Kategória: Beszámolók
Szombaton , egy decembert meghazudtoló csodálatos tavaszias időben szép kirándulást tettünk a Margita 344,2 TSE-vel a Budai hegyekbe. Nagykovácsiból indultunk gyalogosan, és itt vártuk be azokat, akik nem velünk jöttek Gödöllőről (1-2. kép). A S, P sáv jelzésen indultuk a Kossuth L. úton, ahol nagyon tetsett egy szépen felújított ház (3. kép). A balodali utolsó háznál elhagytuk a S jelzést, és a Z-ön haladtunk tovább, míg el nem értüka Z háromszög jelzést. Ezen egészen a Nagy-Kopasz-hegyi – szeptemberben átadott – Csergezán Pál kilátóig (4-5-6. kép) mentünk. A 7. képen Csaba, az 559 m magas hegy névadója látható. A 23,5 m magas kilátó nem szoványos megjelenésével, jó kilátást nyújtó teraszával végül mindenki tetszését elnyerte, még annak is, akinek első ránézésre nem tetszett. A kissé párás idő ellenére legalább 40 km-re el lehetett látni (pl. Gerecsén lévő TV-torony is). Kis elemózsiázás után továbbindultunk. A P háromszög jelzést elérve még nem indultunk el azon Nagykovácsi felé, Attila tanácsára előbb megnéztük a Tarnai-pihenőt (8-9-10. kép). Megérte. Tervezgettük siklóernyővel vajon elegendő hely lenne-e a nekifutáshoz ahhoz, hogy a szél alákapjon az ernyőnek, hol találnánk meg az első termiket stb. Szerencsére nem volt siklóernyőnk. A P háromszög, majd a P sáv jelzésen értünk vissza Nagykovácsiba (11. kép). A megtett távolság 15 km volt.
Notter Béla
2006-12-12
2006 11.25-én tartottuk hagyományos évadzáró turista bálunkat Gödöllőn. Nem jó indult az est. Az abonyiak és a tápiószeleiek közös busszal jöttek, ami úgy döntött, sok neki a táv Gödöllőig, ezért Zsámbokon felmondta a szolgálatot. Próbálkoztak a javítással, de végülis Tápiószeléről kértek egy másik buszt, amivel 3/4 7-re (5 óra helyett) megérkeztek. Nagy ováció fogadta őket.
Vacsora (1. kép) után – melyet kényszerűségből két részletben tartottunk – röviden ismertettem (2-4. kép) az év fontosabb eseményeit, kiemelve két fontos tényt. Az egyik az, hogy a szakosztályok jó szervezőmunkáját bizonyítja, az általuk szervezett teljesítménytúrákon összesen 3185 fő vett részt. A másik örömteli hír, hogy a PTSZ létszáma nemhogy csökkent, hanem kismértékben nőtt is 2006-ban.
Meghitt kis ünnepség keretében köszöntöttük Nyitrai Pált és nejét (5. kép), akik a napokban ünnepelték 50. házassági évfordulójukat. Örömkönnyeket nem csak az ünnepeltek ejtettek. Ezúttal is még sok boldog esztendőt kívánunk nekik.
Ezután a táncé volt a főszerep (6-8. kép), meg-megszakítva egy-egy olyan eseménnyel, amely mindenki érdeklődésére számíthatott. Így kisorsoltuk a PTSZ ajándékkosarát, átadtam az egyedi kivitelű okleveleket és az értékes ajándékkönyveket azoknak, akiket a szakosztályok vezetői ajánlottak kiemelkedő munkájukért.
Kitüntettjeink:Nagy Gergely (Abony), Greif Károlyné, Ujj Ágnes (Margita), Muskovics Endre, Szabó Zsolt (MOL DUFI), Bakó Kálmán, Bugyi Márta, Nyitrai Pálné, Sinka Józsefné (Tápiószele). Járosi Lászlót a PTSZ javasolta kitüntetésre a PMP felújításában végzett kiemelkedő munkájáért.
Az est folyamán kétszer tartottunk lottójátékot, amely minden évben nagy siker, nagy harc folyik a kis ajándékokért (9-10. kép). A jó hangulatú esten elfeledtük a kezdeti nehézségeket. Az estet egy dal eléneklésével fejeztük be Georgiades Gábor emlékére.
A felvételeket Hardi László és Notter Béla készítette.
Notter Béla
2006-12-01
2006. november 11-én a Velencei hegységbe vezetett a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának a túrája. 31-en vettünk részt a túrán.
Útvonal: Sukoró, Néprajzi ház – Csöpögő völgy (Z) – Csúcsos hegy (P) – Pákozdi Ingókövek (PO, P+,S) – Szűzvári volt fluorit bánya (jelzetlen) – Fenyves völgy (jelzetlen) – Bodza völgy (P) – Nagylegelő (P) – Sorompó völgy (Z+) – Sukoró, Néprajzi ház
Túratáv: 16 km
Emelkedő: 300 m
Kilenc órára beszéltük meg a találkozót Sukorón, a Néprajzi háztól nem messze levő parkolóban, a nevezetes református templomnál, ahol 1848-ban a Pákozdi csatát megelőző napon tanácskozást tartottak a Magyar Honvédsereg tábornokai. Kivételesen személygépkocsival szerveztük meg a túrát, hiszen a Velencei hegység a legtöbb tagunkhoz kb. 30 km távolságra van csak. Az előző napokhoz viszonyítva napsütéses időben kezdhettük meg a novemberi túránkat. Az idei túra útvonala nagyban hasonlított a tavalyi évihez, csak ellenkező irányból jártuk be a hegységet. Nem nagy a Velencei hegység, mivel évek óta visszajárunk ide, nehéz új útvonalat megálmodni.
A zöld jelzésen indultunk ki Sukoró központjából. Negyed óra után elhagytuk az utolsó házat is. A betonutat az Angelika forrást jelző táblánál hagytuk el bal felé. Egyesek a nagy beszélgetésük miatt tovább mentek, ahelyett hogy a jelzést is figyelték volna. A mobil telefon ilyenkor nagy segítségére van az eltévelyedőknek, na meg a túravezetőnek, 10 perc után újra egyesült a csapat. Szép őszi idő volt, meglepően sok levél is volt még zölden a fákon. A Csöpögő-völgyben elhaladtunk a szépen foglalt Éva forrás mellett, a térképen Felső- Csepegő forrásnak van jelölve. A Csöpögő-völgy elhagyása után, jelzést váltottunk. A piros háromszög jelzésen értük el A Csúcsos hegyet, valamint a Polák hegyet. Rövid pihenőt a Barlang kútnál tartottunk.
Piros kör, piros kereszt és sárga jelzésen értük el a Gránit tanösvényt. Először a Pandúr-köveket értük el, ahol pihenőt is tartottunk. Akinek kedve volt, a sziklamászó tudományát is bemutathatta a többi túratársnak. Velencei hegységben a legnagyobb sziklaalakzat a Pandúr-kő, szép látvány a számos legömbölyödött alakú, egymáson fekvő gránit sziklák együttese. Az idő továbbra is szép volt, kissé ugyan fátyolos lett, a fényképeket készítők bánatára. Innen tovább menve útba ejtettük a Pogány-kövét, az Oroszlán sziklát, és a nevezetes Kocka-követ. Itt is pihentünk egyet, meg a becsomagolt elemózsiát is elfogyasztottuk.
A piros kereszt jelzésen folytattuk utunkat, majd jelzés nélküli úton próbáltuk elérni a Szűzvári volt fluorit bányát. Csődöt mondott a kísérletünk! A térképre berajzolt út nem létezett, kerítés is akadályozott a továbbhaladásban. Lehet, hogy már nem a HM kezelésében van ez a hatalmas bekerített vadászterület, de továbbra is jó állapotban tartják a kerítéseket. Nem volt mit tenni, egy szántóföld szélén visszatértünk a piros kereszt jelzésre. A Hurka-völgyön és a Bodza-völgyön keresztül hamarosan elértük az Angelika forrást. Itt bevártuk egymást, majd a Nagy-legelőn keresztül folytattuk utunkat a piros jelzésen. Mivel a rendelkezésünkre álló idővel jól álltunk a kihagyott Szűzvár miatt, úgy döntöttünk, meglátogatjuk a Meleg-hegyet, a Velencei hegység legmagasabb pontját, meg a közelében levő Likas-követ. Ez a szikla is a látványos alakzatok közé tartozik ebben a kis hegységben!
A bámészkodás után elindultuk vissza Sukoróra a zöld kereszt jelzésen. Nem kellett egy óra, máris a parkolóban voltunk. Az időjárás kegyes volt ma is hozzánk, mint ahogyan az egész évben megszoktuk. A betervezett túráink már csak a decemberi Mikulás túránk van hátra. Lassan kezdhetjük a 2007 évi programunk megtervezését.
(Megjegyzés: Más képekkel a túráról honlapunkon is találkozhattok. http://termeszetbaratok.freeblog.hu/)
Muskovics András, szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Mocsai Barbara (MB) készítette)
01 Éva-forrás (KZS)
02 Velencei tó látképe (KZS)
03 Pihenő a Barlang-kútnál (KZS)
04 Útban a Pandúr-kő felé (KZS)
05 Pandúr-kő sziklái (KZS)
06 Pandúr-kői pihenő (KZS)
07 A híres Kocka-kő (KZS)
08 Likas-kő (KZS)
09 Bodza-völgy (MB)
10 Sukoró, Tájház (MB)
2006-11-20
A Margita 344,2 TSE. megalakulásának évfordulóját hagyományosan az ország különböző pontnán egy hosszú hétvégével ünnepeljük. Az idei a 11. volt és a Zselicben tartottuk. Szálláshelyünk a Simonfán, a Meteor turistaházban volt (1. kép).
Péntek délután és este külön-külön érkeztünk, legkorábban Pálffy Tibi és csapata azért, hogy estére finom babgulyást főzzön mindnyájunknak. A vacsora (2. kép) után Hardi Laci mutatta be a “margitás” túrákon készített képeit, majd az est további része beszélgetéssel, viccmeséléssel és némi borozgatással telt. A jó hangulatot mutatja, hogy a társaság nagy része igencsak megfeledkezett a lefekvésről; mire észbekaptunk már éjjel 1/2 2 volt.
Szombaton 9 óra után indultunk. 3 túraútvonalat ajánlottam, mely közül a társaság a legrövidebbet – amiből aztán a leghosszabb lett – választotta abból a megfontolásból, hogy még Ibafát és Szigetvárt is meg tudjuk nézni délután. Kocsikkal először Terecsénybe mentünk, majd azokat hátrahagyva 29-en gyalog indultunk el (3. kép) a K+ és P négyszög jelzésen. A jelzések szétválása után mi a K+-en maradtunk – sajnos. Gyönyörű tájon és időben mentünk-mentünk (4-6. kép), de sem a keresztező P+ jelzést, sem a leágazó K négyszög jelzést nem láttuk. Aztán egyszer csak elértük a K sáv jelzést. Akkor úgy döntöttünk – hogy ha már itt vagyunk – nézzük meg a híres Csepegő követ. Ez oda-vissza kb. 6 km többletet jelentett. A K- után a K kör jelzésen folytattuk utunkat. Ez utóbbbi jelzés festője jó humorérzékkel megáldott ember lehet (7. kép). Már a Csepegő kő megközelítése is nagyon látványos (8. kép), maga a kő és környéke pedig igazán egyedülálló, jól kivehetőek a képződő cseppkövek (9-10. kép). Visszajövünk 1-2 millió év múlva ide, addigra már biztosan jó nagyra nőnek.
Megebédeltünk a közelben lévő pihenőhelyen, majd úgymond lerövidítettük a K jelzésre való visszatérést, ami legalább kétszeres távot jelentett – és nem is könnyűt (11. kép). Itt és későbbiekben is midig vadkerítésekbe botoltunk, ezért arra már nem tettünk kisérletet, hogy a Sasrétpusztát is GPS-el keressük meg. Ugyanazon az úton mentünk vissza Terecsénybe, mint amin jöttünk. Ekkor jöttünk rá, miért nem találtuk meg odafelé a leágazó jelzéseket: azokat csak egy irányból festették meg, mégpedig azon, amelyik Terecsény felé vezet. Végül 23 km-t gyalogoltunk.
Visszatérve a házba, megettük az előző napról maradt babgulyást, majd egy hatalmas adag paprikáskrumplit főztek a lányok. Volt este egy kis ünneplés és pezsgőbontás abból az alkalomból, hogy Pálffy Tibit a héten megtartott tisztújító közgyűlés újabb 3 évre megválasztotta. Innen is gratulálunk és sok sikert kívánunk neki. Egy kis vetítés – Hardi Laci és jómagam “margitás” túrákról készített fotóiból – után igen jó ötletnek bizonyult az, hogy táncoljunk egyet. Senki sem keltette a fáradt turista benyomását, 11-ig roptuk (12. kép).
Vasárnap reggel megreggeliztünk (elfogyott a paprikáskrumpli maradéka is), össztakarítottunk és – sajnos már szemerkélő esőben – egy csoportkép (13. kép) készítése után elindultunk. Először Szigetvár előtt lévő Török-Magyar Barátság parknál álltunk meg (14. kép), majd a szigetvári Várnál. Körbesétáltunk a várfalakon, majd a Szulejmán dzsámit is magába foglaló vármúzeumot néztük meg. Nagy élmény volt számunkra Király Lajos úr szakszerű és lelkes vezetése; csoportunk tagjai rengeteg kérdést tettek fel neki. A vár meglátogatása után kezdett szétszéledni a csapat, volt aki innen már hazaindult, volt aki eljött megnézni a Városházát (16.kép) és az Ali pasa dzsámiból átalakított plébániatemplomot (17. kép). Sajnos a templom zárva volt, még csak bekukkantani sem tudtunk.
A maradék öt kocsival Szennára indultunk. A falumúzeum és a református templom (18. kép) meglátogatása sokadszorra is élmény marad. A közös program befejezéseként Kaposvár (19. kép) központjában tettünk egy szép sétát.
Azt hiszem mindenki jól érezte magát a hosszú hétvégén.
Notter Béla
2006-11-20
Október 21-23-a között a “margitások” egy kis csapata a Bükkben töltötte a hosszú hétvégét. Az uticél kiválasztásánál – megérzés? – fontos szempont volt, hogy Pesten még átutazni se kelljen. Választásunk a Bükkre esett. Szállásunk Mályinkán egy igen kellemes Vendégfogadóban volt.
Szombaton reggel indultunk. Szilvásváradon előszőr felgyalogoltunk a Milleneumi kilátóhoz (1. kép). Az idő egy kicsit párás volt, annak ellenére nagyon élveztük az őszi szineket fenntről. A faluban végigjártuk az összes nevezetességet, köztük az Erdőmesteri villát (2. kép), a református Kerektemplomot (3.kép). Estefelé bográcsban paprikáskrumplit főztünk – sőt meg is ettük.
Vasárnap reggeli után elindultunk a betervezett OKT útvonalon. A jó időt is beterveztük, az viszont nem akart tudomást venni a meteorológia napsütést ígérő jóslatának. Úgyhogy jókora ködben (4. kép) haladtunk Bánkút irányába. Azért ennek is megvolt a maga szépsége. A Márius-kőnél sávot váltottunk és a S sáv jelzésen mentünk tovább. A Kelemen erdészháznál (5. kép) megpihentünk. Itt van a jóízű Mária-forrás (6. kép) is, amely a Csondró-patak szülője. A patakvölgyben – kék kereszt jelzésen – indultunk vissza Mályinka felé. Egy kitört bükkfa érdekes kaput (7. kép) hozott létre. A völgy szépségét a köd se tudta nagyon elrontani (8. kép). Felkapaszkodtunk az Odvaskői-barlanghoz (9. kép). A 10. képen az “összkomfortos” barlang belseje látható.
Hétfőn reggel összepakoltunk és Dédestapolcsányon, Nekézsenyen, Sátán keresztül Upponyba autóztunk. A kocsit parkirozóban hagytuk és az Upponyi-szoroson keresztül a Lázbérci-víztároló (11. kép) mellett haladó kéktúra úton Dédestapolcsányig mentünk. Ezt a utat ez év június 5-én is szerettük volna végigjárni, de akkor a Csernely-patak teljesen elárasztotta az utat, 20 cm magasan hömpölygött a víz az út felett. Most viszont szép időnk volt. A tó végétől a Bükki Nezeti Park kihelyezett tábláján látható K+ jelzésen – Radics-völgyi kiindulóponttal – szerettünk volna Upponyba visszamenni, de ilyen jelzés arra nem létezik. A K+ most végig az OKT-val együtt halad Upponyig.
Mindent összevetve szép napokat töltöttünk a Bükkben.
Notter Béla túravezető
2006-11-09
A Margita 344,2 TSE. október 14-én autóbuszos kirándulást szervezett a Szekszárdi-dombságba. 6 órakor indultunk Gödöllőről. Az első meglepetés a buszon ért bennünket, mikor minden jelenlévő egy erre a célra készült kitűzőt kapott. 3/4 10-re értünk Kakasdra.
Itt először megnéztük a Faluházat a hozzátartozó svábtoronnyal (1. kép) és székelytoronnyal (2. kép), majd a Szent Anna kápolnát (3. kép).
Ezt követően kezdődött a gyalogtúra. A K négyszög jelzésen indultunk. A falut elhagyva időnként nehézségeink támadtak a helyes útvonal megtalálásával, mert az egyébként sűrűn elhelyezett jelzések épp az elágazásokban hiányoztak. Ezek a gondok megszüntek, mikor felértünk a Sötét-völgybe. Innen a a K, S, majd a P sáv jelzésen Szálkáig mentünk. Igen szépen kialakított játszótér mellett haladtunk el – sokan ki is próbálták azt (4. kép). Jó hangulatban haladtunk, közben egy-egy kis pihenőt (5.kép) is beiktatva. Az erdészháznál ebédidőt tartottunk. Az őszi napsütést nemcsak mi élveztük (6. kép). A halastó mellett elhaladva értük el Szálka első házait. A megtett táv 15 km volt.
Szálkán kis sétát tettünk a horgásztónál, majd busszal Szekszárdra indultunk. Útközben megnéztük a szépen felújított Mausz-kápolnát (7. kép).
Szekszárdon megcsodáltuk a belváros műemlékeit. Sajnos a Borkútat (8. kép) nem sikerült csapra verni. Felkapaszkodtunk a Bartina-domra, ahol a Kálvária és a Kilátó (9. kép) található. Innen nagyon szép a kilátás úgy a városra, mint a szőlőültetvényekre. A szekszárdi városnézést pincelátogatással – az antialkoholisták cukrászdalátogatással – fejeztük be. Este hat órakor indultunk vissza Gödöllőre.
A felvételeket Hardi László készítette, a beszámolót
Notter Béla túravezető írta.
2006-11-01
2006. október 14-én a Bakonyba vezetett a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának a túrája. 49 fő vett részt a túrán, amely létszám idén csúcsnak tekinthető.
Útvonal: Gézaháza th. (P+) – Kő-árok (Z) – Cseszneki vár (PL) – Kőmosó árok (P+) – Felső kőhegy (P) – Ördög-árok (P)–Dudar, volt v.m. (P)
Túratáv: 19 km
Emelkedő: 300 m
Fél kilenckor megkezdhettük a túrát Gézaházáról. Szép őszi idő mutatkozott mára. A turistaházról már csak múlt időben lehet beszélni. Kapuján tábla, magánterület, kutyával védett. Ezt a turistaházat is elérte a végzete, úgy tűnik, privatizálták. Balról megkerülve, rétet keresztezve értünk le a Kő-árokba. Hangulatos kis szurdok, víz csak olvadáskor vagy nagy esőzéskor folyhat benne. Elég nehéz jó felvételeket készíteni ezekben a szurdok völgyekben a fényviszonyok miatt. Persze azért kísérletet lehet tenni, a csatolt fényképek megmutatják az eredményt. Az árok vége felé jobb kézről hatalmas mészkősziklák koronázzák a látványt. Egy-két kisebb kőodút is fel lehet keresni a szikláknál. Az árok megszelídül, hatalmas bükkösön keresztül hagyjuk el, nemsokára Cseszneki bekötőútnál találjuk magunkat. Összevárjuk a társaságot, együtt megyünk fel a várhoz. Aki még nem látta a felújítás óta, meglátogatta a belső részt. Igaz, hogy több mint egy évtizedig piszmogtak a felújítással, állagmegóvással, de az egyik legszebb várrumunk lett Csesznek vára. Az is tény hogy nagyon szép a fekvése, na meg könnyen megközelíthető. A csapat nagyobbik felé elindult a betervezett második árok bejárására.
A Cseszneki vár alatt található meg a rövid, de igen látványos Kőmosó-árok. A jelzés ugyan az árok felett vezet, de az árok belsejében is lehet közlekedni, mivel mostanában nem sok eső esett. Nagyon gyengén csordogált a víz, a középső részén levő vízesés így alig ’működött’. Pár száz méter után, jobb kézre egy kis barlang is megtekinthető. Inkább odú mint barlang, a nyílása a sziklafalban 15 m-re van az árok aljától. A barlang megtekintése után a jelzés visszavezetett a várhoz. Félórás pihenőt tartottunk itt, egy kulturált kis vendéglő teraszán. Négyen úgy döntöttek, hogy nekik már megvolt a mai napi km adag, úgyhogy ők busszal átmentek Dudarra. A többiek folytatták a túrát, irány az Ördög-árok!
Az útról visszatekintve a mészkőszirtre épített vár mondott búcsút a csapatunknak. Ezután jelzésünk több kilométeren keresztül erdőben vezetett. És ez tényleg erdő volt, 60, 80 éves bükkfák alatt meneteltünk. Több árkot is kereszteztünk, mielőtt elértük volna az Ördög-árok alsó bejáratát. Az Ördög-árok nem okozott csalódást, Bakony egyik legszebb szurdokát ismerhettük meg ez alkalommal. Hatalmas, asztalnyi méretű mészkősziklák a szurdok aljában, valóban mintha egy ördög dobálta volna szanaszéjjel a köveket, sziklákat. Oldalt látványos sziklafalak kísérik végig az utunkat. Kb. 2 km hosszú ez a szakasz. Most nem volt semmi víz az árokban, habár a felső szakasz eléggé tócsás volt. Valószínűleg a kövek közötti réseken a sziklák repedéseiben csörgedez lefelé a patak. Pár helyen a sziklákban jobb és bal oldalt egyaránt kisebb barlangokat, odúkat, repedéseket is fel lehet fedezni. Az árok közepe táján összevárta magát a csapat egy negyedórás pihenő keretében. A felső szakaszon még létra is volt, segítendő a sziklákon való feljutást. Minden turistának nyugodt szívvel a figyelmébe ajánlom az Ördög-árok felkeresését! Az árok után fiatal erdőn keresztül vitt az utunk, majd szántóföld mellett értünk be Dudar új település részébe. A busz a régi vasúti megállóhely közelében várt bennünket. Mivel még három óra sem volt, egy kis pihenő után úgy döntöttünk, hogy átbuszozunk Bakonynánára a szomszéd faluba. A túrakiírástól eltekintve felkerestük a Gaja patak egyik legszebb részét, a Római fürdőt. Egyébként az Országos Kék Túrának ez is része.
10 percen belül ki is szálltunk a buszunkból. Mindenki eljött a 3 km-es sétára, hogy megtekintse a nevezetes szurdokot. Az induláskor meglepetés ért bennünket, a Gaja patak mentén is parcelláznak már, lassan alig lehet majd közlekedni a parton. Egy ház kikerülése után a patak partján vezetett a jelzésünk, alattunk vagy 20 m-re csörgedezett a patak. Látványos rész ez is, persze aki már volt a Római fürdőnél, az tudja, az az igazi látványosság! A Római fürdő előtt vagy 100 m-el kulturált pihenőhely került kialakításra. Most is használatban volt, páran szalonnát sütöttek a tűzrakó helyen. Ennek illatát már jóval messzebbről érezni lehetett! Több mint negyed órát töltöttünk el a Római fürdőnél. Tulajdonképpen a Gaja patak mintegy 30 m-es szurdokát nevezik így. A patakot körülvevő sziklák tényleg monumentálisak, az ember nehezen tudja elképzelni, hogy egy ilyen kis patak hogyan képes a medrét kialakítani a kemény mészkőben. Aki a kicsiny vízesést alulról is látni akarta, a sziklamászó tudománya segítségével megtehette. Visszafelé ugyanazon az útvonalon tértünk vissza a várakozó buszunkhoz. A mai túránkon nem volt sok szint, de annál több volt a látnivaló, amint a feltett képek is mutatják! A következő túránk a Velencei hegységbe fog vezetni novemberben.
(Megjegyzés: A Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának honlapján más képek is megtekinthetők a túráról.
http://termeszetbaratok.freeblog.hu/
Muskovics András szakosztályvezető
1. Köves-árok
2. Köves-árok sziklái
3. Csíkos kecskerágó, Csesznek várával
4. Csesznek vára
5. Kőmosó-árok
6. Barlang a Kőmosó-árokban
7. Csesznek vára távolodóban
8. Bükkös
9. Ördög-árok
10. Kimenetel az Ördög-árokból
11. Gaja szurdok, bükkfák
12. Gaja patak, Római fürdő
13. Római fürdő vízesése
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa készítette)
2006-10-26
2006. október 7-én a Börzsönybe vezetett a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának a túrája. 34 fő vett részt a túrán. Relatíve igen kevesen jöttünk össze, idén talán a legkevesebben. Ez betudható a MOL 15 éves megalakulására szervezett össznépi ünnepélynek Százhalombattán, na meg ezen a hétvégén is szüreteltek még egypáran a tagjaink közül. Két lehetőség közül választhattak a résztvevők:
1. variáció: Letkés (K+) – Sákola tető (K+) – Koppány nyereg (K+) – Nagy Koppány (K+) – Nagyirtás puszta (K+) – Kisinóc th. (S+,Z+,S,S )
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 900 m
2. variáció: Nagyirtás puszta (K+) – Kisinóc th. (S+,Z+,S,S)
Túratáv: 6 km
Emelkedő: 250 m
Letkés központjából indult neki a hosszabb túrát választók 26 fős csoportja a kék + jelzést követve. Az erdőszélét hamar elértük, visszatekintve Letkés és az Ipoly völgy egy részének panorámája volt látható. Az első komolyabb emelkedő a Sákola tetőre való felmenetel volt. Ezen a szakaszon, csodák csodája, egy másik turistacsoporttal találkoztunk. Az utóbbi időkben jóformán csak egy-két fős társasággal kereszteztük az útjainkat túráink során. A Sákola-tetőről nincsen jó kilátás. 1 km-re viszont jól jelzett 50 m-es kitérő árán kiváló panoráma adódik a déli irányban levő Nagy-Galla, illetve nyugati irányba a Nagy-Koppány felé egy tisztásról. Ez a szakasz aránylag nem régen kerülhetett kijelölésre, a gerincen sok helyen csak most alakul ki az ösvény. Mindenesetre sűrűn találhatóak a turistajelzések. A tisztáson tartottuk meg az első pihenőnket. Az időre nem lehetett panasz, napozni is kiválóan lehetett.
Félórás pihenő után tovább folytattuk utunkat a zárt erdőben. A fák levelein mindjobban látszódik az ősz közelsége. A Koppány-nyeregig vesztettünk vagy 100 m szintet, persze csak azért, hogy a második kapaszkodónk is megizzasszon bennünket. Kiérve az erdőből, füves területen kellett megtenni az utolsó lépéseket. Börzsöny e részének legszebb panorámájában lehet gyönyörködni a Nagy-Koppányról. Jól látszik a Dunakanyar egy része a Szent Mihály heggyel, nem beszélve a közelebbi börzsönyi hegyekről, völgyekről. Itt is tartottunk pihenőt, ebédeléssel, bámészkodással egybekötve.
A csúcsról hamar leértünk a Kóspallag-Nagybörzsöny közötti erdészeti aszfaltos útra. Bár nekünk a piros + jelzésen jobbra el kellett volna fordulnunk a Bükkös-árok irányába, mi az erdészeti úton besétáltunk Nagyirtás-pusztára megnézni a Szent Orbán fogadót. Rengeteg ember volt a fogadónál, kihasználva a szép napsütéses hétvégét. Persze ide legálisan személygépkocsival is el lehet jönni a Kisinóci turistaháztól. A fogadó átalakítás alatt van, de folyamatosan üzemel. Komoly komplexum lesz a végén belőle az erdő közepén.
Egy kis sörözés után visszasétáltunk a kisvasút végállomásáig és elindultunk lefelé a Bükkös-árok irányába egy kis patak völgyben. Ennek a lemenetelnek is meglett a böjtje. A Bükkös-ároknál megkezdtük a kapaszkodót. Az ösvény egyik pontjáról jó rálátás volt a Szent Orbán fogadóra. Igazából innen lehetett látni, milyen hatalmas lesz az új épület, mögötte az uszodával és egyéb épületekkel. Továbbra is felfelé vezetett az ösvényünk. Végül egy meredek kapaszkodó a kopasz hegyoldalon, és máris a Sós-hegy 584 m-es csúcsán állhattunk. Innen talán még szebb a kilátás a Dunakanyarra. Nyugat felé az Esztergomi Bazilika kupolája is látszódott. A szép időre való tekintettel itt is eltöltöttünk egy kis időt.
A zöld jelzésen folytattuk utunkat. Hogy-hogy nem, sikerült eltévelyegnünk! Így kihagytuk a Nagy-Sas hegyet, pedig ez is szép kilátópont lett volna. Persze a turista ilyen helyzetben sem esik kétségbe, előbb-utóbb megtalálja a neki megfelelő utat. 10 perces kolbászolás után ráakadtunk a Ló-hegyi patakra, a mellette vezető sárga jelzésünkre. Hamarosan leértünk a Kisinóci turistaházhoz. 20 percet kapott a társaság, hogy magához vegye a megmaradt ételét, illetve a folyadékveszteségét pótolni tudja.
A kisebb túrát választók is vártak már bennünket, ők a hosszabb túra második szakaszát tették meg Nagyirtáspusztától a Kisinóci turistaházig. A következő túránk a Bakonyba vezet, Csesznek, Gézaháza, Dudar környékére. Ezt a túránkat akár szurdok túrának is nevezhetnénk, mivel három szurdok felkeresését terveztük be erre az alkalomra. (Kő-árok, Kőmosó árok, Ördög-árok)
(Megjegyzés: Több kép megtekinthető a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály honlapján.
http://termeszetbaratok.freeblog.hu/
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa készítette)
1. Pihenő a Sákola-tető utáni tisztáson
2. Panoráma a Nagy-Koppányról 1.
3. Panoráma a Nagy-Koppányról 2.
4. Dunakanyar látképe a Szent Mihály heggyel
5. Kilátás Esztergom irányába
2006-10-18
2006. szeptember 23-án a Mátrában túráztunk. A túrán 45 fő vett részt. A szokásoknak megfelelően két lehetőség között választhattak a résztvevők:
1. variáció: Mátrafüred – Peres bérc – Hármashatár (P) – Kis-kő (Z ) – Hármashatár – Hidas bérc – Dobogó – Kékestető – Sas-kő (K) – Markazi kapu – Mária kép (Z, ZL) – Rókalyuk-tető – Markazi vár- Markaz
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 850 m
2. variáció: Kékestető – Sas-kő (K) – Markazi kapu – Mária kép (Z, ZL) – Rókalyuk-tető – Markazi vár – Markaz
Túratáv: 9 km
Emelkedő: 150 m
Az első variációt választó turisták szálltak le először a buszról. 26-an indultunk neki a hosszabb túrának Mátrafüredről. Mivel a Bene vár környékén már többször voltunk, a Kékesre is felmentünk erről a gerincről, most egy másik útvonalon ’hódítottuk’ meg az ország legmagasabb pontját. A rövidebb túrát választókat a busz felvitte a Kékestetőre, így nekik minimális szinttel kellett a mai napon megbirkózniuk.
A Bene patakot hamar elhagytuk, majd elkezdtük az emelkedésünket. Hol erdőben, hol irtásokon keresztül haladt a jól jelzett turista utunk. Visszanézve Gyöngyös, Mátrafüred panorámájában lehetett gyönyörködni. Bal oldalt Mátraháza 2 nagy épülete volt látható. Szinte észrevétlenül fogyott a szint. Egyesek, egy kis kitérővel elmentek a Kis-kő szikláihoz. Az andezit sziklák nagyon látványosak. A panoráma ma már nem teljes, mivel az erdő fái megnőttek, így korlátozott lett a kilátás Alföld irányába. Hármashatárnál találkozott ismét a csapat.
Egy kis szusszanás után nekivágtunk a Kékesnek. Mai nap legmeredekebb kapaszkodója következett. Amint az út meredeksége csökkent, elértük a Kékes déli oldalának bükkösét. Szép napsütéses időnk volt. Nemsokára elértük a szanatórium kerítését. Fenn a tetőn félórás pihenőt tartottunk. Ki táplálkozott, ki a folyadékveszteségét pótolta, ki a TV adótoronyba ment szétnézni.
Az országos kék jelzésen folytattuk utunkat Sas-kő irányába. A Mátra gerincének egyik legszebb szakasza következett. A Sas-kőről tökéletes a kilátás. Távolban a Karancs, Medves sziluettje, a látóhatáron a Szlovák Érchegység elmosódott körvonala látszódik. Előttünk a Recski medence, a falvakkal együtt. Sas-kő tetejét a világháborúban elesett turisták emlékműve uralja.
Utunk továbbra is lefelé vezetett. A Markazi kapunál elváltunk az országos kék jelzéstől, a zöld és a zöld L jelzésen folytattuk utunkat. Útközben egy Mária képet is láthattunk. Modern kép, valószínűleg korábban tényleg egy Mária kép lehetett a tölgyfán, de most a ránézés irányától függően Máriát, illetve Jézust lehet felismerni. A Rókalyuk-tetőn hullámos úton haladtunk, persze inkább lefelé vezetett utunk mint felfelé.
A jelzéstől 50m-re található a Markazi vár romja. Árpádkori vár volt, sokat nem tudunk a történetéről, a tatárjárás után épülhetett. Az 1552-es török ostrom után már nem volt hadászati jelentősége. A déli fal még jelentős magasságú. A romok feltárása még nem történt meg. A kilátás pazar a Várhegyről, alattunk Markaz, a nagy víztározójával, távolabb a Mátravidéki Erőmű a hűtőtornyaival, kéményével, még távolabb az Alföld látható. Északi irányban a Mátra oldalgerincei láthatók.
Egy kis pihenés és szemlélődés után elindultunk a túra utolsó szakaszára. A bokros, füves legelőn végig előttünk volt a Mátravidéki Erőmű sziluettje. A faluban a templomnál várt a buszunk, de mi még rátettünk 2km-t, mivel a jelzésünk eltűnt, mi meg a falu távolabbi pontján lyukadtunk ki. A kisebb túrát teljesítők már a presszóban vártak minket. Negyed órát mi is engedtünk magunknak, hogy a vízháztartásunkat egyensúlyba hozzuk. A következő túránk Börzsöny!
(Megjegyzés: A túráról más fényképek is megtekinthetők a honlapunkon http://termeszetbaratok.freeblog.hu/)
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket József László (JL) és Kutasi Zsuzsa (KZS) készítette)
1. Mátrai táj (JL)
2. Kékes-Saskő gerincen (JL)
3. Hollók (JL)
4. Őszi kikerics (JL)
5. Ájtatos manó (JL)
6. Kőfolyás, Kiskő környékén (KZS)
7. Négyeshatár környéke (KZS)
8. Az ország tetején (KZS)
9. Markazi-tó látképe (KZS)
10. Markazi vár romja (KZS)
2006-10-08
2006. szeptember 9-én Bükkben túráztunk, megkezdve az őszi túrák sorozatát. 36 fő vett részt a túrán. Két túra lehetőség közül lehetett választani:
1. variáció: Cserépfalu – Hór-völgy – Kis-rét – Odorvár – Szt. Erzsébet forrás – Büdös-kút-tető – Tárkányi orom – Várhegy – Vár-kút – Bükkös völgy – Síkfőkút
Túratáv: 18km
Emelkedő: 600m
2. variáció: Szomolya – Leány-tó – Király-rét – Czakó-tető – Ibolyás-tető – Síkfőkút
Túratáv: 12km
Emelkedő: 300m
Az első variációt választó turisták szálltak le először a buszról. 27-en választottuk a hosszabbik útvonalat. Pár percen belül elértük a Hór-völgy bejáratát, és elindultunk Bükk egyik legszebb sétaútján. Valamikor a középkorban fontos útvonal volt a völgy, nem véletlen, hogy két várromot, vagy inkább várhelyet, lehet felfedezni a völgy feletti ormokon: Odorvárat és Füzérkő várát.
Negyed órán belül elértük a Subalyuk barlangot. A valamikori sikeres ásatások emlékére az út mellett szobrot és eligazító táblát állított fel a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága. Igen meredek lépcsősoron kell felmenni a barlanghoz. Látványos a barlang, de elég sok kőtörmelék halmozódott fel benne. Valószínűleg emiatt építettek támfalat a barlang hátsó részén.
Félórai szemlélődés után tovább folytattuk utunkat a völgyben. Jobb oldalt, a patak túloldalán, a Hór-völgyi felhagyott kőbányát tekinthettük meg. Jelenleg geológiai bemutató hely, jól tanulmányozható benne a triászkori zátonyok élővilága.
Továbbmenve egy nagy réthez értünk. A nagy lucfenyők árnyékában egy tájház bújik meg. Szerencsénkre a gondnok itt tartózkodott, egyébként csak előzetes bejelentkezés esetén fogadnak látogatót. Így mi megnézhettük a tájház belsejét, a kiállított bútorokat, cserépedényeket, használati tárgyakat.
Mielőtt Odorvárra felmentünk volna a kék romjelzésen, páran továbbmentünk a völgyben, hátha találunk felmeneti lehetőséget Füzérkő várába. Nem találtunk. A Hór-völgy irányából igen meredek, sziklás a várhegy. Azért nem bántuk meg a 3km-es kerülőt, mivel igen szép a völgy e szakasza. A többiek felmentek Odorvárra, itt vártak be minket. A felmenetel meredek, majd 300m szintet kell legyűrni egyhuzamban a kényelmes völgyi szakasz után. Odovár előtt szépen foglalt forrás mellett haladtunk el. Az elhelyezett tábla szerint nem ajánlatos fogyasztani belőle, de egyeseket ez nem zavart, ittak belőle és bajuk sem esett. Közvetlenül a vár előtt egy emlékmű látható. A fiatalon elhunyt Fodor Attila barlangásznak állították társai. Most is több sátor volt felállítva az esőbeálló környékén, a barlangászok a vár alatti Hajnóczy barlangot kutatják. A többiek már rég napoztak Odorvár csúcsán. Egy húsz percet Mi is leültünk, hogy kigyönyörködhessük magunkat a panorámában. Tökéletes volt az idő, tökéletes a panoráma Odorvárról. Északon a Látókövek sorakoztak, előttünk a Hór-völgy, dél irányába pedig az Alföldre lehetett ellátni. Közvetlenül a csúcs alatt is látható egy kis barlang.
A pihenő után tovább folytattuk utunkat. Az úgynevezett török úton haladtunk, végig erdőben. Az útbaeső vadászháznál bevártuk egymást. A tisztáson egy matuzsálemnek tűnő tölgyfát lehet látni. Egy nagyobb irtásnál megint szép panoráma adódott. A Látókövek most közelebb voltak hozzánk, mint Odorvárról. A Bélkő megcsonkított tetejét is látni lehet, mint a legnyugatibb ’követ’.
A Tárkányi Várhegy előtti turista útvonalak találkozásánál egy kicsit elkevertük magunkat. 10 percnyi bolyongás után visszajöttünk a csomóponthoz. Mivel párunknak a mai napon nem volt szerencséje a felvett bakancsához, úgy döntöttünk, hogy az eredeti tervünkhöz képest rövidítünk az út hátralevő részéből. Persze nem sokat, mindössze 1km-t. Síkfőkútra kisebb csoportokban érkeztünk le, a csónakázó tó környékére. A rövidebb túrát választók is velünk egyidőben szállingóztak a találkozási pontra, nagy meglepetésünkre. Nem sokat szuszogtunk a tó környékén, mivel még egy jó hideg sört sem lehetett kapni. Pedig a hely szép, 1-2 órát is el lehet ücsörögni a tóparton.
Eger érintésével mentünk hazafelé. Az egri repülőtér felett légibemutatót is láthattunk, valószínűleg repülőnap volt éppen. A tervezett 9 órára mindenki hazaért az őszi első túránkról. A következő túránk Mátra bérceire vezet, 2006.09.23-án szombaton.
(Megjegyzés: További fényképek tekinthetők meg a honlapunkon http://termeszetbaratok.freeblog.hu/)
Muskovics András szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Tóth Zoltán (TZ) készítették)
1. Subalyuk barlang (KZS)
2. Hór-völgyi felhagyott kőfejtő (KZS)
3. Hór-völgy, tájház (KZS)
4. Odorvár (KZS)
5. A tájház belseje (KZS)
6. Hór-völgy patakja (KZS)
7. Kapaszkodó Odorvárra (KZS)
8. Panoráma Odorvárról (KZS)
9. Panoráma a Török útról északi irányba (KZS)
10. A Látókövek (KZS)
11. Síkfőkút, Csónakázó tó (KZS)
12. Szomolya, múzeum (TZ)
13. Szomolya, Kaptárkövek TVT bejáratánál (TZ)
14. Szomolya, az egyik kaptárkő (TZ)
15. Csendélet gombával (TZ)
16. Sziklavár Noszvaj közelében (TZ)
2006-10-01
2006. augusztus 28-án, a Biai dombokra vezetett túránk, hogy a jutalomtúra utáni hosszabb nyári pihenő után bemelegedjen a társaság az őszi programunkra. 40-en vettünk részt ezen a túrán. Bár majd minden évben felkerestük a Biai dombokat (hegyeket?), de minden alkalommmal azért találunk újdonságot is ebben a kicsi területben. Az alábbi útvonalat jártuk be:
Útvonal: Biatorbágy, Sportpálya – Kő-hegy – Biai erdő –Tárnok, Öreghegy
Túratáv: 18km
Emelkedő: 200m
Mivel elegen jelentkeztek a túrára, a kezdőpontra busszal, a biatorbágyi sportpályához autóbusszal mentünk át. Korábbi években az odamenetelt tömegközlekedéssel oldottuk meg, meg egyénileg, ki hogy tudta megszervezni az odamenetelét. Igazából nem került több pénzbe ez a megoldás sem, és még időt is takarítottunk meg.
Fél nyolckor indult Százhalombattáról az autóbuszunk. Összeszedtük a tárnokiakat, érdieket, alig háromnegyed óra alatt Biatorbágyon voltunk. Érden, Biatorbágyon alapos felfordulás volt, mindenhol építik az utakat, járdákat rohamtempóban. Ha évente lenne helyhatósági választás, akkor bíztosan pár év alatt elhagynánk Ausztriát meg a többi nyugati országot! Még hárman csatlakoztak hozzánk Biatorbágyon, akik egyénileg oldották meg az odautazásukat.
Első rövid pihenőnket a Szily kápolnánál tartottuk. Kivételesen a helyreállított kápolna falai nem voltak összefirkálva, úgy látszik megint rendbetették az utóbbi évben. A jelzett utat elhagytuk, és egy kis kerülővel, némi bizonytalankodás után felmásztunk a Kőorr gerincére. Ezt a gerinc szakaszt nem érdemes kihagyni, innen majdnem teljes körpanorámában lehet része az ide feljövő túristának. Tiszta, napos időt fogtunk ki, látható volt, az új logisztikai központ az M1-es mentén, a régi falu a halastó rendszerrel együtt, na meg a távolabbi falvak nyugati irányban. A Kőorron hosszabb pihenőt tartottunk. Néhányan az elemózsiájukat pusztították, mások napozotak egy keveset a sziklán.
A pihenő után folytattuk utunkat. Előbb egy meredek lemenetel, majd a szokásos négykézlábas felmenetel a szomszéd gerincre. Esős időben kiváncsi lennék erre a szakaszra, ki hogyan tudná leküzdeni ezt az alig 70m-es kapaszkodót! Kimondottan jólesett az erdő fái alatt túrázni. Ezt csak igazán akkor érzékeltük, mikor kiértünk a hegy füves területére. Neki kellett vetkőzni a meleg miatt. A két csapatra feloszlott társaság össze lett gyüjtve, és indulhattunk Érdparkváros irányába a fennsíkon. Végül is ez a terület a Tétényi fennsík legdélibb végződése. Elértük a szélső házakat. Rengeteg új ház épült az utóbbi években ezen a sziklás, talajnélküli területen, az infrastruktúra minimális, de a szemét félelmetes mennyiségben a környéken!
Kereszteztük az M7-est, és pár perc múlva a Tárnoki Öreghegyen bandukolhattunk. Előtte még megnéztem a Fundoklia szakadék kezdetét, hátha mellette el tudnánk menni. Védett terület, de a szeméttől gyakorlatilag innen megközelíthetetlen! Valamikor, a tanácsi rendszer idején a budapesti szeméttel akarták feltölteni, de akkor ez a jobbérzésü emberek tiltakozása miatt nem sikerült. Manapság a felelőtlen emberek fogják teljesen tönkretenni ezt a látványos szakadékot. Több mint 10 országosan védett virág található meg ezen a kis helyen. (turbánliliom, bíboros kosbor, törpe nőszirom, szártalan csüdfű, sárga len, kunkorgó árvalányhaj, stb.)
A túra végét pincelátogatásokkal zártuk, egybekötve természetesen borkostolással. Az Öreghegyi Muskovics pince után az Újhegyi Völgyi pince következett. Innen mindenki maga oldotta meg a hazautazását. A kitartóbbak a Kurcz pince meglátogatásával zárták a napot. Jó kis bemelegítés volt az őszi túrákra.
(Megjegyzés: Ennél több fénykép megtekinthető a honlapunkon http://termeszetbaratok.freeblog.hu/)
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Tóth Zoltán (TZ) és József László (JL) készítették)
01. Nézelődés a Szily kápolna környékén (TZ)
02. Tétovázás a réten (JL)
03. Biatorbágyi panoráma (JL)
04. Pihenő a Kőorr szikláján 1. (TZ)
05. Pihenő a Kőorr szikláján 2. (JL)
06. Pihenő az M7-es érdi felüljárójánál (TZ)
07. A tárnoki Öreg-hegy pincéinél 1. (JL)
08. A tárnoki Öreg-hegy pincéinél 2. (JL)
09. A Völgyi pince belseje(JL)
2006-09-26
Az Erdőkertesi T.S.K. nyáron Erdélyben töltött tíz napot.
E rövid idő alatt Kalotaszeg nevezetességeivel ismerkedtünk meg.
Többek között sok református templomot, kopjafás temetőt kerestünk
fel az alábbi településeken: Magyarvalkó, Farnos, Körösfő,
Kalotaszentkirály, Kalotadámos, Magyargyerőmonostor,
Magyarkiskapus, Váralmás.
Résztvettünk a Vigyázó 57, Zsobok 25 és a Kós Károly 25
teljesítménytúrákon.
Megnéztük a Tordai-hasadékot, a Körös-szorost barlangjaival és
sziklafalaival, elmentünk a tordai sóbányába, és megismerkedtünk
Kolozsvár nevezetességeivel.
Augusztus 20-i ünnepségen mély hazafiasságot és szenvedélyeket
láttunk.
A búcsúzás az út végén fájdalmas, de nagyon emlékezetes marad
magunk és vendégszerető barátaink között.
A képek készültek:
1. Vigyázó csúcs
2. Körösfő: Vasvári kopjafa
3. Rekiceli-vízesés
4. Magyar-barlang, Körösrév
5. Kalotadámos
6. Tordai-hasadék
7. Kalotaszentkirályi népviseletben
8. Sztána: Kós-villa
Járosi László
2006-08-29
A MOL Nyrt Dunai Finomító Természetbarát Szakosztálya 2006. július 8-a és 15-e között szervezte meg a szokásos évi jutalomtúráját. A cél: Székelyföld hegyeivel való ismerkedés.
Szombaton reggel indult autóbuszunk Százhalombattáról. A szakosztályunk 46 tagja vett részt a jutalomtúrán. Menetközben felszálltak a tárnoki, érdi és budapesti tagjaink. Úgy terveztük, hogy magyar idő szerint legkésőbb Bálványosra érünk este 8 órára, a Vár panzióba, ahol a szállásunkat korábban lefoglaltuk. Nincs szerencsénk újabban az autóbuszokkal. A Georgiades emléktúránk során is volt problémánk, most is felmondta a szolgálatot a buszunk. A hűtővízünk elfolyt, vesztettünk vagy két órát. Királyhágó előtt megtörtént nagy nehezen a hiba elhárítása, de Királyhágó után a hütőrendszer belevegősödött. Újabb fél órát vesztettünk. Végül is éjjel fél 12 körül értünk Bálványosra. A Szállás elfoglalása gyorsan megtörtént, mivel a szobakiosztás korábban elkészült. A vendéglátóink nem vették zokon a késésünket, gyorsan kihozták a vacsoránkat. 1 óra körül már mindenki mehetett aludni, hogy ’kipihenten ’ kezdje meg a bemelegítő túrát.
2006. július 9. Csomád – Büdös hegy
Mindenki tudott volna még aludni egy keveset, de reggel 6-kor ébresztő volt. 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Tusnádfürdőre.
Tervezett program: Tusnádfürdő-Vártető-Szt. Anna Menedékház-Szt. Anna tó-Nagy-Mohos- Bolondos gerinc-Bálványosfürdő
Túratáv: 18 km
Szint: 800 m
Kisebb nehézségek árán megtaláltuk a Tusnádfürdőről kivezető kék jelzést. Hatalmas lucfenyők között, sziklás terpen vezetett fel az útunk a Vártetői nyeregbe. Itt megint gondjaink támadtak a jelzéssel, úgyhogy toronyirányt, szimat alapján indultunk fel a romokhoz. Később a jelzéssel is összeakadtunk. Felérve azt tapasztaltuk, se vár, se panoráma, az egész hegytető beerdősült, benőtte a gaz. Na se baj! Irány: a Szent Anna tó. Továbbra is szép erdőben emelkedtünk a Szent Anna tó kráter peremére. A kiépített balkonról korlátozott volt a kilátás a tóra. Szép látvány az alant levő ovális alakú tó, nem véletlenül Európa egyik leghíresebb geológiai képződménye. A camping környékén hatalmas tömeg töltötte a szabadban a hétvégéjét. Becslésem szerint vagy kétezer ember piknikelt. Lesétáltunk a tó melletti kápolnához, egyesek rögtön elindultak körbegyalogolni a tavat. Mások a lábukat áztatták a tóban, miközben egy-két csepp eső is esett. Szerencsére a dörgés villámlás ellenére ez a körzet kimaradt a zivatarból.
A Nagy-Mohos csak vezetővel látogatható. Szerencsénkre úgy összeverődött a csapatunk, hogy a kráterből való felmenetel után rögtön mehettünk meglátogatni a lápot. Egyébként óránként indul a vezetés. A Nagy-Mohos is nagy élmény volt. Megmutatták az egyik kiépített helyen a ritka növényeket, az egyikük a híres kereklevelű harmatfű, mely rovarokkal táplálkozik. A szitakötőket is képes befogni, amint a megmaradt szitakötő szárnyak is bizonyították. A viperát csak képen tudta bemutatni a kedves vezetőnk. Kék kereszten folytattuk hatalmas bükkfák árnyékában az utunkat a Bolondos gerinc felé. A csúcs után éreztük hogy jobbra kellene indulnunk a Büdös hegy irányába, de jelzés sehol sem volt! Fél órát topogtunk egyhelyben, mikor az egyik vállalkozó szellemű turista társunk egy meredek lejtőjű tarvágás aljában megtalálta a kék kör jelzésünket. 20 m-re voltunk attól a helytől, ahonnan az elágazás elindult valamikor!
Rögtön leértünk a Buffogó láphoz, és ez kárpótolt Bennünket az elvesztegetett idő miatt. Hihetetlen, hogy egymás mellett levő gázfeltörések miatti fortyogók színe más és más. Körülötte a már Nagy-Mohosnál megismert gyapjúsások fehér, pamacs-szerű termése volt látható. Az út hátralevő részében a jelzésekkel már nem volt problémánk. Útba ejtettük a Kis-Büdös barlangot, a nagy Torjai Büdös barlangot. Nem csalódtunk egyikben sem. Egyesek rögtön kipróbálták a jotékony hatásukat is. Persze órákig egyikben sem ajánlatos tartózkodni. 10-15 perc a javallott. A nagy barlangnál a kén kiválása pontosan mutatja az ’élet és halál’ szintjét. Egyik társunk erről saját tapasztalata alapján szeretett volna meggyőződni. Sikerült Neki! Ledugta fejét a sárga színt alá, vett egy lélegzetett, utána mint akit puskából lőttek ki, úgy ugrott ki a barlangból!
A volt Kárpát Hotelnél értünk ki a Sepsibükkszád-Torja közötti útra. A szálláshelyünk felé menet még útbaejtettük a megmaradt Apor fürdő forrásait. Házigazdáink kitettek magukért, bőséges vacsorával vártal Bennünket. Az elmaradt előző napi alvásból most pótolhattunk egy keveset.
2006. július 10. Hargita, Mitács puszta
A szokásos reggel 6-kori ébresztő volt. 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Tusnádfürdőre. A cél: ismerkedés Dél-Hargitával.
Tervezett program: Tusnádfürdő-Nagy-Piliske-Jáhoros puszta-Mitács puszta-Újtusnád
Túratáv: 18 km
Szint: 800 m
Szép idő mutatkozott. A hosszú túrára 23-an indultunk el. A többiek megismerkedhettek Tusnádfürdő nevezetességeivel, felmászhattak a Sólyomkőre, ahonnan pazar kilátás van a településre, a Tusnádi szorosra. Egy kis séta után megtekinthettük a Csukás tó környékét, melyet szépen rendbehoztak. A maszek világnak is meg van valahol a haszna. Nemsokára egy patak mellett vezetett fel a kék kereszt jelzésű útunk. A patak mellett rengeteg Teleki virág éppen virágzásban volt, a nappali lepkék legnagyobb örömére. A kis patak néhol teljesen elmosta az útat, hihetetlen ereje tud lenni ezeknek a magashegyi vízfolyásoknak. Mielőtt elértük volna a Hargita főgerincét, komoly kapaszkodót kellett leküzdeni a hatalmas bükkfák alatt.
Meglepően kellemetlen, szeles idő fogadott Bennünket a főgerinc elérésekor. Csak annyit pihentünk, amíg az utolsó emberünk is felért és szusszantott egyet. A főgerincen való sétálás kellemesnek mondható. Lankás a főgerinc e szakasza, erdő és legelő váltakozva fogadja a nem túl nagyszámú túristát. Itt ismerkedtünk meg először a nyájat őrző kutyafalkák szokásaival. Hamar megtanultuk, hogy a legelő állatok közelében jobb a társaságnak közösen áthaladni. Ha a pásztorkutyák már körbevették az idegeneket és vadul acsarkodnak, meg kell állni, meg kell várni amíg a gazdájuk vissza nem hívja őket. A kutyák viselkedése tulajdonképpen érthető, csak közösen tudják elzavarni az okvetetlenkedő medvét, márpedig a Hargitában szép számmal fordulnak elő ezek a félelmetes állatok. Továbbra is váltakozva hol az erdőben, hol a lucfenyők között vezetett a jelzésünk. Az idő is mind kellemesebb lett. Mitács puszta előtt fehér zászpa mezőt kereszteztünk. Sok kosbort is lehetett látni itt, van aki kiélte a fotózási tudományát. Mitács puszta legelőjén elheveredett a társaság. Ejtőztünk vagy ¾ órát az erdőszélén. Van akit elnyomott az ózondús levegő, van aki a táplálkozást választotta.
Ismét a gyaloglásé lett a főszerep, hamar megtaláltuk a lefelé vezető jelzést. Egy patakvölgyben ereszkedtünk le a főgerincről. Ezen a szakaszon is láthattunk kosborokat. Az erdő elhagyásakor meglepődtünk, milyen messze van még a mai cél. Mivel a Hargita átlag több mint 20km szélességű hegység, hosszú időbe telik a főgerinc elérése a falvakból, és természetesen a lejövetel is hosszú. De hát ezt a távolságot is leküzdöttük, és azt vettük észre, hogy az Olt hídját tapossuk. A hídról dél irányba tekintve a Csomád hegy körvonala köszöntött Bennünket.
Újtusnádon gyorsan megtaláltuk a buszunkat, egy jó óra múlva elértük a szálláshelyünket. A szokásos fínom vacsoránkat a gyors zuhanyozás után elfogyasztottuk, és mindenki nyugovóra térhetett.
2006. július 11. Központi-Hargita
A reggeli menetrendnek megfelelően 6-kori ébresztő volt. 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Hargitafürdőre. A mai cél: ismerkedés a Központi-Hargitával.
Tervezett program: Hargitafürdő-Csicsói Hargita-Madéfalvi Hargita-Madarasi Hargita menedékház-Madarasi Hargita-Szökő patak völgye-Csíkmadaras
Túratáv: 28 km
Szint: 800 m
Ma is jó időre volt kilátás . A hosszú túrára, mely a jutalomtúra legnehezzebikének igérkezett, 17-en jelentkeztek. A kimélőbb túrán résztvevők Hargitafürdőről Piricske érintésével Csíkcsicsóig meneteltek, Ez is volt vagy 15km, és egy kis szint is tartozott hozzá.
Hargitafürdőn is meglátszik az új idők szele. A régi szállodákat, moteleket itt is kezdik felújítani. Sok embert itt sem lehetett látni ettől függetlenül. Elindultunk a sífelvonó mellett, hogy a szinteket kezdjük legyürni. Az ösvény folyamatosan felfelé haladt a lúcosban. Egy jó órai kapaszkodás után azt vettük észre, hogy a Csicsói Hargitát elhagytuk a jellegzetes átjátszó tornyaival együtt. A főgerincen elkezdődött a füves tisztások sorozata. Az egyiken, az 500m szint leküzdése után rövid pihenőt tartottunk. A tisztáson rengeteg virágot lehetett látni, mintha most lenne a legszínesebb a Hargita. A főgerinc könnyen járható, amint azt az előző napon is tapasztalhattuk. A lúcosok váltogatták egymást a füves tisztásokkal. Persze itt is találkoztunk, ebben a magasságban az ember tevékenységével, elég sok részen termelik ki az erdőt Csak bízni lehet benne, a természet rendbe hozza az emberi beavatkozás által okozott károkat. A főgerincen többször megpihentünk, tartottuk magunkat az előzetesen kikalkulált menetidőhöz. A Rákosi Hargitát balról elkerültük, és innentől kezdve füves térségen keresztűl vezetett az útunk.
Előttünk kibukkant a Madarasi Hargita, de mi lementünk a Madarasi Hargita menedékházhoz. Itt is komoly építkezések folynak. Nem csoda, hiszen személygépkocsival (aki nem sajnálja az autóját) most is fel lehet jönni a majd 1800m magas menedékházig. Akik nagyon szomjasak voltak, ihattak egy sört. Találkoztunk itt Csíkszeredai diákokkal, kik egy hetes kerékpártúrájukat megszakítva a mai napot a gyalogos túrizmusra áldozták fel. Félórai pihenő után a csapat nekiindult ’meghódítani’ a Hargita legmagasabb pontját, a Madarasi Hargitát. Nem túl sok szint volt hátra, mintegy 100 m. A füves, lapos tetőn kopjafák tömege fogadott Bennünket. Magyar városok, otthoni szervezeteknek is volt kopjafája az Erdélyiek mellett. A kopjafák ’rogyadoztak’ a piros-fehér-zöld szalagoktól. Sokkal jobban megmaradt a székelyekben a magyar történelmünk, és ez a külsőségekben is megmutatkozik. A látvány hatására az ember ilyenkor kissé magábaszáll, és elgondolkodik azon, igazából ki is a magyar, az aki magyarul beszél, vagy az aki ezt át is érzi. Rövid beszélgetésekből azért hamar kiderült, hogy az ittenieknek nagyon rosszul esett a nemrégi népszavazás, kissé megtagadottaknak érzik magukat. Hozzáteszem, Velünk, és nyilvánvalóan a hozzájuk látogatókkal ezt soha nem éreztetik, és örűlnek hogy mind nagyobb számban keressük fel Őket. Talán a jövőjük is függ ettől, hiszen az adottságaik alapján akár egy mini Svájc is lehetne a térségből.
E kis eszmefuttatás és a félórai pihenő után folytathatjuk az utunkat. Illetve csak folytattuk volna, ha a kék háromszög jelzés létezne a valóságban. A nemrég kiadott térképen szerepel a jelzés, teljesen logikusan a Szökő patak völgyében vezet le Csíkmadarasra. Akárhogy is kerestük a tetőről levezető utat, az ösvény mindig felszívódott a borókásban. Mivel a tetőről jól látszódott az általunk hőn áhított völgy, visszamentünk majdnem a Rákosi Hargitáig, és iránymenetet vettünk a lúcoson keresztül. Néha elkaptunk egy fiatalosabb részt is, ahol igen lassan haladhattunk csak. A szimatunk nem csalt meg minket, félórai tekergés után ráakadtunk a patakunkra. Vagy 6km-t mentünk lefelé a patak mellett, az út is mind jobb lett, persze az erdei utakhoz viszonyítva. Igen kellemes volt a lemenetel, a csobogó patak mellett szép virágokat lehetett látni, illetve fotózni. Az erdőből kiérve láttuk, hogy még vagy 5km hátra van. Elporoszkáltunk egy másfél órát, amíg elértük Csíkmadarast. Itt cserbenhagyott a szimatunk. Nem találtuk meg a buszunkat. Mivel a főút mellett nem tudott parkolni, bement egy mellékutcába. Persze mi a falu másik felén kerestük. Mivel igen fáradtak voltunk ahhoz hogy visszagyalogoljunk a falu másik részébe, elővettük a mobil telefonunkat, a mai idők sokat szidott, de sokszor igen hasznos készülékét, és áthívtuk a buszt.
Mindenki alaposan elfáradt, a rövidebb túrán résztvevőket is beleértve. Ők már a buszon tartózkodtak. Másfél óra buszozás után elértünk a szálláshelyünkre. Gyors zuhanyozás, utána vacsora. A fáradtabbak nyugovóra tértek, a pihentebbek a medvelest választották. A szálláshelyünk mellett, ketrecben 2 medvét tartanak kis koruk óta, itt nevelték fel őket, de az igazi látvány a szürkületben a vad medve megpillantása. Majdnem menetrendszerint 9 és 11 órakor jelentek meg egy kis élelem reményében a medvék, a ház körül vonyító kutyák ellenérzése mellett. 9-kor általában a kisebbik, 11-kor az idősebb medve jelent meg. Valószínű ehhez egy kis szoktatás is kellett, az ételmaradékok kiszórása tette ilyen pontossá a macikat. Ha nem volt ételmaradék, akkor a kukák szétdobálásal kerestek maguknak ételt a vadak. Mindezt 10-15 m-ről lehetett végignézni!
2006. július 12. Gyilkos-tó, Békás-szoros
A menetrend a szokásos: 6-kor ébresztő, 7-kor reggeli, 8-kor indult a busz Gyergyószentmiklós irányába. A mai cél: ismerkedés Erdély egyik legnagyobb, egyben a legkönnyebben megközelíthető látványosságával, a Gyilkos-tóval és a Békás-szorossal.
Tervezett program: Séta a Békás-szorosban
Túratáv: 10 km
Szint: 200 m
Ez a nap igazából pihenőnapnak lett szánva, a tegnapi kimerítő nap után. Mindenki eljött ismerkedne a Békás-szoros szépségeivel. Mintegy három órás buszozás után felértünk a Pongrácz tetőre. A szerpentinező útról csodás a panoráma Gyergyószentmiklós irányába. Az utat nagy ütemben javítják, új aszfaltburkolatot kap az Erdélyt és Modvát összekötő főút. A tetőről majd olyan meredek, szerpentinező az út mint felfelé volt.
A Gyilkos-tó melletti parkolóban álltunk meg buszunkkal. 10-15 perc erejéig pillantást vetettünk a tóra, mondván visszajövetelkor majd körbesétáljuk. Maga a tó 1837-ben keletkezett. A Gyilkos-kő oldala lecsúszott és elgátolta a Békás patakot. Persze annak idején és még utána is jóval látványosabb volt a tó a lábon álló fenyőkkel, később is jóval magasabbak voltak a fák csonkjai, mint jelenleg. Persze a tónak meg van számlálva a hátralevő ideje, hiába építettek ülepítőt a tó elé. A feltöltődés miatt az életét 60-80 évre becsülik. A nyolc-tíz évvel ezelőtti állapothoz képest feltűnő a környék rendezettsége, még új szállodát is építettek a régi épületeket is kezdik rendbehozni.
Elkezdtük a sétánkat lefelé a Békás patak mellett. Szerencsére az úton elviselhető volt a forgalom. A sziklák mind magasabbak, amint jobbra-balra tekinget feje fölé az ember. A patak sietve halad lefelé, a mederben látható sziklák láttán fel sem merül a fejekben, hogy komolyabb vízmennyiség esetén játszi könnyedséggel gördülnek tova a víz ereje által. Nemsokára elértük az alagutat. Egymás mellett van a régi és az új. Az új alagút sima, vasbeton fala nem egészen illik a Békás-szoros szikláihoz, de az emberi tevékenységhez az alagútkészítés is hozzátartozik. Szerencsére meghagyták mellette a régit is gyalogos átkelőnek. Az alagúton átérve rögtön megálltunk. Mintha a pokol tornácán állnánk, lenézve a szerpentineket láthattuk magunk előtt, fejünk felett pedig az Oltárkő szirtje magasodott, kereszttel megjelölt csúcsával. Az átkosban természetesen a kereszt helyett vörös csillag ’diszítette’ a csúcsot. Itt mindenki kötelezően próbál minél több fényképet készíteni a panorámáról, de valójában nehéz is betelni a látvánnyal. Itt elő kellett venni az esőköpenyeinket, egy ideje már dörgött, amiból gyorsan keletkezett egy kis zivatar. Mint a Rejtő Jenő elveszett idegenlégiója, úgy masíroztunk lefelé egyen esőköpenyeinkben. Mire a szoros végére értünk, az eső is elcsendesedett. Egy kis pihenő után elindultunk visszafelé a Gyilkos-tóhoz. Most már többet láthattunk a fejünk felett levő sziklákból is. Egyesek emléktárgyat vásároltak a megszaporodott bazároknál. Közte havasi gyopár is volt, amely nagyon megfogyatkozott az eredeti termőhelyén, és természetesen itt is régóta szigorúan védett. Bennem bújkált a kisördög, csak megkérdeztem az egyik fiatal gyerektől, honnan való a gyopár. Azt a választ kaptam amit vártam: a kertjükből, mivel nagyban termesztik. Hát igen, ha az ember naív lenne, talán el is hinné. Felfelé menet már jobb képeket lehetett készíteni, annak ellenére, hogy az idő nem derültki, csak nem esett az eső. A szerpentinekhez közeledve meglepetten vettem észre a falumbeli gyerekeket. Egy buszravaló tanulósereg egy pár felnőttel éppen lefelé tartott a Békás-szorosban. Rövid üdvözlés után mindenki folytatta az útját. Hát ilyen kicsi a világ! Szinte hihetetlen, milyen helyeken képes az ember ismerősökkel találkozni. Mire felértünk a Gyilkos-tóhoz, ismét eleredt az eső, úgyhogy a körbesétálásból semmi sem lett. A kitartóbbak azért az eső ellenére is lementek a partra, hogy egy-két képet készíthessenek a tóról. Az idő gyorsan eltelt, indultunk vissza Bálványosra.
Gyergyószentmiklós Főterét csak az autóbuszból láthattuk, pedig az eredeti terv szerint egy órai városnézés be volt tervezve. Kissé késésben is voltunk, meg szemerkélt az eső is, úgyhogy folytattuk az utunkat. Viszont megálltunk Madéfalván, emlékezni a székely SICULICIDIUM-ra. 200 székelyt öltek meg itt 1764.01.07-én a császáriak, mivel nem akartak betagozódni az újonnan szerveződő határőrségbe. Csíksomlyón, a híres búcsújáró templomnál álltunk még meg egy félórára. Impozáns méretű a barokk templom, nagyon szép a belső berendezése is. A csodatevő Mária szobrot mindenki közelről megnézheti, több mint 2 m magasságú. Valószínüleg még Hunyadi János ajándékozhatta a csíki székelyeknek, illetve a ferencesrendi kolostornak a törökök fölötti győzelme miatt, mivel a győzelmét Mária közbenjárásának tulajdonította. A templom előtt még egy kellemes meglepetés ért Bennünket, itt találkoztunk az ismert dévai Csaba ferences atyával. Az autóbuszba gyorsan be kellett szállnunk, mivel sötét fellegek közeledtek nagy sebességgel, pillanatokon belül megeredt a zápor, villámlások, dörgések közepette. Hazafele menet az Alcsíki medence felett teljesívű szivárványban gyönyörködhezzünk, néha dupla szivárványt is lehetett látni. A vacsorázás időben megtörtént. Egyesek ágyba, mások menetrendszerűen medvelesre mentek.
2006. július 13. Hargita, Lucs környéke
Az eddig megszokottak szerint 8-kor indult a busz Csíkszereda felé, hogy onnan elérjük a kiindulási pontunkat, Tolvajos tetőt. Ma ismét a Hargita főgerince a cél.
Tervezett program: Tolvajos tető-Karos puszta-Tekerő pusztája-Édesvíz pusztája-Hirtelen puszta-Lucs tőzegláp-Szentimrei Büdösfürdő-Bánya patak völgye-Csíkszentimre
Túratáv: 22 km
Szint: 500 m
A Csíkszeredát Székelyudvarhellyel összekötő műút kiváló minöségű. 2 órán belül elértük a Tolvajos tetőt. Napsütéses idő fogadott Bennünket. 18-an vállalkoztak a mai túrára. Mai napon sok variáció volt a nap hasznos eltöltésére. Tizenöten a Büdös hegy részletesebb felfedezésére mentek. Heten Bálványosfürdőn maradtak feredőzni és mofettázni. Hárman Csíkszeredát járták be.
Egy kis kezdeti bizonytalanság után gyorsan megtaláltuk a főgerinc kék jelzését, és elindultunk felfelé. Nagy füves területeken haladt az útunk. Időnként visszatekintve a Tolvajos tető másik oldalán Hargitafürdő kaolin bányáját láthattuk, valamint a Csicsói Hargita átjátszó tornyait. Mindenütt sok virágot lehetett látni a természetfotósok nagy örömére. Időnként öreg lúcos erdőben is vezett az ösvényünk. A túra kiírásból láttuk előre, hogy a mai napon többször is fogunk találkozni legelésző csordákkal, és a velejáró pásztorkutya csapattal. Ez bejött! Háromszor is volt szerencsénk végig hallgatni a kutyák csaholását, nézni a vicsorgó pofájukat. A már bevált szisztéma szerint együtt maradt ilyenkor a csapat, türelmesen kivártuk amíg a gazdájuk hol jó szóval, hol a botjának használatbavételével vissza nem parancsolta a kutyáit. Dél körül egy kis pásztorszállásnál a csapat megpihent, megebédelt.
Egy félórai pihenés után a csapat összeszedelőzködött, elindult továbbfolytatni az útját. Közben dörögni, villámlani kezdett, el is eredt az eső. Egy fa alatt gyorsan előszedtük esőköpenyeinket és folytattuk utunkat. Nemsokára megpillantottuk a Lucs tőzeglápot. 1000 m felett alakult ki a láp, egy régi káter feltöltődésével. A növényzete hasonló az első túranapon megismert Nagy-Mohos tőzegláppal. Közelebbről nem tudtuk megismerni, talán a lápot jobban ismerő helyi vezető tudott volna érdekességeket mutatni a lápról.
Nemsokára köves útra tértünk, amely kapcsolatot teremt Csíkszentkirály és a Baróti medence között. Erről az útról lehet a Büdösfürdőt elérni. Időközben az eső is alábbhagyott, beértünk a lakott részre. Ezt persze az orrunkkal is rögtön megéreztük. A kénhidrogén jellegzetes szaga mindenhol érződött. Mivel az eredeti tervünkhöz képest késésben voltunk, úgy döntöttünk, hogy nem megyünk fel a Bakratás tetőig, hanem rövidítünk, és a Bánya patak forrásainál lyukadunk ki. Ehhez útbaigazítást is kaptunk az egyik helyi lakostól. Valóban jó instrukciókat kaptunk, 20 perc alatt leértünk Bánya patakhoz. Igaz, pár helyen nagyon meredek, az esőtől csúszós volt az út. Felnéztünk a völgyfő irányába, és azt tapasztaltuk, hogy az út patakmederré változott, ahol most is nagymennyiségű víz hömpölygött lefelé. Valószínüleg úgy jártunk volna ismét, mint a Madarasi Hargitáról lejövet alkalmával. Jelzést egyetlen egyet sem találtunk, de mivel bíztosak voltunk magunkban, elindultunk lefelé a patakot kisérve. Több mint 5 km-t gyalogoltunk a patak mellett, majd a patak elhagyása után kiértünk a füves területre. Több falut is láttunk magunk előtt, csak találgatni tudtuk, melyik lesz a mi célállomásunk. A szokásos hosszú poroszkálás után elértük a falu szélső házát. Még mentünk vagy 4 km-t, kereszteztük az Oltot. A templomnál megláttuk az autóbuszunkat. Készítettünk még egy-két képet a templomról, aztán elindultunk vissza a szálláshelyünkre. Másfél óra alatt haza is értünk. Vacsora, medveles az eddigiek szerint.
2006. július 14. Csíki havasok
Ismét a megszokott 8-kor indult autóbuszunk a jutalomtúránk utolsó túrájára. Cél: Ismerkedés a Csíki havasokkal.
Tervezett program: Nyergestető-Balázs dombja-Cecele-Gorgán tető-Bálványos vár-Bálványosfürdő
Túratáv: 14 km
Szint: 400 m
Tusnádfürdő, Csíkkozmás útvonalon 1 óra alatt elértük a Nyergestetőt, a kiindulási pontunkat. Mai napunk levezetésnek volt szánva. 43-an vállalkoztak a túrára. Hárman a Bálványosfürdői ejtőzést választották. Amint kiszálltunk a buszból, kopjafaerdő fogadott Bennünket. 1849. augusztus 1-én Gál Sándor honvéd tábornok 200 székely társával védte ezt a helyet a hatalmas túlerőben lévő császári és cári sereg ellen. Több mint száz székely vesztette életét a csatában. Az emlékműről még annyit el kell mondani, azon kevesek egyike melyet a módszeres emlékmű megsemmisítések elkerültek. Az emlékművet Bukarestbe költözött székelyek építtették a milleneum környékén, 1897-ben.
A szemlélődés után elindultunk az idei év utolsó Erdélyi túrájára. A meredek kapaszkodó után az egész napra jellemző, kellemes túrában volt részünk, már ami a szinteket illeti. Jobbára az egész gerinc füves, föl-le sétálgattunk a dombokon. Természetesen itt is találkoztunk pásztorokkal, nyájakkal, a nyájakat örző kutyafalkával. A nyájakkal együtt az egész család kiköltözik a hegyre, a kialakított szálláshelyük szemünkben összetákolt kalyibáknak, fészereknek tünnek. A család tagjai között láthatóan igen racionálisan el van osztva a feladat, ki főz, ki a füvet kaszálja, ki forgatja a levágott füvet, ki vigyáz az állatokra. Mindenesetre a miáltalunk megszokott élettempóhoz képest idillinek tűnik az életvitelük.
Egy enyhe balkanyar után feltünt előttünk a Cecele kopasz, füves csúcsa. 50 m-es kapaszkodó után már fel is értünk a csúcsra. Tökéletes a körpanoráma a Cecele tetejéről! Előttünk a Kászoni, a Csíki medence, Csomád, Büdös hegy, kissé távolabb a Hargita gerince nyugatra és északra. Keleten a Kárpátok íve zárja le a panorámát. Leheveredtünk egy órára, elfogyasztottuk a hozott elemózsiánkat. Maradtunk volna talán tovább is, de kelet felől mind sűrűbben dörgés hallatszott, fekete fellegek kezdtek gyülekezni az égen. Jobbnak láttuk ha elindulunk lefelé. Még így is tíz percen belül elkapott bennünket a kiadós zápor. Az utóbbi három nap már hozzászoktatott az esőkabát használatához. Gorgán tető érintésével egy gerincen, kellemes ösvényen értük el a Bálványosi várromot. Az eső is alább hagyott. A Bálványosi vár az Árpád korban épült. Az Apor család évszázadokon keresztül birtokolta. Nagyon szép innen a panoráma Bálványosfürdőre. A Bálványosi vár legendája megihlette Jókai Mórt és Benedek Eleket is. Az 1970-es földrengés ledöntötte az öreg torony egy részét, most csonkán uralkodik a hegytetőn. Sajnos a rom eléggé elhanyagolt állapotban van, ráférne egy alapos állagmegóvás, vagy minimálisan a vár területének a kitisztítása.
Meredek lemenetel következett ezután az öreg bükkösben. Kissé csúszott is az eső következtében az ösvényünk. Hazafelé menet még megtekintettük az Ibolya fürdőt. Mai nap mindenkinek jutott bőven ideje rendbe tenni magát a vacsorához. A vacsora meglepetés volt számunkra, pedig eddig sem lehetett panaszunk a kapott ételekre. Egyesek a fatál kihozatalakor arra tippeltek, hogy négyszemélyes az adag. Később a fülük is kettéállt, amikor egyedül kellett megbirkózni az adaggal! A vendéglátóink alaposan kitettek magukért, ezúton is megköszönöm Nekik a távolból. Este lefekvés előtt mindenki készülődött a másnapi hazajövetelhez. A kitartóbbak megint medvelesre mentek. Éjfélig a fiatalabbak, na meg azok akik annak érezték magukat, még egy alapos diszkózást is tartottak a búcsú nap alkalmából.
2006. július 15. Hazautazás
A már megszokott időben keltünk reggel fel. A reggeli is a szokásosnak megfelelően bőséges volt. Elbúcsúztunk a vendéglátóinktól. Nyolc óra után pár perccel elindult a buszunk, hogy a ttöbb mint 700 km-es utat megtegye. A busszal nem volt semmi probléma, nem úgymint idefelé. Sofőrjeink a biztonság kedvéért az előző nap még jól átvizsgálták. Most Székelyudvarhely felé mentünk, annak érdekében hogy Korondon a maradék pénzünket elkölthessük. Persze inkább az apró-cseprő ajándékok megvétele miatt módosult az útvonalunk. A határon, akárcsak idefelé kulturáltan haladtunk át. Éjjel 11 órára mindenki hazaért. Hazafelé egyesek már azon gondolkodtak, jövőre hova kellene megszervezni a jutalomtúrát. Erre még van időnk, előttünk még a tervbe vett őszi túrák vannak hátra. Nem a reklám helye, ahogy mondani szokták, A Bálványosfürdői Vár panzióban nagyon jó ellátásban volt részünk. Az elmúlt időszakban, akik megnézték a jutalomtúráról készült képeinket, páran már kérték a panzió címét, elérhetőségét. Nyugodt szívvel tudtam Nekik ajánlani. Gondoljátok el, ősszel milyen szép lehet a bükkős, pár napot akkor kellene eltölteni a környéken! Végül is nem a világ végén van, személygépkocsival nem tart annyi ideig az út, mint autóbuszzal!
(Megjegyzés: Ennél több fénykép megtekinthető a Szakosztályunk honlapján. http://termeszetbaratok.freeblog.hu/)
Muskovics András, szakosztályvezető
A csatolt fényképek Kutasi Zsuzsa (KZS), Pluhár Csaba (PCS) és Pálmai Attila (PA) képeiből lettek kiválogatva.
01. Szt. Anna tó (PA)
02. Nagy-Mohos (PA)
03. Kereklevelű harmatfű (PCS)
04. Buffogó láp (PCS)
05. Dél-Hargita gerincén (PCS)
06. Panoráma Tusnádfürdőre (PCS)
07. Irány Mitács puszta (PCS)
08. Csíki medence (PCS)
09. Madarasi Hargita (PA)
10. Szadaiak keresztje (PA)
11. Madarasi menedékház (PCS)
12. Útkeresés (PCS)
13. Gyilkos tó (PCS)
14. Oltárkő (KZS)
15. Békás szoros (KZS)
16. Madéfalvi emlékmű (PCS)
17. Csíksomlyó, Mária szobor (KZS)
18. Hargitai panoráma (PA)
19. Rövid pihenő (PA)
20. A főgerincen (PA)
21. Panoráma (PA)
22. Nyergestető, kopjafa erdő (KZS)
23. Nyergestető, emlékmű (PCS)
24. Csomád, Hargita a távolban (PA)
25. Pihenő a Cecelén (PA)
2006-08-13
Július utolsó hetében a 9 napos Bihar-hegyi kerékpártúrára 14 „Margitás” válalkozott. Útjukra elkísérte őket a Nagyváradi Sherpák Túracsapat 5 lelkes tagja is, akik egyben az egyesület barátai. Számtalan vízesést, barlangot cseppkőbarlangot, jégbarlangot néztek meg. A több mint 400 km kerekezéssel megismerkedhettek a Bihar-hegység ismert és kevésbé ismert látványosságaival.
A mellékelt képek elnevezései a következők:
1. Átkelés a Sebes-Körösön
2. Kerékpáron a Jád- völgyében
3. “Taszajtás” az Istenek-havasára
4. Kannyoningolás a Szamos-bazárban
5. Sziklamászás a Galbina-kőközben
Pálffy Tibor
2006-08-11
Június 24-28-a között kerékpártúrát szervezett a Margita 344,2 Turisztikai és Sport Egyesület, ezen belül is Hardi Laci. A 36-37 fokos kánikula nem épp ideális idő a biciklizésre, ezért a napi programokat elsősorban az időjárás határozta meg.
1. nap. Ki vonattal, ki kocsival érkezett délután a Kisapáti környéki szálláshelyünkre (1. kép), egy szőlők között lévő szépen berendezett házba. Ezen a napon a heggyel jobbára csak lé formájában ismerkedtünk.
2. nap. A nagy meleg miatt úgy döntöttünk, hogy a hőséget a szigligeti strandon vészeljük át. A dűlőúton, majd kerékpárúton (2. kép), a félszigetet megkerülve, sok szép házat fényképezve értünk a strandra. A hőség csökkenésekor útra keltünk. Először a Szentháromság kápolnához mentünk fel, majd az Avasi tornyot (3. kép) néztük meg. Ezután bekerekeztünk Tördemicen és Lábdihegyen keresztül Badacsonyba. Itt szégyenszemre toltuk a biciklinket felfelé a Kisfaludy forráshoz, Szegedy Róza-házhoz (4. kép). Este parázson mindenféle finomságokat sütöttünk.
3. nap. Korán keltünk, hogy az erre a napra tervezett gyalogtúrát még délelőtt befejezhessük. Utunk a Lengyel kápolna, Tarányi-présház (5. kép), Oroszlánfejű kút (6. kép) mellett a K-, P-, K háromszög majd ismét a K sáv jelzésen a lenyűgöző szépségű Bazaltorgonákhoz (7-8. kép) vezetett.. Innen a Z sáv jelzésen értünk Kisapátiba, onnan pedig szálláshelyünkre. A déli, koradélutáni forróságban keményen sziesztáztunk. Estefelé – mikor a meleg elviselhetővé vált – Tapolcára biciklitünk, ahol az egyre szebb belvárosban (9. kép) szép sétát tettünk. Éjjel meglátogatott bennünket egy orrszarvú(bogár) és modellt űlt nekünk (10. kép).
4. nap. Ismét korán keltünk. Kerékpárral Tapolcán keresztül Diszelbe hajtottunk. Innen gyalogszerrel a Z sáv és kék L jelzésen sikerült a Csobánc várát (11. kép) bevenni. Ellenséget nem találtunk, annál inkább szép kilátást. Káptalantótin és Nemesgulácson keresztül értünk vissza Szent György-hegyre.
5. nap. 7 órakor indultunk. Először Szentbékkállára kerekeztünk. Alaposan bejártuk a Kőtengert (12-13. kép). Nagy élmény volt. Ezután Kékkúton megkóstoltuk a Savanyú-forrás finom vizét, majd Salföldre mentünk. Itt megnéztük a Természetvédelmi Majort és a szép népi házakat (14. kép). Ábrahámhegyen, Badacsonytomajon és Nemesgulácson keresztül értünk vissza a házhoz. Kitakarítottunk és elindultunkkocsival hazafelé. Útközben egy pár percre megálltunk Nagyvázsonyban a szépen felújított Zichy-kastélynál (15. kép).
Mindent egybevetve: a hőség ellenére nagyon szép napokat töltöttünk el Szent György-hegyen és környékén.
Notter Béla
2006-07-19
Következő
Előző