nem panaszkodhattunk, mert ragyogó napos idő várt bennünket.
Találkozás reggel Erdőkertesen, majd 80 m szint megmászása után feljutottunk a
Margita-csúcsra. Itt található Gödöllő legmagasabb csúcsa, egy magassági geodéziai pont, amely mint kilátó is működhetne, azonban zárva volt. E miatt a kilátásban nem
tudtunk gyönyörködni, egy élménnyel kevesebbel tértünk haza. Utunkat folytattuk homoktengeren át a máriabesnyői vasútállomásig.
A túravezetőtől Lichtmann Tibortól elbúcsúztunk és ki autóval ki vonattal indult hazafelé.
A túránkon készült felvételeket szeretnénk közzétenni: a túrán résztvevők.
2007-05-20
Május 5-én 7 órakor indultunk busszal Gödöllőről. A meteorológia vészjósló hírei ellenére bizakodó volt a csapat. Kis technikai szünetet leszámítva meg sem álltunk Somlóig.
Itt kikászálódtunk a buszból és elindultunk felfelé (1. kép) a Szt. Margit kápolnáig, majd innen a présházak között (2. kép) Kitaibel Pál tanösvényen a Szent István kilátóig (3. kép) mentünk. Kis pihenő után a Somlóvárat (4. kép) vettük be. Különösen a gyerekek élvezték a várfalak közötti bújkálást.Továbbra is tanösvényen haladva (5. kép) értünk vissza a kápolnáig. Visszaútban a busz felé megnéztük a taposókutat is. A nagy csalódás a borházban ért, ahol a rengeteg pad és asztal ellenére csak palackozott bort lehetett kapni. Azt is értésünkre adták, hogy nem örülnének, ha a megvásárolt bort a borozóban innánk meg!
A 8-as úton haladva az Őrség felé újabb kitérőt tettünk a Jeli arborétumhoz. Nagyon nagy szerencsénk volt, mert a rhododentronok (6-8. kép) tejes pompájukban mutatkoztak be. Sűrűn kattogtak a fényképezőgépek, telítődtek a memóriakártyák. Az arborétum megtekintése után jóleső fáradtsággal huppantunk le a busz üléseire.
Következő állomásunk Pityerszer (9. kép) volt. Az egész napos jó idő után itt kicsit esni kezdett az eső, de nem volt veszélyes. Idegenvezető mondta el a szerek kialakulását, mutatta be a házak berendezését. az emeletes kástut (10. kép) stb. Ezután Őriszentpéterre, a szálláshelyünkre buszoztunk. A vacsorával némi gondok akadtak, de ez senkinek se vette el a jókedvét. Az este beszélgetéssel, borozgatással sőt táncolással telt el.
Május 6. vasárnap. A fürgébbek 6 óra körül keltek, a lustábbak később. A lényeg az volt, hogy takarítás után 8-kor indulni tudjunk. Ez sikerült is. Szombathelyen keresztül utaztunk, Kópházánál értük el a határt. Horitschonba 10 óra után pár perccel értünk. Itt megkaptuk a felvilágosítást, hogyan kell a hajtányokat használni, hogyan lehet a közúti kereszteződéseken áthaladni és még sok egyéb hasznos dolgot megtudtunk. Mindezekután elindult 10 szerelvényből álló konvolyunk (11. kép). A pálya enyhén emelkedett, Lackenbach állomásnál értük el a legnagyobb magasságot, 320 m-t. Itt mindenki leemelte járgányát a sínről, és megnéztük az Eszterházy-kastélyt (12. kép) – legalábbis kívűlről, mert az nem látogatható. Mi a faluban is tettünk egy kis sétát. Folytatuk a hajtányolást, élveztük, mikor nekünk adtak elsőséget az autók (13. kép). Felsőpulyán ért végett a hajtánytúra. Itt buszra szálltunk és Sopronba (14. kép) mentünk. Az itt rendelkezésünkre álló két órát a társaság tagjai más-más módon töltötték el, a Gyógygödör borozó (15. kép) előkelő helyezést kapott a népszerűségi listán. Sopronból már egyenesen hazajöttünk.
Kép és szöveg: Notter Béla
2007-05-13
Április 30-án reggel verőfényes tavaszi napsütésben mindössze hárman vágtunk neki a Pest Megye túristája Gödöllő és Pécel közötti szakaszának.
A vasútállomásról az alsóparkon át (1. kép) sétáltunk a kastélyig, majd a majd a Major utcából rákanyarodtunk a piros sáv jelzésű szekérútra. A bizonyos kutyákat ezúttal féken tartotta a tulajdonosuk (meg a Tibor kutya ellenes spray-vel). A lovardákhoz közelítve természetes, hogy találkoztunk tereplovasokkal is (2). Átkelve egy szélesebb tisztáson némi keresgélés után leltünk rá a piros sáv folytatására (hamarább találtuk meg a piros keresztet) és az erdei úton felkapaszkodtunk a gerincre (3). Ezután hosszú, esetenként tornagyakorlatokkal tarkított (4), amúgy könnyű gerincséta következett (5-6), néhol szép kilátással a patakvölgyre, egészen Isaszegig. Isaszegen némi gyaloglás a főúton, kanyar Dány irányába, majd fel a szoborpark alatti kocsmáig, ahol bélyegeztettünk, és pihentünk (7). A szoborparktól a környék panorámája igen szép volt (8), amibe belejátszottak az égen úszó szép felhők is. Az Isaszegi csata emlékhelyig mások is kirándultak (9) de innen már ismét csak hármasban folytattuk utunkat. Rövid, meredek lejtőn egy hangulatos vágatba ereszkedtünk (10), amiből kifelé menet szinte dzsungelszerű növényzet vett körbe minket, és rengeteg piros jelet is láttam (11). Az erdőből kiérve a valahai péceli crosspályához értünk, ahonnan messzire láttunk (12), de ez sem volt segítségünkre abban, hogy feltaláljuk a piros folytatását. Míg a Tiborék a térképen próbálták megtaláni a helyes irányt (13) addig én virágokat fényképeztem (14). Végül utunkat vesztve lesétáltunk az országúthoz, ahol elmentünk a kanyarig. Itt megkerestük a zöld keresztet és ezen értünk be Pécelre, majd vonattal jöttünk vissza Gödöllőre.
Az út gyalogos szakasza 27,3 km volt, amit 6 óra 28 perc alatt tettünk meg, beleértve az 1 óra 24 perc bámészkodással, pihenéssel illetve útkereséssel töltött állásidőt is. Igazán kellemes volt.
Virág Györgyi
2007-05-10
Az időjárás előrejelzés meleg, napos időt jelzett előre a mai napra. Ebben nem is csalatkoztunk. Az autóbuszunk 6 órakor indult az Érdi Vörösmarty Gimnázium elől. 46 fő jelentkezett, illetve vett részt a mára szervezett Szekszárd környéki túrán.
Útvonal: Sötét-völgy (K) – Fazekas-völgy (K) – Grábóci erdészlak (K) – Gyurkó-völgy (K) – Grábóc (K) – Szálkai-víztározó (P)
Túratáv: 14 km
Emelkedő: 200 m
Erre a napra is eredetileg két lehetőség közül választhattak a tagjaink, de a később leírtak alapján kiderül, hogy csak a rövidebb túrát tudtuk teljesíteni. Amint a buszunk átért Százhalombattára felvenni az innen jövőket, az autóbuszunk motortere füstölni kezdett. Az egyik gázolaj vezeték széthasadt. Sofőrünk szikszalag felhasználásával próbálta orvosolni a problémát, amely természetesen nem sikerülhetett. Szerencsénkre, szerencséjére egy másik autóbuszsofőr a segítségére sietett, így több mint 1 órás várakozás után ismét el tudott indulni az autóbuszunk. Az Ercsiben felszállók el nem tudták képzelni, hol lehetünk. Kitartóak voltak, megvártak bennünket. Azt gondoltuk, mára már több problémánk nem lehet, de tévedtünk. Paks környékén, a 6-os főúton ismét füstölt a motortér. Most a másik gázolaj vezeték adta meg magát. Ismét szerencsénk volt, a 6-os út ezen szakaszán felújítási munkák folytak, az egyik teherautó sofőrje kisegített bennünket. Azon humorizáltunk, hogy már csak a harmadik cső van hátra, azt valahogy kibírjuk. E gondok miatt változtattuk meg a kiírt túránkat. 10 órakor kezdtük meg gyaloglásunkat Sötét-völgy bejáratánál.
Persze ahogyan kezdődött a napunk, úgy is folytatódott. A jelzésen ellenkező irányban kezdtünk haladni, hiába nézte GPS-ét egyik túratársunk. A tévedést hamar észrevettük, negyed órán belül már korrigáltuk a hibát. Most már a betervezett kék jelzésen haladtunk, melyet egyúttal tanösvénynek is kialakítottak. A Szekszárdi dombság legszebb elegyes, lombos erdőit lehet megtekinteni az egymás után következő Sötét-völgyben, Fazekas-völgyben és a Gyurkó-völgyben. Hatalmas tölgy, bükk, kőris, hárs és gyertyánfák alkotják az erdő nagyobbik részét. Egyébként a táj mecseki hangulatot sugall, itt is nagy mennyiségben tenyészik a medvehagyma, illatos hunyor, szúrós csodabogyó, meg más mediterrán virágos növény.
A Fazekas-völgy elején, meg a végén pihenőhelyek kialakítására került sor, bográcsozási lehetőséggel. A második pihenőhelyet 100 m-el elhagyva a Haramia-forrás mellett haladtunk el. 2 km után elértük a Grábóci erdészlakot, mely már igen romos állapotban van. A vele szemben levő vadászházat viszont még manapság is használják. Ezen a környéken szépen gondozott tölgyes alatt vezet a turistaút. A Gyurkó-völgyben megkezdtük kapaszkodónkat a dombhátra. A tető előtt nagyméretű irtás mellett vezetett el jelzésünk. A tető után lankás szakasz következett, mind szélesebb kaszálón keresztül. Az égen volt hogy egyszerre négy egerészölyv vitorlázását is szemmel követhettük. Grábóc előtt egy karámnál barátságos lovakkal is meg lehetett ismerkedni.
Grábócon áthaladva megérkeztünk a műemléki védettséget élvező görögkeleti szerb templomhoz és kolostorhoz. Az épületegyüttes felújított állapotban várja a látogatókat. A belsejében szép ikonosztázban és freskókban lehet gyönyörködni. Nekünk igazán szerencsénk volt, Kriszta nővér élvezetes előadásban részesített bennünket, mind a templom és kolostor történetével, mind az élet egyéb dolgaival kapcsolatban. Észre sem vettük, majd egy óra elszaladt az ismertetéssel. Pedig még ebédidőt is kellett engedélyezni a társaságnak.
Jócskán elmúlt 1 óra, mikor elindultunk Szálka felé. Továbbra is a Dél-dunántúli kék túra útvonalán haladtunk. Az út szántók között, fasorok mellett vezetett. Lehetett vagy 25 fok Celsius. Az egyik tetőről Kelet-Mecsek hegyei látszódtak. Közvetlenül Szálka előtt használatban levő, lőszfalba vájt pincék láthatók. Maga Szálka eléggé takaros kis falu, köszönhető valószínűleg a határában levő horgásztónak. Mielőtt a horgásztóhoz leértünk, két látványosság is akadt. Az egyik egy szarvasbika élethű bronz szobra, a másik egy szépen helyreállított Krisztus szobor. Szálka határában elejtett szarvasbika agancsa sokáig világelső volt. A tó mellett fél órát várakoztunk, míg mindenki előkerült. Sörhöz csak a nagyon jó szimattal rendelkezők jutottak, pár 100 m gyaloglása által. A tó végében levő büfénél zártkörű rendezvény volt, pont a horgászverseny eredményhirdetésekor értünk ide.
A hosszú túra megkezdésére semmi esélyünk sem volt, helyette átbuszoztunk a Gemenci erdő kirándulóközpontba, Bárányfokra. A mai napi kellemetlenségek tovább folytatódtak. Félórát várakoztunk a busszal, útjavítás miatt. Majd a következő, a Bárányfoki bejáratnál közlekedési tábla: autóbusszal behajtani tilos. Az időnk pedig fogyott, kénytelenek voltunk 1 km-t begyalogolni az aszfaltúton, természetesen visszafelé is. Az illetékesek azért elgondolkozhatnának azon, hogy a privatizáció milyen vadhajtásokat is eredményezett. Tudniillik a kirándulóközpont privatizálásra került! Háromnegyed óra állt rendelkezésünkre. Van aki a kisvasútat kereste fel, van aki a kiállítási pavilonban nem régen megnyitott Élet az ártérben kiállítást kereste fel. Magát a pavilont a Milleneumi ünnepségekre építették. Később Szekszárdra került, az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállítással egyidőben Trófea Múzeum céljára hasznosították. Magát a múzeumot érdemes felkeresni, kis mérete ellenére is sok ismeretet közöl a látogatókkal. Egy kis aszfalt gyaloglás után a busznál összegyűltünk, indultunk hazafelé. Visszafelé is várakoztunk az út javítása miatt. Elkönyveltük, ez ilyen nap volt! Más kellemetlenség hazáig már nem ért minket. Következő túránk a Rám-szakadékba vezet.
Más képekkel, ez a túraleírás honlapunkon is megtekinthető: www.termeszetbaratok.hu
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), József László (JL) és Reszler János (RJ) készítették)
01. Sötét-völgy (RJ)
02. pihenő a Haramia-forrásnál (KZS)
03. Grábóc, Gyurkó-vólgy (KZS)
04. Grábóc, ismerkedés a lovakkal (RJ)
05. Grábóc, görögkeleti tp. (JL)
06. Grábóc, a gk. tp. ikonosztáza (JL)
07. Grábóc, részlet a gk. tp. belsejéből (JL)
08. Grábóc, a gk. tp. egyik ikonja (JL)
09. Grábóc, szerb temető (KZS)
10. Útban Szálka felé (KZS)
11. Szálkai víztároló (JL)
12. Gemenc, Bárányfok, a kisvasút végállomása (JL)
2007-05-08
Az előző márciusi Vértes túránkhoz képest csodálatos tavaszi, már-már nyári idő köszöntött ránk. 50 fő jött el a mai túrára, a busz tömve volt. A szokásoknak megfelelően a résztvevők két túra közül választhattak:
Útvonal 1.: Bakonybél (Z+) – Száraz Gerence (Z) – Kisszépalmapuszta (K) – Szépalmapuszta (P?) – Páliháláspuszta (P+) – Tündérmajor (P+) – Zirc
Túratáv: 20 km
Emelkedő: 300 m
Útvonal 2.: Borzavár (K) – Szépalmapuszta (P?) – Páliháláspuszta (P+) – Tündérmajor (P+) – Zirc
Túratáv: 16 km
Emelkedő: 150 m
A buszozás gyorsan eltelt, csupán a Zirci MOL üzemanyagtöltő állomáson álltunk meg egy negyedórára, kávézni, szükséges dolgainkat elvégezni, na meg két kollégánkat felvenni, akik személygépkocsival jöttek el idáig. Bakonybélre hamar átértünk, az autóbuszfordulótól indult el a hosszabbik túra. A társaság nagyobbik része a hoszabb túrát választotta. A rövidebb túrát választók visszabuszoztak Zircre, onnan Borzavárra, ahonnan az országos kéken kezdték meg a túrájukat.
Az országos K, a S, a Z+ jelzés együtt haladt egy darabig az Öreg-séd patak melletti erdészeti úton. 2 km után, az erdészeti utat elhagyva a Barátok útján folytatódott az utunk, most már komolyabb emelkedővel. Újabb 1 km után, az országos kék jelzés Kőris-hegynek fordult, mi a Barátok útján haladtunk tovább a Száraz Gerence völgye felett, a Parajos tető, Kőris-hegy aljában. A Halomsírmező mellett úgy haladtunk el, hogy egyikünk sem vett észre egyetlen egy sírhalmot sem. Egy turista kollégánkkal is találkoztunk ezen a szakaszon, aki Zircen töltött el két napot, szintén a Százhalmokat szerette volna megtalálni. Ő talán körültekintőbb volt mint mi, és valószínüleg az erdőben megtalálta a halomsírokat.
Kisszépalmapusztán tartotuk meg az első komolyabb pihenőnket. Az elhagyott épület mellett hatalmas vadcseresznyefa teljes virágzásban volt. Ez volt a látnivaló igazából, az épületet a vandál elemek teljesen szétverték! Hihetetlen, micsoda rombolási ösztön van egyes emberekben, ha embereknek tekinthetők egyáltalán. Az összegyült csapat két részletben folytatta innen a túrát, mivel mindenki megebédelt itt a fák árnyékában. Szépalmapusztáig 2 km-t kellett megtennünk az országos K jelzésen. Útközben egy információs tábláról értesülhettünk, az itt hatalmasra megnőtt szlavóniai tölgy betegségéről. Hátratekintve több pontról szemlélhettük a Kőris-hegyet, a jellegzetes radar állomásával együtt.
Szépalmapusztán először a ménes három tagját vehettük szemügyre, majd a baloldali elkerített részben több szürke marhát láthattunk. Pár perc nézelődés után a kis arborétum megtekintése következett. Amilyen kicsi az arborétum, a látványa annál megkapóbb! Nagy kár a több méter kerületű hegyi mamutfenyőért, amely szemmel láthatóan betegeskedik. Az arborétum túloldalán kőkereszt található. A Hotel Szépalma és a körülötte levő park és sport létesítmények esztétikusan lettek kialakítva. A parkban virágzó magnoliákat, császárkoronát, nárciszokat lehetett fotózni.
A piros négyzeten hagytuk el Szépalmapusztát. Az út most réten, illetve széles nyiladékon haladt, olyan erősen tűzött a nap, mintha nyár lett volna. 1,5 km után elértük a P+ jelzést, Zircig ezen a jelzésen haladtunk végig. A bükkfarönkökön tartottuk meg a második nagyobb pihenőnket. Az elhozott elemózsiát el kell fogyasztani, a jó levegő egyébként is evésre készteti az embert. A mai napon többnyire bükkerdőkben vezetett az utunk. Ezek a bükkerdők teszik jellegzetessé a Bakony nagy részét, különösképpen Kőris-hegy tájékát. Ezekben az erdőrészekben gyakran találkozhatunk a babérlevelű boroszlánnal, mely itt gyakori, egyébként más tájainkon ritka védett növényünk. A bükkfák már kilevelesedtek, most még sok virág volt a lombok alatt, de a virágok tudják, hogy nemsokára ugyanitt kevés napfény lesz, sietniük kell a szaporodással. Páliháláspuszta kellemes meglepetéssel szolgált. Első benyomásunk az volt, hogy egy üdülőfaluba csöppentünk. A házak, környezetük kicsinosítva, takaros, rendezett képet mutattak. Meggyőződésem volt, hogy már minden házat felvásároltak a városiak, de a buszon kiderült, két turistatársunk nagybácsikája még itt él, szerencséjükre még találkozniuk is sikerült egymással.
Páliháláspuszta után nemszeretem 1,5 km-es aszfaltút következett a Kő-kúti erdő széléig. Itt összefutottunk a rövid túrások egy csoportjával. Szerelvényigazítás után az utolsó 1 km-es erdei szakasz következett. Tündérmajor is nagy átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedben. A valamikori TSZ Központ eltűnt, a privatizálás, felvásárlás jeleivel itt is találkozhattunk.
Egy jó km után elértük Zirc szélső házait. Egyesek igen jó szimattal rendelkeztek, mivel az utcáról nem igazán feltűnő presszó udvarán nyalogatták már a mai napi sebeiket, jobbára korsó sör társaságában. De a többség minden nehézség nélkül az udvaron kötött ki! 20 perc ejtőzés után még 1 km-t kellett megtennünk a központig. Mivel az idővel jól álltunk, szabadfoglalkozás keretében háromnegyed óra állt rendelkezésre vagy az arborétum rohamszerű megtekintésére, vagy az apátsági templom meglátogatására. Páran a templomot választottuk, mely nagy meglepetésemre, teljesen megújult a több éves restaurálásnak köszönhetően. A monumentális barokk templom régi freskói kivilágosodtak, egyes alakok eredeti arcvonásai előbukkantak, az aranyozott oltárok, faszobrok, díszítések eredeti formájukban ragyognak. Szerencsénkre még idegenvezetőnk is volt, aki a régi kinézetet a mostani állapottal együtt be tudta mutatni album segítségével.
Igen jó túranapot tudhatunk magunk mögött, legközelebb a Szekszárdi dombság az úticél.
Muskovics András
Szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel a túráról honlapunkon is találkozhattok. http://www.termeszetbaratok.hu)
(A csatolt fényképeket József László készítette)
01. Szépalmapuszta (72007)
02. Kőrishegy (92007)
03. Odvas keltike (132007)
04. Bakonyi csendélet, farakással (242007)
05. Páliháláspuszta környékén (282007)
06. Fagyöngyös fa
07. A nemszeretem aszfalt út
08. Erdőszéli csendélet, virágzó cseresznyefákkal
09. Zirc, róm. kat. Templom, Természettudományi Múzeum, Reguly Antal Könyvtár
10. Túra utáni pihenő
2007-04-25
Szerencsénk volt. Április 22-én igazi kirándulóidő fogadott bennünket, akik a Margita 344,2 TSE-től és Isaszegről a Mátrában túráztunk.4 kocsival Gyöngyösre utaztunk Isasszegről és Gödöllőről, összesen 18-an. A kocsikat a vasútállomásnál hagyva gyalog induktunk el Mátrafüred felé (1. kép) a S sáv jelzésen. A lakott területet Gyöngyös-Felső vasúti megállónál hagytuk el. Szőlők között haladtunk egyenlőre színtemelkedés nélkül. Pincésnél, gondozott vikendházak között kezdett emelkedni az út. Ezeken is túljutva egy szép kilátást nyújtó tisztáson megreggeliztünk (2. kép). A Visonta-hegyre egy kis kapaszkodó legyőzésével jutottunk fel (3. kép).Itt elértük a természetvédelmi terület határát és a kihelyezett ismertető táblákat. Megdöbbenve láttuk, hogy vandál hordák jártak a vidéken és egy kivételével minden táblát összetörtek, megpróbáltak felgyújtani, oszlopokat döntöttek ki. Tavaly november 28-án jártam erre utoljára, végig is fényképeztem a megrongált táblákat, akkor 12-ből négy volt ilyen. Úgy látszik a vandáloknak nagyon tetszett a művük, mert visszamentek azóta a maradék táblát is tönkretenni. Ez legyen életük legnagyobb öröme!
Cseplye-tetőről gyönyörű a körpanoráma, itt található Szerencsés Imre botanikus emlékoszlopa – még egyben (4. kép). Sár-hegyen értük el utunk legmagasabb pontját, kereken 500 m-t. Ezután erdős-ligetes területen ereszkedtünk le a Szent Anna kápolnához (5. kép). Sajnos a kápolna mellett lévő Szent Anna tóban most egy csöpp víz sem volt. A Pipis-hegyi vitorlázórepülő-téren a gyerekek nagy örömére megnézhettük a hangárban lévő repülőket (6.kép). Mátrafüreden az Erdészeti Szakközépiskola mellett van az Ökonomenikus Istentiszteleti Hely (7. kép). 11 km megtétele után értük el a kisvasút megállóját. Mátrafüred és Gyöngyös között mindnyájunk örömére azon zötykölődtünk (8. kép).
Gyöngyösön sok nevezetességet megnéztünk, így az Orczy-kastélyt (9. kép), a Szent Bertalan templomot, Nepomuki Szent János kápolnát. A Szent Orbán templomhoz menet láttuk a 10. képen látható ablakot. Visszafelé-menet még útbaejtettük a volt vármegyeházat (11. kép), a régi és új zsinagógát, a Fő tér impozáns palotáit (12. kép), a Ferences templomot és kolostort.
Hazafelé a változatosság kedvéért a Mátraaljai településeken jöttünk keresztül és értük el a 21-es utat.
Notter Béla
2007-04-24
2007. január 5-én 12 órakor érkezett meg Abony határába Jean, aki
Montreálból 2000. augusztus 18-án indult gyalogosan földkörüli útjára.
A 40000 km-hez közeledve haladt át városunkon. A rákóczifalvai Szabó
Árpád, és Papp László megkeresésére szerveztük meg a vendég fogadását.
A város határában gyermekek sokasága, a város polgármestere, a Triatlon
Egyesület vezetője, a Pest Megyei Természetbarát Szövetség nevében az
Abonyi Természetjárók Körének vezetője fogadta Jean Béliveaut. Az Abonyi
Fúvószenekar tanára gyönyörű zenével köszöntötte. A csapat most már
együtt gyalogolt a Somogyi Imre Ált. Iskolába, ahol Nagy Gáborné, az
iskola igazgatója köszöntötte diákjai nevében. Romhányiné Dr. Balogh
Edit polgármester pár szóval ismertette Jean eddig megtett útját, és a
célt, amiért a kontinensen átgyalogol.
A gyerekek érdeklődő kérdéseire a vidám gyalogló válaszolt, és humoros
beszámolóval kápráztatta el őket. Ezek után szálláshelyére ment, ahol a
Lila Akác étterem remek ebédje várta.
Délután 5 órakor a Művelődési Házban találkozott az Abonyi
Természetjárókkal, és sok-sok érdeklődővel. Gulyás Antal, a Kinizsi Pál
Gimnázium tanára volt a tolmács, aki láthatóan ugyanúgy élvezte a
beszámoló fordítását, mint az előadó.
Jean Béliveau elmesélte, hogy hosszú vívódás, titkolózás után közölte
családjával a tervét. Ők kissé szomorúak voltak, de támogatták
vállalkozását.
2000.08.18-án, születésnapján indult Montrealból. Szponzora nincs,
minden menet közben, az emberekkel való kapcsolattal oldódik meg.
Háromkerekű kocsijában viszi a sátrát, élelmét, ruháit. Franciául,
angolul, spanyolul, portugálul, és egy kicsit arabul is beszél.
Magyarország a 42. ország útja során. Végiggyalogolta Észak -és
Dél-Amerikát, Afrikát, 2006. 08. 18-án ért Angliába, hazánkba
Szlovákiából érkezett 2006. 12. 10-én.
A karácsonyt fiával töltötte Budapesten.
Napi 30-35 km-t gyalogol. Útja során több mint 1200 család fogadta be,
kb. 600 alkalommal sátorban aludt, de éjszakázott: börtönben, kórházban,
parókiákon, határon. Mióta jobban és többen megismerik, azóta az UNICEF
és az UNESCO is odafigyel útjára. „Az emberek jók – mondta – , és
mindenki egyforma, szívesen segítenek.” Algériában műtéten esett át, és
egészsége azóta is rendben van. Ezidáig 31 pár cipőt koptatott el, és a
harmadik kocsit tolja maga előtt. Tudja, hogy ezzel a gyaloglásával nem
tudja a békét befolyásolni, de a figyelmet felkeltheti a gyermekek
iránti erőszak, és kihasználásuk ellen, békéjük érdekében. Családjával
rendszeresen tartja a kapcsolatot, és büszke két gyönyörű
leányunokájára. A most 51 éves gyalogló előtt törökországi, ázsiai,
ausztráliai út áll, majd Vancouver-be érkezve, Kanadát átgyalogolva
2012-ben Montrealba ér. Kívánjuk, hogy sikerüljön neki. Jean-nak
egyetlen kérése volt csupán, egy kis magyar zászló, melyet a Kossuth
Vendégház csomagjában meg is talált, és 6-án már kocsiján a kanadai
zászló mellett lobogott a szélben.
2007. 01. 06-án reggel 8 órakor indult a Jean Beliveau tiszteletére
rendezett 25 km-es gyalogtúra, amelynek során elkísérhették a túrázók a
világjárót Rákóczifalvára. Ezzel a lehetőséggel 57 túrázó élt. ők
Budapestről, Ceglédről, Szentesről, Farmosról, Tápiószeléről,
Gyöngyöstarjánból, Szolnokról érkeztek, és 17 fő Abonyból .
Búcsúzóul a polgármester Abonyi Magyar Imre festőművész által készített
festményt, az abonyi két torony képét adta át a világjáró gyaloglónak.
A művész a képért járó összeget Jean útjára ajánlotta fel. A
polgármester adományával még egy szép kerek összeggel támogathattuk útját.
A 25 km megtételére indult csapat lelkesen, felváltva tolta Jean
kocsiját, aki eközben tolmácsa (most már Papp László) segítségével a
résztvevőkkel beszélgetett. A csoporthoz a CORA áruháznál Szolnokon
csatlakozhattak azok a túrázók, akik a hátralévő 10 km megtételét
vállalták. Abonyból autóbusz indult a résztvevőkkel, de volt, aki
kocsival, mikrobusszal érkezett. Abonyból kb. 60 fő.
A CORA-tól már csaknem 130 ember társaságában érte el Jean Béliveau a
40000 km-t Rákóczifalva határába, ahol betonba taposta lábnyomát.
A település határától már több száz ember kíséretében értünk el a
közösségi házhoz, ahol frissítővel, zsíroskenyérrel várták a
gyalogolókat. A túrázók emléklapot és Jean Béliveau-t ábrázoló kitűzőt
kaptak. A világjáró Rákóczifalva díszpolgára címét is megkapta.
Bízzunk abban, hogy sikeresen és egészségesen teljesíti vállallását .
Nagy Sándorné, a Természetjárók vezetője
2007-04-12
Ugyan nagyon elkésve, de végül mégis eljutottam odáig, hogy elküldjem a Pest Megye Túristája második szakaszán készült képeket. A Csörögi indulásnál készítettet mellőzöm, mivel a vasútállomásról kellett volna indulnunk, és akkor nem is tévedtünk volna el, mert bizony teljesen más úton mentünk Vácrátótig, mint ahol kellett volna. Azért két képet (01 és 02) küldök erről a szakaszról is.
Vácrátótról kifele az út először csak magas bozótban (03), majd egy lovastanya területén tűnt el. A lovakat (04) villanypásztor védi, ezen kell keresztüljutni annak aki folytatni akarja az utat. (*) Most ott voltak a tulajok, és bár nem repestek az örömtől, de mégis megengedték, hogy menjünk. Ezután földúton haladtunk, elhagyva az agyagbányát egészen Őrbottyányig (05).
Nekem az Őrbottyán és Galgamácsa határa közötti szakasz tetszett a legjobban, ami réten át vagy erdőben vezetett (06, 07, 08, 09, 10) és ismét csak egy lovastanyára (11) érkeztünk. Ez már jóval nagyobb volt, és itt az alkalmazottakkal meg a kutyáikkal találkoztunk. Előbbiek nem túl szívesen adtak eligazítást, hogy merre vezet is tovább is a piros jel. Mégis megtaláltuk, és elértünk egy tóhoz (12). Innen már Vácegres fölé, majd a faluba értünk, ahol a buszmegállónál befejeztük a túrát. A községháza előtt készítettünk csoportképet (13), mivel egyik kocsma sem volt éppen nyitva, ezt azonban aligha használhatjuk majd az igazoló füzetbe, mert a táblán nagyon aprók a betűk.
Kellemes kirándulás volt.
Virág Györgyi
(*) A szerkesztő megjegyzése: azóta a lovastanyát elkerülő útvonalat az Erdőkertesi Természetbarát Sportklub kijelölte és le is festette. Lásd az „Útvonal-változások a Pest Megyei Piroson” c. tájékoztatót.
2007-03-25
2007. március 3.-4.
A Dunabogdányí Kajaktúra Természetbarát Egyesület tagjai nemcsak evezni mennek, hanem időnként előnyben részesíti a természettel való találkozást gyalogosan is.
Miskolctapolcára 12-en indultunk el. Volt aki vonattal, volt aki autóval jutott el a szálláshelyre.
Úgy délidőben mindenki megérkezett. Délutánra beborult, esett az eső. A bátrabbak kirándulni indultak az esővel fűszerezett időben, amit a kutyusokkal, hősiesen végig is gyalogoltunk.
A Miskolctapolcáról induló túra “piros-zöld-zöld négyzet” /kb.10 km/ jelzett útvonalon visszakerültünk Miskolctapolcára.
Az eső miatt aki nem volt ilyen bátor, meglátogatta a Barlang-fürdőt.
Második napon teljes létszámban tettük meg a “piros-zöld-sárga” jelzésű útvonalat, ezt már ragyogó időben. /kb.12. km/
A Bükk- hegység lankás nem túl magas hegyei ölelik körül Miskolctapolcát.
A nap és az erdő illata előre jelezte a tavasz közeledtét. Felejthetetlen érzés, mikor találkozunk a természettel, az erdővel és az erdő lakóival.
Agárdi Éva
2007-03-19
Az idei év első túrája a Budai hegységbe vezetett. Tavaly ilyen időtájban még 20-30 cm-es havat tapostunk Nagyszénás környékén.
Abszurdan enyhe telet hagytunk magunk mögött, a mai napon is kellemes időben mozgathattuk át az eltespedt ízmainkat. A mai túránkon 38 fő vett részt. Ki autóbuszal, ki személygépkocsival jött el a megbeszélt indulási pontra. Senkire sem kellett várni, úgyhogy a túrát reggel 8 órakor megkezdhettük.
Útvonal: Budaörs – Piktortégla üregek – Frankhegyi th. – Széchenyi hegy – Normafa – Makkosmária – Végvári szikla – Sorrento – Lóhegy – Mária völgy – Budaörs
Túratáv: 17 km
Emelkedő: 300 m
A Kő-hegy és Odvashegy között vezetett a Piros jelzésünk Farkas hegy irányába. Az előző napokhoz képest kissé hűvösebb volt az idő, éjjel pár fok mínusz volt errefelé is. A napnak nem nagyon akaródzott kisütnie, így kissé szürke időben gyalogoltunk a kopár, málladozó mészkő sziklák között. Ez a borongós idő az elkészült fényképeken is tetten érhető. Nem lehetett művészi képeket készíteni. Az erdő elérése után nem sokkal egy földbe épített kunyhó romjait fedezhettük fel. Talán azoké az embereké lehetett, akik a közelben levő piktortégla üregekből bányászták ki a piktortégla alapanyagát. Jó pár üreg ma is látható, biztonsági okokból az omladozókat vasráccsal zárták le a kalandkedvelő emberek elől.
A Frankhegyi Kolacskovszky turistaháznál tartottuk első pihenőnket. A turistaház még zárva volt, szombaton 10-kor nyít, mi pedig már fél 10-kor ideértünk. Egyesek bánatára nem vártuk meg a nyitást, tovább mentünk Széchenyi hegy irányába. Az Irhás-árok aljánál jelzés nélkül navigáltuk magunkat, míg el nem értük az Ördög-oromi kőfejtő felől jövő zöld háromszög jelzést. Következett a mai nap második komoly szintjének a leküzdése. Felfelé menet az út mellett egy új kis kápolna tekinthető meg. A Széchenyi-hegy TV adójánál bevártuk egymást.
A kis pihenő után folytattuk utunkat Normafa felé. A Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomásánál egy nosztalgia szerelvényt is láthattunk, melyet nagy pöfékeléssel régi gőzmozdony vontatott. Normafánál nem időztünk, Makkosmária felé vettük az utunkat. Többször bejártuk már e szakaszt, legalább a jelenlevő turisták kibeszélhették magukat. A nap is erőlködött, egy kicsit melegedett az idő. Makkosmáriánál a tisztáson vagy 25 percet időztünk. A kegytemplom megtekintése után a piros jelzésen a Kavics-árok felé vettük útunkat. A Nagyszénászúg közelében szép mészkő sziklaalakzat található. Sajnálatos módon rengeteg szemét, építési hulladékot is kihordanak a környékbeliek. Pedig a környék szigorúan védett terület!
A Sorrentonál mindig érdemes pár percet megállni a szél és csapadék alakította sziklánál. Többször jártunk már errefelé, de ez a rész a Budaörs környéki hegyek egyik legszebb része. A sárga jelzésről hamarosan áttértünk a sárga kereszt jelzésre. Az erdő elhagyása után ismét Budaörs panorájában gyönyörködhettünk. Háromnegyed három körül az autóbuszunknál voltunk, indultunk hazafelé.
Amikor írom e sorokat, be kell vallani, hogy kisebb izomlázzal bajlódok, ami arra utal, hogy a kiíráshoz képest kicsit hosszabb lett a túra, meg a szint is több lett a kiírtnál. Persze az is lehet, hogy az ember a téli időszakban elpuhul kissé. Mindenesetre alapos bemelegítő túrának tekinthető a szombati túránk. 21 km-t gyalogoltunk, 500 m körüli szintet teljesítettünk. Egy hónap múlva ismét találkozunk, irány a Vértes!
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket József László (JL), Kutasi Zsuzsanna (KZS), Reszler János (RJ) és Szabó Zsolt (SZZS) készítették)
A www.termeszetbaratok.hu honlapunkon más képekkel is találkozhattok.
1. Útszéli kápolna (JL)
2. Nosztalgia gőzös a Gyermekvasúton (JL)
3. Makkosmáriai pihenő (JL)
4. Ami nem a szigorúan védett területhez méltó…. (JL)
5. Budaörs hegyei (JL)
6. Sorrento sziklái (KZS)
7. Pihenő Sorrentonál (KZS)
8. Ébred a természet
9. Szt. Mihály szikla
10. Hunyadi János szobra Budaörsön
11. Budai hegység, átkelés a patakon (SZZS)
12. Budai hegység, egy kis pihenő (SZZS)
2007-03-08
Szakosztályunk 2006. tavaszán Magyarország északi határvidékének
bejárásába fogott bele. Célunk a szlovák határ mentén túrázás, illetve
az e területen lévő turisztikai látványosságok elérése, megtekintése.
Négy szakaszra osztottuk fel a magyar-szlovák határt:
1. a Duna határ (Rajkától Szobig)
2. az Ipoly folyó völgye (Szobtól Ipolytarnócig)
3. az Északi Zöld hosszú távú turistaút teljesítése
(Balassagyarmattól Sátoraljaújhelyig)
4. Bodrogköz (Sátoraljaújhelytől Záhonyig).
Nagy örömünkre szakosztályunk hét tagját sikerült ezen nagy
teljesítésekbe bevonni. A határ és a sáv vonzása nyűgözte le
túratársainkat. Huszonkilenc túranapot töltöttünk hol egyesével, hol
többen, e turisztikailag ismeretlen vidéken.
Először az Északi Zöld útvonalat említem, melyen eljutottunk
Balassagyarmattól Hídvégardóig, kettőszázhatvanhét kilométert
teljesítve.
Az Ipoly százhetvenkét kilométeren keresztül határ a két ország között.
A régi hidak helyei, a mai helyzet megismerése a cél. E szakasz
bejárása megtörtént a magyar oldalon. A szlovák oldalon is
megismertük a vidéket.
Néhány kép látható erről a programról a honlapon.
A másik két szakasz, illetve a hiányzó rész az Északi Zöld útvonalán idei
terveinkben szerepel.
Járosi László
Képek listája:
01. Ipoly torkolat
02. A folyó áttörése Burda hegynél
03. Szalkai híd
04. Tésai átkelő
05. Ipolytölgyes
06. Ártér Hontnál
07. Duzzasztó Nagyfalunál
08. A Börzsöny Kóvár felől
09. Balassagyarmat után
10. Ártári kőhíd Őrhalomnál
11. Hugyagi hídfő
12. Nepomuki Szent János szobor Mulyadnál
13. Határátkelő pont a folyón Rárósnál
14. A határsáv
15. Túloldal
2007-03-02
A Margita 344,2 TSE. 13 fős csapata január 20-án sikerrel teljesítte a Pest megye turistája elnevezésű jelvényszerző túramozgalom bövített első szakaszát.
Az út Verőce állomásról indul, Fenyves-hegyen keresztül ér Katalinpusztára, innen az erdészház érintésével a Gyadai-rétre. A szépen kialakított Gyadai tanösvényt az Óriások pihenőjénél keresztezi. Innen a Lósi-patak völgyében folytatódik az út, majd a Naszály keleti peremén kikapaszkodva éri el Kosd községet. Kosd és Rád között széles kocsiúton (első kép) vezet tovább a Pest Megyei Piros (PMP) jelzés. A “margitások” a kiírás szerinti 1. szakaszt Kosdnál nem fejezték be, hanem továbbmentek. Az út Kosd után Cseke-hegy alatt vezet tovább Vácduka, Csörög irányába. Csörögre már sötétben, 1/4 7-re ért be a csapat 31,7 km-t megtéve.
2007-02-13
A Pest Megyei Természetbarát Szövetség 2006. december 10-én rendezte meg a szokásos Mikulás túrát a Budai hegyekben. A Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályát 52-en képviseltük.
Útvonal: Pálvölgyi bg. – Mátyás-hegy – Remete-hegy – Árpád-kilátó – Kecske-hegy – Határ-nyereg – Hármashatár-hegyi repülőtér – Hűvösvölgy – Kis-Hárs-hegy – Szépjuhászné vá. – Budakeszi, Korányi szanatórium – Budakeszi, Vadaspark parkolója
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 250 m
Fél nyolckor indult a buszunk Százhalombattáról, a szokásos SOHO melletti helyről. Összeszedtük az embereket Tárnokon, Érden. Kilenc óra körül már a Pálvölgyi barlang parkolójában voltunk. Vártunk egy negyed órát, mivel 10-en személygépkocsival jöttek a megbeszélt helyre. Az idő csodálatos napsütéssel indult. Igaz ez csak az első órában volt így, aznap többet nem láttuk a napot, befelhősödött. De legalább nem esett az eső! A Szépvölgyi úton felsétáltunk a Fenyőgyöngyéig, ahol találkoztunk a Mikulás képviselőjével, Georgiádes Évával, rendezendő dolgainkat. A zöld jelzésen lementünk megkeresni Mikulásunkat, aki már várt minket természetesen. Úgy tűnt, sokan nem előztek meg minket. Nagyon melege lehetett a Mikulásnak, mivel a szakálla az álla helyett a nyakában lógott. Egy nóta eléneklése fejében mindenki kapott csomagot. Turistatársunk vörös borral megkínálta Mikulásunkat, hogy kitartson egész délelőtt a túrázók fogadása végett.
Mivel időnk volt bőven, kisétáltunk az Árpád kilátóhoz. Megkapó Budapest panorámája erről a pontról. Negyed óra után visszasétáltunk a Mikuláshoz, de nem tartottuk fel a munkájában, a Glück Frigyes úton elindultunk a Határnyereg felé. Az út a Kecske sziklák alatt vezetett, elhaladtunk az Oroszlán szikla mellett. Nem sok fantázia kell hozzá, de tényleg oroszlánra hasonlít a szikla. A Határnyereg után kék jelzésen folytattuk tovább utunkat. Ismeretlen katona sírja, Vadaskerti emlékmű, régi határkövek érintésével a jelzésünk párhuzamosan haladt a Vitorlázórepülő-tér mellett.
A Gyermekvasút Hűvösvölgyi végállomáson a társaság bevárta az elmaradt társakat, kihasználva az időt szendvicsének elfogyasztására. Elindultuk túránk második szakaszára. A sárga jelzésen mentünk fel a Kis-Hárs-hegyre. Van itt egy kilátó, igaz életveszélyesnek van nyilvánítva. Talán 2007-ben felújítják majd. Továbbra is jól álltunk az időnkkel, úgyhogy a kiírástól eltérően a Nagy.Hárs-hegyet is útba ejtettük. A Kaán Károly kilátóból is szép a panoráma. Kár, hogy az ég mind szürkébb lett. A csúcs előtt található a Báthory barlang. Bejárata le van zárva.
A Gyermekvasút Szépjuhászné állomásánál ismét elég sokat kellett várni az elmaradozó társainkra. Innen a Budakeszi úttal párhuzamosan mentünk a Korányi Szanatórium bejáratáig. Átkelve az úton, a Pléh Krisztusnál a sárga kereszt jelzésen sétáltunk a Vadaspark parkolójában várakozó autóbuszunkhoz.
Ezzel az idei túráinkat befejeztük, jövőre újra kezdjük!
Minden kedves túratársamnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendőt kívánok e honlapon keresztül is.
(Megjegyzés: Ennél több fénykép megtekinthető a honlapunkon http://termeszetbaratok.freeblog.hu/)
Muskovics András szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsanna (KZS) és József László (JL) készítette)
1. A Mikulásunk (KZS)
2. Gyülekező a Mikulás körül (KZS)
3. Sorban állás a Mikulásnál (JL)
4. Mikulás ajándékot ad 1. (JL)
5. Mikulás ajándékot ad 2. (JL)
6. Fázik a Mikulás (KZS)
7. Indulás a Mikulástól (JL)
8. Panoráma az Árpád kilátóból (JL)
9. Pihenő az Árpád kilátóban (JL)
10. A nagy gombavadász (KZS)
2006-12-22
A PTSZ idén is -2006.12.10-én – az érdeklődőkkel elindult megkeresni “Erdei Mikulást” a Budai hegyekben.
Találkozás a Fenyőgyöngye autóbusz végállámosnál volt fél 9 és fél 11 között.
Az Erdei Mikulás segítője útvonal leírással, berajzolt térképpel látta el a csoportosan, illetve családdal érkező, várakozással teli érdeklődőket. A túristajelzés nélküli útvonalon Mikulásképek jelezték a közeledést a Mikuláshoz.
Az alsótagozatos iskolások elmélyülten tanulmányozták a leírást, figyelték a jelzéseket, hogy biztosan találkozzanak a Mikulással.
Nem is maradt el az öröm. Az Erdei Mikulás meglepetés-csomaggal jutalmazta a kitartó túrázókat.
Természetesen a Mikulás sok szép verset, éneket hallgatott meg, eltette emlékbe a kedves rajzokat és a saját kezüleg készített ajándékokat.
Volt másfél éves kisfiú aki elszőr járt erdőben, volt olyan 3 éves kislány aki olyan verset mondott, melynek 10 versszaka volt.
156 -an voltak a túrán, Szolnokról, Abonyból, Százhalombattáról, Tárnokról, Érdről, Budapestről.
Keressük meg jövőre is az Erdei Mikulást!
Georgiades Gáborné
2006-12-21
Következő
Előző