Kategória: Beszámolók
Nem volt banánérlelő meleg, mégis 13-an döntöttünk úgy, hogy szervezetünknek szüksége van egy kis mozgásra. Egyébként is mint minden, az időjárás megítélése is relatív: a pesszimisták hidegnek találták a 2 fokot, az optimisták hangoztatták, hogy nem esik az eső.Isaszeg vasútállomáson találkoztunk 8 óra után, majd Gödöllőre vonatoztunk. Az Alsó-park mentén, majd a Honvéd úton haladva értünk a Török Ignác szoborhoz. Itt röviden megemlékeztünk Gödöllő nagy szülöttjéről, a szabadságharc mártírjáról (1. kép: Dalmi Éva). Eleinte még a Honvéd úton, majd ezt követően a Repülőtéri úton haladtunk kifelé a városból.
Jó másfél kilométer megtétele után a kis Henrik talán szerencsétlen számnak gondolta a 13-as számot (ennyien voltunk a csapatban), ezért úgy döntött, hogy inkább hazamegy. Anyukája jött el érte. A repülőtér előtt egy hatalmas akácfa (2. kép: Maszlagi Sándor) terpeszkedett a táj fölött. A hangárnál voltak kinn repülőgépek (3. kép), de repülést nem láttunk. A hidegben leadott hőnket kis forralt borral pótoltuk. A reptér feletti gerincen – ahová rövid kapaszkodóval (4. kép) értünk fel – délnyugati irányt vettünk fel. Ez a fő irány egészen Isaszegig megmarad. Elhaladtunk a környék legmagasabb pontját (269 m) jelző magassági pont mellett. Később megálltunk ki-ki reggelizni, vagy ebédelni, de – talán nem meglepő ilyen időben – csak úgy “állva, mint a lovak” (5. kép). Utunk során szép völgyeket kereszteztünk, ilyen látható a 6. képen is.
Már Isaszeg külterületére érve, meglátogattuk azt a gazdag szárnyasállománnyal rendelkező kertet, amit mi csak “strucctelepnek” hívunk. A kedves házigazda be is hívott a kertbe, így közelről is tudtunk fényképeket készíteni pl. az emukról (7. kép). Nemcsak mi kiváncsiskodtunk, hanem a struccok is (8. kép). Miután eleget tátottuk a szánkat, továbbindultunk. Elhaladtunk az ilyenkor is szép Rákos-patak (8. kép) mellett, majd a Rákóczi utcán haladva a Községházáig együtt mentünk. Innen aztán saját háza felé vette az irányt.
A hűvös idő ellenére a hangulat barátságosan meleg volt. Mindenkinek volt egy jó szava a másikhoz, egymást licitáltuk túl a hozott bolti, és hazai csemegék kínálásában. Hát – többek között – ezért is érdemes túrázni.
A fényképeket készítette: Dalmi Éva, Maszlagi Sándor és Notter Béla.
A beszámolót írta: Notter Béla
2007-11-18
Évvége felé tartunk, a hozzánk közeli Velencei hegységbe terveztük a mai napi túránkat. Általában személygépkocsival szoktuk ezt a túrát megszervezni, a szakosztályi költségkeretünk kímélése végett, de most kivételesen autóbusszal mentünk. Az is igaz, hogy szép számmal jelentkeztek a túrára, 39 jelentkező volt, 36-an el is jöttek túrázni. Az időjárási előrejelzések nem éppen a legkedvezőbbek voltak, pénteken egész nap esett az eső, fújt a szél. De hát bátraké a szerencse! A szombati napon jobbára napos időben túrázhattunk, igaz a szél néha viharos volt, a levegő hőmérséklete is 10 fok alatt volt. Másnapra ismét elromlott az idő, komoly havazás köszöntött be, jelezve a tél közeledtét. Tehát szerencsénk volt! Nyolc óra előtt pár perccel indult buszunk Százhalombattáról a tervezett 7 óra helyett, mivel a kiküldött buszunk közlekedési balesetbe keveredett, másikat kellett a fuvart vállalónak kiküldenie. A nem nagy távolság miatt mai napon csak egy túra került kiírásra:
Útvonal: Pázmánd (P) – Zsidó-hegy (P) – Nadap (P+) – Kövecses-hegy (P) – Angelika-forrás (P+) – Hurka-völgy (P+) – Pákozdi-ingókövek (Z) – Pákozd (Z)
Túratáv: 16 km
Emelkedő: 300m
Érd, Tárnok érintésével hamar elértük a túra kiindulási helyét, Pázmánd település szélét. 9 óra előtt elkezdtük a Zsidó-hegy megmászását, ahol a nevezetes kvarcit sziklák találhatók, ezen geológiai látványosság miatt már régóta védett a terület. A sziklák az eocén kori vulkánosságot követő utóvulkáni tevékenység során alakultak ki. Az ember tudatában az a képzet, hogy a kvarcit átlátszó, vagy fehér színű kőzet, de csalatkoznia kell. A sziklák vöröses barna színűek, valószínűleg a nagy vastartalom miatt. Igen látványos a kőkapunak nevezett hasadék, de lehet ’kőfülkét’, ’asztallapot’ és ’itatót’ is felfedezni a változatos formák között. A hegy tetején hármas fakereszt fogadott bennünket. Nemrég állították újra fel a pázmándi lakosok, 1956-ban rombolták le a régi kereszteket. A panoráma kitűnő volt innen, látható volt Százhalombatta két nagy ipari létesítménye, a tiszta időnek köszönhetően a Budai-hegység, a Széchenyi-hegyi TV adóval.
Negyedóra nézelődés után elindultunk a sárga?, piros? jelzésen Nadap irányába. Mind a két színű jelzéssel találkoztunk, pedig a festések nagyon régiek voltak és eléggé hiányosak. Meglepően nagy szőlőültetvények között, mellett vezetett az utunk. Ezen a szakaszon kerékpárutat is kijelöltek nemrég, a kereszteződésekben irányjelző fatáblákat helyeztek el. Kereszteztünk két völgyet, miután jobbra feltűnt a Csúcsos-hegy. Jó kilátópont lehet dél felé a Velencei tóra, mivel a déli oldala kopasz. Valószínűleg ezért festhettek fel egy háromszögjelzést irányába, a térképünkön ez a jelzés még nem szerepel. Még egy völgy következett, majd hamarosan beértünk Nadapra. A falun áthaladva pár új házat csodálhattunk meg, a régi hagyományos, a környékre jellemző építészeti stílusban építtették. A kiírástól eltérően kisebb kitérőt tettünk meg a geodéziai alappont emlékművének megtekintésére, mivel kiderült, nem mindenki látta még a csapatból.
Tíz perc pihenő után a piros jelzésen Meleg-hegy felé vezetett az utunk. Az erdő már télre felkészülten fogadott bennünket, levelek már alig voltak a fákon. A Meleg-hegyen épített átjátszó állomás drótköteleinek suhogása messziről elárulta a csúcs helyét. A szél viharossá vált, ámbár a fák között ezt nem éreztük. Ismét eltértünk az eredeti programunktól, a nem messze levő Likas-kőhöz felgyalogoltunk a piros háromszögjelzésen. Már többször jártunk itt, de az időjárásnak köszönhetően a legjobb fotókat most lehetett készíteni a sötét színű Likas-kőről. Nem messze a kőtől egy erdész egyszerű emlékműve került kialakításra. Visszamentünk a piros jelzésre, Angelika forrás felé vettük az útirányt. Itt tartottuk meg a hosszabb pihenőnket ebédünk elfogyasztása érdekében. A forrás már régen elapadt, a mederben lejjebb néhány helyen lehet a víz nyomát felfedezni.
A hűvös idő miatt a félóra elmúlását se vártuk meg, felszedelőzködtünk, indultunk tovább. A Bodza-völgy szinte monumentálisnak hat a mohos gránit szikláival, a mélységével ebben a kis hegységben. Itt is látható majdnem szabályos kocka alakú kő. Mintegy 3 km után a következő szakasz kopár területen vezetett, az erős szél igencsak éreztette a hatását. Szaporábbra fogtuk lépteinket, hogy minél előbb elérjük a Pákozdi Ingókövek természetvédelmi területet. Többször jártunk már errefelé, az ember mindig megcsodálja és nehezen tudja elképzelni ezen kemény gránit sziklák ilyen bizarr formára való lekopását. Persze a kövek kialakulása nem az ember léptékével mérhető. A környéket szabad program keretében barangoltuk be, a legtöbben a Pandúr-kövek megtekintését sem hagyták ki. Talán ez a legnagyobb sziklaépítménye a természetvédelmi területnek, olyan, mintha óriások rakták volna egymásra a sok tonnát nyomó sziklákat. Egyesek a sziklamászó tudományukat is kibontakoztathatták a köveken.
Az ég lassan beborult, emiatt a tervhez képest rövidebb piros kereszten indultunk le a túra befejezésére. Pákozd főutcájára a régi 1848-as emlékmű közelében értünk le. Megnéztük az emlékművet, meg a tőle nem messze levő szép kőkeresztet. A katolikus templom közelében várt ránk a buszunk. Jó félóra eltelt, míg mindenki előkeveredett. Végül is egy kellemes levezető túrát teljesíthettünk a mai napon. Öt óra előtt már mindenki hazaérkezett. Az ez évi utolsó túránk Budai-hegyekbe vezet, megkeresni a Mikulást, december 9-én.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a szakosztályunk honlapján is lehet találkozni:
http://www.termeszetbaratok.hu)
A fényképeket Kutasi Zsuzsanna (KZS) és Szabó Zsolt (SZZS) készítette.
01 Pázmánd, indulás a Zsidó-hegyre (SZZS)
02 Zsidó-hegy sziklakapuja (SZZS)
03 Zsidó-hegy kvarcit sziklái között (SZZS)
04 Zsidó-hegy keresztjei (SZZS)
05 Pázmánd látképe (KZS)
06 Előttünk a Csúcsos-hegy és a Meleg-hegy (KZS)
07 Nadap a következő falu (SZZS)
08 Új 56-os emlékmű Nadapon (KZS)
09 Nadap, Szintezési ősjegy (SZZS)
10 Nadap temploma (KZS)
11 Velencei tó a Meleg-hegy oldaláról (KZS)
12 Pihenő Likas-kőnél (KZS)
13 Likas-kő (KZS)
14 Angelika-forrásnál (SZZS)
15 Bodza-völgy (SZZS)
16 Kocka-kő, a legszebb szikla alakzat (KZS)
17 Pandúr-kő megmászói (SZZS)
18 Pandur-sziklák (KZS)
19 Panoráma Sukoró irányába (KZS)
20 Pákozd, a régi 48-as emlékmű (KZS)
2007-11-16
Az isaszegi Falumúzeum alapításának 40. évfordulója alkalmából meghírdetett Múzeumi hónap nyitónapján, 2007 10.07-én az Isaszegi Múzeumbarátok Köre és az Isaszegi Természetbarát Klub közös rendezvényt szervezett. Célunk az volt, hogy egy jó kis séta (6 km) mellett szellemi táplálékot is vegyünk magunkhoz, ismerjük meg Isaszeg műemléki értékeit.A múzeum előtt volt a gyülekező 3/4 kettőkor (1. kép). Mi magunk is meglepődtünk, mennyien jöttek el ebben a kellemes kirándulóidőben. Sokszor hallani, hogy nehéz az isaszegieket “megmozgatni” – én is mondtam már. Ennek cáfolata volt a megjelent több mint 40 fő. Két óra után ár perccel indultunk (2. kép). A Madách és Templom utcán át, a lépcsőn felkapaszkodva (3. kép) értük el első nagyszerű látnivalónkat, az Öregtemplomot. Itt Szmolicza József úr tartott érdekes beszámolót a templom történetéről, a helyreállítás fázisairól . Illusztrációképpen képeket, tervrajzokat is hozott (4-6. kép). Ezután körüljártuk, majd belülről (7. kép) is megnézhettük Isaszeg büszkeségét. A temetőn keresztül (8. kép), a ravatalozó mellett felvezető lépcsőn jutottunk a Kálváriához (9. kép).
A zöld túristajelzésen folytattuk utunkat és értünk a Honvéd-sírokhoz. Itt meghallgathattuk az isaszegi csata fordulatokban gazdag napjának történetét (10. kép). A sírok után (itt elbúcsúztunk a séta “rangidős” tagjától /11. kép/ és családjától) a Pest Megyei Piros (PMP) jelzésen haladva (igaz, egy helyen csaltunk és levágtunk egy kanyart) értünk el a Honvéd-szoborig. Itt más dimenzióban hallhattunk a csatáról és az emlékmű felállításáról (12. kép). Ezt követően átsétáltunk a Szobor-hegy lábánál lévő Zsidótemetőbe, ahol Tóth Ottó nagy odaadással beszélt a temető múltjáról és karbantartásáról (13. kép). Sétánkat a múzeumban fejeztük be, ahol finom, sok lila hagymával dekorált zsíroskenyér, üdítőitalok és mátrai borok vártak ránk (14. kép).
Mindenkinek köszönjük a részvételt.
Notter Béla
2007-10-11
Örömmel értesítjük a Pest megye turista főútvonalán túrázókat, a Pest Megye Turistája jelvényszerző túramozgalom teljesítését végzőket, érdeklődőket, hogy a PMP felújítását – létrehozásának 30. évfordulójára – sikerült a magunk által szabott határidőre befejezni. A GPS-el felmért útvonal teljes hossza 245 km.
Az évfordulóra a egy új – útvonalleírással kiegészített – Igazolófüzetet és egy térképet is kiadtunk, melyet az átadás során mutattunk be. Az Igazolófüzet 32 oldalas, fedlapja az 1. képen látható. Mindenki, aki megvásárolja az Igazolófüzetet, a 2. képen látható Térképmellékletet díjmentesen megkapja. A túraútvonal kis része a Börzsöny térképen, nagy része a Gödöllői-dombság térképen is megtalálható. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy csak az általunk kiadott Térképmelléklet tükrözi a jelenlegi valós állapotokat, a másik két említett térkép kiadása óta nagyon sok változás történt a PMP útvonalán.
2007.07.18-án e honlapon megjelent írás óta az alábbi szakaszok készültek el (és ezzel vált teljessé az útvonal):
Erdőkertesi Természetbarátok Sportköre (Járosi László): Sződ – Vácrátót. kivágott fasori fák miatt újrafestés, Vácegres – Margita K-i oldal 15,2 km,
Notter Béla: Margita K-i oldal – Gödöllő, Perőc 18,2 km (az Agrárerdőben /Pálffy Tibor/, valamint Babatpuszta és Margita-alja között sok új és újszerű jelzés volt már, de azokat is újrafestettem),
Rákosmenti Egyesült Vegyiművek Munkás Testedző Egylet (REMTE) és Richter Gedeon Természetjáró Egyesület (RE-GE) Trischler Ferenc vezetésével: 11,8 km. Kiemelkedő munkát végzett Kissné Tóth Katalin (REMTE) és Csonka Jenő (RE-GE).
Újlengyeli DSE (Máthé Márk): Ócsa – Bugyi-Dunavarsány országút 12,6 km,
Tápiószelei Természetbarát Klub (Lipák István): Ráckeve – Dömsöd – Apajpuszta: a megkezdett festés befejezése 28,4 km.
Két új kiegészítő útvonalat is létrehoztunk: egy 1,2 km hosszúságút (P+, 3. kép) Apaj és a Réce tanösvény között (Lipák István), valamint egy 2.2 km-es hosszúságút (P négyzet, 4. kép) a 9. szakasz igazolóhelyére, Csévharasztra (Notter Béla).
Az egész útvonal felújításának összesítője a Technikai munkák 2006-2007-ben c. rovatban található!
Az Igazolófüzet beszerezhető 580.- Ft-ért (MTSZ-tagoknak 500.- Ft-ért) Szövetségünk irodájában (Budapest, Városház u. 7., fsz.7), valamint az MTSZ-ben (Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 31. II.em. 3.), a BTSSZ-ben (Budapest, Curia u.3.). Ez az összeg tartalmazza – sikeres teljesítés esetén – a jelvény árát is.
Notter Béla
2007-10-10
Mátra, 2007. szeptember 22.
A mai túra során a nyugati Mátrával ismerkedtünk meg. 44 fő jött el a túránkra. Az időjárás nagyon kedvező volt, szép napsütéses, nem túl meleg, igazi kiránduló időben volt részünk. Hat órakor indult buszunk Százhalombatta központjából. Tárnok, Érd, Budapest érintésével Mátraszentimrére buszoztunk, ahol a megtervezett túránkat megkezdhettük. Két lehetőség közül lehetett választani:
Útvonal 1.: Mátraszentimre (Z négyszög) – Rothadt-bérc (Z négyszög) – Ágasvári tisztás (Z négyszög) – Ágasvári th. (P+) – Kőkapu (S) – Várbérc (S) – Fenyvespuszta (S+) – Csevicevölgy (S) – Tar (S)
Túratáv: 18 km
Emelkedő: 300 m
Útvonal 2.: Mátraszentimre (Z négyszög) – Rothadt-bérc (Z négyszög) – Ágasvári tisztás (Z négyszög) – Ágasvári th. (P+) – Ágasvári tistás (P+) – Csörgő patak völgye (P) – Mátrakeresztes (P)
Túratáv: 9 km
Emelkedő: 150 m
Mind a 44-en Mátraszentimre templománál kezdtük meg a túrát fél kilenc környékén, kissé hűvös, de napos időben. A zöld négyzetjelzésen hagytuk el Mátraszentimre házait, egy darabig a Rothadt-bércen gyalogoltunk, majd egy jó 1km-es út után lementünk a Csörgő-patak völgyébe. A patakban alig csordogált a víz, szinte elképzelhetetlen, hogy ez a kis vízfolyás pár évvel ezelőtt mekkora kárt okozott Mátrakeresztesen. A patakvölgy felső szakaszában egy rekonstruált üveghutát láthattunk, szakszerű ismertető tábla segítségével megismerhettük az akkori üveggyártás módját. Hangulatos volt a völgy, a patak medre andezit sziklákkal megtűzdelve, ami arra utal, hogy néha nagyobb víz is lefolyik a patakban. A térképen ábrázolt volt Csörgőmalom romjait elvétettük, csak utólag vettük észre, kihagytuk ezt a kis kitérőt.
Újabb 1km után elhagytuk a patakvölgyet, elkezdtünk felfelé menni Ágasvár irányába. A piros jelzéssel való találkozásnál páran úgy döntöttünk, kis kitérőt teszünk a Csörgőlyuk felkeresésére. Másodszori nekifutásra megtaláltuk a piros barlangjelzést, mivel első nekifutásra továbbmentünk, a Vándor-forrásig. A barlang csak kívülről tekinthető meg, mivel be van zárva. A kitérő után hamar utolértük társainkat, akik már az ebédjüket fogyasztották a turistaház előtt elhelyezett asztaloknál, padoknál. Persze ha már itt voltunk, akkor az Ágasvárat is meghódítottuk. Vagy 25-en felkapaszkodtunk a meredek csúcsra, ahonnan pazar kilátásban volt részünk. Ha nem is teljes a körpanoráma, a Cserhát irányában jól kivehető a hegyláb alatti települések, a Hasznosi víztározó. Ellenkező irányban a Mátra gerincei, valamint az Óvár csúcsa látható. Egy-pár virágot is láthattunk és fotózhattunk Ágasvár andezit szikláin. Negyed óra múlva visszamentünk az Ágasvári turistaházhoz, a csúcsot megmászók is elfogyaszthatták ebédjüket.
Fél egy körül szedelőzködtünk neki, hogy folytassuk a túrát. Négyen a rövid túrát választották, Ők lementek a piros jelzésen a Csörgő-patakhoz, majd Mátrakeresztesen szálltak fel a reájuk várakozó autóbuszra. Mi a sárga jelzésen, Kőkapu érintésével a Várbércen ereszkedtünk le a Szalajka-patak völgyébe. A patakvölgyet Fenyvespusztánál értük el, itt található a Tuzson János arborétum. Maga a lemenetel kényelmes volt, pár helyről Ágasvár jellegzetes csúcsát is láthattuk visszatekintve. Maga az arborétum nem a nagyok közé tartozik hazánkban, ennek ellenére érdemes megtekinteni. Különösen egy jól megtermett atlasz cédrus, illetve a Colorádó jegenyefenyők csoportja mindenképp megtekintendő. Azt hiszem, nagyobb gondoskodást is megérdemelne az arborétum.
A sárga keresztjelzésen, a patak jobb oldalán indultunk el Tar irányába mintegy félórai pihenés és az arborétum megtekintése után. 1,5km után ismét találkoztunk a sárga jelzéssel, majd egy újabb fél km után megérkeztünk a nevezetes Csevice-forráshoz. A forrás és környéke szépen ki van építve, kár hogy az ide kirándulók egy része nem vigyáz a terület tisztaságára. A turistatársaim nylon szatyrokba összeszedték alkalmilag a szétdobált papírokat, zacskókat, így mindjárt kellemesebbé vált a forrás környéke. Páran megkóstolták a forrás enyhén pezsgő, kissé zavaros vízét, semmi bajuk nem lett ettől. Még 2km-t kellett gyalogolnunk a Csevice-völgyben, hogy Tar vasútállomásán várakozó buszunkhoz érjünk. A völgy jobb oldalán a felhagyott Fehér-bánya szikláit láthattuk menetközben. A falu szélén elhagytuk a sárga jelzésünket, mivel elkerítették a jelzés útját. Emiatt a falu főutcáján, kis kerülőt téve értük el a vasútállomást.
Bőven volt időnk, így a süteményevés, a sörívás is belefért a busz indulásáig. Hat óra körül már otthon is voltunk. A következő túránk Börzsönybe vezet október 6-án.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással honlapunkon is lehet találkozni) http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsanna (KZS) és József László (JL) készítette)
01 Mátraszentimre, rk. templom (JL)
02 Csörgő-patak völgyében (JL)
03 Csörgő-patak (KZS)
04 Csörgőlyuk barlang (KZS)
05 Pihenő az Ágasvári turistaháznál (KZS)
06 Kapaszkodó Ágasvár csúcsára (KZS)
07 Ágasvár sziklái (KZS)
08 Panoráma Ágasvárról (JL)
09 Faszobor Fenyvespusztánál (KZS)
10 Atlasz cédrus a Tuzson arborétumban (KZS)
11 Colorado jegenyefenyők a Tuzson arborétumban (JL)
12 Pihenő a Tuzson arborétumnál 1. (JL)
13 Pihenő a Tuzson arborétumnál 2. (JL)
14 Pihenő a Tuzson arborétumnál 3. (JL)
15 Utazás hazafelé (JL)
2007-10-01
Szeptember 22-én ideális kirándulóidőben, jó társasággal és hangulatban indultunk Nagymaros-Visegrád vasútállomásról. Igaz, előző nap – egy kieső kocsi miatt – főhetett a fejem, hogyan férünk be 14-en két kocsiba. A szerencse – és egy, a túrára jelentkező vendégünk autója – végül mellénk szegődött.
A K+ jelzésen felkapaszkodtunk a Köves-mezőre. Már innen is gyönyörű kilátásban lehetett részünk, de a Visegrádi-hegység még szemérmes reggeli párába burkolózott (1. kép). A Panoráma autóút parkolójától az Országos Kék Túra jelzésen haladtunk. A Hegyes-tetőre való feljutás nem csak első túrázóink vérnyomását emelte meg. A Julianus barát toronynál (2. kép) ritkán látható tömeggel találkoztunk, főleg gyerekekkel – talán mégsem kell temetnünk a természetjárást? Kiderült, hogy a NAHÁT túra résztvevőivel futottunk össze. Reggeli után folytattuk utunkat. Az Ürmös-réten kihagyhatatlan fotótéma, az őszi kikerics (3. kép) hada fogadott. Elhagytuk az OKT-t és innen utunk végéig a S+ jelzésen maradtunk. A következő nagyobb emelkedő a Szt. Mihály-hegy volt. Innen sajnos egyáltalán nincs kilátás, de még a magassági pontot is szétverték. A hegyoldalban oldalazva szebbnél-szebb kilátópontokat (4. kép) érintettünk, egyik ámulatból a másikba estünk. Többen szedtek a nagy mennyiségben termő őzlábgombát is.
A Borostyán-kői pihenő meredek lejtőjéről (5. kép) ismét feledhetetlen a panoráma. Sajnos a biztonságot jelentő korlátok már hiányoznak, jó lenne pótolni. A Dunán igazi csúcsforgalom (6. kép) volt. Zebegény és Szob között kissé párásan, de jól kivehetően látszottak a Márianosztra-környéki hegyek (7. kép). Az út fokozatosan lejtett, így értünk be Zebegénybe. Hiába volt már majdnem nyárias meleg, a természet csalhatatlanul jelzi az ősz közeledtét (8. kép).
Zebegényben a Hétlyukú-híd mellett vezetett utunk, majd egy szép parkon áthaladva értünk a Szőnyi István emlékmúzeumhoz (9. kép), amelyet vezetéssel megnéztünk. Innen a temetőn keresztül jutottunk a el a kápolnához vezető útra. A meredek úton 9 stáció található, a többit a kápolna (10. kép) külső oldalán helyezték el. A Kálvária-dombon a kápolna mellett van még egy (alig merem leírni, hogy bronz) Krisztus-szobor és az Országzászló és a Hősök emléke emlékműegyüttes is (11. kép). A Maróti-sétányon leereszkedve már látszott következő látnivalónk a katolikus templom (12. kép), de mielőtt leértünk volna elhaladtunk a Sziklaszentély (13. kép) mellett is. A katolikus templomot Jánszky Béla, Györgyi Dénes és Kós Károly tervezte, a freskókat a gödöllői Körösfői Krisch Aladár tervei alapján tanítványai festették (14.kép). A vonatindulásig (amivel visszamentünk Nagymarosra a kocsijainkhoz) még belefért az időnkbe egy rövid fagyizás és egy Duna-simogatás is.
Nagymarosra vonatozva még egy be nem tervezett program várt ránk. Szerencsénkre épp Sváb falunap (15. kép)volt, így hallgathattunk egy kis sramli-zenét, nézhettük a táncosokat és megkóstolhattuk a helyi finomságokat. A műsor nem csak nekünk tetszett (16. kép).
Kép és szöveg: Notter Béla
2007-09-26
Ezzel a túránkkal megkezdtük az őszi kirándulásaink sorozatát. A tavalyi Kaptárkövek felkeresése után a Bükk hegység keleti tájaival ismerkedtünk meg. 35 fő vett részt ezen a túrán, a relatíve kis létszám valószínűleg betudható az idei korai szőlőszüretnek. A már megszokott 6 órakor indult buszunk Százhalombatta központjából. Az ezt megelőző hűvös, esős idő ellenére, az időjárás előrejelzésben bízva, reméltük hogy jó túrában lesz részünk a mai napon. Két lehetőség közül lehetett választani:
Útvonal 1.: Szarvaskő (K) – Tardos-bérc (K) – Köves-bérc (K) – Fűzfás-lápa (K) – Bélapátfalva, Ciszterci apátság (K) – Bélkői tanösvény (K\) – Bél-kő (K\) – Őr-kő (S,K) – Katonasírok (P) – Horotna-völgy (S) – Szalajka-völgy (S) – Szilvásvárad (S)
Túratáv: 22 km
Emelkedő: 800 m
Útvonal 2.: Bélapátfalva (K) – Bélapátfalva, Ciszterci apátság (K) – Bélkői tanösvény (K\) – Bél-kő (K\) – Őr-kő (S,K) – Katonasírok (P) – Horotna-völgy (S) – Szalajka-völgy (S) – Szilvásvárad (S)
Túratáv: 11 km
Emelkedő: 500 m
Húszan kezdtük meg a hosszú túrát, Szarvaskő központjából, 9 óra után nem sokkal. Az eső szemerkélt, így rögtön elővettük esőköpenyeinket. Szarvaskő várhegyét ebben a kellemetlen nedves időben másztuk meg. Mire felértünk, az esőköpenyeinket visszarakhattuk a hátizsákjainkba. Az Országos kék túra útvonalán vezetett a mai nap első felének az útvonala, a Bélháromkúti cisztercita apátsági templomig ezt a jelzést használtuk. Maga a vár a falu feletti 446m magas vulkáni kőzetekből álló bércen található. Az Árpád-korban építették, sajnos csak csekély maradványait lehet jelenleg fellelni. Eger várának egyik előváraként funkcionált, igazából az Eger-patak völgyét lehetett szemmel tartani erről a kitűnő megfigyelési pontról. A törökkor után még túlélte a Rákóczi szabadságharcot is, ezután viszont a tulajdonos egri püspökség már nem fordított rá gondot, rohamosan elpusztult. A kilátás pazar a várból, alattunk Szarvaskő község házai, a szűk völgy túloldalán levő csúcson új kilátó is épült. Az Eger-patak völgyében főút és vasútvonal is áthalad, az ország egyik legszebb nyomvonalú vasútja, a Várhegy alatt két kis alagutat is kellett építeni annak idején, hogy a szűk szoroson áthaladhasson. Élveztük a panorámát, több mint félórát eltöltöttünk nézelődéssel a bércen, és a nem messze levő kopár hegycsúcsról.
A szemlélődés után a Tardos-bércen vezetett jelzésünk északi irányban, előbb tölgyesben, majd később az uralkodóvá vált bükkösben. Az idő mind jobb lett, a korábbi esőzések ellenére az út nem volt komolyabban sáros. A Köves-bérc után lementünk A Gilitka-patak völgyébe, hamarosan elértük a Gilitka (Szent Anna) kápolnát. A XVIII. század közepén épült a barokk kápolna, a bélapátfalvaiak búcsújáró helyeként működött. A tavalyi évben újították fel a négyszögletű kápolnát és a környezetét. Csodák csodája, még senkinek sem jutott eszébe, hogy firkálásokkal elcsúfítsa a falát, a füvesített környezetét tönkretegye! A patak mellett ismeretlen katona sírja található, egy helyi ember közlése szerint 2 német katonát temettek ide 1945 karácsonya előtt. Rövid pihenőt tartottunk, hogy a lemaradók is utolérhessenek minket.
Jó 2km-t kellett gyalogolnunk, hogy elérjünk a Telekessy erdészházhoz. Az erdészház előtt csatlakozott hozzánk a piros jelzésű turistaút. Az erdészház szemmel láthatóan üzemel, de a valamikori üdülő romos állapotban van, úgy tűnik nincsen gazdája. 20 perc múlva elértük a Bélháromkúti apátságot. A volt ciszterci apátság felett a felhagyott Bélkői bánya kopár mészkősziklái uralják a környéket. Magyarország egyetlen épen megmaradt középkori ciszterci apátsági templomát csodálhatjuk itt a csendes, erdős, ligetes környezetben. Az apátságot II. Kilit egri püspök alapította nem sokkal a tatárjárás előtt. A templomot a XVIII. Században a kor ízlésének megfelelően átalakították. A XX. Század folyamán több hullámban restaurálási és feltárási munkákat folytattak a kereszthajós templomon. Ekkor tárták fel a templommal egybeépült monostor alapfalait. Egy órát eltöltöttünk a templom megtekintésével, mielőtt folytattuk utunkat a Bélkői tanösvényen.
A jelzések eleinte kopottak voltak, de amint a bezárt mészkőbánya régi aszfaltútjára tértünk, már nem okozott gondot a tanösvény útvonalának követése. A bányászatot 2001-ben szüntették meg, mikor is az 1980-ban üzemelni kezdett új cementgyárat bezárták. Ez tette lehetővé a tanösvény létrehozását. Nagyon korrekt tájékoztató táblák elhelyezésével ismerkedhetünk meg a Bükk hegység geológiai kialakulásával, köszönhetően a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának. Az üledékes kőzetek bemutatásán kívül a terület növény- és állatvilága is ismertetésre kerül. A turisták szempontjából annyi a gond, hogy elég sokat kell aszfalton gyalogolni. A Bélkő csúcsát a bányászat megkímélte, a 815m-es kilátópontról csodás panoráma tárul a természetjárók elé.
Miután a csúcsról megtekintettük Bélkő elbányászott gerincét, kiélveztük a páratlan panorámát, elindultunk Szilvásvárad irányába a sárga csúcsjelzésen, majd a sárga jelzésen. Mivel úgy éreztük, hogy késében vagyunk, a kiírásunktól eltérően kikerültük Őr-kő 880m-es csúcsát. A katonasíroknál negyedórás pihenőt tartottunk uzsonna céljából, meg itt vártuk be a lassabban gyalogló társainkat. A Horotna-völgyben ereszkedtünk lefelé. A kis patak mentén jó fél óra alatt elértük a Szabadtéri Erdei Múzeumot. Rövid pillantást vetettünk a kiállított tárgyakra, eszközökre, majd megnéztük a méltán híres, nevezetes Fátyol-vízesést. A vízesés nagy csalódást okozott, csak a felső egy-két lépcsőjén csorgott némi víz, a patak medre száraz volt! A nagy nyári szárazság itt is megtette a magáét! Most már a nagyon sokszor megjárt köves,- majd aszfaltúton elmentünk a pisztrángos tavak és a Szikla-forrás mellett. Itt is látható volt a csapadékhiány okozta hatás!
Mielőtt elindultunk volna hazafelé, félórás szabadprogram következett. Ki sült pisztrángot evett, ki sört fogyasztott a lovarda melletti kereskedelmi egységek egyikében. Eger felé ismét átbuszoztunk a Szarvaskői szoroson. Elég későn, 9 óra után értünk haza. A következő túránk Mátrába fog vezetni szeptember 22-én.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni.) http://www.termeszetbarat.hu
(A csatolt fényképeket Kutasi Zsuzsanna készítette)
01 Indulás Szarvaskő központjából
02 Szarvaskői várhegy
03 Eger patak szurdoka a Szarvaskői várhegynél
04 Szarvaskői tanösvény tájékoztató táblájánál
05 Gilitka (Szent Anna) kápolna belseje
06 Gilitka kápolna (Szent Anna)
07 Ismeretlen katonák sírja Gilitka kápolnánál
08 Bélháromkúti apátság temploma
09 A templom egyik oszlopfője
10 A megcsonkított Bélkő
11 Bélkő, Palabánya környéke
12 Bélkő lebányászott gerince
13 Panoráma Bélkő csúcsáról
14 Panoráma a Messzelátó-hegy oldalából
15 Szilvásváradi faszobor
2007-09-20
Az első napon utazás közben megálltunk Marosvásárhelyen, ahol megnéztük a szecessziós stílusban épült Kultúrpalotát, amelynek tükörtermét Róth Miksa színes üvegablakai díszítik.
A szállásunk Gyergyószentmiklóson volt, Angi Antal fafaragó vendégházában. Vendéglátónkkal indultunk másnap délelőtt a várost körülölelő dombokra egy rövid sétára. Sok-sok új ismerettel lettünk gazdagabbak az ott gyűjthető gyógyhatású növényekről, a tiszta forrásvizekről, az állatvilágról, valamint a város történelméről.
Másnap reggel kocsival mentünk Tusnádfürdőig. Innen a piros kereszt jelzésen (vagy valahol a közelében) másztunk fel a Kis- és Nagy Csomád között valahová. Ez nekem nagyon meredek volt, csak nagyon lassan gyötrődtem fel. Innen már kellemesebb úton haladtunk először a Mohos tőzegláp felé. Közben átmentünk egy nagykiterjedésű málnáson, és jól belakmároztunk az ízletes, vadon termő gyümölcsből. A tőzeglápot vezetéssel néztük meg, sajnos ez a séta nagyon rövid volt. Átmentünk a Szent Anna tóhoz, és néhányan itt megfürödtek, a többiek pedig a parton tartottak addig pihenőt. Késő délután a kék kereszten másztunk ki a tó kráteréből, majd visszatértünk Tusnádfürdőre.
Az ötödik, számunkra a kirándulás befejező napján, reggel szakadó esőben ébredtünk. Ez főként az EKE táborba igyekvőknek nem volt jó hír. Lassan összekészülődtünk, búcsút vettünk házigazdáinktól, és elindultunk Parajdra. Időben értünk a sóbányához, így már a következő busszal le tudtunk menni a bányába. A látogatható rész valójában néhány összefüggő hatalmas terem, ahol kis asztaloknál ülve, vagy játszótereken vagy más sporttevékenységet végezve tölthetnek a látogatók hosszabb időt. Tehát ez elsősorban nem is annyira turisztikai látványosság, mint a gyógyulást szolgáló hely. A rövid idő alatt, amit itt töltöttünk, csak néhány kép készült.
Mindent összevéve ragyogó kikapcsolódást nyújtott ez a néhány nap, megérte elmenni.
Kép és szöveg: Virág Györgyi
2007-08-30
08. 25-én szombaton személygépkocsikkal indultunk a Művelődési ház elől 1/4 8-kor. Bagra némi kóválygás után minden autó odaért. A vasútállomás mellől – azokkal együtt akik vonattal érkeztek – 18-an indultunk körülbelül 8 órakor (1. kép). Első nevezetesség, melyet megláthattunk, egy XVIII. századól való gyönyörű Nepomuki Szt. János szobor (2. kép). A házakat elhagyva először a Nagy-völgyön (3. kép) haladtunk. Igaz nem itt akartunk menni, de a völgyből balra betérő kék jelzést nem találtam. Egy árnyas helyen megreggeliztünk, majd végre elértük az árnyat adó erdőt. A Z sáv jelzésen egy szép mélyvögyön (4. kép) keresztül értük el a Ménescsapás-tetőt. Itt balra fordultunk és immár tényleg a kék jelzésen mentünk a Paja-völgy felé. A völgyön – térkép szerint – kék négyszög jel bevezet Galgahévízre, de egyetlen ilyen jelzést sem láttunk, pedig nagyon meresztgettük a szemünket.
Erős 30 fokos meleg volt, ezért minden kis árnyékot nagyra értékeltünk. Sajnos erre csak utunk kisebbik részén volt lehetőségünk, inkább az 5. képen látható út volt a jellemző. A Bika-tó sarkánál egy hatalmas fa árnyékát élveztük (6. kép), egy ott lévő magaslesre sokan felkapaszkodtak. Mikor a Bika-tó mellett (7. kép) elhaladtunk, már néha kis szellő hűsítette csapatunkat. A bűfének nagy sikere volt. Mikor már mindenki kellőképp lehűtötte magát üditővel, fagylalttal, nekivágtunk a Földvár bevételének (8. kép). Itt található Szent András remete emlékműve (9. kép). Ez egy 6,7 m-es keresztből, és egy 3,5 m-es faszoborból áll. Egy csoportképet is csináltunk (10. kép). Visszanézve a tóban és környékében gyönyörködhettünk (11. kép).
Galgahévízen a Kegyeleti parkot néztük meg, amelyet egy régi temetőben alakítottak ki. Látható itt egy 1892- ben készült Nepomuki Szt. János szobor, Szentháromság-szobor, és egy régi feszület is (12. kép).
Vonattal Bagig utaztunk, ahol aztán saját járgányainkra pattanva hazajöttünk. Összesen 17,5 km-t gyalogoltunk, ami a nagy melegben nem rossz teljesítmény.
Kép és szöveg: Notter Béla
2007-08-26
Ezt a túrát eredetileg múlt szombatra terveztük, de az akkori 41 fokos meleg miatt egy héttel későbbre, mára halasztottuk azt. Jól (?) döntöttünk: ahhoz képest a mai harminc-egynéhány fok nem is volt elviselhetetlen. A nagy meleg és a szabadságok azért tükröződtek a létszámon: összesen nyolcan vágtunk neki a távnak.
Vonattal mentünk Pécelre. A Z sáv jelzésen hagytuk el a várost, majd a Pest Megyei Pirossal (PMP) és a S sáv jelzéssel együtt haladtunk tovább. A Kovács-laposa elnevezésű tisztáson megreggeliztünk (1. kép). Ugyanezt tette egy pillangó is (2. kép). Útközben új fogalommal ismerkedtünk meg, mégpedig a természetvédelmi kutyával (3. kép). Gratulálunk a nyelvújítónak! A P+ jelzésen értünk fel Bajtemetésre, az elhagyott katonai objektumhoz (4. kép). Örömmel láttuk, hogy a terület megtisztítása elkezdődött, megpróbálják útját állni a még használható dolgok további széthordásának. Azért azt nagyon reméljük, hogy a magánosításnak nem esnek áldozatul az odavezető utak (P+, P háromszög). A geodézia-toronyból (5. kép) sajnos dolgos kezek korábban kivágták a vaslépcsőt. Kár! Gyönyörű kilátás lenne onnan az egész környékre.
Továbbmenve a napraforgók “tetején” már láttuk a következő célpontunkat, a Millenniumi Parkot. (6. kép). Itt egy régi mondás “mindent elvisznek, ami nincs lebetonozva” megdőlését láthattuk (7. kép). Nagynehezen összeállt a csapat egy csoportképre (8. kép).
A Park megtekintése után visszamentünk a PMP-hez és azon, majd a P+ jelzésen indultunk Pécel felé. Ez utóbbi igazi hullámvasút-jellegű út volt. Még mondja valaki, hogy a Gödöllői-dombságon nincsenek meredek lejtők, emelkedők (9. kép)?
Pécelen vezetéssel megnéztük a Ráday-kastélyt (10. kép). A jól felkészült idegenvezető mellett nagyon élveztük a kastély hűvösét is. A vasútállomás felé egy jutalomfagyizással kedveskedtünk magunknak (11. kép).
Összesen 15 km-t tettünk meg. A vonatra várva megállapítottuk, hogy a meleg ellenére érdemes volt eljönni.
Notter Béla
2007-07-28
2007. 06.30-án a gödöllői Margita tagjaival kiegészülve 14-en vettünk részt egy szép pilisi túrán. Úgy alakult a résztvevők és a kocsik aránya, hogy épp kitöltöttünk három kocsit. Így nem kellett többszöri átszálással a túra kiindulási helyére, Pomázra utazni.
1/4 8-kor indultunk Isaszegről és viszonylag jó tempóban tudtunk Pesten-Budán áthajtani.. Pomázon a HÉV-állomásnál hagytuk az autókat. A Z sáv jelzésen indultunk el, kis ideig a Dera-patak mellett, ahol szép gyaloghidak vezetnek a túlparti lakóházakhoz. A Szt. István tp. mellett (1. kép) mentünk tovább. Az egyre csinosodó pomázi utcák csúnya kontrasztja volt egy nagy szemétkupac (2. kép). Az írástudatlan szemetelők majdnem kidöntötték a szemétlerakást tiltó táblát.
A Z jelzést elhagytuk a Z háromszög kedvéért, amelyen elértük a Janda Vilmos kulcsosházat (3. kép). Itt reggeliztünk meg. Nagy örömünkre szolgált a ház jó állapota, nem úgy, mint a Gyopár-forrásé. A viz eltünése a forrásból nem róható fel a hegyivandáloknak, a tábla eltüntetése viszont igen (4. kép). A forrás mellett lévő pihenőasztalt elszántan védte egy szarvasbogár (5. kép).
A Z négyszögön értük el utunk legszebb részét a Holdvilág-árkot, innen már utunk végéig a P+ jelzésen haladtunk. Itt minden megtalálható, ami feledhetetlen élménnyé teszi a természetjárást: barlangokat (6. kép), mély szakadékvölgyet (7-8. kép), kiépített lépcsőket (9. kép), jóízű forrást (10. kép).
100 m-re voltunk Kiskovácsiban a buszmegállótól, mikort jött a buszunk. Leintettem; a buszsoför volt olyan rendes, hogy megállt nekünk. Gyorsan fellszálltunk és a buszmegállóban rendeztük a viteldíjat. Pomázon megnéztük a Magyar Néprajzi Gyűjteményt. Nagyon szépen berendezett szobák, népviseletbe öltözött bábuk (11-13. kép) voltak Székről, Kazárról, Rimócról stb. Népviseleti babákat láthattunk a közelünkből – Tura, Hévízgyörk, Boldog – is. Mindenkinek ajánlom a gyűjtemény megtekintését.
Kép és szöveg: Notter Béla
2007-07-01
Az éjszakai gyalogos teljesítménytúránk miatt a “Margitások” egy héttel korábban tették tiszteletüket a Georgiades Gábor kopjafánál. Veresegyházról vonattal utaztunk Szobig. Innen kerékpárral mentünk Királyházára, Letkés- Kemence érintésével.
Egy koszorút helyeztünk el a kopjafán és folytattuk utunkat Diósjenő – Királyrét – Verőce – Vác felé.
Itt ismét vonatra szálltunk és Veresegyházáig vonatoztunk. Összesen 105 km-t kerekezett a 8 fős csapatunk.
Pálffy Tibor
2007-06-07
A tavalyi Tanúhegyek túránk keretében felkerestük Somlót, Szent György-hegyet. Idén Badacsony, Gulács, Tóti-hegy megmászása volt a cél. 42 fő vett részt a bazalt hegyek meghódításában.
Hatkor indult buszunk Százhalombatta központjából. Az idő szomorkás volt, az M7-esen még mindig szemerkélt az eső. Az éjszakai front elvonulóban volt, bíztunk benne, mire a túrát megkezdjük, már javuló időben fogjuk megtenni. Nem csalatkoztunk, az idő innentől kezdve mind szebb lett, mire a Badacsony tetejére értünk, a nap ki is sütött. A túrát Badacsonytördemic-Szigliget vasútállomásán kezdtük meg nyolc óra után nem sokkal. Két lehetőség közül lehetett választani:
Útvonal 1.: Badacsonytördemic-Szigliget vá. (K) – Bujdosók lépcsője (K) – Ranolder kereszt (K) – Hertelendy emlék (K) – Kisfaludy kilátó (K) – Kőkapu (K) – Köbölkút (K) – Gulács (K) – Tóti-hegy (Z) – Salföld (Z)
Túratáv: 14 km
Emelkedő: 800 m
Útvonal 2.: Badacsonytördemic-Szigliget vá. (K) – Bujdosók lépcsője (K) – Ranolder kereszt (K) – Hertelendy emlék (K) – Kisfaludy kilátó (K) – Kőkapu (K) – Badacsonytomaj (S)
Túratáv: 5 km
Emelkedő: 340 m
A Badacsony megmászását mindenki vállalta. Az Országos kék túra útvonalát követtük. A falu házait hamar elhagytuk, az utunk szőlők között kapaszkodott felfelé az Újhegyi részen. Az aszfaltútról 90 fokos balraáttal a Bujdosók lépcsője következett. A bazalt kövekből kirakott lépcsőn gyorsan emelkedtünk. Igaz, ez elég fárasztó, mivel a lépcsőfokok nem egyforma magasságúak. A volt Rodostó turistaházat megkerültük, ismét a lépcsőzés következett. A lépcső teljesen felvezet Badacsony platójára. A Rodostó turistaház már nagyon régóta nem szolgálja a turistákat, rendszerváltozás előtt már a Csepel Vas és Fémműveké volt, utána, mint nagyon sok más objektum, privatizálásra került. A Mikes Kelemen pihenőnél jobbra ki lehetett mászni a bazalt oszlopok fölé. Aki csak előrefigyelt és a kapaszkodással volt elfoglalva, az kihagyta ezt a csodálatos kilátópontot. A bazalt oszlopok alatt, hatalmas kőfolyás, lent Badacsony, távolabb a Balaton, a túlpartján a Fonyódi várhegy kettős kúpja, jobb kéz irányába Szent György-hegy, távolabb a Keszthelyi hegység vonulata látható. Visszatérve a Bujdosók lépcsőjére, a hátralevő pár lépcső leküzdése után a platón voltunk.
A jelzés a plató szélén haladt, egy-két helyről korlátozott kilátás volt Balaton irányába. A Ranolder keresztnél megint pompás panoráma adódott. Nem is csoda, hogy Egry József festőnket is megihlette a tájkép, több festménye is itt készült. Negyedórás pihenő után továbbfolytattuk utunkat. A Hertelendy emlékig enyhén lefelé vezetett az utunk, majd ismét emelkedni kezdett. A Badacsony tetején egy esőbeálló házikó mellett vitt el az út, majd nemsokára elértük a Kisfaludy kilátót. A kilátó 100 méterre van a kék jelzéstől, a figyelmetlenek nem vették észre a fák között megbúvó kilátót. Pedig innen is szép a kilátás, északi irányba. Szabad szemmel Somló körvonalát is ki lehetett venni. A szemlélődés után a csapat elindult lefelé a platóról. Hamar elértük a Kőkapu környékét. Sokan megint kihagyták a csodálatos látványt! A Kőkapu bazalt oszlopait teljes egészében csak úgy lehet látni, ha az ember 20-30 métert kimegy a kőfolyásra. Ez a látvány összevethető a Szent György-hegyi bazalt orgonák látványával. Gulács és Csobánc látképe is megkapó ebből a pozícióból.
Itt vált el az utunk attól az öt főtől, akik a rövidebb túrát választották. Ők a sárga jelzésen Badacsonytomajba mentek le, ahol a buszunk már várt rájuk a kéttornyú bazalt templom mellett. A többség továbbra is a kék jelzést követte, az erdő után a tanúhegyek lábainál megszokott szőlőtelepítések között vezetett az út. Köbölkútnál, egy szépen rendben tartott Krisztus keresztnél éles jobbraátot vett az út, majd nemsokára kereszteztük a Badacsonytomaj-Nemesgulács közötti műutat.
Akácosban haladtunk. Sokan, sokszor elmondták már, hogy ez a betelepített fafajunk tájidegen a középhegységeinkben. Az aljnövényzete is nagyon szegényes, jó lenne visszaállítani az eredeti növénytársulásokat. Itt jegyzem meg, hogy a Badacsony északi felén is elég nagy területet foglal el az akác. A térképen bejelölt kék háromszögjelzést ugyan nem találtuk meg, de éreztük, hol kell elindulni felfelé. Jó 50 m négykézlábas kapaszkodó után rátértünk a Nemesgulács felöl jövő zöld jelzésre. Innentől kezdve kényelmes szerpentin úton értünk fel Gulács csúcsára. Menetközben is adódott pár helyen szép kilátás Badacsony felé. A 250 m-es szintet 14-en a csapatból nem tudtuk kihagyni, Gulács tetejéről adódó panoráma kárpótolt bennünket a fáradtságért. Badacsony és Szigliget környéke látszódik kitűnően, Csobánc irányába a megnőtt fák akadályozzák a kilátást. A csúcson elfogyasztottuk az elemózsiánkat, majd a szerpentinen elindultunk lefelé, találkozni a többiekkel. A szerpentinút mellett szép bazalt oszlopok láthatók, de mivel az erdő közepén vannak, nem olyan látványosak, mint Badacsony vagy a Szent György-hegy oszlopai. A hegyről gyorsan leértünk, nemsokára kereszteztük a Badacsonytomaj-Káptalantóti műutat.
Elváltunk az országos kék jelzéstől, a zöld jelzésen haladtunk tovább Tóti-hegy irányába, a Hegymögiszőlő nevű résznél. Vagy egy tucat szürke marhát lehetett itt fotózni az elkerített karámban. Maga a környék szépen karbantartott füves terület volt, asztalokat, padokat is kihelyezett a tulajdonos. Fél km után elhaladtunk Tóti-hegy ma már nem művelt bányaudvara előtt, majd egy éles forduló után most már komolyabban elkezdtünk felfelé menni, a csúcs alatti nyereghez. Nem mindenki jött fel a csúcsra, pedig innen teljes a körpanoráma. Az idő kiváló volt, élvezhettük a körülöttünk levő Tanúhegyek látványát, a távolabb levő hegyekkel együtt. Jó pár védett virágot is lehet találni a csúcson, többek között nagyezerjófüvet, tarka nőszirmot, fekete kökörcsint. Szép bazaltoszlopok találhatók itt is a csúcs nyugati oldalában. Miután vagy félórát nézelődtünk, na meg körbefotóztuk a környéket, visszamentünk a zöld háromszögjelzésen, hogy befejezzük a mai napi túránkat. Nem sűrűn találkoztunk a zöld jelzéssel. Egy régi kútnál láttuk az utolsó jelzést. Majd mindegyik csoportnak akadt itt problémája az út megtalálásával. Vagy 500 m-re találtam is egy térképvázlatot a kúttól Káptalantóti irányában, ami Salföldhöz képest 180 fokra van! Végül is egy kis téblábolás után ráakadtunk a kék jelzésre, melyen már nem volt gond beérni Salföldre. Magam lepődtem meg a legjobban, hogy mindenki a busz környékén volt. A térképvázlat megtalálása után biztos voltam benne, hogy valakit, vagy valakiket Káptalantótiban fogunk összeszedni. A térképvázlatnak valahogy nem lett meg a gazdája.
A templom melletti lovastanyánál eltöltöttünk még háromnegyed órát. Ki sörözött, ki tüzetesebben szétnézett a tanyán. Nagyon szép túranapunk volt. A reggeli borongós idő után egész nap kiváló időnk volt, rengeteg szép fénykép készült el a mai napon. Következő túránk 2007.06.10-én lesz a Börzsönybe: Georgiades Gábor emléktúra.
Muskovics András
szakosztályvezető
(Megjegyzés: Más képekkel, ugyanezzel a leírással a honlapunkon is lehet találkozni) http://www.termeszetbaratok.hu
(A csatolt fényképeket József László készítette)
2007-05-29
Május 19-én 1/4 7-kor 11-en indultunk el vonattal Vác felé. A korai kelést nem a nagy távolság, hanem a vasút-busz közlekedés menetrendi diszharmóniája indokolta.
Ráadásul a jegyet előszőr megvásárlónak kapásból 300.- Ft-al többért mérték a retúrjegyet, Csak hosszas rábeszélésre voltak hajlandók az internetes programon is megadott viteldíjjal a jegyet kiadni – közben majdnem lekéstük a vonatot. Vácon a busz indulásáig rendelkezésünkre álló fél órát ki illemhely (a vonaton használhatatlan WC helyett) keresésével, ki finom sütemények vásárlásával töltötte.
8 óra tízkor szálltunk le a buszról. Kis cihelődés után elindultunk a Pest Megyei Piros (PMP) jelzésen (1. kép). Az előző napokon lehullott nagymennyiségű eső csak az út elején volt zavaró (2. kép), a mészkőből álló Naszály már jól eltüntette a csapadékot. A PMP után az országos kéktúra-, majd kis idő után a zöldre átfestett Kosdi kőrtúra útvonalán folytattuk az utunkat. A Kopasz-tetőre érve (527 m) a Cserhát és a Duna irányába szép kilátás kárpótolt a kemény kapaszkodóért a (3-4. kép), pihenőt is tartottunk (5. kép). A gerincről a Násznép-barlangig (6-7. kép) ereszkedtünk le. Sajnos nem gondoltam rá, hogy elemlámpát is vigyünk az útra, így kénytelenek voltunk botorkálni a barlangban: csak egy öngyújtó és a vaku fénye volt a “világító lámpásunk”. Igazi akadálypálya (8. kép) következett a visszaúton is. A geodéziai toronyig (8. kép) vezető úton becsatlakozott a Váci Körtúra sárga jelzése is, így már három jelzés segített minket a Naszály 651,5 m-es csúcsának elérésében. Eléggé el nem ítélhető módon – másokkal együtt – felmentünk a toronyba, ahol teljes körpanoráma kápráztatott el. Állítom semmi kárt nem okoztunk a toronyban, azt már vandál elődeink megtették.
Közvetlenül a torony után elhagytuk az OKT útvonalát és meredek lejtőn (10. kép), különleges alakú fák (11-12. kép) között haladtunk tovább. Legnagyobb örömünkre egy elhagyott réten cseresznyefa már megérett gyümőlcseivel hívogatott – nem is hiába (13. kép). Kár, hogy létrát nem hoztunk magunkkal, igaz akkor meg úgy jártunk volna, mint a rátóti legények. Mikor a táj már megszelidült, gyönyörú virágos rétek (14. kép) övezték utunkat. Egy csoportképet is készítettünk, háttérben a meghódított Naszállyal (15. kép). A faluba leérve még jó másfél óránk volt a busz indulásáig. Ezt részben egy kocsma árnyas teraszán, részben a látnivalók – például a templom (16. kép) – megtekintésével töltöttük.
Hazafelé újból kitett magáért a MÁV. Vácról jövet először Vácrátóton kellett átszállnunk Aszód felé. Ez még sikerült, de az aszódi csatlakozás már nem (hiába volt 6 perc fórunk), mert kb. 20 percet álltunk Galgamácsán, várva az Aszód felől érkező vonat beérkezését. Valószínűleg ugyanezt tette Aszódon az ellenvonat is. Újabb 50 perc szobrozás következett. Egyik túratársunk nem tudta megállni, és beírt Aszódon a panaszkönyvbe.
Végezetül egy kis statisztika a tömegközlekedés “előnyeiről”: Isaszeg-Kosd közúton oda-vissza 80 km, kb. másfél óra, “telekocsi” akcióban kb. 400.- Ft/fő . Vonattal-busszal a legrövidebb út oda-vissza 127 km, az utazással eltöltött idő összesen 4 óra 46 perc! Mivel a természetbarátok 50%-os kedvezményét május 1-jével elvették, az útiköltség ezen útvonalon 2.200.- (egyeseknek a regelli átverés miatt 2.500.-) Ft volt.
Notter Béla
2007-05-23
A forrás a Börzsöny Márianosztra feletti részén, még Nagyirtáspuszta előtt, a piros kereszt jelzésről letérve, egy kis völgykatlanban található.
Egyesületünk néhány tagjának, akik a valamikori Mechanikai Laboratórium Természetbarát Egyesületben „szocializálódtak”, ez kultikus hely. Ennek a megszűnt egyesületnek az elődje építette ki a forrás foglalását, még 1960-ban, amikor még csak a Vasas Természetbarát Egyesület egyik szakosztálya voltak. Amikor aztán a Mechlabor önállósult, természetesen továbbra is vállaltuk a forrás gondozását. Évente legalább egyszer, de szokásosan tavasszal és ősszel is, „munkatúra” keretében takarítottuk a forrást és környékét, jó idő esetén szalonnasütéssel megtoldva, a közeli pihenőhelyen. Néhányan azóta is ápoljuk ezt a hagyományt, bár a régi társaság, sajnos, már nagyon megfogyatkozott.
A túrát március 24-ére terveztük, node mindenki ismeri a közmondást, az ember és az Isten közötti munkamegosztásról. Az időjárással kapcsolatban gyakran szoktam alkalmazni egy másikat, a bátrak és a szerencse viszonyát illetően, de az is köztudott, hogy a közmondások között sok van, ami nem mindig jön be.
Amikor, még otthon, kinéztünk az ablakon, természetesen mindegyikünk látta, hogy esik. De bátrak akartunk lenni. Hiszen, akár el is állhat, meg nem is biztos, hogy ott is esik. A vonatjegyet meg már úgyis megvettük, előző nap. Az ember, ugye, előrelátó (vagy azt hiszi). Részemről egy komoly figyelmeztetéssel kezdődött a tortúra: amikor, már az ajtóban, teljes díszben, kulccsal a kézben, magamra kanyarítottam muzeális hátizsákomat – elszakadt az egyik szíja. Gondoltam egy cifrát (hangosan), aztán – jusztisbátran – nekiindultam.
A találkozó létrejött, aki ígérte, mind bátor volt még, hát fölszálltunk a vonatra – addig se ázunk. Szobon csak szemerkélt, a buszcsatlakozás kiváló volt – gyerünk tovább! Márianosztrán kellett találkoznunk a társaság másik részével, akik kocsival szándékoztak megközelíteni a túra kezdőpontját. Hát, itt már rosszabb volt a helyzet: egyre jobban szakadt. Mire a „gépkocsizó szakasz” megérkezett, már bizonytalankodtunk. De ők még szárazak és friss erő voltak, néhány tartalék ernyővel is fölszerelve, hát nekiveselkedtünk a faluból kivezető útnak. Egyik kezemmel az ernyőt, másikkal a hátizsák szíjcsonkját markolva bandukoltam. A házőrzők kardalától kísérve értünk ahhoz a kereszteződéshez, ahol hirtelen egyikünk sem emlékezett arra, hogy merre. Az a fránya jelzés meg – valamiért – éppen nem látszott. Csak pár másodpercre álltunk meg tájékozódni, és biztosan föl is leltük volna, de a nénike gyorsabb volt. Kitárta a ház ablakát, és sztentori hangon ránkszólt: „Keresnek valakit?” Illedelmesen bevallottuk, hogy csak a piros keresztet, mire bíztatóan intett: „Menjenek csak egyenesen tovább, majd meglátják!”
No, ő csak tudja, helybéli, gyerünk! Az aszfalt végre elfogyott – minden turista ezt várja az út elején – de most ebben egyre kevesebb örömünk volt. Kiértünk a zöldbe, ami most elég szürke volt, s ahogy az út emelkedett, egyre inkább látszott, hogy köröskörül füstöl a táj a párától. Az ösvény egyre sárosabb volt és csak néhány víkendház volt a végén – a piroskereszt sehol. Viszont a kálvária az orrunk előtt – no, persze, ott is van kereszt! Lehet, hogy a nénikének épp azért volt olyan sztentori a hangja, mert nagyot hall?
Némi tanakodás után végre eldöntöttük, hogy mivel minden ellenünk esküdött, nem kéne erőltetni azt a forráspucolást. Talán majd máskor. Pláne, fölidézve a tavalyi, hóolvadás idején teljesített túrát, az akkori sárviszonyokat, a pataknyi vízátfolyásokat, melyeken átkelni külön akrobatamutatvány volt – mi is van a bátrak szerencséjével?
Jó, de ha már ilyen kiváló útbaigazítást kaptunk a kereszthez, menjünk föl, csináljunk pár fotót, úgyse láttuk még a márianosztrai kálváriát, pedig hányszor jártunk már erre (oszt mégse találtuk meg az utat, nem valami dicső…) Már úgyis csuromvizesek és térdig sárosak vagyunk (a gyerekek nyakig, mert fáradhatatlanul rohangáltak előre-hátra), nekem meg éppen a hátizsákomra csurog a víz az ernyőről, úgyhogy az állapota egyre aggasztóbb.
Nos, miután a csinos kis kápolna elől jól beláthattuk a kilátásainkat, amelyek csöppet se voltak verőfényesek – föladtuk, és visszabaktattunk a faluba, majd a buszra várva, némi meleg étellel vígasztalódtunk a vendéglőben. Közben kissé meg is tudtunk szárítkozni. Szegény, sebesült hátizsákomból is kifacsartam a vizet, még szerencse, hogy az útra csomagolt szendvicsem nylonzacskóban lapult – persze, azt most már csak vacsorára fogom megenni.
A gépkocsizóktól azzal váltunk el, hogy majd ősz elején, lehetőleg még jó időben fogunk újból kísérletezni a forrás karbantartásával. Részemről pedig az az eset tanulsága, hogy sürgősen be kell szereznem egy olyan esőkabátot, amit a hátizsákra is rá tudok húzni. Megaztán: lehet, hogy már valami memóriaserkentőt kéne szednem? Hiszen hogy´ lehet elfelejteni egy ennyiszer bejárt utat, csak azért, mert szakad az eső? No, persze lehet, hogy így jártunk jobban, de akkor is bosszantó.
Nos, nem kesergek tovább, inkább mellékelek néhány képet a tavalyiak közül, a hely bemutatására, és kettőt az esőben készültekből.
1. Rézbe vésett történelem
2. Őrszolgálat
3. Gőteszámlálás és avarhalászat
4. Pihegés
5. Energiafeltöltés
6. Kálvária – a miénk is…
7. Jól kinézünk
Zelina István
2007-05-21
Következő
Előző