2009. november 21-én Erdőkertesen tartotta a Pest megyei Természetbarát Szövetség évzáró bálját. A finom étel, a színes műsor mellett az est egyik fénypontja volt a 2009-es évi munkáért odaítélt jutalmak átadása.
PTSz-ben végzett kiemelkedő munkáért:
Georgiades Gáborné
Zelina István
Egyesületi-, illetve szakosztályvezetői munkáért
Agárdi Éva
Baranyi Zsolt
Bobák László
Bognár Márta
Borgulya Gizella
Dobos Csaba
Járosi László
Kis Gábor
Lipák István
Máthé Márk
Nagy Sándorné
Muskovics András
Notter Béla
Pálffy Tibor
Scherr Zoltánné dr
Sipos István
Szabó József
Egyesületen, szakosztályon belül végzett kiváló munkáért
Jó ideje nem volt tartalmi változás a PTSz oldalán. Sikerült az elmúlt néhány napban időt fordítani a lap karbantartását végző program megismerésére, így számos újdonságot tudunk bevezetni.
Néhány terv
Szeretném, ha újra lehetőség lenne a hozzászólásokra. A régebbi beszámolóknál és híreknél láttam, hogy lehetőség volt a WEB lap tartalmához hozzászólni. Ez a lehetőség fontos, mert így kaphat mindenki visszajelzést a közzétett hírrel kapcsolatban. A hozzászóláshoz be kell jelentkezni (egy név és egy jelszó szükséges).
A lap menüje kicsit változik. Nem lesz több, vagy kevesebb, hanem az összetartozó menüpontok csoportosítva jelennek meg.
Szerkesszük együtt!
Hírek és beszámolók az egyesületeknél is keletkeznek. A híreket és beszámolókat mindenki fel tudja rakni a PTSz honlapjára. Aki nem csak hozzászólni szeretne, hanem tartalmat szeretne feltölteni, annak annyi a dolga, hogy a felhasználói adatok megküldésekor ezt jelzi. A funkciót bekapcsoljuk neki és már írhatja is a képekkel illusztrált egyesületi beszámolókat. Azért, hogy a reményeim szerinti sok-sok hír és beszámoló ne keveredjen, a kategóriákat alá fogjuk bontani. Ha sok egyesület jelzi a feltöltési szándékát, akkor egyesületenként lesznek hírek, beszámolók.
Mit kell tennem?!
Kérem az egyesületeket, hogy azoknak a felhasználóknak az adatait, akik szeretnének hozzászólni a WEB lap egyes híreihez küldjék meg a a web szerkesztőnek .
Szükséges adatok:
Teljes név
Bejelentkezéshez használandó név (felhasználónév)
Jelszó (az első belépés után át lehet állítani.)
Létező e-mail cím
Egyesület neve
Hír és beszámoló feltöltés engedélyezése (I/N N: csak hozzászólás; I: hozzászólás és publikálás)
Rendes László PTSz Központi Szakosztály Bronz minősítést, Baranyi Gabriella SZITU (Szigetszentmiklós) ezüst minősítést nyert. Gratulálunk hozzá. További aktív barangolást kívánunk.
Május 16-ára „Mátra bércein” címmel meghirdetett túránkra 19-en jelentkeztek és 22-en jöttek el. Szokásos módon Isaszegen, majd Gödöllőn volt a találkozó negyed-, illetve fél nyolckor. Négy autóval és egy motorral háromnegyed 9-re értünk Mátrafüredre, ahová két túratársunk Pestről busszal jött, hárman pedig ott üdültek és odajöttek érkezésünkre. Sajnos utóbbiaknak csábítóbb volt a gyöngyösi borfesztivál, mint a túránk. Pedig gyönyörű volt a táj és az idő.
Szóval leparkoltuk autóinkat, elájultunk Hajni frissen sült rétesétől, mások finom pogácsáitól, ki-ki kényeztette magát kávéval, capuccinóval és már indultunk is a S sáv jelzésen. Zoli hamarosan vizsgázik túravezetésből, ezért átadtam neki a túravezetés jogát és felelősségét, hadd gyakoroljon! Kb. 170 m szintkülönbség leküzdése után máris fenn voltunk a Muzsla-tetőn és élvezhettük a szép kilátást Gyöngyösre, a Sár-hegyre. Kicsit leadva a megszerzett magasságból nemsokára a Rákóczi-forráshoz értünk, melynek vizét szinte mindenki megkóstolta. Utunk folyamatosan emelkedett, így értünk kis kitérővel egy újabb nagyszerű kilátóhelyre a Hanák Kolos kilátóhoz, és emlékoszlophoz. Tovább folytatva utunkat egyre mélyebben láttuk magunk alatt a Somor-patak völgyét. Elértük a S kör jelzés kiindulópontját, mely a Gyökeres-forráshoz vezet. Nemsokára az Ózon-szálloda építkezése miatt eltereltek bennünket az eredeti útvonalról. A Kékes Turista egyesületet dicséri, hogy az ideiglenes terelőutat is becsületesen felfestették. A Mátrai Gyógyintézetnél értünk az eredeti útvonalhoz, innen lehet visszamenni a Kecske-bérchez. Mi is elindultunk, de nem voltunk eléggé kitartóak, a S kör jelzés beérkezésénél elbizonytalanodtunk, és visszafordultunk. Így is szépen ráláttunk az 1932-ben épült Mátrai Gyógyintézetre. Pihenőt tartottunk a Gyógyintézet bejáratánál, majd a S+ jelzésen, immár szinte végig lejtmenetben indultunk visszafelé. A 7. kilométer után meglehetősen kemény lejtő után kezdett kisimulni a Mátra, így értünk a Farkas-kúthoz. A kút környéke rendezett, a forrásvíz finom. Enyhe lejtésű úton a Sás-tóhoz értünk. A jó időt kihasználva rengetegen voltak a tó körül. A tavat nyugatról megkerülve a valamikor fúrótoronyként üzemelő kilátóhoz mentünk, és a legtöbbünk fel is kapaszkodott a 258 lépcsőfokon. Fenn erősen fújt a szél, érezhetően kilengett a torony, a kilátás viszont pazar volt. Sás-tó szigetei között lévő hídról kiskacsákat csodált meg a csapat.
Sás-tótól a S háromszög jelzésen indultunk Mátrafüred felé, a Körtvélyes oldalában. Mikor elértük a Z jelzést, választani lehetett, hogy azon visszasétál valaki a kocsihoz, vagy még egy kis kerülőt téve a Kozmáry-kilátót is felkeresi. Szinte mindenki ez utóbbi mellett döntött, újabb szép panoráma reményében. Ez be is következett. Még egy látnivaló várt ránk Mátrafüreden, mégpedig a Palóc Babamúzeum.
14 km-t tettünk meg, utunk szintvonaltérképét mellékelem.
A május elsejei ünnepnapot megtoldva egy nappal csütörtökön 18-an vágtunk neki a Zempléni-hegység (vagy legalábbis egy részének) felfedezésére.
Csütörtök: 6 óra utáni indulással Isaszegen és Gödöllőn telt meg négy kocsi, mellyel Füzérradványba, túránk kiindulópontjára utaztunk. Közben Sátoraljaújhelyen megálltunk, hogy a közös főzicskéhez a hozzávalókat beszerezzük. 11 órára értünk a Korona-panzióhoz, ahol kedves házigazdáink fogadtak minket. Rövid cihelődés és némi elemózsia magunkhoz-vétele után máris indultunk első túránkra. Elhaladtunk a hófehér színű kutatófeltárások mellett, majd a Károlyi-kastély tömör kerítése mellett. A K+ jelzésen haladtunk, mely egyúttal a Kormos-Baba tanösvény jelzése is. Az út mellett több helyen is láttunk volt illites nemesagyagbánya felhagyott területeket, felszíni berogyásokat, mely szintén bányászat következtében keletkezett. Nagyon szép erdőben vezetett utunk, éppen a megfelelő mennyiségű emelkedőkkel és lejtőkkel tarkítva. Mikor elhagytuk a K+ jelzést, előbb jelzetlen úton, majd a Z kerékpár jelzésen értünk vissza a K+-hez. Volt még időnk ahhoz, hogy a Károlyi–kastélyt is meglátogassuk, ezért vezetéssel megnéztük azt. Jelenleg 7 helyiség látogatható, de a felújítás folyamatos, ezért reméljük legközelebb többet látunk belőle. A kastélykertben megnéztük a hatalmas platánfákat, meghallgattuk Irénke helyszín hatására előtörő gyermekkori élményeit, hiszen Füzérradványban született, itt töltötte gyermekéveit. 12 km-t tettünk meg. Visszaérve szálláshelyünkre, nekiláttunk aznapi vacsoránk megfőzéséhez. Hatalmas adagra sikeredett, ezért a repetákon felül még el is tudtunk tenni belőle ínségesebb időkre. Vacsora után szelíd borozgatásba, beszélgetésbe kezdtünk – és folytattunk pár óra hosszáig.
Péntek: reggeli után kocsival Hollókházára mentünk. Kilenc órára kértünk – és kaptunk – bebocsájtást a modern katolikus templomba, valamint a sekrestye épületében lévő kis kápolnába, ahol egy porcelán oltár is található. Nagy élvezettel hallgattuk a zenés ébresztőt is, mely két kocsiban ülő ifjak, és kevésbé ifjak által előadott magyar és szlovák dalok békés versenyzéséből állt. „Hivatalból” megnéztük a környéken az Országos Kéktúra Keleti végpontját, majd a falu másik végén lévő Porcelánmúzeum következett. Itt előbb a porcelángyártás múltját és folyamatát láthattuk egy filmen, majd megcsodálhattuk a híres-neves porcelán tárgyakat. Levezetésképpen a Fazekasházat is meglátogattuk. Ezt követően Kékedre mentünk, melynek nevezetessége a Melczer-kastély. Körüljártuk az eredetileg XV-XVI. században épült, majd a XVII-XIX. sz-ban átépített szép épületet. Szerencsére – annak ellenére, hogy szállodaként üzemel – a földszinti két nagy termet megnézhettük. Következő megállónk Telkibánya volt, ott is az Érc- és Ásványbányászati Múzeum, a kopjafás temető, valamint a Szent Katalin ispotály és kápolna. A sok látnivaló után egy kis kirándulás se maradhatott ki. Kocsijainkat a bózsvai út mellett lévő Jégbarlang, Mátyás király kútja és Szép Ilonka sírja turisztikai együttesnél hagytuk, és a SL jelzésen egy körutat tettünk. Útközben érintettük Koncfalva ipartörténeti emlékhelyet, a Jó-hegy „megmászása” előtt találtunk egy enyhén vasas-kénes ízű kis forrást is. Este szálláshelyünkön a csülökpörkölt mellé még „zacskós” leves is főztünk. Vacsora után besétáltunk az ófaluba, ahol régi pincék, két csúcsos tetejű színpad is található.
Szombat: ezen a napon egy jó gyalogtúra várt ránk, melyre többen lélekben már előre felkészültek. Füzérre autóztunk. Kocsijainkat a templom közelében hagytuk, majd folyamatosan emelkedő úton elindultunk a K+ jelzésen. Elhaladtunk a mesébe illő Tájház mellett, melyet visszafelé meg is néztünk. A vár alatti parkírozótól az emelkedő szöge pulzusszámot növelve lényegesen nagyobb lett. Maga a vár egyre jobban épül, aki pár éve járt ott érdemes újból megnéznie, mert sok új dolgot láthat. A kilátás pedig egyszerűen pazar! A várban megmutatták nekünk, hogyan jutunk könnyűszerrel el ismét a K+ jelzéshez anélkül, hogy visszamennénk a faluba. Bodó-rét felé szép erdőben erdészeti művelés témájú igényes ismeretterjesztő táblák találhatók, a Hideg-forrás vize nem csak hideg, de finom is. A Lászlótanyára vezető aszfaltozott utat elhagyva az út nem túlságosan megerőltetően, de egyenletesen emelkedett. Ezt azonban a csapat 19. tagjának, Gizi kutyának már sok volt, gazdája kénytelen volt őt a vállára venni. Az határköveket elérve még egy jó kis lejtő, majd egy ugyanolyan meredekségű emelkedő következett, és máris a Nagy-Milic 893 m-es csúcsán voltunk. Itt kis pihenő következett, elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket. Lefelé vezető úton rövidesen egy nagyon szép kilátást nyújtó kiugrón álltunk meg fényképezni. Ezután következett az út legkegyetlenebb szakasza, ahol a térképen lévő szintvonalak is egymás hegyén-hátán vannak. Csak az vigasztalt, hogy ugyanez a szakasz ellenkező irányból még nehezebb lenne. A Csataréti vadászháznál fujtattunk egy kicsit, majd innen jó, egyenletes tempóban értünk le a vár alá, közben helyenként élveztük a kilátást Pusztafalu irányában. Leérve a faluba most néztük meg a Tájházat, majd a kocsikhoz mentünk. A gyalogút hossza 16 km volt. Kocsival még elmentünk Pusztafaluba, de megmondom őszintén, fentről szebb volt, mint lentről. Mielőtt visszamentünk panziónkba, elmentünk fényképezni az előző este látott ófalui helyekre, majd hárman még egy pár kilométert gyalogolva megkerestük a Károlyi-kastély kertjében azokat a sétányokat, erdőligeteket, halastavat, melyre Irénke gyerekkorából emlékezett. Szerencsére két előző napról is maradt főtt ételünk, így avval nem kellett foglalatoskodni. A csapat fáradtságát az is jelezte, hogy ezen az esten nem maradtunk fenn olyan soká, mint előző napokban.
Vasárnap volt zempléni túránk utolsó napja. Elköszöntünk kedves házigazdáinktól, akiktől igazán minden segítséget megkaptunk. Egy kocsi Kőkapuhoz ment, három kocsi „legénysége” pedig először Széphalomra, a Kazinczy Ferenc Mauzóleumhoz, valamint a Magyar Nyelv Múzeumhoz navigált. Kulturális feltöltődés után Sátoraljaújhelyen hagyva a kocsikat a K+ (úgy látszik ez a jelzés kísért egész zempléni utunkon) jelzésen indulva hagytuk el a várost. Eredetileg 6 kilométeres táv megtételével kellett volna visszaérnünk a kocsikhoz, de a térképek – amelyből háromféle, köztük új kiadású is volt – mást mutattak, mint a valóság. Így a táv 9,5 km-esre sikeredett. Nem mintha ez olyan sok volna, de arra a napra a Megyer-hegyi tengerszem felkeresését is beterveztük, sőt még a nagy forgalom beindulása előtt akartunk hazafelé indulni. Sajnos így kimaradt a tengerszem. Sebaj, legközelebb nem hagyjuk ki! De visszatérve erre az útra, a Szár-hegyen lévő Szent István kápolna és az Országzászló megközelítése nyugati irányból nem kis emelkedő leküzdése után lehetséges csak, de az itt elénk táruló kilátást legalább úgy éreztük, hogy megszolgáltuk. Lefelé a Magyar Kálvária bástyaszerű stációin az elcsatolt vármegyék címereit láthattuk, valamint helyenként szép panorámát a városra, és az elcsatolt terület egy részére. Az Esze Tamás úton egy fagyizással jutalmaztuk magunkat. Fél három felé indultunk haza. A jó tempójú haladást a Hatvan után történt baleset matti 8 km-es torlódás akasztotta meg. Nagyot kerültünk, hogy ne kelljen araszolni a pályán.
Azt hiszem minden résztvevő nevében nyilatkozhatok, hogy egy programokban és jó túrákban gazdag napokat tudhatunk magunk mögött.
Kép és szöveg: Notter Béla
A képek:
01. Kormos-tető felé
02. Kilátás Biste felé
03. Füzérradvány, Károlyi-kastély
04. A kastélyban
05. Óriás platánfa
06. Sok az éhes száj…
07. Hollóháza, Porcelánoltár
08. Országos kéktúra végpontja
09. Porcelán-kavalkád
10. Kéked, Merczel-kastély
11. Telkibánya, kopjafás temető
12. S rom jelzésen
13. Füzér vára
14. Tájház
15. Ez már neki is sok volt
16. Nagy-Milic
17. Szinte az egész Zemplén
18. Széphalom
19. Sátoraljaújhely, Szár-hegyi kapaszkodó
20. Szent István-kápolna
Hosszas előkészítő munka, több útvonalbejárás után április 19-én új útvonalat festettünk fel, valamint a Z sáv módosítását végeztük el. Az ötlet Kaltenecker Andreáé, aki a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karán végzett. Diplomatervét a monori Strázsahegyről készítette. A tájrendezési tanulmányterv fókuszában a pincefalu védelme, illetve annak turisztikai fejlesztése, a terület turistaút-hálózatba történő bekötése állt. Szerencsére a diplomaterv megvédése után sem hagyott alább lelkesedése, és szorgalmazta a terület turistautak kijelölését, felfestését. Így kerültünk – Trischler Ferenc RE-GE Természetjáró Egyesület, Notter Béla PTSZ – kapcsolatba az Andrea vezette lelkes monori csapattal.
A Strázsa-hegy turisztikai fejlesztésének középpontjában egy tanösvény kiépítése szerepel (ennek felfestése 05.17-én fog megtörténni), melyet összekötöttünk a Pest Megyei Piros jelzéssel Péteri kiindulóponttal, valamint a Z sáv Tápióság-Mende közötti szakaszával. A Z sáv változtatására azért került sor, hogy az olyan helyen legyen felfestve, amely valóban járható is, nem csak a térképen szerepel. A P+ jelzés felfestését a monoriakon kívül a RE-GE és az Isaszegi Természetbarát Klub tagjaiból verbuválódott csapat végezte. Reggel kilenc órai kezdéssel öt óra tájban fejeztük be a festést, mikoris a résztvevőket finom vacsora és bor fogadta a Szabó-pincében.
Notter Béla
Ez évi túrasorozatunk harmadik túrája a Mecsekbe vezetett, mondhatnánk közkívánatra, mivel pár éve nem jártunk ebben a dél-dunántúli hegységünkben. Az időjárási előrejelzések szép időt jósoltak a hétvégére, szerencsénkre eltalálták. A korán beköszöntött meleg időnek köszönhetően a természet nagyon összekapta magát, majdnem kora nyári képét mutatta. Nagy volt az érdeklődés a túra iránt, nem is tudtunk mindenkit fogadni. Ráadásul adminisztrációs hiba miatt 54 fő lett a létszám, holott a buszon 50 személy számára volt ülőhely. Szerencsére rugalmas autóbuszvezetőnk volt, így megoldottuk a problémát. A szokásos reggel hatkor kezdtük összeszedni a csapatot, kivételesen az érdiek szálltak fel a buszra először, majd a tárnokiak, százhalombattaiak következtek, végül az Ercsiből jövő turistatársakat vettük fel. A kevesebbet gyaloglók részére rövidebb túrát is hirdettünk, tehettük, hisz busszal tervezett túra rugalmas ebből a szempontból. A túra megtervezője ilyenkor könnyű helyzetben van. Az alábbi két túrából lehetett választani a mai napon:
Útvonal1: Magyaregregy, Máré-vár (P) – Vár-völgy (P) – Cigány-hegy (524 m, S, K+) – Kisújbánya (K) – Óbánya (K) – Nagymányok (KO, P, P+)
Túratáv: 20 km
Emelkedő: 600 m
Útvonal2: Magyaregregy, Máré-vár (P) – Vár-völgy (P) – Cigány-hegy (524 m, S, K+) – Kisújbánya (K) – Óbánya (K)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 500 m
A létszám miatti kellemetlenség után még egy kellemetlen epizód zavarta meg a mai napunkat. Autóbuszunkkal nem fértünk át a Máza településnél lévő vasút alatti átjárón! Gyors döntés született, a megtervezett túrát fordítva fogjuk megtenni! Visszamentünk Nagymányokra, a hosszú túrát választók innen kezdhették meg a gyaloglást. A rövid túrát választók 13-an a buszon maradtak, átmentek Óbányára, onnan kezdték útjukat. Jó helyen álltunk meg Nagymányokon, pont egy étteremnél, így a szerelvényigazítással együtt a reggeli kávét is sikerült meginnunk, már aki kávézik egyáltalán. Mire elindultunk volna, a ritkán járó vonatra vártunk pár percet, hogy átkelhessünk a vasúti átjárón. 9 órakor kezdtünk gyalogolni, hamar elhagytuk Nagymányok házait. A brikettgyáron keresztül elértük az akácos erdőt. Meglepően nagy területű az akácos, tájidegen a Mecsektől, nem is illik igazán ide. Mind feljebb kapaszkodtunk, elhagytunk egy kulcsosházat, kijutottunk nyílt területre. Innen szép kilátás adódott észak felé, Váraljára, Mázára, meg a távolabbi településekre. Továbbra is a piros keresztjelzésen haladtunk, hatalmas lucernaföldek közepette. A vadászoknak, vadállatoknak kiváló ez a terület, ezt bizonyította jó pár magasles, meg mi is észleltünk szarvasokat, a lucernást szegélyező erdőben.
Mielőtt beértünk az erdőbe, jobbra elhagyott minket a sárga keresztjelzés, mely a Váraljai-völgybe visz le. Nem volt különleges látnivaló ezen a szakaszon, először jobbára tölgyesben vezetett a jelzés, majd mind több bükkös szakasz következett. Kellemes volt a gyaloglás, a fák levelei már jócskán kihajtottak, üde zöld volt minden! Kb. 2 km megtétele után becsatlakoztunk a Dél-dunántúli piros útvonalba. Újabb 1 km után a kék négyzetjelzés csatlakozott hozzánk, ezen értünk be Óbányába, ahonnan a kistúrások indultaki. A település kicsiny római katolikus templomához érkeztünk le, a templommal szemben az italbolt padjain elhelyezkedtünk. Itt tartottuk meg az első nagyobb pihenőnket, ki uzsonnázott, ki a szomját oltotta egy jó hideg sörrel. Takaros kis település, a házak nagy része felújítva, mindenhol virágoskert, és pázsit. Persze azért elhagyott házat is láttunk, melynek napjai meg vannak számolva.
Mintegy félórai ücsörgés után felszedelőzködtünk, a kék jelzésen elhagytuk Óbánya házait. Következett túránk legszebb szakasza. Az Óbányai-völgy Mecsek egyik legszebb látványossága. A völgyben folyó kis patak sok kis sziklalépcsőn keresztül siet lefelé, a sziklafalak mohával, páfránnyal vannak tele. Először a pisztrángos tavak mellett gyalogoltunk el. Sajnos abbahagyták a halak tenyésztését, a tavak medre száraz volt. Ezen a környéken egy jól megtermett, kb. 1,2 m hosszúságú erdei siklóval kötöttünk barátságot. Több házikó is van a völgyben, igen romantikus a környezetük. Érdemes pár percre megállni a Csepegő sziklánál, ami a mohaszőnyegből leeső vízcseppekről kapta a nevét. A leglátványosabb látnivaló a Ferde vízesés. Megdőlt sziklapadokon csobog itt lefelé a kis patak. A völgy vége felé dr. Péceli Endre emléke és egy takaros tűzrakóhely található.
Így értünk be Kisújbánya köves útjára. Az eléggé elhanyagolt templom közelében telepedtünk le. Itt is járt már társaságunk nagyobbik része, de nem mindenki. Érzésem szerint helyi lakos itt már nincs, üdülőknek vásárolták fel a régi házakat. A házak többségét már rendbehozták, idilli csend van a kis településen. Faszobrokkal is csinosították az új tulajdonosok a közterületeket. 20 perc után a zöld háromszögjelzésen Cigány-hegy felé indultunk tovább. A falu szélén még egy Szent Márton faszoborban gyönyörködhettünk, majd meredek úton értük el a Cigány-hegyi kilátót. Két éve újították fel, csodák csodája, még senki sem firkálta össze, senki nem vandálkodott itt! A kilátóból szép a panoráma, 360 fokban körbejárathatjuk szemünket a Mecsek vonulatain. A kilátó után már jobbára csak lefelé kellett gyalogolnunk, előbb a zöld háromszögön, majd a pirossal jelölt ösvényen. Egy kilométer után elértük Vár-völgy aszfaltos útját. A völgyben számos forrás van, geológiai tanösvényt is kialakítottak benne, bemutatni a völgy változatos kőzetvilágát. 2km után jelzésünk elhagyta az utat, a baloldali hegyoldalban, kacskaringós úton haladtunk, mivel az ösvény az oldalvölgyeket kerülgette. Így értük el Máré-várát.
A kisméretű várat valószínűleg a tatárjárás után építették. Első írásos említése 1316-ban, Károly Róbert király idejében történt. A máréi uradalom örökösödési szerződés alapján 1505-ben a Várady család tulajdonába került. A birtokos Várady István a mohácsi csatában életét vesztette, Mihály nevű bátyja a várat erőszakkal elfoglalta, de felesége, Várady Istvánné ostrommal visszavetette. Miután a török Pécs városát elfoglalta, Máré-vára is török kézre került, 1545-ben a mohácsi szandzsákhoz csatolták. 1561-ben Zrínyi Miklós foglalta el a várat, visszaadta a Várady családnak. A vár valószínűleg a XVI. században lőporrobbanás és tűzvész következtében pusztult el, mert a XVII. század végén kelt oklevelek elhagyott romként említik a pécsi püspök birtokában. 2 éve az egyik fal nagy része leomlott a korábban helyreállított várban. Nyoma sincs, hogy igyekeznének a kijavításával, pedig eléggé látványos kis vár, kiállítás is megtekinthető benne. A társaság nagyobbik része bement a várba, ahol a gondnok elmesélte a vár történetét. A gondnokot régi ismerősként köszönthettük, hiszen már többször találkoztunk itt vele.
A várlátogatás után pár perc alatt leértünk a parkolóba, ahol várt ránk autóbuszunk. Összegyűjtöttük a társaságot, majd elindultunk hazafelé. Mecseknádasdon felvettük még két társunkat, akik Óbányán úgy döntöttek, hogy Nekik hosszú lesz az út Máré-várig, így legyalogoltak Mecseknádasdra. Nagyon szép volt az idő, napsütésben, felhőben is volt részünk, április közepéhez képest meleg volt. Az erdő meg csodálatosan üde! Nyolc óra előtt értünk haza.
A május 9-i túra Naszály környékére vezet, megkezdjük a Pest Megyei Piros 245 km-es útvonalának bejárását, melyre szeretettel várjuk turatársainkat.
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsanna (KZS) és József László (JL) készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a szakosztály honlapján is megtalálható. http://www.termeszetbarat.hu
01_Nagymányoki túrakezdés (KZS)
02_Kilátás északi irányba (KZS)
03_Rogyadozó vadászles (JL)
04_Tisztás az erdő közepében (JL)
05_Uzsonnázás az erdőszélen (KZS)
06_Óbánya egyik takaros portája (KZS)
07_Óbányai-völgy kezdete (JL)
08_Termetes erdei sikló (KZS)
09_Óbányai-völgy patakja (KZS)
10_Vízlépcső a patakon (JL)
11_A nevezetes lépcsős vízesés (JL)
12_Cigányhegy felújított kilátója (KZS)
13_Gyülekeznek a felhők (JL)
14_Távolban a Misina-tető (JL)
15_Máré-vár bejáratánál (KZS)
16_Máré-vár bejárata kívülről (KZS)
17_Mai lovag a várudvarban (KZS)
Szombat reggel igencsak nagy gyereksereg zsivaja tette élénkké az isaszegi vasútállomást. A Damjanich iskolából 45 diák és 3 kisérőtanár érkezett a túrára, melyet a Természet Oszlopcsarnoka pályázat keretében szerveztünk. Eredetileg is 25-30-an indultunk volna, de a hirdetményre - miszerint aki a túrára jön, nem kell iskolába mennie – még fel is bővült a létszám. Gyalogtúránk Galgagyörkről indult, ehhez Aszódon vonatot kellet váltani. A mi kis piros vonatunk már benn állt az állomáson, ezért a fél órás kényszerű várakozást úgy tettük hasznossá, hogy a gyerekeknek ismertettem a Galgamente és a Cserhátalja domborzatát, földtanát, vízrajzát, éghajlatát, állatvilágát. (Az internetről levadászott írás Balogh János művének rövidített változata volt.) A gyerekek meglepő figyelmességgel hallgatták az ismertetőt.
A vonatról leszállva Z sáv jelzést követve előbb a Galga hídján keltünk át, majd a Béke utcán át hagytuk el a falut. Eleinte a Meleg-völgyben zöldellő vetések között haladtunk, majd mikor mellénk szegődött a Galgamácsa felől érkező Z+ jelzés, már egy szép fasoron, 800 m után pedig szinte a teljes hátralévő úton szép erdőben vezetett utunk.
4 km megtétele után a Kőbányák mellett egy szép erdei pihenőhelyhez értünk. Általános reggelizés után a Kőbánya karéjában tartotta meg Kelemen Csiky István tanár úr a játékot, melynek nagy sikere volt. Játék végén mindenki – a játékban való aktivitása sorrendjében – válogathatott különböző fajtájú csokik közül.
A következő kőbányában kialakított pályán épp agyaggalamb-lövészet volt, mely felkeltette a gyerekek érdeklődését, be is gyűjtöttek pár szétlőtt korongot. Továbbhaladva 1,7 km után jelzést váltottuk, és a Z körön mentünk tovább, egészen a jóízű vizet adó Rózsa-kútig, közben mindenki nagy örömére két őzikét is láttunk. Itt egy kicsit hosszabb pihenőt tartottunk, majd innentől egészen utunk végéig a P sáv jelzésen haladtunk. Egy út menti pocsolyában nagy érdeklődést (némelyekben iszonyt) váltott ki az ott látott béka-petesejtek tömege. Enyhén lejtős úton értünk be Acsára, elhaladtunk a Prónay-kastély mellett, majd kiértünk utunk végcéljához a vasútállomáshoz. 14,6 km-t gyalogoltunk idáig.
Mindent összevetve egy jó hangulatú túrát tettünk, sok gyerek kérdezte, mikor tartjuk a következő túrát, mert szívesen venne rajta részt. Hát ezért is csináljuk!
Ritka szerencsénk volt az időjárással, talán a legjobb napot fogtuk ki ebben az időszakban. Persze az évszakhoz képest még így is hűvös volt, de jobbára sütött a nap, a szél sem fújt olyan nagyon és eső sem esett. Idén nehezen akar beköszönteni a tavasz! A túrára jelentkezők közül senki sem hátrált meg, 50-en jöttek el hóvirágnézőbe a Vértes hegységbe, a busz teljesen tele volt. Reggel hatkor indultunk Százhalombattáról, az EBADTA (a régi SOHO) nevezetű étterem elől, majd felvéve az érdieket, tárnokiakat Vértessomlóra buszoztunk a túra kiindulási helyére. Kivételesen nem lett kétféle túra kiírva a mai napra, de volt mód rövidítésre. A rövidítési lehetőséggel csak páran éltek.
A falu végéig elvitt minket a busz, a temetőnél szálltunk ki a buszból. Nagyon takaros falu, ez látszott az utcáin, portáin, temetőjén, majdnem bíztos, sváb falu volt valamikor. A temető előtt szép bányász emlékművet és milleneumi emlékművet tekinthettünk meg. A temető egyik sarkában a régi köveket katonás rendben állították fel.
A piros jelzésen indultunk el, hamar beértünk az erdőbe. Az előző napi hózápor nyomai az északi oldalban láthatóak voltak, de most már a nap kisütött legalább. Homokos, majd löszös erdei úton haladtunk, elég sok írtásos rész mellett haladtunk el. A Bödön-bükkös hatalmas bükkfáiból alig maradt pár, az elmúlt 20 évben termelték ki innen a faállományt. Az első pihenőt az erdészeti aszfaltút mellett tartottuk a farakásokon. Nem szóródott még szét a társaság, így 10 perc után az aszfaltút alatti nyiladékban átsétáltunk a Szarvas-kúthoz. Kivételesen víz is csorgott a forrásból. Itt erdészek dolgoztak, pedig a környéken már alapos munkát végeztek a korábbi években!
Az OKT jelzésen indultunk tovább Vitányvár irányába. Először kissé felfelé gyalogoltunk, majd egy mély völgybe tértünk le. Szarvas-kúttól kb. 1,5km után értünk Vitányvár alá. A romokat, köszönhetően a kopasz erdőnek, a völgyből is megláttuk. Nyáron ez nem lehetséges, gyakorlatilag 20-30 méterről veszi észre csak az ember. A várat valószínüleg a XIII-ik században emelhették, a Csák nemzetség birtokainak részét képezte. Albert király 1439-ben Rozgonyi Istvánnak adta zálogba, később II. Ulászló 1493-ban adományként Egervári László horvát bánnak juttatta a várat. A törökök négyszer is elfoglalták hosszabb-rövidebb időre, utoljára Pálffy Miklós seregei űzték ki őket innen 1597-ben. A következő évben Pálffy és vezértársa, Adolf Schwarzenberg döntése nyomán az elavult erősséget felrobbantották. A 18. századtól az Esterházy család birtokához tartozó romvár köveinek egy részét elhordták a környék építkezéseihez. Kár, hogy a romok állagmegóvásával semmit sem foglalkoztak az utóbbi évtizedekben, ennek ellenére a falak több emeletmagasságban állnak. A romokból szép a panoráma Környe felé. Hosszabbat időztünk a romok között, majd a meredek lejtőn visszamentünk a vár alatti völgybe.
Visszafelé menet megkerestük a térképen jelölt Rockenbauer Pál emlékfát. Nem bíztos, hogy az élő bükkfába alkotott szobornak örülne a megemlékezett! Visszatérve egy írtás szélére, zöld jelzésre váltottunk Kapberek-puszta felé. Szép erdő volt ezen a szakaszon, amilyennek az ember elképzeli a termetes fákat. Bal kézre, a térkép ugyan nem jelöli, de szép mészkőszikla letöréshez lehet felmenni, a Három Gráciához. Innen is szép kilátás van Oroszlány irányába. Érdemes felküzdenie magát az embernek, kárpótolja a látvány! Közvetlenül a Szép Ilonka forrás előtt II. viláháborús emléket lehet látni, egy ismeretlen magyar honvéd sírja látható egy hatalmas bükk mellett. A Szép Ilonka-forrásnál sem időztünk sokat, a piroson felmentünk a Macska-bükk nevű terület gerincére. Bal kézre bekerített írtás mellett vezetett az út, eléggé csúszott az út, most már kiolvadt a felső réteg. Később telepített fenyves következett, majd egy hosszúkás tísztás, a vadászok örömére. A Körtvélyes előtt, farakáson tartottuk meg a pihenőt, egybekötve az ebéddel. Nem sokat melegedett az idő, a pocsolyákon még mindig megmaradt a jég.
Sokat nem lehetett üldögélni a fákon, úgyhogy negyed óra múltán tovább mentünk. A piros háromszögön tettünk egy kis kitérőt, hogy felmenjünk a Körtvélyesre. A 480m magas csúcs, ha emlékeim nem csalnak, a Vértes legmagasabb pontja. Az itt lévő geodéziai vasbeton toronyból pompás panoráma van a környékről, a Velencei-hegység, a Bakony, a Gerecse is látható. Igaz, a betonoszlopra ki van írva, életveszélyes a felmászás, nem tudom mi ennek az oka, hacsak nem a felelősség áthárítása. Páran ennek ellenére felmentünk, sajnos az égbolt időközben mindjobban beborult, de így is szép volt a kilátás. A csúcs körül már el kezdett virágozni a kis virágú hunyor. Hóvirágot több helyen is láttunk a túra során, virágzó farkas boroszlán is volt, pár tő. Összességében ezt a három virágot láttuk, ilyenkor már több szokott lenni! Lejövet a csúcsról, továbbra is dél-keleti irányba haladtunk. A terv szerinti úttól eltértünk, nem a piros háromszögön, hanem egy széles nyiladékon mentünk fel a Nagy-Széna-hegyre. Utána egy szűk völgyben értük el az erdészeti utat, majd nem sokkal később a piros jelzést, Szálláskút erdészházánál.
Ettől kezdve az erdészeti aszfaltutat koptattuk. Kb. 4km-et kellett gyalogolnunk rajta, míg beértünk Szár központjába. Nem esett túlságosan jól az aszfalt, de megvigasztalódtunk Szár egyik sörözőjében, ahol még francia krémest is vehettek jutalmul maguknak a túratársak! Félórát töltöttünk itt el, három órakor buszunk elindult hazafelé. Ilyen korán ritkán szoktunk hazaérni, ez köszönhető Vértes közelségének, na meg a hűvös időjárásnak.
Reméljük, a következő április 14-i Mecsek túránk során már igazi tavasz idő fog minket fogadni!
Muskovics András
szakosztályvezető
A csatolt fényképeket József László (JL), Kutasi Zsuzsa (KZS), Reszler János (RJ) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette.
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a szakosztályunk honlapján is megtalálható. http://www.termeszetbaratok.hu
01. Mintha téli túrán lennénk (JL)
02. Szarvas-kút előtti pihenő (SZZS)
03. Csoport összevárása a farakásoknál (RJ)
04. A régi Szarvas-kút (KZS)
05. Vitányvár romjai (SZZS)
06. Pihenő a várban (JL)
07. Lomtalanítás a romoknál (RJ)
08. Hóvirágot azért találtunk! (JL)
09. A zöld jelzésen (KZS)
10. Ismeretlen honvéd sírja a Szép Ilonka-forrás előtt (JL)
11. A Szép Ilonka-forrásnál (KZS)
12. Vértes kibúvó mészkőpadjai (RJ)
13. Ebédidő a farakáson (KZS)
14. Nagy-Szállás-hegy gerincén (SZZS)
15. Közeledve Szárhoz (KZS)
2009.03.19-én a PTSZ megtartotta éves közgyűlését, mely egyúttal hivatott volt új vezetőség megválasztására is.A napirendi pontok az alábbiak voltak:
• Elnökség éves beszámolója 2008. év szakmai és gazdasági munkáiról.
• A 2009. évi költségvetési és egyéb tervek ismertetése.
• Ellenőrző testület jelentése.
• Természetvédelmi, minősítési, technikai, vízitúra bizottság beszámolója.
• Elnök, elnökség megválasztása a következő 4 évre.
14 mandátummal rendelkező küldött megválasztotta a következő négy évre a PTSZ vezető tisztségviselőit, így Dobos Csaba elnököt (1. képen bekeretezve), Kovács Hedvig ügyvezető elnököt (2. képen bekeretezve), az elnökségi tagokat (Georgiades Gáborné, NagySándorné, Bognár Márta), az ellenőrző testület vezetőjét – Zelenák Erzsébet - és tagjait.
A közgyűlés végén az elmúlt négy évben – és jelenleg is tag – egyesületek szabadon választható ajándékkönyvet, térképet kaptak. A kitett ajándékoknak olyan sikere volt, hogy szorgos gyűjtők még az én példányomat is elvitték.
Gratulálok az új vezetésnek megválasztásukhoz és sok sikert kívánok munkájukhoz!
Útvonal: Az indítóban feladatlapot és általános utasítást, térképvázlatot kapnak a csapatok, és ennek alapján a versenyzők szabadon választják meg az útvonalat, amely mentén felkeresik a történelmi emlékeket, szobrokat.
Csak a helyszínen lévő adatokat fogadja el helyesnek a rendezőség.
Túratáv: kb. 10 km; maximális versenyidő 5 óra
Indítás : 8:30- 10:30 között,
Budapest V. Városház u. 7 fsz.7.
Cél: u.a.
Költség: 400 Ft/fő helyszíni nevezés (MTSZ, vagy diák igazolvány 350 Ft/fő. Fizetés az indítóban. )
250 Ft/fő előzetes nevezés (MTSZ, vagy diák igazolvány 200 Ft/fő. Fizetés az indítóban. )
Előzetes jelentkezés személyesen: csütörtökökön 15- 18 óra között a Szövetség helyiségében vagy telefonon ügyeleti időben (06 1 301 0799)
vagy folyó év március 27-én 1200 óráig
telefonon : 06 – 309 820 176 (Georgiades Gáborné) E-mail: : tbaratpest@freemail.hu
ggeorgiades@freemail.hu
Ajánlott felszerelés : Budapest térképe, íróeszköz, keménylap az íráshoz, esővédő eszköz.
Résztvevők: felnőttek 2-3 fő / csapat
középiskolások 2-4 fő / csapat
ált iskolások 2-5 fő / csapat
Értékelés: helyszínen legkésőbb 15 órától
Díjazás: 90 % vagy annál jobb teljesítmény estén könyvjutalom, a
legjobb 3 csapat oklevelet kap. Külön – külön értékeljük a budapestieket és a „vidékieket”, ha legalább 6 csapat van valamelyik kategóriában.
Élelemről mindenki maga gondoskodik !
Öltözz rétegesen, az időjárásnak megfelelően! Tartalék, száraz, váltóruhát biztosan elbírod.
Gondolj az esőre is!
Ne feledd, a megszerzett ismereteinket, nem veheti el tőlünk senki !
Csak olvasható írást értékelünk, segítsétek a rendezők munkáját szép, és olvasható írással !
Szeretettel várja a város felfedezésére érkező túratársakat :
Georgiades Gáborné
A Pest Megyei Természetbarát Szövetség nevében Isaszegen koszorúztunk és emlékeztünk meg az 1848. március 15-én történt világraszóló eseményekről. Szövetségünkön kívül nagyon sok turistaszervezet is részt vett a Honvéd-emlékműnél szervezett ünnepségen. A koszorút Georgiades Gáborné ügyvezető elnök és Notter Béla elnök helyezte el.
Néhány terv