Kategória: Hírek
2007 10.06-án az isaszegi Falumúzeumban lezajlott a PMP felújítás utáni átadása. Sajnos az október 6-ai dátum ütközött egy-két egyesület programjával, így ők nem tudtak azon részt venni.
Tizenhárman – Járosi László vezetésével – a gödöllői Királyi Kastély elől indultak gyalogosan a helyszínre . A 12,2 km-es táv “legyűrése” után terített asztal várta őket – és a közvetlen a múzeumba érkezőket. A felújítási, Igazolófüzet-, térképkészítési munkában, számunkra finomságokat hozó asszonyokon kívül vendégünk volt Pálmai Vencel az MTSz-ből, Szemenyei Pali bácsi, dr. Sebestyén István “güsziológus”, Zádori György “optika”, Lobmayer Imre.
Az ünnepség 16 órakor kezdődött. Szmolicza József múzeumvezető és Notter Béla üdvözlő szavai után Lobmayer Imre köszönte meg a munkánkat, és tett egy felhívást minden túrázóhoz: túráinkkor vigyünk magunkkal egy metszőollót, és vágjuk le e balesetet okozható belógó szederinda, akác- és csipkebokor ágakat. Következőkben Georgiades Évike ismertette a Pest Megye Turistája mozgalom első harminc évét, bemutatva az eddigi kiadványokat is. Ezt követően Notter Béla képek vetítése mellett ismertette a 14 szakaszra osztott útvonalat aszerint, hogy kik végeztek rajta felújítást, elmondta az útvonalon történt változásokat. (Itt hadd tegyek egy személyes megjegyzést: kicsit belefeledkeztem a mondandóm részletezésébe, jóval túllépve a nekem szánt időt, ezért nagyon megkurtítottam Járosi Laci idejét. Ezúttal is bocsánatot kérek tőle.). Ezt követően Járosi László nagyon szép képeit láthattuk a PMP útvonala melletti látnivalókról.
A PMP átadásáról a helyi televízió felvételt készített.
A hivatalos program végén ki a múzeum tárgyaiban gyönyörködött, ki beszélgetésbe kezdett a PMP-ről és minden egyébről.
Notter Béla
2007-10-10
Örömmel számolunk be arról, hogy a Piliscsabai Természetjáró Kör három fiatal tagja a 9 tájegységre bontott 300 km-nyi csökkentett távolságú ún. Gyermek Kéktúra (GYKT) teljesítését kezdte meg.
Bobák Péter 7 éves,
teljesítette a Börzsöny-Cserhát 50 km tájegységet, melyért megkapta a tájegységi jelvényt. Várományosa a bronzjelvényes természetjáró elismerésnek.
Bobák Bence 11 éves,
teljesítette a Kőszeg-Kemeneshát, Pilis-Budai hegység, Börzsöny-Cserhát tájegységeket, melyekért szintén megkapta a tájegységi jelvényeket.
Tulajdonosa a a bronzjelvényes természetjáró elismerésnek.
Borzsák Sarolta 13 éves
Bronzjelvényes természetjáró.
Szívből gratulálunk, szeretnénk remélni, hogy családok, osztálytársak összefognak és bejárják hazánk szép tájait.
Pest Megyei Természetbarát Szövetség elnöksége
2007-10-08
2007. augusztus 25-én, a Biai dombokra vezetett túránk. Hosszabb szünet után újra megkezdtük az éves túratervünk szerinti túráinkat. Tekinthetjük ezt a túrát nyárbúcsúztató túrának is, mivel évek óta augusztus utolsó hetében kerül megszervezésre. 16 fő jött el a túrára, fele annyian sem voltunk, mint az előző évben. Ennek ellenére autóbusszal mentünk át Biatorbágyra, az ipari műemléknek nyilvánított viadukthoz. Itt vártak már ránk a Budepestről vonattal eljövő turistatársak. Az alábbi útvonalat jártuk be:
Útvonal: Biatorbágy, Viadukt – Nyakas-kő – Biai erdő – Nagy-Mező – Érd-Parkváros – Tárnok, Öreghegy
Túratáv: 15 km
Emelkedő: 200m
Nem túlságosan nagy területet ölel fel a Biai hegyek, de azért még több évi túra után is sikerül új útvonalat találni. A viaduktok alatt elhaladva pár száz métert jelzett úton haladtunk. A Füzes-patakon átkelve, a Kutya-hegy oldalában haladó poros úton folytattuk gyaloglásunkat a Madár-szirt irányába. A víkendházakat elhagyva pár db XIX. századi pince, és egy régi csonka kőkeresztet láthattunk Ezután balra felmentünk a Madár-szirt sziklái alá. A Lajta mészkő szél és csapadék által kiprepalálódott sziklafala alatt hamar elértük a nevezetes Nyakas-követ. Itt tartottunk egy 20 perces pihenőt. Messziről is feltűnő ez a szikla, de közelről monumentálisnak tűnik, főleg ha felmászunk a tetejére. Szép panoráma adódik innen a Benta-patak völgyére.
A pihenő után folytattuk utunkat. A Nyakas-kő mögötti horhos felett találtunk egy jól járható utat, mely a szőlő ültetvények között vezetett a Nagy-mező irányába. Meglepett, hogy három telekből egy eladó volt, pedig a környezet szép, és újonnan épített víkendházakat is láthattunk a patinások mellett. Egy km után elhagytuk a zártkerti övezetet, rövid erdős szakasz után következett a nyílt terület. Az erdő szélén összevártuk a csapat tagjait, rövid pihenő után felkerekedtünk, hogy Érd-Parkvárosnál keresztezni tudjuk az M7-es autópályát a felüljárójánál. Nagyon meleg volt, sütött a nap, a hőmérséklet meghaladta a 300C-t. A régi katonaság kerítésével párhuzamosan vitt az ösvényünk. Egy darabig úgy tűnt, hogy csak lovasok használják az ösvényt, de nem sokára találkoztunk autó nyomokkal is, természetesen az Érd környékén megszokott illegális szemétlerakók környezetszennyezésével. Katasztrófális, mi mennyiségű szemetet hordanak ki a hegyre Érd-Parkváros környékén az emberek, ez ellen több évtizede semmit sem tesz Érd Város Polgármesteri Hivatala!
Mostani túránk során, a tavalyihoz képest kevesebbet kellett a rohamosan terjeszkedő Érd-Parkváros házai között haladnunk. Kereszteztük az M7-es autópályát, a felüljáró túloldalán bevártuk egymást. Nemsokára a Tárnoki Öreghegyen bandukolhattunk a telepített fenyves fái között. Öt perc alatt elértük az Öreghegyi pincesort.
A túra végét a már megszokott pincelátogatással zártuk, egybekötve természetesen borkóstolással. Egy jó óra után szétszéledt a társaság, ki gyalog, ki busszal hazaindult. Jó kis bemelegítés volt az őszi túrákra.
Az idő nagyon jó volt, bánhatta aki kihagyta a mai túranapot. Legközelebb a Bükkben találkozunk a szeptember 8-ai túrán.
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni. http://www.termeszetbaratok.hu)
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Reszler János (RJ) készítette)
Muskovics András szakosztályvezető
Képek:
01 Öreg kőkereszt a Kutya-hegy oldalában (KZS)
02 Madár-szirt sziklái (KZS)
03 Magányos turista a Madár-szirten (RJ)
04 Panoráma Benta-patak völgyére (RJ)
05 Közeledünk a Nyakas-kőhöz (RJ)
06 Nyakas-kő (KZS)
07 Pihenő a Nyakas-kőnél (KZS)
08 Nyakas-kő tetején (RJ)
09 Keresztül a Nagy-mezőn (KZS)
10 Pihenő a borospince lépcsőjén (RJ)
2007-09-10
Június 9-én, szombaton indultunk, sajnos, csak nyolcan: öt kajakos, és hárman egy kenuval. Szándékunk szerint a Budapesttől Bajáig való lapátolás után a Baja-környéki dunaágakat terveztük bejárni.
Nem rajtunk múlt, hogy ez csak részben sikerült. A vízállás ugyanis mindenkor erősen befolyásolja az ilyen terveket.
Mindazonáltal a túra remekül sikerült, ami köszönhető az ideális időjárásnak. Néha már kicsit sok is volt a napból, úgyhogy minden kínálkozó lehetőséget megragadtunk a lubickolásra – hiszen az alacsony vízszint sok csábító homokpartot hagyott szabadon. No, azért nem állítom, hogy egyszer sem áztunk meg, de ez volt az első alkalom életemben, hogy élveztem a jégesőt! Egyébként is minduntalan vizeztem a sapkámat, és csuromvizesen vettem magamra a pólómat is, hát amikor Dunaújvárosnál elkapott minket, eszembe sem jutott az anorák után kotorászni. Vagy öt percig kopogott a borsónyi jég a kajakomon, s közben erősen 100 méter alá csökkent a látótávolság, de hamarosan ritkult az eső, a jég elfogyott odafent a mélyhűtőből, így aztán az egész igazából csak egy frissítő zuhany volt.
No, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az első állomásunk Ercsiben volt, ahol egy falunap kellős közepébe csöppentünk, s mire sátorverés után a vacsorával is végeztünk, közvetlenül a táborhelyünk mellett kitört a tűzijáték – ki hinné, hogy vízitúra közben még ilyesmit is élvezhet az ember.
A következő napon tehát, amikor már majd’ eltikkadtunk a melegtől, jött az imént említett frissítő zuhany, alig két kilométerrel a táborhely előtt. De mire odáig értünk, már újból hétágra sütött a nap, így akinek volt szárogatni valója, jó hatásfokkal tehette, egészen estig.
A hétfői napra is jutott meglepetés – no, ezúttal nem az időjárás, hanem a hartai vendéglősök jóvoltából. A csárda előtti kellemes partszakaszon táboroztunk, és a hangulatos kerthelyiségbe betérve, még sikerült elcsípnünk néhány adag zúzapörköltet. Igazán fejedelmi eledel volt, a jó hideg sör pedig csak fokozta az élvezetet. Ezekután már a kotróhajó sem zavart az alvásban – bár igaz, hogy a többi éjszakán se kellett minket ringatni…
A következő táborhelyünk Fajszon volt, ahol nem müködött a komp, ami még nem zavart minket, hiszen a rámpán igen jól ki lehetett kötni – viszont a csárda sem üzemelt, ami pedig meglehetősen bosszantó. (Tessék csak megnézni a képet, hát nem kár érte?)
Másnap aztán elértük Gemenc körzetét, és tapasztalhattuk, hogy „nem minden fenékig tejfel”, illetve, hogy Veránkán olyan közel van a fenék a felszínhez, hogy a fölső bejáratán nem is lehet gyaloglás nélkül bejutni a mellékágba. Így aztán erről le is tettünk, viszont – még jóval előtte – meg akartuk nézni az erdei vasút Dunapart állomását, ezért kikötöttünk egy jónak vélt kis öbölben, ami egy kis kőgát mögött megfelelően védett volt a nagyhajók hullámától. Onnan azonban még vagy kilométernyit kellett csörtetnünk árkon-bokron-bozóton, mire megtaláltuk a valóban szépen kialakított, hangulatos faépületet, környékén asztalokkal, padokkal ellátott pihenőparkkal – és egy hajóállomással, ahol a gemenci sétahajó szokott kikötni. Rá kellett jönnünk, hogy ennek közelében mi is kiköthettünk volna, mivel ennél a vízállásnál ott is kitűnő a part. Ezzel szemben most még vissza kellett caplatnunk a hajóinkhoz, ugyanazon az úton. Az ember mindig tanul.
No, de ezután Érsekcsanád következett, és már régen fentük a fogunkat az ottani parti csárda fínom falataira. A tikkasztó melegben partravonszoltuk a hajóinkat, fölballagtunk – és akkor kiderült, hogy szabadnapos a szakácsnő… Na, de semmi horror: mire való a mobiltelefon?! A kedves pincérlány bizony elérte őt, mialatt mi – már megint – frissítő sörünket kortyolgattuk a kerthelyiségben. És a kedves hölgy hajlandó is volt a kiéhezett vízi vándorok kedvéért beugrani egy ebéd elkészítése céljából! Szégyellem, hogy már nem emlékszem a menüre, csak arra, hogy ez is nagyon finom volt, és különösen jól esett az irántunk megnyilvánuló figyelem. Nem tudom, az országban még hány vendéglátóhely szakácsa volna hajlandó, váratlan vendégek kedvéért, a szabadnapját megszakítani.
Ezután igen felvidulva indultunk tovább, hogy újabb kilométerek megtétele után, végre áthaladjunk a bajai híd alatt, és bekanyarodjunk a Kamarás-Dunára, amit úgyis mindenki Sugovicának hív. Itt előre megbeszélt szálláshelyünk volt, és végre zuhany alatt mosakodhattunk, ami mégiscsak tisztább, mint a Duna – bár azzal se volt semmi bajunk.
Másnap délelőtt „szabadfoglalkozás”: ki lubickolt, ki a várost járta, ki meg csak ejtőzőtt. Délután azonban körbelapátoltuk a Petőfi-szigetet, hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból. Addigra két újabb társ csatlakozott hozzánk, akik csak akkorra tudták szabaddá tenni magukat, és vonattal jöttek utánunk, pont a mellékágak kedvéért. Este megbeszéltük a kilátásainkat, és kellően elkeserítettük egymást, mivel a korábbi évek tapasztalatait a jelenlegi vízállással összevetve, nyilvánvaló volt, hogy a mellékágak nagy részét nem tudjuk bejárni. Egyetlen pozitívum jutott a tudomásunkra helybéli vízenjáróktól, hogy a gemenci ágak közül a Vén-Duna végig járható, mivel a benne lévő kőzárást már megbontották. Viszont rá kellett jönnünk, hogy a programunkat amúgy is le kell rövidítenünk egy előre nem ismert körülmény miatt: a hétvégi triatlon-verseny zavartalan lebonyolítása érdekében az egész környéket lezárják, tehát az előre megrendelt mikrobusz a hajószállító trélerrel vasárnap már nem tud értünk jönni – szombat délig el kell hagynunk a táborhelyet. Szerencsére sikerült a mobiltelefonos időpont-módosítás, így a másnapi rövid túrával valóban befejezhettük a programunkat.
Nos, a Vén-Duna valóban legszebb arcát igyekezett mutatni, de – amire leginkább vártunk – vadakat, sajnos, nem láttunk a parton. Pedig igyekeztünk minél csendesebben „csurogni”, de hát ilyen meleg napon ők is inkább a sűrűben igyekeznek hűsölni. Még vízimadarat is alig láttunk. Viszont a kifolyásnál csodás homokpart kínálta magát pihenésre, fürdésre – így hát igen kellemesen végződött utolsó túranapunk.
Másnap aztán időben megérkezett a mikrobusz, és bár a rakodást már szemerkélő esőben fejeztük be, még a környékbeli utak lezárása előtt el tudtunk indulni, és délutánra meg is érkeztünk a Római-partra.
Mindent összevetve, ez az egy hét igen kellemes kikapcsolódás volt a hétköznapokból.
1. Első megállónk, Ercsi
2. Egy kis leves útközben
3. Hangulatos táborhely
4. Harta – a zúzapörkölt forrása
5. Fajsz – a csárda, ahol, a felirat ellenére, se házias ételek, se sör, se semmi…
6. Elemében a „vizes”
7. A gemenci kisvasút parti állomása
8. Érsekcsanád – sörre és szakácsra várva
9. Varsa a Vén-Dunán
10. Baja – szökőkút a Sugovicán
11. Szarvas helyett szarvasbogár – ez is kapitális
2007-08-26
A MOL Nyrt Dunai Finomító Természetbarát Szakosztálya 2007. július 7-e és 14-e között szervezte meg a nyári egyhetes jutalomtúráját Erdélybe. A cél, mint nem először Székelyföld hegyeivel való ismerkedés. Szombaton reggel hajnali 5 órakor indult autóbuszunk Százhalombattáról. Szakosztályunknak 44 tagja vett részt a jutalomtúrán, sajnálatos módon az utolsó héten két tagunk lemondta a túrát, nem volt már idő pótolni Őket más tagokkal. Szokás szerint menetközben felszálltak a tárnoki, érdi és budapesti résztvevőink. Reményeink szerint magyar időszámítás szerint legkésőbb szálláshelyünkre, Gyergyóújfaluba, a Fenyőliget Panzióba este 7 óra körül megérkezünk, melyet még februárban lefoglaltunk. Autóbuszunkkal a tavalyi évhez hasonlóan megint volt egy kis gondunk, emiatt veszítettünk kb. fél órát, de azért a szállásunk elfoglalása és a vacsora nem csúszott sokat. Az útvonal Nagyváradon, Kolozsváron Marosvásárhelyen, Parajdon és a Bucsin tetőn keresztül vezetett Gyergyóújfaluba. A szállás elfoglalása gyorsan megtörtént, a vacsorára sem kellett várnunk. Így mindenki időben ágyba kerülhetett, hogy kipihenje a kiutazás fáradalmait. A vacsoránál ismertetésre került a reggeli és az autóbusz indulásának időpontja. A másnapi Görgényi havasokba vezető bemelegítő túrára 7 órakor indult a busz, a reggeli fél héttől állt rendelkezésünkre. E két időpontot végig betartottuk a kint tartózkodásunk ideje alatt.
2007. július 8. Görgényi havasok, Palotailva – Nyágra
A tavalyi évhez képest mindenki pihentebb volt, persze jól esett volna még többet aludni. A tegnapi vacsoránál bejelentett időhöz képest pár perccel később indult autóbuszunk Palotailvára, a Maros völgyében. Két variáció került megtervezésre a mai napra:
Útvonal 1. Palotailva (600m) – Zászpás-tető (1278m) – Juharos (1286m) – Nagy-Magura (1481m) – Kőlép patak (900m) – Kis-Göde patak völgye – Gödemesterháza (650m)
Túratáv: 22 km
Emelkedő: 900 m
Útvonal 2. Palotailva (600m) – Zászpás-tető (1278m) – Nyágra (620m)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 700 m
A mai napra M 1:110000-es léptékű térkép állt rendelkezésünkre. Ez már előrevetítette gondjainkat a tájékozódással kapcsolatban, amennyiben nem lesznek megfelelőek a turistajelzések. Már az indulási helyünket sem sikerült elsőre megtalálnunk. Szalárdtelepről fordultunk vissza, majd a Maroson, a bal partra átvezető hídnál megálltunk tájékozódni. Vagy 25 percet töltöttünk el a sárga jelzésünk felkutatására, a helyiek segítségével siker koronázta az igyekvésünket. A vasúti állomás környékén megtaláltunk két jelzést, mely alapján megkezdhettük a túránkat a Gyárfás patak völgyében. Ha már így indult a mai túranapunk, természetesen egy másik szomszédos völgyet találtunk meg először. Ismételten elveszítettünk negyed órát, míg a másik völgyben, a tervszerinti jelzett völgyben a sárga jelzésen elindulhattunk a Görgényi havasok irányába.
Kis település Palotailva, hamar elhagytuk a házakat, a térképen jelzett patakvölgytől eltérően, az utolsó ház után rögtön a gerincre vezetett a jelzés. Átkelve a patakon, melyben jelenleg egy csöpp víz sem csordogált, megkezdtük a gerincre való felmenetelt. Jelzést alig-alig találtunk, ahol egy csöppet ösvényszerűnek tűnt az út, ott jelzés nem volt, ahol jelzés volt, ott meg ösvényt nem lehetett találni. Igazság szerint ezen a gerincen, ahol valamikor megálmodták ezt az útvonalat, a felfestés óta senki sem használta ezt az útvonalat a főgerinc elérésére. A felmenetelt kidőlt lúcfenyők akadályozták, sok helyen nagy kerülőkkel lehetett csak kikerülni ezen átjárhatatlan szakaszokat. Jelzéseket továbbra is csak szórványosan lehetett találni. Mindenesetre a szintet azért folyamatosan letudtuk, kiértünk az első pojánára. Itt tartottuk meg az első negyedórás pihenőnket. Szép kilátás adódott a Zsir patak völgyére, maga a rét is színpompás volt rengeteg virágjával együtt.
Egy kis pihenő után felszedelőzködtünk, hogy folytassuk az utunkat. Persze ez sem volt problémamentes, mivel a pojánán sehol sem volt jelzés. Iránytű segítségével belőttük a feltételezett helyes irányt. Elérve az erdő szélét, szerencsénkre ismét találtunk egy elárvult régi sárga jelzést. Ez a szakasz már jóval kellemesebb volt előzőnél. Nemsokára kiértünk egy kis tisztásra, ahol a frissen felfestett sárga kör jelzés csatlakozott a mi jelzésünkhöz. Most már pontosan tudtuk, hol is tartunk a túránkkal. A sárga jelzésen 100 métert haladva, nagyon szép panoráma adódott a Kelemen havasokra, köszönhetően az erdőírtásnak. Ebédidőt tartottunk ezen a helyen. Mivel rengeteg időt vesztettünk, úgy döntöttünk, hogy a kis túrások az eredeti tervtől eltérően nem a kék körön, hanem a jól jelzett sárga körön mennek le Nyágrába.
A többiek elindultak Zászpás-tető felé. Egy kilométer után elértük a tető alatti nyerget. A térképen szereplő jelzések köszönőviszonyban sem voltak a helyszínen tapasztaltakkal. A sárga jelzésünk jobbról kerüli meg a Zászpás-tetőt, viszont a nyeregben találtunk kék háromszög jelzést, mely felvezet a tetőre. Négyen lenn maradtak a nyeregben, a többiek elindultak a csúcsra. Sok helyen négykézláb kellett közlekedni, annyira meredek volt az ösvény. Végül is siker koronázta az erőfeszítéseinket, mindnyájan a pár négyzetméteres csúcsról gyönyörködhettünk a Kelemen havasok, meg a közelebbi hegyek, völgyek látványában. Kicsit elidőztünk a csúcson, nagyon kellemes volt az idő. Kiváló panoráma képeket lehetett készíteni a szűkebb és tágabb környezetünkről.
A kék háromszög jelzés tovább is vezetett a csúcsról, így a csapat úgy döntött, hogy ezen az úton ereszkedik le a hegyről, mivel lefelé nagyon kemény lett volna a leereszkedés. Nekem vissza kellett menni a nyeregben maradt négy társunkért. A későbbi elbeszélések szerint tényleg jobban jártak a lemenetellel, kényelmesesebben ereszkedtek le, mintha a felvezető utat használták volna a nyeregbe való visszatéréshez. Hamar leértem, elindultunk öten, hogy találkozhassunk a csapat nagyobbik részével. Természetesen sárga jelzés sehol sem volt, ha jól emlékszem kék jelzésen -mely nem szerepel a térképen- a Zászpás-tető oldalában kerültük a hegyet. Az elvárásaink szerint már régen kellett volna találkozni a kék háromszöggel, de az utunk először vagy száz méter szintet vesztett, majd ismét emelkedni kezdett. Valahol Arsa körül értünk ki egy pojánára. Nagy meglepetésünkre egyik csúcsmászó társunkat pillantottuk meg, aki megpróbálta beazonosítani azt a helyet, ahonnan mi előkerülhetünk. Egy nagyobb fa árnyékában erdélyi magyar család pihegetett, nekik is problémáik voltak a jelzésekkel. Elmondták, hogy mostanában elég nagy baj van a jelzésekkel, teljesen koordinálatlanul mennek a jelzés felfestések, a térképekkel nincsenek összhangban, sőt az állattartók is jelzéseket festenek fel maguknak a csordáik egyik helyről a másikra való átvezetésének segítése céljából.
Elbúcsúztunk az új ismerőseinktől, elindultunk hogy ismét egyesüljön a két csapat. Előtte még sikerült elérni autóbuszunk vezetőjét, megkértük hogy Gödemesterháza helyett Nyágrán várjon be bennünket, a tervtől eltérően. Az idő eléggé elszaladt, nem sok értelme lett volna ragaszkodni az eredeti célkitűzésünkhöz. Az egyesült csapat a rövid túrásoknak kiírt kék körön ment le Nyágrába. Ezen a szakaszon nem adódott semmi gond, a jelzések is jók voltak, az út is járható volt Ezt a szakaszt nem rég újították fel. Átkelve a Maros hídján összetalálkoztunk a rövid túrát teljesítő társainkkal. A busz indulásáig rendelkezésre álló fél órát ki sörözésre, ki lábáztatásra használta fel. A buszunkkal a Maros völgyében felkapaszkodtunk Marosfőre, a vízválasztóra, majd leereszkedtünk a Gyergyói medencébe. Az este nyolc órai vacsoráig még több mint egy óra állt rendelkezésünkre fürdésre, pihenésre. A bosszúságok ellenére jó túranapunk volt, bemelegítő túrának megfelelt a mai nap.
2007. július 9. Hagymás hegység, Pongrác-tető-Hágótő
A korábban megbeszéltek szerint reggel ? 7-kor volt a reggeli, 7-kor indult a busz Gyergyószentmiklóson keresztül Pongrác-tetőre, a túránk kiindulási pontjára. A mai cél megismerkedni a Hagymás hegység északi gerincével, feljutni a Vit-havasra. Mai napon is két túra közül lehetett választani:
Útvonal 1. Pongrác-tető (1255 m)—Nyerges-nyak (1375 m) – Likas havas csúcsa alatt (1385 m) – Vinkli puszta (1445 m) – Fügés-nyak (1395 m) – Vit-havas nyaka (1415 m) –Vit-havas (1609 m) — Vit-havas nyaka (1415 m) – Gyergyóvárhegy legelője (1250 m) – Hágótőalja (795 m)
Túratáv: 20 km
Emelkedő: 700 m
Útvonal 2. Pongrác-tető (1255 m)—Nyerges-nyak (1375 m) – Likas nyaka (1425 m) – Likas (1675m) – Likas nyaka (1425 m) – Nyerges-nyak (1375 m) – Pongrác-tető (1255 m)
Túratáv: 10 km
Emelkedő: 520 m
Pár perc késéssel a kitűzött induláshoz képest elindult buszunk a mai túránk kezdeti helyszínére. A reggeli, a tegnap esti vacsora mindenkinek ízlett, úgy tűnt a tegnapi túra sem vette el a kedvét a társaságnak. ? óra alatt felértünk Pongrác-tetőre. Az áfonyát, mézet és egyéb nyalánkságokat árulók is megkezdték portékájuk kirakását a jó üzlet reményében. Közösen indult el a csapat Nyerges-nyak felé. Az út jól volt jelezve, az is igaz, hogy jól használt erdei földúton gyalogolhattunk a kezdetekben. Füves pojánák, vihar pusztította, majd később kitermelt lucosok között gyalogolhatott a csapatunk. Nyugatra és északra majdnem folyamatos volt a kilátás a távolabbi hegyek, völgyek felé. A nyugati látóhatárt a Görgényi havasok gerince zárta.
Fél óra alatt elértük a Nyerges-nyakat, ahol kissé erőszakos kecskék fogadtak minket az ittlévő esztenánál. Alig hittük el, hogy ezen a pontnál már elválnak útjaink a rövid túrásoktól. Mi a kék jelzésen indultunk tovább, Ők a kék kör jelzésen pár száz méter után jobbra eltértek, hogy megkiséreljék a Likas-kő megmászását. Mint utóbb kiderült, a Likas-kő nyergéig jutottak fel.
Az elválás után több kilométert gyalogoltunk a változatos útvonalunkon. Hol fenyvesben, hol írtások között, hol kisebb pojánákon keresztül vezetett az út. Az elválás után igencsak vad kutya falkával találkoztunk. Az indulásnál, Pongrác-tetőn előre figyelmeztettek bennünket, a körzetben ez a legvadabb kutya csapat. Bevártuk egymást, mikor már hallótávolságba értünk a tehéncsordához, meg a csordát felügyelő kutyákhoz. 6-8 éves román gyerek volt a pásztor, nagyon jól szót értett a kutyáival. Füttyeivel, meg némelyik kutyáját kődobálással felrendelte a hegyoldalba, amíg mi átsétáltunk a 15-20m-re fejünk felett leült kutyák díszsorfala előtt. Persze ekkor is még dühösen ugattak ránk, minek zavarjuk a felségterületüket. Mindenesetre nagy kő esett le a szívünkről, mikor távolabbra kerültünk a csordától.
A térképen szereplő Vinkli pusztát fel sem ismertük. Így értük el a kb. 1400m magasan fekvő nagy pojánát, melyet a térképen Temetőnek neveznek. Az első világháború során errefelé nagy csaták voltak az oroszokkal szemben. Leültünk, mivel a kilátás is nagyon szép volt, távolban a Csalhó tömbje zárta le a keleti határt. Na meg ebédidőt is kellett tartani. Vagy fél órát pihengettünk, nézegettük távolban a birkacsordát, a csodálatos panorámát. A félórás kikapcsolódás után tovább folytattuk utunkat. A Fügés-tető után nem sokkal, balra kanyarodtunk, feltünt Vit-havas tömbje. Nagyon jó képeket lehetett készíteni Vit-havas gerincéről ebből a pozicíóból. Addig fotózgattam, míg a csapat elment a Vit-havas-nyakánál, ahonnan fel lehet mászni a csúcsra kék kör jelzésen. Utánuk kullogtam, szerencsére a hegy túloldalán leültek pihenni. A Vit-havas oldalában rengeteg virágot lehetett látni, kosborokat, turbán liliomot, tárnicsot, harangvirágokat, haranglábat, szegfűket és számtalan más, általam nem ismert fajokat. Az elől haladóknak sikerült egy viperával találkozni, az út oldalában próbált nyugadalmas, hűs helyet találni magának e ritka hüllő. Egy kis szusszanás után vagy 15-en visszagyalogoltunk a Vit-havas-nyakáig, ezáltal majd 2km-el több utat kellett a mai napi tervezetthez képest megtennünk. Visszafelé menet a vipera továbbra is az árnyékban pihent, így én is készíthettem róla fotókat. A nyeregben a felvezető kék pont jelzést hamar megtaláltuk. Betyáros kapaszkodó következett! De aki leküzdötte a meredek felmenetelt, cserébe pazar panorámában volt része. A csúcsról, illetve a rövid gerincről teljes körpanorámában mutatkozik meg a közeli és távolabbi környék. A kis gerincen végig lehet sétálni. A Csalhót mai napon már többször láthattuk, de innen még inkább úgy tűnik, hogy a Keleti-Kárpátok e részét tejesen uralja. Pedig csak 200-300m-el magasabb a környező hegyeknél! Fél óránál többet is eltöltöttünk a hegyen, itt is sok virág volt, a csodálatos panoráma, na meg a kitűnő napsütéses időjárás következtében.
A lemenetel gyors volt, a vártnál könnyebb. A már ismert úton visszamentünk a többiekhez, akik már bőven kipihenték az eddigi fáradalmaikat. Mi le sem ültünk, elindultunk lefelé. Itt már nem volt jelzésünk, de jól belehetett látni a levezető utunkat. Találtunk egy földutat, mely levitt minket a völgybe. Az út hihetetlenül meredek volt némely szaklaszon, az ember alig tudja elhinni, hogy ilyen utakon közlekednek lófogattal a pojánákon élő pásztorok. Nagyon szerpentinezett az út, sok helyen köves, sziklás, vízmosásos volt. Nagyon nem szeretem egy szakasz volt számunkra, de hát a hegyről valahogy le kellett jönnünk. Amint elértük Sötét-Putna patak völgyét, az út is megszelidült. Innen már csak egy km-t kellett gyalogolnunk, hogy beérjünk Hágótőbe, ahol már vártak ránk a rövid túrások.
Negyed óra kellett, hogy mindenki előkerüljön, és elindulhassunk hazafelé, a szálláshelyünkre. Az út Cengellér-tetőig pocsék köves út volt, most már értettük miért keltett olyan feltünést autóbuszunk a kis falu főterén. Nyilvánvalóan nem sok busz fordul meg itt évente. Az út minősége fokozatosan javult Gyegyóditróig. Innen már gyorsan hazaértünk, ma is maradt elég idő rendbe tenni magunkat a vacsoráig. A vacsorára ismét nem volt panasz készülhettünk a másnapi túránkra.
2007. július 10. Csalhó
A kialakult szokásoknak megfelelően történt ezen a napon is az indulás. Ismét láthattuk Pongrác-tetőt, de tovább buszoztunk a Békás szoroson, a Moldvai Békáson keresztül kiindulópontunk, az Izvorul Muntelui menedékházhoz. A Csalhót, a moldvaiak Olümposzát erről az oldalról terveztük megmászni. A hosszú túrára nem vállalkozók számára a mai nap eléggé soványnak igérkezett, azon kívül hogy a Békási víztározó mellett végig buszozhattak, Csalhó és Durau települések megismerése adatott meg Nekik.
Útvonal: Izvorul Montelui mh. (797m) – Maicilor tisztás (1326m) – Miron sziklák (1650m) – Kis-Aklos csúcs alatt (1675m) – Gedeon torony (1800m) – Dochia mh. (1750m) – Tóka csúcs (1900m) – Panaghia szikla alatt (1780m) –Pietra Lata (1700m) – Fantanele mh. (1220m) –Durau (780m)
Túratáv: 15km
Emelkedő: 1200m
Az előző napokhoz képest messzebre kellett buszoznunk, és ez természetesen több időbe is telt. Szerencsére a Békás-szoroson való átkelés lekötött mindenkit. Sokan sajnos csak így nézik meg ezt a méltán világhírű mészkő szurdokot, ki se szállnak gépkocsijukból, így készítenek pár fotót, majd megelégedetten hazamennek dicsekedni, hogy jártak a Békás-szorosban. A moldvai oldal is látványosnak mondható, bár a működő cementgyár itt megtette a hatását. Békás település után nem sokkal feltűnt a víztározó hatalmas gátja, mely több mint 120m magas, több mint 400m a hossza. Innen még 8km-t kellett rázkódnunk a menedékházig, ahonnan indult a túránk. Az út ugyan aszfaltozott volt, de tele volt gödörrel, nagyon tönkre ment már. Pedig turisztikai szempontból fontos lenne ez az út, mivel legkönnyebben innen lehet feljutni a Csalhó gerincére.
Végre megérkeztünk a menedékházhoz. Egy ideje belépőjegyet szednek a turistáktól a Nemzeti Park turista útjainak használatáért, 7 LEI/fő összeget kell befizetni. Remélhetőleg ez az összeg a Csalhó rendben tartására, fejlesztésére fordítódik. Elintézve az anyagi dolgokat, 17-en vágtunk neki a nagy túrának. Majd 1000m körüli szintet kellett letudnunk egyfolytában, míg fel nem értünk a gerincre. Aszfaltúton kezdtük el a menetelést, mely Durauba vezet át, de gépkocsival jelenleg nem használható. Hamar elhagytuk az utat, a piros jelzésen kapaszkodtunk felfelé a lucfenyők árnyékában. Majd egy óra után állt le a csapat eleje egy kis szusszanásra. Rá félórára már 1300m magasban állhattunk meg egy kis pihenőre, a Pojána Maicilornál. Itt válik el a kék kereszt jelzés a pirostól. Az 500m szint leküzdése után az út még meredekebbé vált a Budu torony felé. Erről a szakaszról már feltünedeztek, láthatóak lettek Csalhó sziklaképződményei. A Kis-Aklos tornyai voltak a fejünk felett. Mind meredekebb szerpentinező, morzsalékos ösvényen értünk fel a gerincre. Egy jelzőoszlop körül elfeküdt a társaság, hogy a kapaszkodó fáradalmait kipihegje. Ezen utolsó szakaszon már nagyon szép fényképeket lehetett készíteni a sziklákról. Itt található a Miron sziklák nevű alakzat is.
A heverészés után, egy kicsit frissebben folytathattuk utunkat a Dochia menedékház felé. A Nagy-Aklos csúcs alatt haladt az ösvényünk. Azt hittük a nehezén túl vagyunk, de az út folyamatosan lejtett a fenyvesben. Veszítettünk vagy 150m-et, utána ismét emelkedni kezdett az út. A vége megint meredek volt, amíg kikapaszkodtunk most már végre a gerincre. A Ghedeon sziklák alatt értük el a gerincet. Izzasztó szakasz volt ismét! Megint lehetett szép fényképeket készíteni Csalhó sziklaalakzatairól. Nem sokkal a Dochia menedékház előtt táborozó helyre bukkantunk. Pénz ellenében, legálisan lehet itt sátorozni. Továbbmenve, rövidesen feltünt a Dochia menedékház, felette a Toaca csúcs, a második legmagasabb pontja Csalhónak. Itt tartottuk meg az ebéd elfogyasztásához szükséges hosszabb pihenőnket. A menedékházban ételhez, italhoz is hozzá lehet jutni. Nagyon kellemes környezet, jó panorámával, főleg olyan időben, mely adatott nekünk a mai napon.
Háromnegyed óra után összeszedtük magunkat, hogy feljussunk a Toaca csúcsra. Útközben, bal kézre egy épülő kolostor épületeteit láthattuk a gerinc alatt pár méterrel. Akárhányszor visszatekintettünk, a gerinc végét a Nagy-Aklos csúcsa keretezte. A csúcs alatti háznál kétfelé oszlott a csapat. A csúcsra 10-en mentünk fel a morzsalékos ösvényen. A valaha megépített falépcső már teljesen tönkrement, igaz a szemünk láttára két személy ezen erőltette a feljutást, nem sok sikerrel. Pazar kilátást élvezhet az, aki veszi a fáradtságot és felmászik a Toaca csúcsra! A Békási víztározó egy része is jól látható, sok sziklaalakzatot is lehet fentről látni, nem beszélve a környék hegyeiről, völgyeiről. A csúcson meteorológiai állomás is működik, az elhelyezett berendezések feszítőköteleivel megkeserítve a fotósok dolgát. Bár csak 1900m-es a csúcs, de a környékbeli hegyeknél így is magasabb, emiatt olyan csodálatos a panoráma.
Negyed óra elteltével lementünk a csúcsról, ismét egyesült a csapatunk. Közösen elindultunk, hogy az 1100m szintet leadjuk Durauig. Menetközben persze továbbra is számos látnivalónk akadt. Mindjárt a csúcs után bal kézre a Panaghia szikla. Hatalmas méretével, talán kezet utánzó formájával, vagy 40m-re a körülötte levő fenyves feletti csúcsával uralta a környéket. Nem sokkal később a Piatra Lata szikláiban gyönyörködhettünk. Aztán jobb kézre a Darabont kucsmája nevű sziklaképződmény következett. Fantasztikus sziklaalakzatok! Ennél a sziklánál elég sok havasi gyopár is virágzott nagy örömünkre. Ettől kezdve erdőben haladt a turistajelzésünk. Lefele menet egy furcsa szállító eszközzel is találkoztunk. A lovak oldalára két fa volt rögzítve, a fákra pedig kerítésfonat, meg egyéb holmi rögzítve. Igen megsajnáltuk a lovakat. A furcsa az volt, hogy tőlünk kértek innivalót a lovak számára gazdáik. Talán a kolostor építkezéséhez igyekeztek az anyagokkal.
Gyorsan veszítettük el a szintet, de azért nem volt olyan meredek a lemenetelünk, mint délelőtt a felmenetel. Pár helyről visszatekintve Csalhó sziklái látszottak a fejünk felett, majd a mai végállomásunk épületeit láthattuk Durauban. A Fantanele menedékház forrásánál tartottuk meg a tízperces pihenőnket. Innen már tényleg nem kellett sokat ereszkedni, hogy leérjünk Durauba. A pihenőt választó turistatársaink a busz körül várakoztak ránk. Negyed órán belül teljes lett a csapat, indulhattunk hazafelé a Tölgyesi szoroson keresztül Gyergyóújfaluba. Mivel elég sok látnivaló akadt a buszból kitekingetve, az idő is gyorsan elmúlott a megérkezésünkig. Kissé unatkoztak a pihenőn levő társaink, de nehéz minden egyes napra mindenki számára megfelelő programot kitalálni. Megérkezésünk után még elegendő idő állt rendelkezésünkre, hogy rendbe tegyük magunkat a vacsoráig. A vacsora után még beszélhettünk a megtett túránkról, a következő napi túráról is ejtettünk néhány szót.
2007. július 11. Gyilkos-tó, Békás-szoros
Egész jól megismerjük Pongrác-tető környékét, mai napon megint ezen az útvonalon buszoztunk, hogy a Gyilkos-tóhoz eljussunk. A tavalyi túrához képest most a Gyilkos tavat, a Békás szorost, az övező csúcsokról szeretnénk megismerni. Meg talán az is motiválta a mai túra kiírását, hogy ezt a két egymás melletti méltán nevezetes geológiai látványosságot igazából mindig szívesen látja viszont az ember, nehéz megunni a természet ezen csodálatos képződményeit. A tegnapi nehéz túra után tulajdonképpen pihenőnapnak került beillesztésre ez a program.
Útvonal 1. Gyilkos-tó (983m) – Cohárd mh. (1090m)– Kis-Cohárd (1345m) – Kupás-patak (960m)– Kupás-száda (900m) – Békás-szoros – Magyarok hídja – Kis-Békás-szoros – Szurdok útja (873m) – Vereskő-nyereg (1020m) –Gyilkos-tó (983m)
Túratáv: 16 km
Emelkedő: 500 m
Útvonal 2. Gyilkos-tó (983m) – Cohárd mh. (1090m)– Kis-Cohárd (1345m) – Kupás-patak (960m)– Kupás-száda (900m) – Békás-szoros – Magyarok hídja – Gyilkos-tó (983m)
Túratáv: 8 km
Emelkedő: 400 m
A szokott időben, a reggeli után elbuszoztunk a Gyilkos-tóhoz. Felhős, borús volt a reggel. A Pongrác-tető után szemerkélni kezdett az eső, felhős, borús időben érkeztünk meg a Gyilkos-tó melletti parkolóba. A szokásos összepakolással, szedelőzködéssel eltelt egy negyedóra. A meghirdetett túrára mindenki elindult. Az aszfaltúton lefelé megkezdtük a túránkat. Pár száz méter után balra elhagytuk az aszfalt utat, a kék háromszögjelzésen elkezdtünk emelkedni a Cohárd menedékház irányába. A menedékházat meg sem találtuk, a térképen jelölt helyen hatalmas vasbeton támfalat és térbetont láthattunk. Úgy tűnik, elbontották. Ezen a helyen elő kellett vennünk az esőköpenyeinket, elkezdett esni az eső. Így beöltözve mentünk tovább a Cohárd nyeregbe. A nyereg előtt 50m-el jobbra az erdőbe vezetett jelzésünk. Az út mind meredekebbé, az esőtől csúszóssá vált. A 150m-es szintet hamar letudtuk, 90 fokos jobb kanyarral, most már majdnem vízszintes úton értük el Kis-Cohárd legmagasabb pontját. Az eső is kezdett elállni.
Próbálkoztunk az alattunk levő Gyilkos-tavat felfedezni, de a felszálló pára miatt egyenlőre láthatatlan volt számunkra. Negyed órát kellett várnunk, a tó körvonalai láthatókká váltak. Fantasztikus látvány volt, ahogy a pára a Gyilkos-tó és a Békás-szoros bejáratából folyamatosan felszáll, mind szebb látványt nyújtva a Kis-Cohárdon tetején levőknek. Igazából innen fentről szebb a látvány, mintha az aszfaltútról tegingetnénk felfelé. Ez főleg az Oltárkőre vonatkozik, mely szintén látható innen, csak 200m-et kell tovább sétálni a gerincen. Elidőztünk vagy egy órát a csúcson, örültünk hogy az időjárás ezt lehetővé tette számunkra. Tényleg pazar a panoráma a Kis-Cohárd tetejéről. Az Oltárkő, mely az országút felett uralkodik, innen kicsi sziklaszirtnek néz csak ki.
Lefelé ugyanazon az úton lehetett lemenni a Cohárd nyeregbe. Itt bevártuk egymást. Nagyon szép pojána maga a nyereg, rengeteg zergeboglárral, margarétával és különféle virágokkal együtt. A Cohárd nyeregből a sárga jelzésen ereszkedtünk le a Kupás patak völgyébe, a lúcfenyvesek árnyékában. A Kupás patakot elérve, átkelve egy kis hídon, letelepedett a társaság ebédjét elfogyasztani, na meg a mai túra első szakaszát kipihenni.
20 perc után egy köves úton lesétáltunk a Kupás-szoroson a Békás-szorosban áthaladó műútig. A Kupás-szoros is látványos, persze nem vethető össze a Békással. A műúton elindultunk lefelé a szorosban. Tavaly is megtettük ezt az utat már. Akkor sem, most sem volt ideális időnk jó fényképek elkészítésére. Valahogy nincs szerencsénk ezzel a látványossággal. Ismét beborult. Mire a Magyarok hídjához értünk, ismét esni kezdett az eső. A becsület kedvéért azért előre mentem szétnézni, milyen állapotban van a Kis-Békás patak, át lehet-e kellni rajta száraz lábbal. A patakban sok volt a víz az esőzés folytán, nagy nehezen találtam egy-pár nagyobb vízkoptatta sziklát, melyen át lehetett jutni a túlpartra. Végül is úgy kellett döntenem szomorú szívvel, hogy a Kis-Békás szurdokát idén is ki kell hagynunk, mivel nagy valószínűséggel páran megfürödtek volna a hideg, gyors sodrású patakban. Visszamentem a többiekhez, ugyanolyan esős időben sétáltunk vissza a Gyilkos-tóhoz, mint az előző évben. Tényleg nincs szerencsénk a Békás-szorossal!
A Gyilkos-tó mellett eltöltöttünk még vagy félórát, a szomorkás időben lehetett sört inni, az itt divatos kürtös kalácsot venni. Nem voltunk messze otthonunktól, hamar hazaértünk. A vacsora előtt befutott egy komoly zivatarfront. Nagy eső volt, a hírekből tudtuk meg, Székelyudvarhelyen mindent elvert a jég, légvonalban nincs túlságosan távol Gyergyóújfalutól. Éjjel is majdnem végig esett az eső.
2007. július 12. Görgényi havasok, Bucsin-tető-Szováta
Az éjjeli hatalmas zivatar, eső miatt át kellett gondolni az eredeti tervünket. Reggel még úgy nézett ki, hogy az esős front búcsút mond nekünk, de az időjárás továbbra sem kecsegtetett bennünket sok jóval az előrejelzések szerint. Emiatt az utolsó túranapra betervezett Görgényi havasok túrát előrehoztuk egy nappal. A buszt Bucsin-tető felé irányítottuk, a túra kiindulási pontjához. A hosszú túrát nem választók részére Parajd és Szováta felkeresése maradt, egy rövid Szováta környéki túra lehetőségével.
Útvonal 1. Bucsin tető (1273m) – Ferenci láza (1640m) – Mező-havas (1777m) – Répás-tető (1252m) – Szovátafürdő (550m)
Túratáv: 24 km
Emelkedő: 500 m
Útvonal 2. Cseresznyés kemping – Sós patak – Rigó tó – Ifjusági tó – Cseresznyés tető – Medve barlang – 14-ek kápolna – Buszállomás – Fekete tó – Cseresznyés kemping
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 200 m
20km-t kellett csak megtennünk az autóbusszal, máris a Bucsin-tetőn voltunk. Eléggé kiábrándító idő fogadott bennünket, alig lehetett ellátni 50 méterre. Gyakorlatilag a felhőben járkáltunk, amint a képeken is látható. 15-en vágtunk neki a mai túrának, bízván az időjárás megjavulásában. A nyereg legmagasabb pontjáról indult kék jelzésünk. Hatalmas lucfenyők alatt vezetett utunk, néha még 30 méterre se láttunk az orrunk elé. Ez így ment több mint egy órán keresztül. Közben az esőköpenyeket is elő kellett vennünk, ismét eleredt az eső. Nem volt egy nagy élmény esőköpenyben haladni felfelé. Aztán a Ferenci-láza tető után a jelzésekkel is baj volt, köszönő viszonyban se voltak a térképen megadott jelekkel.
Mind bizonytalanabbak voltunk, hogy helyes úton haladunk-e. A Mező-havas előtt vagy egy kilométerrel eltértünk az eredeti útitervünktől, annyira lefelé kezdett vezetni az út, hogy abszolút nem bíztunk benne. Másnap a Hagymás déli gerincéről láthattuk, hogy ténylegesen lefelé kellett volna mennünk egy ötszáz métert, miután feljuthattunk volna a Mező-havasra. Igazából nem is bántuk, hogy kihagytuk a Mező-havast, úgysem láttunk volna semmit a csúcsról ebben az időben. Továbbra is a misztikus erdőben bolyongott csapatunk. Természetesen a vizes, magas fűtől, a helyenként tömeges borókától köldökünkig csurom vizesek lettünk. Az eső ugyan nem esett intenzíven, inkább az alulról jövő víz volt kellemetlen. Nagy ritkán még jelzésekkel is találkoztunk.
A Répás-tető előtt az esőzéstől teljesen sárossá, pocsolyássá változtak az erdészeti kitermelő utak. Kiérve a pojánára, a jelzésünk most már véglegesen eltűnt. Hogy kikerüljük a magas, vizes füvet, a pojána szélén, a bükkösben gyalogoltunk, érzésünk szerint megfelelő irányban. A társaság egy részét itt majdnem elveszítettük, leálltak egy-pár percre, ez elég volt arra, hogy eltűnjünk a szemük elől. Csak-csak ki kellett, mennünk a vizes füves területre, felkapaszkodtunk egy kis dombtetőre, tájoló segítségével meghatároztuk a követendő irányt. Az elveszettek is észrevettek minket a dombtetőn, ismét együtt volt a csapat. Az eldöntött irányban 10 perc gyaloglás után földutat értünk el, kellemes meglepetésünkre az egyik sziklán a keresett kék körjelzésünk is előkerült. A mai napon a jelzésekkel már nem volt több problémánk. Az az igazság, a rendelkezésre álló M 1:110 000 léptékű turistatérképet csak erős fenntartásokkal lehet használni a Görgényi havasokban.
Hatalmas ez a pojána. A gerincen 40-50 fős mén legelészett. Több mint 2km-et haladtunk a köves, földúton, mígnem elértük a Répás-tetői menedékházat. A menedékház nagyon elhagyatott volt, a sípálya felső végénél építették meg, gondolom inkább a téli szezonban használják ki. A menedékháznál meg sem álltunk, egy erdőn keresztül elindultunk lefelé. Az idő is elkezdett javulni, a nap is erőlködött. Nemsokára egy kisebb pojánán vezetett az ösvény. Elértünk egy kis patakot, utunk innentől kezdve a patak völgyét követte. Az erdőben több foltos szalamandrával is találkoztunk, elég élénkek voltak a hűvös, párás időben.
Aztán szép lassan elveszítettük a szintet, leértünk arra az aszfaltútra, mely a sípálya aljához vezet el, a kék jelzésen. Az út mellett már komolyabb vízhozamú patak mellett kellett még vagy 2km-et bandukolni, hogy leérjünk a Medve tóig. Egy-két fotó elkészülte után tovább sétáltunk lefelé a parkolóig, ahol már várt ránk az autóbuszunk. Az eső ismét eleredt, Szovátafürdőről normális képet nem is sikerült készíteni, pedig szép, régi épületeket is lehetett látni az utca mindkét oldalán. Mint utóbb a pihenőt választó társak elmondták, ők sem jártak a mai napon nagyobb szerencsével, az esőköpenyüket négyszer kellett elővenniük. Mi csak egyszer, igaz jóval hosszabb időre. A Parajdi sóbányát meglátogatták, a Szovátai sós tavakat is körbejárták, a kis túrát is teljesítették páran. Egybehangzó véleményük szerint a Tordai sóbánya látványosabb mint a Parajdi.
Ismét a Bucsin-tetőn keresztül buszoztunk haza, hogy a megérdemelt vacsoránkat magunkhoz vegyük. Bizakodással és azzal a reménnyel tértünk nyugovóra, hogy a Hagymás déli gerince szépen fog búcsúzni tőlünk.
2007. július 13. Hagymás hegység, Pongrác-tető-Balánbánya
Az ezévi jutalomtúránk utolsó túrája ismét a Hagymás hegységbe vezetett. Az idő megkegyelmezett nekünk, az Erdélyi hegyek ismét szépen kívántak elbúcsúzni tőlünk, amint azt az előző este kívántuk, talán a viszontlátás érdekében. A cél a Hagymás hegység déli főgerincének bejárása. Mivel úgy tűnt, mindenki kipihente az első napok fáradalmait, a kis túrát választók részére is komoly cél lett kitűzve, az Egyeskő menedékház elérése. A most már többször megjárt Pongrác-tetőről indult a hosszú túra.
Útvonal 1. Pongrác-tető (1255 m) – Lóduj-nyereg (1325m) – Ló-havas pusztája (1500m) – Csofronka tisztása (1550m) – Tunzéria-nyereg (1435m) – Fehér-mező (1500m) – Bárány-nyak (1650m) – Kurmatura-nyereg (1465m) – Egyeskő mh. (1504m) – Öcsém-nyaka (1628m) –Öcsém-tető alatt (1690m) – Ter-kő csúcsa alatt (1418m) – Ter-kő-nyereg (1297m) – Balánbánya (850m)
Túratáv: 26 km
Emelkedő: 450 m
Útvonal 2. Balánbánya (850m) – Szép patak völgye – Egyes-kő mh. (1504m) – Kovács patak – Balánbánya (850m)
Túratáv: 6 km
Emelkedő: 650 m
Összekapta magát a hosszú túrát választók 18 fős csapata, elindult a piros jelzésű gerincen déli irányba. Kellemes reggel volt, a folyamatosan emelkedő köves úton jó iramban meneteltünk. Változatos volt a környék, nagyon sok füves területet kereszteztünk.
A Pongrác-tető környékére sokáig visszapillanthattunk, nagyon szép fényképeket is készíthettünk visszafelé tekingetve. A bal kézre mellettünk emelkedő Pongrác csúcsot alig vettük észre, máris a Lóduj-nyeregbe érkeztünk 1335m magasra. A gerinc főútja kissé tekervényesen haladt, a pojánákon mindenhol tehéncsorda, vagy kisebb ménes legelt a már megszokott hegyi pásztorokkal, kutyafalkával. Felső-Meggyes-puszta környékéről már be lehetett látni a Békás-szoros környékére, illetve távolabb a Csalhóra. A Hagymás kiemelkedő csúcsairól mindenhonnan a horizontot uraló Csalhó a meghatározó látvány, persze csak jó időben.
Nagyon szép panoráma fotókat lehetett készíteni a környékről! Később a Vit-havas gerince is feltűnt távolban. Ideális kirándulóidőt kaptunk a mai napra! A Ló-havas előtti nyeregben tartottuk meg a mai nap első pihenőjét egy düledező szállás mellett. A nap sütött, igaz nem volt túlságosan meleg, az égen fehér bárányfelhők tették felejthetetlenné a látványt. A tízórai elfogyasztása után tovább indultunk Cofránka felé. Az 1607m-es csúcsra nem vezet fel jelzés, de nagyon jó tájékozódási pont a jellegzetes hegyes csúcsával. Balról elhaladtunk a csúcs mellett, majd a Cofránka mezejét kereszteztük. Tunzéria 1474m-es kiemelkedését alig vettük észre, utána balra befordultunk Patkó-kő irányába. Jellegzetes, sziklás letörése van a hegynek déli oldalán. Nemsokára elértük a Fehér-mezei turisztikai csomópontot. Jól látható innen a Patkó-kő, a Kerek-hegy, a Fekete-Hagymás. A pojána közepén, faoszlopon még olvashatók voltak a turistajelzések feliratai.
Rövid szusszanás után elindultunk az esztenák felé. Természetesen kutyák fogadtak minket a birkanyáj közelében. Aránylag nem voltak túlságosan vadak, hamar elhagytuk a körzetüket. Az út emelkedni kezdett a pojánán, egy természetes mélyedésben levő kis tavat hagytunk magunk mögött. Több mint tíz percet elvesztegettünk a jelzés megkeresésével, a mai napon ez először fordult elő. Ménes mellett vezetett el az utunk, a völgyben mind meredekebb kapaszkodó következett, hogy felérjünk a Bárány-nyakba. Fejünk felett a Nagy-Hagymás 1792m-es csúcsát lehetett látni, vagy inkább érezni, mivel innen még takarásban volt. Tettünk egy fél kört, ki lehetett érni a gerinc szélére, ahonnan Balánbánya felé nagyon szép látvány fogadott bennünket. A többiek előreszaladtak, én pedig a ritkás fenyőfák között felmentem a csúcsra. Ennél normálisabb ösvény is felvezet, melyet visszafelé megtaláltam a gerinc szélén.
Felmenet közben egy szép sötétszínű keresztes viperával is sikerült megismerkednem, amint az ösvényen napozott. Fotó is készült róla. Ez volt a második viperánk, mellyel találkoztunk a Hagymásban. Nagy kár lett volna kihagyni a csúcsot, a tetőről teljes a körpanoráma, a füves tetőn igen sokféle virágot is lehet találni. Eltöltöttem vagy húsz percet nézelődéssel, fotózással, majd a kényelmes ösvényen leszaladtam a nyeregbe. Erdőben, köves úton a többiek után eredtem, 1,5km után találkoztunk ismét. Kissé hűvös volt a gerincen, emiatt rögtön tovább indultunk. Az ösvény kissé a gerinc alatt halad, de érdemesebb a gerincen haladni, ahonnan nagyon szép kilátás adódik folyamatosan a Balánbányai völgyre, meg a gerincből leszakadó mészkőszirtekre, sziklákra. Enyhén lefelé lejtett az út, Egyeskő sziklái is feltűntek. A füves nyeregbe leérve, jobbról kerültük meg Egyeskő sziklacsoportját, egy tízperces jelzéskeresés után, hogy a menedékháznál megtartsuk a félórás pihenőnket.
Itt összefutottunk a rövid túrásaink csoportjával, akik szintén szieztáztak a 650m-es kapaszkodójuk után. Kellemes a környék, felejthetetlen a látvány. Maga a menedékház kissé elhanyagolt állapotban van, alvás lehetőségén kívül nem is szolgál más célt. Mivel a hosszú túrásoknak a mai napra tervezett távnak majd harmada még hátra volt, elindultunk, hogy a maradék utunkat is megtegyük. Elbúcsúztunk a többiektől, felkapaszkodtunk a Lósósdi-nyaknál Ördögmalom gerincére. Ismét 1700m-en tanyáztunk. Szép kilátás van erről a szakaszról is, tulajdonképpen ez már az Öcsém-tető gerince. Túl sokat nem időztünk itt, a szél is elkezdett fújni, a levegő sem volt túlságosan meleg a gerincen. Elindultunk lefelé a Terkő-nyeregbe. Majd egy órát ereszkedtünk, míg leértünk a köves útig, a Terkő-nyeregben levő esztenákig. Menetközben ismét találkoztunk tehén és birka csordákkal, az őket felvigyázó kutyafalkákkal. A társaság már kellőképpen elfáradt, pedig már 4km sem volt hátra a mai túrából. Ez már csak poroszkálás volt a most már nem szeretem köves úton, a Tibak-patak mentén. Amint észrevettük a meddőhányókat, újult erőre kaptunk, 10 perc alatt elértük buszunkat. Nem voltunk messze az otthonunktól, azonban az út mégis tovább tartott a kelleténél. Rövidíteni szerettünk volna, amiből jóval hosszabb út lett, időben is jóval tovább tartott a kátyús, gödrös út, mintha a megszokottat használtuk volna.
Vacsorára azért összeszedte magát a társaság, sőt a vacsora után a helyi vendéglőben megszervezett búcsúestre is eljött a társaság nagyobbik része. Egy helyi páros játszotta a talpalávalót, egyesek már régen elfeledték a mai nap fáradalmait. A záróbulinak éjfél körül lett vége, mindenki sietett gyorsan lefeküdni, főleg akik még össze sem pakoltak a hazainduláshoz.
2007. július 14. Hazautazás
A már megszokott időben keltünk reggel fel. A reggeli is a szokásosnak megfelelően bőséges volt. Elbúcsúztunk a vendéglátóinktól. Jól éreztük magunkat Gyergyóújfaluban. Pár perc késéssel indult az autóbuszunk a szokásoshoz képest a nehézkes bepakolásunk miatt. A Maros völgyében mentünk hazafelé, Szászrégen irányába. Marosvásárhely, majd Kolozsvár után a Királyhágón tartottunk hosszabb pihenőt. Aki akart még elkölthetett a pénzéből ajándékokra, de meg kell hogy mondjam, a kínálat mind gyatrább ezen a helyen. A határon gyorsan átkeltünk, az EU-s csatlakozásunknak azért ilyen haszna is volt. Hazafelé Berettyóújfaluban álltunk meg egy kis időre. Azon kívül, hogy autóbuszunk klímája felmondta a szolgálatot, más esemény nem történt már. Élményekben gazdag, eredményes hetet tudhattunk magunk mögött. Talán jövőre is Erdély lesz a jutalomtúránk célja.
(Megjegyzés: Ez a túraleírás, más fényképekkel a honlapunkon is megtalálható: http://www.termeszetbaratok.hu)
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt képek Kutasi Zsuzsanna (KZS), Pálmai Attila (PA), Pluhár Csaba (PCS), Reszler János (RJ), Sokorai Katalin (SK), Szabó Zsolt (SZZS) és Tóth Zoltán (TZ) által készített fényképeiből lettek kiválogatva.)
1. nap
01. 2007.07.08. Palotailva, készülődés a túrára (RJ)
02. 2007.07.08. A Maros Palotailvánál (PCS)
03. 2007.07.08. Indul a túra (PA)
04. 2007.07.08. Pihenő az első pojánán (KZS)
05. 2007.07.08. Pihenő az egyik réten (PCS)
06. 2007.07.08. Kapaszkodás Zászpás-tetőre (SZZS)
07. 2007.07.08. Fenn a Zászpás-tetőn (KZS)
08. 2007.07.08. Háttérben a Kelemen-havasok (PA)
09. 2007.07.08. Panoráma Zászpás-tetőről (PCS)
10. 2007.07.08. Lemenetel Nyágrába (SK)1
2. nap
11. 2007.07.09. Nyerges-nyak kéi (PCS)
12. 2007.07.09. Irány a Vit-havas (PCS)
13. 2007.07.09. Pihenő a Temető mezején (PA)
14. 2007.07.09. Vit-havas gerince (PA)
15. 2007.07.09. Mászás a Vit-havasra (SK)
16. 2007.07.09. Pihenő a Vit-havason (KZS)
17. 2007.07.09. Panoráma a Vit-havasról (SK)
18. 2007.07.09. Háttérben Csalhó sziluettje (KZS)
19. 2007.07.09. Keresztes vipera Vit-havas oldalában (SZZS)
20. 2007.07.09. Gyergyószárhegy, Lázár kastély (SK)
21. 2007.07.09. Hágótő fa haranglábja (TZ)
3. nap
22. 2007.07.10. Csalhó, Miron sziklák (PCS)
23. 2007.07.10. Csalhó, Dochia menedékház (PA)
24. 2007.07.10. Csalhó sziklái (KZS)
25. 2007.07.10. Csalhó sziklái (PA)
26. 2007.07.10. Csalhó, Toaca csúcs (SK)
27. 2007.07.10. Csalhó, Panaghia szikla (KZS)
28. 2007.07.10. Csalhó, Darabont kucsmája (KZS)
29. 2007.07.10. Durau látképe (SZZS)
30. 2007.07.10. Csalhó látképe a Békási víztározóval (TZ)
31. 2007.07.10. Csalhó ortodox temploma (TZ)
4. nap
32. 2007.07.11. Kis-Cohárd tetején (SZZS)
33. 2007.07.11. Kis-Cohárd tetején (SK)
34. 2007.07.11. Kis-Cohárd tetején (PCS)
35. 2007.07.11. Gyilkos tó a Kis-Cohárdról (PCS)
36. 2007.07.11. Gyilkos tó a Kis-Cohárdról (SK)
37. 2007.07.11. Békás-szoros, Oltárkő KZS)
38. 2007.07.11. Kis-Cohárd tetején (SZZS)
39. 2007.07.11. Panoráma a Veres-kő nyereg irányába (PA)
40. 2007.07.11. Pihenő a Kupás-patak mellett (KZS)
41. 2007.07.11. Kupás-patak szurdoka (KZS)
5. nap
42. 2007.07.12. Répás-tető mezején (SZZS)
43. 2007.07.12. Répás-tető mezején (KZS)
44. 2007.07.12. Répás-tetői menedékház (KZS)
45. 2007.07.12. Lemenetel Szovátára (KZS)
46. 2007.07.12. Parajdi sóbánya (RJ)
47. 2007.07.12. Szováta, Petőfi Sándor mellszobra (RJ)
48. 2007.07.12. Szováta, Medve-tó (SZZS)
49. 2007.07.12. Szováta, Medve-tó (TZ)
50. 2007.07.12. Szováta, Vörös-tó (TZ)
51. 2007.07.12. Szováta, sókibúvás (TZ)
6. nap
52. 2007.07.13. Pongrác-tető környéke (KZS)
53. 2007.07.13. Pongrác-tető környéki esztena (KZS)
54. 2007.07.13. Útban Tunzéria felé (PCS)
55. 2007.07.13. Pihenő Tunzéria környékén (KZS)
56. 2007.07.13. Közelítünk Fehér-mező felé (KZS)
57. 2007.07.13. Panoráma Csalhó irányába (PA)
58. 2007.07.13. Fehér-mezői turisztikai csomópont (KZS)
59. 2007.07.13. Turbánliliom a borókák között (KZS)
60. 2007.07.13. Nagy-Hagymás sziklái (KZS)
61. 2007.07.13. Egyeskő a menedékházzal (SZZS)
62. 2007.07.13. Pihenő az Egyeskő alatti menedékháznál (PCS)
63. 2007.07.13. Öcsém-tető csúcsán (SK)
64. 2007.07.13. Lemenetel Terkő nyeregbe (SK)
65. 2007.07.13. Búcsúesti vonatozás (RJ)
66. 2007.07.13. Gyergyóújfalui szállásunk (RJ)
2007-08-05
A Verőce-Katalinpuszta úton egy öntörvényű lovardatulajdonos (nevét csak azért nem írom le, mert a negatív reklám is reklám) szögesdótokkal, útra döntött fákkal lezárt egy szakaszt a felfestett turistaútból. A Corvinus egyetem gyakorlatos hallgatói májusban kijelöltek egy kerülőszakaszt. Most ezt a kerülőt véglegesítettem mindkét irányból felfestett irányjelző, becsalogató jelzésekkel (1-3. kép). Az első képen látható, hogy nem csak a piros jelzésünk jutott a bekerítés sorsára, hanem egy gázvezeték is.
A Sződ – Vácrátót szakasz festése tavaly már elkészült, most mégis szinte újból kellett festeni, mert két hosszú fasor legnagyobb fáit (természetesen ezen voltak a jelzések) kivágtát. A munka nagy részét Járosi Réka és László, kisebbik részét én végeztem. (4. kép)
A Szigetcsép – Szigetújfalu közötti szakaszt véglegesítettem – lásd a műholdfelvételen berajzolt útvonalat (5. kép). A kép jobb felső sarkában Szigetcsép, bal oldalon É-D-i irányú út mellett a kutak láthatók. Különböző forrásból tudom, hogy még kóbor piros és P+ jelek vannak ezen a területen. Visszamegyünk a helyszínre Ludányi Tamással, és minden nem oda való jelzést törlőkreszttel látunk el, vagy szükség esetén átalakítjuk pl. pirosat P+-re.
Isaszegen a vasúti aluljárótól Gödöllő-Perőcig minden jelzést felújítottam, szabványosítottam, ill. sok újat festettem fel. Perőctől az út – mint ahogy arról már korábban hírt adtunk – a leendő autópálya miatt a Repülőtéri út irányába fog haladni.
A Dömsödtől a Bugyi felől érkező országútig a PMP csatorna elérésétől a vasúti hídig a csatorna déli oldalán, onnan az északi oldalán fog haladni.
Notter Béla
2007-07-18
A tavalyi év után ismét megszervezésre került a háromnapos zempléni túra. A szállásunk a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola Kollégiumában volt. A szálláson kívül a befizetett hozzájárulás 2 vacsorát is tartalmazott. Jó érzés volt, hogy ismerősként fogadtak bennünket, emlékeztek ránk az előző évről. Nyugodtan elmondhatjuk, jól éreztük magunkat vendéglátóinknál, igazán semmi panaszunk sem volt. A háromnapos túrára 35 fő jelentkezett túratársaink közül.
2007.06.15. péntek
Öt órakor indult buszunk Százhalombatta központjából, az eddigiektől eltérően korábbi időpontban, mivel a pénteki napra is túrát szerveztünk. Négy különböző helyen vettük fel a résztvevőket a többnapos túrához szükséges csomagjaikkal együtt. Az idő melegnek ígérkezett az előző napi tapasztalatok alapján.
Útvonal.: Mogyoróska (K) – Fónyi-oldal (K) – Ravasz-lyuk (K) – Arka (K) – Boldogkőváralja (K) – Boldogkő vára (K)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 200 m
Tíz óra körül a túra kiindulási pontjára értünk. Az előző évben itt Mogyoróskán fejeztük be az egyik túránkat. Most folytattuk utunkat Boldogkőváralja felé az országos kék jelzésen. Mindenki eljött a túrára, kis túra nem is lett szervezve erre a napra. A falut hamar elhagytuk, egy gémorros rétnél elértük az Arka patak völgyét. Visszatekintve, a falu felett a Regéci vár sziluettje látható. Több kilométeren keresztül ebben a völgyben vezet az ösvény. Hangulatos a környék, főleg kánikulában esik jól a hatalmas égerfák árnyékában a gyaloglás. A patak jobb oldalán hatalmas kőmezők láthatók, vastag mohával takarva. A Ravasz-lyuk völgy szakaszt elhagyva nyitottabb területre értünk. Itt már kánikula fogadott bennünket.
1 km után beértünk Arkára. A falu előtti szakaszon hatalmas diófa ültetvény látható. Az összes fiatal hajtása elszáradva, termés egyáltalán nem mutatkozik. A tavaszi fagyok eredménye látszódik. Arka mély benyomást tett a túrázóinkra. Takaros kis falu, mindenhol faszobrok az út mentén, rengeteg virág kiültetve a köztereken, a porták udvarán. Teljesen úgy tűnt, mintha üdülőhelyen járnánk. A Polgármesteri Hivatal melletti kis füves téren tartottuk meg a pihenőnket, az ebédeléssel egybekötve. Italboltot, üzletet egyet sem talált a csapat, lehet hogy nincs is.
Jó félóra után, mikor is mindenki befutott már, tovább indultunk Boldogkőváralja felé. Arka végén, a faluszélen egy-pár szép zempléni típusú pincét lehetett látni. Aszfaltúton tettük meg a hátralévő 3 km-es szakaszt. A patakmederben viszont nagyon szép köveket lehetett gyűjteni, opálnak valamelyik fajtáját. Boldogkőváralja előtt az út mindkét oldalán felhagyott kőbánya látható, jól tanulmányozhatók a különféle vulkáni kőzetek. Alighogy beértünk a faluba, pár csepp eső esett. Itt viszont találtunk hűs italboltot, végre a szomjunkat is olthattuk. Nem sokat időztünk itt, indultunk fel Boldogkő várához. A meredek kaptatóról visszapillantva a falu panorámáját láthattuk. Messziről takaros településnek tűnik. A váron az utóbbi időben történt egy kis javítás, visszaépítették a vár őrhelyének megközelítését szolgáló járdát és a fabódét. A szépséghibája a dolognak, nem lehet kimenni rá, lakattal a kijárati ajtó le van zárva. A vár területén mindenhol magyarázó táblák kerültek elhelyezésre, a látogató belépőjegyének ellenében a vár kulturált bemutatását kapja. Vagy másfél órát töltöttünk el a vár bejárásával.
Fél három körül elindultunk Sárospatakra, elfoglalni a szálláshelyünket. Mint ismerősöket fogadtak itt bennünket. A vacsora este nyolc órára lett rendelve, így maradt bőven idő a város megismerésére. Idén sem jutottunk be a vár kiállításaira, már fél hatkor nem adnak belépőjegyet a megtekintésükre. Legalább annyi szerencsénk volt, hogy a vár udvarába be tudtunk menni. Maga a vár szépen helyre van állítva, méltán az észak-keleti tájunk egyik büszkesége. Csak ez a korlátozott látogathatóság érthetetlen személy szerint nekem a főszezonban. Bőséges vacsorát kaptunk a kollégiumban, mindenki elégedett volt a menüvel. Vacsora után volt aki lefeküdt, kipihenni az utazás, a túra fáradalmait, volt aki TV-t nézett, volt aki kártya játékkal múlatta el az est hátralévő részét. Éjjel hatalmas zivatar söpört végig a városon, másnap főleg a Bodrog partján lehetett látni a nem mindennapi pusztítás eredményét. Rengeteg egészséges fa esett áldozatul az esővel jött szélviharnak. Úgyhogy nem jó előjelekkel néztünk a másnapi keményebb túra elé.
1. nap képei:
01.Háttérben a regéci vár (TZ)
02. Gyertyán matuzsálem az Arka patak völgyében (TZ)
03. Arka patak völgyének mohás sziklái (TZ)
04. Menetoszlopunk Arka patak mellett (RJ)
05. Ejtőzés Arkában (RJ)
06. Arka egyik szép portája (TZ)
07. oldogkő vára a falu felett (RJ)
08. Boldogkő várának sarkantyúja (TZ)
09. Boldogkőváraljának panorámája (RJ)
10. Boldogkő várának bejárata (KZS)
11. Boldogkő várának külső udvara (TZ)
12. A vár borozója (KZS)
13. Sárospatak vára (KZS)
14. A Sárospataki vár belső udvara (KZS)
15. Vörös torony (TZ)
2007.06.16. szombat
Kissé még búbánatos volt a szombat reggel az elvonult zivatar után, de bíztunk benne, hogy a megtervezett túránkat végig tudjuk csinálni. A mai napra az alábbi túra került kiírásra:
Útvonal: Telkibánya (Z) –Hatvanas nyereg (Z) – Reszelt-bérc (Z) – Holló-kő (Z) – Bohó-hegy (Z) – Hosszú-kő-gerinc (Z) – Pengőkői út (K)– István-kút vh. (K) – Mlaka-rét (K) – Rostalló kh. (S) – Kőkapu (S?)
Túratáv: 20 km
Emelkedő: 800 m
Fél nyolckor indult buszunk Telkibányára. Nem kellett egy óra sem, már az indulás helyszínén voltunk. 19 fő vállalta a hosszú túrát. A többieknek rövidebb túra került megszervezésre. Autóbusszal visszamentek az Erdész-Bányász Barátság pihenőhöz, a sárga romjelzésen körtúrát tettek meg a régi tárók felkeresése végett. A parkolóhoz közel van a Jegesbarlang, továbbá Szép Ilonka sírja. Ezeket szintén felkeresték a rövid túrások. A túra megtétele után átbuszoztak Füzérradványba, ahol a Károlyi kastélypark meglátogatása volt a következő programpont. Délután az autóbusszal Kőkapura jöttek át, amely a hosszú túra végpontja.
A falu központjából a piros-zöld jelzésen kezdtük meg a túránkat. Az idő még eléggé borús volt, néha még az eső is szemerkélt. A piros Rákóczi utat hamar elhagytuk, a zöld jelzésen kezdtük meg az első komolyabb szint leküzdését. Jó fél óra alatt a Hatvanas-nyeregben voltunk. Itt csatlakozott hozzánk a zöld négyzetjelzés. Nem álltunk le pihenni, tovább mentünk a Magas-Tér-hegy irányába. A hegycsúcsot elkerüli a jelzett út, jobbról kerültük meg, enyhén emelkedve továbbra is. A Reszelt-bérc előtt vagy negyedórát elvesztegettünk egy Y elágazásnál a jelzésünk megkeresése miatt. A szokásos fakitermelés következtében vagy 500 m-en keresztül egyetlen jelzést sem lehetett felfedezni, igaz később is csak rapszodikusan lehetett fellelni a nagyon régi jelzéseket. A Reszelt-bérc 709 méteres csúcsát is kihagytuk, a Holló-kőn keresztülhaladva értünk fel a Bohó-hegy 733 méteres csúcsára. Innen már adódott szép kilátás a tavaly megjárt Amadé vár gerince. Egyesek már ebédelni szerettek volna, de javaslatomra 10 percnyi gyaloglás után leértünk a Gyertyán-kúti rétre, ahol megtartottuk a pihenővel egybekötött szendvicsfogyasztást. A Gyertyán-kúti rétet, a vele szomszédos Bohó-rétet szigorúan védett területté nyilvánították.
Több mint félórás ejtőzés után indultunk tovább a Hosszú-kő-gerincén, idős bükkfák árnyékában. A nap is kezdett előbújni a felhőtakarója alól. A gerinc végén befutott az országos kék jelzés. Innentől ezen a jelzésen haladtunk tovább a Pengőkői úton. Rövidesen elértük a Pengőkőt. Nagyon látványos a vagy 10 méter magasságú vulkáni eredetű szikla. A szikla körül kőmező alakult ki a fagy hatására. Negyedórát szántunk a körbejárására, megmászására. Kár hogy innen nincs jó kilátás, mivel a fák már igencsak körbenőtték.
Folytattuk utunkat a Bagoly-bérc-tető oldalában. 3 km után meredek vízmosta lejtőn értük el az István-kúti nyírest. Ez is szigorúan védett területe a tájvédelmi körzetnek. Védettségét annak köszönheti, hogy ritka lepkék, rovarok, és a kárpáti kék meztelen csiga élőhelye a környék. Két vadászház is található a réten, és a jóízű István-kút forrás. Jólesett pihenni a nyírfák árnyékában, mivel a nap már hétágra sütött, a hőmérséklet is elérte a 30 Celsius fokot. Félórás pihenő után, vízkészleteinket feltöltve a Mlaka-rét felé vettük utunkat.
Itt összefutottunk a Magyar Rovartani Társaság tagjaival, akik három napos zempléni rovarász kiránduláson vettek részt. Pár percet elbeszélgettünk az ismerősökkel, nem sok zsákmánnyal tudtak dicsekedni, ami nem meglepő az előző éjjeli vihar miatt. Rostallón volt a szálláshelyük.
Itt a Mlaka-rétnél elhagytuk az országos kék jelzést, a sárga jelzésen indultunk tovább Rostalló, Kőkapu irányába. Ördög-völgy kis patakja mellett, bükkösben ereszkedtünk le Rostallóra. Egyik szakaszán tejopálokat lehet az útról felszedni. Két épület van itt, az egyik kulcsosház, a másik is maszek szállásként működik. Itt van a Pálháza-i kisvasút végállomása, mely szerencsére még üzemel, ahogyan Kőkapunál láthattuk. A kisvasút melletti köves úton 1 km után beértünk Kőkapura. Nagy tömeg volt a környékén, később megtudtuk, hogy esküvőt tartanak a hotelben, öt busszal érkezett a vendégsereg. A rövid túrásaink is vártak már ránk a büfénél sörözgetve. Magunknak is adtunk félórát szétnézésre, gyomrunk sörrel történő lehűtésére. Nagyon kellemes környezet, szép a régi kastély, az új hotel, a csónakázó tó. Nagyon sok faszobor került elhelyezésre. Lehet köveket, kristályokat, egyéb bizsukat is vásárolni itt.
Öt óra körül már a szálláshelyünkön voltunk. A vacsora ismét nyolc órára lett megrendelve, így megint szét lehetett nézni a városban. A vacsora ismét kitűnő volt, panasz senkitől se jött. A harmadik napra levezető túra lett betervezve.
2. nap képei:
16. Pihenő a Gyertyánkúti réten (KZS)
17. Pengőkő (KZS)
18. Pengőkő körüli sziklák (KZS)
19. István-kúti nyírjes kis tavacskája (KZS)
20. István-kút forrása (KZS)
21. Mlaka rét (KZS)
22. Kárpáti kék meztelencsiga (RJ)
23. Foltos szalamandra (RJ)
24. Füzérradvány, Károlyi kastély (RJ)
25. Kőkapu szállodája (RJ)
26. Kőkapu egyik szép faszobra (TZ)
27. Kőkapu csónakázó tava (RJ)
2007.06.17. vasárnap
Visszajött a jó idő, már reggel is kellemes volt a hőmérséklet. Nyolc órára bepakoltunk a buszunkba, elbúcsúztunk a vendéglátóinktól. Erdőbényére igyekeztünk, ahonnan a levezető túrát megkezdjük. Mivel aránylag kis túra került kiírásra, csak egy variáció került megszervezésre. A mai napi túra:
Útvonal: Erdőbénye (P) – Deák-kút-völgy (P) – Dagonya (P) – Billeges (P) – Csipkés (P) – Tállya (P)
Túratáv: 14 km
Emelkedő: 300 m
Megérkezésünk után még egy tíz percet tébláboltunk Erdőbénye központjában. A fotósok ki tudták használni ezt az időt, itt található a Szirmay kastély, a református templom és jó pár fafaragvány. A faluból kivezető út nem valami jól volt jelezve, de azért kitaláltunk a csinosodó hegyaljai faluból. A mai napon végig a piros jelzésen gyalogoltunk, az úgynevezett Kossuth úton. A Mély-patak mellett vezetett több km-en keresztül a jelzés. A patakban alig csordogált a víz, de néhol nagyobb tocsogók is keletkeztek, a páfrányok igen csak kedvelik az ilyen helyeket, szemmel láthatóan jól érzik magukat. A patak völgyet Deák-kút-völgynek nevezik. Néhol a völgy őserdőnek tűnik. A völgy közepétől kissé meredekebbé vált az út. Egy nagy gyertyánfa tövében kőkupacra lettünk figyelmesek. A fán lévő tábla szerint ez a Csipkés sírja. Talán egy zempléni betyár volt?
Amint kiértünk a Faragványos hegy oldalába, hatalmas irtások tűntek fel. Negyedórás pihenő következett. Én magam felsétáltam a csúcs irányába, innen lehetett látni csak igazán, mekkora az irtás. Egyszerűen érthetetlen a farakások alapján jóindulattal középkorúnak mondható óriási famennyiség kitermelése. A pihenő után pár száz méterrel elhagytuk a patak völgyét, a Dagonyásnak nevezett területen gyalogoltunk. A Hideg-völgy végében levő erdészháznál tartottuk meg az ebédszünetünket. Itt egy nagyméretű esőbeálló be van rendezve asztalokkal, padokkal.
A pihenő után köves úton a Billegesen keresztül gyalogoltunk Tállya felé. Az enyhe kapaszkodó után vagy egy km-t gyalogoltunk szintben a Galambos és a Dobogó hegy oldalában. Nemsokára feltűnt Tállya kőbányája. A kőbánya a Kopasz-hegy oldalában működik. Hatalmas a bánya, irdatlan mennyiségű kövét bányásztak már ki idáig. A ronda sebhely ugyanakkor látványos is egyúttal, mivel láthatóvá váltak a különböző vulkáni kőzetek. A bánya elhagyása után már láthatóvá vált a végállomásunk, Tállya. A szőlő ültetvények között negyedóra alatt beértünk a központba. A református templom mellett már várt ránk az autóbuszunk. Mivel még korán volt a hazainduláshoz, egy órás szabad foglalkozás következett. A Tokaj borvidék egyik legjelentősebb települése Tállya, így a többség pincék felkeresésére indult, hogy megkóstolja a termelői borokat. A családommal inkább a települést néztük meg, mivel mi már voltunk itt ebben az évben, és pár fényképet szerettem volna készíteni ebben az ideális fotós időben. Több kúria is található itt, a Vincellér ház szépen helyre van állítva, a központja egy kis város képét mutatja az ide látogatóknak.
Kettő óra körül indultunk hazafelé, említésre méltó esemény nem történt. A Hatvan melletti kútnál tartottunk egy húsz perces pihenőt, Budapesten elég normálisan tudtunk keresztül menni. Hat óra körül otthon voltunk. Idén is jól sikerült a zempléni háromnapos túrázásunk, lehet, hogy jövőre ismét visszajövünk, hat nap alatt nem járható be az egész hegység.
3. nap képei:
28. Deák-kút-völgyi részlet (TZ)
29. Tízórai a Dagonyás környékén (KZS)
30. Zempléni táj (KZS)
31. Hatalmas irtás az erdő rengetegben (RJ)
32. Pihenő a Hideg-völgyi erdészháznál (KZS)
33. Poroszkáló kis csapat (RJ)
34. Tállya kőbányája (RJ)
35. Tállyai kőbánya mellett (KZS)
36. Tállya szőlő ültetvényei mellett (RJ)
37. Tállya római katolikus temploma (KZS)
38. Tállya egyik pince borozója (KZS)
39. Tállyai borkóstolás (KZS
Következő túránk Erdélybe vezet. Tervünk szerint a Hagymás, a Görgényi havasok, Csalhó hegyeinek megismerése a cél.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), Reszler János (RJ), Tóth Zoltán (TZ) készítette)
2007-07-04
A Georgiades Gábor emléktúrára 35 fő jelentkezett a túratársaink közül. Idén talán ez volt a legalacsonyabb létszám a túráinkon.
Lehet, hogy a következő években ezt a túrát is szombaton fogjuk lebonyolítani, a vasárnapi túranapot úgy tűnik kerülni kell. Hatkor indult buszunk szokás szerint Százhalombatta központjából. Az idő kiválónak ígérkezett, persze a mostani időszakokban a menetrendszerű délutáni záporokra, zivatarokra számítani lehetett. Két lehetőség közül lehetett választani:
Útvonal 1.: Királyháza (K négyszög) – Dobogó-bérc (K négyszög) – Hárombarát nyereg (K négyszög) – Csóványos (Z) – Hangyás-bérc (P) – Égés-tető (P) – Égés-bérc (PO) – Bagoly -bükk (KO) – Suta-berki-nyiladék (K négyszög) – Királyrét (K négyszög)
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 700 m
Útvonal 2.: Királyrét (Z) – Béla-rét (K) – Saj-kút-bérc (K) – Foltán-kereszt (K) – Spartacus kh. (K négyszög) – Suta-berki-nyiladék (K négyszög) – Királyrét (K négyszög)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 340 m
Negyed kilenc körül megérkeztünk Királyházára. A Tápiószelei természetbarátok, Lipák István vezetésével, pár másodperccel megelőztek bennünket. Ők is autóbusszal közelítették meg a helyszínt. Lehettünk vagy 70-en a MOL NyRt. Bányász Szakszervezet kulcsosházának udvarán. A két szakosztály vezetője elhelyezte az emlékezés koszorúit a kopjafán, a többi túratárs csendes részvételével kisérve. A koszorúzás után a Dunai Finomító alkalmi kórusa elénekelte Demjén Ferenc Honfoglalás c. énekét, a többi jelenlevő természetbarát besegítésével.
Kilenc óra körül indult a nagy túra, melyen 22 fő vett részt. A tavalyi évben volt egy kis gondunk az erdészet vezetőjével, aki sérelmezte, hogy autóbusszal bejöttünk a helyszínre. Ezt elkerülendő, idén a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársaival előzetesen egyeztettük a behajtást az erdészeti útra. Bezeczky Árpád DINPI-s munkatárs várt ránk Királyházán, fél napra idegenvezetőnk lett. Javaslatára a betervezett Dobogó-bérc helyett a Rakottyás-bércen mentünk fel a Magosfa-Csóványos gerincre a piros négyzetjelzésen. Jó iramban indult el a társaság, pedig meleg, párás volt az idő. Másfél km után már a Bangola-tető oldalában jártunk kb. 500 m magasan. Hamarosan megpillanthattuk az első nagy andezit konglomerátumot. Pár helyről a jobb oldali Bacsina-völgyre lehetett rálátni. Továbbmenve piros háromszögjelzésen a baloldali Rakottyás-völgyet lehetett belátni, kb. 650 m-es magasságból. 200 m után jobb felé tettünk egy kis kitérőt, az erdő közepében vadászati emlékmű található, az úgynevezett József emlékmű. József főherceg itteni vadászásának emlékére állították.
Még hátra volt vagy 220 m szint, de ez volt a neheze, mivel majd négykézláb lehetett csak feljebb jutni. Ezen a szakaszon nagyon szép kiprepalálódott andezit konglomerátum sziklákban lehetett gyönyörködni, meg persze fotókat készíteni. A Rakottyás-völgyben több száz méteren keresztül széles sávban hatalmas széldöntés eredményét láthattuk, a modern, elsődlegesen haszonelvű erdőgazdálkodás termékét.
A Magosfát jelzetlen ösvényen értük el. A tetején bronzkori vár sáncait vehetjük szemügyre. Tátralátónak is hívják ezt a csúcsot, persze nekünk ez nem adatott meg. Bevártuk egymást, majd elindultunk Csóványos irányába. Az alkalmi idegenvezetőnktől a Sasfészek-bérc végénél, Három-hányásnál vettünk búcsút, innen visszament Királyházára, ahol letette a gépkocsiját. Egy kis szintvesztés után folyamatosan emelkedtünk a Csóványosra vezető turistaúton. A Csóványos tetején tartottuk meg az ebéddel egybekötött hosszabb pihenőt. Akinek volt kedve, na meg bátorsága, az felmászott a vasbeton geodéziai toronyba, a kiváló panoráma reményében. A vasbeton geodéziai torony felirata szerint életveszélyes állapotban van, de én ezt nem tapasztaltam. Nem is csalatkozott a tornyot megmászó! A párás idő ellenére elég messze el lehetett látni. Kelet felől viszont zivatar felhő kezdett közeledni. Egy tíz percet még elidőztünk, majd mivel mind közelebbről hallottuk az égdörgést, tovább folytattuk túránkat Égés-tető irányába, az országos kék jelzésen. Két helyről is pazar kilátás adódott, az egyik a Szabó-köveknél a Haramia lyuknál, a másik pedig a Hangyás-bércről. Ezen a szakaszon három turista emlékmű is látható, Csoványosnál az Újpesti turistáké, később a Vilma pihenő a Korona-kőnél, és egy 2006-os Tóth Tamás emlékmű a Hangyás-bércen.
Az Égés-tetőnél elhagytuk a főgerincet. A piros körön, az Égés-bércen kezdtük meg az ereszkedést. Az út alig lejtett, jó iramban lehetett haladni. 1,5 km után rátértünk a kék körjelzésre, a Bagoly-bükkön keresztül vezetett a jelzésünk. Ezen a szakaszon rácsodálkozhattunk egy matuzsálemi kort megért kislevelű hársra. Az út meredekebbé vált, kiszélesedett. Nagyon sok fajta virágot lehetett látni az út két oldalán, a növényeket fotózók nagy örömére. A kék négyzetjelzés becsatlakozásánál nagy meglepetésre a rövid túrát választó társaink első csoportjával futottunk össze, kik a meredek kapaszkodójuk fáradalmait pihenték ki éppen. Mi is csatlakoztunk hozzájuk. Negyedóra után közösen a kék négyzeten a Suta-berki nyiladékon ereszkedtünk tovább, de itt már meredekebb volt az út. Nem kellett 3 km-t sem megtennünk, a Királyréti horgásztónál találtuk magunkat. A fényképezőgépem elemjei teljesen lemerültek, úgy hogy Királyrétről ezúttal egyetlen egy fotót sem tudtam készíteni. A kis túrások második csoportjának se híre, se hamva nem volt, félórás szabadon választott program következett. Ez persze a többségnek a szomjoltást jelentette a büfénél. Elsőre hosszúnak tűnt a félóra, de kiderült, hogy még ezután is vagy húsz percet kellett várakoznunk a maradék négy emberünk előkerülésére.
Végül is jó túrát tudhattunk magunk mögött, a mennydörgés eredményét is kikerültük, szárazon megúsztuk a mai napot, ha csak nem számítjuk a pár liternyi izzadságot, amitől meg kellett szabadulnunk. Este hatra haza is érkeztünk. A következő túránk a Zempléni három napos túra lesz, június 15-17-én.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni)
http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket József László készítette)
01. Királyháza, Georgiades Gábor kopjafája
02. Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának koszorúja
03. A Tápiószelei Természetbarát Klub koszorújának elhelyezése
04. Az alkalmi énekkar
05. A megemlékező turistatársak
06. A DINPI-s Bezeczky Árpád idegenvezetőnk magyarázat közben
07. A Rakottyás-bércen
08. Erdőirtás a Bucsina-völgy felöli oldalon
09. A József emlékmű
10. Felfelé a Rakottyás-bércen
11. Turbánliliom a Magosfai bronzkori földvárban
12. A Csóványosi geodéziai vasbeton oszlop tetején
13. Börzsönyi panoráma a Fekete-völggyel
14. Közeledik a zivatar
15. A Hangyás-bércen, háttérben a Csóványos
16. Szabó-kövek
17. Lefelé az Égés-bércen
18. Csendélet margitvirággal és cincérekkel
2007-06-19
A Hosszúberek-Péteri vasútállomástól a csévharaszti borókás érintésével Ócsára vezető út festését a Természetjárók Köre Abony befejezte. A festést az ócsai templomnál fejezték be. ennek a szakasznak a hossza 38 km. Aki járt már ezen szakaszon a felújítás után, az elismeréssel nyilatkozott a minőségről.
A PMP délegyházi szakaszán kisebb változást hajtooam végre az ellenségesen viselkedő, tópartot magukénak valló telektulajdonosok miatt. A Nomád part út jobb kanyarulatát nem követi a turistaút, hanem tovább megyünk még 100 métert, és itt kanyarodunk jobbra. 120 métert megtéve elérjük a Faház utcát, ebbe j-ra bekanyarodunk. Ezen 100 m-t megyünk és mikor elérjük az aszfaltozott Üdülők útját, ott b-ra fordulunk.
A Tápiószelei Természetbarát Klub a Ráckeve-Dömsöd szakasz nagy részét újrafestette és a Dömsödről Apaj felé vezető út egy részét is lefestette. Apajon a Bugyi felé vezető országutat elérve felfestett egy új jelzést P+ jelzéssel. Ez az út a Réce tanösvényig vezet.
Az MTSZ felkérésére elvállaltuk Pest megyét Szlovákiával összekötő öt új határátlépési pont felfestését. Ezeken a nappali órákban gyalog, kerékpárral, valamint az Ipolyon vízi járművel lehet minden macera nélkül átlépni a határt. Felfestettünk 21 km-es úton gyalogos és kerékpáros jelzést, valamint horgonnyal jelzett Ipolyhoz vezető utat. 10 oszlopot és 12 irányító táblát helyeztünk ki. A munkákat az Erdőkertesi Természetbarátok Sportköréből Járosi László és családja, Havaj Szabolcs, Bossányi Gyula, valamint jómagam végeztük.
Notter Béla
2007-06-08
2007.05.11-én megalakult az Isaszegi Természetbarát Klub – egyenlőre – 15 fővel. Klubunkba szeretettel várjuk Isaszegről és közeli/távoli környékéről mindazakat, akik szeretik a természetet és a jó (elsősorban gyalog)túrákat.
Elérhetőségünk: 2117 Isaszeg, Wesselényi utca 4.
Telefon: (20) 254-1746
E-mail: notter@fotnet.hu
Kapcsolattartó személy: Notter Béla
2007-05-13
2007. június 9 – 17
Találkozó: június 9-én reggel 10 órakor a Római part Csillag-csónakház előtt. Százhalombatta /1623 fkm/ 34 km
Június 10. Százhalombatta, -Ercsi-Lórév-Rácalmás-Dunaujváros, kemping /1581fkm/ 42 km
Június 11. Dunaujváros-Dunavecse-Apostag-Dunaföldvár-Harta /1546fkm/ 35 km
Június 12 Harta-Ordas-Paks-Dunaszentbenedek-Pillangó csárda,-Uszod-Gerjen-
Fajsz komp./1508fkm/ 38 km
Június 13. Fajsz-Gemenci erdő-Érsekcsanád csárda-Baja/1479fkm/-Sugovicán, Petőfi-sziget
Ifjúsági szálló
31 km
Bevásárlási lehetőség: Százhalombatta, Dunaföldvár, Harta, Fajsz.
Június 14. Baja, evezés a Petőfi-sziget körül. Vízügyi-múzeum meglátogatása.
Este halászlévacsora.
Június 15. Sugovicán 2 km – Duna-Móric Duna – Kádár sziget – Szeremlei Duna torkolata – itt átemelés Kamarás v. Szeremlei Dunába – Szeremle – Pandur sziget – Baja előtt átemelés a Sugovicába kb. 300 m- Petőfi szíget. 20 km
Június 16. Petőfi sziget – Sugovicán 2 km. A Dunán felfelé Rezéti Duna kitorkollás /1485fkm/ Veránka /1488fkm/ – Rezéti Duna – Baja/1479fkm/ – Sugovicán 2 km. 36km
Június 17. Hazautazás.
Részvételi feltételek:
A túrán mindenki a saját felelősségére, saját felszereléssel vesz részt.
Esővédő felszerelés ruházat szükséges. Szúnyogriasztó, elsősegély csomag ajánlott.
Költségek:
Bajáig táborozási költség nincs. Baján Ifjúsági Szálló kőházban éjszakánként 2.000.- Ft/fő, sátorozás esetén személyenként 1.300.- Ft + 300.- Ft üdülőhelyi díj.
Halászlévacsora részvételi díjjal 1.000.-Ft.
Jelentkezés, érdeklődés: Zelina István Tel: 06-1/201-51-48
2007-05-02
Március 25-én folytattuk a Pest Megye Turistája útvonal teljesítését, Vácegresről Gödöllőre mentünk. Vácegres és Erdőkertes között könnyű séta a patakkal átszelt, amúgy inkább puszta jellegű területen. Erdőkertestől felkapaszkodtunk a Margitához, és talán ez volt az út legnagyobb emelkedője. Innen a Margita túrákról már jól ismert útvonalakon haladtunk, és a Babat völgy, Papp Miska forrás, Besnyő, egyetemi erdő érintésével értük el a gödöllői vasútállomást. Kellemes tavaszi időben jóleső séta volt.
Képek:
01. Boglárka
02. Erdőkertes felé
03. Margitához közelítve
04. Tavaszi virágok
05. PMP
06. Babati-völgyben
07. Pap Miska kút
08. Kegytemplom
09. Agrárerdő
10. Víztoronyban
Kép és szöveg: Virág Györgyi
2007-04-20
2007.02.17.
Útvonal: Albertirsa -Horgásztavak -Pilis -Hegyeki pincék – Dolina –Pándi út
-Albertirsa
Dolina-völgy (Régen Első- vagy Golyófogó-völgy)
Az 1976-ban védetté nyilvánított Dolina-völgy az első az Albertirsa
fölött húzódó völgyek sorában. A Gödöllői-dombság ezen a tájon simul
bele az Alföld térszínébe. A XVIII. századtól Albertin állomásozó lovas
huszárok a Dolinában gyakorlatoztak, itt tartották éles lőgyakorlataikat
is. A völgy északi oldalát használták golyófogónak (innen a régi
elnevezés is). A völgy flórája és faunája rendkívül sajátos. Több
növény- és állatfaj is megtalálható itt, amelyek néhány száz méterrel
délebbre az Alföldön már nem élnek meg. Albertirsa Barátainak Köre (a
Képviselő-testület jóváhagyásával) évente egy-egy öreg tölgyfát nevez el
a völgyben Albertirsához kötődő híres emberekről. Munkásságuk a fákon
található táblákon olvasható.
Eddig az alábbi hírességekről neveztek el fát:
Hídvégi Lajos (1999-ben), Író
Szeleczky Márton (2000-ben), Író; cs. kir. tanácsos, kir. kuriai
biró.1714: Királyi adománylevél birtokában Szeleczky Mártoné lesz
Alberti . 1784: Szeleczky Márton utódai vásártartási jogot szereznek
Albertinek, ami egyben mezővárosi rangot is eredményez 1847 szept.1
Tessedik Sámuel (2000-ben), 1742-től 1820-ig. Evangélikus pap
Dr. Varga János (2001-ben),
Zólyomi Bálint (2002-ben).akadémikus a XX. század egyik kiemelkedő
botanikusa volt.
A völgy jellegzetes növényei és állatai közül néhány:
Tarka sáfrány Crocus reticulatus VÉDETT
Tavaszi hérics Adonis vernalis VÉDETT
Csinos árvalányhaj Stipa pulchenia VÉDETT
Télizöld meténg Vinca minor
Parlagi nefelejcs Myosotis arvensis
Osztrák ökörfarkkóró Verbescum austriacum
Erdei ibolya Viola sylvestris
Egybibés galagonya Crataegus monogyna
Magas koris Fraxinus excerior
Kocsányos tölgy Quercus robur
Zöld gyík Lacerta viridis VÉDETT
Keleti sün Erinaceus concolor VÉDETT
Vadmacska Felis silvestris sylvestris VÉDETT
Vörösbegy Erithacus rubecula VÉDETT
Erdei pinty Fringilla coelens VÉDETT
Oszapó Aegithalos caudatus VÉDETT
Tövisszúró gébics Lanius collurio VÉDETT
Gyurgyalag Merops apiaster FOKOZOTTAN VÉDETT
Kuvik Athene noctua FOKOZOTTAN VÉDETT
Vörösvércse Falco tinnunculus VÉDETT
Gyurgyalagos (löszfal.)
A partfal közelében található növények és állatok közül néhány:
Erdei szamóca- Fragaria vesca, Fekete bodza- Sambucus nigra, Mezei
zsálya- Lepidium campestre.
Osztrák ökörfarkkóró- Verbescum austriacum, Réti imola- Centaurea jacea,
Veronika félék- Veronica spp. Fürtös gyöngyike- Muscari botryoides,
Kökény -Prunus spinosa Egybibés galagonya- Crataegus monogyna, Fehér
mécsvirág- Melandrium album.
Imádkozó sáska- Mantis religiosa, VÉDETT; Zöld gyík- Lacerta viridis,
VÉDETT; Keleti sün- Erinaceus concolor, VÉDETT; Menyét Mustela nivalis,
VÉDETT; Európai vadmacska- Felis silvestris sylvestris. VÉDETT;
Tövisszúró gébics- Lanius collurio, VÉDETT; Vadgerle- Streptopelia
turtus, VÉDETT; Kuvik- Athene noctua, FOKOZOTTAN VÉDETT; Örvösgalamb-
Columba palombus, VÉDETT; Feketerigó- Turdus merula, VÉDETT.
Hársas-Völgyek
A három völgyet magába ölelő Hársas a környék legszebb, legváltozatosabb
vidéke
A völgyben található növények és állatok közül néhány:
Apró noszirom Iris pumila VÉDETT Foltos kontyvirág Arum maculatum
Vérehulló fecskefu Chelidonium majus Mogyorós lednek Lathyrus tuberosus
Csíkos kecskerágó Euonymus europaeus Fehér fuz Solix alba Közönséges dió
Juglens regia Kocsányos tölgy Quercus robur Kislevelu hárs Tilia cordata
Mezei juhar Acer campestre
Erdei béka Rana dalmatina VÉDETT, Csuszka Sitta europaea VÉDETT,
Vörösbegy Erithacus rubecula VÉDETT, Sárgarigó Oriolus oriolus VÉDETT,
Fülemüle Luscinia megarhynchos VÉDETT, Nagy fakopács Dendrocopos major
FOKOZOTTAN VÉDETT, Kerecsensólyom Falco cherrug FOKOZOTTAN VÉDETT, Holló
Corvus corax VÉDETT, Királyka Regulus regulus VÉDETT, Mókus Sciurus
vulgaris VÉDETT.
Résztvevők: 7 fő tag
Mellékelt képek:
01. Pilis központ
02. Megvettük az e hetit (lottózó)
03. Hegyeki pincék. Szent Orbán szobor téliesítve
04. Pincesor Kemencéje
05. Albertirsa
06. Templompark Albertirsa
2007-04-12
A MOL-DUFI beszámolója
Nem jó előjelekkel indult ez a túránk. A megelőző napokban esős, kellemetlen időjárás volt. A túra napjára a meteorológiai előrejelzés szerint már javulni kellett volna az időjárásnak, sajnos ez nem következett be.
Jó idő esetén vagy 15-en lemaradtak volna a túráról az autóbusz korlátozott ülőhelyeinek száma miatt. A visszakozók miatt végül is 32-en mentünk el a túrára.
Útvonal: Mór (P,K+) – Vén-cser (K) – Pátrácos (Z+,Z) – Szentgyörgyvár (K) – Mindszentpuszta (K) – Pap-völgy (K) – Gánt
Túratáv: 20 km
Emelkedő: 300 m
Amíg buszoztunk, reménykedtünk, hátha a Vértesben már jobb idő fog bennünket köszönteni. Ebben csalatkoznunk kellett, délig hol elállt az eső szitálása, hol újra kezdődött. Viszont nem volt akkora sár, mint amennyire az előző napok esőzése miatt számítani lehetett. Mórt a piros jelzésen hagytuk el. Hamar elértük az erdőszegélyt, megkezdtük a kapaszkodást. A mai napnak ez volt a legnehezebb szakasza, a meredekebb szakaszon egyet előre lehetett lépni, majd kettőt visszacsúszni. Egy kis segítséggel azért mindenki lekűzdötte ezt a szakaszt. Az egyik erdei útkereszteződésnél jelzést váltottunk. Innen a kék keresztjelzésen értük el a volt Gyermektábort. Talán még ma is a gyermekeké. Felújítás mindenképp ráférne. Némely szakaszon utunk hatalmas bükkfák alatt vezetett. Sok volt már az aljnövényzet, vagy 15 fajta virággal találkoztunk. Hóvirág már csak elvétve volt, viszont odvaskeltikéből néhány helyen szőnyeget varázsolt a természet.
Vén-csert elérve tanácskozás következett. Buszsofőrünkkel a túra megkezdése előtt megbeszéltük a köztes csákberényi találkozást, figyelembe véve az időjárást. Így nyílt lehetőség a túra lerövidítésére. 12-en a rövidebb túrát választották. Ők a kék, kékkereszt, zöldkereszt jelzésen, az előző évben bejárt Ugró-völgyön keresztül jutottak le Csákberénybe a várakozó autóbuszunkhoz. A mai napi teljesítményük 14 km/200 m.
Az igazi meglepetés Pátrácos volt. Erre a részre úgy emlékeztem régi túráim alapján, hogy a Vértes legidősebb bükk állománya van itt. Azt hiszem a mai erdőművelési szak-zsargonban ezt úgy nevezik, hogy ebben az erdőrészben megkezdték a tervszerű erdőfelújítást. Magyarán mondva kivágták az erdőt, egy-két fát meghagyva magot termelni. Elég lehangoló látvány volt.
A Horog-völgyi erdészeti utat elérve ismét jelzést váltottunk. A zöld keresztjelzésen 600 m után elértük a zöld jelzést. Az elsők jobbra kanyarodtak a zöld jelzésen, ahelyett hogy balra tartottak volna. Ez majd 1 km után kiderült, amikor elértük az országos kék jelzést. Pont egy sáros szakasz volt ez a majd 2 km-es többlet gyaloglásunk, mivel természetesen visszamentünk a helyes irányba. Szentgyörgyvár környékén mind több virágzó babér
boroszlánnal találkoztunk. Sajnos normális képeket ezen a napon keveset tudtam készíteni a szitálós eső miatt, így a boroszlánról készített 2 db fotóm is teljesen használhatatlan lett.
Szentgyörgyvár pusztán egy kis pihenő következett. Itt fogyasztottuk el az otthon bepakolt elemózsiánkat a vadászok által használt asztalon. Az idő továbbra sem változott, úgyhogy amint lehetett tovább indultunk. A kék négyzet jelzésen 2 km után beértünk Mindszentpusztára. Természetesen a kulcsosházak környékén egy teremtett lélekkel sem találkoztunk, talán majd nyáron benépesül az egyébként szép környék. Sajnos az épületek eléggé elhanyagolt állapotban vannak. Mai világban a tulajdonos szakosztályok számára komoly kihívás a fenntartásra szánt pénz előteremtése. Innentől az országos kék jelzésen kezdtük meg az ereszkedést Pap-völgyben. Kényelmes egy szakasz volt, végre az eső szitálása is megállt. Itt-ott hatalmas, mohás sziklák, kidőlt fák mellett vezetett az utunk. 3 km után elértük a gánti legelőt. A villanypásztorral bekerített legelőn 2 km után Gánt központjában voltunk. A rövidebb túrát teljesítők már vártak ránk. Összeszedve a csapatot rövid időn belül hazaindultunk.
Nem is tudom ilyen pocsék időnk mikor volt utoljára. Ez a túránk alapozásra, edződésre azért jó volt. Na majd meglátjuk a következő Bakony túránkat!
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más fényképekkel, ugyanez a leírás honlapunkon is megtekinthető)
http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa készítette)
1. Gyermeküdülő
2. Pihenő a Gyermeküdülőnél 1.
3. Pihenő a Gyermeküdülőnél 2.
4. Pátrácos felé menet
5. Idős bükkfák
6. Babérlevelű boroszlán
7. Szentgyörgyvár puszta
8. Mindszentpuszta
9. Pap-völgy bükkfái
10. Pap-völgy
2007-04-02
A Tápiószelei Természetbarát Klub március 17-én rekord számú (709 fő) indulóval, nagy sikerrel rendezte meg a KIncsem 25 és 40 km-es, valamint az Aranyszarvas 50 km-es teljesítménytúrát.
2007-03-28
Következő
Előző