Kategória: Beszámolók
Újév-köszöntő túránk célját, mely a kiírás szerint „jó levegőn, könnyű túra keretében elpusztítani a szilveszteri maradék süteményeket, italokat” maradéktalanul teljesítettük.
Ragyogó téli időben 21-en találkoztunk a vasútállomásnál, néhányan pedig a Szobor-hegy felé menet csatlakoztak hozzánk, így vendégeinkkel együtt 25-en voltunk. A hegy alatt megnéztük a zsidó-temetőt, majd – hogy érdekesebb legyen az út – nem a kiépített úton, hanem a szánkók által kijegesített meredélyen közelítettük meg a Honvéd-emlékművet. A szikrázó napsütésben nagyon messzire kalandozhatott tekintetünk.
A Pest Megyei Piros jelzésen indultunk tovább a Honvéd-sírok felé. Bár csak pár centiméteres hó borította a vidéket, mégis a sokszor járt út télies arcát mutatva újdonság erejével hatott.
A Honvéd-síroknál megnéztük a sokak által még nem látott, október 6-án felállított ” Emlékező Angyal” elnevezésű, Makovecz Imre tervezte életfát.
Ezután jó tündérek pillanatok alatt rengeteg finom süteménnyel (de volt itt különleges, kifejezetten újévi malacforma pogácsa, panettone, pármai sajt, birsalmasajt és még ki tudja hányféle finomság), forralt borral, borral ízesített hársfateával, pezsgővel terítették be a pihenőpark egy – ünnepi főasztalnak kinevezett – behavazott asztalát. Köszöntöttük egymást és az új évet hóba hűtött pezsgővel. A jókívánságokat – úgy érzem – megérdemli ez a csapat, már eddig is nagyon jó csapatszellem alakult ki, segítjük, bátorítjuk egymást.
Az eszem-iszom-dínom-dánom után kis ideig még a PMP-n gyalogoltunk, majd jelzetlen úton az átjátszó-adó felé mentünk. Több helyről szép kilátásunk volt Pécel, Nagytarcsa irányába. A Nagy-hegyen keresztül szép erdőben, majd víkendházak között haladva értünk le a Buda utcába. Ezen, majd a Csillag utcán keresztül az Öregtemplomhoz értünk. Innen felmentünk a Kálváriára, ahonnan szintén csodás kilátásban volt részünk. A Z sáv jelzésen, majd egy hirtelen – nem mindenki által minősített jó – ötlettől vezérelve egy jó meredek lejtőn felkapaszkodva értük el megint a PMP-t. Ezen jutottunk vissza a Szobor-hegyhez, majd a P+ jelzésen a vasútállomáshoz, utunk végcéljához.
Kellemes időben, jó társaságban 12,5 km-t gyalogoltunk.
Fényképek: Zsigri Jutka (6,9,14), Notter Béla
Beszámoló: Notter Béla
2009-01-05
A Pest megyei Természetbarát Szövetség, mint általában, vasárnap, 2008. december 7-én rendezte meg Mikuláskereső túráját a Budai hegyekben. A Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályát kb. 70-en képviseltük a Mikulás keresésében. A pontos létszámot nem tudtam megállapítani, mivel többen maguk szervezték meg a túrát, de tagunkkal is összeakadtunk az útvonalon, illetve telefonon keresztül. Természetesen autóbuszos volt a túra, de sokan személygépkocsival is jöttek. Az autóbuszt 40-en választották, a többiek személygépkocsival jöttek el a megbeszélt helyre. Az idő kellemetlenül hűvösre fordult a túra napjára, de legalább megúsztuk az esőt, mely az elmúlt napokban elég rendesen öntözte a földet. Végül is a hideg frontnak köszönhetően kellemes panorámákban volt részünk, három kilátót is útba ejtettünk a túra során. Igazából csak egy változat lett kiírva a mai napra, de a kis gyerekekkel levőknek azért biztosítottuk a rövidebb távot a megszokottak szerint.
Útvonal: Hűvösvölgy (S) – Kis-Hárshegy (ZO) – Nagy-Hárshegy (S) – Szépjuhászné vá. (S) – János-hegy (P) – Normafa síház (KO) – Makkosmária (Z+) – Budakeszi, rk. templom (-)
Túratáv: 14 km
Emelkedő: 450 m
Nem kellett korán indulnunk, Budai hegyek közel vannak hozzánk, így csak nyolc órakor indultunk el Százhalombattáról. Tárnok, Érd érintése után egy óra alatt elértük a hűvösvölgyi Nagy-réttel szemben levő parkolót. Innen kezdtük meg jelzetlen úton a Mikulás megkeresését. Közben telefonon egyeztettünk a személygépkocsival jövőkkel, ők a Nagykovácsi út és a Hűvösvölgyi út elágazásában található MOL kút közelében várakoztak ránk. 1 km után rátértünk a sárga körjelzésre, Kereszteztük a Gyermekvasútat, majd a MOL kúttól feljövő sárga jelzés elérésénél megtaláltuk a Mikulás sátrát. Voltunk vagy ötvenen, a mi társaságunk találta meg elsőnek a Mikulást. A kisebb gyermekek énekszóval köszöntötték a Mikulást, meg a mellette serénykedő Krampuszt. Az éneklésnek Mikulás csomag lett a jutalma. Persze a felnőttek sem maradtak ki az ajándékozásból, mindenki kapott ajándékcsomagot.
A rövid túrásainkat negyedórai itt tartózkodás után a Mikulásnál hagytuk, mi a sárga jelzésen felkapaszkodtunk a Hárs-hegy vasútállomáshoz. Pár száz métert a vasúttal párhuzamosan gyalogoltunk, majd átkeltünk a pályán, a Kis-Hárs-hegyi kilátó felé vettük az irányt. A 362 m magas csúcson levő kilátót nemrégiben építették újjá. Pompás kilátás adódik innen a Hűvösvölgyre, Remeteszőlősre, Máriaremetére, Budára, a környező hegyekre. Közben utolért egy nagyobb gyerek csapat, valószínűleg ők is Mikuláskereső túrán vettek részt. A hegycsúcs szűknek bizonyult ennyi ember számára, a kilátóban is kevés ember fér el, így lejöttünk a csúcsról. Pár perc múlva a két Hárs-hegy közötti nyeregben voltunk, majd továbbra is a sárgán elindultunk a Kaán Károly kilátó felé. Útközben, pár helyen homokkő kibúvásokat láthattunk. A tölgyfákon eléggé elszaporodott az élősködő sárga fagyöngy ebben a szektorban. Dekoratív látvány a termése, karácsonyi hangulatot áraszt, pedig a fák megsínylik a jelenlétét. A kilátó alatt a Báthory barlang található, vasajtóval lezárt állapotban. Ismert hossza 339 m, függőleges kiterjedése 41 m. Valószínűleg a pliocén korszakban alakították ki a hévízek. A gömbfülkék mellett számos kristály, borsókő, cseppkő található a barlangban. A kilátó tetejéből teljes körpanoráma adódik azok számára, akik nem ijednek meg a pár lépcsőfok leküzdésétől. Az erős szél miatt nem lehetett sokat gyönyörködni a környékben, 10 perc után tovább gyalogoltunk, most már lefelé a Gyermekvasút Szépjuhászné vasútállomása felé.
1 km után leértünk az állomásra, ahol Mikulás szerelvényeket láthattunk. Nagy keletje volt a mai napon, a Gyermekvasúton való vonatozásnak. 20 percet eltöltöttünk a budaszentlőrinci pálos romok megtekintésével. Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította a pálos szerzetesrendet 1308-ban. A pálos templomot és kolostort a XIII. végén olasz építőmesterek kezdték építeni. A kolostor híres volt a maga korában hatalmasnak számító méreteiről és gazdagon díszített belső helyiségeiről. A kolostort a török hódítók pusztították el. A barátok elmenekültek, kincseiket a Felvidékre menekítették. A rend központját áthelyezték a lengyelországi Czestochowába. A nézelődés után átkeltünk a forgalmas Budakeszi úton, majd a Pozsonyi-hegy gerincén, a piros jelzésen felkapaszkodtunk a János-hegyre. A szépen felújított Erzsébet kilátóban eltöltöttünk vagy negyed órát a panoráma megtekintésére. Még belépőjegyet sem szednek, ami a mai magyarországi viszonyok közepette szinte példa nélküli! Köszönhetően a hideg frontnak, még a Gellért-hegyet, meg pár hidat is láthattunk a távolban. A kék körjelzésen innen átsétáltunk a Normafához. Szép erdők vannak ezen a szakaszon, sok eligazító, tájékoztató táblát helyeztek el. Különösen sok tábla foglalkozik a szálaló erdőműveléssel, amely erdőművelési mód számunkra, a turisták számára is üdvözlendő, ellentétben a tarvágásos módszerrel. Mivel egyesek már fáztak a csípős széltől, a síházban forralt borral melegítették fel magukat.
A Normafa síháztól a zöld keresztjelzésen haladtunk tovább Makkosmária felé. Kereszteztük, mai napon már harmadszor a Gyermekvasútat, majd Sötét-vágás, Diófás-tető érintésével elértük a Kegytemplom előtti rétet. Nem sokat időztünk itt el, benéztünk a barokk templomba, majd a Makkosi úton legyalogoltunk Budakeszi centrumába. A buszunk a római katolikus templomtól nem messze parkolt. Negyed óra várakozás után mindenki befutott, indulhattunk hazafelé. Három óra körül majd mindenki hazatérhetett. Ezzel a túrával befejeződött a 2008 évi túrák sorozata, lehet tervezgetni a következő évi programunkat.
Végül, a honlap szerkesztőjével, Endivel minden kedves túratársunknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és eredményekben gazdag, Boldog Új Esztendőt kívánunk.
Muskovics András
szakosztályvezető
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a Dunai Finomító Természetbarát Szakosztály honlapján is megtalálható:
http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette)
01 Csoportosulás a Mikulás sátra körül (SZZS)
02 Mikulásunk ajándékokat oszt (SZZS)
03 Kis-Hárs-hegyi kilátó (SZZS)
04 Sorban állás a kilátónál (KZS)
05 Nagy-Hárs-hegy (KZS)
06 Panoráma a Hármashatárhegy felé (KZS)
07 Irány a Nagy-Hárs-hegy (SZZS)
08 Nagy-Hárs-hegy, Kaán Károly kilátó (SZZS)
09 Panoráma a kilátóból (SZZS)
10 Szépjuhászné vasútállomás, Mikulás vonatok találkozója (SZZS)
11 Budaszentlőrinci pálos kolostor romjai (SZZS)
12 Budapest látképe a János-hegyi Erzsébet kilátóból (SZZS)
13 Távolodóban az Erzsébet kilátó (SZZS)
14 Pihenő Normafánál (SZZS)
15 Makkosmária, fák mögött a Kegytemplom (SZZS)
2008-12-12
Kis csapatunk gyerekeiben és éppen volt gyerekeiben erős szimpátia van a Mikulás iránt. Ennek is tudható be, hogy 28-an indultunk keresésére a Budai-hegységben.
Isaszegen a Művelődési Otthon előtt 8 órakor találkoztunk. Jó volt látni a Művház előtt felállított Betlehemet (1. kép). A következő találkozóhelyünk Gödöllő volt. Itt már kezdtünk úgy kinézni, mint egy Mikulás-csapat (2. kép). Az Isaszegről jövő 4 kocsi itt további kettővel egészült ki. Így indultunk el, hogy a PTSZ szervezte Erdei Mikulás-kereső túra rajthelyét a Szépjuhászné közelében megleljük. Ez egyáltalán nem volt nehéz, hiszen a környéken rengeteg Mikulás-sapkás gyereket és felnőttet láttunk.
A parkírozó mellett lévő tisztáson az indulókat Georgiades Évike és fia fogadta, látta el jó tanácsokkal, térképpel. Külön felhívták mindenki figyelmét a 100 méterre sem lévő 1300-as években épült – ma már csak romjaiban látható - Budaszentlőrinci pálos kolostor megtekintésére, sőt leírást is kaptunk róla. Szavukat mindenki megfogadta, ezért a kolostor teljes befogadóképességére szükség volt, hogy mindnyájan elférjünk benne (3. kép).
A Hárshegyi körút zöld irányított kör jelzésén indultunk (4. kép). Hármas útkereszteződéshez érve szinte kötelességszerűen indultunk a Kis-Hárs-hegyi kilátó felé. Annyian voltunk, hogy a kilátó felé-, és felől kialakult egyirányú út betartását mindenki magára nézve kötelezőnek érezte. Magába a kilátóba való feljutás is eltartott egy kis ideig (5-6. kép), mégis megérte felmenni, mert – ugyan sejtelmes párába burkolózva – a Budai-hegység jó részét beláthattuk (7. kép).
Abból a megfontolásból, hogy a mezőny kicsit széthúzódjon és az abonyiak igen népes gyerekseregével ne együtt érjünk a Mikuláshoz, nem a S sáv, hanem a Z körút jelzést követtük. Persze evvel a kis többlet-úttal nem kerültünk nagy időhátrányba, hiszen összesen 400 m-el volt hosszabb ez az út a másiknál. Ismét elérve sárga jelzést, azon átmentünk a gyermekvasút pályáján. A gyerekek nagy örömére épp jött egy Mikulás-fejjel feldíszített szerelvény. A fákon lévő kis Mikulás-képek jelölték az irányt, mikor letértünk a S j-ről és a Schüller útra tértünk. Párszáz méter után balra fordultunk és elértük a Tótasszony oltárt (8. kép). Egyre nagyobb Mikulás-képek (9. kép) a Mikulás közeledtét jelentették számunkra. Végül megtaláltuk őt a S és a S körút kereszteződésében. A mi csapatunkban csak jó gyerekek és felnőttek vannak, ezért még a krampusztól is csomagot kapott mindenki, és nem virgácsot (10-11. kép).
Folytattuk utunkat. A gyermekvasút végállomása előtt elhaladva a gyerekek unszolására négyen úgy döntöttek, hogy vonatra szállnak. A többiek OKT-n haladva Nagy-rétre, majd a Szépjuhászné útra értek (12. kép). Sajnos majd 900 m-t gyalogjárda nélküli aszfaltúton kellett mennünk, csak egy rövid szakaszon tudtunk erdőben egy kanyart levágni. Végre a P jelzést követve elhagytuk az aszfaltozott utat, és nekivágtunk utunk legmeredekebb szakaszának (13. kép) leküzdéséhez. A Z körút jelzést elérve elemózsiáztunk, majd pár fő kivételével (akik a P-on közvetlenül mentek vissza a kiindulópontra) a nagy többség továbbra is együtt haladt, és a Hárshegyi körúton, majd S jelzésen a Kaán Károly kilátóhoz ment. Közvetlenül a kilátó előtt egy kis horhosban (14. kép) van a Bátori-barlang (nevét Bátori László pálos szerzetesről kapta, aki a XV. században élt itt) lefalazott mesterséges bejárata.
A kilátó (15. kép) 454 m magasan van. Szomorúan olvastuk a feljárat mellett, hogy Kaán Károly erdőmérnök emléktábláját rongálás miatt az erdészeten őrzik (16. kép). Már az emléktábla másolatát is megpróbálták tönkretenni embernek nem nevezhető lények. Fenn a kilátó teraszán jó erős szél fújt, legalábbis ahhoz, hogy a térképet kiteríthessük a számunkra be nem azonosítható épületek, települések pontosítására. Szép kilátásban volt részünk (17. kép). A S sáv jelzésen (18. kép) értünk vissza kocsijainkhoz. Illendően elbúcsúztunk egymástól. Legközelebbi újévköszöntő túránk január 3-án lesz Isaszeg környékén.
Kép és szöveg: Notter Béla
2008-12-08
Sok-sok évig mindig Gödöllőn volt a PTSZ évzáró bálja. A tavalyra már igen lepukkant „inasiskola” után új hely után kellett néznünk Nagy örömünkre a felajánlott erdőkertesi Faluház nagyon jó helyszínnek bizonyult, minden résztvevő elégedetten nyilatkozott a házról, vendégszerető vezetőjéről Pallag Katalinról, a házigazda szerepét betöltő Erdőkertesi Természetbarátok Sportköréről, annak vezetőjéről Járosi Lászlóról.
Öt órakor volt a gyülekező. A hirtelen beköszöntő tél, leesett hó, jegessé vált utak miatt többen késtek, ezért – és mert a Faluház emeleti galériájában egy kiállítás megnyitója is volt – kicsit megkésve kezdtük el beharangozott programunkat. Ez persze nem azt jelentette, hogy némán, hátratett kézzel ültek székükön vendégeink, hanem azt, hogy mindenki hevesen kínálta túratársait az otthonról hozott finom süteményekkel, italokkal.
Úgy háromnegyed 6 után érkezett hozzánk dr. Pásztor László, Erdőkertes polgármestere. A PTSZ nevében Notter Béla köszöntötte őt és a megjelenteket. A polgármester úr köszöntője végén egy nagyon szép kivitelű, kerámiából készült Erdőkertes címerrel és egy üveg borral lepte meg a jelenlévő szakosztályokat.
Ezután következett a PTSZ életéről, 2008-as év történéseiről szóló beszámoló. Notter Béla szólt a Keletmagyar elnöki találkozó rendezéséről, az Utazási kiállításon való részvételünkről, megjelenésünkről a médiákban, számlanyitásról, útfestésekről, a taglétszám alakulásáról, megszűnő és új egyesületekről. Külön hangsúlyozta 3 új egyesületünk (Turai Tekergők Társasága, Szigeti Túrázók Természetjáró Csoport, Porszem Közösségi Műhely) aktivitását. A beszámoló keretén belül Muskovics András, a DUFI Természetbarát Szakosztály vezetője bemutatta szakosztályukat, tevékenységüket, rövid ismertetőt adott rendszeres túráikról. A beszámoló végén Notter Béla kérte a szakosztályokat (lévén hogy jövő évben tisztújító közgyűlést tartunk), hogy jelöltjeiket küldjék el Bognár Mártának.
A beszámoló végén finom vacsorát szolgáltak fel, ezt követően elkezdődött a tánc. Körülbelül 40 perc után kerítettünk sort az ajándékozásra. Idei ajándékozottaink a szakosztályvezetők ajánlása alapján a következők voltak:
Farkas Józsefné, Isaszegi Természetbarát Klub
Földi Imre, Természetjárók Köre Abony
Joszt Antal, PTSZ Központi Szakosztály
Kalik Csaba, Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre
Kovács István, Muskovicsné Fenyvesi Éva DUFI Természetbarát Szakosztály
Németh Jánosné, Dunabogdányi Kajaktúra Természetbarát Egyesűlet
Szatmári Lászlóné, Szélig Tibor és Tiborné Tápiószelei Természetbarát Klub
Ezúttal is szívből gratulálunk nekik!
Későbbiekben úgy szerveztük a programokat, hogy a táncszünetekben mindig tartottunk valami játékot, így kétszer volt lottójáték, egyszer a tápiószelei Bakancsos-bálon népszerű szőrös tárgyak felismerése nevezetű játék. Egyik szünetben pedig Nagy Sanyi két nagyon szép dalt adott elő, majd elénekeltük Georgiades Gábor emlékére kedvenc dalát.
Szinte mindenki megtekintette az emeleti galérián Magyar Judit Mária aznap nyílt kiállítását.
A jó hangulatú bál éjfél után ért végett, mert mindig volt valaki, aki még egy ráadásszámot kért Megyes László zenésztől.
A beszámolót írta Notter Béla,
a mellékelt fényképeket készítette, Lendvai István, Muskovics András és Notter Béla
2008-11-26
November 15-én ismét mellénk szegődött a szerencse, hiszen ilyen csodálatos kirándulóidőre még álmunkban sem gondoltunk. Ez jó hatással volt a létszámra is; 34 kétlábú és egy négylábú alkotta csapatot.
Isaszegről és Gödöllőről összesen 7 autóval utaztunk a túra kiindulópontára, Pilisborosjenőre, néhányan pedig Pestről busszal érkeztek. Az 1726-ban épült katolikus templom (1. kép) mellől indultunk. A P négyszög jelzés egy korábbi változatával találkoztunk az Iskola út elején, ezen indultunk el. A temető mellett elhaladva a Kőfuvaros utcán át (2. kép) értük el az erdő szélét. Itt már találkoznunk kellett volna a Pilisborosjenői Kevélyhegyi tanösvény jelzésével, de sem itt, sem utunk során más helyen – holott javarészt ezen haladtunk egész nap – nem láttunk ilyet. Fiatal erdőben, enyhe emelkedő ösvényen értünk fel az Ezüsthegyi bányához, közben találkoztunk a kétkörös Ürömi tanösvény északi útvonalának 3. és 4. állomásával – példásan jelölve. A bányában (3. kép) változatos színű kőzeteket találhatunk, régebben itt az ún. hárshegyi homokkövet bányásztak. A kőfal magassága eléri a 25 métert is.
Piros jelzésen megkerültük a bányát, így felülről is (4. kép) megcsodálhattuk azt, a térképen jelölt Papp Ferenc barlangot viszont nem leltük – igaz az útról nem tértünk le keresgélni. Szép kilátóhelyekkel tarkított kaptatón a Nagy-Kevély 534 méteres csúcsára jutottunk. A kissé párás levegő ellenére jól kivehető volt utunk későbbi állomása, az Egri vár, távolabb pedig a Ház-réti víztározó, Solymár (5. kép). A felerősödő északnyugati szél „telibe kapott”, így nem sokáig időztünk a csúcson (6. kép).
Lefelé indultunk figyelmet kívánó köves úton (7. kép), szemben a Kis-Kevélyt láthattuk (8. kép). A hegyi út aljában egy kis rétre érve (9. kép) nem is gondolhatná a turista, hogy ezen a helyen egy gyönyörű menedékház állt (Kevély-nyergi menedékház, 1928-ban készült el. 1992-ben leégett a tetőzete, onnan már nem volt képes „talpra állni”, háború utáni hányatott sorsa ledózerolással ért végett). Bennem még elevenen él az emlék, mikor egy túra során itt aludtunk. Két túratársunk innen a Z jelzésen Budakalászra ment.
Kis pihenő után a Kis-Kevély északi oldalában lévő Mackó-barlanghoz gyalogoltunk. Kidőlt fák tették változatossá az utat (10. kép). A barlang meglátogatása – különösen a gyerekeknek – nagy élményt jelentett. Utunk során előbb visszamentünk a menedékház hűlt helyéhez, majd az Országos Kéktúra útvonalán haladtunk tovább. Itt is várt ránk egy nagyszerű látnivaló, a Nagy-Kevélyi kőfülke (Szódás-barlang) (11. kép). Ezután széles úton, kényelmes lejtmenetben (12. kép) értünk le az utunkat keresztező kerékpár-útnak kinevezett úthoz. Kerékpárt nem láttunk, annál inkább erdeinkben sajnos már „kihagyhatatlan” quadosokat (13. kép).
Rövid idő után elértük az „Egri vár” romjait (14-15. kép). A várat 1968-ban építették az Egri csillagok c. film forgatásához. Az azóta eltelt 40 év alatt megkezdődött a természetes úton történő beerdősülés, jelenleg tövises-tüskés cserjék alkotják a növénytársulást.
Még egy látnivaló – Teve-szikla (16. kép) – várt ránk túránk során, melyet hamarosan elértünk. Az érdekes alakú sziklaalakzatot triász-kori dolomit alkotja, mely kovás forró vizes oldatok hatására kikeményedett. A sziklák mellett lévő bányában dolomitot, és a rátelepült homokkövet termelték ki, számunkra pedig nagyszerű kilátóhelyként (17. kép) szolgált. A OKT jelzésen a Vendel-hegy érintésével jutottunk vissza a faluba, túránkat a Polgármesteri Hivatalnál fejeztük be (18. kép).
Kép és szöveg: Notter Béla
2008-11-17
Késő ősszel rendeztük meg a szokásosnak nevezhető, a szűkebb környékünk megismerését célzó Biai hegyek túránkat. Korábban augusztus végén szoktunk gyalogolni ezen a tájon, mintegy előkészítve az őszi program sorozatunkat, most meg majdnem évzáró jelleggel került lebonyolításra ez a túra. 22 fő jött el a túrára, idén ez a létszám volt a legalacsonyabb. Autóbusszal mentünk át Biatorbágyra, az Iharosi sport centrumhoz, a kiindulási pontunkra. Itt még ketten csatlakoztak a társaságunkhoz, őket gépkocsival hozták el a kiindulási pontra. Az alábbi útvonalat jártuk be:
Útvonal: Biatorbágy, Sportpálya – Kő-hegy – Biai erdő – Érd-Parkváros – Tárnok, Újhegy
Túratáv: 15 km
Emelkedő: 200 m
A kis területű Biai hegyeket minden évben felkerestük, de még így is tudunk új útvonalat találni. Mai napon a már ismert Kő-hegy felkeresése után a Hosszúréti-patak mentén sétáltunk fel Érd-Parkvárosba, majd onnan tovább a tárnoki Öreghegybe. Az Iharosban felújított sportpálya mellől indult mai túránk, fél 9-kor. A pálya megkerülése után, jelzetlen csapáson, a Nap-hegy alatti völgyben gyalogoltunk pár száz métert, szemben velünk a Kő-hegy gerincét láthattuk, majd balra felkapaszkodtunk a piros jelzésre. Az út lassan emelkedett a jobbára már kopasz tölgyfák alatt. Kellemes őszi időnk volt, csak azt sajnálhattuk, hogy a nap nem akart kisütni. 90 fokos jobbra történt irányváltás után meredeken felkapaszkodtunk a Kő-hegy gerincére. Pusztuló fekete fenyőket kerülgetve hamar elértük a Kőorr környékét. Itt tartottunk majd félórás pihenőt, tízórai elfogyasztása, meg a sziklák bejárása miatt. Fantasztikus alakú sziklák találhatóak ezen a területen, a szél és a víz bizarr alakzatokat formált ki a felszínre kibukkant Lajta mészkőből. A sziklák tetejéről látványos a panoráma Bia, valamint Érd-Parkváros irányába. Alulról, az erdőből nagyon látványosak ezek a kipreparálódott mészkősziklák.
A pihenő után folytattuk utunkat. Lementünk a Szélkapu-völgybe, elhagytuk a piros jelzést, balra fordulva az Iharos erdejében Hosszúrét felé vettük az irányt. 1 km-t gyalogoltunk még az erdőben illetve az erdőszélen, elértük a Hosszúrét nevezetű tanya házait. Hatalmas gyümölcsösök vannak ebben a körzetben. A sokhektárnyi meggyest éppen most irtják ki, a kitépett fákat biomasszának aprítják fel. Talán csak remélhetjük, hogy ismét gyümölcsös lesz ide telepítve, és nem lakópark. A Hosszúréti-patakkal párhuzamosan haladtunk kb. 100 m-el a patak felett. 2 km után 90 fokos jobb kanyar után kapaszkodni kezdtünk Ida major felé, mely már közel található Érd-Parkvároshoz. Ida majortól aszfaltúton gyalogolhattunk tovább. Érd-Parkváros utcáin 3 km-es szakasz következett, nézegettük a jobbára mostanában épült, változatos kinézetű családi házakat. Az M7-es felüljárójánál összevártuk a csapatot.
A következő cél a Fundoklia-völgy megtekintése volt. Kétszeri kísérletünk is csődöt mondott, a beépítések, a szemét miatt nagy kerülőt kellett megtennünk, hogy legalább a völgy felét láthassuk. Így viszont útba ejthettük a tárnoki kőfejtő 2. számú lejáratát, melyet nem rég tettek szabaddá egy filmforgatás kapcsán. Őrült mennyiségű beton hulladékot kellett elszállítani a lejáratból, melyet a tanácsi rendszerben hordtak ide valamelyik budapesti épületelem gyárból! Hihetetlen, de a Fundoklia-völgyre is ez a sors várt, szerencsére ezt a helyiek meg tudták akadályozni! Mikor elértük a völgy peremét, visszatekintve az M7-es felé, láthattuk, ahogy az érdi civil környezetvédők a völgy aljában levő gumiabroncsokat autóval húzták fel. Remélhetőleg, áldozatos munkájuknak meg lesz a gyümölcse, ismét tiszta lesz a környék, méltóan fog kinézni az egyébként helyi természetvédelmi védettséget kapott, látványos Fundoklia-völgy. Sajnos, az utóbbi években is elkövettek Érd város vezetői szarvashibákat, mivel nem messze a völgytől parcellázást engedtek meg, már építik is az új házakat. Ezen területen hatalmas árvalányhaj mező volt korábban, ilyen mennyiségben én csak az alföldi régióban láttam ringani a szőke árvalányhajat a virágzáskor. Ez már a múlté! A völgy végén, a tárnoki oldalon társaimnak megmutattam egy hajdani kőfejtő helyét, melyet szintén beton tömbökkel töltöttek fel. Így lehetett rombolni korábban a környezetünket!
A völgytől öt perc alatt elértük az Újhegyi pincesort. A túra végét a már megszokott pincelátogatással zártuk, egybekötve természetesen borkóstolással. Egy jó óra után szétszéledt a társaság, ki gyalog, ki Volán busszal hazaindult. Ha nem is sütött ki a nap, kellemes, szép őszi időben volt részünk a mai túrán. Ebben az évben még egy túra kerül megszervezésre, ez a szokásos decemberi Mikuláskereső túra. A Budai hegyekben 7-én vasárnap fogjuk keresni a Mikulást.
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is olvasható. http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa készítette)
Muskovics András
szakosztályvezető
01. A túra kezdete (KZS)
02. Az első kapaszkodó (KZS)
03. Panoráma Biatorbágyra (KZS)
04. Pihenő a Kőorrnál (KZS)
05. Kőorr egyik mészkősziklája (KZS)
06. Pillantás a mélybe (KZS)
07. Hosszúrét környéke (KZS)
08. Fundoklia-völgy peremén (KZS)
09. A Fundoklia-völgy alsó végénél (KZS)
10. Pihenő a tárnoki Újhegyen (KZS)
11. Felújítás alatt levő pince (KZS)
12. A pihenők egy csoportja (KZS)
2008-11-14
Mai túránk során igazán szerencsénk volt az őszi időjárással, meleg, napsütéses időben kerestük fel a Bér feletti Nagy-hegyet, valamint a kettős kúpú Szanda-hegyet, a Cserhát vulkanikus részén. Igazi vénasszonyok nyara köszöntött be, a fák, a cserjék már legszebb őszi formájukat mutatták. Kissé elhanyagoltuk az utóbbi években a Cserhátot, pedig nincs is túlságosan messze környékünktől. Reggel a buszon 44 főt számoltunk össze, a részvétel átlagosnak tekinthető. Sötétben indultunk el Százhalombattáról 6 órakor, Budapestet érintve Szirákra buszoztunk. Az előzetesen kiírt túraútvonalat 3km-el megrövidítettük, így kihagyva az aszfaltúton történő gyaloglást, a Szirák-Vanyarc közötti műútról történő leágazástól, a zöld jelzésen kezdhettük meg a mai napi túránkat. Mivel a rövid túra hossza is lerövidült, a könnyebb túrát választóknak fel lett ajánlva a sziráki Teleki-Dégenfeld kastély felkeresése, valamint Szandavár megmászása. A 19 rövid túrát választó élt is ezzel a lehetőséggel.
Útvonal 1: Szirák (160 m, Z)–Mész-hegy (Z)–Nagy-hegy (403m, Z)–Filagóra-hegy (Z)–Peres-hegy (402 m, Z)–Szandavár (529 m, OKT)–Becske (220m, OKT)
Túratáv: 24 km
Emelkedő: 500 m
Útvonal 2: Szirák (160 m, Z)–Mész-hegy (Z)–Nagy-hegy (403 m, Z)–Bér (180 m, Z+)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 300 m
Negyed 9-kor az Egresi-erdő csertölgyei között gyalogolt a komplett csapat a Mész-hegy csúcsa felé. A túra elején méretes őzlábgombákat találtak a szerencsések. Átkelve az erdőn, a Dutka-hegy legelőjén haladt a jelzésünk, az erdőszéli vadrózsa, galagonya és kökény vörös és kék terméseitől, a sárguló levelektől kisérve. Nagy terület látható be erről a szakaszról. Felsőegrespuszta után ismét cseres erdő következett, majd Nagy-hegy előtt a hazai flórába meghonosodott akác. Hihetetlenül elszegényedik akác alatt a flóra, jóformán csak egy-két fűféle bírja ki az akácok uralmát! A zöld háromszögjelzést elég nehezen találtuk meg, ösvény abszolút nem volt, fától-fáig haladtunk egy ideig. Kiérve Nagy-hegy csúcsára, gyönyörű panorámában volt részünk. Több mint 180 fokban lehet körbe tekinteni, távolban a jellegzetes kettős kúpú Szanda-hegy is látható, az odavezető utunkkal. Az andezit oszlopok itt a felszínen vannak, majdnem vízszintes helyzetben. Több mint félórát töltöttünk itt el, az utolsóknak is lehetőséget biztosítottunk a nézelődésre.
Igen meredeken kellett leereszkednünk a zöld jelzéshez. Közben még megnéztük a csúcs alatti andezit oszlopokat, sajnos a fák, a bokrok már eléggé benőtték a falat. Bal kéz felé hatalmas kőtenger alakult ki a gerinc alatt. A sziklákon rengeteg pikkely páfrány találta meg a kedvező életfeltételeit. A zöld keresztjelzést elérve szétvált a csapat, a rövid túrásaink a keresztjelzésen lesétáltak Bérre, ahonnan autóbusszal visszamentek Szirákra. Mi a Bér-patak mellett tovább gyalogoltunk a zöldön, jobbról megkerülve a Nagy-Mulató-hegyet. Elhagyva az erdőt, ismét nyílt terepen kellett gyalogolni a kicsiny Bér-patak felett. A már régen lakatlan Csobánkapusztánál elnéztük a jelzést, nem keltünk át a patak túloldalára. Tanulmányozva a térképünket, úgy döntöttünk, maradunk a jobb oldalon, a jelzés 1km után úgyis visszajön erre az oldalra. Jól kalkuláltunk, a megkerült zöld jelzésen majd 90 fokos kanyart leírva, felkapaszkodtunk a 402m magas Peres-hegyre. Itt ledőltünk 20 perc pihenőre a nagyon kellemes, napos időben.
1,5 km gyaloglás után veszítettünk egy kis szintet, de kiérve az erdőből, előttünk feltűnt Szandavár romja. A középkori eredetű várat a keleti 528 m magas csúcsra építették. A középső és a nyugati csúcsot már hosszú évtizedek óta bányásszák, andezitet fejtenek itt. A vár első írásos említése alapján a XIV. században építették. A középkorban különböző főúri családok birtokolták a hozzá tartozó falvakkal együtt. A törökkorban fontos szerepet töltött be a védelmi rendszerben, a Fülek-Buda között sorakozó várak füstjelzéses tájékoztatásban. Sokszor cserélt gazdát ez a meredek sziklán épült vár. A törökök 1548-ban foglalták el a gyengén védett várat, amelyet három év múlva szereztek vissza a magyarok. Hol a török kézen, hol a magyar kézen volt a vár, míg végül is felgyújtották. A várból napjainkra nagyon kevés falrész maradt meg, a torony egyik fala, ezen kívül két vízgyűjtő medence, néhány alapfalmaradvány. A nyugati 545 m magas csúcsot egykor földvár uralta.
A vár alatti nyeregből kemény kapaszkodóval értünk fel a romhoz most már az OKT nyomvonalán. A csúcsról remek kilátás nyílik, a várromból ellátni az Alföldre, a Budai-hegyekig, a Börzsönyig, a Mátráig, a Karancsig. Szinte a teljes történelmi Nógrád megye területe látható! Igen szép volt továbbra is az idő, több mint félórát töltöttünk el a csúcson bámészkodással, napozással. Közben a rövid túrásaink is felértek a csúcsra, éltek a felkínált lehetőséggel. A vár környéke, mintegy 20 hektár védetté lett nyilvánítva, a geológiai értékei és a flórája végett. A vár alatt közvetlenül andezit orgonák találhatók, az oszlopok délről észak felé dőlnek. Sajnos nem építették még ki a tanösvényt, pedig nagyon látványos a Várhegy környéke!
Elhagyva a csúcsot, az OKT útvonalán elindult a komplett csapat Becske irányába. Erdőben vezetett az utunk, a másik csúcs alatt levő kőfejtő közelébe. Kissé meglepődtem, hogy művelik ezt a bányát, legalábbis a belépni tilos táblák szerint. Azért egy pillantás erejéig benéztünk páran a bányaudvarba, innen látható volt Szandavár romja. A Bányatelep házain az enyészet munkálkodásának nyomai láthatóak. A házak elhagyatottak, betört ajtók, ablakok jelzik a pusztulást. A megbontott sziklafalon jól láthatóak a különböző andezit formák, szép fotókat lehetett készíteni. A kis kitérő után folyamatosan lefelé haladtunk, elérve egy kis nyeregbe, visszatekintve a Szanda-hegyi kőfejtő mellett a Berceli-hegy andezit bányája is feltűnt. Becskére leérve félórás büfélátogatás következett, majd elindultunk hazafelé. Erdőkertesbe már szürkületkor értünk be, itt lesz megszervezve a novemberi Megyebál.
Nagyon szép napunk volt, a túra is jól sikerült. Legközelebb november 8-án fogunk túrázni a környékünkön, a Biai hegyekben.
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és József László (JL) készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a MOL Nyrt. Dunai Finomító Természetbarát Szakosztályának honlapján is megtalálható.
http://www.termeszetbaratok.hu
01 Őszi színpompában az erdő (JL)
02 Nagy-hegy cseres tölgyese (KZS)
03 Nagy-hegy andezit sziklái (KZS)
04 Nagy-hegy megszállása (JL)
05 Panoráma a Nagy-hegyről (KZS)
06 Nagy-hegy andezit orgonái (KZS)
07 Nagy-hegy alatti andezit kőtenger (JL)
08 Távolban a Szanda-hegy (JL)
09 Közeledünk a Szanda-hegyhez (KZS)
10 Kapaszkodás a várromhoz (KZS)
11 Fenn a csúcson (KZS)
12 Panoráma a Szandai várromtól (JL)
13 Szanda várának falmaradványai (JL)
14 A vár alatti andezit oszlopok (JL)
15 Szandai kőfejtő sziklafala (KZS) (JL)
2008-10-22
Nagy érdeklődés előzte meg ezt a túránkat. Éppen ezért – ismerve a Cserhát „jó” turistajelzéseit – másfél hete bejártuk az útvonalat. Azt hiszem jó döntés volt, mert a mostani 15 km-el szemben akkor az útkeresés kitérői miatt 22,4 km-t tettünk meg. Szinte minden kereszteződésben be-bementünk pár száz métert, aztán kizárásos alapon elindultunk – végül is mindig – a helyes irányba.
Fél nyolcas isaszegi és háromnegyed nyolcas gödöllői találkozó után 5 kocsival indultunk. Szirákra elég korán megérkeztünk, legalábbis ahhoz képest, hogy buszunk 9 óra 16-kor indult Bérre. Ugyanevvel a busszal három túratársunk közvetlenül Pestről jött, velük együtt összesen 26-an lettünk. A buszvezető annak rendje és módja szerint bezsebelte a viteldíjat, de jegyet – ez már szinte természetes – nem adott. Ilyen esetben általában az utassal összekacsintva kevesebb viteldíjat számol fel, de a mi esetünkben nem így történt. Igazságérzetemet bántotta a dolog – no nem azért, mert nem adott kedvezményt, hanem hogy egyáltalán nem adott jegyet – , ezért megpróbáltam leszállás után a sofőrrel beszélni, de azonnal elvonult a busztól és hangos mobilozásba kezdett. Ezt már nem volt türelmem kivárni, a többiek után eredtem.
Zöld kereszt jelzésen indultunk. A katolikus templom mellett elhaladva a Bér-patakkal párhuzamos irányt felvéve hagytuk el a falut. Kényelmes úton másfél kilométer után elértük a Z jelzést, azon folytattuk utunkat. Az első komolyabb emelkedő ezután következett, meg kellett mászni a Nagy-hegyet. Mikor viszont felértünk Európa egyedülálló természeti látnivalója várt ránk. Fenn voltunk a híres andezitömlésnél. Azért egyedülálló ez a képződmény, mert az andezitorgonák nem függőlegesek, hanem homorúan ívesek. Nagyon nehéz elképzelni, hogyan alakulhatott ez így ki, de kételkedésünk cáfolata volt a látott csoda. Hosszan időztünk itt, minden oldalról körüljárva az ömlést. Mikor továbbindultunk, hamarosan a hegytetőre értünk, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt egyrészt a Berceli- és a Szanda-hegyre, másrészt a Sas-bérc felé. A bejárás során kitapasztalt úton – az eltévedési lehetőségeket ezennel kihagyva – jól haladtunk. A csodás őszi fények szebbé és könnyebbé tették az utat, helyenként szép kilátásban volt részünk a Cserhát lágy dombjaira, mögötte pedig a Mátra vonulatára. Az andezitömléstől számítva 5,2 km után a Mész-hegy aljába értünk. Innen ágazik ki a Z kereszt jelzés és megy Vanyarcon keresztül Galgagutára. Az erdőszélen egy nagy pihenőt tartottunk és az elfogyasztott ételen felerősödve folytattuk utunkat. Úgy kellett az idővel gazdálkodni, hogy legkésőbb fél négyre a sziráki kastélyhoz érjünk, tudniillik leleveleztem – és a bejárás során személyesen is megbeszéltem – hogy idegenvezetővel a kastélyt végigjárhatjuk. Még több mint két km-t erdőben haladtunk, majd kihagyhatatlanul országúton kellett mennünk fél km-t. Ezután csak térképen szereplő jelzéseken a kastélyba mentünk.
Bejelentkezés és a belépők megfizetése után kedves idegenvezetőnk kalauzolásával felmentünk a díszterembe. Itt mindent elmondott a kastélyról, amit arról érdemes tudni. Végigjártuk az emelet több helyiségét, majd a kastély kertjében élveztük a délutáni napsütés fák között beszűrődő fénypásztáit.
Evvel véget ért kirándulásunk. Ragyogó őszi időben, sok szép látnivalóban volt részünk.
Kép és szöveg: Notter Béla
2008-10-21
Mai túránk a Börzsönybe vezetett, ez évben már másodszor kerestük fel az Északi-középhegységünk nyugati tagját. A meteorológia felhős, napos száraz időt jósolt szombatra, de nekünk csak a felhős, száraz idő jutott. Túrázni egyébként azt lehet mondani, kellemes volt az idő, fotókat készíteni már nem annyira. 38-an jöttek el túrázni, a megszokotthoz képest kevesebben. Ez valószínűleg a szüretnek köszönhető. Majdnem sötét volt még, mikor elindult az autóbuszunk hatkor Százhalombattáról. Új sofőrt kaptunk, elég nehezen találta meg Százhalombatta központját. Az előzetesen kiírt kis túra útvonalát megváltoztattuk, könnyebb útvonal lett megálmodva nekik.
Útvonal 1.: Nagybörzsöny (210m, K, P)–Magyar-völgy (K)–Bányapuszta (K)–Pintér-hegyese (656m, P+)–Kis-Hideg-hegy (663m, P+)–Nagy-Hideg-hegy (865m, P+)–Magas-taxi th. (P)–Taxi-nyiladék (P)–Királyrét (P)
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 800 m
Útvonal 2.: Királyrét (K+)–Vasfazék-völgy (K+)– Magas-taxi th. (P)–Taxi-nyiladék (P)–Királyrét (P)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 300 m
Fél 9-kor már Nagybörzsönyben voltunk, a románkori Szent István templomnál. Kevés falu büszkélkedhet két románkori templommal. Az egyhajós, félköríves Szent István templomot a XII-ik században építették. A tatárjárás után újra kellett építeni, ezt az állapotot tükrözi a ma is látható épület. A XV-ik században fallal vették körül a templomdombot. A másik románkori templom a német bányászok által a XIII-ik században épített Bányász-templom. A XV-ik és a XVI-ik században átépítésre került. Az ország legidősebb orgonája található itt, az orgonát a XVII-ik században készítették. A főhomlokzat csúcsíves bejárata felett 1417-ből származó bányászcímer látható. Mindkét templomot csak kívülről tekintettük meg, a korai időpontra való tekintettel még zárva voltak. További látnivalók is vannak Nagybörzsönyben: a Szent Miklós barokk katolikus templom, az evangélikus templom, Tájház, Vízimalom, Kókai Géza fafaragás kiállítása.
A rövid ismerkedés után, 9 órakor már elhagytuk a falu szélső házait, a kék jelzésen a Magyar-völgyben gyalogoltunk a patak mentén. 24-en választották a hosszabb túrát, 14-en visszabuszoztak Királyrétre, a rövidebb túra megtételére. Hamar beértünk az erdőbe, itt vált el tőlünk a piros jelzés, mely a Salgóvár 715m magas csúcsára vezet fel. A mi utunk kényelmesen emelkedett, jól járt erdészeti út volt. A jelzést néha ugyan közvetlenül a patak mellett vezették, de értelmetlen volt a nehezen járható ösvényt választani, mi inkább a földutat használtuk. Altáró vadászháznál elhaladtunk a Katalin forrás mellett, a foglalt forrás vize elapadt. Az út minősége rosszabb lett, de továbbra is tempósan haladt csapatunk. Banyapusztai vadászháznál tartottuk meg első rövid pihenőnket. Amint ismét elindultunk, egy kerítésen kellett volna átmásznunk, mi helyette a kis völgy másik oldalát választottuk. Nem volt szerencsés választás, mivel ösvényünk egy idő után eltűnt. Küzdelmesen kapaszkodtunk ki a Pintér-bércre, a jelzett úttól 200m-re.
Gyors tanácskozást követően megváltoztattuk az eredeti útvonal tervünket, a piros keresztjelzés helyett a kicsit hosszabb, de általunk még be nem járt kék háromszögjelzést és a kék keresztjelzést választottuk Nagy-Hideg-hegy elérésére. Hatalmas kanyarokat írt le az ösvényünk, amint a hegy oldalában kerülgette a kis patak völgyeket. Néhány helyen igen meredek volt a hegyoldal és görgeteges, eléggé oda kellett figyelni a lépéseinkre, nehogy valaki a völgy aljába találja magát egy rossz lépés miatt! Nagyon szép bükkösök találhatók errefelé, némelyik fa már őszi kinézetét mutatta, elkezdett sárgulni a levélzetük. Két helyen is kidőlt bükkök akadályozták az előrejutást, a meredek hegyoldal próbára tette a csapatot az akadály leküzdésében. A Fekete-patak keresztezésénél páran megtagadták a továbbmenetelt, leültek ebédelni. Tovább oszlott itt a csapat, páran továbbra is a kék háromszögjelzést választották, Oltár-kő érintésével gyalogoltak fel a főgerincre, a nagy-hideg-hegyi turistaháznál beszéltük meg velük a találkozást.
Továbbra is a Fekete-patak mentén haladtunk, a völgy vége felé igen meredekké vált az ösvény. Majd négykézlábas menetben értük el a főgerincet, turistautak keresztezésénél. Egy nemrégen Szent Istvánnak felállított fakereszt volt 50m-re a csomóponttól. 1km múltán, egy kis emelkedő árán felértünk a Nagy-Hideg-hegyre. Kellemetlenül huzatos volt a csúcs környéke, a turistaház szélvédett oldalában telepedtünk le. Mint általában, sokan voltak a turistaház környékén. Az is igaz, hogy nem mindenki bakancsos turista közülük, hiszen bérelt busszal is fel lehet jönni a turistaházhoz. Bent a házban már fűtöttek, igen meleg volt a levegő. Inkább kint maradtunk, forralt bort lehetett kapni, jól esett a meleg ital. 20 perc múlva befutott az Oltár-kő különítményünk, ismét együtt kezdtük meg a maradék táv megtételét. A kék keresztjelzésen negyed óra alatt elértük a Magas-taxi turistaházat. Úgy tűnt, bezárták, bár erről nem győződtünk meg, kereszteztük a rétet, majd a piroson megkerültük a Magas-tax 740m magas csúcsát. A hegy megkerülése után rátértünk a Taxi-nyiladékra, ettől kezdve szinte nyílegyenesen délkeleti irányba gyalogoltunk Királyrét felé. A Királyrét felett magasodó Vár-hegy már messziről mutatta a túra végpontját.
A rövid túrásaink már vártak ránk, annyi időnk még maradt, hogy egy sört megigyunk. Jó két óra alatt hazaértünk, a hazafelé tartó út általában rövidebb, mint a reggeli buszozás. Mindenki világosban ért haza. A következő túránk Cserhát hegyeibe vezet, időpontja 2008. október 11.
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS), József László (JL) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is megtekinthető. http://www.termeszetbaratok.hu
01 Nagybörzsöny, Szent István románkori templom (KZS)
02 Nagybörzsöny, Bányász-templom (KZS)
03 Bükkirtást keresztezve (KZS)
04 A hegy oldalában vezető ösvényen (KZS)
05 Tornaóra a kidőlt bükkfán (JL)
06 Szép bükkösben halad a csapat (JL)
07 Ez a bükkfa már a taplógombáké (JL)
08 A kék háromszögjelzésen (SZZS)
09 Átszűrődő fényben a Nagy_Hideg-hegy sípályája (KZS)
10 Oltár-kő környékén (SZZS)
11 Nagy-Hideg-hegy, turistaház (SZZS)
12 Magas-taxi turistaház (SZZS)
13 Naszály ködös körvonala (JL)
14 Közel Királyréthez (JL)
15 Királyrét, végállomás (SZZS)
2008-10-07
Idén először rendezte meg a Piliscsabai Természetjáró Kör (PI-TE) a Piliscsabai Negyvenesek teljesítménytúrát. A túra a hosszabb távok mérete mellett, arról kapta nevét, hogy a szervezők közül négyen idén ünneplik negyvenedik születésnapjukat.Többféle táv közül lehetett választani a túrázó kedve és felkészültsége szerint. A legrövidebb táv az Iluska 6 (táv: 6km) nevet kapta, mely a közelben lévő – jelenleg sajnos elapadt – Iluska forráshoz kalauzolta el az elsősorban kisgyermekes családos résztvevőket.
A középtáv a Piliscsabai 20 (táv: 20,8 km) elnevezést kapta, mely Piliscséven keresztül vezette a túrázókat Klastrompusztáig az Országos Kék Túra útvonalán, majd onnan a Csévi-nyergen keresztül az Iluska forráson át tért vissza Piliscsabára.
A legmerészebbek pedig a hosszútávnak, a Piliscsabai Negyvenesek L-nek (39,1 km), vagy a leghosszabbnak, az XL (táv: 44,1 km) fantázianévvel ellátott változatnak vághattak neki. Ezeknek útvonala a 20 km.-es távon felül az Iluska forrás után átkalauzolta a résztvevőket a Budai-hegység Fokozottan Védett Természetvédelmi Területére. A leghosszabb táv különlegességét az adta, hogy olyan környékbeli látványosságokat mutatott be, amelyek nagy részéhez nem vezetnek jelzett turistautak, azonban feledhetetlen élményt nyújtanak az arra járóknak. Ezen kitérők alkalmával megtekinthetőek voltak a Legény-barlang, a Klotild-barlang, a Sas-szikla, a Piliscsabai Gomba, valamint az Ördögoltár.
Sajnos az időjárás nem fogadta kegyeibe a résztvevőket. A túra előtt több napig esett az eső, így bizony volt, ahol nagy sár alakult ki. Ennek ellenére 258 induló vett részt a rendezvényen az egész kicsiktől az idősebb korosztályig, és valamennyien lelkesen gyűrték maguk mögé a kilométereket.
Minden induló egy itinert kapott a rajtban, mely tartalmazta az útvonal részletes leírását, térképet, és a fontosabb tudnivalókat. Az előírt ellenőrzőpontokon a megjelenést pecsételéssel kellett igazolni, ahol a túrázók egyben frissítőket is kaptak (folyadék, müzli szelet, gyümölcs, tea, stb.) A célban a jól megérdemelt oklevél és kitűző mellett zsíros kenyér, meleg tea, és további ellátmányok várták a megfáradt turistákat.
Sok pozitív visszajelzés érkezett a túra szervezői részére. Sokan jelezték, szeretnék, ha jövőre is létrejönne ez a rendezvény. A Piliscsabai Természetjáró Kör igyekszik jövőre is megszervezni ezt a teljesítménytúrát, ahová – remélhetőleg kellemesebb időjárási körülmények között – szeretettel várnak majd mindenkit kora ősszel.
További információk a túrával kapcsolatban a pi-te.maze.hu weboldalon érhetőek el.
Herhof Attila
PI-TE
2008-10-03
Szeptember 20-án esőre hajló időben gyülekeztünk Isaszegen 7 órakor. A baljós előjelek ellenére mégis bizakodóak voltunk, annál is inkább mert első programunk a márianosztrai kegytemplom meglátogatása volt. Itt egy kis imádsággal rá lehetett segíteni a már hagyományosnak mondható eső-elkerülő szerencsénkre.
De térjünk vissza az út elejére. Személygépkocsikkal mentünk kirándulásunk kiindulópontjára. Az isaszegi találkozó után átmentünk Gödöllőre és találkoztunk az ott gyülekező társainkkal. Útközben még Verőcén is megálltunk, ahol a Pestről vonattal érkezőket vettük fel. Így aztán kialakult a végleges csapatszám, 18 fő.
Telefonon előre egyeztettünk időpontot a Plébániahivatallal. Kedves meglepetés volt számunkra, hogy a megbeszélt időpontban a kapuban várt ránk az 1352-ben épült templom szerzetes-papja, Csanád atya. Leültünk a padokba és meghallgattuk a templom történetét, a pálos szerzetesrend viszontagságait alakulásuktól napjainkig. A szentély gótikus csúcsívei ma is híven őrzik az alapításkori állapotot, a többi rész az 1719-38 közötti újjáépítéskor kapta mai formáját. A templom megtekintése után körbejártuk a zárt belső udvart, melyet a rendház (és részben a börtön) fog közre.
Ezután visszatértünk kocsijainkhoz, és mielőtt útra keltünk végigkínálgattuk egymást mindenféle csemegékkel (sütemény, őszibarack, szőlő, must). Bár ez utóbbiból az erdő távolsága miatt többen csak módjával mertek inni. A falut a P kereszt és a Z jelzésen, a Miklós utcán hagytuk el. A jelek szétválásánál kis keresgélés után megtaláltuk a Z jelzés folytatását. Az út folyamatosan emelkedett. Az előző napi esőzések ellenére az út egyáltalán nem volt csúszós. Közel három kilométer megtétele után a Kopasz-hegyre felvezető kereszteződéshez értünk. A kitérő alternatívaként szerepelt a programban, de szinte kivétel nélkül mindenki feljött a csúcsra. Meg is érte a fáradtságot. Teljes körpanorámában volt részünk. A Dunakanyar három részletét is láthattuk, aztán a a túlparton a Visegrádi-hegységet, a Magas-Börzsönyt, nyugat felé szép vulkáni kúpokat (Nagy-Galla, Zuvári-hegy). Igaz ígértem Ipoly-látást is, de ez nem jött be, csak az Ipoly-medence látványához volt szerencsénk.
Visszatérve a zöld jelzéshez, hol kicsit lefelé, de inkább mindig emelkedve meneteltünk tovább. A Só-hegyen – kihasználva a napsütést – Tünde ösztökélésére még egy csoportképet is készítettünk. Elhaladtunk a Nagy-rét mellett, majd ismét kapaszkodó következett, és még egy kis kitérő egy jó kis kilátás miatt. A Nagy-Sas hegyet elhagyása mellett a Z jelzést is faképnél hagytuk és a Z kereszt jelzést követve értünk Nagyírtáspusztára. A Szent Orbán fogadó mellett elhaladva értünk a Nagybörzsönyből induló kisvasút végállomásánál kialakított pihenőhelyre. Itt megebédeltünk.
A P kereszt jelzésen indultunk tovább. Nemsokára a Vasas-kúthoz értünk. Büszkén mondtam a többieknek, hogy ehhez a kúthoz minden évben egy Pest-megyei szakosztály – a Dunabogdányi KTE – vezet munkatúrát, tisztítja a kutat, teszi rendbe környezetét. A kútban több szalamandra-bébit is láttunk. Utunk innen folyamatosan „lejtmenetben” haladt. A Bükkös-ároknál átmenetileg eltűnt a jelzést, keresgéltük mindenfelé. A kiágazó Z kereszttel is találkoztunk, csak a mi jelünkkel nem. Aztán a régi vasút töltésén végül is megleltük a jelzést. Mielőtt a faluba értünk, szemben láttuk a Kálváriát. El is határoztuk, hogy ezt látnunk kell.
Márianosztrára beérve kocsiba pattantunk és elhajtottunk a Kálvária-hegy tövébe. Meredek hegyoldalon szerpentinúton (már aki nem rövidített) értünk fel a a szobrok alatt lévő sírkápolnához és kálváriakápolnához. A stációk közül sajnos csak 9 van meg, azok is üresek. Innen is nagyszerű volt a kilátás.
Miután kigyönyörködtük magunkat Szobra mentünk. Sajnos a Börzsöny múzeumot már nem találtuk nyitva, megnéztük viszont a katolikus templomot, a XVIII. századból való Nepomuki Szent János szobrot, valamint a Duna-parton a Luczenbacher-kastélyt. 6 órakor indultunk haza.
Az időjárással megint szerencsénk volt, csak odafelé vezető úton esett az eső, amikor még kocsiban ültünk. A korábbi esők megtisztították a levegőt, lehetővé téve a távolbalátást.
Kép és szöveg: Notter Béla
2008-09-24
Megkezdtük az őszi túra sorozatunkat, a cél Mátra keleti főgerincének a bejárása volt. Nem sok jóval kecsegtettek a meteorológusok a hét elején, de szerencsénk volt. Az időjárás hűvösre fordult, de jobbára napos időben tettük meg a mai napi adagunkat. Mindig szívesen jövünk túrázni a Mátrába, végül is Hazánk legmagasabb hegységéről van szó, a klímája a Kárpátokat idézi. Annak ellenére, hogy megkezdődött a szőlőszüret, szép számmal jöttünk össze, 46-an túráztunk. Hat órakor, a megszokott időben indult el autóbuszunk Százhalombatta Fő teréről. Tárnok, Érd, Budapest érintésével az M3-on hamar elértük a kiindulási helyünket, Kékestetőt. fél 9-kor, kellemetlenül szeles, hűvös időben már el is hagytuk a buszunkat. Együtt indult el a társaság, a már megszokott, kétféle erősségű túra csak a Markazi-kapunál vált el egymástól az alábbiak szerint:
Útvonal 1.: Kékestető (1014 m, OKT)–Sas-kő (898 m, OKT)–Markazi kapu (672 m, OKT)–Felső-Tarjánka (660 m, OKT)–Oroszlánvár (604 m, OKT)–Szederjes-tető (675 m, OKT)–Cseresnyés-tető (551 m, OKT)–Gazos-kő (507 m, OKT)–Kalapos-tető (485 m, OKT)–Sirok v.m. (160 m, OKT)
Túratáv: 20 km
Emelkedő: 550 m
Útvonal 2.: Kékestető (1014 m, OKT)–Sas-kő (898 m, OKT)–Markazi kapu (672 m, OKT)–Ilona-völgy (ZO)–Parádfürdő (ZO)
Túratáv: 14 km
Emelkedő: 50 m
Kékesen mintegy negyed órát tartózkodtunk, megnéztük Csonka László emlékét megörökítő márványtáblát, aki a két világháború között sokat tett a környék fellendítésére, majd a nemrég felállított elhunyt motorosok emléktábláját, meg természetesen az ország legmagasabb pontját szimbolizáló kőpiramist. Előkerültek a pulóverek, miközben az északi sípálya tetejéről adódó panorámát szemléltük. Az Országos Kék Túra jelzésén indultunk el a keleti főgerincen. Hatalmas bükkfák között haladt enyhén lefelé az ösvény, jobbra-balra mohos andezit sziklák mellett. Az első kis pihenőt, a látkép kedvéért az Erzsébet-sziklánál tartottuk. Nagyon tiszta volt a levegő a hidegfront miatt, így messzire el lehetett látni észak felé. A közeli völgyekben megbújó falvakon túl a Heves-Borsodi dombság lankái, mögötte a vulkanikus Karancs-Medves, a horizonton a Szlovák Érchegység zárta a látóhatárt. Visszatekintve a Kékes, távolabb a Galya-csoport volt látható. A kis tisztás végén egy fakereszt is látható. Egy kis sétával hamar átértünk a Sas-kőre. Előtte szép kocka alakú andezit sziklák láthatók a gerincen, majd összecementálódott görgetegen vezetett a jelzés. Maga a Sas-kő is ilyen kőzetből épül fel. Innen még nagyobb a panoráma, keletre a Bükkig, dél irányba az Alföld látható, jól kivehető volt a Mátravidéki Hőerőmű, a Markazi és a Domoszlói víztározó, a környező településekkel együtt. Itt látható a világháborúban elesett magyar turisták emlékműve. Negyed órás nézelődés után erősen lefelé haladtunk. A Disznó-kőnél ismét kiváló panorámánk volt észak felé, majd kissé távolabb a Kis-Sas-kő alatt levő sziklákról az Alföld irányába.
Ezután leereszkedtünk a Markazi-kapuhoz, elhagyva a főgerincet, megkerülve a Kis-Sas-kő csúcsot. A nap zavartalanul sütött, a szélvédett helyen leheveredtünk. Itt váltak el útjaink a rövidebb túrát választóktól, ők 19-en a zöld jelzése az Ilona-völgy felé vették az irányt, hogy megtekintsék az Ilona-völgyi vízesést, meg a Szent István cseviceforrást. Rájuk Parádfürdőben várakozott az autóbuszunk. A Markazi-kapu után kapaszkodni kezdtünk a Mrazica-tető oldalában. Alattunk nem sokkal a nyeregben elért erdészeti földút kanyargott. Minél feljebb jutottunk, annál érdemesebb volt visszatekinteni Kékes és az Alföld felé. A csúcs után ismét lefelé haladtunk, ismét találkoztunk a földúttal. Ismét emelkedő szakasz következett, majd nemsokára elértük a Felső-Tarjánkánál levő OKT-s bélyegzőhelyet. Páran bélyegeztek, majd a Nagy-Szár-hegy 743 m magas csúcsa következett. Mátra keleti gerincére jellemző, hogy a fel és lemenetelek sűrűn váltogatják egymást. Egy kis szusszanás után a Cserepesi-nyeregbe mentünk le. A nyeregben, a valamikori vadászkunyhónak már csak a maradványai látszanak. Ismét felfelé gyalogolhattunk, a csapat fellélegzett, mikor kiderült, hogy a Cserepes-tetőt nem kell megmászni, az OKT jelzés a déli oldalban kerüli meg a csúcsot. A következő lemenetelünkkel elértük a Selyem-tisztást. Itt sikerült egy harcos fűrészeslábú szöcskéről pár képet készítenem. Védett rovar, eszmei értéke 50.000 Ft! A rét után ismét kapaszkodó, majd felértünk Oroszlánvár 604 m magas csúcsára. Itt tartottunk ebédidőt a nyugati oldal tisztásán, ahonnan ismét kiváló panorámában volt részünk.
Oroszlánvárat valószínűleg a Tatárjárás után építette az Aba nemzetségbeli Kompolthy Péter. Később az Országh család birtokába került, 1570-ben még megemlítik, mint az enyingi Török Ferenc uradalmát. Valószínűleg a törökök rombolták le a XVI-ik század végén. A kis várnak ma már csak csekély romjai látszódnak a felszínen. A várárok mutatja, mily csekély erősség volt a vár. Félórás pihenő után igen meredek ösvényen kellett lemennünk a Domoszlói-kapuba. Ez a nyereg Oroszlánvárat választja el Jagustól. Az itt áthaladó földúttal párhuzamosan nagyfeszültségű villamos távvezeték is keresztezi a gerincet. Ismét felfelé kapaszkodhattunk vadvédelmi kerítés mellett, majd elhaladtunk egy frissen épített vadászház mellett. Pár méterrel később át kellett mászni a vadvédelmi kerítésen. Közben, jókat lehetett szedrezni, főleg az irtásokon szaporodik el ez a finom termést érlelő szúrós növény. A gerinc kezdett kissé kisimulni, a Jagus után a gerinc oldalában vezetett a jelzésünk, egy igen szép bükkösben. Következett a Szederjes-tető 675 m magas csúcsa. Itt bevártuk egymást, sajnos a tetőt teljesen benőtték a fák, így csak az árnyékban pihenhettünk. A magassági ponton kívül egy régi építmény beton alapjai is láthatóak, nem hallottam róla, hogy itt valaha is lett volna kilátó. Tíz perc után tovább mentünk. Szederjes-tető egyik nyúlványán földvár található. Zsoltival ketten érdemesnek láttuk megtenni a kis kitérőt. A várat a Szederjes-tető irányából két árok védi. A vár történetéről semmit sem tudunk, a Mátra Várai jelvényszerző mozgalomban szerepel, mint felkeresendő pont. Északi irányba jó panoráma nyílik a földvár széléről.
A többieket hamarosan utolértük, ismét lefelé mehettünk. Elég hosszan egy új vadvédelmi kerítés mellett haladó földúton gyalogolhattunk. A térképen is bejelölt Jóidő-kút elapadt, a mai napon ez idáig nem volt vízvételi lehetőségünk. A térképre szintén berajzolt Képesfa (Mária kép) nagyon rossz állapotban van. A Remete-tetőt elkerüli az OKT, délről kerüli meg az ösvény. A Cseresnyés-tető előtti kis nyeregben a 29 évet megélt Ozsvárt Péternek barátai által emelt kopjafánál ismét ösvényre váltottunk. Kissé kapaszkodnunk kellett a tetőre, a társaság is kezdett kifáradni. Erről a szakaszról nem adódott kilátás, annál inkább a Gazos-kő 507 m-es letöréséről! A Cseresnyés-tetőről pár száz métert kellett csak megtennünk lefelé, hogy élvezhessünk ismét egy szép panorámát. Északra, keletre van szép kilátás, innen már látható Sirok, meg a felette levő dombon a vár is. Pompás hely ez a kis tisztás, pár négyzetméteren 4 db védett növényt is felfedeztem. A szikla peremére csak félve mer kimenni az ember, félelmetes a több mint száz méteres letörés! Nézelődtünk, fotózgattunk, míg az utolsó emberünk is befutott. Mondjuk a futás kicsit nagyképűnek hangzik, a társaság már kellőképpen el volt fáradva.
Következett a túra utolsó szakasza, még egy órát kellett gyalogolnunk a célig, Sirok vasúti megállójáig. Átrád-tető, Aszó-tető, Kalapos-tető, Őr-hegy érintésével kanyargott a jelzésünk, mind szelídebbé válva az emelkedők, ereszkedők. Erdőrészeket, irtásokat kereszteztünk, meg kerítéseken keresztül létráztunk. Erről a szakaszról nem adódott kilátás, egyébként is már mindenki inkább a lába elé nézett. A Sólyom-folyásnál, az esőbeállónál kicsit keresni kellett a jelzést a nagy gazosban, de hamar ráleltünk. Elérve a műutat, balra fordultunk, majd 300 m után a vasúti megállóban várakozó autóbuszunkhoz értünk. A rövid túrások 1 órája itt várakoztak már ránk. Az utolsó emberünk negyed óra múltán ért el a célba. Eredetileg azt gondoltuk, hogy Sirok várának megtekintése is be fog férni a programba, de ez nem jött össze. Mivel nem akartunk későn hazaérni, ez elmaradt. Az előrejelzések ellenére kiváló túra időt fogtunk ki, élményekkel gazdagodva térhettünk haza. A meglepő dolog az volt, hogy összesen 3 túrázó emberrel találkoztunk mindösszesen a mai napon! Pedig azt gondolom, ez az egyik legszebb szakasza az Országos Kék Túra mátrai szakaszának! Sötétedés előtt mindenki hazaért, sajnos mindjobban rövidülnek már a nappalok. A következő túránk szeptemberben a Börzsönybe vezet, ha szerencsénk lesz, szarvasbőgésben is lehet részünk!
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Szabó Zsolt készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is megtalálható. http://www.termeszetbaratok.hu
01. Kékes, az ország legmagasabb pontja
02. Kékes északi sípályája
03. Panoráma a Sas-kőről
04. Kis-Sas-kő alatti sziklákon
05. Útban a Markazi-kapu felé
06. Panoráma északra
07. Pihenő a Markazi-kapuban
08. Mraznica-tető felé
09. Kilátás északra a Nagy-Szárhegyről
10. Pihenő a Nagy-Szárhegyen
11. Oroszlánvárnál
12. Irtás keresztezése Szederjes-tető előtt
13. Szederjes-tetőn
14. Sáncok a Szederjes tetőn
15. Gazos-kő letörése
16. Pihenő a Gazos-kőn
17. Távolban a Siroki-vár
18. Túránk a vége felé közeledik, Kis-Paska keresztezése
2008-09-18
„Felnéztünk az égre, sütött a nap, bár az ég alja nem volt tiszta, kicsit szürkésen kékes, érezhető volt a változás szele, figyeltük az állatokat, viselkedésükből megtudhattuk, milyen idő várható holnap”. Őseink, együtt lélegeztek a természettel, odafigyeltek minden rezdülésére, így élték mindennapjaikat. Sajnos a mai világban egyre távolabb kerülünk környezetünktől, egymástól, s már nem is tudjuk, hogy lehet élni áram, hűtő, víz, televízió, rádió, telefon nélkül. Bevallom, kicsit aggódtunk, mit fog reagálni harminchat kisember a nomád körülmények láttán. Az ország minden tájáról vándoroltak hozzánk és július 20-án elkezdődött a hétnapos, bentlakásos nomád táborunk. A helyszín a gödöllői dombság területén, Gomba falu mellett Magfalván került megrendezésre. Célul tűztük ki, megmutatni mindent a fiataloknak,és átadni tudásunkat, amit egy hét alatt lehetséges, hogyan kell együtt élni a természettel, óvva és tisztelve azt. A kis csapat szervesen részt vett a tábor életéhez szükséges munkákban, szedték a tűzifát, húzták a kútból a vizet, segédkeztek az ételek elkészítésében, vágták a fát. Mit is mondjak- döbbenetes, hogy játékosan, harminchat fiatal pulya röpke húsz perc alatt annyi fát gyűjtött, hogy szinte egész hétre elegendő volt – lenyűgözött minket. Két nap alatt mindenki hozzászokott a körülményekhez és megtanulta a szokásokat, kezdték érezni a természet jeleit. Lassan megértették, hogy itt nem az én számít, hanem a közösség, mindenki, mindent a közösségért tesz és cselekszik. A vadócok négy törzsbe tömörültek, mindenki nevet választott magának, amely természettel kapcsolatos volt.(zsálya, patak, zúgó, szarvas, kő, csikó……)
Érdekes, hogy a nevek mennyire találóak lettek, szinte minden táborlakó tudat alatt olyan nevet választott, amely személyiségének megfelelt. A tábori mindennapjait az időjárás alakította, természetesen volt napi programtervezet, de mint tudjuk egy ilyen típusú táborban, nem lehet szigorúan ragaszkodni a papírformához. Délelőtt folytak a törzsi foglalkozások, versenyek. Délután kezdődtek a kézműves foglalkozások, minden napon több tevékenység közül választhattak a nomád csemeték, volt agyagozás, nemezelés, lovaglás, kötélhúzás, bőrkészítés, fafaragás, méhészkedés, kenyérsütés, ijjászkodás, dárdavetés, rönkhajítás. További foglalkozásainkban népi játékokkal, tánccal és verssel gyarapítottuk a táborlakók tudását. A vacsora után a tábortűz mellett közös énekléssel, zenéléssel és jókedvű beszélgetéssel zártuk a napot. Két alkalommal, éjszakai túrát rendeztünk, elemlámpa nélkül, kizárólag érzékszerveinkre és a csillagokra hagyatkozva, izgalmas és érdekes volt. A természet hangjai felerősödtek és átélhettük a fák, növények, élőlények mozgása által keltett neszeket. Jellemzően borús, esős idő alakította a hetet, azt hittük, a semmi közepén megoldhatatlan problémával nézünk szemben. Nem gondoltuk volna, hogy a táborozó gyerekeket egyáltalán nem zavarja az idő, sőt, amikor meghallották, hogy zuhogó esőben sárcsúszás és iszapbirkózás következik, kiabáltak és ugráltak örömükben. A szülők egymás után hívtak minket, mit csinálunk ilyen időben? Nem fázunk? Hogy bírjuk? Szinte nem hitték el-„ semmi gond kedves hölgyem, uram”-, mindenki jól érzi magát. A tábor a végéhez közeledett, utolsó nap-szombaton- végre jó idő lett, így egész napos akadályversenyt és sorversenyt szerveztünk, gyakorlati, elméleti feladatokkal. Este ünnepélyesen lezártuk a tábort és megköszöntük a lehetőséget Magfalva tulajdonosának, hogy ott lehettünk, kézműveseinknek, hogy elhívatottan tanítottak minket, tanárainknak, hogy szeretettel, lelkiismeretesen végezték feladatukat, a konyhán segédkező barátainknak, akik biztosították az ellátást, majd a fiataloknak a részvételt. Mindenki szeme könnyes lett, az érzelmek cikáztak szívünkben, lelkünkben. Mit is mondhatnék még, csak hallgattuk a vadócok köszönő szavait -„Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt”.
Dobos Csaba
2008-09-12
A nyár utolsó túrája a Zselicbe vezetett. Már vagy 20 éve nem túráztunk hazánk e kis táján. Somogy megye egyik legjobban erdővel fedett tája Zselic. Híres vadászterület, főleg a gím- és dámszarvasai tették nevezetessé. Észak-Zselic természeti értékeinek védelmére hozták létre 1976-ban a Zselici Tájvédelmi Körzetet. 6 órakor indult el autóbuszunk, kivételesen Érdről, mivel Dunaföldvár érintésével terveztük elérni Kaposvár környékét. A megszokott időpontoktól való eltérés 2 túratársunk otthon maradását okozta. Pedig már hetekkel a túra lebonyolítása előtt felkerül honlapunkra a részletes kiírás. Persze ezzel együtt a tagok többsége e-mail-en megkapja kiírást. Összeszedve a százhalombattaiakat, az Ercsiben lakókat 42-en vettünk részt a túrán. Elég későn, 1/210 körül értük el Zselickisfaludot, a református templom mellett szálltunk ki mindnyájan a buszból. Előtte megálltunk Szennán, de mivel a skanzen nyitására még fél órát kellett volna várni, tovább mentünk. Szombati napon azért illő lenne legalább 9-kor kinyitni a múzeumot! Szokásunkhoz híven kétféle erősségű túra közül lehetett választani. Az első szakaszt közösen tettük meg, az alábbiak szerint:
Útvonal 1.: Zselickisfalud (K, Z négyszög)–Kardosfapuszta (K)–Ropolypuszta (K)–Simonfa (K, S)–Zselicszentpál (S, Z)–Kaposszentjakab (S, SL)
Túratáv: 22 km
Emelkedő: 500 m
Útvonal 2.: Zselickisfalud (K, Z négyszög)–Kardosfapuszta (K)–Ropolypuszta (K)–Simonfa (K, S)
Túratáv: 12 km
Emelkedő: 300 m
A kb. 300 lelket számláló kicsiny falu házait hamar elhagytuk. A falu szélén pillantást vetettünk a Vándor Turistaházra, majd a kék jelzésen, egy lösz mélyúton kezdtük meg a felmenetelt a Tergócsi-erdő nevű dombhátra. Kiérve a tetőre, pompás látványban volt részünk, kis házacskák mellett szelídgesztenyék, a parcellákon gyümölcsösök, szőlők, távolabb a szomszédos dombvonulatokat láthattuk. Újabb 10 perc múltán a Milleniumi Emlékhársasnál voltunk. Az Eszterházy birtokon 1896-ban 18 M 96 alakban 400 db 10 éves hársfát ültettek el. Ma sajnos csak 71 db maradt meg belőlük, így az alakzat elég nehezen vehető csak ki. Nagyon szép lombos állományú erdők vannak ebben a körzetben, maga az erdő is gondozottnak tűnik. Termetes méretű bükkök, tölgyek, juharok, gyertyánok, hársak láthatók. Különösen szembeötlő a hársak jelentős aránya. Távolabbról nézve az erdőket, feltűnő az ezüst hársak jellegzetes színe.
Kardosfapusztát majd 1km-n keresztül aszfaltúton közelítettük meg. A valamikori vadászház jelenleg konferencia központként üzemel. Szép környezetben van, egy termetes gímszarvas faszobor emlékeztet a terület gazdag állatvilágára. Továbbra is az aszfaltozott úton gyalogoltunk az időd lombos fák árnyékában. Leérve a Ropolyi-árok völgyébe, jobbra egy szépen kiépített horgász tó látható. Nem telepedtünk le az asztalokhoz, bár egyeseknek már ebédelhetnéke volt, inkább tovább mentünk. 2km után elértük Ropolypusztát. Ma csak 3 épület található a völgyben, pedig már 1230-ban faluként említik, temploma, papja volt a településnek! A Monoszló nemzetségbeli Rupuliak ősi fészke volt a Villa Rupul. A törökök kivonulása után az Eszterházy család birtoka lett. Ropolypusztát elhagyva méretes faszobor emlékezteti az erre tévedőt, a fakitermelők itt tartott országos versenyére. A piros és kék jelzésen egy darabig még az aszfalton mentünk, majd a kéken maradva balra betértünk az erdei ösvényre. 300m után fiatal erdőrész következett, majd széles nyiladék, földúttal. Nagyon rég nem esett tisztességes eső errefelé sem, lépteink nyomán porfelhőbe burkolózott a csapatunk. Elérve az erdőbe vezető ösvényt, letelepedtünk a kivágott fákra elfogyasztani az elemózsiánkat, mert már nagyon lázadoztak egyesek. Ezen a környéken már több szúrós csodabogyót láthattunk a fák árnyékában.
Ismét egy szép erdei szakasz következett, ezt elhagyva leértünk a Zselickislaki-patak völgyébe. Vadföldek szélén, kerítés mellett haladtunk 1km-et, majd egy nyiladékon, meredek kaptatón Simonfa irányába vettük utunkat. Elérve a tetőt, rövidítésre szántuk magunkat, mivel a társaság egy része nem állt meg ebédelni, így utolérhetjük őket. Hamar elértük Simonfát, de ahhoz, hogy a faluba érjünk, két patakot kellett kereszteznünk, melyekben szerencsére nem volt víz, meg 200m fejünk tetejéig érő gazoson kellett áthaladnunk. Olcsón megúsztuk a rövidítést! Kereszteztük a Kaposvárt Szigetvárral összekötő főutat, majd pár száz méter után letelepedtünk Simonfa közepén található horgásztó mellett a padokra. Itt láttunk virágzó orgonát! Erről jut eszembe, Ropolypuszta előtt meg vadgesztenye virágzott! Tényleg meg fog bolondulni az időjárás? 20 perc pihenő után a hosszabb túrát választók, 16-an a sárga jelzésen elhagytuk Simonfa házait. A többiek maradtak, a nagy meleg következtében nem volt valami magas a gyaloglási kedv. Nekik fel lett ajánlva Kaposvár központjának megtekintése, de mint utólag kiderült, olyan nehezen jött össze a csapatuk, hogy a városnézést ki kellett hagyniuk.
6-8m magas löszfalak között gyalogoltunk fel a dombtetőre. Itt először vadkerítés mellett haladtunk pár száz métert, majd Zselicszentpál felett vadföldeken keresztül haladt a földút. Vályogot lehetett köpni, annyira porzott az út, bárhogyan is vigyáztunk lépteinkre! Örültünk, mikor elértük a sárga romjelzést, mivel ettől kezdve ismét kellemes erdei úton mehettünk. Lefelé menet kis kitérőt tettünk a Latinca-forrás megtekintésére. Sajnos a vize elapadt, a foglalata is tönkrement. Leérve a Nádasdi-patakhoz, pár métert haladtunk a völgyben, majd a jobboldali Nádasdi-erdő dombhátjára gyalogoltunk fel. A kapaszkodó utolsó fele igen pocsék volt, mivel az ösvény eltűnt az igen erőszakosan növő akácok miatt. Kb. 4km-et meneteltünk a dombháton, a jobbára idős állományú erdőben, míg elértük Kaposszentjakab szőlőit, gyümölcsöseit. Itt jelzést is tévesztettünk, plusz 1km gyaloglás volt a figyelmetlenségünk ára. Hat óra után pár perccel értük el Kaposszentjakab, a volt Zselicszentjakab bencés apátságának romjait. Szerencsénk volt a kiállítás bezárásáért felelős emberrel, mert a késésünk ellenére, jegy nélkül megtekinthettük a feltárt és kiállított romokat, maradványokat.
A zselicszentjakabi bencés apátság védett műemlék, mely az egykori Győr nemzetség monostorának romjaiból áll. A monostort egy 1432-ben íródott, másolatban megmaradt oklevél szerint 1061-ben alapították. Az alapító oklevél szerint Győr fia, Ottó somogyi ispán 1061-ben bencés monostort alapított a Szent Jakab-hegyen. Itt már korábban is állt egy templom, mely erre az időre már romos volt. Ennek helyén építették fel az új templomot, melynek felszentelésén 1067-ben Salamon király és Géza herceg is részt vett. A hazai emlékanyagban különleges alaprajzi elrendezése, bizáncias jellegű relieftöredékei emelik ki egyházi románkori épületeink sorából. Az apátság 1543-ban szűnt meg, a török hódoltság idején katonai célokra használták, külső fallal erősítették meg. A kolostor együttes feltárása 1960-1966 között történt, a közelmúltban újra restaurálták a feltárt emlékeket
A romkert megtekintése után lesétáltunk a főútra, majd 1km után megtaláltuk autóbuszunkat. A kistúrások már vártak ránk, emiatt siettünk felszállni az autóbuszunkra. Gyors létszámellenőrzés után elindultunk hazafelé. A reggeli útvonalhoz képest most Szántód felé vettük az irányt, hogy az M7-esen hamarabb hazaérjünk. Így volt szerencsénk látni az elhíresült Kőröshegyi Völgyhidat. Az osztrák sógorokat, meg a horvátokat a sárga irigység emészti el, mikor meglátják, micsoda remekbe szabott műszaki létesítményt építettünk a dombjaink között! 9 óra előtt senki sem ért haza a mai napon. Jó időnk volt egész nap, megismerhettük legalább futólag hazánk egyik bájos kistáját.
Következő túránk Mátra főgerincére vezet szeptember 13-án, a Kékes – Sirok közötti Országos Kék Túra útvonalának egy részét fogjuk bejárni.
Muskovics András
szakosztályvezető
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsa (KZS) és Tóth Zoltán készítette)
Megjegyzés: Más képekkel, ugyanez a leírás a honlapunkon is megtalálható. http://www.termeszetbaratok.hu
01 Zselickisfalud faszobra (KZS)
02 Kardosfapuszta szarvasa (KZS)
03 Zselic ezüsthársas társulása (KZS)
04 Ropolypuszta előtti horgásztó mellett (TZ)
05 Ropolypusztára emlékeztető ismertető tábla (TZ)
06 Zselickislaki -patak völgye (TZ)
07 Elszáradt idős bükkfa (KZS)
08 Pihenő a fatörzseken (KZS)
09 Virágzik már az őszi kikerics (KZS)
10 Horgásztó Simonfa központjában (KZS)
11 Ebédidő a horgásztó mellett (KZS)
12 Zselicszentpál feletti úton (KZS)
13 Zselicszentjakab, bencés apátság romkertje (KZS)
14 Kilátó a romkert mellett (KZS)
15 Kaposszentjakab emlékezete (KZS)
2008-09-04
Augusztus 19-20-án Isaszeg várossá avatásának alkalmából rendezett programsorozat része volt egy éjszakai túra is, Faluból a városba elnevezéssel, melyet Klubunk szervezett. Az elnevezés igazán akkor lett volna frappáns, ha – mint amikor eredetileg kigondoltam az egészet – valóban augusztus 20-ával nyilvánították volna várossá Isaszeget. Így a községházától indultunk volna, és éjfél után a városházához értünk volna. Mivel a városi rangot július elsejével megkapta lakóhelyünk, a túra elnevezése kissé sántít.
Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon szép időben, majdnem teliholdnál kezdtünk gyülekezni este 8 órakor. Igaz ekkor még csak 3 lelkes fiú volt a regisztrációnak kinevezett kempingasztalnál. Féltem is a kis létszám miatt, de mikor pár perc múlva ismét a helyszínre értem (mivelhogy a nagy kapkodásban otthon felejtettem a regisztrációs íveket és hazaugrottam értük), már nagyon sokan voltak. Ahogy teltek meg a sorok a jelentkezőkkel, úgy lett egyre nagyobb az örömöm. Ez az állapot egészen ötven főig tartott, onnantól az örömbe üröm is vegyült, hiszen csak 50 db kitűző és csoki, – és mint később kiderült – még ennél is kevesebb oklevél volt nálam. A nyüzsgő embertömeg (voltak akik a Charlie koncertről jöttek át az utolsó pillanatban) végül minden aggályomat eloszlatott, hiszen az előkészületek sok munkáját (3 napos bozót-, csalánírtás, egyik nap Balogh Zolival) evvel láttam megtérülő “befektetésnek”. A regisztráció befejezésekor sikerült tea helyett a fáklyákhoz hozott lámpaolajat meghúzni. Ittam már jobbat is!
Az éjszakai túrázás jellegzetességeire, veszélyeire pár szóban felhívtam a végülis 75 főre gyarapodott túratárs figyelmét, és 9 óra előtt pár perccel indultunk is. A katolikus templom után a Madách, Nap, Mátyás király utcán át hagytuk el a várost, és kezdődött el az igazi éjszakai túrázás. Jó tempóban (egyesek szerint túl jóban is) tettük meg az első 4 km-t az Szentgyörgypusztai emlékkeresztig. Egy-egy kanyarban, nyílt terepen nagyszerű volt látni 75 lámpás imbolygó fényét. Kis pihenő után előbb a dányi országútig, majd kis kényszerű kitérővel a sápi úthoz vezető fasorig jutottunk. Ezen több mint egy km-t mentünk, majd a sápi útnál jobbra, a város felé fordultunk. A Honvéd-emlékműnél egy kicsit hosszabb ideig időztünk, csodáltuk Isaszeg éjszakai fényeit. A Pest Megyei Piros jelzésen folytattuk utunkat, újabb 1,7 km után a Honvéd-sírokhoz értünk. Megint egy kis pihenőt engedélyeztünk magunknak, majd a zöld jelzésen az Öregtemplom felé vettük az irányt. Azért csak felé, mert az út utolsó szakaszát nem sikerült járhatóvá tennem, ezért az Erdő utcán jöttünk ki az erdőből.
Visszaérve a célba, szétosztottuk a túrázók között az oklevelet (aláírók: Hatvani Miklós polgármester, Verseczkyné Sziki Éva, jómagam), egy-egy csokoládét és egy erre a célra készült kitűzőt. Mivel több volt az eszkimó, mint a fóka, a kiosztást úgy oldottuk meg, hogy a Természetbarát Klub tagjai, ismerőseim, hozzám közelben lakók akkor nem kapták meg juttatásukat. Nekik én fogom ezen a héten kikézbesíteni jussukat.
Isaszegieken kívül 8 fő Gödöllőről, 2 fő Zsámbokról, 4 fő Budapestről érkezett a túrára + 2 jólnevelt kutya.
Köszönöm mindenki részvételét, aki megtisztelte jelenlétével a városavató túrát. Jövőre is csinálunk hasonlót!
Kép és szöveg: Notter béla
2008-08-25
Következő
Előző